2016. július 15., péntek

Játsszuk el, hogy tetszel! - 1. A csodákra képes kezek

Sziasztok! A Játsszuk el, hogy tetszel! első részével szeretnék Nektek jó hétvégét kívánni! Örömmel tapasztaltam, hogy azért még maradtatok, annak ellenére, hogy kicsit furcsa most ez a hármas, sőt, még új féliratkozókat is köszönthetek! :) Ebben a részben már lesz Larrys pillanat, ha tetszett, mindenképpen írjátok meg ;)
*********************************************************************************

1. A csodákra képes kezek


Ashlee nevetve, ugyanakkor fáradtan dőlt hátra barátja karjaiba. A haja összekócolódott a féktelen szeretkezéstől, amit alig néhány másodperce fejeztek be, és amitől még mindig remegett a lába az orgazmus utóhatásaként. Felnyújtotta a karját, kézfejével a borostás arcot simogatta, és addig fészkelődött, míg befúrta magát a fiú lábai közé. 
– Hm, még így, egy év után is tudsz meglepetéseket okozni – duruzsolta a lány, miközben egy jóllakott mosollyal az arcán nézte Louis-t.
A fiú csak lustán simogatta a lágy domborulatokat, Ash mellét, puha és lapos hasát, sőt, még a combját is elérte, mivel a lány közel furakodott hozzá. 
– Holnaptól egy kicsit csöndesebbnek kell lennünk – jegyezte meg Lou szórakozottan. Még nem tudta, mit gondoljon arról, hogy Ashlee gyermekkori barátja néhány hétre hozzájuk költözik, de valami azt súgta neki, tartogat majd meglepetéseket és kellemetlen szituációkat az együttélés. Louis nem volt az a könnyen barátkozó, közvetlen típus, nem szerette a kiszámíthatatlan dolgokat, ennek ellenére barátnője napról napra azon munkálkodott, hogy kirángassa a komfortzónájából. Na igen, Ash annyi mindenben különbözött tőle, mintha más bolygóról származnának. De valahogy mégis jól megvoltak, mintha tökéletesen kiegészítenék egymást. Egy szeretetteljes puszit nyomott a lány halántékára, majd karjait összefonta a forró test körül.
– Ez a… Harry… milyen? – érdeklődött a fiú, mert mégiscsak jó ideig össze lesznek vele zárva.
–  Olyan, mint én – nevetett Ash. – Mindenhol az izgalmat keresi, szemtelen, nagy a szája…
– Jézusom – nyögte Louis. – Tudod, hogy imádlak, de szerintem belőled bőven elég egy is.
Ashlee hangosan felkacagott, majd feltérdelt, hogy szembefordulhasson Louis-val. 
– Szerintem kedvelni fogod – vonta meg a vállát, szemeivel a kék tekintetbe mélyedve. – Egy idő után biztosan.
Louis hümmögött néhányat, majd elrendezte a párnáját maga mögött, hogy kényelmesen lefeküdhessen. Ash közben azzal bajlódott, hogy megtalálja a pizsamanadrágja elejét a sötétben, mert ő – a fiúval ellentétben -, nem szeretett meztelenül aludni, még a legnagyobb kánikulában sem.
– Ash, én azon gondolkoztam, hogy lehet az, hogy egyetlen képed sincs róla? – kérdezte kíváncsian.
Barátnője egy hosszú sóhaj után ledőlt mellé, majd titokzatosan csak annyit mondott:
– Ha holnap meglátod, azonnal rá fogsz jönni – motyogta a lány fásultan.
Louis még hosszú percekig a lány szavain gondolkodott, aki azóta már biztosan az igazak álmát aludta mellette. Mivel úgyis nemsoká megérkezik a híres Harry Styles, talán majd választ kaphat a kérdéseire. Ezzel a megnyugtató tudattal csukta be a szemeit és várta az álommanót.

