2015. december 22., kedd

Összeforrt Szilánkok - Lángok III/4.

 Kedden már bementem a kórházba, nem volt értelme tovább otthon maradnom. Unalmamban csak azon járt a fejem, hogy szabadon mászkál az az ember, aki tönkretette az életünket és megölte az anyámat. Úgy döntöttem, hogy itt az ideje, hogy újra betegeknek segítsek. Előző este vettem be abból a gyógyszerből, amit az egyik terapeutám írt fel, így könnyen álomtalan alvásba merültem, bár reggel úgy keltem, mintha átment volna rajtam egy úthenger. Egy hatalmas kávéval és némi nyűgösséggel érkeztem meg a rendelőbe, de mire összefoltoztam két sebet, illetve megnéztem pár törésről készült röntgen felvételt, sokkal jobb lett a kedvem. Nem értettem, miért is hagytam ki az előző munkanapot? Jared javasolta, hogy maradjak otthon, de nem tudhatta, hogy akkor megállás nélkül a múlton fogok töprengeni, pedig már úgysem változtathatok rajta. Kade-et is ideje lett volna felhívnom, de úgy döntöttem, várok még. Délután egykor gyorsan megebédeltem, és nemsokkal azután, hogy visszaértem a sebészetre, egy ismeretlen szám hívott a mobilomon.
- Lou? - ismertem fel azonnal Nad hangját. - Te vagy az?
- Szia. Igen, én vagyok. Mi a baj? - tudakoltam, közben bocsánatot kértem a doktornőtől és kiléptem az épület elé.
- Kade adta meg a számodat, és azt mondta, te segíthetsz – hadarta ijedten, és a háttérben valami kocsi ajtajának csapódását hallottam. - Itt vagyok a kórház bejáratánál. Ide tudnál jönni?
- Persze – már rohantam is a főbejárathoz, éreztem, hogy nagy a baj. Most utáltam, hogy ilyen nagy a kórház, és nem tudtam azonnal ott lenni, ahol segítségre volt szükség. Nad ott állt a parkolóban, idegesen sétált fel-alá egy kocsi mellett. Mikor odaértem, rögtön odaállt elém és túl sok információt próbált egyszerre a nyakamba zúdítani.

2015. december 17., csütörtök

Összeforrt Szilánkok - Lángok III/3.

Kade hazavitt, de nem akart egyedül hagyni. Mondtam neki, hogy holnapra már Jaredék is itt lesznek, és hogy ma áthívom Lizt, hogy velem legyen, azonban nem volt hajlandó hazamenni. Céltalanul járt-kelt a nappaliban, néha odajött hozzám, megszorította a kezem, hozott nekem teát, amiből egy kortynál többet nem tudtam leerőltetni. Végül leült mellém a kanapéra és finoman odahúzta a fejem a vállára. Elővette a mobilját, egy üzenetet pötyögött be, tudtam, hogy éppen dolga lenne, mégis inkább velem maradt.
- Tudod, elég szánalmas lehetek, ha két nap alatt kétszer kell vigasztalnod – motyogtam magam elé, még mindig a semmit bámulva.
- Sehol sem lennék most szívesebben – suttogta a fülembe, és éreztem, hogy az apró szőrszálak felállnak a tarkómon. Tehát mégsem lettem teljesen halott, miután Aaron közölte velem a rideg tényeket. Talán még arra is van remény, hogy valamikor tudok majd újra mosolyogni.
- Nyár végén történt. A legjobb barátnőmmel kint voltunk a kertjükben, társasjátékoztunk, míg nem jött egy széllökés, ami elfújta a papírpénzeket. A kis vékony cetlik fennakadtak a bokrokon, a kerítésen, mi pedig kacagva rohantunk összeszedni őket. Akkor láttam meg apámat, ahogy dühös léptekkel tart felém. Hazaráncigált magával, mondván, hogy máskor tőle is el kell kéredzkednem, ha át akarok menni a barátnőmhöz. Utána még napokig ott volt a karomon az ujjai nyoma, ahogy rángatott maga után, az sem zavarta, mikor orra estem, mert semmit nem láttam a könnyeimtől. Csak húzott, és már mindenem fájt, mire megérkeztünk haza, pedig csak néhány házzal odébb laktunk. Azon az estén olyan hevesen veszekedtek anyával, mint előtte még soha. Bár felküldtek aludni, leosontam és elbújtam a kanapé mögött, hallgattam, hogy mi történik, és mindent tökéletesen láttam. Azt is, hogy apám meglökte anyámat, aki esés közben beütötte a fejét a dohányzóasztalba. Nem magától botlott meg, ahogy azt később állította az a szemétláda – a düh tombolt bennem, mire a történet vége felé közeledtem. - A padló csupa vér volt, én meg csak szorítottam a játékpénzeket a markomban, amik nálam maradtak – tettem még hozzá halkan.
Kade az arcomat cirógatta, és igazán büszke voltam magamra, amiért sikerült könnyek nélkül elmesélnem neki életem legszörnyűbb napját. A nyakához hajoltam és belélegeztem az illatát, és hagytam, hogy engem is magával ragadjon Kade varázsa, az sem érdekelt, ha úgy fogok járni, mint Elden. Túl sokat jelentett a közelsége, az, hogy nem taszított el magától, végighallgatott, velem maradt, amikor a legnagyobb szükségem volt a támogatására.
Egész délután alig szóltunk egymáshoz, de felesleges is lett volna annyit beszélni. Megértette, hogy most csöndre van szükségem, arra, hogy valaki éreztesse velem, szeret. Este csinált nekem pirítóst, és addig nem tágított, amíg legalább az egyik szelet kenyeret meg nem ettem. Később egy bögre kakaóval tért vissza, és kénytelen voltam meginni, mert isteni volt az illata. Mikor már az ágyamban voltam egy alapos zuhanyozás után, és ott ült mellettem, nem is éreztem magam olyan rosszul.
- Köszönöm a gondoskodást, de nem akarlak tovább feltartani – mondtam neki, mikor már sokadszorra nézett a telefonjára.
- Semmi gond, tényleg – bizonygatta, és azonnal a zsebébe mélyesztette a készüléket.
- Kade… - húztam fel sokatmondóan a szemöldökömet, hiszen nyilvánvaló volt, hogy nem mond igazat.
- Lu-lu – felelte elbűvölő mosollyal, és az enyémhez hasonlító hangsúllyal. - El kell ugranom valahová, de éjfélre visszaérek.
- Rendben – egyeztem bele, és örültem, hogy nem kell tovább könyörögnöm, hogy menjen, ha mennie kell.
Így hát miután odaadtam neki a kulcsot és ő elment, bebújtam a takaró alá, és próbáltam elaludni. Talán nem kellett volna, hiszen csak akkor tudtam jól aludni, ha az agyamat annyira lefárasztottam, hogy nem dolgozott ki ellenem éjszakánként idegtépő rémálmokat. Végül arra ébredtem, hogy sikítok, és valaki próbálja lefogni a karjaimat, amivel a hajamat tépkedem.
- Lu-lu, nyugodj meg, itt vagyok – Kade mellettem térdelt az ágyon és tanácstalanul nézett le rám. A kislámpa fel volt kapcsolva az ágyam mellett, és szívből örültem, hogy nincs teljesen sötét. Amikor felültem és szorosan magamhoz öleltem, éreztem, hogy a csuklóm köré tekeredett néhány hosszú hajszálam. Idegesen kezdtem leszedegetni magamról, tudtam, hogy pengeélen táncolok, és csak egy centi választ el attól, hogy átzuhanjak az őrület határán. Kade újra lefogta a kezem, és nem engedett el.
- Nézz rám – követelte határozottan. - Nézz rám, és ne felejtsd, hogy csak álmodtál. Én igazi vagyok, az az álom meg nem. Senki nem fog bántani. Hallod? -  nem válaszoltam azonnal, ezért kicsit megrázott, és csak akkor folytatta, mikor végre bólintottam. - Aaron, Jared, Liz, Oliver, én, vigyázunk rád, oké?
- Jó – suttogtam megszeppenve, mire újra megölelt. A szívem összeszorult egy pillanatra, amikor megéreztem rajta egy ismeretlen illatát. Dolgozni volt. Odaadta a testét valakinek, aki azzal érdemelte ki a megtiszteltetést, hogy eleget fizetett. Egyáltalán tudott róla, hogy egy csodát birtokol?
- Kade, megcsókolnál? - a hangom tompa volt, és bizonytalan, mintha nem is én kérdeztem volna. Azonban annyira átitatta a remény, hogy azt képtelenség lenne szavakba foglalni.
Éreztem, ahogy az egész teste megmerevedik, kőszoborrá válik. Lassan, fáradtan szívta be a levegőt, egyértelmű volt, hogy kínos neki ez az egész.
- Lu-lu... – suttogta megtörten a hajamba, és már tudtam, mi a válasza.
- Sajnálom – mondtam már sokkal határozottabban, és kicsit eltoltam magamtól. Nem akartam, hogy kimondja az egyértelműt. - Előbb zuhanyozz le, ha mellettem akarsz feküdni – a hangom szigorúbb volt a kelleténél, rosszindulatú, úgy viselkedtem, mint egy hisztis kisgyerek, aki nem kaphat meg valami hőn áhított játékot.
Kade kinyitotta a száját, majd rögtön becsukta – úgy döntött mégsem mondja ki a csípős megjegyzését. A szemében fájdalom villant, és úgy nézett rám, mintha nem tudná elhinni, hogy egy mocskos prostinak tituláltam, akin még rajta van a legutóbbi szeretője nyoma. Bárcsak kiabált volna velem! Bár viccet csinált volna a finnyásságomból! Ehelyett felpattant mellőlem, és öt perc múlva már folyt is a víz a szomszédos fürdőben. Közben a matracot csapkodtam eszeveszettül, és nem tudtam felfogni, hogy lehetek ilyen aljas dög. Kezdtem azt hinni, hogy én még a barátságát sem érdemlem meg.
***

