2016. január 12., kedd

Összeforrt Szilánkok - Izzás IV/3.

Aznap estére beszéltük meg Eldennel az úszást, és még volt két órám odaérni az uszodába. Haza buszocskáztam, ettem néhány falatot, majd hallottam, hogy rezeg a telefonom. Kade-től kaptam üzenetet, és gyorsan az olvasásra léptem. 
„Azon gondolkoztam, hogy megismételhetnénk a szombat reggel történteket valamikor.”
Nem kell tudnia, hogy mekkorát dobbant a szívem, amikor elolvastam az SMS-t. Vigyorral az arcomon írtam meg a választ:
„Nagyon unatkozhatsz, ha ilyenek jutnak eszedbe.”
Nem sok idő telt el, mire újra pittyegett a telefonom. Aaron éppen kijött a konyhába narancsléért, úgyhogy igyekeztem visszafogni magam, és nem úgy rávetni magam a készülékre, mintha valami megszállott lennék.
„Valójában tanulok. Illetve, ez volt a terv, de ha a szobámban vagyok, folyton elképzellek az ágyamon… ruha nélkül. Segítség, meg fogok őrülni!”
„Tudod, tanulhatnál a nappaliban is, ott egyébként sokkal világosabb van. Mit tanulsz? Hogyan csábítsunk el egy lányt SMS-ekkel?”
„Szerintem ilyen témában nincs szükségem tanulásra.”
Mekkora egoista, mondtam már? Nem válaszoltam neki, inkább készülődtem az uszodába. Éppen a törölközőmet pakoltam be a táskába, mikor Aaron megállt a nyitott ajtómnál.
- Mi volt ma a kórházban? - érdeklődött, miközben valami chipset majszolt.
- Semmi különös – feleltem, és folytattam a pakolászást.
- Szoktál találkozgatni Kade-el?
- Igen, előfordult.
- Csak azt akarom mondani – vette komolyra a hangsúlyt -, hogy többet nem fogok beleszólni, kivel barátkozz.
Halvány mosoly suhant át az arcomon, miközben felé fordultam.
- Nem mintha eddig hallgattam volna rád – jegyeztem meg kissé csúfondárosan, mire Aaron próbált szigorú arcot vágni, de feleslegesen. Elnevettük magunkat, és egy pillanatra átsuhant a gondolat az agyamban, hogy talán kérhetnék tőle tanácsot Kade-ről. „Figyelj Aaron, az normális, ha egy meleg pasi felizgul egy meztelen nő látványától?” Nem… Vagy mégis?
- Aaron, kérdezhetek valamit? - megfontoltan ejtettem ki a szavakat, vigyázva a megfogalmazásra. - Te… voltál lánnyal? Tudod, úgy, mielőtt rájöttél volna, hogy más vagy?
Aaron egy pillanatra abbahagyta a rágcsálást, és beljebb lépett a szobámba, mintha a folyosón bárki meghallhatná, amit mond. Esküszöm, még öt centivel beljebb is hajtotta az ajtót. Kinyitotta a száját, aztán gyorsan össze is csukta, mintha nem tudná, hogy kezdjen hozzá. 
- Képzeld el azt, hogy tini vagy, mindenki meg akarja mondani, hogy mi a helyes, miközben te úgy érzed, hogy megfojtanak a szabályok, a hülye felnőttek teljesen rád szálltak, és az egész világ kezd az agyadra menni.
- Oké, eddig meg van – vigyorogtam, majd leültünk egymás mellé az ágyam végébe.
- A középiskolában minden haverod arról beszél, hogy hány lány bugyijába jutott már be. Tudod, hogy ez egy titkos dolog, hogy a szüleid nem örülnének, ha kiderülne, ezért te is ki akarod próbálni. Megteszed, csakhogy be tudj szállni a piszkos beszélgetésekbe, azt hiszed, minden a legnagyobb rendben, és hogy a szex tökéletes. De a lányokat néhány nap után ejted, mert semmit nem érzel irántuk. Aztán látsz képeket meztelen férfiakról… és… hát sokkal jobban felizgat az egész, mintha egy gyönyörű, élő és lélegző ruhátlan nő állna előtted. Elmész a boltba, véletlenül az eladófiún felejted a tekinteted… Elképzeled, hogy együtt vagy vele, és mikor tényleg megtörténik, az első gondolatod: „ja, hát ezért mondja mindenki, hogy a szex milyen csodálatos dolog, eddig nekem miért nem tűnt fel?”
