2017. május 8., hétfő

Játsszuk el, hogy tetszel! - 11. Valami, ami csak a Tiéd

Sziasztok! Ezzel a résszel szeretnék nektek szép hetet kívánni! :) Remélem, tetszeni fog, én nagyon várom a visszajelzéseket! Az előző részhez érkezett kommentekre este fogok válaszolni. 
*************************************

Zuhogott az eső, amikor péntek este kiszálltak a taxiból. Harry a fejük felé emelte a dzsekijét, és már előre sajnálta, hogy tönkre fog menni a műve, ugyanis indulás előtt majdnem egy órát vett igénybe, míg mindkettejük haját tökéletesen beállította. Louis egy határozott mozdulattal lesimította az arcába hulló cseppeket, de még bőrig ázva is olyan hihetetlenül kívánatos volt, hogy Harrynek azonnal összefutott a nyál a szájában, ha csak egy másodpercre is ránézett. Napbarnított bőre vizesen csillogott, és a fehér pólóval tökéletes kontrasztot alkotott. Harry kissé frusztráltan vette tudomásul, hogy este az összes szempár az ő Tündérkéjére fog szegeződni. Kicsit féltékeny volt, de ugyanakkor büszke is, hogy az övé lehet ez a csoda.
– Mi az? – kérdezte Louis, amikor megálltak a klub bejárata előtt, és Harry teljesen elmerengve bámulta.
– Jól nézel ki. Mi az, hogy jól?! Egyszerűen tökéletesen – húzta féloldalas mosolyra a száját Harry.
– Ezzel az a célod, hogy levegyél a lábamról? – nevetett zavartan Louis.
– Az már megtörtént, de sosem árt némi önbizalmat csepegtetni beléd – vonta meg a vállát Harry, és máris maga elé engedte Lou-t az ajtóban.
Louis még akkor is Harry szavain filózott, amikor valaki odabent elkapta a csuklóját, és maga felé húzta. Ijedten kapta fel a fejét, és az egyetlen megnyugvást az adta, hogy Harry keze még mindig a vállán nyugodott.
– Szia szépfiú! – köszönt rá egy… Nos valaki, akinek hatalmas műkörmei, formázott szemöldökét verdeső szempillái és vérvörösre rúzsozott ajka volt.
Lou majdnem hátrahőkölt a meglepetéstől, de csak annyit ért el, hogy nekiütközött Harry mellkasának. Most picit messzebbről is megvizsgálhatta a jegyosztót, és bár a hangja alapján levágta, hogy egy férfiről van szó, meg kellett állapítania, hogy baromi jó munkát végzett a sminkjével. Nőiesebb volt a legtöbb hölgynél, és olyan csinos lábak voltak abba a fehér lakkcsizmába, mintha valami híres sztáré lennének.
– Bocsáss meg neki, most van először ilyen helyen – hajolt oda Harry a sráchoz… vagy lányhoz.
– Semmi baj, hadd nézelődje ki magát! – kacagott a jegyosztó. – Mellesleg, Angel Night a nevem. – A következő pillanatban már nyújtotta is a kezét, de Louis csak akkor kapott észbe, amikor Harry kicsit megbökte az oldalát.
– Ó, helló, én Louis vagyok – makogta, és jól megrázta a felé nyújtott jobbot. Angel újra felkacagott. Lou először nem értette, hogy miért, de aztán Harry is bemutatkozott, megfogta Angel kezét, és egy gyors puszit adott a kézfejére. Már mindent értett. Lehetett volna udvariasabb is egy hölggyel...
Néhány pillanattal később felkerült a csuklójukra a bár nevével ellátott karszalag, majd Angel egy asztalhoz vezette őket. Műanyag üvegcsék sorakoztak rajta, legalább húszféle színben.
– Válassz egyet! – tárta szét a karját Angel a kis fiolák felett. – Ételfesték van benne, és nincs semmi más dolgod, csupán megjelölni a saját színeddel azt, akivel táncolni szeretnél. Hmmm – dünnyögte, majd közelebb lépett Lou-hoz. – Kék, ha nem tévedek – fordult kérdőn Harry felé.
