2016. január 21., csütörtök

Összeforrt Szilánkok - Forradások V/1.

Sziasztok! Megint hálálkodással kezdem, mert már 22 feliratkozóm van, és megleptetek néhány terjedelmes hozzászólással is, szóval nagyon köszönöm, és továbbra is érdekel a véleményetek :) A mai rész nem lesz túl hosszú, viszont már vasárnap hozom a következőt, úgyhogy kitartás.
*********************************************************************************

Remegtem, ahogy kiléptünk a rendőrség ajtaján, ahol nem sokkal azelőtt távol tartási végzést kértünk a vér szerinti apám ellen. Aaron magához húzott, átkarolta a vállamat és a tenyerével melegítette a felkaromat.
- Semmi gond, most már minden rendben lesz – azzal egy gyors puszit nyomott a fejem búbjára. Odabújtam hozzá, és el sem engedtük egymást addig, míg a kocsihoz nem értünk.
Tegnap este találkoztam vele… Azzal a férfival, aki tönkretette az életemet… aki megölte az édesanyámat. Odajött hozzám, és azt hitte, az újralátás örömeként meg fogom ölelni, talán még meg is iszunk együtt valamit. Ám a terve nem vállt be. Ehelyett pánikba estem és elrohantam, mire ő utcákon keresztül üldözött, és a nevemet kiabálta az éjszakába. Teljesen kiborulva tárcsáztam Aaron számát, és könyörögtem neki, hogy jöjjön el értem. Még azután is órákig sírtam, hogy hazavitt.
- Jól leszek – suttogtam magam elé bámulva, mikor Aaron percekig rajtam felejtette a gondoskodó tekintetét, tele sajnálattal. A slusszkulcsot forgatta a kezében, és beletúrt a hajába.  - Nem a ti hibátok, már éjjel is mondtam.

A telefonom elkezdett rezegni a táskámban, és elég volt egy apró pillantás, hogy tudjam: ismét Kade keres, aznap már legalább ötödjére. A készüléket visszatettem a helyére, és nem feleltem Aaron kérdő tekintetére.
- Most hazaviszlek, hogy pihenhess – jelentette ki végül, és végre beindította a motort.
Amikor hazaértünk, felvonszoltam magam a szobámba, és ruhástól bedőltem az ágyba. Kade-től jött egy üzenet: „Találkozhatunk csütörtök este nálam?” Nem válaszoltam neki, ahogy a telefont sem vettem fel. Álmos voltam és kétségbeesett. Fájt a szívem Kade miatt, apám miatt, és azt akartam, hogy legyen már vége ennek az egésznek. Nyugodtan akartam élni egy halál unalmas pasival, aki mondjuk ügyvéd, de az sem baj, ha eladó a helyi közértben. Miért, mi a francért kell nekem olyan macerás férfi, mint Kade?! Dühösen belebokszoltam a párnámba, mire Aaron jelent meg az ajtóban.
- Te jó ég, csak meg akartam kérdezni, ebédelünk-e? - kérdezte bizonytalanul, óvatos mosollyal a szája sarkában. Ahogy rápillantottam, tudtam, hogy is halálosan fáradt, és mégis összeütött valami ennivalót, ezért nem volt szívem nemet mondani.
- Rendben – kászálódtam ki a takaró alól, és mikor a konyha felé közelítve megéreztem a finom illatokat, hangosan megkordult a gyomrom.
Sült csirkemellet ettünk friss salátával, és bár azt hittem, egy falat sem fog lemenni, megettem egy kisebb szelet húst, meg egy adag salátát.
- Tegnap Kade-nél voltam – bukott ki belőlem a vallomás, ahogy a narancslevemet kortyolgattam.
Aaron néhány másodperc múlva bólintott, hogy folytassam.
- Annyira akartam őt – suttogtam, és láttam, hogy nevelőapám ledermed a hallottak miatt.
- Mi történt? - kérdezte, igyekezett magát túltenni a kezdeti sokkon.
- Telefonált neki valami ügyfél – húztam el a számat, és megittam a gyümölcslé maradékát. - Kiborultam, és otthagytam.
- Hm – felelte Aaron elgondolkozva. - Miért olyan megdöbbentő, ha egy prostit titkos légyottokra hívnak?
Tényleg, miért is?
- Én csak...csak – hápogtam megsemmisültem, mert semmi értelmes nem jutott az eszembe. - Rosszul esett. Borzasztóan fájt.
- Nem Kade okozott fájdalmat neked, Lou – nézett bizalmasan a szemembe, és megszorította a kezemet. - Te okoztad saját magadnak, amikor elfeledkeztél a valóságról.
- Olyan rossz ráébredni erre – suttogtam megtörten.
- Ó, a francba, te belezúgtál – jelentette ki bármiféle kérdés nélkül. - Figyelj rám! – kezdte, és maga felé fordította az arcomat. - Lefeküdtél vele?
- Nam… nem egészen – hadartam zavarodottan.
- Jó – mondta Aaron, bár láttam rajta, nem igazán elégedett a válasszal. - Tudod, hogy megteheted, hiszen kedvelitek egymást. De azt is tudnod kell, hogy utána minden csak rosszabb lesz.
Hevesen bólogattam, és én is megszorítottam a kezét. Nekem vannak a legcsodálatosabb apukáim a világon.
***

