2016. február 26., péntek

Jégszilánkok - 5.

Sziasztok! Örömmel olvastam a megjegyzésekben, hogy ezt a történetet és szereplőket is egyre jobban szeretitek :) Imádom a kommentjeiteket olvasni, úgyhogy ha elolvastátok a részt és van időtök, kérlek, pötyögjetek be 1-2 mondatot. Jó olvasást!
*********************************************************************************

OLIVER

Mikor kiszálltunk a taxiból, az volt az első gondolatom, hogy nem akarok visszamenni a hidegbe, a napsütést szeretném érezni a bőrömön, ha lehet, egész évben. Azonnal levettem a pulcsimat, és az érzésre koncentráltam, ahogy átmelegszem, miközben a lágyan lengedező szél simogatja a meztelen karomat. Tenerifén február végén is jóval húsz fok felett volt a hőmérséklet, aminek talán én örültem a legjobban.
  Megvártuk, amíg a másik taxi is megérkezik a többiekkel, és csak ezek után léptünk be a négycsillagos hotel légkondicionált előterébe. Bella éppen a papírokat kereste ki a táskájából, amivel igazolhatjuk a foglalást. Ő intézett mindent, nekünk csak követnünk kellett, és máris megérkeztünk a mennyországba. Figyeltem, ahogy a recepciós pulthoz siet, miközben a farmere észveszejtően feszült a hátsóján, a lenge fehér pólója alatt – ami lecsúszott a válláról, és látni engedte mindig napbarnítottnak tűnő bőrét -, jól kivehető volt, hogy fekete melltartót visel. Igen, én már nagyon is a mennyországban éreztem magam, pedig még meg sem mártóztam a tengerben. Magamban fohászkodtam, hogyha lehet, legyen melegebb, és ennél is kevesebb anyag takarja a csodálatos testét.
Néztem, ahogy a fekete hajú recepciós csajjal diskurálnak, és azt is észrevettem, hogy nem igazán értik egymást. Felálltam a kényelmes bőrfotelből, kinyújtóztattam az utazástól elgémberedett tagjaimat, és én is odaléptem a pulthoz. Bella angolul és franciául próbálta magát megértetni a lánnyal, elég kevés sikerrel. Néhány elkapott mondatfoszlányból megértettem, hogy a szobák elkészültek, de két kisebb helyett egy lakosztályt tudnak a rendelkezésünkre bocsátani.
– Ott külön van a háló és a nappali? – érdeklődtem, összekapargatva a régen porosodó spanyol tudásomat. Mindkét csaj felém fordult, Bella ledöbbenve, a másik meg boldogan vigyorogva, amiért beszélem a nyelvet.
– Sí, senor – bólogatott talán túl lelkesen is.
– Két embert még össze kell raknunk, a párokon kívül – foglaltam össze a helyzetet Bellának. – Én szívesen lennék valakivel.
– Paul?
– Paul valószínűleg végig fogja kefélni a fél szigetet – magyaráztam neki, kissé lehalkítva a hangomat, mert Laia, a recepciós továbbra is bámult, mintha valami egészen különlegeset látna. – Neki mindenképpen egy külön szoba kell, ahol elfelejtheti a volt barátnőjét.
– Oké, akkor én leszek veled – jelentette ki rezzenéstelenül, mire alig bírtam megállni, hogy elvigyorodjak.
– Rendben. Te nem akarsz pasizni? – kérdeztem kihívóan, mire felháborodott szemforgatást kaptam válaszul.
– Nem terveztem, mellesleg, B tervnek még mindig ott a tengerpart.
Na, ezen a kijelentésen kicsit ledöbbentem, és kellett néhány másodperc, amíg visszatértem a földre.
– Fogalmam sincs, hol jársz, de segíthetnél kitölteni a bejelentkező lapokat – jegyezte meg Bella, majd elfelezte, és a kezembe nyomta az egyik kupacot.
