2016. június 16., csütörtök

Csillagszámláló - 5. Út a pokolba

Sziasztok! Ezt a részt nagyon szerettem írni, ráadásul jó hosszú, remélem, nektek is tetszeni fog. Nem is tudok mit mondani, csak annyit még, hogy jó olvasást, és szeretettel várom a visszajelzéseket! :)
*********************************************************************************

5. Út a pokolba (egy kis mennyországgal fűszerezve)

Harry minden apró zajra felkapta a fejét, miközben az autópályán haladtak a régi otthona felé. Bárhol szívesebben lett volna most Louis-val, csak ne kelljen velük találkoznia…
– Tudod, Carol egészen rendes lány lett. Mondhatni, kedves, ha éppen olyan a kedve – magyarázta Lou, majd ivott az ásványvizes palackból. Egy pillanatra a másik felé nézett, aztán újra visszafordult az út felé. Az egyik kezét a hosszú combokra tette, és maga is meglepődött, milyen jó érzés volt újra testi kontaktusba kerülni a fiúval. Amikor egy forró tenyér simult a kézfejére, már szélesen mosolygott.
– Harry, amikor azt mondtad, hogy mindent elölről kezdünk, akkor te... – kezdte, de megakadt a mondandójában. Nem tudta, hogyan folytathatná anélkül, hogy egyértelmű legyen, mi izgatja leginkább a fantáziáját. – Szóval úgy gondoltad, hogy elmegyünk randizni, veszek neked virágot meg csokit, aztán az első találkozáskor elcsattan az első csók, és majd mondjuk az ötödik alkalom után talán lefekszünk egymással? – érdeklődött, mintha azt kérdezné, milyen lesz az időjárás. Azért oldalról picit a fiúra pillantott és félve várta a választ.
– Az ötödik alkalom után?! – kérdezte a másik felháborodva, mire Lou kezdett megnyugodni, de ez az állapot csak néhány másodpercig tartott. – Az ötödik után esetleg szó lehet a csókról.
Louis teljesen halálra vált arccal fordult Harry felé, de mikor rájött, hogy éppen vezet, inkább összeszedte magát. Aztán hallotta, hogy a fiatalabb hangosan elkezdett röhögni mellette, de először nem értette.
– Ha láttad volna magad! – jegyezte meg Harry, még mindig fulladozva a nevetéstől, majd kicsit komolyabbra váltott a hangszíne. – Elég vicces lenne, ha azok után, ami kettőnk között történt, elkezdeném játszani a szende szüzet, nemde?
– Azt hiszem – felelte Lou bizonytalanul.
– Csak azt akarom, hogy adj egy kis időt. Talán nem fogok még ma, vagy holnap az ágyadba ugrani, de nem is akarom megszabni, mikor lesz itt az ideje.
Ezzel a gondolattal Louis is meg tudott békélni, ezért egy pillanatra ránézett, elmosolyodott, mire Harrynek hevesebben kezdett verni a szíve. Lou felemelte a kezeiket, és egy apró puszit hintett a kézfejére, ami túlságosan jól esett Harrynek. Tekintve, hogy az apró gesztus egészen lent, a férfiasságán visszhangzott, remélte, hogy valahogy kibírja a mai napot anélkül, hogy letépkedné a szűk farmert és a szürke pólót Louis izgató testéről. De úgy látszott, a másik nem fogja megkönnyíteni a dolgát.

