2016. május 25., szerda

Jégszilánkok - Epilógus

Sziasztok! Igen, tényleg elérkeztünk az utolsó részhez. Emiatt egy kicsit szomorú vagyok, de örülök is, hiszen sikerült valamit egésszé formálni, ami eddig csak a fejemben létezett. Köszönöm a támogatásotokat, amiket ezidáig kaptam, a kedves hozzászólásokat, pipálásokat, oldallátogatásokat meg úgy mindent :) Közel 40 ezer oldalmegjelenítés...wow.
Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjatok néhány gondolatot a Jégszilánkokról, akkor is, ha eddig nem tettétek meg. Nagyon sokat jelentene :)

Na de nem búcsúzkodni jöttem, sőt! Nagyon izgatott vagyok az új történet miatt, ezért hoztam is a borítóját és a fülszövegét:

Te mitől féltél legjobban kiskorodban? A szekrény mélyén meglapuló mumustól? A bohócoktól? Esetleg a sötétben élő, ijesztő teremtményektől?

Harry átlagos kis srác volt, átlagos gyermeki félelmekkel, amíg rá nem ébredt, hogy az emberi gonoszság sokkal kegyetlenebb mindennél. 
Az akkor átélt trauma elkísérte az évek alatt, hiába próbált tőle megszabadulni. Váratlanul megadatik neki a lehetőség, hogy legyőzze a démonjait, de a terv teljes kudarcba fullad. Vagy mégsem?

A rémálmaiban szereplő kék tekintet egyik pillanatról a másikra angyalivá változik, a bosszúból szerelem lesz, a zuhanásból pedig repülés.

Annyit fűznék még hozzá, hogy igen, Larry Stylinson ff-ről van szó, de egyébként semmi köze a zenekarhoz. Továbbá tartalmaz 18+-os jeleneteket, homoszexualitást (ha utóbbit nem bírod, kérlek, kb. egy hónap múlva látogass vissza, akkor fogom kezdeni a következő, hosszabb légvételű sztorimat).
Terveim szerint hetente 2x lesz rész, vasárnap és csütörtökön, de ez még változhat.
Ami biztos, hogy május 29-én (vasárnap) hozom a Csillagszámláló prológusát!

Most pedig jó olvasást kívánok a Jégszilánkok epilógusához!

