2015. október 28., szerda

Vörös Szilánkok VI.

Teljes sötétség fogadott odabent. Becsuktam magam mögött az ajtót, és háttal nekidőltem. Kibújtam a farmeromból és otthagytam a földön, az anyag susogására válaszul Ricky légzése felgyorsult. Emlékezetből odaléptem az éjjeli szekrényhez és letettem a kezemben tartott dolgokat. A felsőmet is ledobtam valahová a földre, mielőtt feltérdeltem volna Ricky mellé az ágyra.
- Felkapcsolhatom a kislámpát? - suttogtam, és közben az ujjaimmal végigsimítottam rajta, ahol értem. Valahol a mellkasánál kezdtem, éreztem, hogy a kezem alatt emelkedik és süllyed, aztán elindultam lefelé, mintha egy EKG-görbét festenék rá, és mikor az ujjbegyeim tökéletesen selymes, sima bőrt tapintottak, tudtam, hogy szót fogadott és teljesen levetkőzött.
- Igen – a hangját átitatta a vágy, mikor elkezdtem lent simogatni.
A szabad kezemmel felkattintottam a lámpát, és a fényerősségét kicsire vettem, hogy ne legyen zavaró, de így az arcát még elég jól láthattam, és figyelhettem, hogy mi okoz neki gyönyört. A következő pillanatban felült az ágyon és odahúzódott hozzám, hogy a szájába tudjon venni. Nem finomkodott, egyszerűen csak belevágott a közepébe, és fejemet a plafon felé fordítva rájöttem, hogy nem csak az arcomat kellett volna lehűteni. Késő bánat, inkább mindkét kezemmel belemarkoltam a hajába, és húztam magam felé, hevességgel válaszolva a hevességére. Amikor áttért a golyóimra, úgy éreztem, csak másodpercek választanak el az élvezéstől. Mielőtt még túl késő lett volna, a hajánál fogva óvatosan elhúztam magamtól, lehajoltam és megcsókoltam.
- Ezt hol tanultad? - kérdeztem lihegve.
- Kutatómunkát végeztem a neten – felelte mosolyogva. Vagyis pornót nézett – fordítottam le magamban. Nem tehetek róla, de a gondolat, ahogy elképzeltem közben, csak még inkább feltüzelt.
- Rossz fiú – mondtam elcsigázott hangon, aztán újra megcsókoltam.
Lefektettem a párnákra, elhelyezkedtem a lábai között és a szájától elindultam lefelé a csókokkal. A fogaim közé szívtam a bőrét a nyakán, a mellkasán és a hasán is. Tudtam, hogy ezeknek holnap nyoma lesz, de nem érdekelt, és láthatóan őt sem. Belekapaszkodott az ágy fejtámlájába, és homorította a hátát, hogy minél többet kapjon. Azok az apró nyögések, meg a csókoktól duzzadt szája, mely kissé nyitva volt, ahogy az ajkaim alatt vonaglott, ezek megértek minden percet, amit szenvedéssel töltöttem amiatt, hogy nem lehettünk együtt.
Felemeltem a síkosító tubusát és nyomtam egy keveset az ujjamra, miközben a másik kezemmel a mellbimbóját simogattam. A szeme csukva volt, de aztán tágra nyitotta, mert kissé meglepődött, mikor hozzáért a bőréhez a hideg folyadék.
- Ez hideg.
- Bocsi – mondtam, és izgatottan egymásra nevettünk. - Csukd be a szemed újra, és lazíts – kérleltem akadozó hangon.
Mikor megtette, lassan bedugtam az ujjam, és a síkosítónak hála elég könnyen ment. Hallottam, hogy levegő után kapkod, és ahogy reflexszerűen összehúzódtak az izmai, megőrjített a gondolat, hogy bárcsak más testrészem lenne benne. Óvatosan próbálkoztam még egy ujjammal, és közben kiborítottam az óvszeres doboz tartalmát az éjjeliszekrényre. Amikor kihúztam az ujjaimat, újra kinyitotta a szemét, és néhány másodpercig nézte, ahogy remegő kézzel szenvedek a gumi csomagolásával, aztán elvette tőlem.
- Majd én – mondta, és miután feltépte az ezüstfóliát, kivette a tartalmát, felült és elkezdte felgörgetni a kemény farkamra.
Bosszantott a tudat, hogy én sokkal inkább ideges vagyok, mint ő. Mikor végzett, a hasára akart fordulni, de megállítottam a mozdulat közben.
- Akarom látni közben az arcodat – suttogtam, és még egy adag síkosítóért nyúltam. Alaposan szétkentem a koton külső részén, a felesleget letöröltem a kezemről, aztán Ricky fölé hajoltam és végignyaltam az ajkait. Felhúzta a térdeit, hogy kényelmesen hozzáférhessek. Mindketten egyszerre nyögtünk fel, mikor a farkam próbált magának helyet keresni kettőnk között. Utána már tudatosan nyomkodtam a bejáratához, de csak finoman, és ő közben közelebb csúszott hozzám.
- Azt hiszem, berezeltem. Félek, hogy elcseszem az egészet – vallottam be levegő után kapkodva.
- Én nem félek. Tudom, hogy jó lesz, mert veled csinálom – a hangja határozottságról árulkodott. - Kérlek... - könyörögte halkan, és még közelebb nyomta a csípőjét.
A vállamra emeltem az egyik lábát, és végigcsókoltam az izmos vádliját. A könyörgésére feltámadt bennem a játékkedv, és huncutul mosolyogva néztem le rá.
- Mire kérsz? - kérdeztem, miközben egy nedves csíkot húztam a lábszárára, és közben fogtam a farkát, és a kezem elkezdett rajta ráérősen, de intenzíven mozogni fel és le.
Biztos voltam benne, hogy elpirult. Nem a kérdésem, hanem inkább ahogy a válasz megformálódott a fejében. Csak arra voltam kíváncsi, kimondja-e. Szerencsére nem kellett túl sokáig várnom.
- Kérlek, dugj meg! - túl szexi volt, ahogy alig hallhatóan kiejtette ezeket a piszkos szavakat. Képtelen voltam neki ellenállni. Már nem mosolyogtam, hanem vágytól kipirult arccal néztem rá. A karommal megtámasztottam magam a feje mellett, és lassan belecsúsztattam a makkomat a szűk bejáratba. Ricky közben belemarkolt a lepedőbe, összegyűrte a markában a puha anyagot, és beleharapott az ajkába. Mikor megint beljebb hatoltam, becsukta a szemét, az arca eltorzult, bár próbálta leplezni. Utáltam neki fájdalmat okozni. Megálltam, hogy meg tudjon szokni, aztán odahajoltam a füléhez.
- Lélegezz, édes – suttogtam neki megnyugtatóan, mert tudtam, hogy visszatartotta a lélegzetét. - Mindjárt jobb lesz, ígérem.
Mikor kinyitotta a szemét és rám nézett, már látszott, hogy enyhült a fájdalma. Biztatóan mosolygott rám, és mindkét tenyerét a fenekemre tette. Láttam a szemében, hogy azt akarja, folytassam. Elkezdett húzni maga felé, de nem hagytam magam olyan könnyen, mert tudtam, hogy minél lassabban csinálom az elején, annál inkább fogja élvezni a végén. Mikor már teljesen benne voltam, egy picit elkezdtem magamra is figyelni.
- Basszus, de szűk vagy – mondtam rekedt hangon, és élveztem a szorítását, a forróságát.
Óvatosan kezdtem benne mozogni ki-be, végig figyeltem az arcát, hallgattam a nyögdécselését. Időközben elkezdte masszírozni a hátsómat, és egyre erősebben húzott magába. Imádtam, mikor az ujjával simogatta a bejáratomat, tétován, mintha ismerkedne vele. Kicsit gyorsítottam, mire hátracsuklott a feje, és mély hörgés tört fel belőle. Aztán a feje fölött összekulcsoltam az ujjainkat. Ő kapaszkodott belém, mikor jött egy intenzívebb hullám, megszorította a kezemet. De aztán el kellett engednem, hogy máshol simogathassam. Lehajoltam, a nyelvemmel bejártam az egész mellkasát, ameddig csak tudtam, aztán a farka köré kulcsoltam az egyik kezem.
- Te jó ég – tört ki belőle, és a csípője elemelkedett a matracról, ahogy vonaglott alattam. - Kérlek…
- Mire? - kérdeztem vissza gondolkodás nélkül.
- Csináld gyorsabban.
- Itt? - kicsit gyorsítottam a kezem mozgásán, és jobban megmarkoltam. - Vagy itt? - azzal elkezdtem keményebben dugni, az ágy tiltakozóan nyikorgott alattunk, de a nyögéseink elnyomtak minden zajt.
- Basszus, mindenhol – hadarta két lökés között.
Éreztem, hogy a gerincem mentén végigszaladt egy izzadtságcsepp, de semmi pénzért nem lassítottam volna. Ricky erősen belemarkolt a vállamba, és tudtam, hogy már nincs sok hátra neki. A farka még keményebb lett, a pulzusa erősebb. Minden izma megfeszült, mielőtt elélvezett, majd hirtelen elernyedt. Gyorsan kapkodott levegő után, az arca kipirult, a szemei pedig csillogtak még a gyér fényben is. Ezek után nekem elég volt csupán pár másodperc, hogy kövessem őt. Lehajoltam, megcsókoltam, aztán kihúzódtam belőle és ledobtam az ágyra a gumit. Még néhány mozdulat a kezemmel, és követtem őt, pontosan ugyanoda, a hasára élvezve.
Lefeküdtem mellé, és hallgattam, ahogy a légzésünk lassan visszatért a normális ütembe. A fejét a mellkasomra húztam és lustán simogattam a haját.
- Minden rendben? - kérdeztem tőle tétován.
Felnézett rám a csodás szemeivel és édesen elmosolyodott. Ennél több válaszra nem is volt szükségem. Lenyúltam az ágy mellé, ahol megtaláltam a levetett pólómat. Összegyűrtem és letörölgettem vele a hasát. Mikor hozzáértem vele a farkához is, az megrándult, mintha máris egy második menetre vágyna. A szám mosolyra húzódott, tetszett a gondolat.
- Menjünk, zuhanyozzunk le. Aztán meglátjuk.
Még mindig mosolyogva keltem volna fel az ágyról, de Ricky megragadta a karomat és visszatartott. Mikor kérdőn néztem rá, csak annyit mondott komoly, és kissé meghökkent arccal, mintha őt is meglepné a gondolat, ami megfogalmazódott a fejében:
- Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.
***