Már csak negyed órára voltak az úti céljuktól, de Lou lekanyarodott valami földútra, mire Harry gyorsan kapkodta a fejét jobbra-balra.
– Hová megyünk? – érdeklődött.
– Meglepetés – válaszolta a másik. – Legyen ez a nulladik randink.
Nem sokkal később megálltak egy erdő mellett, és nagyon úgy tűnt, hogy megérkeztek.
– Lou – szólt Harry vékony hangon. – Ugye tudod, hogy nem szeretem az erdőket?
Louis csak ekkor ébredt rá igazán, hogy mekkora maradandó nyomot hagytak a történtek a fiú lelkében. Összeszorult a torka, és meg kellett köszörülnie, mielőtt megszólalt.
– Félsz tőlem? – fordította a másik fejét maga felé. Mikor nem kapott választ, csak ide-oda cikázó tekintetet, már a szíve is összeszorult. – Harry, nem foglak bántani, ugye tudod? – kérdezte teljesen kétségbeesve.
– Semmi baj, menjünk – tért ki a válasz elől a fiú, majd nagy lendülettel pattant ki a kocsiból, és mikor a másik is kiszállt, elindult a kis ösvényen. Louis még a kocsi csomagtartójában matatott, de pár másodperccel később be is érte, kezében egy összehajtogatott pokróccal.
Harry a zsebébe süllyesztette a kezét, és igazán próbált lazának tűnni, amíg egyik alkalommal orra nem esett egy fa gyökerében. Louis azonnal utánakapott, és mikor már azt hitték, a tűleveles földön fognak kikötni, valahogy sikerült visszanyerniük az egyensúlyukat. Harry eszeveszettül lihegett, a szíve a torkában dobogott, de nem tudta eldönteni, hogy azért, mert Louis olyan közel van hozzá, amennyire felöltözve csak lehetséges, vagy mert fél, és ez az apró közjáték hazavágta az idegeit.
Lou összes sejtje örömtáncot járt, hogy ilyen közel tudhatja magához a fiút. Hálát adott annak a fránya gyökérnek, és azt sem bánta volna, ha a földön kötnek ki teljesen összegabalyodott végtagokkal. Most pedig, ha már így alakult, nem állt szándékában elereszteni behatárolhatatlan ideig.
– Könyörgöm, csókolj már meg – susogta halkan, mert tudta, hogy most Harry kezébe kell helyeznie a kezdeményezést.
Lou becsukta a szemét, halkan sóhajtozott, míg a fák levelei között beszűrődő fénysugarak játszottak a csodaszép arcán. Felkínálta az ajkait, felkínálta az egész testét, talán még annál többet is, aztán várt, de nem kellett sokáig. Azonnal puha ajkak tapadtak az övéire, majd selymes nyelv futott végig rajtuk, hogy bejutást nyerjen. Túl régen érezte már az ízét, így nem gondolkozott sokáig, egyszerűen csak átadta magát neki. Aztán finoman megszívta a másik nyelvét, mire Harry mélyen felnyögött, és a kezét a fenekére csúsztatva erősen belemarkolt. Érezték egymás lélegzetvételét, ami folyton zihálásba csapott át, a mámorító illatot, a létük összes apró rezdülését, és a vágyat, ami egyre inkább alakot öltött a nadrágjukban. Louis kinyitotta a szemét, majd elkezdte tolni a fiút egy fa felé, hogy hozzápréselhesse a testét. Vajon miért akkor a legnagyobb a kísértés arra, hogy közelebb érezhesse magához, amikor már szinte fizikailag nem is lehetséges? Nem gondolkozott ezen sokat, egyszerűen csak ezt súgták az ösztönei, és nem állt ellen. Ujjait a hosszú, barna hullámokba süllyesztette, az ajkát falta, és hagyta, hogy felfalják. Percekig, teljes kifulladásig tartott, mégis túl hamar lett vége.
– Tovább kéne mennünk, mindjárt odaérünk a tisztásra – mondta, de még adott néhány puszit Harry szájának sarkába és az állára. – Gyere! – mondta, azzal megfogta a kezét, felkapta az elejtett pokrócot, és maga után húzta a kábult fiút.
Tényleg öt perc alatt odaértek, és Harryt is valamiféle megnyugvás töltötte el, amikor meglátta a helyet. Világos volt, a fák nem árnyékolták be a területet, a vadvirágok tavaszi színkavalkádja pedig vidám kisugárzást kölcsönzött a tisztásnak. Lou leterítette a pokrócot a térdig érő fűben, és magától értetődően elkezdett vetkőzni. A másik fiú megütközve nézte, és nem tudta eldönteni, most mi történik. Pár másodperc múlva már csak egy alsó volt rajta, és mikor észrevette, hogy Harry bámulja, hosszú szempillái alól felnézve elmosolyodott.
– Gondoltam, napozhatnánk – vonta meg a vállát, majd beakasztotta hüvelykujjait a bokszer derekába, és hamarosan kilépett az utolsó ruhából is, ami a testét fedte. – Ugyan már, félsz, hogy egy erre tévedő őzike meglát? – kérdezte kihívó hangnemben Haroldot, majd odalépett elé, hogy segítsen neki. – Vagy attól tartasz, hogy egy mókus majd el akarja lopni a…
Harry Lou szájára nyomta a tenyerét, de már ő is nevetett. Közben próbált koncentrálni, hogy ne nézzen le, de az idősebb így is piszkosul kívánatos volt. Nem kellett látnia a szerszámát ahhoz, hogy beinduljon tőle.
– Csak maradj csöndben, Lou! – szólt rá somolyogva, de amikor elvette a tenyerét a szája elől, mégis kimondta:
– A mogyoródat.
