2017. április 23., vasárnap

Fuck harder, love deeper 4.

Sziasztok! El sem tudom mondani, mennyire örülök a 83 feliratkozónak, és az előző részhez érkezett kommenteknek :) Itt vagyok újra, próbálok minél jobb történeteket hozni, és ez nem is tűnik annyira nehéznek, ha ennyien támogattok. Köszönöm!!! 
Habár ennek a sztorinak ezzel a résszel a végére értünk, jövőhéten hozom a Játsszuk el, hogy tetszel! folytatását. Olyan régen volt, talán már nem is nagyon emlékeztek rá... És az új feliratkozók lehet, hogy nem olvasták még, ezért belinkelem a részeket összegyűjtve:
http://hdawnstories.blogspot.lu/p/jatsszuk-el-hogy-tetszel.html

 Íme egy kis részlet a 10. fejezetből:

"– Mit… mit kell tennem? – dünnyögte akadozó hangon Lou. Harry felnézett rá, és szeretetteljesen elmosolyodott.
– Amit szeretnél – válaszolta neki, és játékosan megnyalta az egyik kis csúcsot. Újra belenézett a kék szempárba, és látta, hogy Louis még mindig kétségbe van esve. Egy halk sóhaj után feljebb csúszott, hogy az arcuk egy szintben legyen, megpuszilta Lou orrát, homlokát a másikéhoz támasztotta. – Mesélj. Mi a baj? - kérdezte halkan és bizalmasan."

Igen, a szereplőink között alaposan felforrósodik a levegő (remélem, még nem unjátok a felnőtt tartalmat), aztán hamarosan érkezik a kis Honey, és ezzel számos bonyodalom is. Ha kíváncsiak vagytok rá, mindenképpen hagyjatok visszajelzést :)
****************************************

H. 00:09
Az egész hihetetlen volt. Érezni magamban, ahogy szüntelenül lüktet, miközben olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy ennél közelebb már nem is lehetne, hallani, ahogy halkan a nevemet ismételgeti, mintha imádná kimondani, és ahogy a testéből áradó forróság átmelegít… Felszisszentem, amikor kihúzódott, mire ő bűntudatosan nézett rám, pedig nem az volt a baj, amire gondolt. Egyszerűen csak nem akartam, hogy véget érjen ez az egész. Nem akartam, hogy abbahagyja az ölelést mert én… én nem akartam fázni. Lenézett rám, beharapta az ajkát. Akkor nagyon szerettem volna olvasni a gondolataibani. Ő is érzi ezt? Mintha a köztünk lévő régi, baráti kötelék elszakadt volna, hogy aztán megerősödve és átalakulva épüljön újra. De még nagyon nem volt készen… Bármelyik pillanatban lerombolhatjuk véletlenül. Louis haja kócosan meredezett össze-vissza – abba bele sem gondoltam, az enyém hogy nézhetett ki –, de neki nagyon jól állt. A szája kipirosodott, kék szemei csillogtak, és a felkarja tele volt karmolásokkal. Te jó ég… milyen lehet a háta?