– A legszebb, amit csak a festők kikeverhetnek – válaszolta Harry büszke mosollyal, és eltelt pár pillanat, míg Tündérke rájött, hogy az ő szeméről beszélnek.
– A tiéd pedig zöld – jelentette ki Angel, és ahogy átnyújtotta a megfelelő színeket, újra végignézett a két fiún. – Vigyázz rá! – intézte a szavait Harryhez, majd rákacsintott Lou-ra. Aztán visszament az ajtóhoz, hogy az újabb érkezőket fogadja.
– Hű – foglalta össze Louis, amikor kettesben maradtak, már amennyire ez lehetséges egy majdnem teltházas bulin.
– Egy drag queennél nem lőhetsz mellé, ha királynőként kezeled – súgta Harry a fülébe, majd megfogta a kezét, és a vonagló tömeg felé húzta Louis-t.
– Igyunk előtte valamit! – kérte Lou, és amikor a párja rábólintott, együtt indultak el a bárpulthoz.
– Mit kérsz? – kérdezte Harry, és továbbra sem engedte el Louis kezét.
Lou összevonta a szemöldökét, és tettetett rosszallással nézett rá.
– Ma este te játszod a pasit?
– Felejtsd el ezt, és ne akarj bennünket beskatulyázni egy-egy szerepbe – felelte Harry komolyan, de az ajkai azért félmosolyra húzódtak.
Lou elgondolkozott a szavakon, és kicsit el is szégyellte magát. Pirulva fordította el a fejét, és amíg Harry rendelt, ő a tömeget kémlelte. Furcsa látvány volt, ahogy a fehér ruhákban táncoló tömeg  az ételfestéknek köszönhetően egyre színesebb lesz. Egészen megdöbbentő volt az emberek összevisszasága. Páran egyáltalán nem tűntek ki, de a jegyszedőn kívül akadt még nőnek öltözött férfi bőven. Louis elképzelte magát egy rózsaszín boával, kifestett ajkakkal és parókával, de gyorsan meg is csóválta a fejét, hogy kiűzze belőle a képeket. Visszafordult Harry felé, és amíg az italra vártak, azzal foglalta el magát, hogy bámulja a pasiját. Most vette csak észre, hogy a fiú ruhái eláztak, és a fehér pólója áttetszően tapadt a mellkasára. Elnyílt a szája, amikor felfedezte Harry mellbimbóit a vizes ruhán keresztül, ráadásul a kockái látványa sem volt elhanyagolható.
– Tündérke, minden oké? Vagy durcázol még? – kérdezte Harry, ezzel kirángatva Lou-t a piszkos gondolatok sokaságából.
– Nem durcáztam – felelte, és amikor kiüresedett mellettük egy bárszék, máris felült rá. – Annyi az egész, hogy új nekem itt minden. Nem tudom, hogyan kell viselkedni egy pasival, aki csajnak öltözött. Nem tudom, mit lehet mondani egy melegnek, nehogy megbántsam, pedig nagyon úgy tűnik, én is közéjük tartozom. Nem tudom, mennyire simulhatok össze veled, ha táncolunk majd. Sosem táncoltam még pasival. Semmit sem tudok – foglalta össze reményvesztetten. Olyan aranyos volt, hogy Harry nem bírta megállni, belépett az izmos combok közé, és ajkait ellentmondást nem tűrően Lou-éra szorította. Louis még előtte gyorsan beszívta a levegőt, így volt mivel takarékoskodnia, amíg Harry nyelve az övét simogatta. Amikor elváltak egymástól, Lou első tiszta gondolata az volt, hogy körbenézzen, nem fordulnak-e feléjük kíváncsi szempárok.
– Olyanok mint mi – duruzsolta Harry a fülébe, miközben a kezével megtalálta a nadrág hasítékát Lou térde fölött. Végigcirógatta a puha bőrt, és élvezte, hogy a szőkésbarna szőr csikizte az ujjait, na meg azt, hogy Louis libabőrös lett. – Megint csak azt tudom mondani, hogy lazulj el! – Azzal odaadta Louis-nak az előzőleg megrendelt italt, aki nem gondolkozott sokat, egy hajtásra megitta. Utána kért még egyet.