- Mert nem a megfelelő partnerrel csináltad – kotyogtam bele elgondolkozva.
- Igen – helyeselt mosolyogva. - Érted már? Teljesen normális, hogy egy fiatal, meleg srác először a lányokkal próbálkozik. Erről szól a tinikor, mindent ki kell próbálni.
- Nekem nem ezt mondtad, mikor tizenhat voltam – méltatlankodtam.
Aaron a szemét forgatta, majd békülékenyen felém nyújtotta a chipses zacskót. Elfogadtam, de már ugrottam is fel, mert ha nem siettem volna, elkések. 
- Köszönöm, hogy elmondtad – hálálkodtam.
- Csodálkoznék, ha a kérdésednek semmi köze nem lenne Kade-hez – jegyezte meg az orra alatt, de már közel sem vágott hozzá olyan fejet, mintha éppen kínoznák, és ezt fejlődésnek éreztem.
Kölcsönkértem Aaron kocsiját, így néhány perc alatt odaértem az uszodához. Elden járgánya már ott állt a parkolóban, úgyhogy gyorsan bevetettem magam az öltözőbe, és csatlakoztam hozzá. Mikor beléptem a medencetérbe, megtorpantam, és a szívem hevesebben kezdett el verni, mint amiről még nem kellett volna tudomást vennem. Kade ott ült a lelátón, kezében egy könyvvel, és igazat kellett adnom annak az állításnak, hogy a pasik hihetetlen szexik tudnak lenni, miközben olvasnak. Közelebb mentem hozzá, de még mindig a betűket bújta, homlokát összeráncolta, és a szeme ide-oda cikázott a sorok között. Közben az alsó ajkát rágcsálta, amiről már tudtam, akkor csinálja, ha nagyon koncentrál valamire.
- Szia – köszöntem neki halkan, nehogy megijesszem.
Mosolyogva nézett fel a könyvből, aztán végigmért tetőtől talpig, olyan alaposan, hogy még a fülem is belepirult.
- Nem válaszoltál az utolsó üzenetemre, Lu-lu – mondta köszönés helyett, és mikor a tekintete leragadt a tetoválásomnál, inkább gyorsan leültem mellé. - Építészettörténetet tanulok, válaszolva a kérdésedre.
- Ó – mondtam nagyon kreatívan. - Te jársz suliba?
- Egyetemre, akárcsak te.
- Ezt nem gondoltam – böktem ki, mire Kade kissé rosszallóan nézett rám.
- Mivel engem senki nem pénzel, magamnak kell megdolgoznom mindenért – magyarázta lenézően, de nem tudtam rá haragudni emiatt.
- Bocsi, nem úgy értettem – kezdtem a magyarázkodást, de aztán elnémultam és inkább a csempéket bámultam a lábam alatt.
- Menj, Elden már vár – intett a fejével a víz felé kissé megenyhülve.
Most többen voltak az uszodában, mint legutóbb, de könnyen felismertem Eldent. Olyan gyorsan úszott, mintha egy cápa üldözné, és mégis annyira kifinomultak voltak a mozdulatai, mintha valami koreográfia szerint csinálná. Lassan becsobbantam a vízbe, és megvártam, míg megáll mellettem. 
- Hogyhogy itt van? - pillantottam sokat mondóan a lelátó felé.
- Azt mondta, szeretne jönni – felelte egyszerűen, majd megigazította az úszószemüvegét. - Próbálj meg mellettem haladni – azzal elrúgta magát a medence szélétől, és én csatlakoztam hozzá.