*********************************************************************************

BELLA

Mindig kellemetlen érzés lesz rajtam úrrá, mikor vissza kell térnem a házba, ahol felnőttem. Ez most sem volt másként, idegesen babráltam a frissen festett körmeimet, ahogy bekanyarodtunk a szüleim villája elé. Karácsony volt, a szeretet ünnepe, de ha erre járok, bármikor előfordulhat, hogy idegroncsként, sírva kell távoznom.
– Megjöttünk – jegyezte meg Oliver a nyilvánvalót, és bátorítóan megszorította a térdemet.
– Meg – helyeseltem egyhangúan, majd miután kikapcsoltam a biztonsági övet, odahajoltam hozzá egy pusziért. Szükségem volt mindenféle bátorításra, főleg azért, mert ha minden igaz, Lou és Kade is eljön.
– Ha egy rossz szót szólnak a testvéremre, én… – kezdtem, de Oliver újra a számra tapasztotta az ajkait és elhallgattatott.
– Ssh, felébreszted Shane-t – suttogta halvány mosollyal, mire mindketten a hátsó ülés felé fordultunk. A pici fiunk nagyban aludt, úgy tűnt, a kocsi monoton zajának sikerült elérnie azt, ami nekem néha órákba telik. A cumi néha megmozdult a szájában, de egyébként teljesen nyugodt volt.
Oliver hozta a hordozóban, én közben az ajándékokat fogtam a kezembe, míg a vállamon a babacuccok sorakoztak egy kis praktikus táskában. Pelenka, popsitörlő, popsikenőcs és társai. Olyan dogok, amik az utóbbi hetekben teljesen hozzám nőttek, ki sem tehetem a lábam nélkülük. De semmiképpen nem panaszkodnék miatta! Odakint jeges szél süvített, azonban havat sajnos nem hozott az ünnepekre. Minden szürke volt és bánatos, ráadásul így négy óra után máris sötétedett.
Az ajtó nyitva volt, úgyhogy besétáltunk az előtérbe, és néhány másodperccel később anya jelent meg a lépcsőn.
– Meghoztátok a kis unokámat? – csapta össze a kezét boldogan, mire Shane azonnal felébredt. Nagy szemeket meresztett, a fejét jobbra-balra forgatta, majd mikor ráébredt, hogy éppen senki nem tartja az ölében, heves sírógörcsbe kezdett. Oliver máris kiszedte a hordozóból, felvette, és még hallottam, hogy azt suttogja neki:
– Gyere pici, menjünk egy kicsit a nagyihoz, ha már felébresztett!
Szerencsére Shane ordítása teljesen elnyomta a hangját, úgyhogy anya nem hallhatta meg. Bele kellett harapnom a számba, nehogy hangosan elnevessem magam. Lepakoltam a cuccokat, aztán csatlakoztam a babázókhoz a nappali kanapéján.
– Apa? – érdeklődtem, mert bár továbbra sem vagyunk oda egymásért, az unokája azért szokta érdekelni.
Észrevettem, hogy anya arca azonnal elkomorult, így még kíváncsibban vártam a válaszát.
– Beszélni akar veled Anthonyról – mondta fojtott hangon. – Fontos.
Meghökkenve néztem rá, de valami azt súgta, hogy ő úgyse árul el többet.
– Rendben. Akkor addig maradtok Shane-nel?
Oliver és anya szinte egyszerre bólintottak. Határozott léptekkel indultam el a dolgozószoba felé, mert tudtam, hogy ott fogom megtalálni, aki választ adhat a kérdésemre. Kopogtam, majd egy „szabad” után lenyomtam a kilincset. Apa az íróasztala mögött ült, gépelt valamit a laptopján, majd felpillantott rám.
– Ülj le, kérlek! – vetette oda mindenféle köszönés nélkül.
– Neked is szép napot! – Nem tudtam magam visszafogni, ki kellett mondanom. Végül kaptam egy lesajnáló pillantást, aztán leültem egy kényelmes székbe. – Anya mondta, hogy van valami…
– Nadhir Abbas. Ismerős? – Teljesen ledöbbentem, és kellett egy pillanat, hogy eldöntsem, van-e értelme hazudni. Azonban megelőzött: – Néhány éve prostituált, előtte az utcán tengette mindennapjait. Barna szem és haj, kreol bőr…
– Oké! Oké! Tudom kiről beszélsz! – szóltam közbe feldúltan. – De neki mégis mi köze van mindehhez?
Apa hátradőlt a kényelmes bőrszékben, kezeit összekulcsolta maga előtt, majd megrántotta a vállát.
– Ha olyan fontos neked ez a kis bevándorló, hogy meg tudtak vele fenyegetni, igazán bemutathatnád!
– Honnan tudsz te erről? – hajoltam közelebb, a könyökömet letámasztva az asztalra.
– Feljelentettem az exférjed szüleit, és kiderült néhány érdekesség. Például az, hogy azért mentél hozzá, mert kényszerítettek.
– A szülei? – kérdeztem tágra nyílt szemekkel. – Én azt hittem, hogy Anthony…
– Nem, Anthony csak az eszköz volt. Richardéknak szüksége lett volna a pénzünkre, mert egy másik vállalkozásuk teljesen eladósodott.
Éreztem, hogy a szemeim könnyel telnek meg, és arra gondoltam, bár lett volna lehetőségem jobban megismerni őt. Talán akkor még mindig élne. Talán akkor Dominic nem lépett volna le.
– Hogy derült ki? - motyogtam, majd dühösen letöröltem a könnyeimet.
– A temetés után is meg akarták szerezni a pénzt, szó szerint követelték a jussukat – mondta apa mérgesen. – Ennyire hülyének néztek!
– Anthony meleg volt – szipogtam, és közben kibámultam az ablakon. – Gondolom, bizonyítani akart nekik.