Bosszantóan nagy volt a forgalom a repülőtérre menet. Hiába indultak el időben otthonról, mégis úgy tűnt, hogy kicsit késve fognak odaérni. Ashlee a kocsiban festette a szempilláit, amit Louis ki nem állhatott. Mondjuk ebben talán az egy hónapja történt balesete is szerepet játszott, amit szerencsésen megúszott egy kis agyrázódással.
– Ki fogod szúrni a szemed, ha le kell fékeznem – jegyezte meg morcosan.
– Akkor ne fékezz! – nézett rá a lány kihívó, szexi mosollyal, majd visszafordult a tükör felé, hogy befejezze, amit elkezdett.
Lou csak megcsóválta a fejét, tudta, feleslegesen papolna a barátnőjének, az amúgy is befejezné, amit elkezdett. Végül nem bírta, flegmán odaszólt a lánynak:
– Harrynek akarsz tetszeni?
– Mi van, Tomlinson, féltékeny vagy? – válaszolt Ash kérdéssel a kérdésre, azonban szavai mögött nevetés bujkált.
– Este úgyis én foglak ágyba vinni, Lester – dünnyögte az orra alatt a fiú, de azért féloldalas mosolyra húzta a száját. Ashlee-vel mindig izgalmas ilyen játékokat űzni: néhány kis csipkelődő, pikáns megjegyzés, és a lány éjszakánként úgy támadja le, hogy még levegőt venni is elfelejt. Most is, Ashlee gyorsan elpakolta a sminkcuccokat, a következő pillanatban pedig már Louis combjára fektette a tenyerét, majd ártatlan tekintettel simította végig a belső oldalát.
Miután némi nehézségek árán sikerült parkolóhelyet keríteni, Ash már pattant ki a kocsiból, hogy az épület bejárata felé vegye az irányt. Louis nem sietett annyira, kényelmesen bezárta a kocsit, felpillantott az égre, és megállapította, hogy aznap is nagyon meleg lesz. Egy kósza felhő sem látszott, az ég kék volt, és a Nap ezerrel tűzött a szemébe. Ráérősen sétált be a terminálba, és egy icipicit bosszantotta, hogy a barátnője nem vette a fáradtságot, hogy megvárja… Követte a napbarnított, sortba bújtatott combokat, és figyelte, ahogy Ashlee fonatba rendezett sötétszőke haja lobog a lány után. Ám úgy tűnt, felesleges a sietség, mert Harrynek még nyoma sem volt, mikor mindketten megálltak a kapu előtt, ahonnan az érkezők jönnek ki. 
– Nem késtünk – jegyezte meg Louis, majd átkarolta a lány vállát.
– Már itt kellene lennie, a gépe közel fél órája leszállt – toporgott Ash türelmetlenül.
Lou egy apró puszit nyomott barátnője halántékára megnyugtatás gyanánt. Várakozás közben a szőke fürtökkel játszott, amik kiszabadultak a fonatból, és élvezte, hogy Ashlee haja puhán csúszik ki az ujjai közül. A lány hatalmas szempilláit nézte. Még mindig annyira jó érzés volt a büszkeség, ami eltöltötte arra a tudatra, hogy az övé. Egy év hosszú idő, de még mindig nem tudta megunni az együtt töltött perceket. Ebben az is szerepet játszott, hogy talán neki volt a földkerekség legszeszélyesebb barátnője, és Louis sosem tudta, hogy