2017. április 13., csütörtök

Fuck harder, love deeper 1.

És igen, elérkezett a csütörtök, vele pedig egy rövid utazás első állomása. A következő részt vasárnap fogom hozni, összesen négyfelé bontottam a történetet. Remélem, hogy tetszeni fog, mindenképpen írjátok meg, hogy várjátok-e a folytatást. :) Nem nagyon szoktam ajánlást vagy ilyesmit írni, most is rövidre zárom: Hiányzol Anya. Te voltál a leghűségesebb olvasóm. 
*********************************************

1. rész
H. 21:03
Volt már olyan veled, hogy úgy tűnt, látszólag minden rendben, a nap reggel csak miattad kelt fel, mégis úgy érezted, hiányzik valami? Egy kedves tárgy, egy szeretett személy, vagy csupán az, hogy érezz valamit, amikor egy bombázó a nyakadat rágcsálja a szilveszteri buliban? Ginát – igen, pontosan az volt a neve, mint a partidrognak –, délután szedtem fel egy bárban, ahová a haverokkal mentem bemelegíteni az este előtt. Szinte védjegyemmé vált, hogy a partikat lány nélkül kezdem, de mindig van társaságom, amikor eljön az ágybabújás ideje. Szerintem mondanom sem kell, hogy a város legjobb csajaival nem azért fekszem be a paplan alá, hogy aludjak. Sőt, elég ritka, hogy egyáltalán az ágyig eljussunk. Az meg még megdöbbentőbb, ha a saját párnámon terül szét valami hosszú hajzuhatag – persze a sajátomon kívül. Az alkalmi szexeknek nem ott van helye. Inkább a fal mellett, a házibuli kertjében, vagy egy szórakozóhely mosdójában. Most a buli kibaszott közepén ücsörögtem egy kényelmes, ám ódivatú kanapén, és Gina úgy mászott rám, mintha én lennék a lottó főnyeremény. Hosszú, műkörmös ujjai már megtalálták az utat a pólóm alatt a hasamhoz, és ha nem kapom el a kezét, régen eljutott volna délebbre is.
– Szivi, ne itt! – szóltam rá olyan kioktató hangsúllyal, mintha az apja lennék. – Mi lenne, ha hoznék neked egy pohár vizet? – emeltem fel ujjaimmal az állát, és megállapítottam, hogy szegény lány holtsápadt. Annyit vedelt délután óta, hogy félő volt, az ebédje az én nyakamban fog kikötni.
– Harry – nyöszörögte, és hajolt volna a szám felé, ha nem tartom el messzire magamtól.
– Nem Harry! Víz – mondtam neki szemforgatva. Ezzel sikerült kellőképpen összezavarnom, de legalább nyertem egy kis időt, hogy kicsússzak alóla. Gina úgy terült el a kanapén, mint a síkság, én pedig fejcsóválva konstatáltam, hogy valószínűleg mélyen fog aludni, mire visszaérek. A lányt teljesen a hasára, míg a fejét oldalra fordítottam, nehogy megfulladjon, ha mégis kijönne belőle minden.  Szőke tincseit is kisepertem az arcából. A falra másztam attól, ha egy nő ennyire leitta magát már a buli elején, teljesen kiszolgáltatva mindenét a kéjsóvár férfiak kénye-kedvére. De nem volt szívem magára hagyni. Nagy léptekkel törtem át a tömegen, hogy a bárpulthoz jussak. A barátaimat ott találtam, de ezen már meg sem lepődtem. Liam hatalmasakat ásítva támasztotta a pultot – folyton elálmosodott a sörtől -, míg Niall megállás nélkül mesélt neki valami középiskolás sztorit.
– Egy pohár vizet kérnék – mondtam a pultosnak, mire Niall úgy nézett rám, mint akinek elment az esze. Szőke haja egyenesen az ég felé meredezett, és kipirult arcát látva rögtön tudtam, hogy nem az első felesét issza.
– Hazza, minden oké? Netán beteg vagy? – érdeklődött. Erre már Liam is felhorkant, és a mosolyát a söröspoharába rejtette, miközben ivott egy kortyot.
– Nem nekem kell – feleltem szúrós tekintettel. – Gina rosszul érzi magát.
