Összeforrt Szilánkok - Izzás IV/1.

A második pohár pezsgő után kezdtem magam igazán elevennek érezni. A földön ültünk, hátunkat a kanapénak támasztottuk, és újra koccintottunk.
- Ezt mire? - kérdezte Kade vigyorogva.
- Arra, hogy végre hagyom, hogy a vágyaim irányítsanak – mondtam ünnepélyesen. - Hihetetlen, mennyire szabadnak érzem magam.
- Tudod, ezzel én is így vagyok már azóta, hogy eljöttem otthonról, abból az istenverte palotából. A sznob családokban nem illik melegnek lenni, a fekete bárányoknak el kell hagyniuk a csordát… Amúgy is untam magam a sok birka között.
Összenéztünk, és kitört belőlünk a nevetés. Először próbáltam visszafogni magam, hiszen mégiscsak komoly témáról volt szó, de mikor ránéztem, a mosoly már ott bujkált a szája sarkában.
- Kade, te nagyon hülye vagy – mondtam, mikor kicsit csillapodott a kuncogás.
- De azért szeretsz, ugye? - kérdezte, és a szemeit hatalmasra nyitotta, miközben a pilláit is rebegtette.
Odahajoltam hozzá, és egy gyors puszit nyomtam az arcára. Elfintorodott, és letörölte a vörös rúzsom nyomait, majd vádlón mutatta az elszíneződött ujjbegyeit.
- Le merném fogadni, hogy még sosem voltál rúzsfoltos – cukkoltam.
- Ami azt illeti, de. Ha valami rokon kidőlt a sorból, vagy ha bármilyen családi összejövetel volt, az öregasszonyok szerettek csókolgatni – mondta, majd gyorsan lehúzta az ital maradékát. - Az egyiküket szerettem, mindig citromos pite illata volt – suttogta, majd hátrahajtotta a fejét a kanapéra. - A nagymamám… ő imádott engem, feltételek nélkül.
Kicsit közelebb bújtam hozzá, a térdeimet felhúztam és rátámasztottam az állam.
- Elden nagyon szeret téged, és Nad is kedvel, továbbá én is itt vagyok neked – soroltam neki, és reméltem, újra visszatér a jókedve. - Nem mondtad el, hol szerezted a sebhelyedet – faggatóztam. Végre újra elmosolyodott, és felém fordult.
- Öt éves voltam, amikor a kutyánk meghalt, és napokig bánatos voltam miatta. Nagyi azt mondta, hogy Shadow felment a mennybe, és közben az égre mutatott – keserédes nevetés bujkált a szavai között, ahogy folytatta. - Felmásztam egy fára, hátha meglátom, hogy kap-e odafenn elég csontot. A súlyom alatt letört az ág, és majdnem tényleg elmentem megnézni, hogy jól megy-e Shadow sorsa a túlvilágon.
Vigyorogtam az aranyos történet hallatán, és a meleg ellenére megborzongtam, amikor a karja átölelte a vállamat. Bámultam a poharam alját, és igyekeztem összeszedni magam, nem akartam ott mellette elolvadni. Hirtelen fehér világosság támadt a szobában, és mindketten a nyitott erkélyajtó felé kaptuk a fejünket.
- Villámlik – jelentette ki Kade, és figyelte, ahogy a feltámadó szél ide-oda mozgatta a függönyt. - Milyen volt Naddel?
A kérdése váratlanul ért, és igyekeztem egy korrekt választ megfogalmazni elködösült elmémben. Nehezebb volt, mint gondoltam.
- Kellemes – feleltem bárgyún vigyorogva. - Imádom azt a pasit.
Kade szótlanul bólintott, majd újra a kint éppen bemelegítő viharnak szentelte a figyelmét. Kicsit arrébb csúszott, kezeit felnyújtotta és pólóját áthúzta a fején.
- Ne… ez... nem jó ötlet – dadogtam, és próbáltam másfelé nézni. Végül elnevettem magam, magam sem tudom miért. Illetve tudom… az alkohol.
- Ugyan már, ezerszer láttál így – somolygott rám. - Nagyon meleg van itt, egy kicsit élvezni akarom, hogy befúj a szél.
Varázsütésre újra fellibbentek a függönyök, a hűs szellő odakintről eső és por illatát hozta be. A kislámpa fényében láttam, ahogy Kade karja libabőrös lett, az apró szőrszálak az ég felé meredtek. Képtelen voltam levenni a szemem a testéről. Olyan csodálatos volt, annyira élő, ahogy minden mozdulatnál az izmai megmozdultak a bőre alatt, megfeszültek majd elernyedtek. Be akartam minden porcikáját járni a kezemmel, és nem hittem el, hogy ez bárkinek megengedett, aki fizet, kivéve Eldent és engem.