Péntek késő délután egy puccos kávézó közepén álltam, és jobbra-balra forgolódtam, mire végre megláttam Nad sötét fürtjeit. Négy személyes kis asztalok álltak az ablakok mentén, a pultban színesebbnél színesebb sütiket kínáltak. Mivel aznap már nem volt több órám, így el tudtam jönni a megbeszélt kávézásra. Mosolyogva indultam el felé, és csupán egy pillanatra vesztettem a lendületből, mikor észrevettem, hogy egy ismeretlen lány van vele. Furcsálltam a dolgot, de úgy voltam vele, valami miatt biztosan be akar minket mutatni egymásnak. Köszöntem nekik, és kíváncsian néztem a barátomra.
- Ő itt Bella, Kade testvére – hadarta el, és rögtön le is sütötte a pillantását, mintha bűntudata lenne. Nem tudtam leplezni az arcomra kiülő döbbenetet, azonnal a lány felé fordultam, hogy jobban szemügyre vehessem. Barna, egyenes haja a háta közepéig ért, igéző, kék tekintetét sötét pillák keretezték. A kezét nyújtotta felém, de néhány másodpercre szükségem volt, hogy felfogjam, mit akar, és viszonozzam a gesztust.
- Szia.
- Örülök, hogy találkoztunk, már sokat hallottam rólad – szólalt meg kedves hangon. Hát még én róla!
- Nem mondhatom, hogy nem döbbentem le – mondtam, majd helyet foglaltam az egyik szabad széken.
- Ezek szerint a hírem megelőzött – fordult Nad felé egy pillanatra, hogy bizalmas pillantást váltsanak.
- Hallottam egy, s mást – vetettem oda felhúzott szemöldökkel. - Valami azt súgja, hogy nem véletlenül vagy itt, mint ahogy én sem.
Bella elismerő pillantásokkal mért végig, bár a hideg rázott attól, hogy egy ismeretlen így megbámuljon.
- Tetszik az őszinteséged. Nad csupa jót mesélt rólad.
- Nadnek néha túl nagy a szája – jegyeztem meg csípősen, mert sikerült alaposan rászednie a mai találkozóval kapcsolatban. - Bella esetleg az egyik ügyfeled?
Nad tekintete rám villant, a lány viszont azonnal elnevette magát, pedig abszolút nem az volt a célom, hogy viccesnek találjon.
- Nad inkább az én ügyfelem – na, erre a válaszra nem számítottam, a döbbenet valószínűleg az arcomra is kiült. - De most nem azért vagyunk itt, hogy erről beszéljünk. Úgy hallottam, hogy egészen közel állsz Kade-hez.
- Én meg úgy tudom, te nem – magam is meglepődtem, milyen gúnyosan csengett a hangom. A helyzet kezdett egyre kellemetlenebb lenni, és szívem szerint otthagytam volna őket, amint lehetséges. A napokban az egész világra haragudtam, keveset mosolyogtam, és egyre kibírhatatlanabbá váltam.
Bella arcára fájdalom ült ki, aztán erősen beleharapott az ajkába, már attól tartottam, ki fog serkenni a vére. A szemei fényesen csillogtak, és nem tudtam, ilyen jó színésznő-e, vagy valami más áll a háttérben. Hirtelen megjelent a pincérnő, és felvette a rendeléseket, majd olyan gyorsan távozott, ahogy érkezett.
- Kade és én, nos… - kezdte, majd megköszörülte a torkát – évek óta nem láttuk egymást. Apám kitagadta a családból, miután kiderült, hogy a fiúkhoz vonzódik.
- A tudomásom szerint te árultad el, mert fűtött a bosszúvágy.
Bella megcsóválta a fejét, és a szemeit a plafon felé fordította. A szempillái idegesen rezegtek.