A szemem sarkából láttam, hogy bólint, és a vonásai is ellágyultak, ahogy az arcomat nézte. Percek teltek el, teljes némaságban, míg végül megtörte a csöndet:
– Nincs értelme erről többet beszélnünk, majd én elintézek mindent. Te csak vigyázz Shane-re, és légy boldog azzal az énekes gyerekkel.
– Oliver a neve – nevettem fel fáradtan. Semmi kedvem nem volt újabb vitába bonyolódni. – Meg kell ígérned, hogy rendesen viselkedsz Kade-del és Lou-val – szóltam rá, mikor elindultunk az ajtó felé. Megtorpant mellettem, és úgy nézett rám, mintha meghülyültem volna.
– Nem kenyerem a konfliktus-szítás. Inkább a testvérednek szólj, hogy viselkedjen.
Igaza volt, mindig csak lekezelően nézett ránk, amikor valami miatt hisztit csaptunk, de a stílusa sokszor elég volt a vitákhoz. Apámban meg van az a tehetség, hogy akár szavak nélkül is fel tudja húzni az embert, ha nagyon akarja. Meglehetősen arrogáns a viselkedése. Nem válaszoltam semmit, csupán lassan kifújtam a levegőt. Elég volt mára szembesülnöm az Anthonys témával, nem akartam még jobban felhúzni magam, elvégre karácsony van.
Amikor kiértünk a nappaliba Kade-ék már Shane-nel játszottak. A testvérem a szőnyegen térdelt a kanapé mellett, majd amikor meglátta apát, csak egy bólintással üdvözölte. Lou viszont odajött, úgyhogy gyorsan be is mutattam neki, hogy kicsit enyhítsen a helyzet kellemetlenségén. Aztán odamentem Oliverhez, leültem mellé, olyan közel, amennyire csak lehetséges, majd a fejem a vállára hajtottam. Kíváncsian nézett rám, próbálta kiolvasni a gondolataimat, de én csak határozottan megráztam a fejem, és a karját simogattam. Nem akartam most Anthonyról beszélni. Nem akartam felfogni, hogy mindenről a szülei tehettek, ráadásul majdnem szétmentünk Oliverrel, amiért megsajnáltam őket, és nem rohantam rögtön a temetés után az igazi szerelmem karjaiba. Teljesen hülyére vettek. Az én drága szöszim felé fordultam, a profilját bámultam elvarázsolva, aztán a tekintetem lesiklott finom ajkaira. Mintha megérezte volna a gondolataimat, felém fordult, és egy lágy puszit adott a számra. Ujjaimat puha hajába futtattam, csavargattam a selymes tincseket, és éreztem, ahogy szépen lassan ellazulok.
Lou és apa feltűnően jól kijöttek egymással, máris volt közös témájuk, a kórház. Azonban nem tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ha Kade most egy férfival lenne együtt, anyáék abszolút meg sem hívták volna. Továbbra is úgy tettek volna, mintha egyetlen gyerekük lenne, és ahogy Kade elgondolkozó arcát néztem, tudtam, hogy az ő fejében is hasonló gondolatok fordulhatnak meg. Amikor felálltam, hogy elvonuljak megetetni Shane-t, ahogy elhaladtam mellette, a széke mögé léptem, aztán bátorítóan megszorítottam a vállát. Sosem fogom elfelejteni azt a hálás pillantást, amivel ezután megajándékozott. A kézfejemet megsimogatta a tenyerével, és még néhány másodpercig ott tartott. Nem nagyon hittem a spirituális dolgokban, de most minden sejtemmel próbáltam neki átadni némi kitartást és erőt.
Nem maradtunk sokáig, Shane egyre hisztisebb lett, amit abszolút megértek, mert én is szívesen visítottam volna már a hangulat meg egyebek miatt. Szerencsére jó okunk volt lelépni, mondván, a kicsinek aludnia kell. Idegileg teljesen kifáradva ültem be a kocsiba, de szerencsére egy fél óra múlva már otthon is voltunk.
Teljesen a gondolataimba mélyedve léptem be a lakásba, kellett néhány másodperc, amíg észrevettem, hogy a nappaliban ég a villany, és hogy a kanapén egy kócos hajú, fiatal fiú ül. Felsikítottam örömömben. Oliver ijedten kapta fel a fejét, el se tudta képzelni, mi történhetett. Berohantam a helyiségbe, azonnal letámadtam Dominicot, a végén már egymáson fetrengtünk a kanapén, míg én egyszerre sírtam és nevettem. Szegény, rövid idő alatt teljesen össze-vissza lett puszilgatva, de még csak meg sem próbált eltolni magától. Oliver mosolyogva nézte a jelenetet, majd kedvesen köszönt Dominicnak.
– Hogy a picsába… hogy kerülsz ide? – kérdeztem tőle, aztán igyekeztem eltüntetni a könnyeimet.
– Írtál egy SMS-t – mondta, mintha ez mindent megmagyarázna. – Az volt benne, hogy jöjjek, ha van kedvem babázni, és most itt vagyok. Hol van Shane?
Szegény pici az előszobában lett hagyva a nagy döbbenet miatt, de Oliver máris indult, hogy behozza.
– Jól vagy? Minden rendben van veled? – érdeklődtem komolyabbra fordítva a szót, mire egy bólintást kaptam válaszul. – Nagyon sok mindent el kell mesélned.
– Tudom – mosolyodott el huncutul. – Hihetetlen, de összejöttem Nickkel.
– Azzal a Nickkel? – kérdeztem izgatottan. Újabb bólintás, majd egy hatalmas mosoly, mert Oliver megérkezett Shane-nel, és azonnal odaadta neki.
– Ismerkedjetek – mondta Oliver, majd a konyha felé indult, de félúton megtorpant. – Mit szólnátok egy forró teához?