- Olyan szép vagy – motyogtam, és most éppen a mellkasa kötötte le minden figyelmemet.
Felém fordult, arcán mosoly játszott, és felemelte a poharát, hogy igyon egy kortyot.
- De csak azért mondod, mert részeg vagy – szólt halkan. - Mi lenne, ha most ágyba bújnánk?
- Tudod – kezdtem akadozó nyelvvel – nekem az is megfelel, ha a csodaszőnyegeden csináljuk.
Hangosan felkacagott, majd felállt, hogy felsegítsen a földről.
- Ha ennyire le akarsz fektetni, akkor már eleget ittál – nyújtotta a kezét, és én szívesen elfogadtam. Olyan közel álltunk egymáshoz, ha egy kicsit feljebb emelem a fejem, könnyedén meg tudtam volna csókolni. Ha kinyújtom a kezem, hozzáérhettem volna. Ha nem felejtek el lélegezni, a kifújt levegő a bőrét csiklandozhatta volna. Egy hatalmasat dörrent az ég, mire kicsit összerezzentem, Kade pedig jót mulatott rajtam, de még mindig nem mozdult. Lassan lábujjhegyre álltam, miközben a vállára támaszkodtam, és egy apró puszit nyomtam a nyakára. Mikor kérdőn nézett rám, azt feleltem:
- Csak akartam hagyni rajtad egy rúzsfoltot ott, ahol eddig még sosem volt – azzal a fürdő felé vettem az irányt.
Szerencsére csak egyszer mentem neki majdnem a falnak, és utána már ott is voltam. Néhány másodperc keresgélés után felkattintottam a lámpát, és a mosdóhoz botladoztam. Bántott az erős fény, hunyorogva pislantottam a tükörképemre, és nem tetszett, amit láttam. Gyorsan kiöblítettem a számat, elintéztem a legszükségesebb dolgokat lefekvés előtt, majd csatlakoztam Kade-hez a hálóban. Mire odaértem, borzasztóan elálmosodtam, de egy pillanatra elgondolkoztam. Tanácstalanul álltam az ágy mellett, ugyanis elég kényelmetlen lett volna a farmersortomban aludni, de nem tudtam, jó ötlet-e levenni előtte. Éppen az ágyat igazgatta, felrázta a párnákat és hozott nekem egy takarót.
- Úgysem takar többet, mint egy bugyi – vonta meg a vállát Kade, mikor az ujjamat beakasztottam a az anyagba. Megtorpantam, mire szégyentelenül elvigyorodott. - Nyugodtan vedd csak le, feltéve, hogy van még valami alatta.
- Ha-ha – feleltem rendkívül kreatívan, majd gyorsan letoltam a nadrágot a csípőmről.
- Azért megnézném a fekete csipkés alsónemű gyűjteményedet – nem tudtam elég gyorsan bekerülni a takaró alá, ezt Kade kaján vigyora is megerősítette. Mire csúnyán néztem rá, hozzátette: - Emlékeztetnélek, hogy egy negyed órája még szexelni akartál velem.
Elpirultam, és a pezsgő majdnem kimondatta velem, hogy valójában még mindig szeretnék. És Kade nem könnyítette meg a dolgom. Egy szál alsóban feküdt be mellém, nem fáradt azzal, hogy kihúzódjon a saját oldalára. Így a karunk összeért és úgy éreztem, képtelen leszek elaludni, amíg ilyen közel van.
- Tudod, akár össze is bújhatnánk, ha nem akarsz odébb menni – méltatlankodtam, és mikor felemelte a takarómat, hogy bebújjon alá, nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek. Végül az utóbbi mellett döntöttem, és úgy voltam vele, hogy ha már lúd, legyen kövér.
Felé fordultam, közelebb araszoltam hozzá, a kezem a derekára csúsztattam. Felemeltem a fejem, és finoman beleharaptam a nyakába. Imádtam, hogy most nekem sikerült valamiféle reakciót kicsikarnom belőle. Ledermedt, és most rajta volt a sor, hogy elfelejtsen lélegezni. Minden finom harapásomat egy kis ártalmatlan puszi követte, mélyen magamba szívtam az illatát, kiélveztem a bőre ízét, majd távolabb húzódtam. A kezem felfedezőútra indult a hasán, megérintettem a mellkasát, és a körmeimmel végigszántottam rajta. Azonban, mikor elértem az alsója anyagát, határozottan megragadta a csuklómat, és megcsóválta a fejét. Nem adtam fel egykönnyen. Újra és újra próbálkoztam, nem tudtam, ha élvezi, hogy simogatom, miért nem enged még közelebb…
- Ne – nézett mélyen a szemembe, pillantása szinte könyörgő volt.