Elgondolkozva mentem vissza a többiekhez, hogy rögzítsük az adataikat. Mikor végeztünk, enyém volt a megtisztelő feladat, hogy kikérjem a kulcsokat. Laia persze azonnal elkezdett személyeskedni, miközben ráérősen sorolta, melyik belépőkártya kié lesz. Végig elismerően méregetett, és nem is rejtette véka alá, hogy tetszik neki, amit lát, annak ellenére, hogy Bella türelmesen várakozott mellettem. Mikor megkaptuk a kártyákat, végre elindulhattunk a szobáink felé. Segítettem Bellának, cipeltem a cuccait, és mikor már egyedül masíroztunk egy hosszú folyosó vége felé, kibuggyant belőle a kérdés, ami már percek óta izgathatta a fantáziáját.
– Mit mondott a hajadról? – kérdezte, miközben megálltam az egyik ajtó előtt, és lehúztam a kártyát.
– Kicsoda? – értetlenkedtem, majd benyitottam, előreengedtem, végül beléptem a bőröndökkel együtt.
– A csaj. Leia.
– Ja, Laia? – javítottam ki gonoszul. – Csak arra volt kíváncsi, lenn is olyan szöszi vagyok-e.
A reakciója utánozhatatlan volt. A szemei kidülledtek, a szája elnyílt, és nagy volt a kísértés, hogy ott helyben lesmároljam, csakhogy éppen azzal küzdöttem, nehogy elröhögjem magam. Ráadásul a nadrágomat kezdte tanulmányozni, hátha átlát rajta, és úgy nézett ki, mintha ő is elgondolkozna a kérdésen.
– Tényleg ezt kérdezte? – vonta össze a szemöldökét elszörnyedve.
Nem bírtam tovább. Kitört belőlem a nevetés, lerogytam a kanapéra, és már a könnyeimet kellett törölgetnem a szememből.– Bazmeg! – jelentette ki egyszerűen, majd fogta a cuccait, és a háló felé indult, hogy elfoglalja a kényelmes franciaágyat. Mindegy, úgyis a kanapén aludtam volna, de azért bíztam benne, hogy nem haragudott meg nagyon.
Utánamentem, és a boltív oldalának támaszkodtam, ami elválasztotta a két helyiséget. Nagyszerű, nincs ajtó. És itt fog vetkőzni meg aludni, tőlem csupán néhány méterre. Nem tudtam, hogy ezen a szellemes felfedezésen sírjak, vagy inkább nevessek-e. Bella éppen a ruháit dobálta be a szekrénybe, egyáltalán nem finomkodott, a zoknijai például nagyot koppantak a kihúzhatós fiók alján.
– Azt kérdezte, festem-e a hajam – mondtam, mire hátrapördült, és úgy csinált, mintha már egyáltalán nem izgatná a téma. Megvonta a vállát, és folytatta a rámolást. – Hé, csak vicc volt – próbáltam békülékeny hangot megütni.
– Az alakításodért Oscart érdemelnél – vetette oda. – Utálom, ha hülyének néznek.
Hangosan kifújtam a levegőt, és már indultam volna felé, de inkább úgy döntöttem, most jobb lesz, ha békén hagyom egy kicsit.
– Lehetne, hogy csöndesebben pakolj? Szeretnék pihenni, aztán meg elvinnélek koktélozni, hátha jobb kedvre derülsz.
– Ez nem egy kibaszott nászút, Oliver! – kiabált rám szemrehányóan.
– Ezt most azért mondod, mert meghívtalak egy italra? – kérdeztem én is egyre frusztráltabban.
– Igen! Vagyis nem… – folytatta kissé elbizonytalanodva. – Csak szeretném, ha tudnád, nem fogok veled mászkálni mindenhová, amíg itt vagyunk.
– Gondolom, a testvéreddel fogsz mászkálni, meg Lou-val. Ha szeretsz gyertyatartó lenni, akkor hajrá. Vagy majd Paullal fogtok andalogni a tengerparton? Akkor jobban jársz, ha máris bekészítesz a táskádba egy gumit… vagy kettőt.
– Nem te vagy az egyetlen pasi a földön! – vágta a fejemhez dühösen.