Elden jóval lassabban úszott, mint amire képes volt, és nekem mégis nehezemre esett tartani vele a ritmust a tizedik hossz után, de azért mindent megtettem. Nem sokkal később megálltunk a falnál, és gyorsból átváltottunk hátúszásra. Mindig is utáltam az egészet, annyira kellett figyelnem, hogy ne kóvályogjak össze-vissza a medencében, és még így is legalább hetven méteresre húztam ki az ötven méteres medencét. Elden persze jót mulatott rajtam, miközben várta, hogy végre megérkezzek mellé. Egyik alkalommal majdnem lecsápoltam a karjaimmal, ahogy állt a falnál, és én nem tudtam, hogy máris megérkeztem a medence végéhez. Elkapta a kezemet, és kitört belőle a nevetés.
- Kijelenthetjük, hogy ez abszolút elvesztél. Kolumbusz jutott rólad eszembe… Amikor kereste az új világot – mondta, és közben pukkadozott a kacagástól.
- Neki volt iránytűje – dünnyögtem az orrom alatt morcosan. - Mi lenne, ha gyorsúszással folytatnánk? - kérdeztem reménykedve.
Elden rábólintott a kérdésemre, azonban néhány karcsapás után fájdalom nyilallt a vádlimba. Hát persze, be kellett volna melegítenem, még mielőtt csobbanok a vízben. Merevedett tagokkal kimásztam a medencéből, és kissé bicegve indultam el a cuccaim felé. Elden is követett, mikor észrevette, hogy eltűntem. 
- Mi történt? - nézett fel Kade a könyvből, ahogy odaértem mellé.
- Semmi különös, csak egy kis izomhúzódás – morogtam, majd leültem, és a fájós lábamat feltettem a padra. Kade azonnal közelebb húzódott, és visszafeszítette a talpamat, míg én a vádlimat masszíroztam.
- Jól vagy? - Elden hangja felé fordultam, majd bólintottam.
- Persze, csak elfelejtettem bemelegíteni.
Ledobta mellém a törölközőjét, és leült, hogy figyelemmel kísérhesse, ahogy igyekszünk az összecsomósodott izmot kisimítani. Kade közelebb intett magához, hogy segítsen a masszírozásban, és mikor a keze felcsúszott a lábamon, elfelejtettem levegőt venni. 
- A vádlim görcsöl – suttogtam neki, mikor az ujjai már a combomat simogatták. Titokzatosan elmosolyodott, de azért visszatért oda, ahol szükséges volt. A felhúzott térdemre hajtottam a homlokom, élveztem a kényeztetést, és csupán Kade incselkedő hangja rázott fel.
- Szeretnéd, hogy téged is megmasszírozzalak?
A kérdés Eldennek szólt, önkéntelenül fordultam felé, és figyeltem a reakcióját.
- Kösz, én megvagyok – bökte ki rezzenéstelen arccal, majd felállt és elindult a zuhanyzók felé. Nagyszerű, ezek után újra utálni fog?
- Miért vagy ekkora pöcs? - kérdeztem lemondó sóhajjal Kade-től.
- Azelőtt is húztam Eldent, hogy mi ketten megismerkedtünk – szögezte le. - Most annyi a különbség, hogy tudja, történt kettőnk között valami a hétvégén.
Megdermedtem a szavaira, és abban reménykedtem, hogy talán folytatja, és kiböki, mi is történt hétvégén. Végül nem mondott semmi, és én kezdtem magam egyre inkább felhúzni. Mit mondott Nad, hogy többet hallgassak az ösztöneimre?
- Mondd csak Kade, te tényleg nem voltál még együtt egy lánnyal sem?
Abbahagyta a masszírozást, és csodálkozva nézett rám. Az ajka egyik oldala féloldalas mosolyba szaladt.
- Bármilyen hihetetlen a szombat délelőtti teljesítményemet tekintve, te vagy az első.
Nem is vártam más választ. Gúnyosan felhúztam a szemöldököm, de úgy döntöttem, nem adom fel. Kiderítem, hogy mi is van kettőnk között, ha van egyáltalán valami.
- Nem jutott eszedbe azóta, hogy talán nem is vagy meleg?
Kade először úgy nézett rám, mintha azt mondtam volna, éppen piros hó esik így, júliusban, majd erőltetett nevetést hallatott.
- Kicsit sokat képzelsz ebbe az egészbe.
- Voltál már szerelmes?