Arra ébredtem, hogy fürkészi az arcomat. Szembefordulva feküdt velem, a tegnapi ruhái voltak rajta, és még csak be sem bújt a takaró alá. Annyira szerettem volna elmondani neki, hogy sajnálom, ami előző este történt, hogy egy hülye liba voltam, de egy hang sem jött ki a torkomon. Óvatosan felé csúsztattam a karom az ágyneműn, meg szerettem volna érinteni, de még jobb lett volna, ha ő fogja meg a kezem. Néhány centire álltam meg a mellkasától, mire ő csak ránézett, aztán lesajnáló pillantásokkal illetett. Nagyokat kellett pislognom, hogy ki ne csorduljon egy kövér könnycsepp a szememből.
Hangokat hallottam a nappaliból, Kade pedig máris felült az ágyon, és elindult, hogy fogadja Jaredéket. Csupán néhány szót hallottam a beszélgetésből, de Aaron megköszönte neki, hogy itt volt velem, míg ők nem tudtak. Bíztam benne, hogy visszajön még, és elbúcsúzik tőlem, de mikor Aaron és Jared beléptek a szobámba, már tudtam, hogy elment. Aaron odafeküdt mellém az ágyra, kisimította összekócolódott hajamat az arcomból, míg Jared az ajtóban állt, és nem igazán tudta kezelni a helyzetet.
- Kérsz valami reggelit? - kérdezte halkan, és alig várta, hogy magunkra hagyhasson minket. Mikor bólintottam, azonnal eltűnt az ajtó mögött, és hallottam, hogy már a konyhában csörömpöl a tányérokkal.
- Ne haragudj rá emiatt – Aaron felült, hátát a támlának támasztotta, és az ölébe húzta a fejem.
- Nem haragszom, feltéve, hogy az elmúlt napokban úgy bánt veled, mint egy királynővel.
Elnevette magát a szigorú arckifejezésemre, nem tudta, hogy mennyire komolyan gondoltam, amit mondtam.
- Kade rendes volt veled?
Belemarkoltam a nagypárnámba, és bíztam benne, hogy nem veszi észre a keserűséget a szememben. Nem akartam elveszíteni Kade-et, és mégis a legjobb úton haladtam afelé.
- Rendes volt – válaszoltam a tényeknek megfelelően, de nem tudtam neki elmondani, hogy én mennyire gonoszul viselkedtem vele. Azon agyaltam, hogy hogyan tehetném jóvá, de semmi értelmes nem jutott eszembe. Ezért inkább Aaront kezdtem el faggatni a nyaralásukról, kíváncsi voltam, hogy milyen helyeken jártak, hogy mit csináltak a hétvégén, és hogy sikerült-e újra összemelegedniük. Megállás nélkül mosolygott, és még akkor sem hagyta abba, mikor Jared megérkezett egy szendviccsel meg három kávéval. Mikor kiosztotta a bögréket, egy gyors, de finom puszit nyomott Aaron ajkára, és végre megint úgy néztek egymásra, mint régen. Ahogy figyeltem őket, sikerült egy rövid időre elfeledkeznem Kade-ről, mégis délután úgy döntöttem, hogy elmegyek úszni. Ki kellett tisztítanom a fejem, és erre nincs is jobb mód, mint végkimerülésig csapkodni a habokat. Amikor odaértem a bejárat elé, hirtelen megtorpantam, és csodálkozva néztem az előttem álló férfira.
- Elden, te mit keresel itt?
- Meglep, hogy szoktam úszni? - kérdezett vissza mosolyogva.
Elindultam befelé, és megvártam, amíg vesz magának jegyet, hiszen nekem csak a bérletemet kellett lehúzni, hogy bemehessek.
- Inkább az lepne meg, ha nem Kade küldött volna – fordultam felé, mielőtt az öltözők előtt kettéválna az utunk. - De vajon ő honnan tudta, hogy jövök? - torpantam meg, kezemben a kilinccsel. - Nem mondod, hogy az apáim már olyan jóban vannak vele, hogy szóltak neki?
Elden továbbra is csak halványan mosolyogva nézett, de nem mondott semmit.
- Így történt – vontam le a következtetést. - Ha van más dolgod, nem kell velem maradnod.
- Szeretek úszni, és neked is ki kell próbálnod, hogy társaságban sokkal izgalmasabb, mint egyedül – felelte végül, majd eltűnt a férfi öltözőben.
Próbáltam kiverni a fejemből, hogy azért nem Kade jött, mert nem akar látni, de minduntalan eszembe jutott, mialatt átvettem a fürdőruhámat. Egy gyors zuhany után komoran beléptem a klórszagú medencetérbe, kezemben az úszószemüvegemmel és törölközővel. Elden már a rajtkő előtt állva melegített be, és bár nem voltak sokan, az összes nőnemű egyed szeme a különösen magas, izmos testére fókuszált. Két tinilány a medence sarkában lustálkodva vihorászott, és egyértelműen erkölcstelen pillantásokkal méregették. Miután lepakoltam, leültem mellé a medence szélére, és először csak a lábunkat szoktattuk a hideg vízhez.
- Mindenki téged bámul – jegyeztem meg, és benedvesítettem a karomat. - Biztosan a meleg pasiknak is bejössz.
- Mire akarsz ezzel kilyukadni? - vonta fel a szemöldökét, és belecsobbant a vízbe.
- Nem értem, hogy miért ragadtál le Kade mellett – vallottam be.
- Nem ragadtam le. Aktív szexuális életet élek nélküle is, de köszi, hogy aggódsz – a hangja kissé gúnyos volt, de a szája szegletében megbúvó apró mosoly enyhített rajta. - Inkább tőled kéne megkérdeznem, hogy mit akarsz valakitől, aki a férfiakat szereti?
Nem tudtam semmi értelmeset válaszolni, csak hápogtam, mint egy kacsa, mire Elden fogta magát, feltette a szemüvegét és elrúgta a testét a medence szélétől. Követtem. Utána iramodtam, amilyen gyorsan csak tudtam, és próbáltam beérni. Ahogy ledugtam a fejem a víz alá, a visszhangzó csöndben a kérdése járt a fejemben, és négy hossz után se jutottam előrébb. Piszok gyorsan úszott, de a hatodik kör után végre megállt a medence szélénél, és bevárt. Utáltam, hogy úgy ziháltam, mintha lefutottam volna a maratont, míg ő csak vigyorgott rám, és csöppet sem volt fáradt.
- Most már... – kezdtem, de újra levegőt kellett vennem - most már elhiszem, hogy gyakran szoktál úszni.
- Régebben vízilabdáztam, akkor egy héten négyszer jártam edzésre. Manapság örülök, ha hetente vízbe kerülök.
- Így már érthető – feleltem, és büszke voltam magamra, hogy közben nem kellett levegőt vennem. - Megtennéd, hogy addig hajtasz, amíg már nem lesz erőm rá gondolni? - hangom valamiért elcsuklott a mondat végén.
Nem kérdezte meg, mire vagy kire gondolok, megértő arccal fordult felém, majd bólintott. Akkor mondtam ki először hangosan, hogy érzek valamit Kade iránt. Valójában akkor ismertem be magamnak is az egyértelműt. Visszatettem a szemüvegem, és elindultam a medence túloldala felé.  Elden több, mint egy órán keresztül eszeveszett tempót diktált, gyorsúszásban esélyem sem lett volna, hogy utolérjem, de mikor lemaradtam, mindig bevárt, és együtt indultunk neki a következő körnek. Végül egy óra és harmincöt perc után remegő lábbal másztam ki a medencéből, és úgy éreztem, leszakad a vállam. Elden önelégült mosollyal fordult felém, mikor lehuppantam mellé, hogy hozzászokjak a végtagjaim súlyához.
- Ez elég fárasztó volt? - kérdezte, és összeborzolta a haját a törölközővel.
- Aha – nyögtem ki, és igyekeztem a lenyugtatni a szívem gyors dobogását. - Jó lenne, ha máskor is jönnél velem.
- Rendben.
- Kade elmondta neked, hogy mi történt? - kérdeztem hirtelen, miközben az öltözők felé tartottunk.
Elden szája féloldalas mosolyra húzódott, és jelentőségteljesen rám nézett.
- Ha ezen jár az agyad, nem fárasztottalak ki eléggé – jegyezte meg az orra alatt, csak úgy mellékesen. - Arra gondolsz, mikor megkérted, hogy csókoljon meg?
- Igen – suttogtam, és éreztem, ahogy elpirulok. Lesütöttem a szemem, nem bírtam a pillantását.
- Elmondta – kezdte lassan. - Úgy gondolja, egy ideig nem kellene találkoznotok.
- Nem voltam vele fair.
- Nem, de azért valljuk be, ő sem teljesen ártatlan – felelte vigyorogva. - Kade lételeme az, hogy folyton elismerést, rajongást és tiszteletet váltson ki a körülötte lévő emberekből. Tudod, abszolút nem felhőtlen a kapcsolata a családjával, és nem vagyok pszichológus, de azt hiszem, a két dolog összefügg. Emberekkel veszi körül magát, akiknek fontos, nem úgy, mint például az apjának, akivel már évek óta nem beszélt.
- Meg az ikertestvére, Bella. - szóltam még utána, mielőtt bement volna az férfi öltözőbe.
- Elmondta neked? - fordult felém hirtelen.
- Igen. Miért olyan furcsa?
- Ha a testvéréről kérdezik, általában azzal intézi el, hogy nincs neki. Nem szokott Belláról beszélni senkinek.
- Biztos azért mesélt nekem, mert a lány találkozni akar vele – magyaráztam elmerengve.
Elden hosszasan bámult, gondolatban már teljesen máshol járt, de aztán észrevette, hogy fázom.
- Öltözzünk fel, kint találkozunk.
Rábólintottam, majd egy gyors hajmosás és öltözködés után csatlakoztam hozzá odakinn, a fák alatt. Éppen rágyújtott egy cigire, ami mellett nem tudtam szó nélkül elmenni.
- Most fejeztük be a testünk kényeztetését egy kis sporttal, erre te rágyújtasz – mondtam fejcsóválva.
- Mindenkinek lehet valami ártalmas szokása – felelte, és elindultunk a parkoló felé. Majdnem tíz óra volt már, a nyári este szokásos fülledtségével, és most nagyon örültem, hogy nem egyedül kell átsétálnom a parkon. Még így is néha hátra pillantottam, hogy nem-e követ minket valaki. Abba még bele sem akartam gondolni, hogy az apám esetleg közelebb akar kerülni hozzám.
- Kedvelem Kade-et, és szeretném, ha megbocsátana. Mit gondolsz, hajlandó lesz rá? - törtem meg a csöndet, mert a sötét miatt kirázott a hideg, pedig legalább húsz fok volt még most is.
- Biztosan. De mi lesz veled?
Megtorpantam Elden mellett, kíváncsian fordultam felé.
- Mire gondolsz?
- Nem úgy tekintesz rá, mint egy barátra – felelte vállvonogatva. - Nekem évek múltán is nehéz a közelében lenni, mert tudom, nem kaphatom meg.
Felnéztem rá, közel egy fejjel magasabb volt nálam, pedig én sem voltam alacsony. A pillantása zavart volt, nehezen beszélt a legjobb barátjával való kapcsolatáról. A szál cigije és közöttem ingadozott a figyelme. Akkor eszembe jutott egy nagyszerű ötlet, és megfogadtam, hogy még azon a héten megvalósítom.
- Kiéneklem magamból – jelentettem ki mosolyogva. - Az mindig segít átvészelni a problémákat.
Elden némán bólintott, majd egészen a kocsiig kísért.
- Bella tényleg olyan rossz? - fordultam még felé, miután bedobtam a táskámat az anyósülésre.
Nem kaptam választ azonnal. Elden a slusszkulcsával babrált, és azon gondolkodott, mennyit áruljon el. Végül vett egy nagy lélegzetet és belekezdett:
- Mindenkinek lehetnek rossz megérzései – mondta, majd rám nézett. - Az övé az volt, hogy úgy gondolta, azért járok át hozzájuk szinte minden nap, mert tetszik nekem.
Elden várt, hogy mit reagálok erre az egészre. Hirtelen azt sem tudtam, mit feleljek neki, és meglehetősen kínos volt a nagy hallgatás.
- Te Kade-et szeretted akkor is, nem Bellát – nyögtem ki nagy nehezen, és igyekeztem feldolgozni, hogy Kade testvére beleszeretett, miközben ő már régen… - Mióta?
- Tizenhat évesek voltunk, mikor átiratkoztak a sulimba költözés miatt. Attól a pillanattól kezdve, hogy a tanár bemutatta az osztálynak őket, és Kade-et mellém ültette… - Elden arca felragyogott az emlékre, majd a vonásai grimaszba rándultak. - Szánalmasan hangzik, de ez az igazság.
Megfogtam a kezét, és a tenyerembe szorítottam. Meglepte ez a gesztus, de azért hálásan pillantott rám, ajkán egy apró mosoly bujkált.
- A szerelem sosem szánalmas – jelentettem ki határozottan. - Mikor úszunk legközelebb?
- Vasárnap? Szombatig külföldön leszek, de utána visszajövök, és nem hagylak pihenni – ígérte szigorúan.
Nevetve rábólintottam a vasárnapra, aztán hazamentem. Csináltam egy koffeinmentes kávét, elhelyezkedtem a bögrével az ágyamon és felhívtam Olivert. Tetszett neki a dalválasztásom, és megígérte, hogy kísér majd zongorával. Letöltöttem a dalszöveget, kinyomtattam a laptopomról, és elkezdtem gyakorolni.

2015. december 13., vasárnap

Összeforrt Szilánkok - Lángok III/2.