- Tényleg dühös voltam, az egész világra haragudtam. Az első nagy szerelmem a bátyámhoz vonzódott, miközben a részemről ez nem csupán egy apró fellángolás volt, bár annak állították be. De apám már jóval előtte sejtette, hogy valami van a fiával. Biztos forrásból tudom, hogy mikor suliban voltunk, apánk bement a szobájába, és kutakodott. Még az ágy matraca alá is benézett, a számítógépét is átkutatta, és biztosan talált is valamit, mert onnantól kezdve folyton kémkedett utána. Vagyis ő még előttem megtudta az igazságot.
Végre megérkezett a lattém.
- Akkor Kade miért van róla meggyőződve róla, hogy te mondtad el neki? - kérdeztem, mikor a pincérnő lepakolta a kávékat és visszasietett a pulthoz.
- Mert az apánk ötlete az volt, hogy mondjuk azt, én árultam el Kade-et. Senkinek nem vallotta volna be, hogy olyan mélyre süllyedt, hogy kutakodott a fiánál. Később kiszedte belőlem a választ arról, hogy tudok-e a másságáról. Képtelen voltam eltitkolni – suttogta, és egy gyors mozdulattal letörölte a kibuggyant könnyeit. - Ő mindig egy kibaszott madzagon rángatott minket, érted?
A poharammal babráltam, a körmömet hozzákoccintottam az üveghez, és fogalmam sem volt, mit kéne ezek után gondolnom. Felnéztem Nadre, aki éppen Bella kinyújtott kezét simogatta, próbálta megnyugtatni a lányt.
- Őszintén sajnálom, ha így történt – feleltem végül, és belenéztem a túlságosan ismerős kék szemekbe. - Csupán néhány perce ismerlek, és ez túl kevés ahhoz, hogy megbízzak benned. - Bella némán bólintott, és igyekezett összeszedni magát. Aztán eszembe jutott valami fontos, amit tudnia kell. - Azt hiszem, Kade-nek is hiányzol.
Egy apró reményt láttam felcsillanni az arcán, és emiatt a kétségtelenül őszinte, ösztönös megnyilvánulástól valahogy kezdtem megkedvelni.
- Tudnál segíteni abban, hogy összehozzunk egy találkozást? El akarom neki mondani, hogy mennyire hiányzik, és hogy sajnálom, ami történt. Aztán majd ő eldönti, mi legyen.
- Gondoltam, hogy valami ilyesmiről van szó – belekortyoltam a kávéba, és igyekeztem kigondolni egy megfelelő választ. - Talán tudnék segíteni, ha jóban lennék vele. Hétvégén kissé összekaptunk.
- Értem – felelte kissé megtörten. - Semmi gond – tette hozzá elmélázva, pedig látszott, hogy mennyire szomorú. - Azt hiszem, jobb lesz, ha visszamegyek dolgozni.
Gyorsan elbúcsúzott Nadtől, majd felém fordult.
- Köszönöm, hogy nem utasítottad el azonnal a gondolatot – mondta nekem kásás hangon.
- Arra hajlok, hogy higgyek neked – feleltem apró mosollyal. - Bízom benne, hogy ad neked egy esélyt, hogy újra az élete részese lehess.
Bella olyan hirtelen ölelt meg, hogy majdnem megszédültem ültő helyemben. Halk köszönömöt suttogott a fülembe, és csak nagy sokára engedett el.
- Az üzenem az apádnak, hogy Kade talán nem is olyan „elcseszett”, ahogy ő gondolja – Bella megtorpant, de mikor nem fűztem hozzá semmit, zavarodottan bámult, majd elgondolkodva becsúsztatta a mobilját a táskájába. Aztán még szeretetteljes tekintettel visszapillantott Nadre, majd energikus léptekkel a kijárat felé indult.
- Nem egypetéjű ikrek, de mindketten túlságosan szépek, és könnyen leveszik az embereket a lábukról – fordultam vigyorogva a barátom felé. - El is felejtettem, hogy először meg akartalak ölni, amiért belerángattál ebbe – mondtam összehúzott szemöldökkel, és igyekeztem durcás képet vágni.
Nad elmélázva kavargatta az italát, de aztán csak felnézett rám.