Vissza akartam szólni, de aztán fáradtan lerogyott az ágy szélére, és az arcát a tenyerébe temette. Halkan kisétáltam, és ledobtam magam a kanapéra. Én igenis azt akartam, hogy az egyetlen pasi legyek neki a földön. Annyira szerettem volna, és ezért egyre dühösebb lettem magamra. A fejem alá hajtogattam a karom, és igyekeztem kényelmesen elhelyezkedni. Legalább egy párnát kérhettem volna, mielőtt összekapunk. Te jó ég, még csak tíz perce voltunk összezárva, és máris veszekedtünk. Kinyújtottam a lábam, amire elég kevés volt a hely, viszont már nem volt kedvem felkelni és kihúzni a kanapét. Az oldalamra fordultam, és összehúztam magam kicsire, hogy jobban elférjek.
Arra ébredtem, hogy Bella valakivel fojtott hangon telefonál. Néha felemelte a hangját, és hallottam, hogy veszekednek, talán az apjával vagy az anyjával. Felültem, kinyújtóztam, és a fürdő felé vettem az irányt, mert már nagyon kellett pisilnem. Amikor végeztem, és kiléptem a fürdőből, már teljes csönd fogadott.
– Oliver! – Hallottam, hogy a nevemen szólít, ezért lassan elindultam a háló felé.
Az ágyon ült, felhúzott lábakkal, és úgy nézett rám, mint egy kiskutya.
– Igen?
– Ne haragudj a hisztim miatt. Anyáék eléggé felhúztak ma, és még mindig azt hiszik, meggyőzhetnek, hogy hazamenjek a szülinapomra – motyogta, és láttam, hogy elmorzsol néhány könnycseppet.
– Mikor lesz a szülinapod?
– Csütörtökön – felelte, és intett, hogy üljek le mellé az ágyra.
Nem tűnt jó ötletnek. Ketten… egy ágyon,úgy, hogy karnyújtásnyira van csak tőlem. Azért mégis leültem, és úgy voltam vele, ki kell bírnom, hogy nem érek hozzá, akkor is, ha belepusztulok.
– Nem haragszom, feltéve, hogy elmegyünk kajálni. Lassan kezdek éhen pusztulni – vallottam be, mire végre elmosolyodott.
– Legalább lefordítod nekem az étlapot – jegyezte meg.
– Látod, meg van annak az előnye, ha velem… – a hangom egy pillanat alatt elakadt, mikor a hajamba túrt a kezével. Nem voltam rá felkészülve, és nem szőttem terveket sem, hogy mi lesz, ha ő ér hozzám. Az ujjai a tincseim között siklottak, és mikor a tarkómnál matatott, egy halk nyögést tört fel belőlem.
A mosolya még szélesebb lett, és közelebb csúszott hozzám, egészen a hátam mögé. Éreztem a testéből áradó hőt, az illatát, amitől olyan hirtelen tört rám a vágy, hogy alig kaptam levegőt.
– Nem fested a hajad – jegyezte meg, és folytatta a kínzást.
– Dehogy festem – feleltem elfojtott hangon, és éreztem, hogy forró lehelete a bőrömet csiklandozza.
Ekkor valaki hangosan kopogott az ajtón, és Bella már ugrott is, hogy kinyissa. Ülve maradtam, de egy párnát gyorsan az ölembe húztam, hogyha esetleg be akar jönni az a valaki, ne a hatalmas merevedésemmel kelljen szembetalálnia magát. A hangokból ítélve Lou és Kade volt az, arról érdeklődtek, nem megyünk-e velük vacsizni. Bella azt mondta nekik, hogy negyed óra múlva találkozunk odalenn. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt. Annyi időbe még egy hidegzuhany is belefér, ha szükséges.
Bella vidáman jött vissza, gondolom, már a tudat – hogy a testvérével vacsorázhat –, boldoggá tette.
– Ugye nem baj, ha velük megyünk? – kérdezte, és közben már a szekrényben turkált a ruhákat válogatva.
– Nem – válaszoltam azonnal, és kimentem a nappaliba, hogy át tudjon öltözni. Leültem a kanapéra, ami pont háttal volt a szobának, és elkezdtem Angry Birds-özni a telefonomon, nehogy győzzön a kísértés, és visszamenjek segíteni neki levetkőzni.