- Mi a baj?
- Sokat ittunk – nyögte ki, de nem tudtam, hogy miért mondja ezt. Talán csak kifogás, vagyis nem bírja, ha hozzáérek? Csalódottan elhúztam a kezem, átfordultam a másik oldalamra. Bár zaklatott voltam, alig telt el néhány perc, máris sikerült elaludnom.
Hajnalban hangos mennydörgésre riadtam, és meg mertem volna esküdni, hogy fel is kiáltottam. Remegtem, mint egy falevél, és éreztem, hogy valaki magához ölel, és igyekszik megnyugtatni. Így aludtam el, Kade karjaiban, teljesen egymáshoz simultunk, és még magamnak sem akartam bevallani a felfedezést, hogy a testünk mennyire összeillik.
***

Óvatosan másztam ki az ágyból, nem akartam felébreszteni. Nem volt egyszerű feladat, a végtagjaink teljesen összegabalyodtak, és ahogy próbáltam szabadulni, Kade kelletlenül felnyögött, és átfordult a másik oldalára. Ki kellett mennem a mosdóba, és valami bivalyerős fájdalomcsillapítóra is szükségem volt, hiszen úgy éreztem, mintha egy hatalmas kalapáccsal dörömbölnének a fejemben. Szombat reggel fél nyolc volt, és másnaposan, fáradtan mentem a fürdőszoba felé, a szemem le-lecsukódott út közben. A táskámból kikeresett gyógyszert bevettem egy pohár vízzel, majd úgy döntöttem, gyorsan lezuhanyozok. Magamra zártam az ajtót, és beállítottam a vizet megfelelő hőmérsékletűre. Nyár volt, nem akaródzott forró vízzel zuhanyozni, de az álmosság miatt a hideg sem esett túl jól. Nem maradtam sokáig, pár perc alatt végeztem, és örömmel konstatáltam, hogy a fejfájásom kissé enyhülni látszott.
Mikor visszamentem a szobámba, teljesen fel akartam öltözni, de Kade már ébren hempergett az ágyon, és kissé rosszallóan nézett rám.
- Túl korán van még, de ha szeretnéd, csinálok neked reggelit – mondta álmos hangon, és cica módjára nyújtózkodott. Habár a kandúr jobb szó arra, ahogy csinálta.
- Nem hiszem, hogy bármi szilárd kaját le tudnék erőltetni – feleltem, és leültem mellé az ágyra. - Te miért nem vagy másnapos?
- Jól bírom a piát – vigyorgott leragadt szemekkel, és közelebb húzódott hozzám. - Éjjel legalább ezerszer próbáltál bejutni az alsómba, képzeld el, mi lett volna, ha én is olyan részeg vagyok, mint te?
Elpirultam, ahogy bevillantak a zavaros emlékképek. A villámlás fényében kirajzolódó felsőteste, ahogy megszállottan csókolgattam a nyakát, és valóban azt szerettem volna elérni, hogy ne legyen köztünk semmi. Levegő sem.
- Ne haragudj – motyogtam szégyellősen. Visszafeküdtem az ágyra, de nem takaróztam be. Elgondolkozva figyeltem, ahogy a nagy sötétítőfüggönyön áttörnek a reggeli nap első sugarai, és arra jutottam, hogy mennyire nem nőies az, hogy leittam magam előtte, mintha egy lázadó tini lennék.
- Mi történt tegnap, amiért nálam kötöttél ki? - kérdezte, majd hasra fordult és az alkarjaira támaszkodott.
Tudtam, hogy előbb-utóbb meg fogja kérdezni, de nem sikerült felkészülnöm semmi elfogadható válasszal.
- Liz és Oliver csókolóztak az este – foglaltam össze tömören a történteket.
- Féltékeny vagy?
- Ööö...aha – böktem ki, mert nem akartam neki elmagyarázni a valódi helyzetet, amit még magamban sem tudtam igazán tisztázni.
- Úgy látom, összezavarodtál – jelentette ki Kade vigyorogva. - Mi lenne, ha … - kezdte, és csábítóan végignézett a testemen, mire forróság futott végig rajtam – ha kicsit ellazítanálak. Talán tisztábban át tudnád látni a dolgokat utána.
