2015. október 19., hétfő

Vörös Szilánkok V.

- Túltetted már magad rajta, hogy még nincs tizennyolc? - hallottam a konyhából Amber hangját, miközben lazacot sütött egy serpenyőben. Lucy az ölemben ült, és nézte, ahogy dolgozom. Nagyon tetszett neki, hogy bonyolult jelekből és kódokból színes hátteret, virágmintás szegélyt, és galériát alkottam egy hotel honlapjához.
- Azt hiszem, igen – vallottam be, miközben képeket töltöttem fel a galériába.
- Ki az, aki még nincs tizennyolc? - kérdezte Lucy derékból kitekeredve, hogy rám tudjon nézni.
- Az egyik barátom – válaszoltam, és kicsit meghúztam a copfját, mert imádtam, mikor elkezdett hisztizni, hogy tönkreteszem a „tökéletes frizuráját”, és nem lesz „divatos”, meg hogy hagyjam abba, különben elmondja anyának. Most is így reagált, és újra elcsodálkoztam, hogy lehet egy négy éves gyereknek ekkora szókincse.
- Hívd el a barátodat a szülinapomra. Mivel még nincs tizennyolc, biztosan szívesen babázik velem.
Elképzeltem Ricky-t, amint Barbie babákat öltöztet hercegnős ruhákba és kitört belőlem a nevetés.
- Rendben, meglátjuk – mondtam végül, még mindig fülig érő szájjal, Lucy pedig elégedetten fordult vissza a laptop képernyője felé.
Amber végül megjelent a tányérokkal, evőeszközökkel és szalvétákkal. Mivel a férje tűzoltó volt, és néha éjszakára osztották be, olyankor átjöttek ketten Lucyval, és Amber főzött vagy sütött nekem valami finom vacsorát. Most is így történt, a lazac istenien illatozott, a számban összefutott a nyál, mikor lerakta az étkezőasztalra. Lucyt átültettem az egyik székre, a laptopomat pedig a kanapéra tettem.
- Úgy érzem, megint valami finomat alkottál – mondtam, és szedtem a halból meg a sült krumpliból a tányéromra, aztán lecsaptam a salátára is. - Farkas éhes vagyok.
- Hoztam neked süteményt is – és azzal kipakolt néhány szelet gyümölcsös, joghurtos finomságot egy tányérra.
- Biztos meg fogom kóstolni, de nem ehetek túl sokat belőle. Mostanában elhanyagoltam az edzéseket – mondtam, miközben már toltam is a számba a következő adag halat.
Amber szemforgatással válaszolt, miközben apró falatokra bontotta a halat Lucynek.
Egy jó fél óra múlva már jóllakottan terültem el a kanapén, ölemben a laptoppal. A testvéremék hazamentek, miután elfogyasztottuk az isteni vacsorát, és én még két szelet sütit is ettem utána. Túl fáradt voltam már ahhoz, hogy dolgozzak, de nem elég álmos, hogy aludni menjek, hiszen délután tudtam pihenni néhány órát. A szemem minduntalan a telefonomra tévedt, nagy volt a kísértés, hogy felhívjam Rickyt. Hajnal óta nem beszéltünk, de nem akartam zavarni, mikor a családjával töltötte az idejét. Azon filóztam, hogy meg kellett volna beszélnünk, mikor találkozunk újra. Akkor nem kellett volna kétségek között fetrengenem. De talán már nem is akart többet látni azok után, amit a bárban vágtam a fejéhez.
Még két órát töltöttem a plafon bámulásával, majd úgy döntöttem, valamivel el kell foglalnom a figyelmemet. Melegítőt és futócipőt húztam, magammal vittem egy kis vizes palackot, és elindultam ki, a szabadba. Elmúlt már tizenegy, odakint sötét és hideg volt, egy kis szél fújdogált, de most legalább nem esett. Jól esett futni, kissé kitisztult a fejem és felfrissültem. Kábé egy órával később már annyira sajogtak az izmaim, hogy úgy gondoltam, mára elég lesz ennyi. A lépcsőn kinyújtottam a combizmaimat, és próbáltam a légzésemet visszaállítani a megfelelő ütemre. Levezetés képen felmásztam a hatodik emeletre.