– Túl sok Ginát vett be? – kérdezte Liam halkan kuncogva, és újra megállapítottam, hogy nekem vannak a legidiótább haverjaim.
– Lehet, hogy éjjel egyedül bújsz ágyba – jegyezte meg a szöszi.
– Inkább, minthogy a hányásában ébredjek – feleltem, és végre megkaptam a pultostól, amit kértem. – Amúgy meg… – kacsintottam a kis Niallre –, szeretnél te az én helyemben lenni.
Liam hangos hahotázásba kezdett, úgy látszott, a sör okozta álmossága is köddé vált hirtelen. Niall szemei hatalmasra tágultak, és próbált valamivel visszavágni, de végül csak kinyújtotta a nyelvét. Már éppen fordultam volna, hogy visszaegyensúlyozzam a vízzel teletöltött poharat a kanapéig, mikor Liam tekintette olyanná vált, mintha szellemet látna. Barátságos, barna szemei kidülledtek, és egy pontra meredt, valahol a hátam mögött. Többet nem tudtam leolvasni róla, így egyszerűbbnek láttam, ha megfordulok, és kiderítem, mi okozta nála a teljes lefagyást.
Zayn, és a csaja összeölelkezve léptek be a nappali ajtaján, és Laura azonnal felém mosolygott, amikor észrevett. De én már nem tudtam viszonozni a kedves gesztust, mert megláttam Louis-t… egy elég fura csaj társaságában.
Az első, ami eszembe jutott, az volt, hogy nem sokat nőtt. Még mindig olyan picinek és védtelennek tűnt a tömegben, mint régen. Ám én jól tudtam, hogy ez csak a látszat. Louis nyelve kivételesen csípős, ráadásul többször is verekedésbe keveredett az iskolában. A lányok odavoltak érte, a fiúk pedig irigyelték népszerűségéért. Volt egy időszak, amikor olyan akartam lenni, mint ő. Nagyszájú, szabados és kötetlen. Mivel együtt nőttünk fel, és ő három évvel idősebb, példaképként tekintettem rá. Megállás nélkül rajta lógtam, és ő hiába küldött el, próbált lerázni számtalan alkalommal – amikor ő tinivé érett, én pedig még mindig egy bongyori hajú, aranyos kisfiú voltam –, valahogy mindig visszakönyörögtem magam. Aztán tizennégy lettem, bekerültem ugyanabba a középsuliba, ahol ő tanult, és minden elbaszódott.
Nyeltem egy hatalmasat, és kényszerítettem magam, hogy a lányt is szemügyre vegyem, akivel érkezett. Sötétbarna haj néhány vörös tinccsel, egy fekete fűző, rövid szoknya és egy magasszárú bakancs. De most, hogy Louis öltözékét is alaposabban megnéztem, meg kellett állapítanom, hogy összeillenek.
Valaki oldalba bökött, aztán Niall halk hangját hallottam a fülem mellett:
– Ne bámuld már őket ennyire nyíltan.
– Zaynnek elment az esze – sziszegte Liam a fogai között. – Mi a francért hozta ide ezt a díszmajmot?
– Semmi gond, joguk van itt lenni – vontam vállat, mintha abszolút nem érdekelne a dolog. – Ezt meg kell itatnom Ginával – mutattam a vízre, amit azóta is a kezemben szorongattam.
Öles léptekkel szeltem át a termet, csakhogy pont a díszes társaság felé vezetett az utam. Kihúztam magam, és legalább a tudat némi örömet okozott, hogy egy fél fejjel magasabb vagyok nála. Ekkor vett észre. Előtte teljesen elmerült a partnerével folytatott beszélgetésben. Úgy éreztem, hogy percekig tart, míg megteszem felé a maradék két lépést, és végre kikerülünk egymás látóköréből. Az idő lelassult… fájóan lassan vánszorgott. Louis tekintete rám villant, és azonnal az arcomon állapodott meg. Aztán még arra is volt ideje, hogy végignézzen rajtam és elmosolyodjon… A fenébe a lábaim remegésével! A fenébe azzal, hogy nem kaptam levegőt, amíg nézett! És a fenébe, amiért Louis Tomlinson visszatért, hogy újra elvegye az eszemet!