BELLA

Régen voltam már olyan boldog, mint amikor ott ültünk négyesben egy étterem asztalánál. A hangulat pazar volt, a kaja is, és Kade néha hozzám szólt, ami több volt a semminél. Tudom, hogy Lou fejéből pattant ki ez az egész, de mégis, legalább együtt tölthettem egy kis időt a testvéremmel. És ott ült mellettem Oliver… Elég volt rápillantanom, és máris melegem lett, a kezem pedig alig tudtam visszatartani attól, hogy hozzáérjek. Annyira igazságtalan, hogy nem akar lefeküdni velem… Illetve akar, egyértelműen láttam rajta a jeleket, mielőtt eljöttünk a szállodából. Önkéntelenül az ajkamba haraptam, mikor felidéztem magamban, mennyire puha volt a haja tapintása, és hogy milyen intenzíven reagált a közelségemre. Valószínűleg már régóta nem volt nővel, és a gondolat is teljesen felizgatott, ahogy elképzeltem, mekkorát élvezne a számtól. Elvigyorodtam, de szerencsére senkinek nem tűnt fel, mert mindenki a vacsorával volt elfoglalva. Akarom őt, nem fogom kibírni, hogy ne történjen köztünk semmi egy egész hét alatt, ilyen közel egymáshoz.
Sültkrumplit evett valami hússal, és már azzal felizgatott, ahogy megrágta a falatokat. Te jó ég, nekem teljesen elment az eszem! Persze azonnal észrevette, hogy nézem, és küldött felém egy mosolyt. Aztán a tetkóit tanulmányoztam végig a karján, olyan szexi volt, ahogy kilógtak a minták a fehér, rövid ujjú pólója alól. Istenem, mit megadnék most egy kiadós esőért, csak hogy a vékony anyag rátapadjon a bőrére, és kirajzolja a fekete mintákat. Nem is tudom, hogy lettem ilyen hirtelen tetoválás rajongó.
Mikor a desszertet is befejeztük, Lou-ék elköszöntek tőlünk, és a szálloda felé vették az irányt, mert ők nem pihentek délután. Könnyen kitaláltam, hogy vajon mit csinálhattak szunyókálás helyett, és egy picit irigykedtem rájuk.
– Sétálunk? – intett a fejével a tengerpart felé Oliver. Már kezdett besötétedni, és a pulcsimat is fel kellett vennem, mert azért estére eléggé lehűlt a levegő.
– Oké – feleltem, majd elindultunk a homokos föveny felé. Levettem a cipőmet, hogy ne menjenek bele az apró szemcsék, és élveztem, ahogy a puha, és még mindig meleg közeg a talpamat masszírozza. – Holnap szeretnék strandolni.
Oliver megállt, és felém fordult.
– És ezt miért nekem mondod? Úgy volt, hogy külön utakon járunk majd, és maximum a szobában futunk össze.
Megforgattam a szemem, mire hangosan elnevette magát.
– Igazad van, te nyertél! – jelentettem ki kelletlenül. – De valld be, eléggé unalmas egyedül úszkálni a tengerben.
– Szerintem lesznek itt mások is rajtad kívül, ha más nem, hát néhány éhes cápa – húzta az agyamat, de a mosoly továbbra is ott bujkált a szája sarkában.
– Oké, be kell vallanom, érdekelnek a tetkóid – motyogtam ártatlanul.
– Azért akarsz lecipelni a strandra, hogy levetkőzzek, és megcsodálhasd őket? – kérdezte felhúzott szemöldökkel.
– Valami olyasmi.
Oliver újra megtorpant, és mikor látta, hogy senki nincs a közelben, áthúzta a pólóját a fején. Gyorsan megfordult, hogy a lapockájára és a válla hátsó oldalára varrt mintákat láthassam. A kezemet szorosan az oldalamhoz tapasztottam, mert biztos voltam benne, ha megérintem, nem lesz megállás. A bőre szinte tejfehér volt, a karján szőke pihékkel, és örültem, hogy még van annyi fény, hogy láthassam. Miután alaposan kitanulmányoztam őket, annyira, hogy később talán fejből is le tudtam volna rajzolni, arra kértem, hogy forduljon felém. A két alkarja és a rájuk csavarodott fehér anyag eltakarta a mellkasát, és mikor óvatosan el akartam őket húzni, Oliver nem engedte.
Kérdő tekintettel néztem föl rá, a tekintetünk egybeforrt, és ahogy észrevettem, mintha félelem villant volna a szemében.
– Mi a baj? – kérdeztem tőle fojtott hangon.
Elnézett oldalra, nem állta a pillantásomat.
– Van ott egy csúnya vágás – magyarázta, és nyelt egy hatalmasat. – Nem akarod látni.
Kezemmel végigsimítottam az arcán, és lassan magam felé fordítottam. Láttam rajta, mennyire zavarban van, és nem akartam erőltetni a dolgot, de ki kell vernem a fejéből, hogy egy sebhely miatt szégyellős legyen.
– Látni akarlak! Mit gondoltál, majd a sötétben fogunk szexelni? – kérdeztem vigyorogva, mire annyira elcsodálkozott, hogy majdnem tátva maradt a szája. – Gyerünk, légy bátor, és mutasd magad!