- Túl sokkal tartozom Bellának – nyögte ki végül.
- Kémkedsz neki a barátod után?
Összeszorította az ajkait, majd lassan kifújta a levegőt.
- Ezt nem így mondanám.
- Kíváncsian várom a te verziódat.
A füle mögé igazított néhány hosszabb, rakoncátlan tincset, csoki barna szemei édesen csillogtak a fényben.
- Három éve ismerem őt, Bella juttatott be a közvetítőhöz. Tudni akarta, minden rendben van-e a testvérével, annyi volt a dolgom, hogy Kade közelében maradjak – ivott egy kortyot, majd lenyalta a habot az ajkáról. - Végre lett pénzem, és könnyen összebarátkoztam Kade-el is, szóval nem esett nehezemre az egész. Persze, olykor bűntudatom volt, hiszen elhallgattam előle dolgokat, de én tudom, hogy Bella nem rossz ember, és szereti a testvérét.
- Tehát a jó cél érdekében tetted?
- Mint mindig – felelte vigyorogva.
Vele nevettem, és egy kicsit elfelejtettem az összes bajomat, bánatomat. Nem szomorkodtam Kade miatt, és nem érdekelt, mi van az apámmal.
- Hogy van Riley? - érdeklődtem, és nagyokat kortyoltam a kávémból, ami jócskán kezdett kihűlni.
- Már egész jól, elkezdett munkát keresni – újságolta vidáman. - Remélem, hamar túlteszi magát a történteken.
- Egész biztosan, hisz erős lány. Nagyon szerencsés, hogy a barátja vagy, és felkaroltad.
- Ja – motyogta Nad, és mélyen tanulmányozta kiürült csészéjét. - Szóval összevesztetek?
Egy pillanatra annyira elbambultam a hirtelen témaváltás miatt, hogy azt sem tudtam, miről van szó. Aztán végre leesett, és fájdalom mart a szívembe.
- Önző vagyok, ha azt mondom, szeretném egyedül magamnak tudni a csodálatos testét, a feje búbjától, egészen a lábujjáig? - a hangom keserű volt, tele vággyal és kétségbeeséssel.
Nad elgondolkodva méregetett, próbált a mondandóm mögé látni, mire végül megcsóválta a fejét.
- Dehogyis. Mindig sejtettem, hogy nem meleg, és az is nyilvánvaló volt, hogy nem közömbös irántad – jegyezte meg. - De ha csak ennyi a kívánságod, akkor mi a baj? Megpróbálhatnátok együtt...
- Hát nem érted? - fakadtam ki kissé hangosabban. - Nem lehet csakis az enyém, hiszen ott vannak az ügyfelei.
- De már nem sokáig.
- Tessék? - szabályosan elképedtem, és meg voltam győződve, hogy Nad csak szórakozik velem.
- Kade két hete szólt, hogy abba akarja hagyni. Megbeszélték a közvetítővel, hogy hónap végéig még maradnia kell, hisz vannak időpontjai. Te nem is tudtad? - vonta össze a szemöldökét.
- Hát nem – nyögtem ki, és éreztem, hogy a szívem egyre erősebben dübörög a mellkasomban.
- Említette, hogy a sulira kell koncentrálnia, és hogy van valakije, aki ráébresztette néhány fontos dologra. Például arra, hogy a dolgok nem mindig csak feketék és fehérek… vagy valami ilyesmi.
A beszélgetésünk arról, hogy talán nem is meleg...
- Ó – suttogtam, és gyorsan előkaptam a mobilomat. Bár Kade tegnap akart találkozni, talán még ma hajlandó lesz szóba állni velem. Ám hiába hívtam, nem vette fel a telefont. Megszállottan nyomkodtam a készüléket, és meglepődtem, mikor egy könnycsepp gurult végig a bőrömön.
- A picsába – foglaltam össze a helyzetet hisztérikusan, és ledobtam a telefont az asztalra.
- Lou, kocsival jöttél? - kérdezte együtt érzően Nad.
- Igen.
- Elviszlek hozzá, most nem kéne vezetned.