– Nagyszerű ötlet – helyeseltünk mindketten, majd Oliver egyedül hagyott bennünket hármasban. – Mesélj Nickről! – kértem kíváncsian. Dominic a karjaiban ringatta a fiamat, olyan profi volt benne, hogyha nem tudnék a tíz évvel fiatalabb húgáról, meglepődtem volna.
– Oké, szóval nem sokkal azután, hogy leléptem, elkezdtem abban a bárban dolgozni, innen meg már egyértelmű... – Mikor rezzenéstelen arccal vártam a folytatást, vett egy mély levegőt, majd folytatta: – Oké, oké. Szóval sokat beszélgettünk, néha együtt voltunk beosztva, és néha… Hm, maradjunk annyiban, hogy a bár raktárában elég szűkös a hely.
– Hűha – foglaltam össze vigyorogva. – Valaki kezd ráérezni az élet ízére.
Dominic mosolyogva nézegette Shane arcocskáját, néha meg-megsimogatta az ujjaival a puha bababőrt. A kicsi ébren volt, álmosan pislogott az ezidáig ismeretlen arcra, mégsem kezdett el sírni, ami elég meglepő volt. Bágyadtan vigyorogva figyeltem őket, és a jó kedvem egészen addig megmaradt, míg be nem ugrott a beszélgetésem apával, Anthonyról. Filóztam rajta, hogy elmondjam-e, feltépve ezzel a régi sebeket, de ha Dominic tudna róla, akkor talán…
– Nem Anthony találta ki – bukott ki belőlem minden előjel nélkül. – Nem a ő ötlete volt, hogy a fenyegetések segítségével megszerzi a családunk pénzét. Én, én… – kezdtem, és újra elkezdtem sírni, már nem is tudom hanyadszorra aznap. – Észre kellett volna vennem, hogy az egészet csak eljátssza!
Nem vettem észre, amikor Oliver leült mellém, csak azt éreztem, hogy a fejem a mellkasára húzza és a hajamat simogatja, miközben nyugtató szavakat suttog nekem. Éreztem az illatát, hallgattam kellemes hangját, és éreztem, ahogy lassan ellazulok az ölelésben.
Az ágyunkban ébredtem, és el sem tudtam képzelni, hogyan lehetséges, hogy ennyire bealudtam egyik pillanatról a másikra. Egyáltalán hogy kerültem ide? Dominic! Olyan gyorsan ugrottam ki az ágyból, hogy majdnem elszédültem. Halkan tapogattam ki az ajtót, nem akartam felébreszteni senkit, de tudnom kellett, hogy itt van-e még. Amikor megláttam a pokrócba bugyolált alakot a kanapén, lassan kifújtam a levegőt. Hatalmas kő esett le a szívemről, még az is eszembe jutott, hogy az egészet csak álmodtam, és Dominic valójában nem is jött haza. De ott volt, halkan szuszogva aludt a nappaliban, mert a régi szobájába Shane költözött be.
A konyhában megnéztem az időt. Hajnali négy volt, ezért a kisfiamhoz is benyitottam, aki vidáman mocorgott a kiságyában. Nem régen kelhetett, hiszen még nem követelte a kaját. Felvettem, mielőtt még elkezdhetett volna sírni, magamhoz öleltem, a fejét puszilgattam, és puha haját, ami már akkor is megvolt, mikor született. Megetettem, visszaraktam az ágyába, de még jó darabig néztem, ahogy lassan elalszik. Meglepődtem, amikor nyílt az ajtó, és Oliver lépett be a gyerekszobába.
– Azt hittem, alszol – mondtam neki, mire csak megcsóválta a fejét és halkan odaállt mellém.
– Nem tudok aludni – vallotta be. – Felébredtem és nem voltál ott. Aztán vártam egy darabig, de nem jöttél vissza.
– Ne haragudj. Annyi minden kavarog a fejemben – mentegetőztem.
– Értem – ölelt magához hirtelen. – Az a baj, hogy amire készülök, talán még inkább össze fog zavarni – magyarázta, mire teljesen ledermedtem az ölelésben, és kíváncsian vártam a folytatást.
Pár másodpercnyi néma csönd után aztán lassan elhúzódtam tőle, hogy láthassam az arcát. Egy apró, zavart mosollyal kémlelte a tekintetem.
– Mi a…
– Bella! – Teljesen egyszerre szólaltunk meg, aminek visszafojtott nevetés lett a vége. – Sejtem, mit akarsz kérdezni, és talán most választ kapsz… ahogy én is – folytatta Oliver. Furcsa volt, nem szokott rébuszokban beszélni, de úgy döntöttem, csöndben maradok és kivárom a végét. – Szóval, Bella! Ezt még tegnap este akartam. – Elém emelte a kezét, lassan kinyitotta a markát, és akkor kezdett összeállni a kép. – Hozzám jössz feleségül?
Nyeltem egyet, de nem teketóriáztam túl sokat.
– Már hogy a fenébe ne? – böktem ki a lehető leghülyébb választ, ami valójában kérdés volt, de
Oliver szerencsére tökéletesen megértette. Egyszerűen nem tudtam normálisabb választ adni, ráadásul a nyakába ugrottam, mielőtt felhúzhatta volna az ujjamra az eljegyzési gyűrűt. Nem bánta, magához szorított, mintha sosem akarna elengedni, és most erre volt a legnagyobb szükségem.
A közelében teljesen elolvadtam. Már akkor is ezt éreztem, amikor először találkoztunk a raktárban. Utána leállt a szíve… majd újra elkezdett dobogni, hogy engem a világ legboldogabb nőjévé, anyájává, majd feleségévé tegyen. Az életem nem volt tökéletes, ahogy én magam sem. Ezernyi kis szilánkot összegyűjtöttem, de most, amióta velem van, ezek a szilánkok úgy olvadtak el, mintha jégből lettek volna. Mintha sosem léteztek volna.