Valami furcsa zaj ébresztett fel. Először nem tudtam hová tenni, csak feküdtem mozdulatlanul, hallgatóztam, és a szívverésem a fülemben dübörgött. Aztán megint jött a hang, és rájöttem, hogy kutyaugatást hallok a falakon keresztül. Oldalra fordítottam a fejem, és a hajnali derengő fényekben láttam Rickyt, ahogy magzatpózban alszik mellettem, a hátsója a csípőmhöz nyomódik, mert valahogy átkerült az én takaróm alá. Kedvem szerint odafordultam volna hozzá, hogy arra ébredjen, hogy a farkam a hátához feszül, de túl korán volt még ahhoz, hogy felébresszem. Inkább a szavain filóztam, amit rögtön azután mondott, hogy végre igazából szexeltünk.
„Azt hiszem, szerelmes vagyok beléd.” - hallottam a fejemben újra meg újra a hangját, és most ismét éreztem azt a tanácstalanságot, amit kiváltott belőlem ez a néhány szó. Nem feleltem a vallomására. Csak elindultam a fürdő felé és kértem, hogy csatlakozzon majd. Aztán megint együtt voltunk. Megint nekem adta a testét, lelkét, mindenféle kérdés és feltétel nélkül. Én meg egy hatalmas szemétládának éreztem magam közben.
Óvatosan kibújtam az ágyból, aztán lassan visszahajtottam a takarót, hogy nehogy megfázzon. Az ő takarója valahol a földön hevert, álmában lerugdoshatta magáról. Amikor feltérdeltem az ágyra, elkezdett mocorogni, azonnal tudtam, hogy felébresztettem.
- Elden? - kérdezte álmos hangon.
Fölé hajoltam és egy puszit nyomtam a szája sarkára.
- Itt vagyok, aludj nyugodtan – suttogtam a fülébe. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam végig a vállát meg a karját, ami takaró felett volt. Libabőrös lett, és a halk nyöszörgése bennem is felélesztette a vágyat. De nekem most arra volt szükségem, hogy lenyugodjak.
- Ki kell mennem a mosdóba. Aludj csak – a vége már könyörgés volt, de szerencsére nem hallotta ki a hangomból a kétségbeesést. Lábujjhegyen mentem el a fürdő ajtajáig, aztán odabent felkapcsoltam a lámpát, miután magamra csuktam az ajtót. A szememet bántotta az éles fény, de nem sokáig foglalkoztam vele, inkább kinyitottam a pipereszekrény ajtaját, és megkerestem azt az üvegszilánkot, ami a múltkor olyan jó barátommá vált.
Már amikor a kezemben tartottam, éreztem, hogy elönt a megkönnyebbülés, és ezek után minden jobb lesz. A mosdóra támaszkodtam a tükör előtt, és percekig bámultam a tükörképem szemébe. Az agyam teljesen kiürült, nem aggódtam semmi miatt, nem számított a múlt, se a jövő, csak az az apró fájdalom, ami belenyilallt a tenyerembe. Kinyitottam a markom és láttam, hogy a szilánk felsebezte a bőrömet, miközben úgy szorítottam, ahogy Ricky szorított magához néhány órával ezelőtt. Az apró vágásokból már gyöngyözött a vér, és egy pillanatra bevillant, hogy hagynom kéne ezt a francba, és inkább bemenni a szobába, magamhoz ölelni őt, mintha az életem múlna rajta, és sose engedni el. De ez nem volt járható út számomra. Egy kellemes együttlét nem tudta úgy megkönnyíteni a lelkemet, mint ahogy ez a kis üvegdarab – hittem ezt, mielőtt megismertem volna Rickyt. Azonban visszatartott, hogy nem akartam kihasználni.
A csuklómat a fény felé fordítottam, ujjaimmal végigsimítottam az egyenetlen bőrfelületen. Ricky folyton kerüli ezt a területet. A szemével és a puszta érintésével is. Azon gondolkoztam, hogy esetleg utálja ezt a részem, vagy haragszik rám miatta, vagy már nem akar tudomást venni róla. Fogalmam sincs, de az biztos, hogy én utálom. Néha elfog miatta a szégyen, pontosan ezért takargatom olyan elszántan, de képtelen vagyok nélküle élni. Mindig új és új vágás kerül a régiek mellé, és ha már nem lesz elég hely a csuklómon, talán majd feljebb haladok az alkaromon. Minden egyes heghez egy fájdalmas emlék társul, van olyan, amelyikre pontosan emlékszem, hogy milyen kínok alól szabadított fel, miközben belevéstem a bőrömbe. Fájdalomra fájdalom – ez lehetett volna az egész életemnek a mottója.
Amikor kopogást hallottam az ajtón, a szívem hevesen kezdett dübörögni, és éreztem, hogy a halántékomon egy izzadságcsepp gördül végig.
- Minden rendben? - hallottam Ricky hangját.
- Aha – a hangom közel sem volt olyan határozott, mint amire szükség volt, hogy megnyugtassam.
Ezt magamtól is kitaláltam.
- Bemehetek? - kérdezte, és csöndben átkoztam azt a napot, amikor közel engedtem magamhoz ezt a csodálatos fiút.
- Ne. Mindjárt megyek.
Elhallgatott, de biztos voltam benne, hogy még mindig ott áll az ajtó előtt. Háttal a mosdónak támaszkodtam, és egy pillanatra elbizonytalanodtam. A csöndben csak a saját lélegzeteimet hallottam, és a szilánk már a csuklóm bőrének feszült. Ekkor kinyílt az ajtó – nem gondoltam volna, hogy tényleg megteszi – belőlem pedig egy mély morgás tört fel. Nem kéne ezt látnia. Senkinek nem kéne így látnia.
- Menj vissza az ágyba, kérlek – a hangom feszült volt, de elszántan oda összpontosítottam a tekintetemmel, ahol a bőröm és a szilánk éle összeért.
- Elden – kezdte óvatos nyugodtsággal. - Add azt ide, jó?
Végre felemeltem a fejem és kétségbeesetten néztem rá.
- Nem kellene most itt lenned.
- Eszembe sincs itt hagyni – határozott volt, a hangja dacos, és ellentmondást nem tűrő.
Összekapcsolódott a tekintetünk, a szemeink némán harcoltak egymással.
- Miattam van? - a kérdése meghökkentett, és úgy hallottam, hogy fájt neki kiejteni ezeket a szavakat. - Azért, mert azt mondtam, hogy szeretlek?
Összeszorítottam a fogam, hogy ne kiáltsak fel, mintha teljesen elment volna az eszem.
- Én tehetek róla, hát nem látod, hogy milyen elcseszett vagyok?! - nem is értettem, hogy hihette azt, hogy ő az oka. Hiszen ő volt a legjobb, ami velem történhetett.
- Nem várok viszonzásra. Nem azért mondtam, csak akartam, hogy tudd. És pont ezért nem fogom hagyni, hogy ezt tedd magaddal.
Határozott volt, és jelen esetben felmerült bennem a kérdés, hogy most vajon melyikünk a felnőttebb? Észre se vettem, hogy az üveg behatolt a bőröm alá, csak mikor Ricky odalépett elém, és megpróbálta elvenni tőlem.
- Kérlek, add ide – könyörgött, és a hangja egyre kétségbeesettebb lett, ahogy kiserkent az élénkpiros vérem. Az ujjai az éles szilánk köré záródtak, és felszisszent, amikor nem akartam elengedni. Úgy ziháltam, mintha egy rossz álomból ébredtem volna, és hideg veríték öntött el.
- Basszus, mondtam, hogy menj innen – suttogtam remegő hangon, miközben a szilánkot ledobtam a földre, minél messzebb, és lassan kihajtogattam Ricky ujjait, hogy megnézzem, mennyire vágta meg a kezét. Hagyta magát, csak állt előttem mozdulatlanul, miközben az arca megfejthetetlen volt. Vérző csíkok haladtak keresztben az ujjain, talán nem volt túl mély, de elborzasztott a látványa. Miattam sérült meg.
- Ezeket le kell fertőtleníteni – hadartam, és elővettem egy alkoholos üveget meg egy vattát.
- Oké, semmi baj – nyugtatgatott, miközben remegő kézzel a sebekbe nyomtam az alkohollal átitatott vattát. Tudtam, hogy csípi, és próbáltam óvatos lenni, hogy ne okozzak nagyobb fájdalmat. Még csak fel sem szisszent, azért, hogy ne legyek még elkeseredettebb. Végül megfogta a kezemet és kivette belőle a rózsaszínre színeződött vattát.
- Már jó lesz.
- Annyira sajnálom, sosem akarlak bántani, és mégis folyton ez történik – a szavak megállíthatatlanul ömlöttek belőlem. - Nem tudom szavakba önteni, amit érzek, amikor együtt vagyunk, és azt a fájdalmat sem tudom körülírni, mikor nem vagy velem. Nem érdemlem meg, hogy velem legyél…
- Hagyjuk ezt, mert nincs igazad – mondta, és a tenyerébe fogta az arcomat, kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. - Tudom, mit érzel, és ehhez nem kell kimondanod azokat a buta szavakat, hallod? Nincs szükségem szavakra, amikor úgy nézel rám, mintha én lennék a világ nyolcadik csodája. Nincs szükségem szavakra, amíg úgy ölelsz, mint ma éjjel. És amíg így csókolsz…
Elakadt a lélegzetem, amikor a száját az az ajkaimra tapasztotta. Úgy csókoltuk egymást, mintha a világ egy armageddon felé közeledne, és bármikor megszűnhetnénk létezni. Azt hiszem, még a szívünk is ugyanarra az ütemre dobogott, mikor Ricky végigsimított a mellkasomon, és a tenyerét végül a szívem fölé szorította.
- Basszus, fogalmad sincs mennyire sze… - kezdtem, miközben felültettem a pultra, de a mutatóujját a ajkaimra tette.
- Ssh, emlékszel, mit mondtam a buta szavakról?
Valami rémlett a beszélgetésünkből, de éppen nem tudtam semmi másra figyelni, csak rá. A puha csókjaira a bőrömön, a keményebb harapásokra a nyakamnál, és a kezére, ami a fenekemre siklott, hogy belemarkolhasson. Az érintése forró nyomokat hagyott a bőrömön, miközben a fejem a nyakhajlatához szorítottam, és belélegeztem az illatát. Most nem vágytam arra, hogy fájdalmat okozzak magamnak. Pontosan elég volt az a kéjes, borzongató érzés, ahogy kissé belemélyesztette a fogait a bőrömbe.
Nem tettünk semmi különöset, csak csókoltuk és simogattuk egymást, de életemben először éreztem úgy, hogy szeretkezek valakivel. És a fenébe, teljesen más érzés volt, mint csak a vágyaimat hajszolni ész nélkül. Azért csókoltam, hogy jó legyen neki, és nem csak azért, mert a nyögései felizgattak. Te jó ég, Ricky már a kezdetektől ezt tette, most ébredtem csak rá. De most végre én is teljesnek érezhettem magam. Ha ő nem lenne, még mindig a sötétben tapogatóznék, miközben lassan elveszíteném a józan eszem. Vagy az életem.
***