Ashlee mit fog csinálni a következő másodpercben. Elmerengve figyelte a bájos vonásokat, amikor a lány ellépett mellőle, hogy üdvözölhesse rég nem látott barátját. Louis arcáról kissé lefagyott a mosoly, amikor látta, hogy a két ember, akik már négy éve nem látták egymást, mekkora kitörő örömmel omlanak egymás karjaiba. Ash úgy szorította magához a hosszú hajú fiút, mintha meg akarná fojtani, miközben Lou azon tűnődött, őt mikor köszöntötte így bárki. Végül kissé elfordult a megható jelenettől, és a többi embert kezdte bámulni a mellkasa előtt összefont karokkal. Nem lehet féltékeny! Harry még csak két perce érkezett meg.
–  Ő pedig a pasim, Louis! – hallotta Ashlee vidám hangját, mire muszáj volt újra feléjük fordulnia. A zöld tekintet tetőtől talpig végigmérte, egy féloldalas mosollyal a szája szegletében, mire Lou úgy érezte magát, mintha kirakatban lenne. Néhány másodperc volt csupán, mégis zavarba jött. Mi ez az egész? Hirtelen annyira nem tudott magával mit kezdeni, hogy fel sem tűnt neki, amiről Ashlee előző este beszélt. De amikor jobban megnézte Harryt, majdnem a szája is tátva maradt. A lány, hogy megtörje a kínos szituációt, kicsit oldalba bökte Lou-t.
– Szia, Louis vagyok – tért azonnal észhez a fiú.
– Én meg Harry – szorította meg a felé nyújtott kezet az újonnan érkezett. – Azt hiszem, egy rövid ideig lakótársak leszünk.
Louis arca még azelőtt grimaszba rándult, hogy kontrollálhatta volna az arcizmait. Nem bírta a beképzelt bájgúnárokat, és erről a pasiról sütött, hogy tudja magáról, mennyire jól néz ki. Louis még magának sem akarta beismerni, hogy kifejezetten kellemes volt, amit látott, mert azok a szemek, azok a telt ajkak, és az a röhejes haj… valószínűleg sok lánynak bejön. 
Harry meglepődött. Ashlee folyton százkilencven centi magas, izomagyú pasikkal járt a középsuliban, akik messziről bűzlöttek a tesztoszterontól, és most itt áll előtte Louis… Kisfiús arc, amit még a néhánynapos borosta sem tud nagyon öregíteni, átlagos testalkat, világító, kék szemek… mint a nővére régi Barbie babáié. Mindenesetre ő próbált kedves lenni, de csak egy morcos grimaszt kapott válaszul. Hát jó, ez az együttélés meglehetősen érdekesnek ígérkezik.
– Hazza, hol a bőröndöd? – érdeklődött Ash, mire a kérdezett kénytelen volt elfordítani a tekintetét Louis-ról.
– Átszállásnál elkeveredett. Azt mondták, hogy holnap délután jöjjek vissza – magyarázta Harry, majd mosolyogva a lányhoz lépett. – Talán a barátod lesz olyan kedves, és kölcsönad néhány ruhát, amiben aludhatok – mondta, és közben végig Louis-t figyelte.
– Persze – vonta meg a vállát Lou, majd valami mosolyfélét erőltetett az arcára.
– Nagyszerű, akkor menjünk haza – csicseregte Ashlee, majd elindult a kijárat felé, nyomában a két fiúval.