– Louis Tomlinson, felkérhetem táncolni? – kérdezte Harry, és közben már nyitotta a kis üvegcsét. Szórt a kezébe a zöld porból, és nagyvonalúan végigsimított a tenyerével Louis mellkasán. Amikor végzett, beharapta az ajkát, és úgy csodálta a művét. – Van abban valami átkozottul szexi, hogy megjelölhetlek.
Louis nevetve nézett le magára, aztán ő is megismételte a procedúrát, de a kék színből még Harry arcára is jutott egy kevés. Lou törzsi jeleket rajzolt a mutatóujjával Harry szemei alá, és megállapította, hogy a pasijának minden jól áll.
– Akkor ezt igennek veszem – bólintott Harry.
Bevetették magukat a tömegbe, aztán táncolni kezdtek. Kellett még egy kis idő, mire Louis teljesen feloldódott, de pár számmal később már a tömeggel együtt énekelte a Born this way refrénét. Harry akkor esett egy picit kétségbe, amikor Louis mögött megjelent egy fickó, és minden bizonnyal belemarkolt a fenekébe. Tündérke ijedten nézett hátra, mire a fiú felemelte a sárgára színeződött tenyereit, mintegy magyarázatképpen.
– Tony vagyok – kiabálta túl a zenét és a tömeget. – Táncolunk?
– Csak ha a kezed nem él külön életet – szólt vissza Lou, amin Harrynek nevetnie kellett. Először félt, hogy Louis esetleg felpofozza az idegent, de amikor párja kérdő tekintettel fordult felé, mintha engedélyre lenne szüksége, inkább ledöbbent. Harry megvonta a vállát, és örült neki, hogy Lou nem csinált jelenetet azért, mert egy idegen letapizta. Az viszont egyáltalán nem volt ínyére, hogy ezzel a Tonyval lássa táncolni a pasiját. Keserű tekintettel figyelte, ahogy Lou az idegen felé fordult, és kissé tartózkodóbban, de azért elég szexin mozgatta a csípőjét. Tony egyetlen szerencséje az volt, hogy tartotta a tisztességes távolságot… Harry nem biztos, hogy képes lett volna rá a helyében. Elveszetten nézett körül a tömegben, és szívesen ivott volna valamit, de még akkor sem tudták volna elrángatni Louis mellől, ha már vattát köpött volna. Megfordult a fejében a gondolat, hogy hátulról hozzásimul, és hárman folytatják a táncot, de nem akarta eljátszani a féltékeny macsó szerepét. Szórakozni jöttek ide, Lou végre kinyílt, hagynia kell, hogy egy számot végigtáncoljon azzal a szöszivel. Nem fog belehalni, ha végig kell néznie. Ugye? Ekkor egy tenyér karolta át hátulról, és ahogy Harry lenézett a pólójára, látta, hogy Louis kékjébe most már némi lila is vegyült.
– Szivi, baromi elveszettnek tűnsz – duruzsolta egy mély hang. Ez volt az a pillanat, amikor Harrynek kezdett elege lenni ebből az idétlen játékból. Először jópofának tűnt az egész, de nem számolt azzal, hogy a saját színeiken kívül más színek is fognak keveredni a fehér ruháikon. Amikor az izmos, középkorú férfi egy határozott mozdulattal magához rántotta a derekánál fogva, és Harry megérezte a merevedését, azt hitte, sikítófrászt fog kapni. Nem akart udvariatlan lenni, de ez azért már túllépett minden határt.
– Engedj el! Nem akarok táncolni – mondta határozottan a férfinak, miközben próbálta lehámozni magáról az erős karokat.
– Már rajtad a színem, sajnálom – kuncogott az idegen, és előrelökte a csípőjét.
Louis közben hátra-hátranézett, mert látta Harryn, hogy valami nem stimmel vele, és fogadni mert volna, hogy a nyomulós pasival akadt némi gondja. Amikor meglátta, hogy az unszimpatikus idegen még közelebb vonta magához Harryt, azonnal Tonyhoz hajolt:
– Köszi, igazán jól táncolsz, de akadt egy kis elintéznivalóm.
Aztán megtette az a két lépés távolságot, ami elválasztotta Harrytől.