- Jó reggelt – hallottam azt a hangot, amire olyan jó volt felébredni. - Jól aludtál?
Lustán a hátamra fordultam és elnyújtóztam az ágyon. Ricky ott ült mellettem, a laptop a ölében és már fel volt öltözve.
- Aha. Hány óra van?
- Lassan tíz – letette a gépet, és odabújt hozzám. A lábát a combomra fonta, a karját átvetette a hasamon.
- Miért öltöztél fel? - kérdeztem kissé csalódottan. - Ha most meztelen lennél…
- Ha most meztelen lennék, biztosan elkésnél a ruhapróbáról – fejezte be helyettem a mondatot vigyorogva.
- A francba tényleg – temettem a az arcom a kezembe. - Fél óra múlva indulnom kell. Velem tartasz?
- Akarod, hogy ott legyek? - kérdezte csodálkozva.
- Igen, tudod van valaki, akit le akarok rázni – vallottam be. - Eljöhetnél, és talán megértené a célzást.
Ricky felvonta a szemöldökét, tekintetében kíváncsiság csillant.
- Talán lefeküdtél vele, és most nem tudsz tőle szabadulni? - kérdezte, miközben igyekezett visszafojtani a mosolyát.
- Talán igen – mondtam bizonytalanul, mert nem tudtam, mit fog hozzá szólni.
Aztán belebokszolt a vállamba és kitört belőle a nevetés.
- Ne aggódj már, tudom, hogy volt életed előttem is. Mellesleg meg tudom érteni szegény fickót.
Miután felkelt az ágyból, - úgy, hogy átmászott rajtam, a kelleténél többet időzve a csípőmön ücsörögve - rácsaptam a fenekére, mire visszafordult és érzékien körbenyalta az ajkát. Tudom, hogy csak viccből csinálta, de bennem feltámadt a vágy, és azon gondolkoztam, milyen indokkal tudnám átrakatni máskorra azt a hülye próbát. De aztán rászántam magam, és elkezdtem készülődni.
Mire felöltöztem, Ricky ott állt előttem egy croissant-al, és egy bögre kávéval. Gyorsan megreggeliztem és megittam a kávét – ami pont olyan volt, ahogy szeretem, sok tejjel és egy cukorral – kissé vonakodva léptem be a fürdőbe fogat mosni. Azt hittem, hogy vérfoltokat fogok találni a fehér mosdón és a járólapon, de meglepetésemre minden teljesen tiszta volt. Pedig hajnalban még le is kellett zuhanyoznunk, mert összefogdostuk egymást a vérző kezeinkkel. Ricky minden bizonnyal kitakarított, míg aludtam, és ezért nem lehettem elég hálás neki. Ha megtalálom a szilánkot, talán úgy hatott volna rám, mint leszokó félben lévő alkoholistára egy üveg whiskey.
Mielőtt elindultunk, megint hallottam a kutyaugatást a szomszédos lakásból, és nem értettem, mi történhetett. Már néhány hónapja itt laktam, de az a kutyus mindig csöndben volt, sose hangoskodott, főleg éjszaka nem.
- Bent hagytam a mobilomat – panaszkodott Ricky, mikor végre elindultunk, és már a lépcsőházban sétáltunk lefelé.
Odaadtam neki a kulcsot, de felkísértem, és amíg visszament a lakásba, és bekopogtam a szomszédos ajtón. A kutya odabent izgatottam elkezdett csaholni, de egyébként semmi mást nem hallottam.
- Hahó, van itthon valaki? - kiabáltam, és a csengőt is megnyomtam, de semmi jelét nem találtam annak, hogy van bent valaki, aki kinyithatná az ajtót.
Lenyomtam a kilincset, és legnagyobb döbbenetemre az ajtó kitárult. Az ausztrál juhászkutya majdnem az ölembe ugrott örömében, úgy kellett visszaterelnem az előszobába.
- Jól van, jól van – vakargattam a füle tövét, hogy kissé nyugodjon le. - Itt hagytak egyedül? Éhes vagy?
Megtaláltam az etetőtálkáját, és ott volt mellette egy három kilós kajás zacskó is. Öntöttem neki, és bár jobbra-balra járt a farka, ahogy a szemek csörömpölve estek a tálkába, nem akart odajönni, hogy egyen belőle. Amikor elindultam felé, odament az egyik bezárt ajtóhoz, és idegesen kezdte kaparászni. Egyértelmű volt, hogy mit akar, és mikor lenyomtam a kilincset, még akkor sem esett le, hogy valami nagy baj van.
A fürdőbe léptem be, ahol valami nagyon furcsa, émelyítő szag csapott meg. És mikor megláttam a lányt a kádban, könnyű volt beazonosítani, hogy mindent átitató vérszag van az egész helyiségben. Ösztönösen odaléptem, és azonnal kiemeltem a vízből, majd lefektettem a szőnyegre. Minden csupa vér lett, de nem törődtem vele, ki akartam tapogatni a pulzusát, és mikor nem találtam, újra akartam éleszteni. Azonban észrevettem a sebeket az alkarján, melyek már egészen kiáztak a víz miatt, és akkor leesett, hogy már több órája halott. A bőre a szürke némely borzasztó árnyalatában játszott, és tudtam, hogy mostanra alig maradt vér a testében. Remegő, vizes kezemet a bolyhos szőnyegbe töröltem, és máris nyúltam a zsebembe, hogy hívjam a mentőket és a rendőrséget. Éppen, mikor valami diszpécserrel beszéltem, és próbáltam összeszedni a gondolataimat, ráadásul a kutyus is folyton oda akart menni a gazdája holttestéhez, meghallottam magam mögött Ricky szuszogását. Végre befejeztem a hívást, és odafordultam felé. Nem kéne itt lennie. Nem kellene ezt látnia. Már túl késő volt, amikor végre rá tudtam figyelni. Megsemmisülve dőlt az ajtófélfának, és a szemét nem tudta levenni a lányról. A sebet bámulta a karján, és nem volt nehéz kitalálni, mire gondol éppen.
- Ricky – felálltam a földről és odaléptem hozzá, hogy kitakarjam a szeme elől a holttestet. - Ricky, kérlek, vidd le a kutyát sétálni.
Próbáltam nyugodt hangot megütni, de mikor nem válaszolt és nem is mozdult, megragadtam a karját, és kissé megráztam.
- Ricky, szedd össze magad, hallod?! - parancsoltam, már hangosabban.
Végre pislogott, és felém fordította a fejét, mintha most tért volna vissza valami más világból.
- Oké – suttogta erőtlenül. - Kell egy póráz.
Azzal megfordult, és elkezdett kutakodni az előszobában. Néztem, ahogy próbálja lenyugtatni magát, ahogy próbál gondolkozni, és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Leguggolt a kutyushoz és gyakorlott mozdulatokkal rácsatolta a pórázt a nyakörvre. Amikor az megint indult volna a fürdő felé, Ricky megfogta a nyakörvét és kiterelte az ajtón. Egyedül maradtam a lakásban, és nem bántam, hogy van egy kis időm, míg ideérnek a bennfentesek.
Bementem a nappaliba, kinyitottam az erkélyajtót és vettem néhány mély lélegzetet. A kanapén találtam egy puha plédet, úgyhogy azt magammal vittem a fürdőbe. A lány még mindig ott feküdt, ahol hagytam – nem is tudom, ezt miért lepett meg. Letérdeltem mellé, és betakargattam a pléddel. A lábánál kezdtem, majd mielőtt a fejét is letakartam volna, minden arcvonását az emlékezetembe véstem. Olyan fiatal volt, és olyan szép. Te jó ég, ha két napja kicsit jobban figyeltem volna rá, talán… talán felismertem volna benne önmagamat. Ráhajtottam a puha anyagot, és így már nem volt más, csak egy kupac a földön.
Nem tudom, mi vezérelt, mikor bementem a hálószobájába. Többet akartam róla megtudni, bár a fejem azt súgta, hogy ezzel alaposan elkéstem. Már több hónapja éltünk egymás mellett, és én még a keresztnevét sem tudtam. Felkapcsoltam a villanyt, mert be volt sötétítve a szobában. Az ágya fel volt túrva, tankönyvek hevertek szanaszét a padlón. Művészettörténetet tanult, és mikor felnéztem a falra, láttam, hogy igazán tehetséges volt. Az ágy fejtámlája körül tucatnyi rajz és akvarell festmény díszítette a falat. Legszívesebben embereket ábrázolt, de volt néhány kép a kutyájáról is. Megakadt a pillantásom egy rajzon, és néhány pillanatig dermedten bámultam a grafittal telerajzolt papírra. Letéptem a celluxszal odaerősített képet, és közelebbről is megnéztem. Ha ezt emlékezetből rajzolta, akkor hihetetlenül ügyes volt. Ricky és én voltunk rajta, amikor a lépcsőházban csókolóztunk. Éppen beleharaptam az ajkába, mikor ő felnyögött a vágytól. Szárnyaim voltak, amit először nagyon furcsálltam. Az erotika szinte átitatta a lapot, sosem éreztem még hasonlót. Óvatos mozdulatokkal, nehogy nagyon meggyűrődjön vagy elkenődjön, beleraktam a képet a kabátom zsebébe.
Néhány perccel később megérkeztek a rendőrök, és kérdéseket tettek fel. Több, mint egy óra múlva sikerült elszabadulnom, és végre írhattam egy üzenetet, hogy nem tudok bemenni a próbára. Átmentem a lakásomba, és letettem a magammal hozott kutyatápot és etetőtálat az előszobába. Úgy döntöttem, gondját viselem a kutyának, ha már így alakult, és ha senki nem jön érte. Arra számítottam, hogy mire végzek a zuhanyzással, Rickyvel már visszaérnek a sétából, de nem találtam őket. Felöltöztem, bementem a konyhába, fogtam egy üveg sört, és lementem a ház elé, szükségem volt egy kis levegőre. Szerencsére a holttestet már korábban elszállították, csak a rendőrök vizsgálódtak még.
Öt perccel később láttam, ahogy Ricky és a kutyus – akinek lassan ideje lenne nevet adni – egymás mellett sétálnak a járdán. Kibontottam a sört, és ittam belőle, majd rágyújtottam a cigire is.
- Nem tudtam, hogy szoktál inni. Szabad? - intett Ricky a fejével a sör felé.
- Ritkán szoktam alkoholt inni, én vagyok az, aki a haverjait éjszaka hazaviszi kocsival egy átbulizott este után. Nem kéne innod, még túl fiatal vagy – mondtam inkább csak magamnak.
Ricky a szemét forgatta, és felemelte a lépcsőről az üveget, ahová időközben letelepedtem.
- Szerintem ma eltekinthetünk attól, hogy ihatok-e – majd gyorsan néhányat kortyolt, mielőtt visszatette mellém. - Tudom, hogy sok most itt a rendőr. Nem akarlak balhéba keverni.
Fejbólintással nyugtáztam, amit mondott.
- Ismerted őt?
Végre felnéztem rá, és megcsóváltam a fejem.
- Most már biztosan kiírhatnánk a homlokomra, hogy „érzéketlen tuskó” - mikor Ricky értetlenül nézett rám, folytattam. - Két napja odajött hozzám, ott volt a szemében a segélykiáltás, és én csak, én… - vettem egy mély lélegzetet, mert úgy éreztem, mindjárt megfulladok. - Hozzám általában akkor jönnek oda lányok vagy pasik, ha szexelni akarnak velem. Érted?
- Hé, nem a te hibád, ami történt – leült mellém a lépcsőre és a kezét a kezemre tette. - Nem láthattál bele a fejébe.
- De mikor annyira nyilvánvaló volt. Csak magamból kellett volna kiindulnom. Amikor felhívtalak... – éreztem, hogy megálljt kéne parancsolni a nyelvemnek, de már túlhaladtam azon a ponton. - Azért hívtalak fel, mert attól féltem, hogy ha nem teszem meg, már túl késő lesz nekem.
Ricky ajka remegett, amikor felfogta a dolgok jelentőségét. Nem akartam megijeszteni, de olyan jó volt ennyire őszintének lenni valakivel. Elnyomtam a cigit a földön és idegesen vártam a válaszát.
- Istenem, Elden én…
- Te megmentetted az életem. Azt akarom, hogy tudd – suttogtam, majd a zsebemben kezdtem kotorászni. Óvatosan, mintha egy értékes műtárgy lenne, kisimítottam a térdemen a papírt, és megmutattam neki. - Nem kell műelemzőnek lennem ahhoz, hogy egyértelmű legyen, tőlem várta, hogy segítsek rajta. Ahogy te segítettél nekem – tettem hozzá elgondolkozva.
Ricky elvette a lapot és megnézte. A szája szegletében apró mosoly bujkált, miközben az ujjaival néhány milliméterre a papírtól végigrajzolta a körvonalainkat.
- Ez gyönyörű – mondta áhítattal. - Bár ahogy emlékszem, legutóbb, mikor meztelen voltál, nem voltak szárnyaid.
Oldalba böktem a könyökömmel és odahúztam magamhoz, hogy megcsókolhassam.
- Nem kéne itt kint, a rendőrök bármikor… - motyogta, mikor elhúzódott tőlem.
- A fenébe – foglaltam össze a helyzetet. - De már csak két hét.
Elmosolyodott, de valami kósza gondolat azonnal elvette a jókedvét.
- Elden, én attól félek, hogy nem tudlak egyedül megmenteni.
Beletemettem az arcomat a tenyerembe, azonnal tudtam, hogy hová akar kilyukadni. Nem tudtam érte hibáztatni, és ráadásul átkozottul igaza is volt.
- Rendben, felkeresek egy terapeutát – egyeztem végül bele. - Nem akarom, hogy bármikor így találj rám.
- Ne csak miattam tedd, magad miatt is. Kérlek – a szemei annyira könyörögtek, hogy nem tudtam ellenállni.
- Oké, megígérem.
Ekkor a tenyerébe fogta a bal csuklómat, és hüvelykujjával simogatta a forradásokat. Meglepett, hogy nem undorodott tőlük. A szájához emelte a kezem és apró csókokat adott a fehér vonalakra. Amikor a nyelvét éreztem a bőrömön, megremegtem belül, olyan jó érzés volt, hogy egy pillanatra be kellett csuknom a szememet. Felnézett rám a hihetetlen szemeivel, és végül kibökte, amit már rég meg akart kérdezni:
- Elmondod, mi történt Kade és közted?
Vettem egy mély lélegzetet, és a távolba meredtem, miközben válaszoltam.
- Ez egy hosszú történet, és nem vagyok túl jó mesélő.
- Van időm. Tekintsd ezt a terápia első fázisának.
Megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjainkat, mielőtt belekezdtem volna. Nem gondoltam, hogy ha végre lezárom életem azon szakaszát, ilyen könnyű lesz róla beszélni.

De ez már egy másik történet…

VÉGE

2015. október 19., hétfő

Vörös Szilánkok V.

- Túltetted már magad rajta, hogy még nincs tizennyolc? - hallottam a konyhából Amber hangját, miközben lazacot sütött egy serpenyőben. Lucy az ölemben ült, és nézte, ahogy dolgozom. Nagyon tetszett neki, hogy bonyolult jelekből és kódokból színes hátteret, virágmintás szegélyt, és galériát alkottam egy hotel honlapjához.
- Azt hiszem, igen – vallottam be, miközben képeket töltöttem fel a galériába.
- Ki az, aki még nincs tizennyolc? - kérdezte Lucy derékból kitekeredve, hogy rám tudjon nézni.
- Az egyik barátom – válaszoltam, és kicsit meghúztam a copfját, mert imádtam, mikor elkezdett hisztizni, hogy tönkreteszem a „tökéletes frizuráját”, és nem lesz „divatos”, meg hogy hagyjam abba, különben elmondja anyának. Most is így reagált, és újra elcsodálkoztam, hogy lehet egy négy éves gyereknek ekkora szókincse.
- Hívd el a barátodat a szülinapomra. Mivel még nincs tizennyolc, biztosan szívesen babázik velem.
Elképzeltem Ricky-t, amint Barbie babákat öltöztet hercegnős ruhákba és kitört belőlem a nevetés.
- Rendben, meglátjuk – mondtam végül, még mindig fülig érő szájjal, Lucy pedig elégedetten fordult vissza a laptop képernyője felé.
Amber végül megjelent a tányérokkal, evőeszközökkel és szalvétákkal. Mivel a férje tűzoltó volt, és néha éjszakára osztották be, olyankor átjöttek ketten Lucyval, és Amber főzött vagy sütött nekem valami finom vacsorát. Most is így történt, a lazac istenien illatozott, a számban összefutott a nyál, mikor lerakta az étkezőasztalra. Lucyt átültettem az egyik székre, a laptopomat pedig a kanapéra tettem.
- Úgy érzem, megint valami finomat alkottál – mondtam, és szedtem a halból meg a sült krumpliból a tányéromra, aztán lecsaptam a salátára is. - Farkas éhes vagyok.
- Hoztam neked süteményt is – és azzal kipakolt néhány szelet gyümölcsös, joghurtos finomságot egy tányérra.
- Biztos meg fogom kóstolni, de nem ehetek túl sokat belőle. Mostanában elhanyagoltam az edzéseket – mondtam, miközben már toltam is a számba a következő adag halat.
Amber szemforgatással válaszolt, miközben apró falatokra bontotta a halat Lucynek.
Egy jó fél óra múlva már jóllakottan terültem el a kanapén, ölemben a laptoppal. A testvéremék hazamentek, miután elfogyasztottuk az isteni vacsorát, és én még két szelet sütit is ettem utána. Túl fáradt voltam már ahhoz, hogy dolgozzak, de nem elég álmos, hogy aludni menjek, hiszen délután tudtam pihenni néhány órát. A szemem minduntalan a telefonomra tévedt, nagy volt a kísértés, hogy felhívjam Rickyt. Hajnal óta nem beszéltünk, de nem akartam zavarni, mikor a családjával töltötte az idejét. Azon filóztam, hogy meg kellett volna beszélnünk, mikor találkozunk újra. Akkor nem kellett volna kétségek között fetrengenem. De talán már nem is akart többet látni azok után, amit a bárban vágtam a fejéhez.
Még két órát töltöttem a plafon bámulásával, majd úgy döntöttem, valamivel el kell foglalnom a figyelmemet. Melegítőt és futócipőt húztam, magammal vittem egy kis vizes palackot, és elindultam ki, a szabadba. Elmúlt már tizenegy, odakint sötét és hideg volt, egy kis szél fújdogált, de most legalább nem esett. Jól esett futni, kissé kitisztult a fejem és felfrissültem. Kábé egy órával később már annyira sajogtak az izmaim, hogy úgy gondoltam, mára elég lesz ennyi. A lépcsőn kinyújtottam a combizmaimat, és próbáltam a légzésemet visszaállítani a megfelelő ütemre. Levezetés képen felmásztam a hatodik emeletre.
- Szia – köszönt a szomszédlány, mikor felértem, miközben a hatalmas kutyáját terelgette be az ajtójukon. Amikor sikerrel járt, bezárta az ajtót és felém fordult. - Jó az idő egy kis futáshoz, ugye?
- Igen, végre nem esik – a bejárati kulcsot kerestem a kulcscsomón, és közben próbáltam udvariasan viselkedni. Elfordultam, hogy a zárba illesszem a megfelelőt, és mikor egészen közelről hallottam a suttogását, kissé megijesztett.
- Kérdezhetek valamit?
Visszafordultam felé, de talán hiba volt, mert így túl közel kerültünk egymáshoz. Láttam a szeplőket az orcáján, az apró pöttyöket a szemében. Szép lány volt, nem kellett volna, hogy rám fecsérelje az idejét.
- Figyelj én… - kezdtem egy hirtelen döntésnek köszönhetően.
- Tudom, te a fiúkat szereted.
Összeráncoltam a homlokomat. Most sikerült meglepnie, annyira, hogy eszembe se jutott, hogy tagadjam.
- Ja. Honnan tudod? - kíváncsiskodtam.
- Tegnap láttalak titeket a fiúddal. Csókolóztatok a lépcsőházban.
Valóban így volt, mielőtt elindultunk volna Cherry-ék bulijára, de fogalmam sem volt, hogy valaki figyel minket. Nem tudtam, mire akart kilyukadni, de egyre kíváncsibb lettem.
- Bocsánatot akarok kérni, amiért olyan rámenősen próbálkoztam – nézett rám, majd azonnal lesütötte a szemét, mintha elszégyellte volna magát. - Azt hiszem, te vagy az első, aki visszautasított.
Elnevettem magam, valahogy éreztem, hogy komolyan gondolja a bocsánatkérést, és hogy az igazat mondta.
- Azt elhiszem. Gyönyörű lány vagy – mondtam neki őszintén. - A bocsánatkérés elfogadva.
- Arra gondoltam, lehetnénk barátok - nézett fel rám újra.
- Persze, benne vagyok. De most ha megbocsátasz, szeretnék lezuhanyozni. Biztosan borzasztóan bűzlök.
Halványan elmosolyodott, és végre tett egy lépést hátra, hogy kinyithassam az ajtót.
- Jó éjt.
- Neked is - szóltam vissza, végre már az ajtó túloldaláról.
Zuhanyzás közben ez a furcsa párbeszéd járt a fejemben, amit egyelőre nem igazán tudtam hová tenni. Mikor bementem a szobába, láttam, hogy két nem fogadott hívást jelzett a telefonom. Azonnal rávetettem magam, és visszatárcsáztam Ricky számát. Amíg várakoztam, idegesen doboltam a kezemmel a térdemen. Még sosem viselkedtem ilyen furcsán, ha egy pasiról volt szó.
- Szia – hallottam a kissé álmos, rekedt hangját.
- Helló. Láttam, hogy hívtál… - kezdtem tétován. Nem igazán voltam benne biztos, mit mondhatnék.
- Igen, mert holnapra anya meghívott téged vacsorázni hozzánk. Van kedved… eljönnél? - kérdezte félénken.
Legszívesebben örömömben ugráltam volna, de visszafogtam magam. Ezernyi kérdés jutott az eszembe.
- Elmondtad neki, hogy… szóval hogy találkozgatunk? Mit szólt? Nem zavarja, hogy idősebb vagyok?
Ricky halkan kuncogott a kérdésáradat után.
- Ne aggódj, minden rendben lesz – oszlatta el a kétségeimet. - Csak… szeretném, ha velem lennél.
- Akkor ott leszek. Alig várom, hogy megismerjem anyukádat.
Kissé hezitált, de a hangja elég határozott volt, mikor újra megszólalt.
- Elden, szeretném ha… velem lennél… úgy is.
Éreztem, ahogy a pulzusom újra felerősödik, a lélegzetem elakadt egy pillanatra.
- Oké.
Oké – ennyit bírtam kinyögni, holott ez volt a leghőbb vágyam, amióta megláttam. Megbeszéltük, mikor találkozunk, elbúcsúztunk, majd letettük. Aztán megpróbáltam elaludni, de még órákig forgolódtam az ágyban. Megérdemlem őt? - ezen filóztam, egészen addig, míg teljesen ki nem kapcsolt az agyam.
***