Én erről éppen az ellenkezőjét gondoltam, de annyira vágytam az érintésére, hogy nem volt erőm tiltakozni. Talán most rájövök, hogy nem jó vele, és elfelejtem örökre. Te jó ég, már hogyne lenne jó vele, mikor már attól felizgulok, ahogy beszél hozzám?! Beleharaptam az ajkamba, és csukott szemmel feleltem:
- Meggyőztél. Essünk túl rajta – próbáltam játszani az áldozatot, de amikor meghallottam a halk kuncogását, biztos voltam benne, hogy átlát rajtam.
- Nem kell sietnünk – jegyezte meg elnyújtva a szavakat. - Csak feküdj nyugodtan, és hagyd, hogy tegyem a dolgom.
Összerándultam, amikor megéreztem az ujjait a karomon. Az oldalára fordult, ráérősen simogatott, mintha csak ismerkedne a testemmel, és éreztem, hogy pont ez a célja. Kinyitottam a szemem, a pillantásunk összekapcsolódott.

- Kíváncsi vagyok, mennyire tudlak felizgatni anélkül, hogy hozzáérnék az fő erogén zónáidhoz – magyarázta, és áttért az arcom simogatására. Égetett az érintése, mintha minden helyen, amit bebarangolt, tüzet hagyott volna. - Mindjárt áttérek a csodás lábaidra is – suttogta, és én beleremegtem ebbe az ígéretbe.
- Beszélj még – kérleltem.
Megmosolyogta a kérésemet, nem lepődött meg túlságosan, és azonnal úgy tett, ahogy kértem.
- Miről? - kérdezte, de nem is igazán várt választ. - Olyan puha a bőröd az ujjaim alatt. Nagyon furcsa ez az érzés. Annyira… törékenynek tűnsz nekem – zavartan elmosolyodott a saját gondolatain.
Lepillantott a kezére, hogy követhesse a szemével az ujjai útját. Utáltam azért, mert folyton megállt a bugyimtól néhány centire, legszívesebben kiabáltam volna vele, de egy szó sem jött ki a torkomon. Nyeltem egy nagyot, és izgatottan vártam, hogy folytassa a legédesebb kínzást a világon.
- Felizgultál már? - kérdezte kihívóan, és mielőtt válaszolhattam volna neki, hogy akár meg is nézhetné, a keze végigsimított a hasamon és becsúszott a pólóm alá. Elégedetten doromboltam, tetszett, ahogy alakultak a dolgok. Mindig akkor haladt tovább, mikor a legnagyobb szükségem volt rá, ha nem így teszi, talán fel is gyulladok. Felnézett rám, ahogy eltűnt az anyag alatt, a fogaival beszívta az ajkát, és a keze nem állt meg egészen, amíg hozzá nem ért a mellemhez. Borzongás futott végig rajtam, és örömmel fedeztem fel, hogy ő is levegő után kapkod, ég kék szemei várakozva figyeltek.
- Mondták már, hogy a melleid mennyire tökéletesek? - a hangja egyre szexibb árnyalatot öltött, kissé elrekedt, imádtam, ahogy alig hallhatóan suttogott nekem.
A kezeire támaszkodott, felém hajolt, és incselkedve, finoman beleharapott a mellembe a textilen keresztül. A csípőm megemelkedett, és összetalálkozott az övével a levegőben, legszívesebben hozzádörgölőztem volna, mint egy éhes cica. Az egyik kezével gyorsan felsodorta a pólómat és még mielőtt hozzám hajolt volna, fentről megcsodálta az elé táruló látványt. Lehajolt és végigfuttatta a nyelvét először az egyik, majd a másik mellbimbómon. Belemarkoltam a párnám sarkába, és képtelen voltam továbbra is csöndben maradni. Felnyögtem, és mikor a fogait végighúzta a mellkasom bőrén, elkaptam az egyik kezét és határozottan a lábam közé vezettem. Kade nevetett, de már korántsem annyira felszabadultan, mint az elején. Valami furcsa feszültség volt a hangjában, és amikor a keze becsúszott a bugyim alá, mindketten elnémultunk. Ijedten pillantott rám, mire én ledermedtem, mert attól tartottam, túlléptem valami láthatatlan határt.