Harry mosolyogva figyelte, ahogy a lány leült vele szemben, egy adag hideg gyümölcssalátával a kezében. Már a harmadik délutánt töltötték nappali kanapéján.  Sokat beszélgettek a külön töltött évekről, és a jövőbeli terveikről. Louis felvonult a a hálóba filmet nézni, hogy ők ketten nyugodtan egymásra figyelhessenek. 
– A szüleid és a nővéred mikor költöztek el? – kérdezte Harry, miközben lopott egy sárgadinnye darabot a kis üvegtálból.
– Már több, mint három éve, Emma munkája miatt – felelte Ash. – De hallottam róla, hogy Anne sem lakik már itt. Milyen furcsa, hogy mi mégis visszajöttünk arra a helyre, ahol felnőttünk – tűnődött a lány elgondolkozva. – Mesélj, mit fogsz itt csinálni?
– Biztonságtechnikai előadásokat fogok tartani cégeknek. Aztán pedig… azt hiszem, tovább folytatom az orvosit. Plasztikai sebész szeretnék lenni – mondta Harry, miközben a fejét a tenyerével támasztotta, arcán a levakarhatatlan vigyorral. – Azt mondják, azzal jól lehet keresni.
– Ebben biztos vagyok – nevetett Ashlee is. – Ha sok pénzem lenne, valószínűleg én is feltöltetném az ajkaimat. A többit meg inkább fel sem sorolom.
Harry nem hitt a füleinek. Gyermekkori barátja ha lehet, az elmúlt négy év alatt csak szebb lett. Ő lenne a földön az utolsó, akinek bármiféle műtétre lenne szüksége. Gyorsan megcsóválta a fejét, igyekezett kizárni a felvillanó képeket arról a pillanatról, mikor ő és Ash olyan közel kerültek egymáshoz, amennyire nem lett volna szabad. 
– Hülyeség – szögezte le a fiú. – A pasid biztosan sokszor elmondja, hogy mennyire tökéletes vagy.
– Inkább érezteti. Louis hihetetlen, ő egyszerűen… Sokszor úgy érzem, nem is érdemlem meg – kereste a megfelelő szavakat Ash. A fiú egy kicsit irigynek érezte magát. Szerette volna, ha valaki úgy szereti őt, mint amiről Sassy beszélt. – Neked van valakid?
– Szingli vagyok. Ha esetleg megunnád tündérkét, csak szólj – nevetett Harry.
– Tündérke? – kérdezett vissza lány, de már ő sem bírta visszafogni a kacagást. – Nehogy azt hidd, hogy olyan ártatlan, amilyennek látszik – jegyezte meg titokzatosan, azzal Harry felé nyújtotta a villát, amin egy újabb ínycsiklandó dinnyeszelet várta, hogy a fiú elfogyassza. 
Louis egyre növekvő utálattal figyelte vendégüket, miközben Ashlee etette, mintha egy gyerek lenne. Bár szinte nem váltottak két szónál többet Harryvel, ő mégis meg tudta volna fojtani egy pohár vízben. A féltékenység kezdte elborítani az elméjét, muszáj volt lelépnie, mielőtt még valami hülyeséget csinál. 
– Indulok dolgozni, majd este jövök – vetette oda az előszobából, mire a két, kanapén ülő ember úgy rebbent szét, mintha rajtakapta volna őket valamin. Talán így is történt.
Louis keserű gondolatokkal a fejében ült be a kocsiba, és ez az érzés a hét elkövetkező napjaira is rányomta a bélyegét. Ő napközben járt dolgozni, míg Ash egész héten délutános vagy éjszakás volt a kis kávézóban, ahol felszolgálóként dolgozott. Így Louis és Harry esténként sokszor ketten tartózkodtak otthon, de Lou úgy kerülte a másik fiút, ahogy azt lehetséges egy kisebb, alig száz négyzetméteres házban. Ash persze igyekezett éreztetni, hogy párja a fontosabb, de Louis kapcsolatukba vetett hite azonnal megroggyant, mikor együtt látta a régi, jó barátokat. Harry jobban ismerte Ash-t, mint ő a saját barátnőjét, és sokszor szinte szavak nélkül kommunikáltak, mintha valami mentális kapcsolat lenne közöttük. Louis felesleges harmadiknak érezte magát, és inkább elvonult, csak hogy ne kelljen látnia, milyen tökéletesen elvannak együtt. 