- Hű, szép ház – meredtem rá a hatalmas épületre, melyhez még medence is tartozott.
Ricky sosem említette, hogy ennyire gazdagok. Valójában nem érdekelt, hogy egy faházban vagy egy villában laknak, akkor is ugyanúgy tekintettem volna rá. De ez mégis váratlanul ért, pedig én sem kerestem rosszul. Kiszálltunk a kocsiból, és ő megvárt a lépcsőfeljárónál. Ahogy elindultunk felfelé egymás mellett, a kezét a tenyerembe csúsztatta. Ez az apró érintés is elég volt, hogy feltüzeljen, ezzel ő is száz százalékosan tisztában volt. Beléptünk az előszobába, majd egy bájos középkorú nő jött elénk szélesen mosolyogva.
- Üdvözlöm, és köszönöm, hogy elfogadta a meghívást – bemutatkoztunk, megpusziltuk egymást üdvözlés gyanánt, majd kérte, hogy menjünk az étkezőbe. Sötét haját valami bonyolult, de mégis kifinomult kontyba rendezte.
Az egész házban rend és tisztaság volt, mégis érezni lehetett az otthon illatát. Bensőséges emlékek jelentek meg előttem, hisz ez volt az az illat, amit Ricky hajában, nyakhajlatában, a ruháin éreztem, és ami olyan kedves volt számomra. Az édesanyja sötéten csillogó szemei mintha az csak övéi lennének.
- Bámulatos ez a lakás – mondtam lelkesen a nő felé fordulva. - Tágas, és mégis otthonos.
- Köszönjük Elden – mosolygott vissza rám kissé szomorkásan. - Még a férjem építtette. Minden dicséret mélyen megérint, amivel az ő művét illetik.
- Jó érzéke volt a szépséghez – ezt már Ricky felé fordulva suttogtam, és a szégyellős tekintete csak olaj volt a bennem lobogó tűzre.
Ekkor egy felszolgálólány jelent meg, valami krémlevessel és libamájpástétommal, melyet gyümölcslekvárral tálaltak. Az illata és az íze is fenséges volt, és az egyik falat rágása közben eszembe jutott, hogy előző nap egy gyorsétterembe vittem Rickyt, ahol valami egészségtelen kaját ettünk, meg kólát ittunk sok cukorral. Mikor már a desszertnél tartottunk – sajttorta volt eperszósszal – Ricky keze a combomra csúszott az asztal alatt. Úgy éreztem magam, mint egy doromboló kiscica, de azért úgy tettem, mintha semmi sem történt volna.
- Elden modellkedik. És elég jól csinálja – szólalt meg hirtelen Ricky, és a hangja tele volt büszkeséggel. - Armani öltönyöket reklámoz, a plakátok már kint vannak az utcán.
- Valóban? - fordult felém az édesanyja. - Nem választottál túl könnyű állást. Sokan azt hiszik, hogy az mennyire egyszerű, és hogy a modellek nem dolgoznak meg igazán a pénzükért. Pedig el sem tudják képzelni, hogy milyen fárasztó mosolyogni egész nap, vagy hogy milyen nehéz mindig szépnek mutatkozni – Máris imádtam a nőt. - Szeretnék gratulálni, mert ha kikerültél a plakátokra, biztosan nagyszerű munkát végeztél.
- Köszönöm, asszonyom – mondtam hálásan.
- Ha most megengeditek, azt hiszem jobb, ha felmegyek a szobámba. A mai napom hosszú és fárasztó volt – közölte finom mosollyal. - Örülök, hogy megismertelek Elden. Szeretném, ha máskor is eljönnél, hogy még többet beszélgethessünk.
- Úgy lesz – ígértem, és kedvesen elbúcsúztam tőle.
Mikor magunkra hagyott minket, Ricky még a desszerttel nyammogott, de a villája felett szélesen mosolygott rám.
- Kedvel téged. Elragadóan tudsz viselkedni, ha akarsz.
- Köszönöm – válaszoltam somolyogva. - Te is ezért kedvelsz? - közben a kezem elindult felfelé a combján, merthogy eddig bírtam türtőztetni magam. Ekkor bejött a felszolgálólány, hogy összeszedje a koszos tányérokat. Mikor Rickyre néztem – a kezem a combján nyugodott - mélyen beleharaptam az ajkamba, hogy nehogy hangosan felnevessek. Olyanok voltunk, mint két gyerek, akik valami rosszban sántikálnak.
- Ezért… meg más okai is vannak – suttogta, mikor a lány végre kiment az ebédlőből.
- Az egyéb okoknak van köze ahhoz, hogy most hol van a kezem? - amikor felértem a nadrágján a dudorhoz, kicsit erősebben masszíroztam őt a szöveten keresztül. Aztán a kezemre tette a kezét, és megállított.
- Mutatni akarok valamit – amikor kissé csalódott tekintetemet látta, hozzátette: - Ígérem, tetszeni fog.
Visszamentünk a lépcsőhöz, és követtem őt fel az emeletre. Kinyitotta az egyik szoba ajtaját és beinvitált. Felkattintotta az olvasólámpát az ágy mellett, és akkor bizonyosodtam meg, hogy az ő szobájában vagyunk. A helyiség tágas volt, viszont nem volt akkora rend, mint a házban bárhol máshol. A falakon poszterek, az íróasztalon szétszórt lapok és könyvek, a sarokban egy röplabda. Miközben az arcomat figyelte, hogy mit szólok az egészhez, leültem az ágyára és hátradőltem. Puha volt, és mindenhol az ő illatát éreztem. Legszívesebben meghempergőztem volna benne, de végül megelégedtem annyival, hogy az egyik párnát a mellkasomhoz szorítottam. Mivel túl nagy volt a csönd, feltámaszkodtam az alkarjaimra, és kíváncsian néztem rá:
- Mi az? - kérdeztem, hisz még mindig ott állt, mozdulatlanul, ahol néhány perce.
Mintha felébresztettem volna az álmodozásaiból, kissé még a fejét is megrázta.
- Semmi, csak… nem is tudom… A múltkor, mikor éjjel felhívtál, semmit sem szerettem volna jobban, mint az ágyamban látni téged. És most pont ott vagy.
Bólintottam, hiszen jól értettem, mire gondolt. Akkor pontosan én is erre vágytam. Kivettem a fényképet a zsebemből, és odanyújtottam neki.
- Így mindig az ágyadban lehetek – feleltem huncut mosollyal.
- Váó, köszönöm - suttogta vigyorogva, és alaposan megvizsgálta a képet.
- Mit akartál mutatni? - kérdeztem, mert nem akartam, hogy rákérdezzen, ki készítette a fotót.
- Vetkőzz le alsóra, és mehetünk – mondta vidáman, miközben már bújt is ki a pulóveréből, aztán meg a nadrágjából. Nem tudtam nem odanézni, miközben ezt csinálta. Az izmai megfeszültek és elernyedtek, a haja összekócolódott, és a gyér fényben a sziluettje olyan volt, mint egy csodás festmény.
- Hogy lehetsz ilyen izmos ennyire fiatalon? - bukott ki belőlem a kérdés, miközben beakasztottam az ujjam az alsója korcába, közelebb húztam és végigsimogattam az ujjaimmal a hasfalát.
- A középiskolában röplabdáztam – mondta, és együtt néztük, ahogy az ujjaim elérték a nadrágja vonalát.
- Hová megyünk alsóban? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Fürdeni.
- De hát hideg van, nem hinném, hogy jó ötlet lenne…
- Nem, nem a kinti medencébe. Van egy jakuzzi a házban. Siess már! - sürgetett, és már a nadrágomat gombolta szét, mire levettem a felsőmet. Ahogy ott térdelt előttem, és húzta le a nadrágomat, szívem szerint megkértem volna, hogy maradjunk a szobájában egy kicsit.
Mindketten fürdőköpenyt húztunk, lementünk a földszintre, ahol a nappali mellett nyílt egy ajtó. Odabent teljes sötétség fogadott, de aztán Ricky megnyomott néhány kapcsolót, és a jakuzzi elkezdett bugyborékolni, miközben a világítása is bekapcsolt.
- Tetszik? - a hangja izgatott volt, és láttam, hogy közben a kulcsot ráfordította a zárban.
- Naná – feleltem őszintén.
A következő pillanatban már ott volt mögöttem, és elkezdte lehúzni az alsómat. A mellkasa odasimult a hátamhoz, és a puha nyelvével végignyalta a nyakamat. Az egész karom libabőrös lett tőle, de aztán sajnos hátralépett, hogy ő is levetkőzhessen. Meztelenül lépkedtünk a hatalmas kád mellé, hogy utána elmerülhessünk benne. A víz hőmérséklete kellemes volt, hátrahajtottam a fejem, és élveztem, hogy az apró buborékok masszírozzák a bőröm. Jól esett lazítani az elmúlt napok feszültsége után.
- Utána szeretném, ha elmennénk hozzád – mondta, és egyből kitaláltam, mire gondol. Nem bántam, ma pontosan mindennek úgy kell történnie, ahogy ő szeretné.
- Rendben. Akkor itt csak pettingezünk? - kérdeztem huncutul.
- Csókolózunk.
Felemeltem a fejem, és a víz alatt megkerestem a karját.
- Gyere ide – hívogattam halkan.
A kezénél fogva közelebb húztam, majd mikor ott állt előttem, a combja hátsó részére tettem a kezem és felhúztam magamra, hogy szemben üljön velem. A tekintete az enyémbe fúródott, és azonnal láttam, hogy tetszik neki ez a helyzet. Óvatosan a szájára nyomtam az ajkaimat és a nyelvemet lassan becsúsztattam a fogai között. Miközben csókolóztunk, a hátát simogattam, de ahogy egyre hevesebbek lettünk, a kezem lecsúszott a fenekére, és élvezettel masszíroztam az izmos, de ugyanakkor lágy félgömbjeit. A buborékok mindenhol csiklandozták érzékeny bőrömet, ő átkarolta a vállamat, és kapaszkodott belém, mintha sosem akarna elengedni. Most csukott szemmel csókolóztam, és ezt csak utána fogtam fel igazán. Így sokkal intenzívebb volt az érzés, egészen a lábujjamig belebizseregtem, ahogy harapta vagy éppen finoman nyalogatta az ajkaimat. Aztán egy váratlan pillanatban megmarkolt lent, és egy pillanatra azt se tudtam, hol vagyok.
- Hé, azt mondtad, csak csókolózunk – mondtam rekedt hangon, mikor tartottunk egy szusszanásnyi szünetet.
Nem válaszolt, de nem is eresztett. Nézett rám a csillogó szemeivel, aztán megszorította az egyik kezemet, amit a fenekénél tartottam. Újra összetapadtunk, de már pontosan tudtam, hogy mire vágyik. Becsúsztattam az ujjaim a vágatánál, és finoman, majd egyre intenzívebben simogattam hátul. Amikor megpróbáltam az egyik ujjam bedugni, még közelebb csúszott hozzám, és addig fészkelődött, míg a hasamhoz nem tudta dörgölni magát.
- Könyörgöm, mondd azt, hogy még mindig szűz vagy ott – kérleltem kétségbeesetten, és fogalmam sincs, hogyan jutott ez most eszembe. Izomagy arca villant be lelki szemeim előtt, de gyorsan el is hessegettem a képet.
Kicsit hátrébb húzódott és apró mosoly jelent meg a szája szegletében.
- Az vagyok. De remélem, már nem sokáig.
Ó, azt én is nagyon reméltem.
- Itt is megcsókolhatlak? - kérdeztem, miközben a szabad kezemmel vágyakozva végigsimítottam a farkán. - Nagyon szeretném.
Bólintott, lemászott rólam és kiült a jakuzzi szélére, hogy kényelmesen elérhessem. Én felé fordultam és feltérdeltem az ülőkén. A térdénél fogva kicsit széthúztam a combjait, aztán a kezembe fogtam, hogy végre a számmal kényeztethessem. Először csak néztem, ahogy a fényes vízcseppek végigfutnak rajta, hogy aztán én is ugyan így tegyek, de pontosan az ellenkező irányba. Végignyaltam az oldalát, a golyóitól egészen a makkjáig, és mikor a végét eltüntettem a számban, felmordult és belemarkolt a hajamba. Nem érzékeltem a fájdalmat, csak a kéjt, és hogy milyen finom az íze, a gyorsuló lélegzetét, meg az apró nyögéseit minden mozdulatomra. Átkaroltam a derekát, közelebb húztam, és próbáltam minél inkább a számba venni. Aztán szívtam, és mikor a végéhez értem, a nyelvemmel simogattam a makkját.
- Basszus – nyögött fel minden egyes kör végén.
Még rátettem egy lapáttal azzal, hogy végig a szemébe néztem, miközben nyaltam-faltam minden porcikáját. Ahogy rám nézett, ahogy az ujjaival a hajamba markolt, és ahogy a lélegzése ritmusa megváltozott, rögtön tudtam, hogy már nem sok van neki hátra. A hasizmai érzékien hullámoztak, mikor végigsimítottam rajtuk, és úgy kellett rábírni magamat, hogy hagyjam abba, mert még nem akartam, hogy elmenjen. A derekánál fogva lehúztam magam mellé az ülőkére, pedig olyan finom volt, és imádtam, hogy mennyire élvezte.
- Akarod érezni az ízed? - kérdeztem lihegve, akadozó hangon, hiszen még csak hozzám sem kellett érnie, hogy úgy álljak, mint a cövek.
Mikor bólogatott, újra megcsókoltam. A haja az ujjaim köré csavarodott, ahogy tartottam a fejét, aztán a térdeim közé fogtam az egyik combját, és előre-hátra mozogva nyomtam hozzá a farkamat. Hogy még jobban megőrjítsen, kicsit felemelte a combját és lejjebb csúszott az ülőkén. Lassult a mozgásom, és végül elhúzódtam tőle.
- Ha hozzám akarunk menni, akkor most induljunk – mondtam, és próbáltam normális tempóba visszaterelni a légzésemet.
- Rendben – a hangja mély volt, és átitta a szex.
Csupán néhány perc volt, míg felöltöztünk, aztán már kint is voltunk a kocsinál. Vezetés közben próbáltam betartani a sebességkorlátozásokat, talán sikerült is, nem tudom, de óráknak tűnt, míg leparkoltam, bementünk a lépcsőházba, lifteztünk és végre elértük a lakásomat.
Miután beléptünk az előszobába, magunkra zártam az ajtót. Ricky már levette a dzsekijét, a cipőit, és most várta, hogy mi lesz a következő lépés.
- Menj be a hálóba, és vetkőzz le, de teljesen – mondtam felé se fordulva. A homlokomat az ajtónak támasztva próbáltam kissé összeszedni és lenyugtatni magam. - Feküdj le az ágyra. Mindjárt megyek.
Mikor hallottam a távolodó lépéseit, az izzadt tenyeremet is a hideg fához támasztottam. Féltem, hogy az történik majd, mint mikor először hazahoztam. Vagy hogy még mielőtt eljutnánk odáig, elélvezek. Rémisztő volt, hogy milyen mindent felőrlő vágyat tudott bennem gerjeszteni percek alatt. Le kellett kissé hűtenem magam, úgyhogy az utam közvetlenül a fürdőbe vezetett, hogy hideg vízzel megmossam az arcomat. Mikor végeztem, és úgy éreztem, most már akár három percig is bírni fogom, felkaptam egy doboz óvszert, meg a frissen vásárolt síkosítót, és bementem a hálószobába.