Végre leengedte a karjait, felfedve a mellkasán tüzet okádó sárkányt, a kívánatos, sötét rózsaszín mellbimbóit, melyek valószínűleg a hűvös szél miatt húzódtak össze, és a világos, kissé kitüremkedő heget. De volt lejjebb egy másik csík, ami sokkal inkább izgatta a fantáziámat. A köldökétől indult lefelé, hogy elvesszen a nadrágja korca alatt. A szőrcsík egy árnyalattal sötétebb volt, mint a haja színe, talán mézbarna, de a félhomályban nem igazán tudtam megállapítani. Amikor újra felnéztem az arcába, kétségbeesett pillantásokkal méregetett. Gondolom, azt hitte, hogy azért tévedt lejjebb a pillantásom, mert nem bírtam nézni a vágás helyét. Közelebb léptem hozzá, mire önkéntelenül hátrált egyet, és nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.
– Nyugi – mondtam neki még mindig vigyorogva. – Nem foglak felfalni. Most nem – tettem hozzá halkan, majd az ujjaimmal végigsimítottam a sebhelyen, miközben egy lágy puszit adtam pontosan a szíve fölé. – Ha ez nem lenne rajtad, már nem élnél. Úgyhogy kijelenthetjük, imádom ezt a heget! – mondtam még a mellkasát szemlélve.
– Bella – sóhajtotta a nevem, és mikor felnéztem, újra összetalálkozott a pillantásunk. A pulzusom hirtelen felgyorsult, mikor megláttam a tekintetében, mennyire kíván. Vágy uralta a sötétkék szemeket, én pedig annyira elgyengültem a hirtelen támadt éhségtől, hogy akaratlanul is a testének dőltem. A karjait körém fonta, éreztem, ahogy a férfiassága keményen a hasamhoz nyomódik, de továbbra is a pillantása rabja voltam. – Meg akarlak csókolni – nyögte ki nagy nehezen. Ahogy kimondta, már az ajkait bámultam.
– És miért nem teszed?
Elmosolyodott, és közben megcsóválta a fejét.
– Itt nem lehet. Nem tudnék megállni a csók után.
– Menjünk vissza a szobába – ajánlottam izgatott hangon, mert képtelen voltam tovább várni. Oliver elengedett, felvette a pólóját, és egymás kezét fogva rohantunk a szállodához.
Laia még mindig ott volt a pult mögött, és ahogy lihegve megérkeztünk az előtérbe, úgy méregette Olivert, mintha helyben a magáévá akarná tenni. Felfordult tőle a gyomrom, úgyhogy inkább a félisten felé fordultam, és mikor láttam, hogy vigyorogva néz, csakis engem, és a csajt észre sem veszi, kicsit megnyugodtam. Lépcsőn mentünk fel, a liftben minden bizonnyal azonnal egymásnak estünk volna. Kikerestem a táskámból a kártyát – természetesen minden zugát át kellett kutatnom -, és kinyitottam az ajtót, miközben Oliver ott állt mellettem a falnak támaszkodva, összefont kezekkel, türelmesen várakozva. Sütött róla a lazaság, de ahogy végignézett a testemen, megfeszült, és a tudat, hogy legszívesebben már tépné rólam a ruhákat, engem is begerjesztett. Benyitottam, és mikor ő is belépett, bezárta, hogy senki ne zavarjon minket. Megállt az előszoba közepén, harapdálta a száját, mintha tanácstalan lenne, hogyan tovább.
– Majd én – mondtam neki, és odaléptem elé. Az egyik kezem a tarkóján, a haja alatt, a másik a mellkasán pihent.
Picit felemeltem a fejem, és a fogaimmal meghúztam az ajkát, erre felsóhajtott, és becsukta a szemét. Kidugtam a nyelvem, és végigsimítottam a szája vonalát. Mire befejeztem, már szétnyitotta ajkait, hogy közéjük férkőzhessek. Aztán, mikor a nyelvünk végre találkozott, felmordult, és a derekamnál fogva magához rántott. Az íze, az illata átszivárgott belém, testének melegét a ruhákon keresztül is éreztem.
Akkor esett le, mennyire hülye vagyok, mikor átvette az irányítást, és szenvedélyesen megszívta a nyelvemet. Te jó ég, ez volt az az aroma, amire még hónapok múltán is emlékeztem! Az ő puha ajkai kergettek már egyszer az őrületbe. Ez lehetetlen! De a körülményeket figyelembe véve mégis könnyen elképzelhető... Lassan, de határozottan eltoltam magamtól, és mikor végre kelletlenül kinyitotta a szemeit, kérdőn néztem rá. Lustán elmosolyodott, és a fülemhez hajolt:
– Jó reggelt, Csipkerózsika! – suttogta halkan.
Tudta! Ő már a kezdetektől tudta, és hagyta, hogy én hadd álmodozzak tovább a hercegről a sötétben. Úgy tartózkodott a közelemben, hogy én nem is sejtettem, egyszer már egy eléggé intim helyzetbe kerültünk. Az agyam egy pillanat alatt elborult, és már csak azt hallottam, hogy a tenyerem csattan a gyönyörű arcon.