– Nagyon durva voltam? – kérdezte komolyan. Gyorsan megcsóváltam a fejem, és felültem, mert nem akartam még sebezhetőbbnek tűnni.
– És most mi lesz? – bukott ki belőlem, pedig próbáltam úgy tenni, mintha nem aggasztana a holnap. A közös jövőnk.
– Mi lenne? – rántott vállat, és közben leszedte a gumit, hogy visszagyömöszölje a kis tasakba. – Lemegyünk a többiekhez és ennyi.
– Ha a barátok lefekszenek egymással, annak sosincs jó vége, ugye? – kérdeztem félve.
Louis egy lesajnáló pillantással jutalmazott, mintha nem érezném magam már amúgy is nyomorultul. Hozzá akartam bújni újra, azt akartam, hogy simogasson és halkan suttogjon a fülembe. Mint egy naiv kislány, aki odaadta magát valakinek, akinek csak egy éjszakára kellett. Kezdtem átérezni a partnereim helyzetét, és szörnyű bűntudatom lett.
– Harry, mi már régóta nem vagyunk barátok! – fakadt ki Lou, és lemondóan megcsóválta a fejét. – Nem tűnt fel, amikor megcsókoltál? Amikor a szőnyegre lökdöstél? Vagy amikor arra kértél, hogy dugjalak meg? Azt hittem, felnőttél már…
Nem tudtam mit mondani. Nem voltak szavaim, de a szívem végig a torkomban dobogott, miközben figyeltem, ahogy Louis gyorsan magára kapkodja a ruháit, összeszedi a szemetet, és kidobja a fürdőben. Már hangosan hallottam a szívdobbanásaimat, amikor az ajtóhoz lépett, és a kilincset markolva megtorpant egy pillanatra. Mintha mondani akarna valamit, vagy visszafordulni, de végül arra sem méltatott, hogy rám nézzen. Kilépett, és hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Teljes sokkban zárkóztam be a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam.
Aztán lementem a többiekhez, kivettem a hűtőből egy sört, és elindultam a terasz felé. Louis Zaynnel beszélgetett, de én próbáltam feléjük sem pillantani. Kiléptem a hidegbe, a korlátra támaszkodtam, és meghúztam az üveget.
– Meg fogsz fázni – hallottam a hátam mögül Tara hangját, aztán éreztem, hogy rám teríti a kabátomat.
Először el akartam küldeni a fenébe, de jólesett a gondoskodása. Hiányzott, hogy valaki… hogy Louis foglalkozzon velem azok után, ami kettőnk között történt. Szerelmes vagyok belé, és ez nem akkor kezdődött, amikor megdugott… Kilátástalannak éreztem a helyzetem, és ledöbbentem, amikor egy könnycsepp folyt végig az arcomon.
– Neked nem vele kellene lenned? – kérdeztem kissé gúnyosan a lányt, és próbáltam elrejteni a szipogásom.
– Lou nem hajlandó szóba állni velem – vonta fel a szemöldökét Tara. – Olyankor csinálja ezt, amikor fél.
– A nagy Louis Tomlinson ugyan mitől félne? – érdeklődtem kétkedve.
– Nem mitől. Kitől – felelte a lány. – Tőlem. És ebből arra következtetek, hogy valami oltári nagy baromságot csinált, de nem akarja elmondani, mert tudja, hogy jól lecseszném. Ahogy elnézlek, ehhez neked is közöd lehet – kémlelte az arcom, mire éreztem, hogy elpirulok. – És ahogy elbicegtél idáig, sejtem, miről lehet szó.
Na jó, most már a fülem is égett, és zavaromban elnevettem magam. Kortyoltam egyet az üvegből, és újra Tara felé fordultam.
– Te aztán jó megfigyelő vagy – mondtam neki elismerően.
– Három éve vagyok Lou legjobb barátja, és ezalatt láttam egy s mást – mondta, majd gyorsan a szája elé kapta a kezét. Rájött, hogy elszólta magát.
– Ne érezd magad kellemetlenül, tudom jól, hogy imád ismerkedni, és… szereti a szexet. Én is ilyen vagyok, álszent lennék, ha emiatt felháborodnék – magyaráztam a lánynak. – És régen, amikor még barátok voltunk, Lou minden apró piszkos titkát megosztotta velem. Kivéve azt, hogy igazából a szomszéd lány bátyjával feküdt le a bögyös szőke csaj helyett – nevettem fel kényszeredetten.
– Ó! Értem. Féltékeny voltál? – Tara kiengedte a haját, majd újra összefogta a színes tincseket. A kissé extrém külső mögött egy gyönyörű lány bujkált, aki nincs teljesen tisztában azzal, hogy milyen csábító.
– Az voltam – vallottam be. – Először fel sem fogtam, miért. Azt akartam, hogy csajozás helyett – ami valójában pasizás volt –, inkább velem jöjjön le a tóra fürdeni. Csak később jöttem rá, hogy imádom bámulni, amikor a napbarnított teste lassan teljesen meztelen lesz. Amikor vizes a haja, és a szempillái nedvesen összetapadnak. Amikor… – itt elakadt a hangom, mert rájöttem, hogy egy olyan embernek mesélek, akit csupán pár órája ismerek. – Bocsi – suttogtam.
– Sok mindenben különböztök, de van egy rakás dolog, amiben hasonlítotok – mosolygott rám Tara. – Például mindketten halálosan szerelmesek vagytok egymásba már évek óta – tette hozzá.
– Miből gondolod? – vontam fel a szemöldököm. – Szerintem csak meg akart kapni… Mindenesetre utána jól lerázott – húztam el a számat.
– Van egy fényképe rólad, a tárcájában hordja. Az érettségi képed, Zayn szerezte neki – suttogta bizalmasan. – És amikor rólad mesél, hasonló csillogást látok mindkettőtök szemében. Harry – nézett komolyan rám. – Könyörgöm, ne add fel! Louis hülyén viselkedik néha, de tudom, hogy te okosabb vagy.
Odabent egyre erősödtek a zajok, ezért mindketten egyszerre fordultunk hátra. Üvegcsörömpölés, kiabálás hallatszott ki a nappaliból, és amikor megláttuk, hogy Liamet és Louis-t próbálják a többiek szétválasztani, azonnal berohantunk.
– Mondom, hogy egy idióta – jegyezte meg Tara, és Louis-hoz szaladt, akinek már vérzett a szája, de azért épp egy balegyenest próbált bevinni Liamnek, miután lerázta magáról Zaynt. – Louis, a kurva életbe! – kiabált a fiúra, de úgy, hogy a zene dübörgését is sikerült túlszárnyalnia a hangjának. Liam, egy picit taszított Lou-n. Láttam, abba akarta hagyni ezt az egészet, csakhogy Louis megbotlott a szőnyeg sarkában, és hátraesett, egyenesen a dohányzóasztal felé. Ne, ne! – ezt mondogattam magamban, mert tudtam jól, túl messze vagyok, hogy elkapjam. Louis feje hangosan koppant, majd az egész teste elterült a földön. Még láttam, hogy Liam arca egyre kétségbeesettebb lesz, de aztán csak Lou-ra figyeltem. Tara már ott térdelt mellette, és legnagyobb megkönnyebbülésünkre Louis hamarosan felült, teljesen magától, miközben morcosan rázta le magáról a barátnője kezét.
– Semmi bajom, hagyjatok már! – fakadt ki, és már fel is állt. Elindult a terasz felé, ahol ácsorogtam, mint egy rakat szerencsétlenség, és végig a szemembe bámult, mintha én lennék minden baj okozója. Már majdnem mellém ért, amikor a szemei lecsukódtak, és a végtagjai úgy csuklottak össze, mintha rongybaba lenne. Most sikerült elkapnom. Fogalmam sincs, hogyan, de az biztos, hogy a torkomban éreztem a szívem hangos dobogását, amikor lassan leengedtem a földre. Én is leültem vele, a fejét a combomra húztam. A kezem valamitől ragacsos volt, és amikor megpillantottam vörösre színeződött ujjaimat, megijedtem. Még sosem féltem ennyire.