2015. október 13., kedd

Vörös Szilánkok IV.

Valahogy eljutottam a kocsiig, onnan meg a lakásomig. Az első utam a hűtőig vezetett, ahol a behűtött whiskey várt rám. Azonban már a második pohár után rájöttem, hogy a piálás nem fog lenyugtatni. Sosem nyugtatott le. Leejtettem az üres poharat, majd átléptem a törött szilánkokat, és a fürdőbe mentem. Aztán úgy döntöttem, lezuhanyozok, és majdnem egy órát ültem a zuhanytálcában, amíg záporozott rám a forró víz. A törölközővel gyorsan szárazra töröltem magam, aztán benyúltam a szekrénybe és a borotvámat kerestem. Kitúrtam mindent a földre, az összes türelmemet elvesztettem.
- Basszus, basszus, basszus – ezt ismételgettem kétségbeesetten, amikor eszembe jutott, hogy múlthéten kidobtam, és azon kívül csak elektromos borotvám volt. Bezártam a szekrény ajtaját és lefejeltem legalább háromszor. Hogy lehetek ilyen hülye? De a problémám szerencsére hamar megoldódott.
Kiléptem a nappaliba, és az első, amit megpillantottam, a csillogó üvegdarabok voltak a járólapon. Leguggoltam és kiválasztottam egy elég nagyot, melyet kényelmesen meg lehetett fogni. Az sem érdekelt, hogy közben az egyik, amit nem vettem észre, beleállt a talpamba.
Visszamentem a fürdőbe, kezemben a kinccsel, ami majd felszabadít. Leültem a földre egy törölközőre, felemeltem az üveget, és néztem, ahogy megcsillannak rajta a lámpa fényei. Még lehetett rajta érezni az alkohol illatát, de ez jó volt, legalább nem fogok fertőzésben meghalni. Ahogy néztem a bal csuklómat, Ricky arca jutott eszembe, amikor kiderült, hogy tudja. Látta a sebhelyeket, és nem hozta fel azonnal, csak később, amikor megharagudott rám. Nem akartam, hogy sajnáljon miatta. Mindenkinek meg kellett volna értenie, hogy ez jó nekem.

Beleszúrtam a szilánk hegyét a bőrömbe, és néztem, ahogy a tiszta üveg elszíneződik. Az éles fájdalom kitisztította az elmémet. A szemem előtt apró pontok táncoltak, és semmi más nem járt a fejemben, csak… újra bevillant Ricky arca, amikor dühösen azt mondtam neki, hogy nem ér annyit, hogy foglalkozzak vele. Istenem, mennyire kétségbeesett arcot vágott. El sem tudom képzelni, miket mondtam volna neki, ha Amber nem jön oda…
Még mélyebbre nyomtam a szilánkot, az alkaromon egy vékony, piros csík futott végig, a könyökömnél lecsöppent a hófehér csempére. Akkor már tudtam, hogy nem leszek képes megállni. Túl sok fájdalom ért, túl sok rossz döntést hoztam az elmúlt néhány napban. Kade emléke elhalványult amellett, ami Ricky és közöttem történt. Felnyúltam a mosdó melletti pultra, és vakon a telefonomat próbáltam kitapogatni. Szerencsére könnyen megtaláltam, és közben a szilánkot is elejtettem. Láttam, hogy már elmúlt éjfél, és nem akartam Rickyt zavarni, ráadásul lehet, hogy még mindig azzal a tuskóval van. De azért megnyomtam a hívás gombot, és izgatottan vártam, hogy meghalljam a hangját. Már a harmadik csörgésre felvette.
- Szia – a hangja kissé álmosan csengett.
- Szia. Ne haragudj, ha felébresztettelek.
- Nem aludtam – jelentette ki morcosan.
- Izomagy nem hagyott? - a hangom gúnyos volt, de már késő volt visszaszívni.
Hallottam a takarója susogását és az ágya kattogását, amikor felült.
- Már egy jó ideje itthon vagyok.
Felvontam a szemöldökömet, pedig ő ezt nem láthatta. Kerestem egy kisebb törölközőt és a kezem köré tekertem.
- Tudni akartad, miért vagdosom magam – kezdtem tárgyilagos hangon, és megpróbáltam letörölni a vért a bőrömről. Csak annyit értem el vele, hogy elmaszatoltam. - Ha még mindig érdekel, akkor elmondom, hogy azért, mert ez a fajta fájdalom segít megszabadítani egy sokkal rosszabb fajtától. Én…
- Hé, hé – kezdte izgatott hangon. - Hol vagy most, Elden?
- Itthon. A fürdőben...a földön ülök – tettem még hozzá, nem is értem, miért.
Lassan kifújta a levegőt, és hallottam, hogy felállt az ágyról.
- Akarod, hogy átmenjek?
Semmit sem akartam még ennyire. De megrémített a gondolat, hogy mennyire szeretnék hozzábújni, hallgatni a szívverését, nézni, ahogy alszik.
- Nem. Éjszaka van.
- Oké – válaszolta kissé csalódottan. - Akkor beszéljünk telefonon, én reggelig ráérek.
- Oké.
- Folytasd, kérlek.
- Mit? - kérdeztem összezavarodva, hisz a pillantásommal már megint az üveget bűvöltem. Ott hevert alig egy méterre tőlem, és így nehéz volt a beszélgetésre koncentrálnom. Aztán beugrott. - Megnyugtat – sóhajtottam. - Utána sokkal könnyebbnek érzem a létezést.
- Mikor kezdted?
- Évekkel ezelőtt, a középsuli elején. Amikor még rajtam kívül senki sem tudta, hogy meleg  vagyok.
Nem válaszolt. Hallgattam a szuszogását a telefonon keresztül, és vártam, hogy elítéljen. - Tudom, hogy ez röhejesen hangzik mindazok után, amit mondtam neked… De az elején nagyon nem tudtam elfogadni magam ilyennek. Kicsit jobb lett a helyzet, amikor elmondtam a szüleimnek, de akkor már nagyon függővé váltam…
- Nem próbáltál ki valamit mást, hogy levezethesd a feszültséget?
- Vízilabdáztam évekig, de hiába mentem haza rengetegszer kék-zöld foltokkal, az nem volt olyan, mintha magamnak okoztam volna. Aztán később ahelyett, hogy abbahagytam volna, rájöttem, hogy a csuklómon ejtett vágások a legkönnyebben elrejthetőek.
Furcsa volt erről beszélni. Mardosott a bűntudat, de ez olyasmi volt, ami nélkül nem tudtam élni.
- Cherry tudja – folytattam színtelen hangon. - Amikor rákérdez, mindig azt mondom, hogy már nem csinálom. Biztosan egyszer sem hitte el nekem.
- És Kade? Ő is tudja?
Kade már évek óta a legjobb barátom, de mindig mániákusan vigyáztam rá, hogy ne bukjak le előtte. Ha kellett, folyton hosszú ujjút hordtam, vagy csuklópántot, amikor találkoztunk.
- Nem tud róla. Az évek alatt megtanultam elrejteni a nyomokat előle.
Megnyikordult az ágy, gondolom Ricky leült rá, és biztosan próbálta kitalálni, hogyan gyógyíthat ki ebből. Már megbántam, hogy felhívtam, elvonta a figyelmemet újra, mint ahogy legutóbb is. Nem is értettem, miért tárcsáztam a számát. Kinyújtottam a kezem, és felvettem a törött üvegdarabkát. Maszatos piros pacát hagyott maga után a földön. Felálltam a földről és a tükör felé fordultam. A karomon szétkenődött vér, ezért megnyitottam a csapot, hogy valahogy lemoshassam. Mivel az egyik kezemben a telefon, a másikban meg az üveg, így utóbbit le kellett tennem, ám ahogy a törölközőbe csavart kezemmel szenvedtem, a szilánk hangos csörömpöléssel landolt újra a földön.
- Elden, mi volt ez? - Ricky hangja ébresztett rá, hogy még mindig vonalban vagyunk.
- Semmi, csak elejtettem valamit.
A vállam és a fülem közé szorítottam a telefont, és egy picit megnyitottam a csapot. Addig dörzsöltem a bőrömet, amíg teljesen le nem jött az odaszáradt vér. Időközben Ricky már többször is feltette a kérdést, hogy mi esett le.
- Elden, valami éles tárgy volt? Kérlek, válaszolj. Most is arra készülsz, hogy árts magadnak? - a szavai egyre elkeseredettebbek voltak. - Ha nem válaszolsz, most azonnal elindulok hozzád.
A hangja túlságosan elszánt volt ahhoz, hogy ne higgyek neki. És a fejem túlságosan zsongott, hogy tisztán tudjak gondolkodni. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, de nem volt egyszerű dolgom.
- Ez nem árt nekem, csak egy vékony, fehér csík marad a bőrömön. Miért nem érti senki, hogy ez jó nekem? - a végén felemeltem a hangomat, és minden szavam visszhangzott a fürdőszobában. - A lelkemen ejtett sebek miért nem izgatnak senkit?
Hirtelen hallgattam el, és tudtam, hogy erre Ricky sem fog tudni válaszolni. Olyan nagy lett a csönd, hogy csak akkor vettem észre, hogy még mindig folyik a víz a mosdóba. Elzártam, majd válaszoltam a saját a kérdésemre.
- Mert azokat még jobban el tudom rejteni.
- Engem minden… - hallottam Ricky halk hangját, majd teljes némaság és megszakadt a vonal.
Idegesen nyomkodtam a telefonomat, és közben láttam, hogy már több, mint egy órája beszéltünk. Újra kikerestem a nevét, és izgatottam nyomtam meg a hívás gombot. Akkor ébredtem rá, hogy átkozottul szükségem van rá. Újra hallani akartam a hangját, és már nem zavart, ha eltereli a figyelmemet. Hogyan is tudnék bármi másra koncentrálni, mikor a hangja eszembe juttatja az együtt töltött pillanatokat. A készülék foglaltat jelzett, majd miután kinyomtam a hívást, az ő neve jelent meg a kijelzőn.
- Úgy örülök, hogy felvetted – kezdte izgatottan és úgy lihegett, mintha futott volna. Hallottam, hogy nyugtalanul rója a köröket a szobájában.
- Foglaltat jelzett. Szerintem egyszerre hívtuk egymást – mondtam, és nem tudtam megállni, hogy elmosolyodjak.
- Tehát nem direkt raktad le.
- Nem szokásom csak úgy megszakítani a hívást.
- Jó tudni – hallottam a hangján, hogy ő is somolyog. - Van egy ötletem. De ne akadj ki.
Ez eléggé érdekesen hangzott. Kíváncsian vártam, hogy mi fog kisülni belőle.
- Meglátjuk. Folytasd.
- Menj be a szobába, és bújj be az ágyba.
- Jó ötlet, tekintve hogy mindjárt megfagyok.
Azonban még mielőtt teljesítettem volna a kérését, gyorsan, hangtalanul beragasztottam a csuklómat egy sebtapasszal. Otthagytam mindent a fürdőben, a véres üvegszilánkot, a ledobált cuccaimat, meg a törölközőt a földön. Majd nappal ráérek takarítani. Az egyik nagypárnát nekitámasztottam az ágy fejtámlájának, majd ülve felhúztam a takarót a nyakamig.
- Az ágyban vagyok – közöltem vele. - És most?
- És most…- egy kisebb hatásszünetet tartott, miközben hallottam, hogy újra leült az ágyra. - fogd meg a farkad.
Összehúztam a szemöldökömet, és kétkedve néztem a szabad kezemre.
- Telefon szexelni akarsz? - kérdeztem, miközben elnevettem magam a dolog abszurditásán. - Én jobban csípem az igazi szexet.
- Csak csináld, amit mondok. Kérlek – a hangja annyira esdeklő volt, hogy úgy döntöttem, belemegyek a játékba. Le mertem volna fogadni, hogy még ártatlan, kiskutya szemeket is mereszt hozzá. Bárcsak itt lenne, és láthatnám…
- Jó, most az egyszer – adtam be a derekamat. Becsúsztattam a szabad kezem a takaró alá, és az ujjaim összezáródtak a péniszem körül. - A fenébe, jég hideg a kezem – morogtam magamban, Ricky pedig kinevetett.
- Reméljük, hamarosan felmelegszel.
- És most mi legyen? - adtam az ártatlant, mintha a dolog nem lenne egészen egyértelmű.
- Még sosem maszturbáltál? - csipkelődött tovább, azonban hallottam valamit a hangjában, amitől hirtelen nagyon melegem lett.
- Telefonnal a kezemben még soha – vallottam be, és közben a kezem elkezdett önálló életet élni.
- Tedd le az ágyra és hangosítsd ki. Akkor mindkét kezed szabad lesz.
Azonnal megfogadtam a tanácsát. Nem kellett sok idő hozzá, hogy teljesen felforrósodjak, úgyhogy lerúgtam magamról a takarót, és jól esett, hogy egy kicsit lehűtött a levegő.
- Te is kihangosítottál?
- Nem… anya meghallhat minket – suttogta, és hallottam, hogy próbálja visszafojtani a nyögéseit. - Folyton az jár az eszembe, amit… amit a zuhany alatt csináltunk.
- Nekem is. Még sosem volt olyan… - próbáltam megtalálni a megfelelő kifejezést, ami elég nehéz volt, tekintve, hogy alig maradt vér az agyamban. - Intim. Még sosem voltam szűzzel előtted.
- De jól csináltad.
- Ja – próbáltam elhessegetni azt a képet, amikor hazahoztam és gyakorlatilag kis híján megerőszakoltam.
Magamhoz öleltem az egyik párnát, jó volt a huzat hűvössége az izzadt bőrömön, majd mélyet lélegeztem, betöltött az illata.
- Érzed még az illatom az ágyneműn?
Elengedtem magam, és elmosolyodtam.
- Honnan tudtad?
- Hallottam a huzat susogását…
- Ha itt lennél én – kezdtem, és nyeltem egyet – végigcsókolnám a mellkasod, aztán lejjebb haladnék a hasad felé… annyira szexi hasad van. Aztán követném a vékony szőrcsíkot a nadrágodba. Először csak az ujjammal, aztán a nyelvemmel. Te jó ég, annyira szeretnélek…
- Tudom, én is akarlak a számmal kényeztetni – vette át a fonalat. - Biztosan nagyon finom vagy ott lent is. Én… én nemsokára… - nyögte akadozó hangon. Újra csak magamra és az apró hangokra koncentráltam, amit ő adott ki. Erősebben, gyorsabban simogattam magam, és mikor elakadt a szava, én is feljutottam a csúcsra.
***