Harry vigyorogva megcsóválta a fejét, aztán elkezdett megválni a ruháitól. Nem kapkodta el a dolgot, ráérősen vetkőzött, és Louis már a pokrócon fekve élvezte a műsort. Végül a bokszerét nem vette le, úgy érezte, ha egyikükön sem lenne semmi, nem tudna ellenállni a kísértésnek. Még nem állt készen a folytatásra. Álszentség ezt kijelenteni, azok után, amit egymással műveltek egy hete, de ez a helyzet tejesen más volt. Leült Louis mellé, kényelmesen elnyújtózkodott, és hátul megtámaszkodott behajlított karjain.
– Tudod, attól még ugyanúgy látszik, hogy kívánsz – jegyezte meg Lou álló péniszére pillantva, ami az anyagon keresztül is tökéletesen egyértelmű volt. – Mellesleg mikor jártál erre utoljára? – váltott hirtelen témát, majd a nap felé fordulva lehunyta a szemeit.
– Három éve körülbelül. Anya addig unszolt, míg bele nem egyeztem, szóval nem volt sok választásom.
– Rossz lehet, hogy Jesse miatt keveset találkozhattok – jegyezte meg Lou, majd hunyorogva kinyitotta a szemét, hogy láthassa Harry arckifejezését.
– Elég sűrűn látjuk egymást. Anya beiratkozott valami menedzsment képzésre, szóval hetente jár a városban. Olyankor általában beülünk kávézni vagy vacsorázni. És te? Te szereted a munkahelyed? – Harry kíváncsian kérdezgette, hisz még sosem beszélt a munkájáról.
– Unalmas – foglalta össze gyorsan Louis. – Marketing menedzser vagyok, általában grafikonokat bámulok vagy készítek.
– Akkor beszélj az eddigi kapcsolataidról – vágta rá hirtelen Harry. Ő sem értette, ez most miért olyan fontos, de érdekelte a dolog. – De csak ha szeretnél... – tette hozzá elbizonytalanodva.
– Oké – felelte Lou. – Mit akarsz tudni?
Harry gondolkozott egy kicsit aztán kibökte, ami először eszébe jutott.
– Sok volt?
– Ez eléggé relatív – nevetett Louis. – Igen, volt egy pár, de komolyabb csak egy. Nem olyan régen lett vége, pontosabban néhány hónapja úgy döntöttünk, hogy nyitott kapcsolatban élünk tovább.
– Neked van barátod? – kérdezte a fiatalabb, miközben hatalmasakat pislogott.
Lou akkor már teljesen biztos volt benne, hogy ezt nem kellett volna elmondania. Számára Dan már semmit nem jelentett, de nem lesz könnyű kimagyarázni.
– Elméletben igen, de két hete nem is láttam. Ő és én… – a francba, utált magyarázkodni, mégis beleadott mindent, hisz nem akarta elveszíteni a fiút, akit még teljesen meg sem szerzett. – Mi már nem érzünk egymás iránt semmit.
– Aha – mondta Harry, majd duzzogva letette a fejét a pokrócra, behunyta a szemét és igyekezett úgy tenni, mintha teljesen egyedül lenne. Rátapintott a lényegre, ugyanis a másik azt utálta a legjobban, ha figyelmen kívül hagyják.
– Harold, édesem, biztosan van még kérdésed. – A halk duruzsolás közvetlenül a füle mellől érkezett. Lou már a hasán feküdt és közelebb gördült hozzá. Harry ennek ellenére nem volt hajlandó kinyitni a szemét. – Jó, akkor ne beszélgessünk. Nekem így is megfelel.
Harry érezte, hogy a másik a haját piszkálja, aztán kapott egy puszit a vállára, amit egy türelmetlen, izgató harapás követett.
– Napfény ízed van – dünnyögte Louis, majd úgy döntött, máshol is megízleli a bőrét. A nyelve végigsiklott az izmos mellkason, a tetovált madarakon. Harry már vigyorgott a próbálkozáson, de ezt Louis nem láthatta, mert éppen azon volt, hogy egyre kisebb körökben haladva elérjen a mellbimbójáig. Finoman az ajkai közé vette, és megszívta a kis csúcsot, mire Harry arcáról azonnal eltűnt a mosoly. Az alsó ajkába harapott, csípője önkéntelenül vonaglott meg, és ahogy kinyitotta a szemét, a vágy teljesen elhomályosította a tekintetét.
– Örülök, hogy sikerült visszaszereznem a figyelmedet – jegyezte meg Lou csipkelődve, és a könyökén támaszkodva hajolt a fiú felé. Harry még mindig a picit nyitott ajkai között kapkodta a levegőt, sötétbarna hajában az apró virágok angyali külsőt kölcsönöztek neki. Louis annyira szerette volna megcsókolni, de tudta, hogy annak nem lenne vége, és lassan tovább kell indulniuk. Ezért csak halkan sóhajtott, és egy gyors puszit adott a piros ajkakra.
– Szakítani fogok vele, azért, mert mindennél jobban akarlak – jelentette ki, majd hozzátette: – Istenien áll neked a sárga – utalt a virágokra, amiket a hajába tűzdelt.
Harry azonnal odakapott, de Louis megállította és visszanyomta a karjait a teste mellé.
– Hé, ne rontsd el a művemet! Le akarlak fényképezni – azzal a nadrágja felé nyúlt, hogy kivegye a telefonját. – Pózolj, édes!
Harry a felszólításra egyszerűen kinyújtotta a nyelvét. Louis hitetlenkedve nézegette a fotót, de nem tűnt csalódottnak.
– Úgy nézel ki a képen, mint egy angyalba bújt ördög – jegyezte meg fejcsóválva, miközben a mosoly ott bujkált a szája sarkában. – Tökéletes lesz a gyűjteményembe.
– Miféle gyűjtemény? – kérdezte Harry kikerekedett szemekkel, és hirtelen fel is ült.
– Hát amit rólad készítek – felelte Louis titokzatosan.
– Mutasd!
– Á-á. Majd máskor, most mennünk kell, mert anyukád már biztosan vár. – Azzal elrakta a telefonját, és öltözködni kezdett.