L. 21:05
– Adj egy szálat! – fordultam Tara felé, miközben toporogtam a hidegben, és próbáltam magamon összehúzni a bőrdzsekimet. – Mikor jönnek már?
– Fogalmam sincs, te beszéltél Zaynnel – vont vállat a legjobb barátnőm, és végre felém nyújtotta a cigis dobozt.
– Kibaszottul megfagyok, amíg ideérnek – zsörtölődtem tovább, miközben elvettem egy szálat. – Tüzet is kérek, nem gyullad meg magától – morogtam Tarának, mire cserébe egy rosszalló pillantást kaptam.
– Hatalmas seggfej tudsz lenni, ha ideges vagy – jegyezte meg, de azért előbányászta a zsebéből az öngyújtót.
– Nem vagyok ideges – jelentettem ki olyan határozottan, hogy majdnem én is elhittem.
– Ja, biztos úgy van. De inkább mutasd meg a képet! – ugrált körül, mintha kislány lenne. – Kérlek, kérlek!
Miután végre meggyújtottuk a cigit, nagy kegyesen előbányásztam a tárcámat, és kivettem belőle a ballagási fotót. Tara felé nyújtottam, aki máris olvadozva vette el a kincset.
– Istenem, de helyes. És az a mosoly – kapkodta a levegőt teljesen elvarázsolva. – Megértelek, Louis. Teljesen megértelek – biztosított róla, mire csak flegmán vállat vontam, és kikaptam a kezéből a képet. – Hiába teszel úgy, mintha már nem érdekelne, tudom, hogy csak próbálsz becsapni. Magadat is – bökött meg a mutatóujjával.
– Harry nem meleg. És ha még az is lenne, elég kevés az esélye, hogy pont úgy nézzen ki álmai pasija, mint én – feleltem felháborodva, de a végére érezhető volt a hangomon a szomorúság.
– Három év, Lou. Az alatt az idő alatt sok minden történhetett.
– Például, hogy egy heteróból meleg lett? Ez eléggé meredek… – mondtam gúnyos vigyorral. – Az is könnyen meglehet, hogy utál.
– Sőt, az is lehet, hogy szarvat növesztett. Vagy púpot a hátára – kacagott fel Tara, mire kifújtam a füstöt, és igyekeztem megsemmisítő pillantásokat vetni rá.
Egy hatalmas, fekete Range Rover parkolt le mellettünk, és hamarosan megláttam Malik senkivel össze nem téveszthető, vigyorgó fejét. A nője is vele volt, valami Laura. Elég nagy lehetett közöttük a szerelem, mert Zayn azonnal kiugrott a kocsiból, átfutott a másik oldalra, és kinyitotta a lánynak az ajtót.
– Micsoda úriember lett belőled – vetettem oda somolyogva, mire egy büszke mosolyt kaptam válaszul.
– Ő itt Laura, a kedvesem – mutatta be Zayn. Gyorsan megpusziltam kétoldalt a festett, szőke hajú lányt, bemutattam Tarát, aztán a bakancsba bújtatott lábammal doboltam a járdán, míg Malik is elszívott egy szál cigit.
– Harry már itt van? – kérdeztem, folyton a ház felé pillantgatva, ahonnan olykor részegen dülöngélő fiatalok támolyogtak ki.
– Ne olyan hevesen, Tomlinson – nevetett rám, majd közelebb húzta a barátnőjét, hogy a fenekébe markolhasson, amíg elmondja, mi a helyzet. – Niall és Liam is vele van. Le kellene őket rázni valahogy. Folyton csak útban vannak – húzta el a száját, miközben én lelkesen bólogattam, és minden egyes szavát próbáltam megjegyezni.