- Szia – köszönt a szomszédlány, mikor felértem, miközben a hatalmas kutyáját terelgette be az ajtójukon. Amikor sikerrel járt, bezárta az ajtót és felém fordult. - Jó az idő egy kis futáshoz, ugye?
- Igen, végre nem esik – a bejárati kulcsot kerestem a kulcscsomón, és közben próbáltam udvariasan viselkedni. Elfordultam, hogy a zárba illesszem a megfelelőt, és mikor egészen közelről hallottam a suttogását, kissé megijesztett.
- Kérdezhetek valamit?
Visszafordultam felé, de talán hiba volt, mert így túl közel kerültünk egymáshoz. Láttam a szeplőket az orcáján, az apró pöttyöket a szemében. Szép lány volt, nem kellett volna, hogy rám fecsérelje az idejét.
- Figyelj én… - kezdtem egy hirtelen döntésnek köszönhetően.
- Tudom, te a fiúkat szereted.
Összeráncoltam a homlokomat. Most sikerült meglepnie, annyira, hogy eszembe se jutott, hogy tagadjam.
- Ja. Honnan tudod? - kíváncsiskodtam.
- Tegnap láttalak titeket a fiúddal. Csókolóztatok a lépcsőházban.
Valóban így volt, mielőtt elindultunk volna Cherry-ék bulijára, de fogalmam sem volt, hogy valaki figyel minket. Nem tudtam, mire akart kilyukadni, de egyre kíváncsibb lettem.
- Bocsánatot akarok kérni, amiért olyan rámenősen próbálkoztam – nézett rám, majd azonnal lesütötte a szemét, mintha elszégyellte volna magát. - Azt hiszem, te vagy az első, aki visszautasított.
Elnevettem magam, valahogy éreztem, hogy komolyan gondolja a bocsánatkérést, és hogy az igazat mondta.
- Azt elhiszem. Gyönyörű lány vagy – mondtam neki őszintén. - A bocsánatkérés elfogadva.
- Arra gondoltam, lehetnénk barátok - nézett fel rám újra.
- Persze, benne vagyok. De most ha megbocsátasz, szeretnék lezuhanyozni. Biztosan borzasztóan bűzlök.
Halványan elmosolyodott, és végre tett egy lépést hátra, hogy kinyithassam az ajtót.
- Jó éjt.
- Neked is - szóltam vissza, végre már az ajtó túloldaláról.
Zuhanyzás közben ez a furcsa párbeszéd járt a fejemben, amit egyelőre nem igazán tudtam hová tenni. Mikor bementem a szobába, láttam, hogy két nem fogadott hívást jelzett a telefonom. Azonnal rávetettem magam, és visszatárcsáztam Ricky számát. Amíg várakoztam, idegesen doboltam a kezemmel a térdemen. Még sosem viselkedtem ilyen furcsán, ha egy pasiról volt szó.
- Szia – hallottam a kissé álmos, rekedt hangját.
- Helló. Láttam, hogy hívtál… - kezdtem tétován. Nem igazán voltam benne biztos, mit mondhatnék.
- Igen, mert holnapra anya meghívott téged vacsorázni hozzánk. Van kedved… eljönnél? - kérdezte félénken.
Legszívesebben örömömben ugráltam volna, de visszafogtam magam. Ezernyi kérdés jutott az eszembe.
- Elmondtad neki, hogy… szóval hogy találkozgatunk? Mit szólt? Nem zavarja, hogy idősebb vagyok?
Ricky halkan kuncogott a kérdésáradat után.
- Ne aggódj, minden rendben lesz – oszlatta el a kétségeimet. - Csak… szeretném, ha velem lennél.
- Akkor ott leszek. Alig várom, hogy megismerjem anyukádat.
Kissé hezitált, de a hangja elég határozott volt, mikor újra megszólalt.
- Elden, szeretném ha… velem lennél… úgy is.
Éreztem, ahogy a pulzusom újra felerősödik, a lélegzetem elakadt egy pillanatra.