Harry az épületeket figyelte, amik mellett elsuhantak. Látta a régi iskoláját, az ósdi, kicsi házukat, és a távolban felfedezte az erdős részt, amitől még mindig a hideg rázta. Hamarosan megálltak a villa előtt, de nem szálltak ki azonnal.
– Nem lesz semmi baj, veled leszek végig – suttogta neki Lou, és nyugtatón megsimogatta a karját. Harryt – bár jól estek neki a kedves szavak -, kissé frusztrálta a helyzet. Nem akarta, hogy ennyire törékenynek, ennyire gyengének tűnjön a másik szemében.
– Megleszek, ne aggódj. És Lou – jutott eszébe egy fontos dolog, amiről ezidáig még nem váltottak szót – ők nem tudják, hogy meleg vagyok.
Nagyszerű, most már a gyáva és hazug jelzőket is jogosan ráaggathatja Louis.
– Oké, semmi gond – bólintott Louis egy apró mosollyal, és tényleg úgy tűnt, hogy nem zavarja a dolog. – Menjünk be.
Fogták az ajándékokat, és azokkal lépkedtek az ajtó felé, de valamiért egyiküknek sem akaródzott sietni. Végül Louis kopogott be a nagy, oroszlános kopogtatóval. Furcsa módon azonban nem egy szobalány, hanem Anne nyitotta ki az ajtót, és mikor végignézett mindkettőjükön, kivetődött az ajtón, és magához ölelte a fiát a nyakába csimpaszkodva.
– Kicsim, el sem hiszem, hogy itt vagy. Úgy örülök! – motyogta a sírással küszködve.
Louis egy lépés távolságból nézte a megható jelenetet, és csak mosolygott. Felesleges lett volna tagadni, kicsit büszke volt magára, hogy sikerült rábeszélnie Harryt. Anne végül elé lépett, és hasonlóan szeretetteljes fogadtatásban részesítette.
– Nem tudom, hogy csináltad, de köszönöm! – hálálkodott, és megfogta a két fiú kezét, hogy behúzhassa őket az előszobába. – James hamarosan csatlakozik hozzánk, Jesse és a menyasszonya a kertben vannak, Carol is mindjárt itt lesz – magyarázta az asszony lelkesen, amíg az ebédlőbe vezette a vendégeket. – Üljetek le, és kérjetek, amit csak szeretnétek.
Végül Harry egy vodka naranccsal indított, mert muszáj volt kicsit ellazulnia, Lou pedig maradt a gyümölcslénél, mivel este még vezetnie kell. A szobalány kedvesen mosolyogva szolgálta ki őket, majd tálcán sütit hozott be, amit az asztal közepére helyezett.
Harry éppen belekortyolt az italába, mikor észrevette, hogy figyelik. Carol az ebédlő bejáratánál állt, fehér ruháját barackszínű virágok díszítették, szőke haja enyhe hullámokban a vállára omlott. Éteri teremtésnek tűnt, de ő ennél jobban ismerte. A lány csak állt ott mozdulatlanul, az ajkait harapdálva, összefont karokkal.
Louis hátrafordult, és akkor ő is meglátta, mit néz Harry.
– Szia Carol! – köszönt neki.
– Szia Louis. Nocsak, kit hoztál nekem? – érdeklődött, majd a rövid kis szoknyájával belibbent az étkezőbe.
– Nem neked hoztam – válaszolta szemforgatva Lou, de azért megpuszilta a lányt üdvözlésképpen. – Harry az édesanyja miatt van itt.
– Szia Carol. Régen láttalak – mondta Harry, de a következő pillanatban már minden figyelmét a poharának szentelte. Nem bánta volna, ha nem kéne többet kommunikálnia a Bowman család két legfiatalabb tagjával.
– Tudod, lehetnél velem kedvesebb, elvégre testvérek vagyunk – zsörtölődött Carol, majd leült egy székre.
– Csak mostohatestvérek – javította ki Harry azonnal.
– Ugyan már, még mindig haragszol amiatt az apró csíny miatt? – kérdezte nevetve, mintha tényleg semmiségről lenne szó.
– Carol, mi lenne, ha leszállnál róla? – szólt közbe Lou fenyegető hangsúllyal. Tudta, hogy nem lesz egyszerű, de hogy ez a csaj ennyire lelketlen legyen… vagy csak egyszerűen ostoba.
Nem sokkal később megérkezett Anne és a férje, majd Jesse is csatlakozott a menyasszonyával. Szerencsére ő nem próbált beszélgetésbe bonyolódni, csupán az asztal túloldaláról méregette Harryt. Az étel tökéletes volt, mint mindig, hiszen Anne főzte, nem bízta senkire az ünnepi ebéd elkészítését. A torta előtt átadták az ajándékokat az ünnepeltnek. Párizsi hosszú hétvége, fehérarany karkötő, egy mindentudó konyhai robotgép, és hasonló tökéletesen becsomagolt ajándékokat bontott ki Anne. Látszott, hogy mindnek nagyon örült, nem győzte megköszönni.
Amikor Harryre került a sor, hogy átadja az ajándékot, a fiú már azon töprengett, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet. De késő bánat, így odaadta anyjának a fényes papírba csomagolt, henger alakú tárgyat, és izgatottan várta, hogy kiderüljön, mit szól hozzá. Anne letépte a csomagolót, aztán óvatosan kihúzta a papírt a hengerből. Az asztalra terítette ki, és egyre szélesebb lett a mosolya, ahogy rájött, mi van előtte. A többiek értetlenül néztek egymásra, míg anya és fia szorosan összeölelkeztek.
– A leendő télikertem tervrajza – suttogta Anne válaszul az összezavarodott tekintetekre. A szeme könnyesen csillogott, mikor elhúzódtak egymástól. – Meséltem Harrynek, hogy télen nem tudom hová tenni a sok virágomat.
– Már jövő hónapban elkezdhetjük, ha jó nektek – mondta neki Harry.
– Köszönöm, kicsim – fordult felé hálásan az édesanyja, majd egy mély sóhajjal kitörölte a könnyeit. – Remélem, szeretitek a csokitortát.