Csillagszámláló prológus: május 29.

16 megjegyzés:

BezTina írta...

Kedves HDawn!
Csodálatos bedejezése eme igen jò értelemben felkavarò-felemelő történetnek!
Koszonom szepen, hogy olvashattam!

'Találkozunk' a Csillagszámlálò-nál :):)

További szép estét!
Előre is szép hétvégét!
Szia

Kolett írta...

Szia:)
Bocsi hogy eltűntem de bírnám ha egy nap néha több lenne mint 24 óra :)
Sajnálom ami Antohnyval történt ezt nem érdemelte meg, de örülök hogy végre Bella és Oliver együtt vannak:) És mindenkinek az élete rendeződni látszik :)
Izgatottan várom a következő történetedet,de Én meg fogadom a tanácsodat, és csak egy hónap múlva fogok jelentkezni, ha nem haragszol:) Egyszer nagyon szeretnék tőled egy Louis-os történetet olvasni, igaz tudom hogy nem kívánság műsor , de hátha :)
Köszi Kolett

HDawn írta...

Kedves BezTina!

Én köszönöm, hogy itt voltál (vagy és leszel), és olvastál ;) Vasárnap "találkozunk" :D
Neked is minden jót!

Szia Kolett!

Dehogy haragszom, viszont egy hónap múlva visszavárlak! :) Louis-s történet... hm, a fene tudja, még az is előfordulhat... nálam nem lehet kiszámítani :D
Puszi :)

DreamyBrook írta...