Azt hittem, hogy ideges leszek, mikor elérkezik a pillanat, hogy valami érzékit csináljak valakivel, akit csupán két napja ismertem meg. Most mégis valami határtalan nyugalom szállta meg a testemet, ahogy mindhárman törökülésben elhelyezkedtünk az ágyon. Arra kértem Kade-et, hogy maradjon egy kicsit, és úgy is tett, miután hozott nekünk pezsgőt, hogy feloldódjunk a bubikban. De megfogadtam, hogy egy pohárnál nem iszok többet. Át akartam élni a pillanatot, nem csupán ködfátylon át sodródni a történtekkel.
- Mit szeretsz a szexben? - kérdezte Nad, majd kortyolt az italból, de utána le is tette a poharat az éjjeliszekrényre. - Mi az, amitől beindulsz?
Ahogy óvatosan Kade-re pillantottam, eszembe jutott, hogy az például nagyon felizgatott, amit magával csinált a zuhany alatt, de ezt nem mondhattam.
- Hát – kezdtem, majd megköszörültem a torkom, hogy a hangom még határozottabb legyen - a hosszú előjáték. Szeretek csókolózni.
- Élvezed, ha ott is csókolnak?
- Ööö – motyogtam, és közben éreztem, hogy elpirulok.
- Arra kíváncsi, hogy szereted-e, ha kinyalnak – szólt közbe Kade hatalmas mosollyal. - Lu-lunak önbizalomra van szüksége, meg hogy ne legyen szégyellős. Az első lépés, ha nevén nevezzük a dolgokat.
Nad a szemét forgatta Kade okfejtésére, de végül is nem vitázott vele.
- A többit majd kiderítjük együtt, jó? - csak bólogattam, mikor kivette a kezemből a poharat és a sajátja mellé helyezte. - Dőlj hátra.
Megtettem, amire kért, majd láttam, ahogy áthúzza a pólóját a fején. Azon gondolkoztam, hogy nekem is vetkőznöm kéne, vagy csak feküdjek ott? Végül nem tettem semmit, mert rögtön megtámaszkodott a karjával felettem, és lassan megpuszilta a számat. Erre válaszolva kicsit kidugtam a nyelvem, és mikor újra összeértünk, le mertem volna fogadni, hogy vaníliafagyi íze van. Behunytam a szemem. Nem tudom, hogyan lehetséges, de annyira finom volt, vágytam arra, hogy még tovább érezhessem. Amikor csók közben a keze a derekam és a felsőm alá csúszott, halkan felnyögtem. Jó érzés volt, hogy az ujjai kissé a bőrömbe mélyednek, birtoklóan húzott magához, és még sosem éreztem magam ennyire kívánatosnak. Illetve talán egyszer, Oliver kocsijában, de azt sikerült elcsesznem. Most csak kiélveztem mindent, amit Nad adott, nem járt a fejemben semmilyen buta gondolat, és nem érdekelt, hogy ha valaki megtudná, mit csinálok éppen, mit szólna hozzá.
Hirtelen elhúzódott tőlem, a pólómat felhúzta a hasamról és lassan áttért oda a csókjaival. Akkor kinyitottam a szemem, és Kade-re néztem. Nincs rá jobb szó, bámult minket, és mikor észrevette, hogy figyelem őt, összekapcsolódott a tekintetünk. Nad közben finoman szívogatta a bőrt a hasamon, és volt, mikor a fogát is használta. Amikor a nyelve végigzongorázott a bordáimon, a csípőm akaratlanul is felemelkedett az ágyról. Kade pupillája kitágult, és hirtelen gyorsabban kezdte venni a levegőt.
- Átkozottul szexik vagytok így – nyögte elködösült tekintettel.
Nad a hasamba nevetett erre a megjegyzésre, majd feltérdelt az ágyon.
- Azt hiszem, itt az ideje, hogy kimenj – mondta neki, és nem is nyúlt hozzám addig, míg Kade be nem csukta maga mögött az ajtót.
- Igen, jól láttad, felizgult – fordult felém Nad apró mosollyal az arcán, mikor kettesben maradtunk. - Hihetetlenül ösztönösen tudsz viselkedni, ha szexről van szó, és ez bejön a pasiknak.
- Köszi – suttogtam, mert nem igazán tudtam, mit feleljek erre. Azt hittem, hogy Kade szeme Naden fog csüngeni, hiszen csodás izmok rajzolódtak ki enyhén barna bőre alatt. De már az elején is engem nézett, és a gondolatra csak még inkább begerjedtem. - Megkérhetlek, hogy most te feküdj le?
Kimondtam még azelőtt, hogy elvetettem volna az ötletem, ami megfogalmazódott bennem. Nad azonnal teljesítette a kérést, és segített, mikor a nadrágot kezdtem lehúzni róla. Amikor már csak egy alsó volt rajta, kíváncsian várta, mit fogok vele kezdeni. Először is levettem a felsőmet, meg a nadrágomat is, és tetszett, hogy bámul közben. Aranyszínű bőre felé hajoltam, és végigcsókoltam a mellkasát, amikor megnyaltam a mellbimbóját, örömmel konstatáltam, hogy kéjesen összerándultak az izmai. Közben a tenyerem az anyagra siklott, ami még takarta a testét. A férfiassága már duzzadt volt, készen állt mindenre. Ahogy elkezdtem simogatni, egészen a tenyeremhez nyomta magát, és felnyögött, mikor óvatosan a számba szívtam a bőrét a mellkasán.
- Ezt csináld ott lent is, kérlek – mondta két sóhaj között.
- Azt akarod, hogy leszopjalak? - tettettem az ártatlant, miközben Kade-re hallgatva kertelés nélkül kimondtam, amire mindketten gondoltunk.
Nad felemelte a fejét a párnáról, és rám vigyorgott.
- Persze, hogy azt akarom. A szádban akarok lenni tövig, te kis boszorkány.
Tetszett a válasza, valójában nagyon-nagyon beindultam tőle. De nem akartam elsietni a dolgokat, ezért először csak az alsón keresztül harapdáltam a dudort. A kezével a hajamba markolt sürgetően, és akkor kicsit lejjebb húztam az anyagot, hogy megízlelhessem. A hangja sokkal többet követelt, mikor óvatosan hozzáértem a nyelvemmel. Felpillantottam rá. Imádtam látni, ahogy léte darabjaira hullik, miközben a számmal kényeztettem. Az izmai minden egyes apró szívásnál gyönyörűen kirajzolódtak, és nem tudtam megállni, hogy a tenyeremmel ne barangoljam be az összeset, kezdve a vállától le, a combjáig. A szeme csukva volt, hogy csak a nedves forróságra koncentráljon, én pedig megbűvölten néztem a szétterülő, sötét szempilláit. Rám pillantott, mire elkaptam a tekintetem, és csak arra koncentráltam, hogy lassan, érzékien végignyaljam a farkát.
- Nézz rám – kérte, és az alkarjára támaszkodott.
Mikor óvatosan felé pislantottam, láttam, hogy mosolyog. Újra megismételtem az előző mozdulatsort, de most végig összekapcsolódott a tekintetünk. Csinos vonásain a mosoly hamar átváltozott kéjjé, elbűvölve figyeltem, ahogy a szája lassan elnyílik és egy pillanatra önkéntelenül ismét becsukta a szemét. Elhúzódtam tőle, levettem a melltartómat, és eldobtam valahová. Beleharapott az ajkába, mikor felálltam az ágyról és lassan megszabadultam az utolsó ruhadarabomtól is. Majd felpattant ő is, letolta az alsóját a csípőjéről és kilépett belőle. Leültetett az ágy szélére, egy határozott mozdulattal széttárta a combjaimat és letérdelt a földre, közben olyan pillantásokkal illetett, mintha fel akarna falni. A keze felvándorolt a mellemig és finoman megmarkolt. Ettől azonnal olyan érzésem lett, hogy az egész testemet birtokolja. A szeme sokáig elidőzött a tetoválásomon, és mikor észrevette, hogy nézem, elmosolyodott.
- Szexi, akárcsak te magad. Most pedig nyisd ki a szád! - ahogy engedelmeskedtem, az egyik ujját az ajkaim közé csúsztatta, mire megnyaltam, majd erősen megszívtam. Megremegett tőle, tudtam, hogy eszébe jutott az érzés, mikor a férfiasságát pontosan így kényeztettem.
- Minden olyan jól néz ki a szádban – mondta elbűvölve.
- Ezért etettél fagyival? - bukott ki belőlem a kérdés nevetve.
- Talán. Most viszont úgy foglak nyalni, mintha a kedvenc fagyim lennél – azzal a vállára emelte a lábaimat, és én izgatottan hátradőltem az ágyon. Olyan forró volt mindenem ott lent, hogy a meleg lehelete hűvösen borzongatónak hatott, mikor megpuszilta a szeméremdombomat, majd a nyelve megtalálta a csiklómat. Csukott szemhéjam alatt apró csillagok táncoltak, és mikor egy határozott mozdulattal benyomta az ujját a hüvelyembe, megmarkoltam a lepedőt, és felnyögtem.
- Te jó ég – mormoltam a plafon felé, ahogy elkezdett nyalni, és egy nem túl gyors ritmusban az ujja is ki-be mozgott bennem. Lepillantottam rá, engem nézett. Sötétbarna szemei izgatottan csillogtak, mikor lassan még egy ujja eltűnt bennem. A száját a lábam belső felére tapasztotta, és kicsit megharapdálta a bőrömet.
- Olyan nedves vagy… - suttogta a combomba vágyakozón.  - Tudsz még nedvesebb lenni?
A kezem a számra szorítottam, hogy ne kiáltsak fel, mikor az ujjai kitapogattak egy érzékeny pontot belül. Összerándultam, és ő diadalittasan nézett rám. Felnyúlt a szabad kezével, és a mellemet simogatta, néha markolászta, a szája pedig visszatért a csiklómra. Amikor kihúzta az ujjait, kissé csalódott hangot hallattam, de mikor a nyelvével kezdett dugni, végem volt. Remegtem, a gerincemet homorítottam, és mikor a belső izmaim hirtelen összehúzódtak, próbáltam nem túl hangos lenni. Fogalmam sincs, ez mennyire sikerült, mert ott volt egy apró képszakadás. A tágas univerzumban repkedtem éppen, ahol minden baromi csöndes volt, ám korántsem nyugodt. Mikor lélekben is újra visszatértem Kade szobájába, az ágyra, csak a szívverésemet és Nad mélyről feltörő nyögéseit hallottam. Aztán rájöttem, hogy mi történik, és kicsit csalódott lettem.
Fejét a combomra fektette, és csukott szemmel próbált lassabban lélegezni.
- Finomabb vagy, mint a kedvenc fagyim – mondta még kicsit mindig lihegve.
Először hallgatásba burkolóztam, olyan fejet vághattam, mint egy hisztis kisgyerek. Aztán nem bírtam tovább a csöndet.
- Miért? - bukott ki belőlem a kérdés, és nem tudtam leplezni a szavaim mögött megbúvó számonkérést.
- Mit miért? - nézett rám csodálkozva.
- Miért nem szeretkeztünk? Miért nem fejeztük be rendesen?
Nad felült mellém az ágyra, alsójával letörölte a combját, és rám emelte a tekintetét.
- Tudod, hogy az nem lett volna szeretkezés, és szerintem nem kell magyaráznom, miért. Te nem olyan lánynak tűnsz, aki efelett könnyedén átsiklik - odabújt hozzám és az ujjaival cirógatta a mellbimbóimat. - Megadtam, amire szükséged volt. Se többet, se kevesebbet. Hidd el, így fogod a legjobban érezni magad.
Elgondolkoztam azon, amit mondott, és felé fordultam. Néztem a kifejező, hatalmas barna szemeit, olykor meg-megrebbenő pilláit, szépen ívelt száját, ujjaim lejjebb kalandoztam, lassan hozzáértek a mellkasa selymes bőréhez. A fogaim közé szívtam az ajkát, és megcsókoltuk egymást. Még halványan éreztem rajta a saját ízemet, ráadásul nagyon jól csókolt, úgyhogy pár másodperc alatt újra feléledt bennem a tűz. Az ágyon egymás felé fordulva simogattuk egymást, és én próbáltam összeszedni a fejemben, hogyan köszönhetném meg neki, amit aznap éjjel adott nekem.
- Mindenkivel ilyen kedves vagy? - az ujjaim a hajába fúródtak és élvezettel fésülgettem a vastag tincseket.
- Ha nem kérnek kifejezetten az ellenkezőjére – felelte egyszerűen, majd a következő pillanatban felém kerekedett, és a karjaimat a fejem mellé leszorítva fogta a csuklómat. - Mostantól szólíts Uramnak! - a szeméből eltűnt a barátságos csillogás, helyét valami egészen fenséges komorság vette át.
Hirtelen kitört belőlem a kacagás.
- De hiszen fiatalabb vagy, mint én.
- Megengedtem, hogy megszólalj? - dörrent rám, és mikor elkomorodott az arcom, éreztem, hogy úgy hozhatom ki a helyzetből a legtöbbet, ha követelek és nem mutatok félelmet.
- Meg fogsz büntetni? - kérdeztem tőle kihívó hangsúllyal.
Most rajta volt a sor, hogy elnevesse magát.
- Nem lennél valami jó alárendelt.
- Ritkán csinálom azt, amit mondanak.
Csupán egy pillanatra nem figyelt rám, de én kihasználtam az alkalmat, kiszabadítottam a kezem és lelöktem magam mellé az ágyra. Azonnal elhelyezkedtem a csípőjén törökülésben, és lehajoltam, hogy a számat az ajkaira tapaszthassam. A férfiassága, mely kettőnk közé szorult, érzékien a hasamhoz felszült. A pillantása elködösült, mikor elhúzódtam tőle és lenéztem rá. Nyelt egyet, és lassan felemelte a kezét, hogy a testem minden porcikáját kényeztethesse vele.
- Ez a gyengéd, ugye? - búgtam a füléhez hajolva, és elsimítottam egy sötét tincset, mely a szemébe lógott. - Szereted, ha van egy Istennőd, akit imádhatsz?
A csípőm lassan körözött rajta, a combom közé szorítottam, a csiklómhoz dörzsöltem kőkemény farkát. Az arcán teljes odaadás és kiszolgáltatottság, mintha csak rám bízta volna az életét. De amint megérezte a nedvességem, mint egy villámcsapás, tűz lobbant a szemében és hirtelen ő akart irányítani.
- Ha nem hagyod abba gyorsan, nem fog érdekelni, hogy holnap mit gondolsz majd arról, hogy megdugtalak – a hangját valami mélyen ébredező morgás itatta át, amitől a szívem újult tempóban kezdett verni. A kisfiús arca erős kontrasztot alkotott azzal, amit mondott, és ahogy mondta.
- Szeretek a tűzzel játszani – válaszoltam a lehető legflegmábban, mielőtt újra ő került volna felülre.
- Azt látom – suttogta összeszorított fogakkal, széttolta a lábaimat a térdével és hirtelen két ujját mélyesztette belém.
Először nem kaptam levegőt, csak tátogtam, mint egy fuldokló, aztán elkezdtem egyre gyorsabban szedni a levegőt, mikor a hüvelykujja a csiklómra simult. De feltámadt bennem a vágy, hogy ne hagyjam magam ilyen egyszerűen ártalmatlanná tenni. Az egyik kezem a farka köré zárult, a másikkal a fenekébe markoltam és nem engedtem, hogy elhúzódjon. A kezeink egyforma ütemre mozogtak, a tekintetünk összekapcsolódott, és versenyeztünk egymással, hogy ki röpíti át a másikat hamarabb a határvonalon, ahonnan már nincs visszatérés. Amikor Nad egyre hosszabb másodpercekre hunyta le a szemét, a fogát az ajkába mélyesztette, úgy éreztem, közel járok a győzelemhez, de nem figyeltem magamra eléggé, és a testem elárult. Éppen, mikor minden rózsaszín ködbe borult, megéreztem a hasamon Nad forró spermáját, és élvezésének hangja elkísért az én saját kis mennyországomba.
Percekig feküdtünk egymás mellett szótlanul, néha összenézve. Végül ő törte meg a csendet.
- Azt hiszem, a mai teljesítményem érdemelhetne egy „a legerősebb önuralom” díjat.
Elnevettem magam, majd a végletekig kimerült testemet vonszolva magamra kaptam a pólóm és a bugyim, majd kiosontam a fürdőbe. Bezárkóztam és gyorsan lezuhanyoztam. A szívem hatalmasat dobbant, mikor eszembe jutott az a néhány pillanat, mikor Kade pontosan itt állt a víz alatt, és én minden mozdulatát követtem. Nem tudom, hol lehetett most, de a lakásban Naden és rajtam kívül senki sem volt. Gyorsan megtörölköztem, és visszavettem azt a néhány ruhadarabot, mielőtt csatlakoztam a hálóban Nadhez.
- Maradsz? - fordultam felé kíváncsian, miközben a táskájában turkált váltásruháért.
- Igen, Kade arra kért, hogy reggelig maradjak veled.
- Ezek szerint nekem is maradnom kéne? - tudakoltam bizonytalanul.
- Az lenne a legegyszerűbb – felelte Nad vigyorogva, és azzal elindult ő is a fürdőbe.
Nem akartam tiltakozni, mert ha hazamegyek, megölt volna a magány és a hatalmas csönd a nagy, sötét házban. Így tehát bebújtam a takaró alá, becsuktam a szemem, és nem telt el két perc, máris aludtam.
***