Lou egész délután megbabonázva nézte Harryt. Érezte, hogy minél több időt tölt vele, egyre inkább megkedveli, arról nem beszélve, hogy nem tudta levenni a szemét a hullámos fürtökről, vagy éppen a zöld tekintetről. Furcsa érzés kerítette hatalmába, mikor néha összeakadt a pillantásuk. Olyan volt, mintha már évek óta, folyton előtte lett volna az a fényes szempár. Aztán a tekintete a fiú kezén állapodott meg, amely átölelte a borospoharat. Annyira vágyott már rá, hogy az ő bőrébe mélyedjenek azok a hosszú ujjak. Továbbvitte a gondolatot, közben érezte, hogy megkeményedik odalenn. Gyorsan megköszörülte a torkát, fészkelődött egy kicsit az asztal alatt, aztán próbált csatlakozni a beszélgetéshez, amit James és Harry folytattak.
– Kicsit kimegyek a kertbe – szólalt meg végül a göndör, mire Louis is felpattant az asztaltól. Kötelességének érezte, hogy mellette legyen, hiszen megígérte.
– Én is megyek, elszívok egy cigit – magyarázta, csak hogy legyen valami indoka.
Amikor már ketten sétáltak a pázsiton, Harry az idősebb felé fordult.
– Tudok magamra vigyázni – jelentette ki kissé frusztráltan, miközben Lou rágyújtott.
– Tudom – vonta meg a vállát. – Ne haragudj, hogy ennyire tapadós vagyok – tette hozzá kissé szégyellősen, ami mosolyra késztette Harryt.
– Szerintem ezt a bocsánatkérést te sem gondoltad komolyan – fonta össze a karjait a mellkasa előtt.
Louis megszeppent arca grimaszba rándult, ahogy próbálta visszatartani a nevetést. A száját harapdálta belülről, de kudarcot vallott.
– Igazad van – felelte nevetve, de rögtön lefagyott az arcáról a mosoly, mikor meglátta Jesse-t, aki éppen feléjük tartott.
– Kérhetek egyet? – nyújtotta a kezét Louis felé a cigire utalva, és közben le sem vette a szemét Harryről.
– Gratulálok, gyönyörű a menyasszonyod – szólalt meg őszintén a legfiatalabb.
– Köszönöm – válaszolta Jesse érzelemmentes arccal. – Neked mikor lesz esküvőd?
Harry nyelt egyet, és próbált valami szellemeset válaszolni, míg Jesse elvette a felé nyújtott cigit.
– Valamikor nyáron. Bírom a szabadtéri lagzikat – mondta végül, mire a másik két fiú elmosolyodott a válaszon. Jesse meglepődve, hogy ilyen jól kivágta magát, Lou viszont kicsit ijedten. Mintha attól tartana, hogy Jesse mond vagy kérdez valamit, amitől Harry darabjaira hullik.
– Louis, tőled meg sem kérdezem ugyanezt… Van most pasid?
– Igen, van – felelte a kérdezett, és lopva a göndörre pillantott.
– Nagyszerű! És miért nem mutatod be nekünk? – érdeklődött Jesse vidáman.
– Talán majd egyszer – mondta vállrándítva. Legszívesebben világgá kürtölte volna, hogy Harry az övé, de nem akarta elárulni a fiút. Ráadásul még ott van Dan, akivel minél hamarabb le kell zárnia a dolgokat.
– Tudod, ahogy odabent ültünk az asztalnál, egy egészen röpke pillanatig azt hittem, hogy ti ketten együtt vagytok – nevetgélt Jesse miközben az ujjaival mutogatott rájuk. – Ne hibáztassatok érte, de ha egy meleg egy másik pasival mászkál, akkor az embereknek megfordul a fejében ez meg az.
– A helyedben nem dicsekednék azzal, hogy mennyire előítéletes vagy – jegyezte meg Lou hamis mosollyal az ajkain. – Szóval úgy gondolod, hogy nem mehetek sehová egy másik pasival, mert esetleg őt is megbélyegzik miattam?
– Ja, valami ilyesmi – grimaszolt Jesse, majd elnyomta a cigijét a fa törzsén, ami alatt álltak. – Ráadásul Harry már kiskorában is ész nélkül követett, amikor elvezetted a gödörhöz, talán most is lenne hatalmad rossz dolgokba belerángatni, amilyen kis naiv. Ha elég kitartó vagy, még a köcsögséget is elkaphatja tőled.
Harry csak állt ott, és érezte, hogy ebből semmi jó nem fog kisülni. Legszívesebben lekevert volna egyet a szemétládának, de akkor meglátta az édesanyját Carollal és Jesse menyasszonyával, így ellazította ökölbe szorított kezét.
– Minek neveztél, te faszfej?! – kérdezte baljós hangon Lou, és egy lépést tett Jesse felé.
– Verekedni akarsz, Tomlinson? – húzogatta a szemöldökét Jesse kihívóan. – Még sosem verekedtem magadfajtával. Készüljek, hogy karmolni és harapni is fogsz?
Louis hirtelen mozdult a szőke felé, és a következő pillanatban már a földön hemperegtek, miközben ott ütötték egymást, ahol éppen érték. Harry egy pillanatig lefagyva figyelte az eseményeket, de mikor meghallotta a lányok sikítását, azonnal megpróbálta szétválasztani a két fiút. Természetesen kapott ő is néhányat, de végül sikerült lefognia Lout. Hátulról átölelte a kapálózó fiút, elhúzta a földön fekvő Jesse-től, és megnyugtatóan sutyorgott a fülébe:
– Hé, semmi baj, ne hagyd, hogy ezt hozza ki belőled! Meg kell nyugodnod! Kérlek!
Louis frusztráltan felnyögött, de már nem akart kiszabadulni a karok közül.
– Mi a franc folyik itt? – rohant oda Anne vöröslő fejjel.
– Jesse készakarva piszkálta Louis-t, és ez lett a vége – foglalta össze Harry, mire a még mindig földön fekvő fiú felhorkant. Nem sokkal később három aggódó nő vette körül, Harry pedig elkezdte magával húzni Lou-t a házba.
– Menjünk a fürdőbe, csupa vér vagy – suttogta a fülébe, de nem engedte el.
– Nem kell ilyen szorosan fognod, nem megyek vissza hozzá – jegyezte meg Lou dühösen.
– Tudom, de nem akarlak elengedni – kuncogta Harry, mire az idősebb fiú teljesen ellazult, és hagyta, hogy vezesse.
Elfoglalták az emeleti fürdőszobát, és még az ajtót is magukra zárták.
– Hol fáj? – kérdezte Harry aggódva, miután Lou-t leültette a kád szélére. Vérzett az orra, a szája felrepedt, a ruhája pedig fűfoltos és sáros volt. Louis-nak már a nyelvén volt, hogy kimondja: a lelke fáj a leginkább, de visszafogta magát, és óvatosan felhúzta a pólóját.
– Itt, a bordáimnál – mutatott egy pontra, ami valószínűleg hamarosan a lila minden árnyalatában fog tündökölni. Harry letérdelt elé a szőnyegre, és Louis megjegyezte magában, hogy már csak ezért érdemes volt összeveretnie magát. Talán sűrűbben kéne csinálnia.
– Ezzel most nem igazán tudok mit kezdeni – húzta végig ujjait a göndör az érzékeny területen. Majd előrehajolt, hogy egy puszit adjon rá.
Louis a bőrén érezte Harry leheletét, és ez már elég volt, hogy libabőrös legyen, miközben nagyon melege is lett.
– Hmm, ez tökéletes – dünnyögte Lou csukott szemekkel.
– Azért ne éld bele magad, még le kell fertőtlenítenem a sebeidet – mondta a másik, és máris kereste a fertőtlenítőt a szekrényben. Miközben átnedvesítette a vattát az alkohollal, a száját harapdálta, mert meg akart kérdezni valamit.
– Lou – kezdte halkan.
– Mi az, Harry? Úgy gondolod, nem élem meg a holnapot? – érdeklődött viccelődve, mire Harry felhorkant.
– Hülye. Ugye nem azért mentél Jesse-nek, mert köcsögnek nevezett?
Az idősebb nem válaszolt azonnal, a kád szélét babrálta az ujjaival, aztán felszisszent, mikor a sebéhez ért a vatta.
– Nem, nem azért. Hanem azért, mert bántott téged. És nem szégyellt emlékeztetni minket, hogy mit tettünk veled – suttogta undorodva. – Azzal henceg, amit én legszívesebben elfelejtenék, mert mikor eszembe jut, egy utolsó senkinek érzem magam.
– Már megbocsátottam neked – motyogta a göndör, majd a kézfejével kisimított néhány tincset a homlokából.
– Tudom, de ez nem ilyen egyszerű, Harry – fakadt ki Louis. – Utána nem csak neked voltak rémálmaid.
– Ezt… nem is mondtad – döbbent le a fiatalabb.
– Persze, hogy nem. Hiszen ennek az egésznek nem én vagyok az áldozata. Csak… menjünk innen, és felejtsük el – könyörgött Louis megtört hangon. Az egész tartása összeesett, fejét lehajtotta, és a saját gondolataiba mélyedt. Aztán a látóterében megjelent egy angyali arc, majd egy kéz lassan feljebb emelte az arcát.
– Utálom, hogy ezt tette a gyönyörű pofiddal. De még így is kibaszottul elbűvölő vagy – vigyorgott Harry, és a kis gödröcskék is megjelentek az arca két oldalán. – Mit gondolsz, használhatóak az ajkaid? – kérdezte évődve, míg a fogait belemélyesztette a sajátjába.
– Mire szeretnéd használni? – nézett le rá Louis. Érezte, hogy az ereiben újult erővel dübörög a vére, miközben olyan helyekre áramlik, mint például az ágyéka.
– Kezdetnek egy csók tökéletes lesz.
– Rendben. Akkor teszteljük le – sóhajtotta Lou, már közvetlenül Harry szájába.
Óvatosan, tapogatózva csókolták egymást, Harry figyelt rá, hogy ne okozzon neki fájdalmat. Lou-nak enyhén cigifüst íze volt, de nem zavarta, sőt. Mintha ez is hozzátartozott volna ahhoz a különleges aromához, ami néhány másodperc alatt képes volt kifordítani a világából.
Louis hátrasöpörte Harry haját, és élvezte, ahogy a puha tincsek cirógatják a tenyerét. Lecsúszott a térdelő fiú combjaira, mert még mindig nem volt elég közel hozzá. Harry a derekát, majd nem sokkal később a fenekét markolászta. Ahogy a csók elmélyült, ők is egyre mélyebben jártak már a vágyban.
Ekkor ajtókopogás hallatszott, mire hirtelen szétrebbentek, mint két félénk madár.
– Louis, Harry, minden rendben? – érdeklődött Anne, a hangja tele volt aggodalommal.
– Igen – kezdte Harry, de a hangja kissé erőtlen volt, ezért megismételte: – Igen, mindjárt megyünk.
Hallották a halk léptek távolodását, és gyorsan, egy cinkos mosoly kíséretében még egy pillanatra összeolvadtak, mielőtt kiléptek volna a fürdőből.