L. 07:18
Arra ébredni, hogy Liam néz rám bután, mintha legalább a halálomon lennék, nem a legfelemelőbb érzés.
– Élek – morogtam neki. Az arca azonnal felderült, mire én csak szemet forgattam, de ez abszolút nem volt jó ötlet. A fejem kibaszottul elkezdett fájni.
– Megbocsátasz nekem? – kérdezte, és esküszöm, a szája már szinte sírásra görbült.
– Még le is szoplak, ha szerzel nekem valahonnan egy fájdalomcsillapítót – szorítottam össze a szemeimet.
– Oké… persze… mindjárt – dadogta, és kihúzott a kórteremből. Végre volt alkalmam egy kicsit szenvedni. A fejemre szorítottam a kezem, és úgy nyöszörögtem, mint akit kínoznak.
– Kurvára megérdemled! – zavarta meg az agonizálásomat Tara önelégült hangja.
– Úgy imádlak, amikor élvezed, hogy szenvedni látsz – szűrtem a fogaim között.
– Csodásan kezdted ezt az évet, mondhatom – jegyezte meg. Erre már elvettem a kezem a szemem elől, és egy fájdalmasan huncut mosolyt küldtem felé:
– Fogalmad sincs mennyire… Harry segge egyszerűen isteni – tettem hozzá kicsit halkabban.
– Fogd be, Louis Tomlinson! – Újabb szúrás a koponyámban Tara kiabálása miatt, de most nem foglalkoztam a fájdalommal. Csodálkozva néztem rá, nem tudtam, miért akasztottam ki ezzel ennyire. A szeme villámokat szórt és esküszöm, valahol mélyen egy aprócska, gyáva sejtem még remegett is. – Ha még egyszer úgy beszélsz Harryről, mintha egy egyéjszakás numera lett volna, esküszöm, kitekerem a nyakad!
– Áruló – vágtam vissza. – Láttam, hogy éjjel beszéltetek.
– Hülye fasz!
– Gyerünk, tudsz te ennél jobbat is! – mondtam neki kihívóan. Tara levegő után kapkodott, és tudtam, hogy az agya azon pörög, mit vághatna még a fejemhez, mintha nem hasogatna így is eléggé.
– Khm – köszörülte meg egy középkorú doktor a torkát az ajtóban. – Zavarok esetleg? Jöjjek vissza később, ha megbeszélték a dolgokat a barátnőjével? – nézett rám kedvesen, az előbbi cirkusz ellenére.
– Ő nem a pasim! – vágta rá Tara felháborodva. – Ha az lenne, már tuti kinyírtam volna – tette hozzá, és próbált csúnyán nézni rám, de tudtam, hogy azért szeret.
– Aú, ez igazán fájt – suttogtam neki drámaian, de nem törődött velem, egyszerűen csak kisétált az ajtón.
A doki hamar összefoglalta, hogy mi a helyzet velem. Agyrázkódás. Huszonnégy órás megfigyelés. Blabla. És végre megkaptam a fájdalomcsillapítómat is.
– A fiú jól van, aki itt volt magával egészen reggelig? – érdeklődött a doktor, mire értetlenül néztem rá. Hát persze! Liam… Komolyan ennyire beszart, hogy valami nagyobb bajom lesz?
– Arra gondol, akit kiküldtem gyógyszerért? – kérdeztem vissza, mire fejcsóválást kaptam válaszul.
– Nem. Azt hiszem, Harry volt a neve…
Hirtelen kiszáradt a szám, és valami furcsa melegséget éreztem a mellkasom közepén. Itt volt? De aztán lenyugtattam magam. Persze, hogy itt volt, hiszen azt képzeli, mi nagyon jó barátok vagyunk…
– Nem tudom, mire felébredtem, nem volt itt – vallottam be. Ekkor Liam jött vissza, és valami finomság gőzölgött a kezében tartott műanyag pohárban. Amikor a doki elment, rögtön odahozta:
– Harry mondta, hogy imádod a forrócsokit, és megígértette velem, hogy hozok, amint felébredsz – magyarázta nekem. – Hogy vagy, Louis?
– Tűrhetően. Tudod, egyre jobban kedvellek – mondtam neki, és úgy vettem el tőle a poharat, mintha valami kincs lenne. A finom csoki azonnal átmelegített, miközben jólesően kortyolgattam. Közben Harryn pörgött az agyam, és egy részem hinni akart benne, hogy… – Megadod Harry számát?
Liam egy pillanatig morcosan nézett rám – mintha kábé Harry apja lenne, és éppen a szüzességét védené egy szál gyermekének –, de végül bólintott, és lediktálta a számot.
– Egy órája ment haza, most biztosan alszik – tette még hozzá. – Nagyon kimerült, mert borzasztóan aggódott miattad.
– Akkor legalább még mindig a barátjának tekint… – motyogtam inkább csak magamnak, de Liam is meghallotta.
– A barátjának? Neked elment az eszed. Harry szerelmes beléd, és hidd el, örülnék, ha nem így lenne, de nem tehetek ellene semmit – húzta el a száját. – Ez már évek óta tart, és semmit nem jelentett, hogy egy jó darabig nem voltál a közelében. És tudod miért utállak? Pont ez az oka. Kihasználod őt.
Úgy tűnt, hogy Liam végre kiadta magából a frusztrációját, és most sokkal megkönnyebbültebbnek látszott. Ellentétben velem, aki azt se tudta, mit kezdjen magával. Azonnal tárcsázni akartam Harryt, és ha kell, könyörögni neki, hogy beszéljük meg az érzéseinket. De nem tettem. Nem volt szívem felébreszteni, mivel miattam volt ennyire kimerült. Így csak a számat rágcsáltam, és a perceket számoltam egészen délutánig.