- Oké.
Oké – ennyit bírtam kinyögni, holott ez volt a leghőbb vágyam, amióta megláttam. Megbeszéltük, mikor találkozunk, elbúcsúztunk, majd letettük. Aztán megpróbáltam elaludni, de még órákig forgolódtam az ágyban. Megérdemlem őt? - ezen filóztam, egészen addig, míg teljesen ki nem kapcsolt az agyam.
***

- Hű, szép ház – meredtem rá a hatalmas épületre, melyhez még medence is tartozott.
Ricky sosem említette, hogy ennyire gazdagok. Valójában nem érdekelt, hogy egy faházban vagy egy villában laknak, akkor is ugyanúgy tekintettem volna rá. De ez mégis váratlanul ért, pedig én sem kerestem rosszul. Kiszálltunk a kocsiból, és ő megvárt a lépcsőfeljárónál. Ahogy elindultunk felfelé egymás mellett, a kezét a tenyerembe csúsztatta. Ez az apró érintés is elég volt, hogy feltüzeljen, ezzel ő is száz százalékosan tisztában volt. Beléptünk az előszobába, majd egy bájos középkorú nő jött elénk szélesen mosolyogva.
- Üdvözlöm, és köszönöm, hogy elfogadta a meghívást – bemutatkoztunk, megpusziltuk egymást üdvözlés gyanánt, majd kérte, hogy menjünk az étkezőbe. Sötét haját valami bonyolult, de mégis kifinomult kontyba rendezte.
Az egész házban rend és tisztaság volt, mégis érezni lehetett az otthon illatát. Bensőséges emlékek jelentek meg előttem, hisz ez volt az az illat, amit Ricky hajában, nyakhajlatában, a ruháin éreztem, és ami olyan kedves volt számomra. Az édesanyja sötéten csillogó szemei mintha az csak övéi lennének.
- Bámulatos ez a lakás – mondtam lelkesen a nő felé fordulva. - Tágas, és mégis otthonos.
- Köszönjük Elden – mosolygott vissza rám kissé szomorkásan. - Még a férjem építtette. Minden dicséret mélyen megérint, amivel az ő művét illetik.
- Jó érzéke volt a szépséghez – ezt már Ricky felé fordulva suttogtam, és a szégyellős tekintete csak olaj volt a bennem lobogó tűzre.
Ekkor egy felszolgálólány jelent meg, valami krémlevessel és libamájpástétommal, melyet gyümölcslekvárral tálaltak. Az illata és az íze is fenséges volt, és az egyik falat rágása közben eszembe jutott, hogy előző nap egy gyorsétterembe vittem Rickyt, ahol valami egészségtelen kaját ettünk, meg kólát ittunk sok cukorral. Mikor már a desszertnél tartottunk – sajttorta volt eperszósszal – Ricky keze a combomra csúszott az asztal alatt. Úgy éreztem magam, mint egy doromboló kiscica, de azért úgy tettem, mintha semmi sem történt volna.
- Elden modellkedik. És elég jól csinálja – szólalt meg hirtelen Ricky, és a hangja tele volt büszkeséggel. - Armani öltönyöket reklámoz, a plakátok már kint vannak az utcán.
- Valóban? - fordult felém az édesanyja. - Nem választottál túl könnyű állást. Sokan azt hiszik, hogy az mennyire egyszerű, és hogy a modellek nem dolgoznak meg igazán a pénzükért. Pedig el sem tudják képzelni, hogy milyen fárasztó mosolyogni egész nap, vagy hogy milyen nehéz mindig szépnek mutatkozni – Máris imádtam a nőt. - Szeretnék gratulálni, mert ha kikerültél a plakátokra, biztosan nagyszerű munkát végeztél.
- Köszönöm, asszonyom – mondtam hálásan.
- Ha most megengeditek, azt hiszem jobb, ha felmegyek a szobámba. A mai napom hosszú és fárasztó volt – közölte finom mosollyal. - Örülök, hogy megismertelek Elden. Szeretném, ha máskor is eljönnél, hogy még többet beszélgethessünk.