12 megjegyzés:

Nicole Evans írta...

Ezaaaz,
annyira tetszik, juhéé.
Bár kicsit megijedtem a verekedős résznél, de az utána lévő jelenet a kedvencem. Harry olyan aranyos, istenem!
Kár, hogy a családja nem tudja, hogy meleg, mert én ha Lou helyébe lennék, utolsó lélegzetvételig csókolgatnám Hazza-t, akár a család előtt is.
Na, a lényeg, hogy imádom, meghalok érte, és alig várom a vasárnapot!
pussz, Nicole E.

BezTina írta...

Szia HDawn!

Szent tisztás!

Ez a fejezet - is - hegyeket megmozgatóan magával ragadó volt.

Köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!

BezTina írta...

Ismét itt, úgy tűnt mennem kell...ezért nagyon minimálisra sikeredett a kommentem ..., de itt vagyok és tele az agyam... mint mindig annyi minden írnék...
Kezdjünk is neki:
Elsőnek is minden mondatot imádtam!
-Annyira élveztem ahogyan leírtad a tisztásig vezető útjukat, hogy mi történt az autóban, hogy Hazza, hogy érezte magát..., aztán, mikor kiszálltak Louis megdöbbentő észrevétele, hogy igen is ennyire mély nyomok maradtak Harry-ben..
Na és a tisztáson történtek..,azon felül, hogy igen nagyon komoly dolgokról is szó esett ott, sokat mosolyogtam :), annyira lükék tudnak lenni..
Harry kérdése...aztán ahogy Lou válaszolt és Hazza döbbenten rákérdezett "Neked van barátod?".. aztán ahogy Lou ecsetelte magában mennyire nem szeret magyarázkodni, de nem szeretné elveszíteni Hazza-t, igaz még megsem kapta, de még is magáénak érzi...és továbbra is szeretné ~eme érzést magáénak tulajdonítani~
Na, nagyon kíváncsi leszek, mik lesznek még itt a Dan fickóval kapcsolatban, van egy olyan érzésem, hogy nem lesz olyan könnyű ez a szakítok Vele dolog, hiszen oké, hogy már nem úgy érez iránta meg megbeszélték, hogy nyitott kapcsolatban élnek meg minden.., de akkor se olyan könnyű ez... hisz egykor nagyon szerette és aznap este is azért ment oda, hogy hátha Ő ott van- igaz, sokkal jobb partnerre talált -, de azért a régi érzések még valahol mélyen ott vannak, na és akkor mivan, ha a Dan hapsi nem úgy vélekedik? Ha esetleg valamilyen ~Bedobom magam, még is csak szeretsz, hisz én is szeretlek, és együtt vagyunk már ezer éve, ismerlek mint a tenyerem ~ - csellel probálkozik? Lou meg valahol majd örlődhet...