Éjjel éreztem, hogy valaki magához húz és átölel, miután ajtónyitódást és léptek neszeit hallottam. Nem tiltakoztam, ezer éve nem aludtam egy ágyban senkivel, és most jól esett ez a meghittség. Aztán valami csörömpölést zavarta meg a csöndet, de túl fáradt voltam, hogy egyáltalán kinyissam a szemem. A reggel fényei áttörtek a sötétítő vastag szövetén, mikor telefoncsörgésre riadtam fel. Hideg szökött be a takaró alá, hátmelegítőm elhúzódott tőlem. Kinyitottam a szemem, és a félhomályban láttam, ahogy Nad felül mellettem az ágyon, és suttogva rázza le a hívót. A másik irányba néztem, ahol Kade feküdt a hasán, az egyik párnával tüntetően a fejét takarva. Nyilván nem örült, hogy felébresztette a készülék éles hangja.
- Mennem kell – fordult felém Nad, és leguggolt az ágy mellé, hogy egy szintben legyen a fejünk. - Imádtam minden percet veled, és hívj, ha bármire szükséged van.
- Hé – krákogtam beolajozatlan hangszálakkal. - Mivel tartozom az estéért?
- Semmivel – felelte határozottan, és mikor csúnyán néztem rá, hozzátette: - Azzal, hogy ezek után többet hallgatsz az ösztöneidre, és kevesebbet az agyadra. Néha jól esik szabadnak lenni.
- Köszönöm – suttogtam válaszul, mire odahajolt hozzám és egy gyors puszit nyomott a számra.
Miután Nad elment, két perc sem telt el, és újra mélyen aludtam. Hihetetlen volt az elmúlt napok után, mikor folyton felriadtam a rémálmaimból, és reggel úgy ébredtem fel, mintha semmit nem aludtam volna. Most viszont mosollyal az arcomon feküdtem az ágyon, aztán nyújtózkodtam, és oldalra fordulva láttam, hogy Kade még mindig alszik. Csak a dereka volt betakarva a pokróccal, a mellkasa és a lábai kilátszódtak, hiszen már elég meleg volt az idő így, június végén. Én is lerúgtam magamról a takarót, és az álomszuszék mellé bújtam. A karja a feje mellett, a párnán nyugodott, és óvatosan végighúztam a mutatóujjamat a felkarján egy ér vonalát követve.
- Nad nem elégített ki? - tudakolta vigyorogva, még mindig csukott szemekkel.
Megriadtam a hangjára, úgy kaptam el a kezem, mintha égett volna a bőre. Nagyszerű, Kade ébren volt, és újra a csipkelődő éne bújt elő.
- Azt hittem, alszol még – feleltem semmibe véve a kérdését.
- Nem rég ébredtem én is. De ha még aludnék, akkor már a takaró alatt matatnál? - végre kinyitotta a szemét, holott azt kívántam, bárcsak ne látná, hogy elpirultam. - Tudod, elég egy mosoly, és talán megengedem, hogy hozzámérj, ahol csak akarsz.
- Utállak – fakadtam ki, és felpattantam az ágyból. - Nem is értem, mit keresek egy ágyban veled – kiabáltam a szőnyegen toporogva. Ő bezzeg jót nevetett az egészen, csak akkor hagyta abba, mikor a pillantása lesiklott a bugyimra. Jég kék szeme égetett, ahogy a vékony anyagot bámulta – legalábbis én így éreztem, mert kezdett melegem lenni odalenn. Aztán szerencsére lekötötte a figyelmét a tetovált angyalom.
- Szereted a csipkét? - kérdezte, miközben felém fordulva egyik kezével a fejét támasztotta.
- Aha – suttogtam, és muszáj volt megnyalnom az ajkaimat. A takaró ugyanis lecsúszott a teste elé, és a csípője vonalát nézve nem volt nehéz kitalálni, hogy nincs rajta semmi.
- Most úgy nézel rám – vonta fel a szemöldökét számon kérőn.
- Hogyan? - tettem az ártatlant, és inkább visszaültem az ágy legszélére, majd az ölembe húztam a vékony takarót.
- Amikor először beszéltünk komolyabban, elmondtam neked, hogyan szoktak rám nézni az emberek – mikor bólintottam, folytatta. - Akarsz engem?
- Tessék? - kérdeztem nagyokat pislogva.
Megcsóválta a fejét, és rosszallóan nézett rám.
- Magadat is be akarod csapni? Csak mond ki, amire gondolsz, kérlek.
- Nem akarom tovább fényezni az önbizalmadat, gondolom erre megy ki az egész – mikor újra megcsóválta a fejét egyet nem értően, hozzátettem. - Basszus, itt vagy tőlem pár centire, nincs rajtad semmi ruha, érzem az illatod, ami megőrjít. Min csodálkozunk akkor?
- Azt akarom, hogy ha legközelebb szükséged van valakire, aki kötöttségek nélkül elszórakoztat, én legyek az.
- Miért? - bukott ki belőlem a kérdés csodálkozva.
- A barátod vagyok, tartozom ennyivel.
A válasza sokkal inkább összezavart, mint amennyire nem értettem semmit előtte. Csak néztem rá, és próbáltam kiolvasni valamit az arcából, hátha közelebb jutok, de nem sikerült.
- Te a fiúkat szereted – vetettem oda végül.
- Attól még szerezhetek jó néhány orgazmust neked.
- Kihívásként tekintesz rá?
- Ha igen, akkor azzal van valami problémád?
Elgondolkoztam mielőtt bármit is mondtam volna erre. Kade mindig is egy tiltott gyümölcs volt nekem, csakhogy ez a gyümölcs volt mind közül a legédesebb. Attól tartottam, ha megkaparintom, elveszti a különlegességét, vagy esetleg el kezd rothadni. El sem tudtam hinni, hogy míg Oliverrel azért nem voltam együtt, mert barátok vagyunk, Kade-et pont emiatt kéne közelebbről megismernem. A kérésében nem volt logika, mégis úgy adta elő, mintha a kedvéért a világ könnyen megváltozhatna, akár korong alakúvá is átalakulhat, ha ő úgy gondolja.
- Végül is majd megöl a kíváncsiság, hogy okkal nagy-e az önbizalmad.
- Ó, nem csak az önbizalmam nagy – kontrázott Kade csábos mosollyal az ajkain, mire hozzávágtam az egyik párnát, amit még röptében elkapott és a mellkasához szorította. - De segítened kell majd – mondta komolyra fordítva a szót. - Be kell vallanom, hogy nem nagyon tudom, hogyan működnek a lányok.
- Nem úgy ismerlek, mint aki túl szégyellős kérdezni, ha szükségét érzi – morogtam az orrom alatt. Vettem egy mély lélegzetet, és hozzátettem: - Nem tudom, hogy akarom-e ezt az egészet. Te jó ég, tegnap éjjel együtt voltam valakivel, aki… - kezdtem sajnálkozva, és arcomat a kezembe temettem, azonban eszembe jutottak Nad szavai, mielőtt lelépett. Megígértette velem, hogy végre elkezdek élni, és megszegem a szabályokat. Mit sem törődve a szégyenkezéssel, újra felugrottam az ágyból, hátat fordítottam Kade-nek és felhúztam a farmeromat. Mikor felöltöztem és felé fordultam, még mindig ugyanabban a pózban feküdt az ágyon, akár egy macska, az arcát betöltötte egy szexi mosoly.
- Ez nem hiányzik? - nyújtotta felém a melltartómat.
Kikaptam a kezéből, majd elindultam a fürdő felé. Bíztam benne, hogy addig lesz olyan kedves, és ő is magára kap néhány ruharabot. Mire kicsit rendbe szedtem magam, ő már a konyhában ügyködött, tojáshéjakat tört fel, a serpenyőben pedig bacon sercegett, illatára hangosan megkordult a gyomrom.
- Megelőlegeztem, hogy maradsz reggelire, szóval ülj le, kérlek – adta ki a parancsot, alaposan kérésbe csomagolva, jó modorral masnira kötve. Engedelmeskedtem, és figyeltem, ahogy magabiztosan mozog a konyhában. Tányérokat, evőeszközöket készített ki, mikor megsült a bacon, a tojással folytatta, különböző zöldségeket adott hozzá, hogy még ínycsiklandozóbb legyen a reggeli. Elismerően tekintettem a végeredményre, mikor szedett a tányéromba, és elém tolta azt.
- Köszönöm, ez jól néz ki – feleltem, és mikor leült mellém, azonnal hozzáláttunk a rántottához. - Szóval te és Elden…? - kérdeztem, mert szerettem volna többet tudni a kapcsolatukról.
- Elden a barátom – nézett rám gyanakvóan. - Nem járunk, és sosem jártunk, nem is szexeltünk, ha a szaftos részekre vagy kíváncsi.
- Megcsókoltad a múltkor – szabadkoztam, miközben éreztem, hogy egy elég kényes területre érkeztünk. Kade lerakta a villáját, a szemembe nézett, úgy válaszolt.
- Részeg voltam – jelentette ki, amivel nem mondott újat.
- Szerelmes beléd – kötekedtem tovább, mert valahogy ki akartam húzni belőle, miért viselkedett úgy, ahogy.
- Tudom. Már évek óta.
- Ennyi? - kérdeztem az arcomra kiülő gúnyos mosoly kíséretében.
Kade újabb falatot vett a szájába, és nem siette el a választ.
- Igyekszem szembesíteni azzal a ténnyel, hogy baromira fájna neki, ha történne köztünk valami. Azért feküdnék le vele, mert olyan az arca, mintha egy kibaszott angyal nézne rám, mert olyan teste, amit napokig tudnék megállás nélkül kényeztetni, és mert simogatja az önbizalmamat, hogy oda van értem. Tönkretenném, ha hagynám, hogy ez megtörténjen. Ahhoz pedig túlságosan szeretem.
Tátott szájjal, teljes figyelemmel hallgattam a szavait, melyben annyi minden volt – szenvedély, szeretet, keserűség és bánat - hogy úgy éreztem, igazán közel engedett magához. Feltárta a lelke egy apró darabját, és hálás voltam ezért. Hirtelen mindent megértettem, és csak bámultam rá, miközben próbáltam megfogalmazni a gondolataimat.
- Sokkal több érzelem van benned, mint amit a külvilág felé mutatsz – mondtam végül, majd mikor összekapcsolódott a tekintetünk, én zavartan a tányérom felé fordultam.
Majdnem befejeztem az evést, amikor elkezdett rezegni a telefonom mellettem, az asztalon. Mivel Aaron hívott, azonnal felvettem, és üdvözlés helyett mosolyogva azonnal arról érdeklődtem, hogy hogy telik a második nászutuk.
- Lou, kicsim – fojtotta belém a szót határozottan, mikor végre meg tudott szólalni. - Szeretném, ha nyugodt maradnál, de ezt muszáj elmondanom neked.
A hangja túl vészjósló és fáradt volt ahhoz, hogy ne valami halálosan komoly dologról legyen szó. Arcomról azonnal lehervadt a mosoly, és felkészültem a legrosszabbra.
- Oké, mondd.
És Aaron a lehető legmegnyugtatóbb hangján belekezdett a mondandójába. De nem, erre nem készültem fel. Ez a legrosszabbnál is rosszabb hír volt. Mikor megszakítottam a hívást, máris kikívánkozott belőlem a reggeli, amit olyan jóízűen fogyasztottam el. Egy hatalmas nyeléssel próbáltam lenn tartani a kaját. Biztosan elsápadtam, hiszen éreztem, ahogy kifut az arcomból a vér. A kezem pedig remegett, ahogy visszatettem a telefont az asztal lapjára.
- Mi történt? - hallottam valami sűrű, fekete ködön keresztül Kade hangját. - Lu-lu, gyerünk, válaszolj! - minden szóra egyre aggodalmasabbá vált, megragadta a kezem és az arcom maga felé fordította.
- Kiengedték apámat a börtönből – motyogtam elveszetten, és még mindig nem akartam elhinni.
- Miért volt börtönben?
- Mert ő ölte meg az anyámat.

2015. december 9., szerda

Összeforrt Szilánkok - Lángok III/1.