– Gyere édes, igyunk valamit – intézte hozzá a szavakat, de azért jelentőségteljesen felpillantott az idegenre, aki majdnem egy fejjel magasabb volt nála.
– Bocsi, szivi, de már megjelöltem a színemmel... – mondta a férfi gúnyos vigyorral. Louis egy kutyát képzelt a helyére, ami mindent összepisil, amiről úgy érzi, az övé.
Kényszeredett mosollyal vette ki a zsebéből a kék ételfestéket, a felét a kezébe öntötte, és alaposan lefedte vele a Harry hasán található, oda nem illő lilát.
– Remélem, nem akarsz verekedni – kiabálta túl a zenét, még mindig mosolyogva. A férfit válaszra sem méltatva megfogta Harry kezét, és azonnal utat tört maguknak a tömegben. – Seggfej! – dünnyögte magában, amikor már majdnem a bárpultnál álltak. Csak akkor vizsgálta meg alaposabban Harryt. – Jól vagy? – kérdezte ijedten, amikor meglátta Harry hófehér arcát.
– Lehet, hogy hányni fogok – nyöszörögte Harry.
Louis kapkodta a fejét jobbra-balra, és hamar rájött, hogy ha nem akarják átverekedni magukat a tömegen a vécé felé, egyszerűbb, ha kimennek az épületből. Védelmezőn átkarolta Harryt, és kilépett vele a hűvös éjszakába. A fiú lehuppant a vizes járdaszegélyre, és a fejét előrehajtotta.
– Lélegezz lassan, mindjárt jobb lesz – mondta neki Lou nyugtatóan, és ő is leült mellé. A tenyerével Harry izzadt hátát simogatta, és kutatóan vizsgálta az arcát, miután elsimította a haját az útból. – Mi történt?
– Túl sokat ittam, meleg volt bent, és az a fickó… – húzta el a száját undorodva.
– Csinált veled valamit? – kérdezte Louis, és közben a szemei szikrákat szórtak.
– Nem, vagyis… hozzám dörgölőzött. Állt a farka – felelte Harry, és lassan kifújta a benntartott levegőt. Louis állkapcsa megfeszült, és úgy bámult előre, mintha máris a vérbosszút tervezné. – Semmi baj, Lou – lökte meg a vállát Harry a sajátjával, és kicsit elmosolyodott. – Nagyfiú vagyok már, tudom kezelni az ilyen helyzeteket. Nem emiatt lettem rosszul. Kellett egy kis friss levegő.
Magassarkú kopogása törte meg az utca monoton zaját, mire mindketten hátrafordultak.
– Minden rendben veletek? – kérdezte Angel kedvesen, és mit sem törődve csillogó flitteres szoknyájával, leült Harry másik oldalára. – Rosszul vagy, szívecském?
– Már sokkal jobb – biztosította a fiú.
– Egy gyökér erőszakoskodott vele – bökte ki Louis mérgesen.
– Ez túlzás, Tündérke! – fakadt ki Harry. – Csak táncolni akart, és nem ismerte a jómodort.
– És én még azt hittem, hogy Louis-ra kell vigyázni – bökte meg Angel a műkörmével Harry karját. – Most mi a terv? Lőttek a bulinak?
– Igen! – vágta rá Louis.
– Nem! – mondta szinte ugyanakkor Harry. – Már semmi bajom, és amúgy is szórakozni jöttünk.
Louis hitetlenkedve fordult Harry felé, de amikor látta a teljes meggyőződést az igéző, zöld szemekben, feladta.
– A te döntésed – emelte fel a kezeit megadóan, és semmi rosszallás nem volt a hangjában. – De szokj hozzá, hogy ma este már csakis az én farkamhoz dörgölőzhetsz.
Angel hangosan kacagni kezdett, míg Harry úgy tett, mint aki elgondolkozik az ajánlaton:
– Hm, monogámiát vársz el tőlem? – kérdezte kihívóan, aztán Louis füléhez hajolt, és halkan suttogott: – Csak veled és neked fogok táncolni, Tündérke, ezt megígérem.
Negyedóra múlva újra a táncparketten álltak. Harry elővette a zöld port, és ünnepélyesen ráöntötte a maradékot Lou-ra, aki nevetve, csukott szemmel fordult a plafon felé, hogy az arcára is jusson bőven. Aztán táncolni kezdtek. Gondoskodtak róla, hogy senki ne választhassa el egymástól őket, és ez olyan jól sikerült, hogy a pólóikon a kék és a zöld összekeveredett, és gyönyörű, türkiz árnyalatot kölcsönzött a fehér ruháknak.