Arra ébredtem, hogy csörög a telefonom, és a hangja az agyamra ment. Reggel hét óra volt, és jó, ha három órát aludtam. Már bőven elmúlt hajnali négy, mikor Rickyvel leraktuk a telefont. Úgy éreztem, hogy fáradtabb vagyok, mint lefekvés előtt.
- Halló – szóltam bele a vonalba reszelős hangon. Rájöttem, hogy hason fekve nem igazán tudok majd beszélni, úgyhogy feltornásztam magam ülő helyzetbe.
- Jó reggelt Elden – a cég marketingigazgatója mindig kedélyes hangon beszélt, de ilyen korán ezt valahogy nem tudtam értékelni. - Kilencre be kellene jönnöd. A vezérigazgató itt lesz, és mindenképpen szeretne veled találkozni, ugyanis odavan a képeidért.
- Tényleg? - tudakoltam, csakhogy mondjak valamit.
- Igen, szeretne veled szerződni más kollekciókhoz is.
- Nagyszerű – és tényleg örültem volna a hírnek, ha még néhány órát hagynak aludni. - Ott leszek.
Elbúcsúztunk, majd leraktam a telefont.
Amikor kimásztam az ágyból, olyan lehettem, mint egy éppen életre kelő zombi. Első utam a mosdóba vezetett, majd beléptem a fürdőszobába. Ledermedtem, mikor megláttam a széthajigált cuccokat. Lehajoltam, gyorsan elkezdtem felkapkodni őket, és bezsúfolni a polcokra. Az üveget mániákusan kerültem a tekintetemmel, de azért vigyáztam, nehogy belelépjek. Aztán bevillant, hogy miért sajog a talpam, és miért vannak a konyhából idáig vezető véres foltok a padlón. Felkaptam a kicsi, véres törölközőt, bevizeztem az egyik tiszta részét és feltöröltem a padlót. Aztán fogtam az anyagot és belegyömöszöltem a kukába. Amikor mindezzel végeztem, már csak a szilánk hevert a padlón. Alaposan megmostam és elrejtettem az egyik szekrény polcának hátsó részébe. Utáltam magam azért, mert képtelen voltam kidobni. A konyhában összesöpörtem az üvegdarabokat, majd végre el tudtam menni zuhanyozni. Csak tíz percet hagytam magamnak erre, és közben hajat is mostam. És csak ezután jött a dolog „varázslat” része. A homlokomon egy halványpiros pukli éktelenkedett, köszönhetően az éjszakai fájdalmas találkozásnak a szekrényajtóval. De volt előnyei is, hogy feltúrtam mindent, mert megtaláltam a nővérem hetekkel ezelőtt itt felejtett púderét. Elég volt a tudás, amit a fotózások előtt szedtem össze a sminkesektől, hogy félig-meddig sikerüljön eltüntetnem a foltot. Mire végeztem, már nem is volt feltűnő. A csuklómmal már nehezebben boldogultam. Leszedtem a kötést, felvettem egy vastag, bőr karkötőt, és reméltem, hogy nem fogja kidörzsölni a friss sebet. Gyorsan összedobtam egy pirítóst, majd fogmosás után Armani öltönyt húztam magamra, Armani alsóval – a márka kötelez - és így indultam a találkozóra.
Nagy volt a forgalom, és én túl fáradt voltam ahhoz, hogy rendesen tudjak koncentrálni, de azért valahogy csak sikerült eljutni az irodába. A recepciós hölgy széles mosollyal üdvözölt, majd elárulta, melyik emeleten, melyik irodában lesz a találkozó. Megígérte, hogy hoz fel kávét, amiért nem tudtam elég hálás lenni neki. Amikor kiléptem a liftből, émelyítő légfrissítő virágillat fogadott, ennek hála a fejem is elkezdett hasogatni. Öt perccel hamarabb érkeztem, de már be volt zárva az ajtó. Megigazítottam a karkötőt, hogy tökéletesen takarja a friss sebet, majd bekopogtam a tárgyalóba.
Odabent a marketing igazgató nyújtotta felém a jobbját, majd a fotós felé is biccentettem, hiszen őt már jól ismertem. Ami azt illeti, jobban, mint feltétlenül szükséges lett volna.
- Hívhatom Elden-nek? - kérdezte kedvesen a középkorú, kissé testesebb alkatú igazgató.
- Persze, John – válaszoltam, miközben leültünk az U-alakban elhelyezett asztalok egyik végébe. Az odakészített kancsóból öntöttem magamnak egy kis vizet, közben a többieket is megkérdeztem, hogy kérnek-e. Amíg John egy gumis lefűzőmappában lapozgatott, ittam egy kortyot, és máris éreztem, hogy a hideg folyadék kissé feléleszti a sejtjeimet. Azért örültem, amikor a recepciós hölgy meghozta a hőn áhított kávénkat, majd szétosztotta. Miután elment, végre megszólalt a marketingigazgató.
- Igazán bámulatos, hogy ketten milyen nagyszerű munkát végeztek a jelenlegi kollekciónkkal.
Ekkor láttam meg, hogy a mappában az én képeim vannak, az összes, ami azon a fotózáson készült. A legtöbb még retusálatlanul, néhány már készen arra, hogy hatalmas reklámplakátokra nyomtassák. Furcsa volt látni őket – még ha csak oldalról vetettem rájuk néhány pillantást – mert eddig csak azt az egyet kaptam meg digitális formában, ami már kikerült az utcákra. Harold, vagy Harris – nem emlékeztem pontosan a fotós nevére – szélesen rámosolygott mindkettőnkre a dicséret hallatán.
- Köszönjük – böktem ki végül. - A dolog érdemi részét azonban nem én vittem véghez – néztem jelentőségteljesen a fotósra.
John bólogatott, miközben még mindig a képeket lapozgatta. Kihasználtam az alkalmat és beledobtam egy cukrot a kávémba, és annyi tejjel öntöttem fel, amennyi csak belefért az apró csészébe. Utáltam ezeket a vackokat. Azok közé tartoztam, akik szívesebben fogyasztották a kávéjukat bögréből, aminek a fülét meg is lehetett fogni. Mire végeztem, abbahagyta a lapozgatást, kinyitotta a lefűzőt és kivett egy képet valahonnan, a mappa végéből. Elém tolta, és ujjaival néhányszor megkopogtatta a fotópapírt.
- Ez az a kép, ami miatt szeretnék veled beszélni.
Nem sok hiányzott, hogy belefulladjak az első korty kávémba. Köhögtem, és mikor próbáltam visszafojtani, bekönnyezett a szemem. A vizespohár felé nyúltam, és egyszerre lehajtottam a tartalmát. De legalább addig se láttam a képet, amin én pózoltam egy szál alsóban.
Azt is Harris csinálta – közben eszembe jutott a neve – megkért rá, hogy hadd csináljon rólam fotót magának, – egy művészi aktot – az együtt végzett „munkánk” emlékére. Az aktot nem hagytam, végül megegyeztünk egy félig akt verzióban. Úgy volt, hogy ez a kép sosem lesz publikus, ezért dühös pillantást vetettem felé.
- Szemmel láthatóan minden adottságod megvan, hogy szerepelj az alsónemű reklámjainkban is – fordult felém széles mosollyal John. - A férfi, aki nappal üzletember, csinos, méregdrága öltönyökben jár be dolgozni, majd hazamegy, leveti a ruháit és divatos, szexi alsónadrágban bebújik az asszony, vagy egy dögös barátnő mellé. Ezt sugallná az emberek felé, ha mindkét kampányunkban szerepelnél – fejezte be büszkén.
- Tehát ez egy ajánlat? - tettem fel a kérdést teljesen feleslegesen.
- Úgy van. Ez egy piszok jó ajánlat, csak neked.
Úgy tettem, mint aki mélyen elgondolkozik a hallottakon, holott már az elején tudtam, mit fogok válaszolni. Csöndben kortyolgattam a kávémat, és éreztem, ahogy energiával tölt fel. Közben megfogadtam magamban, hogy senki más nem fényképezhet le hiányos öltözetben, nem mintha szégyellős lettem volna, de nem szerettem az apró, kellemetlen meglepetéseket.
- Sajnálom, de nem vállalhatom – jelentettem be egyszerűen.
John csalódott képet vágott, Harris pedig nem értette, miért döntöttem így. Végül John bólintott, és tiszteltem azért, hogy nem akarta rám erőszakolni a dolgot.
- Megkérdezhetem, miért döntöttél így? - fakadt ki Harris, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, ha valaki a fél világ előtt pózol meztelenül.
- Mert én nem vagyok cégvezető, vagy ügyvéd, és nincs barátnőm se, aki mellé bebújjak, feleségről nem is beszélve – adtam kitérő, kissé gúnyos választ, ám úgy látszott, John értékeli a humoromat.
- Bírlak téged – mondta, miközben alig bírta visszafojtani a nevetését. - Megértem az álláspontodat, de tudd, azért az öltönyeink továbbra is csak rád várnak, hogy reklámozd őket.
- Azt megígérhetem. Köszönöm – zártam le a témát, és John már szedte is össze a holmiját, mert sietett egy másik megbeszélésre.
- Ezt megtarthatom? - kérdeztem arra a bizonyos képre mutatva.
- Hát persze – mondta, majd elbúcsúzott és kiment az ajtón.
A valódi okom az volt, hogy nem akartam túl sokat Harris-el dolgozni. Nem szerettem a megbízhatatlan, áruló embereket. A második az, hogy szinte meztelenül nagyon nehéz lett volna eltüntetni a sebhelyeimet, és nem akartam, hogy a fél cég rólam csámcsogjon, amíg végül elkészül a Photoshop-olt változat. A harmadik pedig az, hogy még így is furcsa, ha megpillantom magam a városban, nem tudom, mi lenne, ha azt az öltönyt nem viselném a képeken.
- Miért nem fogadtad el? - Harris hangja kellemetlennek hatott a hatalmas tárgyalóban.
- Miért mutattad meg neki? - kérdeztem vissza ingerülten.
- Azt hittem, jót teszek ezzel – mondta halkabban, és olyan pillantásokkal méregetett, mint aki bízik egy második menetben. Vagy azt hitte, hogy ezek után majd hálám jeléül újra megdugom? Csak megcsóváltam a fejem, nemet intve a kijelentésére és a néma kérésére is.
Felhörpintettem a kávém maradékát, a fotót gondosan összehajtogattam és a zsebembe gyömöszöltem. Már tudtam, hogy kinek fogom odaadni. És az a valaki biztos nem fog visszaélni a bizalmammal.