H. 13:28
Láttam a leheletemet, amikor kiszálltam a taxiból. Fagypont körül volt a hőmérséklet, de mégsem fáztam szétnyitott kabátomban. Louis egy órája felhívott, és azt mondta, beszélnünk kell. Féltem, rettegtem attól, hogy mit akar, mert ha még jobban ellök magától, én azt nem élem túl. Most jöttem csak rá igazán, hogy mennyire gyenge ember vagyok. Louis a gyengém, és ha ő azt mondja, nem kellek neki, biztosan félig meghalok a kórházi ágya mellett. Igazából melegem volt, és ahogy beértem az épületbe, úgy téptem le a vastag sálamat, mintha meg akarna fojtani. Felmentem a másodikra. Tudtam jól, hol a szobája, hiszen amíg aludt, végig ott ültem mellette. Arra gondoltam, hogy biztosan szüksége lesz valamire, ha felébred, de amíg vele voltam, ez nem történt meg. A doki szerint enyhén részeg is volt, szóval nem meglepő, hogy jól aludt az alkohol bódító hatása miatt. De most ébren volt. Ahogy beléptem a szobába, felém kapta a fejét, és gyorsan feljebb ült az ágyon. Már sokkal jobban nézett ki, de az arcán díszelgett néhány zúzódás, sötét folt. De legalább nem volt annyira sápadt.
– Harry! Örülök, hogy eljöttél – mondta egy halvány mosollyal az ajkain. Megálltam mellette, de nem igazán tudtam mit mondani neki. Gyorsan megszabadultam a kabátomtól, felakasztottam a fogasra, majd újra visszafordultam felé. – Tudom, hogy haragszol a tegnapi miatt… letámadtalak, aztán magadra hagytalak, miután mi… mi lefeküdtünk egymással – bökte ki óvatosan, és közben végig az arcomat tanulmányozta. – Tudnom kell, hogy megbántad-e.
– Nem – vágtam rá azonnal, mert nem állt szándékomban hazudni neki. – Dehogyis, hiszen akartam.
– Örülök – felelte őszintén. – De talán nem így kellett volna kezdenünk. Folyton elsietek mindent, pedig ha előtte beszélgettünk volna…
– Lou! Mit akarsz? Kérlek, bökd ki! – szóltam rá, mert nem akartam lassú halált. Ha most elkezd hitegetni, és végül kijelenti, hogy nem akar semmit, akkor a lelkemnek annyi.
– Leülnél, kérlek? – bökött a székre az ágya mellett, miután magához tért a meglepetéstől. Megtettem, és már türelmetlenül vártam a válaszát. – Szeretném, ha elfelejtenénk a múltat, amit akkor elszúrtunk…
– Nem akarom elfelejteni azt, hogyan lettem szerelmes beléd – jelentettem ki elszántan, újra a szavába vágva. – Mindenre emlékezni akarok, mert a múltban történt dolgok miatt vagyok olyan, amilyen. És az érzéseimet is azok formálták.
– Igazad van – bólintott elgondolkozva. – Akkor… most hogyan tovább? – kérdezte félve.
Felnevettem. Louis nem értette, mi történik, ezért csak nézett, és próbálta kitalálni a gondolataimat.
– Éjjel én is ugyanezt kérdeztem tőled. Akkor csúnyán leráztál, de talán Tarának igaza van, és az a mentséged, hogy néha hülyeségeket csinálsz. Én most megpróbálok jól dönteni – mondtam egy mély sóhajjal. – Lou, lennél a pasim? – egy lapra tettem fel mindent. Tudnom kellett a választ, és nem volt kedvem tovább kerülgetni a forró kását.
Louis hápogott egy ideig, végül szélesen elmosolyodott:
– Kibaszottul szeretnék a pasid lenni – válaszolta határozottan.
– Már azt hittem, eldugtad a szekrénybe az igazi Tomlinsont – jegyeztem meg csipkelődve, mire kinyúlt a kezemért, és hirtelen magára rántott. Egy picit felnyikkant – azt hiszem, sikerült a bordáiba könyökölnöm –, ezért úgy helyezkedtem, hogy ne nyomjam agyon szegényt.