– Szia Louis! – köszönt Harry a fürdő ajtajának támaszkodva. A haja még kicsit vizes volt, itt-ott. Lou annyira megijedt a váratlan társaságtól, hogy még a törölközőt is leejtette, amibe éppen a kezét törölte. Csupán tíz perce ért haza a wellnessközpontból, ahol dolgozik, és eddig a pillanatig azt hitte, hogy egyedül van otthon a saját, féltékeny kis gondolataival.
– Jézusom, Harry! – mordult rá a fiúra. – Mi lett volna, ha éppen zuhanyozok?
Harry látványosan szemet forgatott, majd lehajolt a földre, és visszarakta a helyére a leejtett törölközőt. 
– Ugyan, mi lett volna? Bocsánatot kérek és kimegyek… vagy csatlakozom és megmosom a hátad. Ilyen egyszerű – vonta meg a vállát, de Lou-n látszott, hogy nem értékeli a poént, ezért gyorsan hozzátette: – Csak vicceltem.
– Rendben – felelte Louis kelletlenül. – Mi a baj? Nem találsz valamit a konyhában?
Az elmúlt napok általában így teltek. Harry folyton a másik fiúhoz szaladt, és a különböző fűszerek hollétéről érdeklődött, majd egyik este még a hálóba is besétált, hogy kiderítse, hol a citromfacsaró. Louis-nál akkor telt be a pohár. Kifakadt, mondván, ő nem szokott főzni, fogalma sincs, hogy mi, merre van, és amúgy is, hogy képzeli, hogy kopogtatás nélkül rányit. Harry erre kijelentette, hogy Lou koktéljába felesleges citromot raknia, így is elég savanyú ábrázatot tud vágni, ha megzavarják recskázás közben. És mindezt mosolyogva közölte, holott mindketten teljesen tisztában voltak vele, hogy Louis semmit nem tett azon kívül, hogy elolvasta az interneten az aznapi híreket. 
– Mindent megtaláltam, ami a vacsi elkészítéséhez kellett – mondta büszkén Harry. – Nem ezért jöttem.
– Akkor?
A fiú egy darabig a száját rágcsálta, majd a polcokon elhelyezkedő hatalmas tégelyekre mutatott. 
– Miért tartotok itthon ennyi síkosítót? Ez egy egész tehéncsordának elég lenne.
Louis nem tudta, hogy sírjon vagy nevessen, de végül az utolsó mellett döntött. Rájött, teljesen felesleges kiakadnia, Harry úgy sem fog leállni a hülyeségekkel és a próbálkozással, hogy beszélgessen vele.
– Ezek masszázsolajak. Gyógymasszőr vagyok – magyarázta, mintha egy gyerekhez beszélne. – Van itt mentás, mézes, levendulás, citrusos…
Harry mosolya egyre szélesebb lett, ahogy elképzelte, hogy valaki alaposan végiggyúrja fáradt izmait. Annyira beleélte magát, hogy az élvezet már az arcára is kiült. Louis jól ismerte ezt a nézést, mert Ashlee-től kezdve az anyjáig mindenki így könyörög neki némán, ha egy hosszú nap után némi kényeztetésre vágynak. Lou fáradtan kifújta a levegőt, megadóan bólintott, mielőtt leemelte volna az egyik tégelyt a polcról.
– Kapsz egy kis talpmasszázst. Citrusos jó lesz?
– Tökéletes – vigyorgott Harry. – Hová menjünk?
– A kanapé megfelel – indult el a nappali felé Louis, nyomában a fiúval, majd leült úgy, hogy az egyik lábát maga alá hajtogatta, a másikat pedig lelógatta a földre. – Gyere ide! Hátra is dőlhetsz, ha úgy kényelmesebb – paskolta meg a kanapé kárpitját maga előtt. Harry pontosan úgy tett, ahogy a fiú kérte, de egy kicsit furcsa érzés volt, mikor Lou megragadta a bokáját, majd az ölébe húzta a lábát.
– Louis, én nem vagyok benne biztos, hogy ki fogom bírni – vallotta be Harry félénken mosolyogva.
– Ezt hogy érted? – kapta fel a fejét Lou, és érdeklődve várta a válasz.
– Elképesztően csikis vagyok – érkezett a felelet. Louis, látva a másik kétségbeesett arcát, nem bírta ki kacagás nélkül.
– Ne aggódj, sokan vannak ezzel így – nyugtatta, amikor kicsit csillapodott a nevetése. – Csak próbálj meg nem orrba rúgni, jó?
Harry bólintott, és figyelte, ahogy a fiú egy kis olajat oszlatott el a tenyerén, mielőtt hozzákezdett a kényeztetéshez. Furcsa volt Lou-t mosolyogni látni, mert amióta megérkezett, mindig úgy nézett rá, mintha meg akarná ölni a tekintetével. Ennek ellenére mégsem tudott rá haragudni. Ő is érezte, hogy kellemetlen ez az egész helyzet, és már el is döntötte magában, hogy amint megkapja az első havi fizetését, elkezd albérletet keresni. A kapcsolata Sassyvel egy kívülálló számára biztosan nagyon furcsa lehet. Hát még a lány barátjának...