- Tetszett ahogyan az ajtónál hezitáltak mind ketten...
Annie nagyon szimpatikus asszony, jó volt olvasni, hogy így örül mindkettőjüknek
Imádtam ahogyan Lou leállította a csajt, aki a régi emlékekkel jött...
Áh, Anni öröme Hazza- ajándékát látva mindent vitt
Na, ahogyan Lou is kimetn .."ki megyek én is, rágyújtok"..., de birtam :)
Na ez a Jassie elmehet délre zabhegyezőinas kutyájának a hátán bolhának
Megérdemelte a magáét....
Óh, és a fürdőszobában lejátszódott beszálgetés... igen persze, hogy tudtuk, hogy Lou nem azért esett neki, mert a bélféreg ivadék le köcsögözte..., de annyira jó volt hallani ezt Tőle :)

Na és ahogy le tesztelték, hogy mennyire használható Lou ajka :)

Na és tudtam, hogy a végén valaki megzavarja Őket...
De, azért örültem, hogy Annie kopogott.. jó ha más lett volna akkor se láttak volna semmit, de akkor is.., ez így megnyugtatta Őket, hisz a többiek - Annie párján kívül - rossz indulatú szándékkal kérdezősködtek volna..., csak gúnyból...

Áh, már is nagyon várom a következő fejezetet - habár nem tudom mikor fogom tudni olvasni ~ vasárnap nem leszek net közelben, legalább is nem úgy hogy olvasni tudjak, hétfőn vizsgázom...aztán jön a többi... szaval az olvasási elvonásom csak nőni fog, de annál nagyobb örömmel fogok neki állni pótolni a sok sok remek történet újabb részeit - a késők szerencséjével fogok érkezni ide is , több részt lesz szerencsém elolvasni :)

Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a frenetikus részt is olvashattam!

További szép estét valamint előre is szép hétvégét!

Szia

BezTina írta...

u.i - még valami és komolyan befejeztem.., de egyszerűen annyira mélyen érintett, hogy Lou-nak is voltak rémálmai és lereagállta annyival ,hogy nem lényeges, mert nem Ő volt a fő szenvedője a dolgoknak..pedig belegondolva neki is nagyon rémes lehetett, hiszen nem tudott, vagy nem mert tenni semmit, mert a másik két fél dominánsabb erősebb egyed volt.... és végignézni egy másik ember szenvedését, úgy hogy az elkövetők egy részét meg sem rendíti, esetlegesen még röhögnek is.... és maga a tudat, hogy Ő volt a csali és nem tett semmit, hogy megakadályozza a dolgok bekövetkeztét, vagy legalább, hogy utánna kiszabadítsa a szenvedő alanyt.... el is hiszem, hogy rémálma volt...nem azt mondom, hogy valahol nem hibás.., de akkor is Ő is gyerek volt... - és igen amúgy valahol igaz a mondás, hogy a gyerekek tudnak néha a legkegyetlenebbek lenni- ..., na de akkor is megértem Lou-t.. és ez a vallomás nagyot ütött! :)

na és megint sikerült egy kisebb regényt irnom.....-kiakadásod tárgya: BezTinának megállíthatatlan szómenése volt :D

Jelentem átgondoltam és mindent leírtam.. legalább is remélem, ha nem akkor este, eszembe jut, hogy még ezt is meg ezt is ...:D

Még egyszer köszönöm és már tényleg tüntem szia :)

Zsuzsanna Andrea írta...

Azt a mindenit!!!
Itt aztán volt minden.De azt imádom a legjobban ahogy szépen lassan nyitnak egymás felé.
Minden apró titkuk szép lassan kiderül.
Annyira aranyosak imádom őket.
Tényleg csak azt tudom mondani remekül írsz!
Puszi Szuzi

Névtelen írta...

Ahhh, Haldoklás forever 💙
Amióta a történeted olvasom, határozottan csak haldokolni tudok.
Olyan halál, melyben egy szivárványon fojtanak meg, kis ír manók, majd kentaúrok segítségével, visznek el engem a Larry mennyországba, de azért a halál utáni kínzás végén, még ott a bejáratnál is mutatnak egy Larry csókot, s végleg össze omolva vágtattnak be velem a kentaúrok, csomó Larry fantáziához...
Határozottan egy ilyen folyamaton megyek keresztül mindig. Azok a csókok, meg hogy milyen édes sihederként védte meg Harryt, Woah...
Kinyírsz 😍
Nagyon jó lett, aztán várom a következőt, de most már géppuskával, ha jönnek az ír manók! ( Na jó, kivétel egy szőke buksis manó 💙)

Unknown írta...

Kedves HDawn!
Ez rész nagyon édesre, romantikusra sikeredett. Persze volt benne minden.. bizonytalanság, düh, verekedés, vágy stb. De ez így tökéletes!^^
Tetszett az a poénkodás az autóban.. Louis egy pillanatra tényleg komolyan vette. :D
Jesse egy undorító, provokatív ember, akinek úgy tűnik még most sem sikerült felnőnie. Baromi irritáló, Carollal együtt.
Nem is gondoltam volna, hogy Louisnak is rémálmai voltak. Egyem a lelküket, úgy látszik mindketten megsínylették azt az eseményt.
Kíváncsi vagyok Harry mikor ismeri majd be a családjának, hogy meleg. Na meg miért van olyan érzésem, hogy ez a Dan gyerek még be fog kavarni??
Mindent összevetve ez a rész is fantasztikus lett és az eddigiek közül ez a személyes kedvencem!:3
Várom a vasárnapot!:D
Puszi: Ella xx

Unknown írta...

Itt a nyár, tehát én nagyon tele vagyok energiával, mivel már sikerült kétszer 13 órát aludjak, és úgy tűnik, ma sem fogom meghazudtolni magam... Magyar győzelemmel indult a boldogságom, most meg csak úgy záporoznak a részek mindenhonnan, aztán itt is van új rész… megkoronázod a napom végét.