 Szombat délután volt, éppen kávét főztem, miközben a kedvenc sorozatunkból néztünk részeket Lizzel. A popcorn már elfogyott, és mivel egyre többet ásítoztam, úgy döntöttem, itt az ideje, hogy feldobjam magam némi koffeinnel. Előző nap felléptem a Never Died-al, és utána még Kade-hez is beugrottam, hogy kiszedjem a varratait. Csöndes volt, még csak nem is piszkálódott velem. Azt hiszem bűntudata volt Elden miatt, és mély hallgatással sújtotta magát. El tudom képzelni, mennyire rossz lehetett ez neki, hiszen így nem bosszanthatott. Éjfél körül hazaértem, de nem tudtam azonnal elaludni, és később, mikor az álmok mezsgyéjére léptem, újra rémálom gyötört. Aaron és Jared aznap reggel indultak el egy közösen eltöltendő hosszú hétvégére, tehát áthívtam a barátnőmet egy kis filmezésre. A valódi okom az volt, hogy nem akartam egyedül lenni. Sosem félem a sötétben, most mégis olyan rossz érzés kerített hatalmába, hogy úgy döntöttem, még az uszodába is elmegyek este, csakhogy minél kevesebbet kelljen egyedül maradnom otthon.
- Mi újság a nagyfiúkkal? - kérdezte Liz, amikor visszatértem hozzá a bögre kávémmal, és leültem mellé a kanapéra.
- Úgy látszik, kibékültek – mondtam, és elgondolkodva kevertem néhányat a kiskanállal. - Azt hiszem, megoldják. Kezdésnek nem is rossz, hogy eltöltenek kettesben néhány napot egy luxusszállodában.
Liz bólintott, de láttam az arcán, hogy még más kérdés is motoszkál a fejében.
- Mi a helyzet Oliverrel?
Lassan fújkáltam a kávémat, mert túl meleg volt, hogy beleihassak. Vagy csak húztam az időt, mert nem tudtam, mit válaszoljak erre a kérdésre?
- Együtt énekelünk, és ennyi – böktem ki végül rövidre zárva a szót.
- Na és Kade?
- Kade meleg, ha nem tudnád – fordultam felvont szemöldökkel Liz felé. - Nem tudtad?
Barátnőm rántott egyet a vállán, mintha ez az „apróság” megemlítést sem érdemelne.
- Ő nem olyan, mint az apukáid. Van benne valami eszeveszett kötetlenség – Liz magához ölelte az egyik díszpárnát és a semmi bámult, mialatt próbálta érthetően kifejezni magát. - Könnyen el tudom képzelni, ahogy eljátszadozik egy nő testével.
Ebben volt valami. Kade minden élővel és mozgóval imádott szórakozni. Arcom grimaszba rándult, ahogy beleittam a forró kávéba. Ha visszagondolok, egyre többet járt az eszemben Kade, miközben Oliverrel sikerült a kapcsolatunkat lehorgonyoztatni a barátság csendes vizén. Kezdtem magam egy komolytalan tininek érezni, és az sem segített rajtam, hogy folyton folyvást eszembe jutott egy csodálatos test, ahogy a záporozó víz alatt áll a párás fürdőszobában, és kényezteti magát.
- Kade pénzért fekszik le másokkal - jelentettem ki hirtelen, és Liz majdnem belefulladt a kólájába.
- Micsoda? - kérdezte két köhögés között.
- Jól hallottad – mondtam bátrabban.
- Ezt eddig miért nem említetted? - a szája felfelé görbült, és biztos voltam benne, hogy ezek után még inkább rajongani fog Kade-ért.
- Nem tudom, azt akartam, hogy először megismerd.
- Messze áll tőlem az, hogy előítéletes legyek.
Ezzel nem tudtam vitatkozni, kevés olyan nyitott és őszinte ember volt a földön, mint Liz.
- Tudom, de mesélj inkább arról, akivel ma este fogsz találkozni.
- Nekem nincsenek olyan izgi pasi ügyeim, mint neked – kezdte, de aztán elmesélte, hogy a titkos rajongóját a gyakorlati helyén szedte fel, és hogy egy gyógytornászról van szó. Megnéztünk még egy részt a sorozatból, és szomorúan vettem tudomásul, hogy Liznek indulnia kell készülődni, ha nem akar elkésni a randijáról. Miután lelépett, még egy órát próbáltam otthon lefoglalni magam, majd bevillant egy nagyon buta ötlet, és mire észbe kaptam, már Kade számát hívtam.
- Szép estét Lu-lu – bíztam benne, hogy szombat este elfoglalt, de már a harmadik csörgésre felvette.
- Szia – köszöntem óvatosan. - Zavarlak?
- Nem, bár éppen úton vagyok – ez megmagyarázta a susogó zajt, ami átszűrődött a vonalon. - Mivel szolgálhatok?
- Nad… - megköszörültem a torkom, és újra nekiveselkedtem a mondandómnak. - Szóval Nad szabad ma este?
Hallottam, ahogy halkan nevet a zavaromon, ami minden egyes szavamból tisztán kihallatszott.
- Nem tudom, de megkérdezhetjük. Átküldjem a számát, vagy inkább hívjam fel én?
- Megtennéd, hogy beszélsz vele? - ötletem sem volt, hogy kell egyeztetni találkát egy pasival, akinek szeretném igénybe venni a szolgálatait, úgyhogy örültem, mikor Kade felajánlotta, elintézi helyettem.
- Persze. Hol találkoznál vele?
- Nem is tudom – kezdtem lassan.
- Ha akarod, lehettek nálam.
Meghökkentett az önzetlen segítőkészsége, hirtelen nem is tudtam, mit válaszoljak.
- Oké – mondtam végül, és ezt azonnal el is könyveltem egy újabb rossz döntésnek, de már nem volt mit tenni.
- Mikorra?
- Hát, most úszni indulok, ott kilenc után végzek – már régebben elterveztem, hogy egészen zárásig az uszodában akarok maradni. - Kell egy fél óra, még elmegyek hozzád…
- Felveszlek – vágott a szavamba határozottan. - Kilenckor ott leszek, és ha Nad nem ér rá, akkor legfeljebb hazaviszlek. A régi városrészbe jársz úszni?
Bólintottam, de aztán rájöttem, ő ezt nem láthatja.
- Igen, oda.
- Írok SMS-t, ha beszéltem vele, jó?
- Köszönöm – suttogtam hálásan. - De megmondanád neki, hogy nem biztos, hogy az lesz, amire gondol? - éreztem, hogy fülig elpirulok, de ezt le kellett szögeznem.
- Szóval nem biztos, hogy szexelni fogtok? - kérdezett rá kerek-perec, miközben jól szórakozott rajtam.
- Igen, erre gondoltam.
- Megmondom neki, de szinte kizártnak tartom, hogy Nad ne tudjon levenni a lábadról.
Fogalmam sem volt, erre mit kéne válaszolnom, úgyhogy inkább gyorsan elbúcsúztam tőle, és remegő kezekkel pakoltam be a hátizsákomba az úszáshoz szükséges cuccaimat.
***

Közel két órát úsztam egyhuzamban, csupán kisebb pihenőket beiktatva, és ezzel azt hiszem, sikerült megdöntenem a személyes rekordomat. Amikor kimásztam a vízből, a takarító viccesen meg is jegyezte, hogy már biztosan úszóhártya nőtt az ujjaim közé. Elmúlt fél kilenc, és egy idősebb nőt, meg engem leszámítva már senki nem volt az épületben. Logikus, a többség szombat este a bulizást választja, velem ellentétben. Fájó, kimerült izmokkal lépkedtem a zuhanyzó felé kezemben samponnal, tusfürdővel meg törölközővel, és mikor beálltam a forró víz alá, becsuktam a szemem, hogy könnyebben el tudjak lazulni.
Mire felöltöztem, már kilenc óra volt, és mikor megnéztem a telefonomat, láttam, hogy van egy üzenetem:
„Nad ráér ma este. Hívj, ha végeztél.”
Kisétáltam az uszoda főbejárata elé, és gyorsan felhívtam Kade-et, aki azt ígérte, hogy öt percen belül ott lesz. Eltettem a telefonom és összehúztam magamon a pulcsimat. Nyár volt, és mégis, estére egészen lehűlt a levegő, ráadásul fáradt voltam, és rázott a hideg. Egyetlen fényforrás világított a kétszárnyú ajtó felett, és az utcalámpák sem adtak túl nagy világosságot, mert a bejáratot egy kisebb park választotta el a főúttól, magas fákkal. Frissen vágott fű és virágok édes illata kavargott a levegőben.
Türelmetlenül kezdtem el járkálni a murvás földön, és olyan kellemetlen érzés szállt meg, mintha figyelnének az épület oldalától. Túl sötét volt, hogy bárkit is kivehessek a szememmel, és próbáltam nem pánikolni, de azért határozott léptekkel indultam az út felé. Mikor hátranéztem, esküdni mertem volna, hogy egy árny elindult velem együtt, mindössze néhány méterre, a fák vastag törzseinek árnyékában. Már rohantam, és a szívem közben a torkomban dobogott. Nem is hallottam mást azon kívül. Mikor nekiütköztem valaminek, vagy valakinek, hangosan felkiáltottam ijedtemben.
- Te jó ég, én vagyok az, nyugi – hallottam tompán Kade hangját, miközben magához szorított. - Mi történt?
Próbáltam megszólalni, de a szám teljesen kiszáradt. Reszkettem, és ha nem tart erősen, talán el is estem volna. Az orromat a pólójába fúrtam, és mélyen beszívtam az illatát, csodák csodájára ez segített lenyugodnom. Csak nyeldekeltem, igyekeztem visszatartani a könnyeimet, és elveszni a legfinomabb illatban, amit életemben éreztem. A tusfürdőjén túl jól kivehető volt testének részegítő aromája, és nem volt kérdés számomra, már csak azért, hogy ezt szagolhassam egész éjjel, vagyonokat fizettem volna neki. Elmerengtem, ha ilyen jó az illata, vajon milyen lehet az íze? Az agyamnak nem tetszett, ahová elkalandoztam gondolatban.
- Vigyél el innen – nyögtem meggyötörten, és kicsit elhúzódtam tőle.
Felnéztem rá, és ő visszanézett rám, a tekintete kíváncsian pásztázta az arcomat, próbálta kideríteni, hogy mi történt. A tenyerem még mindig a derekán nyugodott, és eljátszottam a gondolattal, hogy ha egy kicsit feljebb húznám a sötét pamut anyagot, érezhetném a bőrét az ujjaim alatt. Végül beleegyezően bólintott, egyik kezével védelmezőn átkarolta a vállamat és a kocsijához kísért. Mikor beszálltunk, kissé rosszallóan fordult felém.
- Csupa víz a hajad, nem csoda, ha reszketsz.
- Azt hittem, melegebb van – válaszoltam, és figyeltem, hogy feltekeri az ülésfűtést.
Szótlanul indultunk el, és végül annyira bántott a csend, hogy én szólaltam meg először.
- Haragszol rám? - a kérdés csak úgy hirtelen megfogalmazódott bennem, hiszen az elmúlt héten Kade egyre kevesebbet beszélt hozzám, és a csipkelődései is hiányoztak.
- Dehogy – nézett rám egy pillanatra. - Csak elmondhatnád, hogy mi elől menekültél olyan eszeveszettül.
- Rendben, ha te is elárulod, hogy mi történt veled az elmúlt napokban, amitől megváltoztál.
Az ajka széles mosolyra húzódott, miközben leparkolt a kocsival.
- Valamit valamiért, ugye?
- Ha valaki, hát akkor te tudod, ez mit jelent. Olyan, mint mikor pénzért szolgáltatást várnak.
Kade hangosan felnevetett, és újra olyannak láttam, mint a régi önmaga. Leállította a motort, és vidáman fordult felém.
- Egyre szókimondóbb vagy – jegyezte meg.
- Nem véletlen, hiszen egyre több időt töltök veled. Ráadásul éppen egy elég furcsa lépésre készülök… - fejeztem be bizonytalanul.
- Nad rendes pasi, nincs okod, hogy izgulj amiatt, mi fog történni. Csak, és kizárólag az, amit te is akarsz – bizalmasan nézett rám, majd halkan hozzátette: - Ha bármi gond van, sikíts, és én megmentelek.
Rajtam volt a sor, hogy elmosolyodjak, és a jókedvem akkor is folytatódott, mikor már Kade a hajkefével és a hajszárítóval babrált mögöttem térdelve az ágyon a lakásában. Még sosem jártam a hálójában, és most bőven volt időm körbenézni. Amikor beléptünk, egy percig még azon filóztam, hogy talán hatalmas műpénisz fog kikukucskálni az ágy alól, vagy esetleg egy szexhinta lesz felerősítve a plafonra, de szerencsére semmi ilyet nem láttam. Az ágya – mely elég széles volt ahhoz, hogy akár hárman is elférjenek rajta - tökéletesen be volt vetve, enyhe öblítő illata volt a tiszta, sötét huzatnak. A szoba kellemes barna és bézs színekben pompázott, kezdve a fallal, melyen fa berakások voltak, egészen a bútorok és a szőnyeg színéig.
Beleborzongtam, ahogy Kade fésülgette a hajam, és valószínűleg lúdbőrös is lett a nyakam, mivel imádtam, ha valaki más piszkálja a fejbőrömet. Mikor kikapcsolta a szárítót és előre hajolt, hogy szemből is megnézze, mit alkotott, olyan közel volt az arca, hogy láttam a bőre alól kibújó apró borostákat.
- Nem is lett rossz – jegyezte meg hümmögve, majd felállt az ágyról, hogy elpakoljon.
Ránéztem az órára, és megállapítottam, hogy Nad majd csak fél óra múlva fog megérkezni.
- Ki kezdi, te vagy én? - Kade éppen visszatért a fürdőből, és rögtön leolvadt a mosolya a kérdésre. Leült mellém az ágyra és lassan kifújta a levegőt.
- Én, mert nem sokat tudok a történtekről mondani.
- Rendben, halljuk.
- Van egy testvérem – kezdte lassan, és közben az ágyterítővel babrált. - Mivel ikertestvérek vagyunk, olyan volt, mintha ő lenne a másik felem. De nyilván ő nem így gondolta, amikor elárult.
- Elárult?
- Igen. Ő mondta el apánknak, hogy a fiúkhoz vonzódom, aki ezt elég rosszul fogadta. Nem az bánt, hogy elmondta, úgy is kiderült volna előbb vagy utóbb. Hanem az, hogy direkt fájdalmat akart nekem okozni ezzel.
- Miért? - kérdeztem lassan. - Úgy értem, miért akart bántani?
- Rajtakapott a pasijával egy eléggé intim helyzetben. Illetve csak beképzelte magának, hogy az a fiú szerelmes belé.
- Ó – bukott ki belőlem aggódva. - Aztán mi történt?
- Mikor apa kidobott otthonról, megszakítottam minden kapcsolatot Bellával is. Azt gondoltam, ő is ezt látja jónak – mondta keserűséggel a hangjában. - De pár napja felhívott, és találkozni akart. Én viszont nem akarom őt látni, ez van – zárta rövidre, és erőltetett mosollyal fordult felém. - Most te jössz.
Alig ocsúdtam fel Kade meséjéből, már próbáltam is összeszedni a mondandómat. Azt akartam, hogy minél személytelenebb legyen a mesém, próbáltam úgy megfogalmazni, mintha én csupán mellékszereplőként vettem volna részt az egész történetben.
- Anyát megölték, amikor kilenc éves voltam – hadartam levegővétel nélkül. - Ott voltam én is, és végignéztem. Azóta rémálmaim vannak. Vannak jó időszakok, mikor eltűnnek, és vannak rosszak, mint most. Nem alszom sokat éjszakánként, és emiatt kimerült vagyok, nyűgös és kötekedő. De megbirkózom vele, eddig mindig sikerült, most is jól leszek – bizonygattam megrögzötten.
A szavak mintha nem is az én torkomból jöttek volna, mintha csak valakit hallgattam volna. A lelkem külön utakon járt, valami pillangókkal teli, napsütötte réten, miközben az ajkaimat elhagyták ezek az undorító tények. Azonban képtelen voltam Kade-re nézni közben. Kiválasztottam egy pontot a falon csüngő tájképben, és azt bámultam szüntelenül. Egy hatalmas vízimalom kereke lehetett, de valamiért egyre homályosabban tudtam kivenni.
Kade ujja végigfutott az arcomon, és akkor már tudtam, hogy sírok, ő meg a könnyemet törölgeti. Odahúzott magához, és lefektetett a puha párnákra. A fejemet a vállára vonta, és halkan suttogott valamit, amit nem tudtam magamban összerakni, de a hangja megnyugtatott.
Nem tudom, mennyi idő telt el, mikor végre sikerült a mondandójára koncentrálnom, hiszen engem szólított.
- Lu-lu, megjött Nad. Elküldjem, vagy maradjon? - Kade halkan suttogott, éreztem a leheletét a bőrömön, mintha attól félne, hogy bármi hangos zajtól összeroppanhatok.
- Maradjon – válaszoltam, és miután a hideg tenyeremet az égő arcomhoz nyomtam, a szoba ajtaja felé fordultam. - Sajnálom, hogy így fogadlak – próbáltam Nad-re mosolyogni, és szerencsére nem is esett olyan nehezemre.
- Most rajtam a sor, hogy elbűvöljelek – mondta titokzatosan, majd belépett az ajtón.