2015. október 9., péntek

Vörös Szilánkok III.

Amber és Ricky azonnal egymásra találtak. Az első perctől kezdve volt miről beszélniük. Megálltunk a bár előtt, megvárták, míg elszívok egy cigit, de rögtön megbántam, hogy egyáltalán cigizek, amikor megpillantottam egy Armani reklámot a bár mellett. Úgy tudtam, csak a jövő hónapban fognak felkerülni a plakátok, de ezek szerint nem így történt. Ráadásul Amber rögtön fellelkesült, amikor meglátott öltönyben, kivilágítva az út felett.

- Te jó ég, Ricky, hát nem nekem van a legszexibb testvérem a világon?

Oldalra döntötte a fejét, és széles mosollyal az arcán stírölte a reklámot.
Ricky persze azonnal követte a tekintetét, és rámeredt a plakátra. Azt hiszem, az ősz ellenére olyan melegem lett, mint még soha. Megölt a kíváncsiság, hogy mit fog ahhoz szólni, hogy modellkedem, hogy tetszeni fog-e neki a kép, ráadásul centiről centire végigmérte a hatalmas plakátot.
- De, igazad van Amber – fordult felénk újra, hosszúnak tűnő másodpercek után. Nem vettem levegőt, talán még nem is pislogtam... Amikor rám nézett, tudtam, ha szemmel lehetne szexelni…
- Hé fiúk, ahogy egymásra néztek… kezd nekem is melegem lenni – rázott fel a kis világomból Amber, ahol csak ketten voltunk Rickyvel. Elnevette magát. - Nem tesztek jót az amúgy is ingadozó hormonjaimnak.
Kissé megráztam a fejem, és mikor újra ott álltam szellemileg is a bár előtt, az utca mellett, leesett, mint mondott a nővérem.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem izgatottan, miközben elnyomtam a cigit a mellettünk lévő szemetesnél.
- Lucynek nemsokára testvére születik – láttam, hogy Amber majdnem kiugrik a bőréből, ahogy közölte a nagy hírt. Imádtam a gyerekeket, és azt is, ha a testvérem boldog volt, úgyhogy szorosan magamhoz öleltem, és együtt örültem vele. Ricky is gratulált neki, aztán bementünk a bárba, hogy segítsünk Cherrynek elkészülni az estére.
Odabent félhomály volt, a székek még az asztalokon, a pultos éppen mosogatott és a piákat hűtötte le. Délután volt, a bár szinte üresen kongott, de tudtam, hogy néhány óra, és tömeg meg alkoholszag lesz odabent. Minden hónap első szombatján fellépett Cherry, és hamar híre ment, hogy milyen tökéletes előadó. Kis zenekarával leginkább glam rock számokat játszottak, mely tökéletesen illett rekedtes hangjához.
Mindhárman bementünk a bár hátsó részében elhelyezkedő öltözőbe, mely nem volt túl nagy, de volt benne egy tükör, led izzókkal körülvéve, két szék, egy pult, melyre Amber már ki is pakolta a hajkeféket, hajlakkot és egyéb kellékeket. Arrébb toltam a pulton a cuccokat és felültem. Ricky az egyik széken foglalt helyet, a nővérem pedig kiment, hogy segítsen Cherrynek behozni a kocsiból a ruhákat.
- Nem mondtad, hogy modellkedsz – kezdte Ricky, amikor már szinte kínos volt a csönd.
- Valamiből meg kell élnem – feleltem váll rándítva. - Nem nagy dolog.
- Szerintem elég nagy dolog, ha egy vezető márka arca lehetsz.
- Szerencsém van.
- Ja. A Teremtő elég kegyes volt hozzád – válaszolta incselkedőn mosolyogva.
- Ó, hát te sem panaszkodhatsz – lépett be az ajtón Cherry, és egy barátságos mosolyt villantott Ricky felé. - Örülök, hogy megismerhetlek.
Lepakolta a kezében lévő ruhahalmot, hátradobta gyönyörű, ébenfekete haját és megpuszilta Rickyt, majd megfogta a kezeit, és alaposan megvizsgálta az arcát. Annyira hinni akartam benne, hogy nem Kade vonásait keresi… Azt hiszem, Ricky kissé elpirult, és segítségkérően nézett felém.
- Hol találtad ezt az ártatlan tekintetű szexistent?
- Igazából ő talált engem – feleltem, és Cherry végre elengedte őt, hogy szorosan megölelhessen.
- Kade-et nem neked rendelte a sors, ha éppen azon gondolkodsz, hogy megtartsd-e őt – suttogta a fülembe, de nem elég halkan. Ricky rám nézett, majd lesütötte a szemét. Talán a felismerés egy apró sziklája villant a tekintetében, de bíztam benne, hogy ez nem változtat semmin.
A lányok kimentek, hogy segítsenek a zenekarnak elrendezni a színpadot, és mi újra ketten maradtunk. Szívesen mentem volna segíteni, de azt mondták, hogy öten megoldják, úgyhogy megint ültünk a csöndben, és ismét Ricky törte meg azt.
- Cherry kedves lány, és nagyon csinos. Érthető, hogy a közönség kedveli.
- Ja. Kissé közvetlen, de majd megszokod.
- Ja.
Kivette a zsebéből a telefonját, és elkezdte nyomkodni. A haja a szemébe hullott, és miközben valami érdekeset olvasott, az ajkát harapdálta. Ezt onnan tudtam, hogy az elmúlt 5 percből 4 és felet őt bámultam, a maradék felet pedig azzal töltöttem, hogy próbáltam máshová nézni.
- Van testvéred?
Elmosolyodott a kérdésre, bár először mintha meglepte volna, hogy kíváncsi vagyok a családjára.
- Nincs – eltette a telefont, és rám nézett, úgy folytatta. - Apa meghalt, amikor két éves voltam, azóta anya azzal foglalkozott, hogy a lehető legjobbakat biztosítsa nekem, és ebbe nem fért bele egy barát. Néha kicsit bűntudatom van miatta – vallotta be elgondolkozva.
- Ne legyen. Biztos vagyok benne, hogyha anyud talált volna valakit, akire szükségetek van, akkor nem habozott volna. Ennek így kellett lennie. És még nem késő, hogy legyen valakije.
- Remélem, igazad van. A te szüleid? Hogy fogadták, hogy… más vagy?
- Ebből a szempontból szerencsés vagyok. Nálunk a család nem csak annyiból áll, hogy van apa, anya, és gyerekek, hanem abból, hogy megértjük, segítjük egymást. – Megköszörültem a torkom, mert eszembe jutott, amikor közel tíz éve könnyezve léptem be az ajtón, és anya rögtön odahívta apát, mert mindig ketten voltak, és fogták egymás kezét ha „vészhelyzetről” volt szó.
Mikor elmondtam nekik, megkönnyebbülve jegyezték meg, hogy már azt hitték, valami nagyobb baj van. Ekkor még jobban elkezdtem sírni, és ők nem értették, próbáltak vigasztalni. Az volt az utolsó alkalom, hogy sírtam. - Azt hittem, veszekedni fognak velem, vagy nem tudom. Ehelyett megvigasztaltak. Azt mondták, ők így is, úgy is a szüleim, és ha ők elfogadnak engem ilyennek, akkor én is fogadjam el magam, és hagyjam abba a sírást.
Ricky mosolyogva hallgatta a történetem, azt hiszem hálás volt, hogy kissé megnyíltam neki. Nem szoktam akárkinek ezekről a dolgokról beszélni, de most jól esett, aztán viszont felhozott valami mást.
- Kade miatt voltál úgy kiakadva, amikor találkoztunk?
Megmarkoltam a pult a szélét, tuti, hogy az ujjaim is kifehéredtek.
- Utálom, ha a magánéletemben turkálnak, főleg ha valaki olyan teszi, akit két napja sem ismerek – a hangomra próbáltam nyugalmat erőltetni, de a fogcsikorgatás nem vette el a mondandóm élét.
Ricky kikerekedett szemmel nézett rám, majd felvette a közömbös, de azért kissé morcos arcát, felállt a székről és elindult az ajtó felé. A keze már a kilincsen volt, mikor visszanézett.
- És én még azt hittem, hogy talán most elmondod, miért van összeszabdalva a csuklód.
Bár higgadtnak próbált mutatkozni, azért eléggé becsapta az ajtót. Ugrottam le a pultról, hogy utána szaladjak, bocsánatot kérjek, de aztán megtorpantam. A hiúságom előtört belőlem, és nem engedte, hogy egy fiú után fussak, akit alig ismerek. A tenyerem a csuklóm köré zártam, és a hüvelykujjammal a világos csíkokat masszíroztam, mintha ez meg tudna nyugtatni. Pedig valójában csak azt juttatta eszembe, hogy ideje lenne újakat szerezni hozzá. Már két napja meg kellett volna tennem… Azon törtem a fejem, hogy hogy a fenébe vette észre, mikor hosszú ujjú felső volt rajtam, amikor meg meztelen voltam, mindig félhomály volt.
Az öklömmel belecsaptam a pultba, és hangosan felkacagtam, mikor a fájdalom végighullámzott az egész karomon. Mintha a lelkemből lassan, de biztosan múlna a gyötrődés minden egyes idegszálammal, ami fájdalmat közvetít. Ó, igen, jobb lesz, ha most azonnal hazamegyek. Éles fájdalomra volt szükségem, akartam látni, ahogy a karomon ejtett apró vágásokból kiserken a vérem. Ez volt az, ami le tudott nyugtatni, és utána nyugodtabban tudtam folytatni az életem.
Elhatározásra jutottam, és szinte buldózerként támadtam az ajtóra. Ahogy kiléptem rajta, Cherryvel találtam magam szembe. Nem örültem neki, mert ha ő akar valamit, még egy buldózer sem állíthatja meg.
- Ó, pont te kellesz most nekem. Nem tudom eldönteni, mit vegyek fel ma este – csicseregte, és a karomnál fogva húzott vissza az öltözőbe.
- Figyelj, azt hiszem, hogy én inkább lelépek, miután megtaláltuk a megfelelő ruhát – kezdtem óvatosan, mert nem akartam megbántani.
Közben lehúzta a ruhákról az átlátszó nejlonzacskót, és egyenként kezdte átválogatni a felsőket. Mindegyiket magához próbálta, megnézte az eredményt a tükörben, majd fejcsóválva hajította le őket az egyik székre.
- Ezt felejtsd el, fél óra múlva indulunk a többiekkel bekapni valami vacsifélét, és ott kell lenned.
Mindezt úgy közölte velem, mintha nem lenne beleszólásom a dolgokba.
- Fáradt vagyok, és fáj a fejem – kezdtem a hazugságokat felsorolni, és tíz ellenérvig nem is hagytam volna abba, ha nem szólok magamra, hogy nem kéne hülyét csinálnom magamból.
- Áh, azt simán el tudom képzelni, hogy Ricky éjjel teljesen kikészített, mármint a jó értelemben – kacsintott rám, és egy türkizkék topot helyezett a kupac tetejére. Aztán felém fordult és alaposan megvizsgált. Elkomorodott, közelebb lépett, és hagytam, hogy a tenyerébe fogja az arcomat. Próbáltam félre nézni, hogy ne tudja kiolvasni a szememből a szomorúságot, de a próbálkozásom feleslegesnek bizonyult.
- Mi történt, Elden? Közted meg Kade között, mert biztos vagyok benne, hogy ő áll emögött.
Azonnal válaszoltam neki, gondolkodás nélkül. A hangom halk volt és teli fájdalommal.
- Tegnap előtt – kezdtem, majd nyeltem egyet – tegnap előtt majdnem szexeltünk.
Jólesett végre kimondani valakinek a történteket, aki ismerte a szívem összes titkát. Úgy éreztem, valamiféle súlytól szabadultam meg, és beszélni könnyebb volt, mint hittem.
- Te jó ég, az sosem jó két barát között – suttogta Cherry. - És végül miért nem történt meg?
- Mert rájött, hogy szerelmes valakibe.
Cherry gondolkozva fordult el, hogy a szoknyákat és a nadrágokat is átválogassa.
- Ezért jött neked kapóra Ricky – mondta. - Felejteni. Azt hitted, nem fog sokat kérdezni?
- Bíztam benne, hogy így lesz.
- Az a fiú túl okos, és kedvel téged – közölte mosollyal az arcán. - Adj neki egy esélyt, hogy az őrangyalod lehessen.
- De hát nem is ismered – bukott ki belőlem. - Én is alig.
- Beszélgettem vele, és jó emberismerő vagyok. Tudod, neked is hasznodra válhatna, ha két dugás között a szátokat nem csak szopásra használnátok.
Hangosan, szívből felnevettem. Cherry mindig fel tudott vidítani, ha magam alatt voltam.
- Legyen ez a nadrág – mutattam még mindig nevetve az ujjammal arra a szűk, fekete fazonra, amit éppen a kezében tartott. - Ezzel itt.
A kupacból kikerestem az egyik topot, ami szintén fekete volt, de krémszínű csíkok húzódtak rajta V-alakban lefelé, és középen egy cipzár tette izgalmasabbá. Elégedetten a magasba emeltem, és tudtam, hogy tetszik neki a választásom.
- Magassarkú, egyszerű fekete cipőt vegyél fel hozzá – utasítottam.
- Naná – bólintott rá az ötletre. - Te meg menj, keresd meg Rickyt, mert az előbb eléggé elveszettnek tűnt.
***