Másnap Louis ébredt korábban, már ha a délelőtt tízet koránnak nevezhetjük. Mosolyogva bújt ki a paplan alól. Megállapította, hogy le kell húznia az ágyneműt, és fel kell mosnia a fehér járólapot. Minden olyan színes volt, mintha egy unikornis vérét ontották volna. Rátörtek az esti emlékek, ahogy elhaladt az itt-ott levetett ruháik mellett, és amikor meglátta Harry pólóját, nem tudta megállni, hogy az orrához ne emelje. Aztán egy kék foltot vett észre a háló falán, közvetlenül az ajtó mellett. Oda szorította Harryt, amikor már nem bírta tovább, hogy nincs még mélyen a fiú forró testében. Igen, együtt táncoltak… még azután is, hogy hazaértek. A mozdulataik mintha tökéletesen meg lettek volna koreografálva, de tény, hogy előtte alaposan egymásra hangolódtak a szórakozóhelyen. Akkorát nyelt, hogy félt, Harry esetleg felébred rá. Hátranézett a gyönyörű angyalra, akinek még a haja is kék volt, aztán csöndesen belopózott a fürdőbe.
Amikor Harry felébredt, az első dolog, amit észrevett, hogy Lou nincs mellette. A második az orrába bekúszó finom kávéillat volt. Mintha madzagon rángatnák, úgy csoszogott le a konyhába, és máris elvette az egyik bögrét. Louis mosolyogva figyelte, hogy habár Harry szemei még ki sem nyíltak rendesen, azért az orrát használva azonnal megtalálta a kávéját.
– Színes ujjlenyomatokat hagysz a bögrén... – nevetett Lou, de közben folytatta a szendvicsek elkészítését. Harry már nyúlt volna, hogy elvegyen egy zsömlét, de Louis arrébb tolta a kezét. – Azért előbb moss kezet! – mutatott a mosogató felé.
Harry szó nélkül úgy tett, ahogy kérte, aztán elzárta a csapot és megtörölte a kezét.
– Ami éjjel történt… csak álmodtam? – szólalt meg még álomittas, mély hangon, amitől Louis tarkóján máris végigfutott a borzongás. Harry elvett egy szendvicset, és úgy, a pult mellett állva kezdett falatozni, teljesen meztelenül.
– Fogalmam sincs, mire gondolsz – füllentette Lou, de közben erősen beleharapott az ajkába, nehogy elnevesse magát. Harry szájában megállt a falat, aztán párja arcát kémlelve folytatta a rágást.
– Te most szívatsz? – kérdezte, amikor lenyelte a falatot. – Fáj a seggem, meg úgy az összes izmom a tegnapi tornától a fal mellett. Olyanok is, amikről eddig nem tudtam, hogy léteznek.
– Ó, ha megerőltetem magam, én fel tudom neked sorolni az emberi test összes izmát… – felelte Louis kissé elpirulva.
– Ne tereld a témát! – húzta gonosz mosolyra az ajkait Harry. – Nem illik valakihez, aki napról napra egyre csodálatosabb orgazmusokkal ajándékoz meg. – Louis végre letette a kenőkést, és halványan mosolyogva fordult felé:
– Ha kételkedsz, a nyomok ott vannak a falon, a hálóban – felelte, és amikor meglátta Harry elképedt tekintetét, az arca diadalittas kifejezést öltött.