– És mi van akkor, ha Harry látni sem akarja? – tette fel a legfontosabb kérdést Tara.
– Kizárt – fújta a csillagos égbolt felé a füstöt Zayn. – Kisebb korában úgy tapadt Lou-ra, mint egy pincsikutya. Te nem tudhatod, de én itt voltam és mindent láttam. Az ilyen rajongás nem válik köddé, még évek múltával sem.
– De ha ő a lányokat szereti, és…– kezdtem volna akadékoskodni, de Laura a szavamba vágott:
– Harry biszex. Ritkán, de előfordul, hogy pasival bújik ágyba.
– Te ezt honnan tudod? – kérdeztem a lánytól gyanakodva.
– Harry megfektette az egyik meleg barátomat – vont vállat a szőkeség.
– Azt bárki mondhatja. Dicsőség Harry Styles alatt feküdni – jegyezte meg Zayn, majd ijedten kapta fel a fejét: – Laura, ugye te nem…?
– Idióta! – csóválta a fejét a lány nevetve. – Akkor ismertem meg, amikor két hónapja bemutattál neki.
– Akkor jó – felelte Malik megkönnyebbülve, majd lazán eldobta a csikket és a cipője talpával oltotta el. – Mehetünk! – jelentette ki. Mind a négyen izgatottan fordultunk a hatalmas ház felé, ahonnan dübörgött a zene, és végre elindultunk.
Lehet körülöttem egy egész stadionnyi ember, akkor is elég lenne fél perc, hogy kiszúrjam őt a tömegből, annak ellenére, hogy elég alacsony vagyok. Most is, mintha a szemem egy ősi ösztönt követve tudta volna, merre kell néznem, hogy megpillantsam a leggyönyörűbb férfit, akit valaha láttam. A haja biztosan hosszabb lett, mint volt, mert most a feje tetején összefogva viselte. Sajnáltam, mert szerettem volna látni a hullámos tincseket, de amikor a tekintetem a hosszú combjain állapodott meg, a lábam majdnem a földbe gyökerezett. Hogy lehet ennyire kibaszottul tökéletes? Három éve, már a férfivá érés küszöbén is hihetetlenül szexi volt, de most egyszerűen nem találtam szavakat, amivel le lehetne írni a látványt… Utáltam, hogy emberek jöttek-mentek előttünk, mert néha eltakarták a rálátást, de amikor Tara az oldalamba bökött, végre észhez tértem.
– Ha így folytatod, orra fogsz esni a saját lábadban – jegyezte meg kuncogva, és nagyvonalúan belém karolt, hogy ha én képtelen vagyok Harryn kívül másra is figyelni, legalább valahogy eljussak a bárpulthoz.
– Köszönöm – mondtam neki hálásán, és rámosolyogtam.
– Csak lazán! Mindjárt felgyulladsz itt mellettem – csipkelődött tovább, de tökéletesen átlátta a helyzetet. Hiába, az évek során alaposan megismert. Nem nagyon tudtam figyelni arra, amit ezután mondott, mert időközben Harry elindult felénk, kezében egy pohárral. Reméltem, hogy nem akarja rám önteni, akármi is legyen benne, de annyira lefoglalt a vonásainak fürkészése, hogy már az sem érdekelt, ha ez a terve. A zöld szempár hirtelen rám villant, és azt láttam benne, amit szerettem volna. A félelem, a döbbenet és a szexuális vágy olyan sebesen váltakozott a fényes tekintetben, mint a diák felvillanó képei.