Nagyon örültem az elején, hogy Harry és Lou ennyire fel tudnak oldódni egymás társaságában. Tényleg le a kalappal H előtt, hogy el tud határolódni a gyerekkorában történtektől. Arra pedig nagyon felfigyeltem, hogy majd csak az ötödik randi után akarnak lefeküdni, de aztán megnyugodtam. Jó az 2-nek is, vagy akár le is tépheti azokat a ruhadarabokat Harry, mint ahogy meg is lett említve, hogy már nagyon akarják...

Az öröm, ami alakot ölt a nadrágban. Hogy én ezen mennyit nevettem. Kicsit enyhítette azt a gyomorgörcsöt, ami kezdett kialakulni a csókcsata miatt, ami aztán nem volt semmi. Ezek után sikerült a mogyorós pojénon sírva nevessek, majd megint kikészülnöm a vetkőzés/bimbócincálás miatt.

Annyira átjött minden betűben, hogy te ezt tényleg nagyon szeretted írni, hogy az hihetetlen. A párbeszédeknél sosem tudtam megmondani, hogy mi lesz a következő mondat. Mindig vittél bele egy kis csavart, humort, vagy jó adag erotikát. Határozottan ez volt eddig az a rész, aminek faltam minden szavát. Onnantól, hogy elérték a házat nem volt megállás. Az időhúzás tetszett, valószínűleg én is azt csináltam volna, az örömködés az ajtóban halál cuki volt, nagyon imádom Annet, a fehér ruhás picsát pedig még mindig utálom. Az ajándékozás annyira meghatóra sikeredett. Én is büszke lettem Harryre a végén.

Ja és az még így plusszba, hogy ez a testvérpár nálam a tudjuk kivé vált. A nevüket sem mondom ki. Arra sem méltatom őket.

Egy picit, amit hiányoltam, az Anne párjának a megszólalása volt. (Sajna majna a nevét még nem tanultam meg…) Kíváncsi vagyok arra is, hogy ő miként látja a dolgokat.
Louisnak nagyon szurkoltam a verekedésben a tudjuk ki 2 ellen (tudjuk ki 1 a fehér ruhás). Utána egy incurka pincurkát sajnáltam, de Harry biztosan kárpótolja majd a kis okos fejét. Jó hosszan. És írj le minden részletét… ha létezik olyan, hogy kangörcs akkor én most kijelentem, hogy nekem az van. :D
Összességében ez az eddigi legszuperebb rész, sok ilyet írj még és millió puszika és köszönet, hogy ezt velünk is megosztod. :* ♡♡ (Azért több volt az a mennyország a kicsinél… :D )

HDawn írta...

Most nemrég értem haza, és amikor megláttam, mennyi komment érkezett, majdnem leestem a székről (igazából a kanapéról, de ez most lényegtelen :D) Sokszor mondtam már, de nem elégszer: KÖSZÖNÖM!!!

Kedves Nicole!
A verekedés utáni jelenet alatt gondolom a fürdőszobásat értetted, ami nekem is a kedvencem lett, most, ha így jobban belegondolok :) Köszönöm, hogy írtál, ééés nemsoká vasárnap :)

BezTina!!!
Mi lesz velem a kommentjeid nélkül?! Azért sok sikert kívánok a vizsgádhoz, remélem, hamarosan hallok felőled. :)
Dan még fog alkotni, ebben igazad van, de mást nem árulhatok el. Ha eszedbe jut valami, nyugodtan írj még, imádtam olvasni a hozzászólásod, olyan, mintha megbeszéltük volna együtt az egész részt :)
Neked is szép hétvégét!

Szia Szuzi!
Igen, ebben a fejezetben tényleg volt minden :D Örülök, hogy tetszett ez a rész is, és köszönöm, hogy írtál :)
Puszi!

Kedves Noémi!
A kommented feldobta az estémet :D én igazából mást nem is tudok írni. Az elején mondtad, hogy a te hozzászólásaid kicsit különbözőek lesznek, és milyen jó, hogy kiszínezed itt a dolgokat a szivárvány minden színére :)
Hétvégén jön a folytatás!

HDawn írta...

Kedves Ella!
Lou az autóban tényleg komolyan vette Harryt, akinek sikerült hitelesen előadnia a kis ártatlant :D Remélem, nem unjátok még a romantikát ;) Dannel kapcsolatban jók a megérzéseid, de remélem, tudok még meglepetést okozni. Köszi, hogy írtál :)
Puszi!

Szia Andi!
Örülök, hogy kipihented magad, és megújult energiával fogtál neki a kommentelésnek :)
"Arra pedig nagyon felfigyeltem, hogy majd csak az ötödik randi után akarnak lefeküdni, de aztán megnyugodtam." - lehet, hogy te jobban izgultál a válasz miatt, mint Lou? :D Ja, és a "bimbócincálás"... jaj, te, folyton fülig érő vigyorral olvasom a hozzászólásaid :D Ne aggódj, Harry kárpótolja majd a kis hőst ;)
Jó hétvégét, vasárnap találkozunk! :)

Dreamy Girl írta...

Sziia :3
Megint késve, de itt vagyok! ;)
Jaj, nagyon féltem a közös családi programtól, és tudtam, hogy nem bírják majd ki, hogy ne szóljanak be valamit... Örültem, hogy Louis nekiesett annak a szemétnek, megérdemelte, én tuti szézvertem volna a képét, de Harry jól tette, hogy elhúzta onnan. És a fürdőszobai jelenet aww, olyan aranyosak, istenem, mindig olvadok :3 Megeszem őket! ❤
Nagyon várom a holnapi napot! Izgatottan, és kíváncsian, hogy mik fognak itt még történni!
Szép hétvégét, puszi ❤

HDawn írta...

Szia Dreamy!
A fürdőszobai jelenet nekem is a szívem csücske :) És így, hogy később jöttél, megint csak egy napot kell várnod a folytatásra. Remélem, tetszeni fog :)
További szép hétvégét, puszi :)