Egész délután gyerekboltokat kerestek fel, és csodák csodájára szinte mindent megtaláltak, amire Honey-nak szüksége lehet. Nem tudták, pontosan meddig lesz náluk a kislány, csupán azt, hogy Ashlee legalább egy fél évet fog külföldön dolgozni. Este Harry magára vállalta a feladatot, és gyorsan átugrott a közeli boltba, hogy vegyen néhány dolgot a vacsorához. Harry bedobott még egy tábla csokit is, mert imádta az édességet, bár Louis néha rosszallóan pillantott rá, ha benyomott egy egész csomag gumicukrot, miközben filmet néztek. Lou a főiskolán tanulta, hogy ez mennyire nem egészséges, de Harry felhúzta a pólóját, kivillantva a tökéletes kockáit, és azt mondta neki, hogy majd akkor szóljon, ha valami gond van a testével. Louis ilyenkor elnémult, és a kezei úgy indultak el Harry bőre felé, mintha mágnes vonzaná hozzá.
Ahogy vásárlás után kilépett a boltból, a fejére kellett húznia a dzsekije kapucniját, mert az eső már megint szemerkélt. Hatalmas léptekkel igyekezett haza, és boldogan vette elő a kulcsot, amikor végre elérte a bejárati ajtót. Attól, ami a nappaliban fogadta, egy percre megállt a szíve, aztán megtelt valami felfoghatatlan szeretettel, és úgy indult tovább. Honey ott ült a kanapén, és Lou éppen azon volt, hogy megszabadítsa a kislány kalimpáló lábait a lila bakancsától.
– Már kétszer is hívtalak – mondta Louis, amikor kiment az előszobába, kezében a kis cipőkkel. – Emma beállított, azt mondta, sürgős dolga van, ezért már ma el kellett hoznia Honeyt. Aztán ment is a kocsijához.
– Esik az eső, rohantam, és nem vettem észre, hogy keresel – magyarázta Harry, de közben nem tudta levenni a szemét a mézszőke fürtös kislányról, aki annyira belemerült a mesébe, hogy még észre sem vette őt. – Felhívom Ashlee-t, és rákérdezek, mi folyik itt – mondta Harry, de Louis elkapta a kezét, és egy gyors puszit hintett a szájára.
– Majd én. Te most foglalkozz a lányoddal! – Harrynek nem kellett kétszer mondani. Fél perccel később már szorosan ölelte a kislányt, és arról beszélgettek, hogy Harry melyik Barbie-val fog játszani.