Időközben az egész helyiség megtelt a frissítően gyümölcsös illattal, és Harry hamarosan megtapasztalhatta, hogy Louis kezei csodákra képesek. Elégedetten dőlt hátra, már egyáltalán nem érezte csikisnek, miközben a jóleső mozdulatoktól halkan sóhajtozott. Lou nagyon belemerült a munkába, óvatosan kitapogatta a fiú talpának minden egyes apró porcikáját, és megkereste a masszírozás megfelelő erősségét, amire az emberek különbözőképpen voltak érzékenyek. Közben figyelte Harryt, kitapasztalta, hogy melyik mozdulat tetszik neki, és azokkal folytatta. Az egész arról szólt, hogy a vendég – ez esetben a lakótársa –, jól érezze magát. Louis már megszokta, hogy sok ember intenzíven reagál, de Harry felülmúlta az eddigi összes pácienset, akivel dolga akadt. 
A fiú hátravetett fejjel élvezkedett, a haja lelógott a kanapé kartámaszáról, és halkan nyögdécselt. Louis beleharapott az ajkaiba, nehogy kiszökjön belőle a kuncogás, miközben figyelte Harryt. Az elmélete, miszerint a masszázst csak egy hajszál választja el az örömszerzés legősibb formájától, azaz a szextől, most végképp bebizonyosodott. Még jó, hogy az évek során sikerült megtanulnia ezt a helyzetet kezelni, hiszen egyéb esetben most biztosan paprikavörös lenne a feje.
– Készen vagy – jelentette ki húsz perccel később. – Egészségedre!
– Hm – dünnyögte Harry, még mindig csukott szemekkel. Lou leemelte a lábát az öléből, és egy törölközőre tette a másik mellé, amivel már előzőleg elkészült.
– Két perc, és beszívja a bőröd a krémet, de azért vigyázz, nehogy elcsússz a járólapon!
– Oké – dünnyögte mély hangon, és végre kinyitotta a szemeit. Lou éppen akkor tűnt el a fürdőben, hogy kezet mosson, de amikor visszaért, Harry lágyan rámosolygott, majd felült a kanapén. – Azt hiszem, ezek után megérdemled, hogy őszinte legyek veled – mondta hirtelen, amivel felkeltette a másik fiú érdeklődését. – Évekkel ezelőtt szerelmes voltam Ashlee-be.
Louis percekig benntartotta a levegőt, Harry arcát vizslatta, és próbált valami értelmeset kinyögni:
– A lényeg, hogy ez régen történt – vonta meg végül a vállát. – Én meg jártam egy pasival. – Harry amúgy sem kicsi, zöld szemei óriásira tágultak erre a kijelentésre, és nem tudta, hogy miért, de a gyomra egy hatalmas bukfencet vetett. A pislogást mellőzve figyelte Louis-t, akinek az arca egyre vörösebb lett, és úgy tűnt, komoly gondjai vannak a légzéssel. – Én… fogalmam sincs, miért mondtam el – hebegte. – Csak...felejtsd el, jó?
Lou szeretett volna elsüllyedni, mondjuk ott, a nappali közepén, de akármennyire koncentrált, sehogy sem jött össze. Így, végső elkeseredésében a tenyerébe temette az arcát, és próbálta helyreállítani az életfunkcióit, mert a szíve olyan hevesen kezdett dobogni, mintha ki akarna szakadni a mellkasából. Miért mondta el Harrynek? Ez az ő titka volt, amivel nem szokott csak úgy dobálózni.
– Hé, tündérke, semmi baj! – hallotta a megnyugtató hangot, majd Harry ujjait érezte a csuklói körül. – Én is csináltam hülyeségeket, sőt, ha már bevalljuk egymásnak a szexuális titkainkat, el kell mondjam, hogy voltam együtt fiúval… anélkül, hogy egy pár lettünk volna, puszta kíváncsiságból, szóval… Ash tudja? – Louis hevesen megcsóválta a fejét, de Harrynek végre sikerült elhúznia a kezeit az arca elől. – Ne aggódj, nem fogom elmondani neki.
– Köszönöm – motyogta halkan Louis. Még csak most jutott el a tudatáig, hogy Harry tündérkének szólította, de nem volt olyan hangulatban, hogy foglalkozzon vele.
– De van egy feltételem – dőlt hátra Harry vigyorogva, a mellkasa előtt összefont karokkal, mire Louis teljesen lemerevedett. – Meg kell ígérned, hogy elássuk a csatabárdot.
A fiú megkönnyebbülten fújta ki a levegőt. Végre sikerült túltennie magát a zavarán, ezért őszinte mosollyal bólintott:
– Áll az alku, Styles.