- Nem az a munkám, hogy az érzelmekkel foglalkozzak, hanem az érzékekkel – vágta rá kitérően, de annál hevesebben.
- Még sosem voltál szerelmes – jelentettem ki. - Ha még se férfi, se nő iránt nem tápláltál érzelmeket, akkor honnan tudod olyan biztosan, hogy meleg vagy? - kezdtem belelendülni a témába, és magam is meglepődtem a határozottságomon. - Kade, te felizgultál attól, hogy a bugyimban nyúlkáltál. Felállt a farkad, még csak hozzá se kellett érnünk – egyre hangosabban beszéltem, csak akkor fogtam vissza magam, mikor egy arra járó középkorú hölgy furcsa pillantásokkal kezdett el méregetni minket. Gyorsan lerúgta a papucsát és elindult a víz felé.
Kade egyre dühösebb fejet vágott, sikerült alaposan felbosszantanom, de tudnom kellett az igazat. Úgy éreztem, hogy… te jó ég, ha továbbra is ennyi időt fogunk egymással tölteni, izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat művelve… inkább bele se gondolok. Álmodozásomból a nyers hangja riasztott fel.
- Az nem fordult meg a fejedben, hogy közben valami szexi pasira gondoltam? Mondjuk arra, akit akkor dugtam meg, mikor te és Nad egymással hancúroztatok?
Remegtem, mint egy kocsonya. Csak bámultam Kade angyali arcát, amin nyoma sem volt a viccelődésnek. Te jó ég, szinte fizikai fájdalmat okoztak a szavai. Leblokkoltam, pedig már máskor is előfordult, hogy megaláztak. Legutóbb napokig sírtam, most azonban hangosan nevettem, habár a lelkem darabokra hullott. Kade ijedten nézett rám, nem tudtam hibáztatni érte, valószínűleg azt hitte, a maradék eszemet is elvesztettem.
- Tudod, most már megértettem a leckét. Ha rólad van szó, nem versenyezhetek egy dögös pasival – a szavaimat átitatta a fájdalom, pedig tényleg igyekeztem érzelemmentesen elmondani, úgy, ahogy ő is a fejemhez vágta az igazságot.
- Lu-lu… - kezdte illetődött hangon, mire tüntetően elfordítottam a fejemet. - Sajnálom, én nem úgy gondoltam.
- Menned kéne, Elden már vár – vetettem oda, és továbbra sem néztem rá.
Az ujjaival maga felé fordított, és igazi megbánás tükröződött a pillantásában.
- Annyira szeretnék neked mindent megadni, de ez nem olyan egyszerű, mint hiszed.
- Hát persze, hiszen tele vagyok teljesíthetetlen kívánságokkal – válaszoltam gúnyosan, és újra oldalra néztem.
- Bocsáss meg azért, amit mondtam, kérlek. Csak… felejtsd el.
- Kade – kezdtem bele a mondókámba, mintha egy kisgyereknek magyaráznék. - Nem akarok úgy veled lenni, hogy te másra gondolsz közben. Ez… nekem már túl sok – tudtam, hogy a hangom elvékonyodik, és egy könnycsepp folyik végig az arcomon. - Ennyire nem tudok megalázkodni még akkor sem, ha legszívesebben minden időmet veled tölteném, az ágyadban. Ezt akartad nem? - kérdeztem kihívóan. - Sikerült elcsábítanod, úgyhogy kipipálhatod a nevem a titkos naplódban.
Hallgatott, és a pillantása az enyémbe fúródott, szomorúan vizsgálta az arcomat.
- Nem akartalak elcsábítani – mondta végül megtört hangon. - Még kevésbé akartam neked fájdalmat okozni. Az a baj, hogy ha a közelemben vagy, még a nevemet is hajlamos vagyok elfelejteni.
Döbbentem néztem rá, majd bólintottam. Ha így állunk, akkor ez van, nem tehetek mást.
- Ha sikerült magadban tisztáznod a dolgokat, szólj – azzal felálltam, és az öltözők felé indultam. A zuhanyzóban összekeveredett a testemre záporozó forró víz a könnyeimmel.
***