5 megjegyzés:

Dreamy Girl írta...

Sziaa!

Juuj, erre vártam minden egyes nap! Folyton frissítettem az oldat, hogy hátha feltetted már! És ma, mikor fáradtan hazaértem, mi fogadott?? Új rész!! El sem hiszed, hogy milyen boldog voltam! ❤�� Megmentetted a hétfői borzalmas napom!
Ez valami csodálatos lett! Wow! Annyira láttam, az egészet! Hihetetlenül fantasztikus rész! *-* Imádtam minden egyes betűjét!
És most akkor jöhet a kedvenc részek kiemelgetése, habár az egészet bemásolnám szívem szerint! ❤

"– Válassz egyet! – tárta szét a karját Angel a kis fiolák felett. – Ételfesték van benne, és nincs semmi más dolgod, csupán megjelölni a saját színeddel azt, akivel táncolni szeretnél. Hmmm – dünnyögte, majd közelebb lépett Lou-hoz. – Kék, ha nem tévedek – fordult kérdőn Harry felé." Még szép, hogy a kék! jaaj ����

"– A legszebb, amit csak a festők kikeverhetnek – válaszolta Harry büszke mosollyal, és eltelt pár pillanat, míg Tündérke rájött, hogy az ő szeméről beszélnek." Aww, hagyjál... Harry bébim, hát kikészítesz az ilyen mondataiddal!

"– A tiéd pedig zöld – jelentette ki Angel, és ahogy átnyújtotta a megfelelő színeket, újra végignézett a két fiún." Még szép, hogy a zöld!! ����

"Annyi az egész, hogy új nekem itt minden. Nem tudom, hogyan kell viselkedni egy pasival, aki csajnak öltözött. Nem tudom, mit lehet mondani egy melegnek, nehogy megbántsam, pedig nagyon úgy tűnik, én is közéjük tartozom. Nem tudom, mennyire simulhatok össze veled, ha táncolunk majd. Sosem táncoltam még pasival. Semmit sem tudok – foglalta össze reményvesztetten. " Jaj édesem, annyira kis elveszett volt itten, hogy megnyunyurgattam volna! Nem tudta, mit kell tenni, meg minden, és aww, megeszem!

"– Louis Tomlinson, felkérhetem táncolni? – kérdezte Harry, és közben már nyitotta a kis üvegcsét. Szórt a kezébe a zöld porból, és nagyvonalúan végigsimított a tenyerével Louis mellkasán. Amikor végzett, beharapta az ajkát, és úgy csodálta a művét. – Van abban valami átkozottul szexi, hogy megjelölhetlek.
Louis nevetve nézett le magára, aztán ő is megismételte a procedúrát, de a kék színből még Harry arcára is jutott egy kevés. Lou törzsi jeleket rajzolt a mutatóujjával Harry szemei alá, és megállapította, hogy a pasijának minden jól áll.
– Akkor ezt igennek veszem – bólintott Harry." Ezekkel a színes részekkel nálam nagyon betaláltál! Imádom! És annyira láttam őket, és olyan szép, és te mindig tudod eskü, hogy mitől halok ki! És az a megjelölés szöveg... Végem...

Dreamy Girl írta...

Tony szerencséjére rendes volt, nem bántom, de az a másik pasi, kapja be!! Ne nyúljon Harryhez, mert harapok! Mondjuk Louishoz se, mert szintúgy belemélyesztem a fogaimat a bőrébe!!
Imádtam, ahogy Louis odament és lerendezte a pasast! Ez az bébi! Csak keményen!!

"– Bocsi, szivi, de már megjelöltem a színemmel... – mondta a férfi gúnyos vigyorral. Louis egy kutyát képzelt a helyére, ami mindent összepisil, amiről úgy érzi, az övé." Ezen szakadtam XDD Imádom a szöveged!! XD

"Kényszeredett mosollyal vette ki a zsebéből a kék ételfestéket, a felét a kezébe öntötte, és alaposan lefedte vele a Harry hasán található, oda nem illő lilát." Ezt neked te kis mocsok!! Lila?? Komolyan?? Pff... A kék és a zöld kiüti, mint atom!!! Ez a két szín tökéletes egymásnak, és semmilyen más szín nem furakodhat oda!! ������������ Vááá! Imádtam!!