10 megjegyzés:

Nicole Evans írta...

Juuuuj, na erre a részre vártam. A prológus kicsit kusza volt nekem, de ez..hm. Nagyon fini sztorinak tűnik, és már most kétségeim vannak afelől, hogy az előző Larry vagy ez tetszik -e jobban.
Már alig várom a következőt, ehhez nem igazán tudok mit írni, őszintén, merthogy imádnivaló. Harry is Louis is..a csaj pedig...hát nem tudom. Meglátjuk a későbbiekben.
Siess!
xxx Nicole E.

Zsuzsanna Andrea írta...

Na itt jönnek még csak a kusza gondok mert szerintem lesz belőle bőven!-)
De nagyon klassznak indul a sztori érdekes és izgalmas!

Tetszik ahogy szép lassan feloldódik egymás társaságában a két fiú!
Majd ha teljesen feloldódnak-))))Huh
Nagyon jó volt!!!
Puszi Szuzi

Dreamy Girl írta...

Oooooh te jó ég!! Nagyon vártam már az első részt, és mikor megláttam, hogy van, felsikoltottam! XD ❤
Huha, lesz itt probléma dögivel! ;) Juj, nagyon izgulok! Mi lesz itt??
Imádom mindkettőjüket, annyira jók a karaktereik! És az a masszás... Hm... Alig várom, hogy még jobban ellazuljanak egymás mellett ;)
Elássuk a csatabárdot, mi? :p Izgatottan várom ;)
Fantasztikus vagy, csak úgy faltam a sorokat, annyira imádom!!
Puszi ❤❤

HDawn írta...

Szia Nicole!
Örülök, hogy visszatértél :) A következő részben kicsit jobban megismerjük Ash-t, és utána eldöntheted, hogy szereted-e, vagy nem ;)
Köszönöm, hogy írtál! Puszi

Szia Szuzi!
Bizony, lesznek még gondok, arról majd gondoskodom ;) Örülök, hogy eddig tetszik a sztori!
Puszi

Szia Dreamy!
Boldog vagyok, hogy ekkora örömöt okoztam neked a résszel :D Még ennél jobban is el fognak lazulni, az tuti ;) Köszönöm, hogy írtál!
Puszi

Markovics Gyöngyi írta...

Huuu na ez nagyon izgi :D Mi lesz még itt mikor ezek ketten egyedül lesznek otthon?? *.* :D 😃😃 Alig várom q folytatást :D

HDawn írta...

Kedves Gyöngyi!
Jó kérdés, hogy mi lesz, ha kettesben maradnak ;) Hamarosan kiderül.
Köszönöm, hogy írtál :)

Unknown írta...

Kedves HDawn!
Uuuu... ez a rész. Nem tudom kifejezni szavakkal. :D
Gondoltam, hogy Ash barátja Lou lesz, de ezzel a szerelmi háromszög még izgalmasabbá vált. Ez a történet egyre csak jobb és jobb lesz. :)
Lou karaktere egyelőre eléggé unszimpatikus nekem.. nem tudom megmagyarázni miért.
Nem tudok órákat zengeni a részről, ahhoz még több információ kell nekem, de imádtam!^^
Várom a kövit!
Puszi: Ella xx

HDawn írta...

Kedves Ella!

Örülök, hogy tetszett a rész, igyekszem tartani a szintet. Lou-ról is egyre több dolog fog kiderülni, talán később majd megkedveled ;)
A héten jön a folytatás!
Puszi :)

Sam Wilberry írta...

Ó, emlékszem, hogy mennyire nagy átéléssel olvastam már elsőre is...
Lenyűgöző! ;) Csak így tovább, mert ez annyira jó, hogy... ja, nincsenek rá szavak! :)

Sam xXx

HDawn írta...

Köszi :) De azért biztosan találnál rá szavakat, ha sokáig keresgetsz :D