9 megjegyzés:

kitti írta...

Ez valami eszméletlen jó volt!
Szinte faltam a soraidat, főleg az utolsókat, és akaratlanul is vigyorogva álltam fel a gép elől, egy " ez az! felkiáltással :)
Nagyon de nagyon várom, mi esz még, erős gyanúm van arra, hogy nem lesz olyan könnyű menet.
Sok puszi: Amber,

Nessa Laura Lossёhelin írta...

Úristen! Nem bírom ki, ha most meg Kade miatt nem jöhetnek helyre a dolgok... Hű, alig várom a folytatást!

HDawn írta...

Szerencsére csak vasárnapig kell kitartani :) Higgyétek el, én is alig várom, hogy kiderüljön, mit fogtok hozzá szólni :D

Sky Jensen írta...

Ahh<3 Úristen, mi lesz most? Sikerül? Annyira cuki, hogy felmondott<3 De miért nem szólt Lounak? Jaj anyáám, alig várom<3

HDawn írta...

Két nap, és kiderül, sajnos most mást nem árulhatok el. :)

Unknown írta...

Egyszerűen imádom a történetedet! Várom nagyon a vasárnapot!! :)

HDawn írta...

Köszönöm, hogy itt vagy és olvasol :) Holnap új rész!

Unknown írta...

Tagadhatatlanul, valóban ismét nagyot alkottál, habár keveselltem, de úgy látom a kevesebb néha több elvet alkalmaztad. Remélem minden rendbe jön Lou és Kade között, eszeveszettül szurkolok nekik!
Szuper ötlet volt szerintem, hogy jobban bemutattad Bellát, fényt derült arra mit miért tett.
Csak így tovább! Várom a folytatást tövig lerágott körmökkel!

HDawn írta...

Szia Nina! Igen, ez a rész valóban nem lett hosszú, de valahol el kellett vágnom, és most így sikerült. Belláról hallunk majd még később. Remélem, a folytatás is elnyeri a tetszésedet :)