Már percek óta faltuk egymást, amikor leesett, hol is vagyunk tulajdonképpen. Elváltam az ajkaitól, összetámasztottam a homlokunkat, és igyekeztem észhez térni.
– Megőrjítesz… Nem hiszem el, hogy ezt a kórházban csináljuk fényes nappal – kuncogtam.
– Legalább most egy ágyon vagyunk – jegyezte meg, aztán fellendítette a csípőjét, hogy a maradék agysejtem is szabadságot vegyen ki.
– Mikor engednek ki? – kérdeztem két sóhaj között.
– Este – lihegte, és lehúzta magához a nyakamat, hogy ott folytassa a kínzást. – Harry! Csinálj már valamit – nyöszörögte a bőrömbe.
– Te jó ég! – sikkantotta Tara, mire olyan lendülettel gurultam le Louis-ról, hogy majdnem a földön kötöttem ki. – Srácok, ne haragudjatok a zavarásért, de a doki mindjárt jön – hadarta, és közben a kezét a szemére szorította.
– Idenézhetsz, van rajtunk ruha – mondta Louis, miközben én elfordultam, és próbáltam lejjebb cibálni a pólómat, hogy ne látszódjon a merevedésem. Ő könnyen beszél, csak magára húzta a takarót.
– Öh, inkább kimegyek… amíg rendbe szeditek magatokat. Addig feltartom az orvost – mondta a lány zavartan. Csak akkor fordultam meg, amikor kettesben maradtunk Lou-val, aki éppen gonoszan mosolyogva nézett végig rajtam.
– Minden oké, Harry? – kérdezte, mintha nem tudná, hogy mennyire kellemetlenül érzem magam.
– Ha hazamegyünk, ezért még megfizetsz! – válaszoltam. Louis szemei azonnal felcsillantak, és nem tudtam figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire érzékien nyalta körbe a száját.
Hihetetlen, de alig több, mint egy óra múlva már otthon voltunk. A Tomlinson család mint mindig, most is kedvesen fogadott, és elhalmoztak minket sütivel, mielőtt bezárkóztunk Lou régi szobájába. Furcsa volt újra ott lenni. Végignéztem a kissé kopottas bútorokon, a halványkék falon és az ágyon… Amikor legutóbb azon feküdtem, egy rossz döntést hoztam, és utána szavakkal bántottuk egymást. Most ő nyújtózott el a krémszínű ágyneműn, és minden mozdulatomat figyelemmel kísérte, amíg hagytam, hogy az emlékek magukkal ragadjanak. Kinéztem az ablakon, és elmosolyodtam, amikor megláttam a diófát a kertben. Egyszer leestem róla és eltörtem a karom...
– Gyere ide! – susogta halkan Louis. Hirtelen megpördültem, és tátott szájjal bámultam, ahogy Lou keze csuklóig a nadrágjában jár, és miközben simogatja magát, halk nyögések hagyják el a száját.
Nem gondolkoztam sokáig, azonnal ott termettem az ágyon, és én folytattam, amit elkezdett. Ez alkalommal gondosan megszabadítottuk egymást minden ruhánktól, és szinte milliméterenként hatoltam belé, hogy kiélvezhessük azt, ahogy lassan, ráérősen összeforrunk.
– Szeretem ezt – nyöszörögte Louis, amikor mozogni kezdtem. Közben a hajamat turkálta, és az arcomat cirógatta. Elkaptam a kezét és nyelvemmel végigsimogattam az ujjain, majd a számba szívtam őket. Lou dereka megemelkedett, és az előnedv a hasára folydogált. Nem tudtam megállni, hogy belemártsam az ujjbegyeit, és aztán lenyalogassam róla. Addigra már szó szerint úgy nyöszörgött, mint akit kínoznak. Pontosan tudtam, hogy mi kell neki, és hamarosan minden lökésnél keményebben döftem előre a csípőmmel. Imádtam hallgatni halk sikolyait. A bőrünk összecsapódásának hangjait. A zihálását, amikor már alig van magánál.
Imádom Louis-t. Gyermekkorunktól mostanáig, és attól a különleges évkezdettől örökké.