13 megjegyzés:

Kolett írta...

Szia:)
Nagyon klassz lett :) Azt hiszem Bellának szüksége van arra hogy a feszültséget levezesse, és ehhez Oliver lesz a legjobb partner :) Hát igen Bella azt hiszem jogosan bukott ki Oliverre, már csak az ő reakciójára leszek kíváncsi :) Örülök hogy Lou és Kade is feltűnik a színen nekem nagyon a szívemhez nőttek :)
Várom a következőt :)
Puszi Kolett

Nessa Laura Lossёhelin írta...

Hogy lehet ezt itt abbahagyni? :O
Na, mindegy, Oliver és Bella tényleg egyre jobban a szívemhez nőnek, alig várom, mi fog kisülni a történetükből. Annyira klasszul leírsz mindent, hihetetlen.
xx Nessa

HDawn írta...

Kedves Kolett!
Bellának tényleg le kéne már vezetni a feszültséget valahogy, lenne is néhány ötletem... :D Igen, Lou-t és Kade-et én is szeretem, még mindig :)
Köszi, hogy írtál, puszi :)

Szia Nessa!
Itt kellett abbahagyni, hogy várjátok a következő részt ;) Igyekszem mindent úgy leírni, hogy azt érezzétek, ti is ott vagytok a szereplőkkel, és örülök, ha sikerült :)
Puszi

Maya Boo írta...

Hihetetlen! Ez egy csoda!
Te magad egy csoda vagy amiért képes vagy így írni és ilyen történeteket megalkotni!
Egyébként szia:D
Leírhatatlanul imádom amit művelsz. A történeteid függője lettem. A vörös szilánkokat már háromszor olvastam míg az új részekre vártam és most másodszorra is belekezdtem az Összeforr szilánkokba.
Imádom, hogy a történeteid kiszámíthatóak aztán mikor kiderülne az igazság bum, csavarsz a dolgon és totálisan más kerekedik az egészből, mint azt sejteni lehetett.
Örülök, hogy kiderült Bella számára is, hogy Oliver az a bizonyos személy. Nagyon kíváncsi vagyok mi is lesz a folytatást remélem most az amire számítok:D
További szép hétvégét xx Maya

HDawn írta...