- Úgy lesz – ígértem, és kedvesen elbúcsúztam tőle.
Mikor magunkra hagyott minket, Ricky még a desszerttel nyammogott, de a villája felett szélesen mosolygott rám.
- Kedvel téged. Elragadóan tudsz viselkedni, ha akarsz.
- Köszönöm – válaszoltam somolyogva. - Te is ezért kedvelsz? - közben a kezem elindult felfelé a combján, merthogy eddig bírtam türtőztetni magam. Ekkor bejött a felszolgálólány, hogy összeszedje a koszos tányérokat. Mikor Rickyre néztem – a kezem a combján nyugodott - mélyen beleharaptam az ajkamba, hogy nehogy hangosan felnevessek. Olyanok voltunk, mint két gyerek, akik valami rosszban sántikálnak.
- Ezért… meg más okai is vannak – suttogta, mikor a lány végre kiment az ebédlőből.
- Az egyéb okoknak van köze ahhoz, hogy most hol van a kezem? - amikor felértem a nadrágján a dudorhoz, kicsit erősebben masszíroztam őt a szöveten keresztül. Aztán a kezemre tette a kezét, és megállított.
- Mutatni akarok valamit – amikor kissé csalódott tekintetemet látta, hozzátette: - Ígérem, tetszeni fog.
Visszamentünk a lépcsőhöz, és követtem őt fel az emeletre. Kinyitotta az egyik szoba ajtaját és beinvitált. Felkattintotta az olvasólámpát az ágy mellett, és akkor bizonyosodtam meg, hogy az ő szobájában vagyunk. A helyiség tágas volt, viszont nem volt akkora rend, mint a házban bárhol máshol. A falakon poszterek, az íróasztalon szétszórt lapok és könyvek, a sarokban egy röplabda. Miközben az arcomat figyelte, hogy mit szólok az egészhez, leültem az ágyára és hátradőltem. Puha volt, és mindenhol az ő illatát éreztem. Legszívesebben meghempergőztem volna benne, de végül megelégedtem annyival, hogy az egyik párnát a mellkasomhoz szorítottam. Mivel túl nagy volt a csönd, feltámaszkodtam az alkarjaimra, és kíváncsian néztem rá:
- Mi az? - kérdeztem, hisz még mindig ott állt, mozdulatlanul, ahol néhány perce.
Mintha felébresztettem volna az álmodozásaiból, kissé még a fejét is megrázta.
- Semmi, csak… nem is tudom… A múltkor, mikor éjjel felhívtál, semmit sem szerettem volna jobban, mint az ágyamban látni téged. És most pont ott vagy.
Bólintottam, hiszen jól értettem, mire gondolt. Akkor pontosan én is erre vágytam. Kivettem a fényképet a zsebemből, és odanyújtottam neki.
- Így mindig az ágyadban lehetek – feleltem huncut mosollyal.
- Váó, köszönöm - suttogta vigyorogva, és alaposan megvizsgálta a képet.
- Mit akartál mutatni? - kérdeztem, mert nem akartam, hogy rákérdezzen, ki készítette a fotót.
- Vetkőzz le alsóra, és mehetünk – mondta vidáman, miközben már bújt is ki a pulóveréből, aztán meg a nadrágjából. Nem tudtam nem odanézni, miközben ezt csinálta. Az izmai megfeszültek és elernyedtek, a haja összekócolódott, és a gyér fényben a sziluettje olyan volt, mint egy csodás festmény.
- Hogy lehetsz ilyen izmos ennyire fiatalon? - bukott ki belőlem a kérdés, miközben beakasztottam az ujjam az alsója korcába, közelebb húztam és végigsimogattam az ujjaimmal a hasfalát.
- A középiskolában röplabdáztam – mondta, és együtt néztük, ahogy az ujjaim elérték a nadrágja vonalát.
- Hová megyünk alsóban? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Fürdeni.
- De hát hideg van, nem hinném, hogy jó ötlet lenne…
- Nem, nem a kinti medencébe. Van egy jakuzzi a házban. Siess már! - sürgetett, és már a nadrágomat gombolta szét, mire levettem a felsőmet. Ahogy ott térdelt előttem, és húzta le a nadrágomat, szívem szerint megkértem volna, hogy maradjunk a szobájában egy kicsit.