A fal túl magas volt, kizárt, hogy bármikor feljutok a tetejére. Oliver elnevette magát, mikor meglátta a kételkedő pillantásaimat. Még régen megígérte, hogy elvisz magával falat mászni, és azt hiszem, szerencsés voltam, hogy csak egy teremben lévő akadállyal kellett megküzdenem egy igazi szikla helyett. 
- Ugyan már, ez nem olyan vészes – jelentette ki, miközben belelépett a beülőbe. - Gyerek mászófalra csak nem mehetünk.
- Talán ott kellett volna kezdeni – a hangom bizonytalanul csengett, de azért felcsatoltam a krétaporral töltött erszényt a derekamra. - Még jó, hogy nincs tériszonyom – morogtam az orrom alatt.
- Ne pánikolj, melletted fogok haladni, és mondom, hogy mit csinálj.
Hát persze, de helyettem nem fogja felküzdeni magát, végül is csak tizenöt méterről van szó, gyerekjáték lesz. 
- Tartani fognak minket, és a végén majd leeresztenek, semmi baj nem lehet – bőszen bólogattam a szavaira, és igyekeztem nyugodt fejet vágni.
Végül el kellett kezdenünk. Két férfi jött oda hozzánk, és megragadták a felül átvezetett kötél lelógó végét, ami hozzánk volt erősítve. Oliverrel közvetlenül a fal elé léptünk, és folyamatosan oldalra fordulva figyeltem, hogy mit csinál. 
- Fontos, hogy ne csússzon a kezed, mivel meleg van, használd bátran a port. Az egyik lábad és kezed mindig legyen jól megtámasztva, illetve keress biztos fogódzkodókat. Ez egy közepesen nehéz pálya, és tudom, hogy képes vagy rá – fejezte be biztatóan, majd felnyúlt egy kapaszkodóért, és aztán a lábát is megvetette egy alacsonyan található kiálló részen.
Követtem a példáját, és az első egy-két mozdulat nem is volt olyan nehéz. Az ötödik méter környékén kezdtem azt érezni, hogy végem. A vállam és a combom sajgott, a nyakam pedig már egészen természetellenes pózokban kereste a legközelebbi kapaszkodót.
- Minden oké? - fordult felém Oliver, mikor észrevette, hogy a kezdeti ritmusom kezd csökkenni.
- Aha – nyögtem, és löktem egyet magamon, hogy elérjem a következő kiszögellést.
- Eddig nagyon jól csinálod.
Nem volt erőm válaszolni, inkább arra koncentráltam, hogy tovább tudjak haladni. Kéz, láb, olykor láb, kéz, és így tovább. Oliver tőlem két méterre haladt, és utáltam azért a magabiztosságáért, és kecsesen mozgó izmaiért, aminek én még csak közelében sem jártam. A mozdulataim darabosak voltak, sokáig tartott, míg megfelelő kapaszkodót találtam, és a térdem folyton belekoppant a falba. Minden esetre az biztos, hogy semmi másra nem tudtam gondolni, csakis arra, hogy végre érjek már fel. Amikor az utolsó métert tettem meg, az izzadtság már a szemembe folyt, a végtagjaim pedig remegtek, mintha kocsonyává váltak volna. Amikor újra biztos talaj volt alattam, lerogytam a földre, és úgy elterültem, akár a hatalmas pusztaság. Oliver halkan kuncogott, és mikor már volt erőm kinyitni a szemem, láttam, hogy ott ül mellettem törökülésben. Kicsit ő is megizzadt, szőke tincsei a homlokára és a nyakára ragadtak, az arca kipirosodott.
- Valójában azt hittem, már a felénél feladod, és nem azért mert, nem vagy elég kitartó – magyarázta - , hanem, mert szinte az összes kezdő azt tette volna.
- Akkor miért választottad ezt a falat? - néztem rá érdeklődően, habár kicsit dühös voltam. Elhitette velem, hogy egy kezdő simán megcsinálja, ezért hát nem volt más választásom, fel kellett küzdenem magam. Most meg kiderül, hogy ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek beállította.
- Mert makacs vagy – azzal felém nyújtotta a vizét, és nem akarta kimagyarázni a helyzetet, kénytelen voltam ennyivel megelégedni. Csodálkoztam, hogy a flakon nem csúszott ki az elgyengült tenyeremből.- Liz nem akart jönni?
Elkenődve ültem fel a földön. Több, mint öt hét telt el azóta, hogy láttam őket csókolózni, és meglepetésemre Oliver volt az, aki előbb bevallotta, mi történt kettejük között. Utána Lizt még napokig kellett arról győzködnöm, hogy nem haragszom rá, de elég nehezen jutott el a tudatáig, és a legszörnyűbb barátnőnek titulálta magát. És ami a legfurcsább az egészben, hogy miután elmúlt az az este, a kérészéletű kapcsolatuk is befejeződött. Liz továbbra sem békélt meg a történtekkel, pedig Oliver nem akarta eltaszítani magától, csupán nem akart többet barátságnál. 
- Nem – mondtam fáradt hangon. - Sosem gondoltam volna, hogy ennyit tud drámázni.