VÉGE

11 megjegyzés:

Andrea Nagy írta...

Szia!Hát ez csuda jó lett!Úgy olvasnám még tovább kár,hogy vége.De nem baj majd vigasztalódok más írásaiddal! Párat olvastam már és meg kell ,hogy mondjam élvezetesen fűzöd össze a sorokat és bonyolítod a történéseket. Nagyon tetszik az írásmódod és a gondolataid amiket elénk társz erről a két gyönyörűséges csodálatos fiúról.Írjál még sokat nekünk és leld örömöd az alkotásban!Nagy örömmel olvasnám már a könyvedet is.Hát majd nemsokára,igaz? Szia Drága!

LGy írta...

Nagyon szép volt. Olyan jól esik happy endes Larry történeteket olvasni. Köszönöm. :)

BezTina írta...

Szia!
Nagyon csodás befejezés!
Imádom a stîlusod!
Imádtam Tarat Lout es Hazz-at!
Kiváncsian várom, a Játszuk el... Következő fejezetet! Felcsigáztad a kedelyeket a kis reszlettrl!

Köszönöm szépen, hogy ennek a 'kis' történetnek id a reszese lehettem!

Carmen írta...

Na, az elején a koppanásnál kicsit betojtam, hogy mégse lesz hepiend. De megnyugodtam. Tetszett! :)

Páfrány írta...

Jaj, Tara! :D
Nagyon jó volt! Kétszer is elolvastam!
Tara nagyon jó szereplő! (Esetleg kíváncsi lennék neki egy sztorira :D (persze semmi erőszak ;) ))
Megijedtem, hogy mi lesz velük, az első bekezdés után! De szerencsére minden ok!

Hát, nagyon tetszett!

Dreamy Girl írta...

Helloo 😊
Először is a kis ízelítő a Játsszuk el, hogy tetszelből már kikészített XD Szóval ott kikészültem, pedig még nem is kezdtem el olvasni a mostanit!
Uh, eléggé megijedtem az elejétől, mondom Louis nem lehet ekkora seggfej... Fú, nagyon mérges voltam! És össze is tört a szívem Harryért!
Tara hatalmas arc! Imádtaaam! 😀 Jól megmondta a dolgokat!