Szia Maya!
Végre valaki, aki a Vörös szilánkokat is dicséri. Életem első, befejezett története volt, örökre a szívembe zártam Eldent és Rickyt, szóval nagyon köszönöm :)
Ígérem, a Jégszilánkokban is lesznek még fordulatok, remélem, szeretni fogod :)
Neked is szép hétvégét!
Puszi,
HDawn

Alicia Bernhardt írta...

Jaj Istenem! Annyira de annyira nagyon nagyon jó lett! Viszont Oliver azt a pofont akkor sem érdemelte meg :D én Bella helyében... oké nem tudom h mit tettem volna de valószínű hogy rávetettem volna magam Oliverre. Annyira imádom ezt a pasit és annyira tökéletesen eltaláltad a karakterét! Komolyan honnan jött az ötlet, hogy a szereplők képei közé az a férfi menjen? Lehet hogy már korábban említetted az előző történeteknél de nem emlékszem rá.. Mindenesetre azt hiszem képes lennék meghalni egy ilyen pasiért. Nem csak azért mert totál helyes hanem mert a fejezetekben totál jó pasinak jeleníted meg és ezt nagyon nagyon értékelem!! :3 Mikor az ő szemszögéből írsz és épp valami izgalmas történik a gyomrom összezsugorodik és áááhh.. totál oda vagyok érte!
Nagyon-nagyon várom a folytatást! ♥♥♥♥♥

Sky Jensen írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Sky Jensen írta...

Na jó, kijelenthetjük, hogy nem a legjobb társaságban olvasni a blogod, mert a feszült arckifejezésem, ahogy faltam a sorokat és a hangos felkacagás nem épp volt rám nézve pozitív. Ezen kívül, végre! Annyira tudtam, hogy nem bírják ki, hogy egymásnak ne essenek. De azért Bella jól kiakadt, a helyében és előbb folytattam volna amit elkezdtem és majd csak azután haraptam volna le Oliver fejét, de azért kíváncsi vagyok, mi lesz ebből!:)

HDawn írta...

Szia Alicia!
Oliver kinézetét Eric Grönwall ihlette, egészen pontosan a haja. Imádom a haját :D 2009-ben ő nyerte meg a svéd Idolt, és azóta a HEAT zenekar kissé hiperaktív énekese. Belinkelem tőlük a kedvenc klipemet, ha nem baj: https://www.youtube.com/watch?v=-YkONu7Q8co (majd írd meg, hogy tetszik, egyébként már a tehetségkutatóban is zseniális volt!) :) Ezek szerint szereted az Oliver szemszögeket. Én is szeretem írni, úgyhogy nagyon örülök neki, bővül az Oliver fanclub :D Hozom a folytatást nemsoká. :)

Kedves Sky!
Úgy megnéztelek volna, ahogy olvasod a részt :D Kíváncsi lennék a reakciókra. Igazad van, Bella lehetett volna okosabb is, mondjuk először szexelnek, és utána pofozkodnak, vagy a kettőt egyszerre, nem is tudom :D Hm... most elkalandoztam :D Na, a lényeg, hogy ebből még sok minden kisülhet, de mást nem árulhatok el.
Puszi :)

Alicia Bernhardt írta...

Atyaég! Ez naggyon jó! Mindig is válogatós voltam a dalokat illetően, de hát most konkrétan nem találok szavakat. Baromi jó hangja van és huhhaa **---** azt hiszem függő lettem :D

HDawn írta...

Na igen, a hangja is jó :D Kellemes zenehallgatást ;)

Emma Clark írta...

Szia!
Nagyon nagyon tetszett az új rész és már alig várom, hogy olvashassam a folytatást! Mindenképpen Olivernek drukkolok és remélem hamarosan megtörténik az aminek már meg kell történnie! :D
ui: végre sikerült nekem is felraknom az első fejezetet az oldalamra, ha van egy kis időd nagyon örülnék, ha benéznél!! :)

HDawn írta...

Szia Emma! :)
Örülök, hogy még mindig itt vagy és olvasol. Jó látni, hogy ezt a történetet is szereted.
Mindenképpen benézek a blogodra, remélem, még ma lesz időm, hogy elolvassam :)