6 megjegyzés:

Sam Wilberry írta...

A legkedvesebb rövid történet, amit eddig Larry témában olvastam. És nem azért, mert a legjobb barátom írja, hanem mert olyasféle érzelmi vonallal rendelkezik, ami megfog. Hihetetlenül imádtam mindent sorát!

"Még mindig olyan picinek és védtelennek tűnt a tömegben, mint régen." Ó, és ő lesz az őrangyala. Istenem, elszorul a szívem...

"De most, hogy Louis öltözékét is alaposabban megnéztem, meg kellett állapítanom, hogy összeillenek." De még mennyire, hogy összeilletek, Harry baba!!! Ez a beszéd.

"Lehet körülöttem egy egész stadionnyi ember, akkor is elég lenne fél perc, hogy kiszúrjam őt a tömegből, annak ellenére, hogy elég alacsony vagyok. Most is, mintha a szemem egy ősi ösztönt követve tudta volna, merre kell néznem, hogy megpillantsam a leggyönyörűbb férfit, akit valaha láttam." Annyira átélhetően fogalmazol, hogy az valami hihetetlen. Tudom, hogy számtalanszor elmondtam, de most is muszáj kijelentenem, hogy az E/1 roppant jól megy neked. <333 Imádom, kis mentorkám!!! <333

"Hogy lehet ennyire kibaszottul tökéletes? Három éve, már a férfivá érés küszöbén is hihetetlenül szexi volt, de most egyszerűen nem találtam szavakat, amivel le lehetne írni a látványt… " Ezzel nem vagy egyedül, édes kis Lou, mert az én lélegzetem is elakadna a zöldszemű csoda láttán... Ennyi szent!!! ;)

"– Ha így folytatod, orra fogsz esni a saját lábadban (...)" Mert az ágaskodó farkától nem fog maga elé látni!!!!!!!! TISZTA SOR!!!! :)))) *nevet*

"A zöld szempár hirtelen rám villant, és azt láttam benne, amit szerettem volna. A félelem, a döbbenet és a szexuális vágy olyan sebesen váltakozott a fényes tekintetben, mint a diák felvillanó képei." Megint egy meseszép, döbbenetes leírás, isteni volt!!!! Te is tudod. ;)

Köszönöm, hogy megajándékozol ezzel az írással bennünket, ahogy azt is, hogy elsőként olvashattam. Bocsánat, ez olyan nagy szó, muszáj ezt szajkóznom!!!! <333

Imádlak, szeretlek! ;) ♥♥♥♥♥♥♥

Puszi: Sam xXx <3333

HDawn írta...

Drága!
"– Ha így folytatod, orra fogsz esni a saját lábadban (...)" Mert az ágaskodó farkától nem fog maga elé látni!!!!!!!! TISZTA SOR!!!! :)))) *nevet* --> Istenem, nem is te lennél... hát ez nagyon kész, azóta is csak röhögök rajta :D
Amúgy biztosan találsz még hasonlóan "kedves" rövid Larry történetet, ha kutakadsz, de azért köszönöm ;)
Tudod, hogy tudom, milyen jó érzés valamit elsőként olvasni, főleg ha valaki olyat olvashatok, aki jól ír :P (ezt dicséretnek szántam)
Én is imádlak és várlak a következő résznél is :)

Dreamy Girl írta...

Sziaa!😊💜
Annyira vártam a csütörtököt, és igen, eljött!! Fogtam a telomat a kezemben, és néztem,hogy egy perc és hat óra!! Folyton frissítettem, és mikor megláttam az új részt, jaj, eszméletlen boldog voltam! ❤❤
Már most imádom! Annyira szeretem az írásaid! A fogalmazásodtól végem van!
Olyan jó ismét olvasni tőled, hiányzott nagyon! ❤❤
Omg! Alig várom a vasárnapot! Te jó ég, már most végem van! 😍😍
Köszönöm, hogy írsz, és hogy olvashatom a csodálatos történeteidet! 😊❤
Puszillak! ❤

HDawn írta...

Szia Dreamy!
Igazából én köszönöm, hogy olvasol, minden egyes részhez kommentelsz és elárasztasz a szereteteddel :) Nagyon sokat jelent, hogy elmondod a véleményed, kicsit megnyugtat, hogy jó úton halad a sztori :D
Nemsoká érkezik a folytatás ;)
Puszi!!💗

BezTina írta...

Szia HDawn!
Egy csodálatos történet csodás kezdete.
Imadtam olvasni!
Annyira jô, hogy újra itt vagy és megosztod velünk a jobbnal jobb történeteidet!
Köszőnöm szépen, hogy olvashattam az első részt!

HDawn írta...

Drága BezTina!
Hiányoltalak már, és én is örülök, hogy itt vagy újra.
Köszönöm a hozzászólást, puszi :)