"Azt akartam, hogy csajozás helyett – ami valójában pasizás volt –, inkább velem jöjjön le a tóra fürdeni. Csak később jöttem rá, hogy imádom bámulni, amikor a napbarnított teste lassan teljesen meztelen lesz. Amikor vizes a haja, és a szempillái nedvesen összetapadnak. Amikor… – itt elakadt a hangom, mert rájöttem, hogy egy olyan embernek mesélek, akit csupán pár órája ismerek. – Bocsi – suttogtam." Aww jaj én kis szerelmesem *-* olyan megenni való, láttam ahogy beszél róla, és szétolvadtam teljesen! 😊❤

"- Például mindketten halálosan szerelmesek vagytok egymásba már évek óta – tette hozzá." Bizoooony! Jól látod, Tara!! Azok, nagyooon szerelmetesek a bébibogyóim!! 😊😍❤

"– Van egy fényképe rólad, a tárcájában hordja. Az érettségi képed, Zayn szerezte neki – suttogta bizalmasan. – És amikor rólad mesél, hasonló csillogást látok mindkettőtök szemében." Olyan cukiii *-* mindig látom magam előtt, ahogy nézegeti a képet, és ez olyan édes. Végem van 😍😊

Basszus, nagyon megijedtem, mikor Louis ráesett a dohányzóasztalra, aztán ahogy felállt megkönnyebbültem, de aztán megint kikészítettél, mikor összesett! Tudod te, hogy hogyan nyírjál ki folyton XD szívrohamot fogok egyszer kapni XD
Ajj, aztán meg Liam!! Olyan aranyos volt! *-*
Tara meg megmondta a frankót hála! XD imádoom ezt a csajt!!
Harry meg végig ott volt mellette, aww, megeszem 😊😍
És aztán meg végre megtörtént, aminek már régen meg kellett, hogy történjen!! Vááááá!! Kihaltaaaam, alig vártam, mondom mondd már ki, ne szarakodj már annyit, mert az őrületbe kergetsz!! XD

"Lou, lennél a pasim? – egy lapra tettem fel mindent." jaaaj, édeseeeem! Jól tetted!!

"– Kibaszottul szeretnék a pasid lenni – válaszolta határozottan." Ezen felkuncogtam! XD Ez tiszta Louis volt XD
Aztán a kis huncugkodás a kórházi ágyon, meg Tara megint XD

"– Gyere ide! – susogta halkan Louis. Hirtelen megpördültem, és tátott szájjal bámultam, ahogy Lou keze csuklóig a nadrágjában jár, és miközben simogatja magát, halk nyögések hagyják el a száját.
Nem gondolkoztam sokáig, azonnal ott termettem az ágyon, és én folytattam, amit elkezdett. Ez alkalommal gondosan megszabadítottuk egymást minden ruhánktól, és szinte milliméterenként hatoltam belé, hogy kiélvezhessük azt, ahogy lassan, ráérősen összeforrunk.
– Szeretem ezt – nyöszörögte Louis, amikor mozogni kezdtem. Közben a hajamat turkálta, és az arcomat cirógatta. Elkaptam a kezét és nyelvemmel végigsimogattam az ujjain, majd a számba szívtam őket. Lou dereka megemelkedett, és az előnedv a hasára folydogált. Nem tudtam megállni, hogy belemártsam az ujjbegyeit, és aztán lenyalogassam róla. Addigra már szó szerint úgy nyöszörgött, mint akit kínoznak. Pontosan tudtam, hogy mi kell neki, és hamarosan minden lökésnél keményebben döftem előre a csípőmmel. Imádtam hallgatni halk sikolyait. A bőrünk összecsapódásának hangjait. A zihálását, amikor már alig van magánál.
Imádom Louis-t. Gyermekkorunktól mostanáig, és attól a különleges évkezdettől örökké." ezzel meg totálisan kiütöttél! K.O. nekem annyi... Ez a befejezés, végem!!

Köszönöm, hogy olvadhattam! Imádtam minden sorát! (Habár nagyon olvastam volna még tovább, mert nagyon megszerettem ezt a kis történetedet is ❤)
Alig várom a többi csodálatos irományod! ❤❤
Puszillak ❤

Sam Wilberry írta...