- Nem lett volna szabad hagynom – suttogta Oliver, és visszakérte a vizes flakont. - Részeg volt, hamarabb le kellett volna állítanom, ehelyett hagytam, hogy sodródjunk az árral.
- Talán igen, de Lizt néha nehéz meggyőzni arról, hogy hülyeséget csinál – vigyorogtam, belecsíptem a pólómba, és kicsit megmozgattam, hogy jusson némi levegő a bőrömhöz. Oliver egy pontot bámult maga előtt a padlón.
- Miután meggyógyultam, megtanultam a pillanat hevének engedni – kezdte a gondolataiba merülve. - Őrültségeket csináltam, ejtőernyőztem, sziklát másztam, mindegy mi volt, csak adjon egy hatalmas löket adrenalint, hirtelen mindent ki akartam próbálni. Minden éjszaka másik lánnyal voltam együtt, a legtöbbnek még a nevét sem tudtam – óvatosan mosolyogva sandított rám, és mikor látta, hogy figyelek, folytatta: - Úgy éreztem, hogy le kell feküdnöm az egész földkerekséggel, nehogy valami kellemesről lemaradjak. Attól tartottam, hogy újra beteg leszek, és igyekeztem ellógni a halál elől. Mintha egy elég gyors és izgalmas élettel ki tudtam volna cselezni. Az emberek úgy gondolják, hogy ha valaki kiugrik egy repülőből, szembe akar nézni az elmúlással...Talán engem is hasonló célok űztek, de én ki akartam gúnyolni, amiért éltem. Akármilyen furcsán is hangzik, nevettem a halálon, amiért erősebbnek bizonyultam nála.
- Szóval mi azért voltunk majdnem együtt, mert nem akartál lemaradni a gyönyörökről, amit nyújthattam volna neked? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, mire mindketten elnevettük magunkat. Az elmúlt időszakban Oliver és én egymás bizalmasai lettünk, most láttam csak a pozitív oldalát annak, hogy akkor, ott a kocsiban visszautasítottam. Egyre inkább megnyíltunk egymás előtt, még Kade-ről is meséltem neki, habár nem volt sok hírem. Valójában nem találkoztunk az uszodás eset óta, amikor felelősségre vontam a viselkedését.
- Örülök, hogy kiragadtad a lényeget a mondandómból – vigyorogta, és játékosan kinyújtotta rám a nyelvét. - Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy néha kell hülyeségeket csinálni, meg kell mászni egy falat, vagy le kell ugrani valahonnan. Nem kell megvárni, amíg valami rossz történik, valami, amitől észbe kapunk, hogy az életünk nem véges, és addig kell lélegezni, amíg van rá lehetőség.
- Nem tudok belekötni ebbe a gondolatmenetbe – jelentettem ki mosolyogva.
Oliver közelebb csúszott hozzám, bizalmasan a fülemhez hajolt, elővette a legszexibb suttogó hangját:
- Akkor mi lenne, ha te meg én elmennénk szobára? - megszeppent arcomat látva azonnal kitört belőle a nevetés. - Te jó ég, ennyire rossz még a gondolata is? Tudod, hogy csak hülyéskedtem, ugye?
- Remélem, hogy így van – szögeztem le, és felkászálódtam a földről. Mindenem tiltakozott a mozgás ellen, de azért sikerült kiegyenesednem. - De az tuti, hogy szeretnék lezuhanyozni, mielőtt bárkivel közelebbi testi kapcsolatba kerülnék.
Oliver még néhány másodpercig vigyorogva bámult, és már azt hittem, sosem fogunk hazaindulni. Végül, nagy kelletlenül felállt, és követett a parkolóba. 
- Megmondanád Liznek, hogy semmi szükség arra, hogy ennyire nyilvánvalóan kerüljön? - kérdezte, mikor végre beszálltunk a kocsiba.
Elgondolkozva bólintottam, de valami csak nem hagyott nyugodni.
- Tulajdonképpen mi történt kettőtök között? Liz annyit árult el, hogy kínos volt az egész, de nem akart róla beszélni.
Oliver feltekerte a légkondit, és somolyogva újra felém fordult.
- Megcsókolt, és nem tiltakoztam az elején, de utána rájöttem, hogy mennyit ihatott, és próbáltam eltolni magamtól. Éppen szerettem volna meggyőzni, hogy akkor kéne folytatnunk, mikor tisztán tud gondolkodni, mire rosszul lett, és hányt. Aztán kikísértem a mosdóba, fogtam a haját, hoztam neki hideg vizet, meg hasonlók.
- Köszi, hogy gondoskodtál róla – mondtam komolyan, miközben azon morfondíroztam, hogy nem lettem volna a barátnőm helyében. Mindazonáltal azt is megállapítottam, kicsit túlzás, hogy ennyire szégyelli magát a történtek miatt. Oliver rendes srác, nem árulta volna el senkinek, aki esetleg viccet csinálhatott a sztoriból.
Oliver a házunk előtt tett ki, és mivel azon a héten nem kellett fellépnünk a bárban, megbeszéltük, hogy szombaton elmegyünk a karaoke estre. Megígértem, hogy igyekszem majd meggyőzni Lizt, tartson velünk. 