2015. december 6., vasárnap

Összeforrt Szilánkok - Szikra II/4.


Csütörtök este nyolckor a bárban ültem, és koktélt rendeltem. Azért jöttem el, mert kíváncsi voltam Kade barátjára. Őrültségnek tűnt, de kezdtem hinni a szavaiban, ami szerint jót tenne nekem egy ismeretlen, akivel szexelhetek. A második ital után már biztos voltam benne, hogy kell valaki, aki egy alapos dugással kiveri a fejemből a sok ostobaságot. Mintha csak végszó lenne, két szexi pasi állt meg az asztalom mellett.
Az egyikük magas volt, szép, zöldesbarna szemekkel, érzéki ajkakkal, és olyan tökéletesen szimmetrikus arccal, mintha csak egy divatmagazin címlapjáról lépett volna le, csak ma este, csak nekem. Ráadásul úgy is öltözködött: szürke pólót viselt és farmert, egy sötétkék zakót, aminek az ujját a könyökéig felhajtotta. A csuklóján egy vastag bőr karkötő, ami még vagányabbá tette a megjelenését. A másik fiú szeme csupa titokzatosság, de a pillantása úgy ragyogott, mint egy fényes csillag a hideg, sötét égbolton. Fiatalabbnak tűnt, mint a másik, a bőre arany színe keleti vonásokról árulkodott. Le mertem volna fogadni, hogy bár a szemében az éjszaka titkos ígéretét hordozza, napsugár illata van.
- Szia. Te vagy Lou? - kérdezte a sötét angyal.
- Ha nem az lennék, erre a kérdésre akkor is igent válaszolnék nektek – feleltem nevetve. Nagyszerű, a koktél hamar elkezdett hatni, hiszen dél óta semmit nem ettem.
- Leülhetünk? Kade barátai vagyunk. Ő Nadhir, én meg Elden – mutatkozott be a magasabb szépség.
Bólintottam, és kicsit arrébb húztam a táskámat meg a kabátomat.
- Örülök, Elden – nyújtottam felé a kezem, majd Nadhir felé fordultam.
- A barátaimnak csak Nad – mondta és megszorította a kezem.
Leültek a két oldalamra, és vissza kellett fognom magam, mielőtt megkértem volna őket, hogy csináljunk egy közös szelfit.
- Kade csak később tud jönni, közbejött neki valami – magyarázta Nad és leintette a pincért. - Te kérsz valamit?
Határozottan megcsóváltam a fejem.
- Köszi, talán később. Ez a koktél olyan, mint valami jól álcázott méreg. Itatja magát, aztán meg…
- Aztán totál részeg leszel – fejezte be Nad vigyorogva.
- Ja, olyasmi - dünnyögtem magamba, amíg rendelt maguknak egy-egy sört.
Elden felé fordultam, kettejük közül ő volt a csöndesebb. Ahogy a fejét a karjára támasztotta az asztalon, be kellett ismernem, hogy szép keze van hosszú, vékony ujjakkal. Talán ő lenne az, akire Kade gondolt? Vele kéne lefeküdnöm? A gondolat csábító volt, túlságosan is. A bal oldalamra fordultam, Nad éppen hevesen flörtölt a felszolgálólánnyal, aki ezt abszolút nem vette zokon. Nem tudtam emiatt hibáztatni. A fenébe, hol van már Kade? El kell árulnia, hogy a két szexi közül melyik lehet az enyém.
- Hogy találtatok meg? - kérdeztem végül.
- Kade azt mondta, hogy egy csinos lányt keressünk – Nad szeme elragadóan csillogott, olyan volt, mintha megállás nélkül képes lenne tenni a szépet a lányoknak.
- Valójában azt mondta, hogy hosszú, barna hajad van – felelte Elden komolyra fordítva a szót. - Mivel két ilyen lányt láttunk, végül a szebbet választottuk.
Úgy kuncogtam, mint egy tinilány.
- Fiúk, ti túl kedvesek vagytok hozzám.
Közben megérkezett a rendelésük, a pincérnő a szempilláit rebesgetve pakolta le az italokat és egy hatalmas fagyi kelyhet.
- Ezt mind meg fogod enni? - fordultam Nad felé csodálkozva, miközben úgy bámulta a kelyhet, mint valami főnyereményt.
- Nem ismer tréfát, ha fagyiról van szó – jegyezte meg Elden gúnyosan.
- Le merném fogadni, hogy te is kérsz belőle – somolygott felém Nad, és már nyújtotta is az első kanál csokoládé ízű finomságot.
A nyál összefutott a számban, és a gyomrom éhesen összerándult. Bizonytalanul kitátottam a számat, miközben Nad úgy nézett, mintha valami egészen más dolgot csúsztatna az ajkaim közé. A csupa csoki fagyi isteni volt.
- Te jó ég, hogy lehet valami ennyire finom, miközben olyan bűnös? - nyögtem ki csukott szemmel, ahogy lenyeltem az olvadt krémet.
Aztán meghallottam az ismerős hangot, és rögtön értelmet nyert a költői kérdésem.
- Valamiről nagyon lemaradhattam.
Amikor kinyitottam a szemem, Kade előttem támaszkodott az asztalon, ajkán apró mosoly játszott. Eszembe juttatta, hogy azért kezdtem ivással az estét, mert nem találkoztunk azóta a fürdőszobás incidens óta. Azt hittem, ha spicces leszek, nem fogom olyan elragadóan gyönyörűnek találni. Nagyot tévedtem, most még szexibbnek tűnt. Csak bámultam rá, egészen addig, amíg egy dzsekit oda nem nyújtott a tulajdonosának, hogy leülhessen egy székre velünk szemben. Leintette a pincérnőt, és kapásból két tequilát rendelt.
- Mi a helyzet, Kade? Valaki hasra fektetett, és jól elfenekelt? - kérdezte Nad nevetve.
Kade bemutatta a középső ujját a beszólásra, és újra elkezdte tanulmányozni az arcomat. Idegesen fészkelődtem a bőrülésen, és Elden felé fordultam, hogy ne kelljen folyton ránéznem.
Elég volt egy pillantás, és máris tudtam, hogy Kade melyik barátjáról beszélt, amikor felajánlotta a segítségét. Elden nem lehetett az.
Úgy nézte Kade-et, ahogy Aaron szokta Jared-et. Mintha valami földre szállt Istent látna, és csak arra várna, hogy az az Isten hozzászóljon. Az arcán csupa csodálat, persze közben próbált lazának tűnni, de rajongása tárgya és az asztal lapja között ide-oda cikkázó pillantása elárulta.
Megköszörültem a torkom, és próbáltam megtörni a kínos csendet.
- Késtél – mondtam halkan.
Kade meglepődött, hogy felelősségre vontam emiatt.
- Sajnálom. De úgy látom, hárman is nagyon jól elvoltatok.
- Ja, szegény Lou-t éppen a bűnös élvezetbe csábítom – mondta Nad és egy adag eperfagyit nyújtott felém, amit azonnal el is fogadtam.
- Nem kell annyira sajnálni, szerintem élvezi – jegyezte meg Kade csöppet sem viccelődve miközben megérkezett a dupla itala. Összevontam a szemöldököm, komoran néztem rá. Valami nem volt vele oké.
- Veled minden rendben? - tette fel a kérdést Elden, ami már az én nyelvem hegyén is ott volt. Figyeltük, ahogy citromot nyom a kezére, megszórja sóval, majd komótosan lenyalogatja. Felhajtotta az első adag tequilát, és még csak meg sem rezdült.
- Persze, mindjárt minden sokkal jobb lesz – mondta gúnyosan, majd Elden szemébe nézve suttogott egy nevet: - Bella…
- Még fagyit? - Nad odahajolt hozzám, tudom, hogy próbálta elterelni a figyelmemet, hogy ne érezzem magam úgy, mintha kihagynának valamiből. Így hát felé fordultam, és próbáltam kizárni a tudatomból, hogy Kade és Elden szinte a pillantásaikkal kommunikálnak.
- Jöhet.
Az este nagy része azzal telt, hogy néztük, ahogyan Kade próbálja leinni magát. A harmadik rövid után már sokkal jobb volt a kedve, sokat beszélt és minden erejével igyekezett zavarba hozni.
- Szóval, mit szólsz Nad-hez? - fordult felém vigyorogva, miután az érintett eltűnt valahol.
- Kedvelem, még a fagyijából is megkínált – mondtam kitérően, és igyekeztem nem elpirulni, az idétlen válaszom után. Tudtam, hogy a kérdés sokkal inkább arra vonatkozik, hogy szexelnék-e vele.
Kade-ből kipukkant a nevetés, én megsemmisülten bámultam a lábamat az asztal alatt. Nem tudtam elhinni, hogy ennyire egyszerűen elő tudta hozni a szégyenlősségemet! Talán itt lenne az ideje egy újabb bátorító koktélnak...
- Szereted az egzotikus pasikat? Lefeküdnél vele?
A szememet forgattam, és úgy döntöttem, nem hátrálok meg.
- A külső csak egy dolog, és Nad nagyon jól néz ki. Azonban nekem ez nem elég.
- Játszod az elérhetetlent? - mikor csúnyán néztem rá, békülékenyen elmosolyodott. - Tetszik Elden? - érkezett máris a következő elmés kérdés.
Az érintett a kóláját bámulta mikor ránéztem, és az ajka gúnyosan felfelé görbült. Nekem is ciki volt ez az egész vallatás, de gondolom, neki még inkább, azonban jól titkolta. Jobban, mint én.
- Ki mondana erre a kérdésre nemet? - mondtam hevesen, kissé elpirulva.
- Szóval tetszik neked.
- Olyan, mintha modell lenne – vallottam be az első dolgot, ami bevillant, amikor először megláttam. - Szép az arca, magas, és tökéletes ízlése van, ami az öltözködést illeti.
Elden szélesen rám mosolygott a monológom végén.
- Köszi. Ami azt illeti, jó megfigyelő vagy, tényleg modellkedem – mondta, és szívélyesen viszonoztam a mosolyát.
- Ő az enyém – Kade lassan ejtette ki a szavakat, mintha nagyobb nyomatékot szeretne adni neki. Mindketten csodálkozva fordultunk felé, de ő csak megvonta a vállát. - Az életben mindenki igényt tart valakire. A családtagjaira, barátra, barátnőre, kutyára, macskára, személyes tárgyakra… még rám is, arra az egy órára, esetleg többre, amiért fizetnek. Elden az enyém. Ha csak egy pillanatra is, de az enyém.
Zavartan feszengtünk a helyünkön, ez az egész kezdett egyre kínosabb lenni. Elden tekintete csupa kérdőjel volt, amikor barátja felé fordult. Kade arcán kiismerhetetlen kifejezés ült, kicsit ijesztő és határozott. Még sosem láttam ilyennek, és csak ültem ott, néztem, ahogy le sem veszi barátjáról a pillantását. A háttérben a Nickelback Savin' Me című száma szólt halkan, és nem bántam volna, ha valaki engem is kiment ebből a beszélgetésből. Hol van már Nad? - fordult meg a fejemben, hisz biztos voltam, ő könnyen el tudná ütni valami jó poénnal a helyzet komolyságát.
- Oké, azt hiszem mára elég volt a piálásból, hazaviszek – szólalt meg Elden, és mintha a hangja remegett volna egy picikét.
Éppen fel akart állni az asztaltól, mikor Kade megragadta a tarkóját, odahajolt hozzá és megcsókolta. Ledermedtem, a szemeim biztosan óriásira nyíltak, és talán a szám is nyitva maradt. Nem az lepett meg, hogy két férfi néhány centire tőlem éppen felfalja egymást, hanem az, hogy biztos voltam benne, míg ez Eldennek a világot jelenti, Kade holnap még csak emlékezni sem fog rá. Óvatosan fedezték fel egymást, Kade keze Elden nyakáról a hajába csúszott, de ő a döbbenet miatt nem csinált mást, csupán fogta Kade csuklóját, és felnyögött, mikor a barátja nyelve besiklott az ajkai közé. Elvesztette a harcot, nem tudott ellenállni, ami egyáltalán nem lepett meg. Kade engem figyelt, gondolom, kíváncsi volt a reakciómra, pedig legszívesebben elküldtem volna a francba a hülye szokásával, hogy folyton elemzett, mintha kísérleti alany lennék.
Tudtam, hogy ezelőtt még sosem csókolóztak, óvatosan, szinte tapogatózva fedezték fel egymást. Most úgy izzott körülöttük a levegő, hogy alaposan beleszédültem, de a varázs nem tartott tovább néhány másodpercnél.
Elden végre eltolta magától barátját, talpra ugrott, és őszinte csodálattal tekintettem rá, hogy képes volt kivonni magát barátja bűvköréből. Mikor Kade nem akarta kiengedni azon az oldalon, felém fordult. Az arca csupa fájdalom, zavart pillantása szégyenről árulkodott. Azonnal felálltam, hogy kiengedjem a boxból, miközben próbáltam nem sajnálkozó fejet vágni. Biztosan arra van most a legkevésbé szüksége. Amikor eltűnt a tébláboló emberek között az ajtó felé, rájöttem, hogy majd felrobbanok a dühtől.
- Köszönöm a műsort, Kade – mondtam, és a szavaim csöpögtek a gúnytól.
Nem hatotta meg, inkább hangosan felkacagott.
- Imádom, mikor ilyen harcias vagy, Lu-lu. Mondd csak, szerettél volna a helyében lenni?
- Ha a helyében lettem volna, leharapom a nyelved – és ezt teljesen komolyan is gondoltam. Nem volt kedvem tovább vitatkozni vele, elindultam én is az ajtó felé, és útközben összetalálkoztam Nad-el, aki nem értette, mi történik és hová tűnt mindenki.
- Kérdezd meg tőle – a nyomatékosság kedvéért hátrabiccentettem a fejem Kade irányába.
Nem volt nehéz megtalálni őt odakint. A hátát egy közeli fa törzsének döntve guggolt, kezében egy meggyújtott szál cigivel. A feje is a kérgen nyugodott, és talán csukva volt a szeme, de a sötétben nem tudtam megállapítani. Leültem mellé a fűbe, reménykedve, hogy nem fog kutyakaki a hátsómhoz ragadni. Mindketten eltökélten hallgattuk a csendet, és már azt hittem, inkább szeretne egyedül lenni, mikor végre megszólalt.
- Ő nem ilyen – kezdte suttogva. - Nem akarom, hogy azt hidd, ő rossz ember, mert nem az.
- Most még nem nagyon tudom, mit gondoljak – mondtam óvatosan. - Alig ismerem, de nem tetszik, hogy így bánik veled.
Elden lassan kifújta a füstöt vigyázva rá, hogy ne felém menjen. Az arcát a szabad kezébe temette, így nagyon kellett fülelnem, hogy értsem, amit mond.
- Az én hibám. Ha csak egy átlagos barát lennék, ő megcsókolna, aztán meg röhögtünk volna az egészen. Semmi különös, csak két meleg pasi, aki szórakozik egymással néhány pohár ital után.
- Te szerelmes vagy belé – szögeztem le. - Egy barát nem szórakozik így egy olyan baráttal, akiről tudja, hogy többet érez iránta.
- Nem könnyű most neki, tudom. Ami megtörtént, azon már nem változtathatunk. Én veszek néhány mély lélegzetet, és igyekszem elfelejteni az egészet.
- Sosem fogod elfelejteni – jelentettem ki, holott biztos voltam benne, hogy ezzel ő is száz százalékig tisztában van.
- Igaz – mondta halkan, majd elnyomta a cigijét. Kiegyenesedett és a kezét nyújtotta felém, hogy felsegítsen. - Itt az ideje, hogy ágyba dugjuk Kade-et.
- Egyetértek – közben elfogadtam a segítségét és leporoltam a hátsómat a kezemmel. - Mára elég volt belőle ennyi.
Hangosan nevetgélve mentünk vissza, mintha az égvilágon semmi sem történt volna. Tiszteltem ezért Eldent, és tudtam, mennyire nehéz lehet ez neki, mégsem hátrál meg. Az lenne a neki a legjobb, ha hagyná Kade-et a fenébe, de túlságosan szereti ahhoz, hogy ezt megtegye.