Ah... Annyira jól írsz! ❤❤❤ Imádom, tényleg minden egyes részt amit leírtál!! ❤ Egyrészt sajnálom hogy befejeződött ez a történet, de Örülök mert lesz egy új Larrys ❤❤ Várom május 29. a Prológust :)) ❤❤

HDawn írta...

Szia DreamyBrook! Köszönöm szépen, aranyos vagy 😊 Vasárnap jön a prológus 😊

Nessa Laura Lossёhelin írta...

El sem tudtam képzelni, hogy ilyen lélegzetelállító befejezése lesz a Jégszilánkoknak, őszintén! Csodálatos történet volt, imádtam minden sorát, és hihetetlenül tehetséges vagy! Beliver, Shane és Dominic is szinte az életem részei lettek!
xx Ness

HDawn írta...

Kedves Nessa!

Köszönöm, annyira jól estek a kedves szavaid! Azt hiszem, ők már nekem is az életem részei lettek, és azok is maradnak:)

Puszi

Unknown írta...

Kedves HDawn!

( Nem tudom ez nekem hogy sikerül mindig, de tegnap előtt megéreztem hogy felrakod részt. Sose nézem a dátumot, így sose tudom, hogy mikor van a rész szóval meglepi de valahogy a belső órám jelez... ez olyan afrodiziákumosan hangzott. Megyek és gyorsan olvasok már tenyérből egy kicsit.)

Itt ülök a telefonomon egy ideje (már majdnem szó szerint ülök) és azon gondolkozok, hogy mivel is kezdjem. Tegnap délután gondoltam, hogy talán commentet kéne írni, csak ez most nem úgy megy mint szokott. Annyi minden van amit el akarok mondani és tegnap abba is hagytam, mert nagyon nem jöttek a szavak... de jó lesz ez mert kezdek ráhangolódni a dolgokra.

First of all, a legelején volt, hogy néha megmozdult a cumi a szájában a babának. Na én már ott háromszor meghaltam. Ennél aranyosabb a világon nincs. Az meg, hogy Bella anyja ekkora egy tapintatlan fasz, hogy elkezd tapsolgatni, vagy mit csinálni és felébreszti a kicsit, na azért a lófasznak is van vége. Egyébként meglepődtem, hogy most "normálisak" voltak. Már ha ezt lehet annak nevezni. (Jó oké abbahagyom a káromkodást....)

Picit kezdem sajnálni Thonyt, mert csak nem ő csinálta azt a sok szőrnyűséget, de ajh már nem tudom mit gondoljak. Elég kettős érzések kavarognak bennem, de már úgy is mindegy, mert tökre meghalt és nem csak színpadiasan, hogy elutazhasson Kukutyinba zabot hegyezni. De akkor is milyen már, hogy a saját szülei ilyenre kényszerítik. Mikor meleg volt az Isten szerelmére! (Mondjuk azt, hogy Zeuszra gondolunk és akkor most nagyon sok szeretőjét szidom, plussz még Hérát is.)

Nem tudom miért de nagyon jót szórakoztam,azon a 'puha hajába futtatta az ujjait' kifejezésen. Megyek már én is megfuttatom az ujjaim had edzenek, csak ugye kellene hozzá egy pasi akin futtathatom. Csakis a fején... csakis a fején.... :333

Dominiiic! Imádkoztam, hogy visszajöjjön és imáim meghalgatásra találtak. Miután ezen kiörömködtem magam jött az a fránya gyűrű. Én most nem tudom hova örüljek. A szívemről a kő kurva nagyot koppanva esett le. Aztán szét is törtem a francba, hogy nyoma se legyen. Véééégreeee. Ez már nagyon kellett.
(((Jaésigen. Ki az a Nadhir Abbas? Ha volt már róla szó, akkor egy kis magyarázat kell még es beugrik, csak nem igazán vagyok jó a nevekben....)))

Lastly. Őrülök, hogy itt lehettem és olvashattam mindazt, amit megalkodtál. Ez volt az elő történeted, amit hétről hétre olvastam és nem úgy, hogy már fent volt az egész. Ha törik, ha szakad én szeretnék maradni továbbra is. Nagyon várom a Csillagszámlálót és nem csalódtam amikor kiírtad, hogy nyilvánvalóan 18+ warning. :D

Csókolom tehetségességed! :* ♡

HDawn írta...