"Negyedóra múlva újra a táncparketten álltak. Harry elővette a zöld port, és ünnepélyesen ráöntötte a maradékot Lou-ra, aki nevetve, csukott szemmel fordult a plafon felé, hogy az arcára is jusson bőven. Aztán táncolni kezdtek. Gondoskodtak róla, hogy senki ne választhassa el egymástól őket, és ez olyan jól sikerült, hogy a pólóikon a kék és a zöld összekeveredett, és gyönyörű, türkiz árnyalatot kölcsönzött a fehér ruháknak." Miért akarsz kinyírni?? Ez olyan tökéletes! Gyönyörűű! Te lány, megölsz, komolyan!! ❤❤������

"– Ha kételkedsz, a nyomok ott vannak a falon, a hálóban – felelte, és amikor meglátta Harry elképedt tekintetét, az arca diadalittas kifejezést öltött." Ez az egész párbeszéd, hát behalok rajtuk! XDD Ahh azokat a nyomokat én is megnéztem volna!! Mondjuk látom magam előtt, szóval, ja XDD

"Harry bedobott még egy tábla csokit is, mert imádta az édességet, bár Louis néha rosszallóan pillantott rá, ha benyomott egy egész csomag gumicukrot, miközben filmet néztek." mintha csak én lennék, nem vagyok csokis, de a cukrok... ugyanez történik velem is, ha egyszer a kezeim közé kerül egy csomag, szóval megértelek Harry XDD Habár az én testem azért nekem nagyon nincsenek kockáim, szóval nem szólhatok be így XDDD
A vége pedig nagyon cukii! *-*
Izgatottan várom a kövit!
Köszönöööm, hogy hoztad, imádtam, mint mindig!
Puszillak ❤

Andrea Nagy írta...

Szia!
Most már látom,hogy az elkövetkező részek lesznek a kedvenceim. Ahol kisgyerek van attól végem. Szuper lett ez a rész is,csakúgy mint a többi.Ez a két fiú...ohh nagyon imádom őket. Lou a nagy megmentő nagyon cuki.És Harry ahogy elveszetten toporog a tánctéren...Nem csodálom,hogy letámadták, fujj de egy kicsit gusztustalan lehetett az a pasi.Vizuális alkat vagyok,elképzeltem,és na neem fujj.Csak az a baj,hogy minden mást is elképzeltem...ami egy kicsit felpörgette a fantáziámat khm.
Na jó:csodálatos rész lett,gyönyörűen megírva.Balzsam a szemnek és a léleknek.Köszönöm!Imádtam és nagyon várom,hogy olvashassak a kicsi lányról még többet.Sok puszi!Szia Drága!

HDawn írta...

Kedves Dreamy!
IMÁDLAK!!! De tényleg :) Olyan jó, hogy sikerült örömet okoznom neked a résszel, én nagyon szerettem írni. És a kiemeléseidet is imádom nagyon-nagyon :) Igazából szívem szerint minden egyes mondatot elemeztetnék veled, mert halál cuki és vicces dolgokat fűzöl hozzá mindig :D Köszönöm a kommenteket! Puszi

Kedves Andi!
Bizony, most Honey sokat fog a közelben rosszalkodni... csak vicceltem, amúgy tündéri egy gyerek :D Nem hinném, hogy baj, ha bármi felpörgeti a fantáziát, egy írogató valakinek talán pont ez a célja. Bízom benne, hogy nem rémálmaid voltak tőle :D Köszönöm a kedves szavakat :)
Puszi!

BezTina írta...

szia HDawn!
Szent szines patron által okozott galiba csomó!
-imádtam ahogy Lou reagált a helyfe és az emberekre
- A fokozatok bemutatását, ahogy Lou feloldótott és kezelte a másil palival valo táncot, aztán ahogy kimentette Hazzát...
- Imádtam a másnap reggeli pillanataikat, a visszaemlékezést az este folytatésát illetően
- Jajj és már ott a kis lány :)
megyek is tovább olvasni :)
Köszönöm szépen hogy ezt a részt is olvashattam!