2015. december 2., szerda

Összeforrt Szilánkok - Szikra II/3.

A hatodik szám volt az, amit együtt énekeltünk, úgyhogy miután felvonultak a színpadra, még volt körülbelül húsz percem, mielőtt csatlakoznom kellett volna hozzájuk. Bementem a fiúk öltözőjébe, és próbáltam kicsit beénekelni. Közben ellenőriztem a tükörben, hogy nem-e kenődött el a sminkem valahol. Kibontottam a hajam a lófarokból, és gyorsan befontam, majd kilazítottam a tincseket a fonásban. Így már sokkal jobban tetszett. Amikor befejezték a negyedik számot, belevigyorogtam a tükörbe és elindultam a színpad irányába. Meg tudom csinálni – győzködtem magam, és most éreztem is, hogy képes vagyok rá. A sötétben toporogtam még néhány percet, aztán végre meghallottam Oliver hangját miközben rólam beszél. „Régi barát”, „tehetséges” ezek a szavak ragadtak meg, de nem tudtam igazán koncentrálni. Végre befejezte, úgyhogy vettem egy mély lélegzetet és felsétáltam az apró színpadra kezemben egy mikrofonnal.
Azt hittem, hogy rosszabb lesz. Hogy nem fogok tudni megmozdulni, túl merev leszek, meg hasonló dolgok, de még egy mosolyra is jutotta a zenekar tagjainak, meg persze a közönségnek, akik nem dobáltak meg semmivel, hanem megtapsoltak. Elfoglaltam a helyemet Oliver mellett, és a  zenekar elkezdte játszani a számot. Az elején a hangjára koncentráltam, néha becsuktam a szemem és lassan ringatóztam a dallamra. Nem éreztem, hogy a színpadon vagyok, sokkal inkább olyan volt, mint otthon énekelgetnék a szobámban. Mintha pontosan ott lett volna a helyem, ahol éppen voltam. A refrénnél aztán beszálltam, figyeltem, hogy a hangunk tökéletesen összekapcsolódjon, és végül összeálljon egy szimfóniává. Ahogy együtt énekeltünk, néztem őt. A haja csillogott a reflektorok fényében, amikor összekapcsolódott a tekintetünk, mosolygott, a lába a dal ritmusát dobolta a földön. Nagyon gyorsan véget ért az a négy perc, és talán még maradtam is volna. De utána egy meghajlás után mégiscsak lesétáltam a színpadról, majd elvegyültem a tapsoló tömegben, hogy megkereshessem Aaron-ékat.
Ahogy közeledtem az asztaluk felé, láttam, hogy Kade és Liz önfeledten sugdolóznak és nevetgélnek valamin, miközben Aaron a telefonját nyomkodta.
- Lu-lu – nézett fel rám Kade még mindig nevetve. - Biztos vagy benne, hogy Oliver nem meleg?
Aaron egy pillanatra abbahagyta az SMS írást és rosszalló pillantásokat vetett rá.
- Biztos – feleltem, és leültem hozzájuk. - Miért?
- Csak úgy – válaszolta, majd visszafordult Liz-hez. Ahogy egymásra nevettek, ahogy Liz a tincseit csavargatta… reméltem, hogy eljutott a tudatáig, Kade válójában miért kérdezte meg, hogy Oliver melyik nemhez vonzódik.
- Nagyon jó voltál, Lou – mosolygott rám Aaron, és megszorította az egyik kezemet, ami az asztalon hevert. - Nem is látszott, hogy izgulsz.
- Nem izgultam igazán. Oliver megnyugtatott.
- Találkozhatok vele, ha végeznek? - kérdezte Liz izgatottan.
- Szerintem ide fog jönni – feleltem, majd Aaronra néztem. - Biztosan akar neked köszönni, olyan régen találkoztatok.
Amikor megláttam a felszolgálólányt, odaintettem és rendeltem egy martinit. Végre nem éreztem úgy, hogy bármelyik percben kidobhatom a taccsot a lámpaláz miatt, és úgy döntöttem, itt az ideje egy kis lazításnak. A zenekar már az utolsó számot játszotta, mikor Kade felállt a koktéljával, és kisétált egy csöndesebb helyre, mert valaki telefonon kereste. Pár perc múlva vissza is jött, és közölte velünk, hogy le kell lépnie, mert dolga akadt.
- Kimehetünk két percet beszélgetni? – hajolt hozzám, miután elbúcsúzott a többiektől. Bólintottam, majd követtem ki, a szeles éjszakába. Néhány méterrel arrébb a bártól álltunk meg, itt már olyan tompán hallatszott a zene, nem kellett kiabálnunk, hogy érthessük egymást.
- Csodás voltál ma – fordult felém és óvatosan elmosolyodott. - És az is kiderült, hogy tökéletes az ízlésed a pasik terén.
- Nem volt mindig az – gondoltam, és meglepődtem, hogy ezt hangosan is kimondtam. - Úgy értem, Adam, ő…
- Semmi baj, nem kell folytatnod, értem – mondta mikor észrevette, hogy zavarba jöttem a saját hülyeségem miatt. - Nem akarok a volt pasidról beszélni. Neked sem kéne vele foglalkoznod.
A fejem a talaj felé fordítottam és idegesen piszkálgattam egy kis követ a cipőm orrával.
- Tudom, hogy el kéne felejtenem végre. Talán Oliver segíthet – suttogtam, mintha akár az érintett is meghallhatná.
- Meg kéne próbálnod.
- Ja – hagytam rá. Még nem álltam készen, hogy bevalljam neki, tegnap este elszalasztottam, - pontosabban fogalmazva elüldöztem – ezt a lehetőséget. - Kár, hogy le kell lépned – néztem rá újra.
- Vár a meló – mondta egyszerűen, amitől a szemöldököm magasba szökött a homlokomon.
- Micsoda? Egy hatalmas seb van az oldaladon – fakadtam ki.
- Félsz, hogy valami baja esik a tökéletes hímzésednek? - cukkolt vigyorogva.
- Te jó ég, Kade – az arcomat a tenyerembe temettem, és gondterhelten felnyögtem.
- Óvatos leszek, vigyázok magamra – ígérte, és elhúzta a kezemet az arcom elől. - Akivel együtt leszek, gyengéd szerető, szóval nem lesz gond.
Mélyen a szemébe néztem, de végül megcsóváltam a fejem.
- A te tested – hagytam rá rosszallóan.
- Nem, nem az… - motyogta elgondolkozva. - Azé, aki eleget fizet érte.
Összerezzentem a szavaira, mert érezhető volt, ahogy a fájdalom átitatta őket. Mondani akartam valamit, de hirtelen semmi okosság nem jutott az eszembe.
- Most már tényleg mennem kell. Vasárnap találkozunk.
Mielőtt elindult volna, még utána szóltam.
- Miért csinálod ezt?
Visszafordult, és lassan elmosolyodott, mielőtt válaszolt.
- Kicsi Lu-lu, tudnod kéne, hogy a szex nem rossz dolog. De jobb, ha magad választhatod ki, kivel csinálod – az utolsó szavait már alig tudtam kivenni, a szél süvítése egyre hangosabb lett. Nyári vihar közeledett. Újra sarkon fordult, és most nem állítottam meg. Álltam a sötétben, az erős szél a hajamba kapott, miközben azon gondolkoztam, amit mondott. Talán Liznek igaza volt, talán mindenkinek igaza volt… Miért is maradtam együtt Adammel, mikor nem is illettünk össze? Miért fájt, hogy elhagyott, mikor valójában ezzel jót tett nekem? És most miért nem tudom elvenni, ami nekem jár? Megfogadtam magamban, hogy ha még egyszer olyan helyzetbe kerülök Oliverrel, mint előző este, nem lesz senki, aki megállíthat. Itt az ideje, hogy végre elkezdjek élni. Hogy végre azzal legyek, akivel lenni akarok. Hogy végre az legyek, aki lenni akarok.
***