Szokás szerint egy csodálatos rész volt, egy remek történet zárófejezete, ami minden tekintetben méltó erre a megnevezésre. <333
Imádtam, először is, másodszor is. :D <3
A tipikus becsapós fejezet, amikor az olvasót szinte szétveti az ideg... hiszen nem tudhatjuk, hogy most heppiend lesz vagy sem. Legalábbis voltak pillanatok, amikor én elgondolkodtam, de végül minden szuperül végződött! <3

"– Megőrjítesz… Nem hiszem el, hogy ezt a kórházban csináljuk fényes nappal – kuncogtam.
– Legalább most egy ágyon vagyunk – jegyezte meg, aztán fellendítette a csípőjét, hogy a maradék agysejtem is szabadságot vegyen ki.
– Mikor engednek ki? – kérdeztem két sóhaj között.
– Este – lihegte, és lehúzta magához a nyakamat, hogy ott folytassa a kínzást. – Harry! Csinálj már valamit – nyöszörögte a bőrömbe.
– Te jó ég! – sikkantotta Tara" ITT AKKORÁT NEVETTEM, hogy csak na!

" A bőrünk összecsapódásának hangjait. A zihálását, amikor már alig van magánál.
Imádom Louis-t. Gyermekkorunktól mostanáig, és attól a különleges évkezdettől örökké." Egyszerűen FANTASZTIKUS, és hiába is szaporítanám a szót, nem találok jobb jelzőt. Pedig én aztán mindig, mindent telepakolok jelzőkkel, ahogy a nagyok mondják, HAHAHAHAHAHAHAHAHAHAHHAHA.
Szóval......... IMÁDOM! És szerintem még el fogom olvasni elejétől a végéig. Mert megéri. <3 Mondtam már, hogy szeretem, ha E/1-ben írsz?!?!?!?! Ja, igen, azt hiszem, egyszer-kétszer már említettem...

Puszik, és kívánom, hogy még sok ilyen szép történettel örvendeztess meg bennünket!

Sam <3 Szeretet! <3

HDawn írta...

Kedves Andi!
Ezt a történetet ilyen rövidre terveztem, az volt a cél, hogy egyetlen éjszaka történéseit foglalja magába. :) Köszönöm a kedves szavakat, igyekszem minél többet írni, és végre kezdek visszarázódni. Megsúgom, idén mindenképpen lesz Vakvágány ;) sok puszi!!

Szia LGy!
Örülök, hogy tetszett, köszönöm, hogy írtál. Sok szeretettel várlak a JEHT új részénél is, amit ma délután teszek ki :) Puszi!

Szia BezTina!
Köszönöm, hogy mindig leírod a véleményed az adott részről, nagyon sokat számít, és már rengeteg támogatást kaptam tőled! Puszi :)

Kedves Páfrány!
A Tarás részeket nagyon szerettem írni, én is bírtam azt a csajt :D Nagyon örülök, hogy tetszett. Most folytatom a Játsszuk el, hogy tetszel történetet, remélem, ott is velem tartasz! Puszi!

Szia Dreamy!
:D Nagyon-nagyon élvezem olvasni a kommentjeidet, ahogy észreveszel minden kis apróságot, perverzséget, cukiságot :) Annyira sokat jelent, hogy minden rész alá kommentelsz... mindig feldobod vele a napjaimat. Köszönöm, és sok-sok puszi neked is :)

Attikaaaa (bocsi, ezt jobban szeretem ;))
Tudom, hogy mindig leírod nekem a véleményedet előolvasóként, mielőtt még kikerülne egy-egy sztori, de ennek ellenére olyan jó itt, a rész alatt olvasni :) Tudod, hogy nagyon sokat jelent a véleményed, és mindent köszönök :)
Imádlak drága, az összes jelződdel együtt :D
Pusziii ❤❤❤

HDawn írta...

Jézusom, éreztem, hogy vmit elnéztem!!
Drága Carmen!
Örülök, hogy tetszett ez a rész is, és várlak más történeteimnél is. Köszönöm a hozzászólást! Puszi :)

Mese írta...

Hmmm, újabb fincsi történet!
Eleinte aggódtam, hogy mi lesz velük, köztük, sőt, hogy egyáltalán lesz-e valami. De megnyugodva sóhajtottam fel az első csók után, aztán pedig újra utáltam mindkettőt, amiért egymással tettek abban a szobában. Most, hogy elolvastam, megint a szeretet uralkodik. :D
Csodálatos történet, viszont túl rövid lett! Ez megrovás most! ;) <3
Alig várom, hogy olvashassam a következő sztorit itt, a blogon.

MK írta...

A Vakvágány c. könyv megjelent?