7 megjegyzés:

Sky Jensen írta...

Vègre;) huu azt sem tudom mit mondjak. Oliver szavai a lelkemig hatoltak, gyönyörü ès èletszerü. Mennyire igaza van! Kade pedig elèg èrdekes. A vicc ma pont ezen gondolkoztam, hogy dönti el egy srác, hogy tènylegesen meleg. Kiprobál mindent, vagy csak az ösztöneire hallgat? Az èlet nagy kèrdèsei. Ez isy mint mind nagyon tetszett, alig várom, hogy jöjjön a következő.

HDawn írta...

Örülök, hogy nem csalódtál :) Ez a rész a nagy beszélgetésekről szólt, féltem, hogy unalmasnak fogjátok találni, de kell ilyen is. Bár kaptam néhány tetszik-et, hozzászólásokat eddig még nem igazán, azért remélem, nem volt olyan rossz ;)

Nessa Laura Lossёhelin írta...

Még mindig imádom az írásodat, egyre jobb és jobb lesz szerintem. Amiket Oliver mondott, igazán életszerűek és hihetőek voltak, nem jutok szavakhoz. Kade meg szerintem érez valamit Lulu iránt, legalábbis remélem. :P Várom a folytatást! :)

HDawn írta...

Szia! Köszönöm a biztató szavakat :) Szombaton érkezik a folytatás, elég hosszú lesz, mert a IV. rész befejezésének szánom, remélem, az is tetszeni fog :)

Izzyjazi írta...

Nagyon tetszik a blogod,klassz a történet és imádom a szereplőket :-) Várom a következőt 😊

Izzyjazi írta...

Nagyon tetszik a blogod,klassz a történet és imádom a szereplőket :-) Várom a következőt 😊

HDawn írta...

Szia! Köszönöm, hogy írtál, nagyon sokat jelent :)