Kedves Andi!

Tegnap hiányoltam ám a kommentedet, nagyon megörültem ma, mikor megláttam, hogy írtál :)
Szerintem normális, hogy kicsit sajnálod Anthonyt, elvégre az volt a cél :D Ezzel azt akartam érzékeltetni, hogy nem minden csak fehér vagy fekete (vannak szürke árnyalatok is, de ezt már E.L. James óta mindenki tudja XD). Dominicnak én is örültem, egy kósza gondolat volt, hogy attól lesz kerek az egész, ha hallunk felőle, és aztán megjelent. Az eljegyzésnek meg már tényleg itt volt az ideje :D
Nadhir ő Nad. Szerintem már leírtam az egész keresztnevét, de az még talán az Összeforrt Szilánkokban volt. Nem meglepő, hogy nem ugrott be egyből :D
Naná, hogy 18+ lesz a következő is :D Nálam ez alap, szerintem ettől hiteles egy történet, ha felnőtt szereplőkről írok. (most képzeld el, ha annyi lenne, hogy x és y (vagy y1 és y2) bebújtak az ágyba, majd reggel egymás mellett ébredtek... nem, ez nem én vagyok).

Várom a hosszú, vicces, kivesézős véleményedet a Csillagszámláló alatt is!

Szép hétvégét neked :)

Jacey Alloray írta...

Szia!

Egy kicsit lemaradtam a történettel az utóbbi időben, viszont ma végigolvastam!
Még mindig azt mondom, hogy nagyon tehetséges vagy, úgyhogy várom, hogy megjelenjen könyvben! :p Az nem lehet, hogy ilyen jól írsz, és "csak" blogolsz. Felháborító! :DD
Az új történet sajnos nagyon nem az én világom. xd

Na szóval, köszönöm, hogy olvashattam! :)
Puszi! :*

HDawn írta...

Szia Jacey!

Én köszönöm a kedves kommentet, és nagyon örülök, hogy tetszett a Jégszilánkok :) remélem, később még hallok felőled.

Puszi, szép hetet neked!

Unknown írta...

Imádtam minden betűjét.. Köszönöm :-*

HDawn írta...

Kedves Éva!
Én köszönöm, hogy elolvastál, és még írtál is nekem :) Puszi

Kriszti írta...

3 napja csak olvasok. Tobbszor is kellett volna mar irnom velemenyt,de annyira tovabb akartam olvasni a tortenetet,hogy nem akartam az idomet pazarolni,magamban megfogadva,hogy a vegen ugyis irok. Nagyon koszonom a lehetoseget,hogy egy ilyen jo tortenetet olvashattam toled. Nagyon-nagyon tetszett. Az egesz. Az elejetol a vegeig. Nem is tudom kritizalni,semmit sem valtoztatnek benne. Ugy a tokeletes,ahogy megirtad. Koszonom. Remelem meg sok jo storyt olvashatok toled! :-)

HDawn írta...

Kedves Kriszti! Nagyon örülök, hogy tetszett a történet 🙂 És annak is, hogy írtál egy jó hosszú hozzászólást. Megkérdezhetem, hogy találtál rá a blogomra? Puszi

Mese írta...

Drága Hajni!
Ebben a pillanatban fejeztem be a Szilánkok-trilógiát.
Imádom minden betűjét, minden karakterét!
Azt, ahogy Bella és Oliver egymásra találtak, ahogy megszenvedtek azért,hogy boldogok legyenek..
Thony nagyon nem jó esélyekkel indult, de amikor elengedte Dominick-et és Bellát, egy picit engedett az utáltom. Ott látszott, hogy mégsem csak játékszer neki a fiú.
Igen, Dominick.. Első alkalommal megkedveltem, olyan aranyos volt, amikoe mégis csak segítséget kért a kiszabduláshoz.. 😍
Annyira örülök, hogy végre Happy End-et olvashattam!
Nem győzök itt ömlengeni azért, amilyen szép, édes éa valósághű a történet. Azt hiszem,említettem már, hogy nagyon szeretem a munkáidat, azt,ahogy írsz és pakolod a szavakat egymás után. Megunhatatlan❤
Szóval köszönettel tartozom.
A munkádért, az élményért, mindenért!
❤❤