- Ma hazaköltözöm – a szám széles mosolyra húzódott, és hosszú napok után fellélegezhettem.
- El sem tudod képzelni, mennyire örülök neki – vallottam be, és igyekeztem nem bőgni örömömben az utca közepén. Éppen akkor szálltam ki a kocsiból, és valami park mellett parkoltam le. - Alig várom, hogy végre együtt lássalak titeket.
- Tegnap este felhívott Jared és közölte, hogy nem tud nélkülem élni – Aaron lassan kifújta a levegőt, és hallottam, hogy nevet a vonal túloldalán. - Még nem árultam el neki, hogy én sem.
- Jól tetted – válaszoltam vigyorogva. - Mintha nem lenne nyilvánvaló.
- Te mit csinálsz? Azt mondta, nem vagy otthon.
- Tényleg nem – kezdtem óvatosan. - Dolgom akadt.
Aaron teljesen elhalkult, már azt hittem, letette.
- Kade? Ha nem akarsz róla mesélni, biztos ő is benne van a dologban.
Elhúztam a számat, még szerencse, hogy ő ezt nem láthatta.
- Segítenem kell neki, erre esküdtem fel.
- Talán beteg?
- Van egy csúnya sebe, amin kötést kell cserélni. Megkért, hogy én csináljam meg neki otthon, mert nem akar összefutni az apjával a kórházban.
- Ez kedves tőled – mondta, és örültem, hogy nem volt gúnyos a hangja.
- Ja. Ráadásul egészen jó fej velem.
- Hetero pasikkal kéne foglalkoznod – jegyezte meg.
- Akkor ezentúl veled sem lóghatok? - kérdeztem önelégült mosollyal az arcomon. - Elmondanád végre, mi bajod Kade-el?
- Túl jó az ágyban.
Vártam, hogy kitör belőle a nevetés, de amikor nem történt semmi, egyre inkább összehúztam a szemöldökömet.
- Ez most valami vicc?
- Lou, elég idős vagy már, hogy ilyenekről beszéljünk. Kade még egy jéghegyet is elolvasztana a puszta nézésével az északi sarkon. És mindketten tudjuk, hogy nem te nem vagy jéghegy. Elég egy apró szikra, hogy lángra lobbanj. Talán nem kéne, hogy ezt ő is megtudja.
- Miről beszélsz? - suttogtam meghűlten, és a parkban nekidőltem egy fa törzsének, hogy gondolkodni tudjak. - A fiúkat szereti.
- Talán még jobban szereti a hódításait számolni.
- Aaron… - kezdtem, és vettem egy mély lélegzetet. - Attól, hogy már régen nem voltam együtt senkivel, még nem fogok azonnal szerelembe esni, vagy lefeküdni azzal, aki kedves hozzám.
- Csak azért mondtam, mert féltelek. Nem akarom, hogy összetörje a szívedet.
- Nagylány vagyok már.
- De…
- Nincs semmi de, be akarom fejezni ezt a beszélgetést – vágtam rá dühösen. - Később találkozunk.
Kinyomtam a hívást és próbáltam lenyugtatni magam. Nehezebben ment, mint gondoltam, a gondolataim ide-oda cikáztak. Van valami, amit nem mondanak el nekem, ez lehet az egyetlen magyarázat erre az egész agymenésre. Ellöktem magam a fától és elindultam Kade lakása felé.
Az első kopogtatás után kinyitotta, szája óvatos mosolyra húzódott, mikor megpillantott.
- Gyere, már vártalak.
Beléptem az előszobába és lerúgtam a cipőmet. Aztán ránéztem, és azon tűnődtem, hogyan szedjem ki belőle, hogy Aaron miért haragszik rá. A haja kócos volt, a szeme fáradt, mintha nemrég ébredt volna fel. A vékony heg a nyakán most szinte világított, az arca borostás volt, de még ez a kissé rendezetlen kinézet is jól állt neki.
- Ne nézz így, borzasztóan fáradt vagyok – bökte ki, és lustán beletúrt a hajába. - Jót tenne egy zuhany. Mit gondolsz, lezuhanyozhatok végre normálisan?
- Megnézem a sebet, és utána válaszolok – mondtam neki. Miközben a nappali felé követtem, az egyszerű, szürke pólóját áthúzta a fején és a fotelbe dobta. Leült a kanapéra, és kicsit hátradőlt, hogy könnyebben hozzáférhessek a kötéshez. Leültem mellé és kikészítettem a kellékeket. A tapaszt óvatosan húztam le a bőréről, vigyázva, hogy a legapróbb fájdalmat se okozzam neki. Közben néztem a bőrét, ami csodálatos halványbarna árnyalatú volt, a hasát, amin kirajzolódtak az izmai.
Amikor felnéztem rá, a feje a kanapé háttámláján nyugodott, a szemeit csukva tartotta. A szempillái elterültek az arcán és árnyékot vetítettek a bőrére.
- Miért vagy ilyen fáradt? - kérdeztem, miközben közelebbről is megvizsgáltam a vágást.
Kinyitotta a szemét, és laposakat pislogva figyelte az arcomat, míg én előkészítettem egy ragtapaszt.
- Éjjel találkám volt egy ügyféllel. Olyan fajtával, aki sokat kér, miközben nem ad semmit.
- Mit kért?
- Hogy okozzak neki fájdalmat.
A kezem megállt a levegőben, de aztán észbe kaptam, és úgy tettem, mintha meg sem lepődnék azon, amit mondott.
- Megtetted?
- Meg. Mit gondolsz, miért vagyok olyan jó abban, amit csinálok? - kérdezte keserűen. - Mert szinte bármit megteszek, hogy az ügyfél jól érezze magát.
- Nem tudtál aludni miatta, ugye? - kérdeztem óvatosan.
A tenyerét fáradtan az arcához szorította, és megcsóválta a fejét.
- Néha elborzaszt, hogy mire vagyok képes. Ilyenkor mindig undorodom magamtól. De nem akarok erről beszélni. Mesélj inkább Oliverről -kérte mosolyt erőltetve az arcára.
Vettem egy mély levegőt, és elpakoltam a felesleges dolgokat vissza, a táskámba.
- Együtt énekelünk, ennyi. Jövőhéttől még több dalba beszállok, mert megkért rá, és én szeretek énekelni.
- Világos… és így a közelében lehetsz – vigyorgott.
- A múltkor kicsit összegabalyodtunk a kocsijában, és utána megbeszéltük, hogy jobb lesz, ha barátok maradunk.
Kade szemében kíváncsiság villant, és belőlem elkezdett megállíthatatlanul ömleni a szó.
- Adam magával vitte az összes önbizalmamat. Ha szexről van szó, félénkebb vagyok, mint egy szűz kislány.
- Ez nem igaz, mert legalább nyíltan beszélsz róla. Nem gondolkodtál még azon, hogy alkalmi partnerekkel találkozz? Az önbizalmadnak jót tenne, ha nem olyannal kezdenél, aki fontos számodra. A szex ismeretlenekkel talán üres lenne, de később könnyebben menne valakivel, aki számít.
Eltűnődtem a szavain, miközben visszaadtam neki a pólóját.
- Nem hiszem, hogy együtt tudnék lenni idegenekkel – vallottam be kissé elpirulva.
- Oké, csak egy ötlet volt – a szeme kutatóan stírölte az arcomat, majd pislogott néhányat. - Nem ragasztottad le a sebet – mondta meglepetten.
- Engedélyezek neked egy gyors zuhanyt – feleltem vigyorogva. - De vigyáznod kell, hogy ne ázzon ki.
- Megbeszéltük – vigyorgott rám vissza.
Végül nem vette fel a pólóját, és ijedten tapasztaltam, hogy nagyon nehezen tudom levenni a szemem a mellkasáról és a hasizmairól. Próbáltam magam azzal nyugtatgatni, hogy azért történik, mert Aaron felhívta rá a figyelmemet. Erővel elfordultam tőle, hogy a táskámban matassak.
- Csütörtökön találkozom néhány barátommal. Csatlakoznál hozzánk?
- Miért ne? - vágtam rá talán túl gyorsan, még mindig a táska aljáról.
- Van egy ismerősöm, akinek lányok fizetnek, hogy eltöltsenek vele egy kellemes órát – kezdte sokatmondó hangsúllyal, amire újra felé kellett fordulnom. - Megismerkedhetnétek. Semmi kötelezettség, nem is szólok neki, csak akkor, ha azt mondod, hogy szeretnél tőle valamit.
- Oké – suttogtam, és felnéztem a szemébe. Valamiért úgy éreztem, nem kapok levegőt, amikor beleolvadtam a csodálatos kékségbe. Meglepődött, pislogott néhányat és a pillantásában kíváncsiság csillant.
- Mennem kell – ugrottam fel hirtelen a kanapéról. - Pénteken eljövök, és kiszedem a varratokat.
Mielőtt megállíthatott volna, már az előszobában voltam és felvettem a cipőmet. Nekitámaszkodott a falnak és nézte, ahogy gyorsan készülődöm.
- Minden oké? - a hangja halk volt és aggodalmas. - Nem akartalak felzaklatni az ajánlattal…
- Nincs semmi baj – feleltem, és az arcomra kiült valami erőltetett mosolyféle. - Csütörtökön találkozom azzal a haveroddal, és meglátjuk.
Szerencsére ebben a pillanatban megszólalt a mobilom, úgyhogy volt indokom gyorsan elbúcsúzni tőle és kilépni az ajtón.
Oliver volt az, megkért, hogy majd ugorjak be hozzá a dalokért, amiket pénteken együtt fogunk előadni. Megígértem, hogy hétfőn elmegyek érte, de akkor már olyan zaklatott és kimerült voltam, hogy minél hamarabb haza akartam érni. Azt is hozzátette, hogy a banda tagjai szerint is nagyon jó voltam, és hogy számítanak rám. Megköszöntem a kedves szavakat, elbúcsúztunk, és én visszaértem a kocsihoz, majd elkezdtem keresni a kulcsot a táskámban.
Minden egyes szegletét átkutattam, de sehol nem találtam. Bosszúsan dőltem neki a kocsi oldalának, és aztán bevillant, hogy esetleg kiesett a kanapén, és beleolvadt a sötét szövet színébe. Fáradtan vettem egy mély lélegzetet és visszamentem Kade lakásának ajtaja elé. A kopogtatásomra nem felelt, úgyhogy felhívtam telefonon. Néhány csöngés után átkapcsolt a hangpostára, mire gyorsan ki is nyomtam. Lenyomtam a kilincset, és meglepetésemre az ajtó kitárult. Először csak kicsit nyitottam ki, bedugtam a fejem, körbenéztem, és akkor meghallottam a fürdőből a víz csobogásának a hangját. Óvatosan beljebb lépkedtem, és a nappaliba érve azonnal meg is találtam a slusszkulcsot, ott volt, ahol gondoltam. Amikor elindultam kifelé, valamiért megtorpantam a fürdőszobaajtó előtt, ami résnyire nyitva volt. Az ajkamba haraptam, és őrlődtem a vágy és a józan ész érvei között. Lassan tettem egy lépést a kiszűrődő fénycsík felé. A körmöm a tenyerembe vájt, és annyira izgatott lettem, hogy koncentrálnom kellett arra, hogy ne legyen olyan gyors a légzésem. Tényleg megteszem? Kukkolok egy szexi fiú után?
Még egy lépés, és már ott álltam, közvetlenül az ajtónál. Szóval tényleg megtettem. Onnan tökéletes látás nyílt a zuhanyfülkére, és amikor rájöttem, hogy Kade halk nyögéseit hallom, éreztem, ahogy elkezd égni az arcom, és sokkal lejjebb is lángolok. A hátát a zuhanyfülke ajtajához támasztotta, és hálát adtam az égnek, hogy nem láthatok mindent, hiszen párás volt az üveg. A kezét  gyors ritmusra mozgatta a csípője előtt, ha még mindig kétségeim lettek volna afelől, hogy nem csak tisztálkodik. A fogaim újra az ajkamba mélyedtek, és meg kellett kapaszkodnom az ajtófélfába, de egy tapodtat sem tudtam mozdulni. Akkor is mozdulatlan maradtam, mikor elzárta a vizet, és félő volt, hogy kilép a zuhanyzóból, és én lebukok. De nem jött még ki. A keze végigsimított a mellkasán, a fejét hátradöntötte, a nedves haja az üveghez nyomódott. Újra a kezébe fogta magát, és elég volt néhány másodperc, hogy elélvezzen. Hallottam a hangján, mikor felért a csúcsra, néhány  pillanatra teljesen elhalkult, a kezével a zuhanyzó falának támaszkodott, majd kapkodó lihegése tisztán kivehető volt a hatalmas csöndben.
Amikor újra megnyitotta a vizet én már a lépcsőházban jártam, és nem is emlékszem, hogy jutottam el a kocsiig. Remegő kézzel kinyitottam az ajtót, és beültem az ülésre, majd a fejem a kormánykerékre hajtottam, és próbáltam megnyugodni. Kinyitottam az anyósülésen heverő víz kupakját és ittam néhány kortyot. Ezt nem lett volna szabad látnom. Képtelen leszek ezek után kellő lazasággal ránézni, úgy kezelni, mintha abszolút nem érdekelne. Sokkal egyszerűbb lenne, ha Olivert láttam volna, hiszen már eldöntöttem, hogy adok magunknak egy esélyt, ha úgy alakul. Kade a fiúkat szereti. Kade egy prosti. Kade együtt volt az apukáimmal. Kade néha arrogáns faszfej. Kade szeret felidegesíteni. És könnyen megmosolyogtat, csodásan néz ki, és valamiért egyre inkább megkedveltem. Azt hiszem a „baj” nem elég ütős megfogalmazás arra, amibe keveredtem.