Mikor befejeztük a vacsorát, – a nővérem, Cherry, Ricky a zenekar és én – már majdnem este nyolc volt. Pizzát ettünk a bártól egy utcányira lévő étteremben, és míg a többiek bent ejtőztek a kaja után, Ricky kijött velem cigizni. Még a bárban bocsánatot kértem tőle, amiért megbántottam, és ő is hasonlóképpen tett amiatt, hogy olyan kérdéseket tett fel, amiket nem akartam megválaszolni.
Kiléptünk az étteremből, és mivel egy mellékutcában voltunk, csend volt, az autók zaja is alig hallatszott be a főútról. Odahajoltam hozzá a kabátjánál fogva közelebb húztam és megcsókoltam. Néhány percig el sem engedtem, túl rég volt már reggel, és be kellett vallanom magamnak is, hogy egész nap megállás nélkül rá gondoltam.
- Azt mondtad, cigizni akarsz – mondta, mikor némi levegőhöz hagytam jutni.
- Függővé teszel. Azt hiszem, kezdek rád szokni – mosolyogtam és egy tincset elsimítottam a homlokából.
- Elden – kezdte, és a hangja elkomolyodott -, ma este haza kell mennem, mert holnap lesz anya szülinapja, és a nagyszüleimnél ebédelünk. Később haza vinnél?
Úgy éreztem magam, mint akitől elvették a játékát, de igyekeztem úgy viselkedni, hogy ne látszódjon rajtam.
- Persze, nem gond – böktem ki, és közben az aszfalthoz lapítottam egy nedves, elsárgult falevelet.
Nem akartam bevallani – talán még magamnak sem -, hogy nem akarok egyedül maradni, úgyhogy inkább elfordultam, háttal a szélnek és meggyújtottam egy cigit. A csuklóm bizsergett, mintha új vágások után kiáltana. Ha a dolog jó oldalát nézzük, végre lesz időm megtenni azt, amit már tegnap is meg kellett volna.
- Szóval családi összejövetel? - kérdeztem semleges hangnemben, az arcomon valami feszes műmosollyal.
- Igen, anyának csak a szülei maradtak, miután apa meghalt. Nálunk fontos szerepe van a családi összejöveteleknek.
- Megértem – fújtam ki oldalra egy adag füstöt.
A többiek kiléptek az ajtón, és intettek, hogy induljunk vissza. Szerencsés időzítés volt, így legalább nem kezdtem könyörögni érte, hogy holnap este találkozzunk. Csöndben sétáltunk vissza, bár előttünk Cherry és Amber néha hangosan felkacagtak valami viccen, amit a zenekar valamelyik tagja mesélt. Félúton elkezdett esni az eső, a szél pedig az arcunkba fújta a hűvös cseppeket. Bőrig áztunk, amíg megtettük azt az egy utcányi sarkot.
A bár előtt már egy kisebb sor állt, és Cherry javasolta, hogy ott menjünk be, mert az öltözőben hagyta a hátsó ajtó kulcsát. Ő és a zenekar hamar átjutottak. Amíg sorban álltunk, láttam, hogy Ricky összetapadt tincseiből csöpög a víz, és ez eszembe juttatta a ma reggelt a zuhany alatt. Amikor észrevette, hogy nézem, felém fordult és rám mosolygott, majd a kezét diszkréten a nadrágom hátsó zsebébe csúsztatta. Azt hiszem, neki is kellemes emlékek jutottak az eszébe, legalábbis ezt tudtam kiolvasni a szeméből. Utáltam a gondolatot, hogy ma este nem vihetem magamhoz haza. Szerettem volna megszabadítani a vizes ruháitól, megmelegíteni a testét a forró zuhany alatt.
Végre odaértünk a bejárat elé, azonban a biztonsági őr nem engedett át azonnal.
- Szeretném látni a személyiteket – mondta fontoskodó hangnemben.
Kelletlenül túrtam elő a zsebemből a tárcámat, majd mutattam felé az igazolványt.
- Hé, téged láttalak már valahol – összehúzta a szemöldökét és gyanúsan méregetett.
Még bele se gondoltam, hogy hamarosan meg fognak ismerni az emberek az utcán a reklámplakát miatt. Azt is mondhattam volna neki, hogy: Hát persze, mivel ott vagyok háromszor két méteres nagyságban, színesben kinyomtatva mögötted, de inkább azt feleltem:
- Sokat járok ide.
- Oké, mehetsz, de ő marad.
Már éppen indultam volna be, amikor Ricky és a biztonsági őr elkezdtek vitatkozni azon, hogy már csak három hét, és tizennyolc éves lesz. Mármint Ricky, nem a biztonsági őr. Olyan hirtelen torpantam meg, hogy valaki majdnem fellökött hátulról.
- Johny, engedd be, ő velünk van – hallottam bentről Cherry hangját.
Mikor visszafordultam, láttam, ahogy Ricky utat tör magának hogy elérjen. Megvártam közvetlenül a bejárat után. Mindent leolvashatott az arcomról: a becsapottságot, az elszörnyedést, és a dühöt…
- El akartam mondani – a kezem után nyúlt, de kitéptem magam a szorításából.
- Felfogtad, hogy én ezért börtönbe kerülhetek? - sziszegtem a fogaim között. - És azt felfogtad, hogy most egy perverz állatnak érzem magam?
- Kérlek – könyörögte. - Három kibaszott hétről van szó.
- Ez az egész nem ér annyit, hogy bajba kerüljek miattad.
Mondani akart valamit, kinyitotta, de rögtön be is zárta a száját.
- Elden! - hallottam a nevemet Amber szájából. - Cherrynek szüksége van a segítségedre.
Beleütöttem az öklömmel a szemközti falba, a vakolat megrepedt és lepotyogott a cipőm elé.
- Most! - utasított a nővérem. Még egyszer visszafordultam Ricky felé, és láttam, hogy az ajkai remegtek. Nem tudta elrejteni, ha feldúlt volt.
- Menj haza – suttogtam neki, mielőtt még követtem volna Ambert. Nem biztos, hogy hallotta, de talán a számról le tudta olvasni.
Ahogy végigfurakodtunk az emberek között, próbáltam magamat lenyugtatni. Éreztem, hogy ég az arcom, és hogy túlságosan gyorsan kapkodom a levegőt. Szükségem volt valami éles tárgyra, ha lehet, minél hamarabb. Amber bevezetett az öltözőbe és magunkra zárta az ajtót. Csípőre tette a kezét, és úgy nézett rám, mintha fel akarna falni.
- Hová a fenébe rejtetted el az én mindig kedves, aranyos, megértő testvéremet?
Nem tartott sokáig, míg rájöttem, hogy azért hívott el, hogy kioktasson.
- Hol van Cherry? - tudakoltam.
- Miért mondtad azt neki, hogy nem éri meg a fáradtságot? Ha valaki veled akar lenni, az már nem is érdekel?
Nem akartam válaszolni a kérdésire, és még kevésbé akartam vele veszekedni. De úgy tűnik, hogy ez már a második nap, mely azzal telik, hogy mindenki hülyének néz.
- Amber, térj már észhez! - mondtam kissé felemelve a hangomat. - Te mit szólnál, ha a tini lányod egy felnőtt férfival kezdene? Mit szólnál, ha Lucy tizenhét évesen egy nála hat évvel idősebb pasi lakásába járna fel?
Úgy láttam, ez elgondolkoztatta egy kicsit. Amikor válaszolt, lehalkította a hangját.
- Én nem érzem azt, hogy ha egy gyerek túlesik a tizennyolcadik szülinapján, minden megváltozik, és onnantól azt csinálhat, amit akar. Az idő relatív fogalom, Elden. Akkor is félteném a lányomat, ha tizenhét és fél éves lenne, vagy ha fél évvel múlna tizennyolc – hátrasimította a haját és folytatta: - Valószínű, hogy mindenképpen utána néznék annak a bizonyos barátnak. Meg akarnám ismerni, és akkor eldönteném, hogy rábízhatom-e a lányomat. És az is fontos, hogy a lányom készen áll-e egy ilyen kapcsolatra.
- Persze, és ellátnád tanácsokkal a védekezésről… - motyogtam az orrom alatt, és letettem magam egy székre.
- Mikor vesztetted el a szüzességedet?
Kíváncsian néztem fel Amberre, és mikor megbizonyosodtam, hogy nem tréfál, fújtam egyet.
- Hogy jön ez most ide?
- Csak válaszolj.
- Tizenöt voltam. De szerintem pontosan tudod…
- És használtatok gumit?
- Basszus, persze hogy használtunk. Ez a beszélgetés kezd az agyamra menni – beletúrtam a hajamba, és nagy volt a kísértés, hogy az egészet tövestől kitépjem.
- Miért használtatok? Gery akarta?
Valójában nem ez volt a legemlékezetesebb momentum, ami megmaradt abból az estéből. Mindketten tagjai voltunk az iskola vízilabda csapatának, és egy edzés után – mely nem is igazán volt edzés, ugyanis a csapat több mint fele hiányzott valami influenzajárvány miatt – hamar kiürült az öltöző, és már csak mi maradtunk hátra. A csapatkapitány otthagyta a kulcsot, hogy zárjuk be az uszodát, ha megyünk haza. Még zuhanyoztam, és borzasztóan fájt a bal lapockám. Az hiszem, valami őrült csapattársam térdelt bele, amikor próbálta tőlem megszerezni a labdát. Szóltam Gery-nek, hogy elkérjem tőle azt a csodakenőcsét, ami minden ilyen zúzódást pár nap alatt meggyógyít. Kérte, hogy mutassam meg neki a hátam, és mikor megfordultam, kissé tüzetesen vizsgálta meg a sérülést. És utána egészen elkalandozott a keze. A fal felé fordultam, és az ajkamba haraptam, hogy nehogy hangosan felnevessek. Gery, a tökéletes fiú, akiért minden lány odavolt, és aki mindig másik lánnyal jelent meg a bulikban. A suli szívtiprója kegyetlenül felizgult rám.
- Nem tudom már, hogy melyikünknek jutott eszébe, de nélküle nem hagytam volna. Nem vagyok hülye – tettem hozzá durcásan.
- Ezek szerint már tizenöt évesen is úgy gondolkodtál, mint egy felnőtt. Látod, nem minden a kor.
- Azért apa meg anya nem örültek volna, ha kiderül – jegyeztem meg. - Jó, tudom, hogy Ricky elég érett már. De akkor is megmondhatta volna.
- Elküldted volna.
- Hát persze, hogy el.
Amber felvonta a szemöldökét, majd odament az ajtóhoz, hogy kinyissa azt. Cherry kukkantott be, és meglepődött, hogy a nővérem nyitott ajtót.
- Azt hittem, hogy Ricky és Elden zárkózott be – vallotta be csodálkozva. - Hol van Ricky? Mindjárt kezdünk.
- Nem tudom, hol van. Hazaküldtem – nyögtem kimerülten, majd felálltam a székről. - Azt hiszem, meg kéne keresnem.
Amber helyeslően bólogatott, Cherry pedig elviharzott a kicsi színpad felé, hiszen a zenekar már belekezdett az első dal intrójába.
A klubban egyre nehezebb volt közlekedni az emberek miatt, így már a harmadik számnál jártak, mikorra sikerült átkutatnom a helyiséget. Talán megfogadta a tanácsomat és hazament. Mégis nyugtalanul mászkáltam fel és alá, majd úgy döntöttem, szükségem van egy cigire. Odakint még mindig zuhogott az eső, és hallottam, ahogy a zenekar elkezdi játszani a The Pretty Reckless Miss Nothing című számát. A ruháim újra átnedvesedtek, de legalább kissé lenyugtatta az idegeimet az eső halk kopogása. Elsétáltam a közeli parkba, rágyújtottam, és csak az eső hangjára koncentráltam. Olyan csendes volt minden, autók is alig jártak. Aztán egy furcsa hangot hallottam az egyik fa alól, és akkor esett le, hogy ott egy pár, akik éppen… egymással vannak elfoglalva. Már indultam volna tovább, hogy ne zavarjam meg őket, de aztán meghallottam az ismerős hangot.
- Menjünk hozzád, még van egy kis időm – mondta Ricky az idegennek, és még egyszer megcsókolták egymást.
Lefagytam, csak álltam ott, és meg sem mozdultam, míg ki nem léptek a fa árnyéka alól a lámpa fényébe. Akkor szemügyre vettem a másik pasit. Valamivel fiatalabb lehetett, mint én, és úgy ki volt gyúrva, hogy nem hiszem, az agyának már sok helye maradt a testében.
- Ricky, gyere, haza viszlek – mondtam színtelen hangon, mintha egy kibaszott robot lennék.
Ricky megtorpant, amikor felismert, aztán csak megcsóválta a fejét.
- George majd hazavisz, nem kell velem foglalkoznod.
A szavai hatásosak voltak, és nagyon fájtak. Lehunytam a szemem, és mikor kinyitottam, rájöttem, hogy éppen hülyét csinálok magamból.
- Hé, ez a bátyád, vagy ki? - kérdezte Mr Izomagy.
- Fogd be egy kicsit, kérlek – fordult felé Ricky egy pillanatra. - Elden, te meg menj haza, én rendben leszek.
Remegtem a dühtől, de bólintottam, majd elindultam a kocsim felé. Övön aluli ütésnek éreztem, hogy ugyanazokkal a szavakkal küldött el, mint amivel én is őt, alig egy órája. Végül is megérdemeltem, nem?