Mindketten fürdőköpenyt húztunk, lementünk a földszintre, ahol a nappali mellett nyílt egy ajtó. Odabent teljes sötétség fogadott, de aztán Ricky megnyomott néhány kapcsolót, és a jakuzzi elkezdett bugyborékolni, miközben a világítása is bekapcsolt.
- Tetszik? - a hangja izgatott volt, és láttam, hogy közben a kulcsot ráfordította a zárban.
- Naná – feleltem őszintén.
A következő pillanatban már ott volt mögöttem, és elkezdte lehúzni az alsómat. A mellkasa odasimult a hátamhoz, és a puha nyelvével végignyalta a nyakamat. Az egész karom libabőrös lett tőle, de aztán sajnos hátralépett, hogy ő is levetkőzhessen. Meztelenül lépkedtünk a hatalmas kád mellé, hogy utána elmerülhessünk benne. A víz hőmérséklete kellemes volt, hátrahajtottam a fejem, és élveztem, hogy az apró buborékok masszírozzák a bőröm. Jól esett lazítani az elmúlt napok feszültsége után.
- Utána szeretném, ha elmennénk hozzád – mondta, és egyből kitaláltam, mire gondol. Nem bántam, ma pontosan mindennek úgy kell történnie, ahogy ő szeretné.
- Rendben. Akkor itt csak pettingezünk? - kérdeztem huncutul.
- Csókolózunk.
Felemeltem a fejem, és a víz alatt megkerestem a karját.
- Gyere ide – hívogattam halkan.
A kezénél fogva közelebb húztam, majd mikor ott állt előttem, a combja hátsó részére tettem a kezem és felhúztam magamra, hogy szemben üljön velem. A tekintete az enyémbe fúródott, és azonnal láttam, hogy tetszik neki ez a helyzet. Óvatosan a szájára nyomtam az ajkaimat és a nyelvemet lassan becsúsztattam a fogai között. Miközben csókolóztunk, a hátát simogattam, de ahogy egyre hevesebbek lettünk, a kezem lecsúszott a fenekére, és élvezettel masszíroztam az izmos, de ugyanakkor lágy félgömbjeit. A buborékok mindenhol csiklandozták érzékeny bőrömet, ő átkarolta a vállamat, és kapaszkodott belém, mintha sosem akarna elengedni. Most csukott szemmel csókolóztam, és ezt csak utána fogtam fel igazán. Így sokkal intenzívebb volt az érzés, egészen a lábujjamig belebizseregtem, ahogy harapta vagy éppen finoman nyalogatta az ajkaimat. Aztán egy váratlan pillanatban megmarkolt lent, és egy pillanatra azt se tudtam, hol vagyok.
- Hé, azt mondtad, csak csókolózunk – mondtam rekedt hangon, mikor tartottunk egy szusszanásnyi szünetet.
Nem válaszolt, de nem is eresztett. Nézett rám a csillogó szemeivel, aztán megszorította az egyik kezemet, amit a fenekénél tartottam. Újra összetapadtunk, de már pontosan tudtam, hogy mire vágyik. Becsúsztattam az ujjaim a vágatánál, és finoman, majd egyre intenzívebben simogattam hátul. Amikor megpróbáltam az egyik ujjam bedugni, még közelebb csúszott hozzám, és addig fészkelődött, míg a hasamhoz nem tudta dörgölni magát.
- Könyörgöm, mondd azt, hogy még mindig szűz vagy ott – kérleltem kétségbeesetten, és fogalmam sincs, hogyan jutott ez most eszembe. Izomagy arca villant be lelki szemeim előtt, de gyorsan el is hessegettem a képet.
Kicsit hátrébb húzódott és apró mosoly jelent meg a szája szegletében.
- Az vagyok. De remélem, már nem sokáig.
Ó, azt én is nagyon reméltem.