- Nedves vagy… - nyögte ki, és attól féltem, hogy el fog érkezni az a pillanat, mikor ellök magától, kirohan a szobából, beveti magát a fürdőbe, és percekig fogja sikálni a kezét. Próbáltam felkészülni az érzelmi sokkra, a megaláztatásra ami majd azzal a ténnyel jár, hogy végképp megundorodik tőlem. De nem mozdult, csak vett egy mély lélegzetet, lehunyta a szemét, majd mikor újra rám pillantott, azt kérdezte remegő ajkakkal:
- Hol…?
Egy kicsit fellélegeztem, de még mindig nem nyugodtam meg teljesen. Azért a kezemmel az ujját a csiklómra szorítottam, és segítettem neki megtalálni a megfelelő ritmust, amiben a leginkább el tudtam merülni. Néhány perc alatt felismerte, hogy mikor van szükségem gyorsításra, és mikor kell lassabban simogatnia. Beleharaptam a számba, és igyekeztem a leghalkabban nyöszörögni, féltem, hogy mit szólna hozzá, ha kicsit kiengedném a hangomat. Csodálkoztam volna, ha nem veszi észre, hogy egyre feszültebb vagyok, akár egy időzített bomba.
- Lu-lu, nem kell visszafognod magad, kérlek – tette hozzá sóvárogva, és úgy döntöttem, megbízok benne, hallgatok rá. Teljesen ellazultam, és csak az érzésre koncentráltam, amit az ujjai okoztak. Hozzám hajolt, és finoman végigharapdálta a nyakamat a kulcscsontom felé. Éreztem az illatát, most erősebben, mint valaha, hisz közelebb volt hozzám, mint eddig bármikor.
- Annyira finom vagy – duruzsolta, és a szájával újra a melleimet vette birtokba. Megvonaglottam alatta, a lélegzetem egyre csak gyorsult, a szívverésemmel együtt. Aztán belém csúsztatta az egyik ujját, és én levegő után kapkodtam.
- Kade – nyögtem a nevét, mire várakozón felnézett rám, és az arca volt az utolsó emlékem, mielőtt minden rózsaszín ködbe borult volna. Sőt – tekintve az orgazmusom hevességét –, ezt inkább vörös ködnek nevezném.
Mikor újra érzékeltem a külvilágot, azonnal a pillantását kerestem, ki akartam olvasni mindent a tekintetéből. Még néhány óvatos mozdulat után kihúzta a kezét a bugyimból, és leereszkedett mellém a matracra.
- Jól vagy? - tettem föl egy elég ostoba kérdést, mikor láttam, hogy még mindig bámul.
Nem válaszolt azonnal, kinyitotta a száját, majd becsukta, mintha eltűnt volna a hangja.
- Aha – mondta aztán, és hirtelen nem tudtam hová tenni ezt a szót. Aha, minden oké, vagy aha, ki kell mennem hányni?
Lehúztam a pólómat, és szembe fordultam vele.
- Megmondhatod, ha nem tetszett ez az egész – kezdtem óvatosan, ugyanis ki akartam deríteni, mi jár éppen a fejében. Zavart, hogy ennyire szótlan volt, mintha nem is ő lenne.
A tekintete elindult a saját testén lefelé, és én követtem, amíg meg nem állt a fekete bokszernél. Elpirultam.
- Csak… próbálom magam összeszedni – magyarázta. - Talán az lenne a legjobb, ha eltűnnék néhány percre a fürdőben. Gyors leszek… az tuti.
Már éppen kelt volna fel az ágyból, mikor megragadtam a karját, és visszahúztam magam mellé.
- Van valami, amit nagyon szeretnék – kezdtem, és elővettem a kislányos hangomat, amivel az apukáimat is mindig sikerült meggyőznöm, ha akartam valamit. - Csináld itt, előttem. Kérlek – igen, magam is elcsodálkoztam, hogy sikerült kimondanom és megfogalmaznom azt a vágyamat, ami azóta kísért, hogy láttam őt a zuhany alatt.
Kade először meglepődött, aztán szélesen elmosolyodott. Visszafeküdt mellém, és csodálattal vegyes ámulattal nézett rám.
- Tetszik az a Lu-lu, aki tudja, mit akar, és ha már ilyen szépen kéred, rendben. Viszont tartozni fogsz nekem, de bízz bennem, semmi olyanról nem lesz szót, amit te ne akarnál – mondta lelkesen, mire talán túl gyorsan, de rábólintottam. - Most adj még egy kis időt előtte, különben nem sokáig nézelődhetsz – újra bólintottam, és még sosem voltam ennyire izgatott.

Ugrás a folytatáshoz!