- Itt is megcsókolhatlak? - kérdeztem, miközben a szabad kezemmel vágyakozva végigsimítottam a farkán. - Nagyon szeretném.
Bólintott, lemászott rólam és kiült a jakuzzi szélére, hogy kényelmesen elérhessem. Én felé fordultam és feltérdeltem az ülőkén. A térdénél fogva kicsit széthúztam a combjait, aztán a kezembe fogtam, hogy végre a számmal kényeztethessem. Először csak néztem, ahogy a fényes vízcseppek végigfutnak rajta, hogy aztán én is ugyan így tegyek, de pontosan az ellenkező irányba. Végignyaltam az oldalát, a golyóitól egészen a makkjáig, és mikor a végét eltüntettem a számban, felmordult és belemarkolt a hajamba. Nem érzékeltem a fájdalmat, csak a kéjt, és hogy milyen finom az íze, a gyorsuló lélegzetét, meg az apró nyögéseit minden mozdulatomra. Átkaroltam a derekát, közelebb húztam, és próbáltam minél inkább a számba venni. Aztán szívtam, és mikor a végéhez értem, a nyelvemmel simogattam a makkját.
- Basszus – nyögött fel minden egyes kör végén.
Még rátettem egy lapáttal azzal, hogy végig a szemébe néztem, miközben nyaltam-faltam minden porcikáját. Ahogy rám nézett, ahogy az ujjaival a hajamba markolt, és ahogy a lélegzése ritmusa megváltozott, rögtön tudtam, hogy már nem sok van neki hátra. A hasizmai érzékien hullámoztak, mikor végigsimítottam rajtuk, és úgy kellett rábírni magamat, hogy hagyjam abba, mert még nem akartam, hogy elmenjen. A derekánál fogva lehúztam magam mellé az ülőkére, pedig olyan finom volt, és imádtam, hogy mennyire élvezte.
- Akarod érezni az ízed? - kérdeztem lihegve, akadozó hangon, hiszen még csak hozzám sem kellett érnie, hogy úgy álljak, mint a cövek.
Mikor bólogatott, újra megcsókoltam. A haja az ujjaim köré csavarodott, ahogy tartottam a fejét, aztán a térdeim közé fogtam az egyik combját, és előre-hátra mozogva nyomtam hozzá a farkamat. Hogy még jobban megőrjítsen, kicsit felemelte a combját és lejjebb csúszott az ülőkén. Lassult a mozgásom, és végül elhúzódtam tőle.
- Ha hozzám akarunk menni, akkor most induljunk – mondtam, és próbáltam normális tempóba visszaterelni a légzésemet.
- Rendben – a hangja mély volt, és átitta a szex.
Csupán néhány perc volt, míg felöltöztünk, aztán már kint is voltunk a kocsinál. Vezetés közben próbáltam betartani a sebességkorlátozásokat, talán sikerült is, nem tudom, de óráknak tűnt, míg leparkoltam, bementünk a lépcsőházba, lifteztünk és végre elértük a lakásomat.
Miután beléptünk az előszobába, magunkra zártam az ajtót. Ricky már levette a dzsekijét, a cipőit, és most várta, hogy mi lesz a következő lépés.
- Menj be a hálóba, és vetkőzz le, de teljesen – mondtam felé se fordulva. A homlokomat az ajtónak támasztva próbáltam kissé összeszedni és lenyugtatni magam. - Feküdj le az ágyra. Mindjárt megyek.
Mikor hallottam a távolodó lépéseit, az izzadt tenyeremet is a hideg fához támasztottam. Féltem, hogy az történik majd, mint mikor először hazahoztam. Vagy hogy még mielőtt eljutnánk odáig, elélvezek. Rémisztő volt, hogy milyen mindent felőrlő vágyat tudott bennem gerjeszteni percek alatt. Le kellett kissé hűtenem magam, úgyhogy az utam közvetlenül a fürdőbe vezetett, hogy hideg vízzel megmossam az arcomat. Mikor végeztem, és úgy éreztem, most már akár három percig is bírni fogom, felkaptam egy doboz óvszert, meg a frissen vásárolt síkosítót, és bementem a hálószobába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése