2017. július 20., csütörtök

Escort - 3. fejezet

Sziasztok! Facebookon létrehoztam egy csoportot, amelyben tudunk beszélgetni a történetekről, néha részleteket osztok meg, vagy éppen videókat, képeket. Ha szeretnétek csatlakozni, a következő linken keresztül megtehetitek: HDawn stories 
Mindenkit szeretettel várok! :)
Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, nagyon örülök, hogy tetszett nektek a fordítás. És most itt is vagyok a 3. résszel, ami jóval hosszabb és hm...édesebb(?) :) Kellemes kikapcsolódást kívánok, és kérlek, ne feledkezzetek meg a visszajelzésekről sem! :)


Bill végighúzta a borotvát a nyakáig. Azon fáradozott, hogy eltüntesse azt a kis borostát, amely a nap folyamán kinőtt. Megnézte magát a tükörben – ami még mindig párás volt a zuhanyozás óta -, és a hüvelykujjával megbizonyosodott arról, hogy egyetlen foltot sem hagyott ki az egyenetlen területeken. Elégedetten biccentett, aztán törölközőt csavart a dereka köré. Felkapta a hajsprayt, mellyel simává és egyenessé varázsolhatta a frizuráját, de ezzel majd csak azután foglalkozik, ha már felöltözött. Nem volt értelme előre megcsinálni, hogy majd aztán később összekócolja az egészet.
Mikor visszament a hálóba, azonnal kinyitotta a szekrényét, és az ajkát harapdálva nézett végig a ruhák hatalmas választékán. Farmer vagy sima nadrág? Póló vagy hosszú ujjú? Bőrkabát? Elsétált a nadrágokhoz, és hagyta, hogy az ujjai végigsimítsanak a különböző stílusú és szabású anyagokon, melyek a vállfákon lógtak. Feketét fog viselni, ezt már tudta. De mégis mit? Újra a farmerokra pillantott. Talán egy szűk fazonút választ, ami azért nem tapad rá túlságosan. Kihúzott egy enyhén koptatott farmert, és alaposan megnézte. Vagy talán abban kéne mennie, amelyik a térdénél ki van szakítva? Így kivillanthatna egy kis részt a bőréből. A nadrágok következő csoportjához lépett. Bőr. Megérintette a lágy, fekete anyagot, aztán hagyta, hogy az elméje elkalandozzon. Szabad kezével kihúzta a fűzős részt összetartó vékony szálat, és hirtelen elakadt a lélegzete, ahogy az összes vér kifutott az agyából. Ez tökéletes választás lesz.
A nadrágot a karjára fektette, majd kiválasztott egy fekete, ujj nélküli felsőt, amely második bőrként simult a testére. Aztán egy ing következett, de legalább egy féltucatot kiszedett, mire megtalálta azt, amelyik a legjobban illett a többi ruhához. Ha nem tűnt volna túlzásnak, még egy dzsekit is kiválaszt a szetthez, de rájött, hogy akkor egy plusz réteget kellene lassan lehámoznia magáról. Nem akart emiatt még több erőfeszítést tenni. Ez a gondolat pedig felülírta az összes többit.
Bill éppen belebújt a nadrágba, amikor rájött, hogy hónapok, vagy talán egy egész év eltelt azóta, hogy ekkora gondot fordított arra, mit viseljen. Legtöbbször kap egy emlékeztető hívást az ügynökségtől, lezuhanyozik, és mindössze két perc alatt kiválaszt valami megfelelőt a szekrényből, mielőtt megcsinálná a haját és a sminkjét. Aztán csak kilép az ajtón. Egyszerűen és gyorsan elkészült, mert nem fektetett bele sok energiát, hogy tökéletesen öltözzön fel a ruhásszekrényéből. A mai nap merőben más volt, mert úgy érezte, hogy most többet kell ezzel foglalkoznia.
Az ok nem igazán rajzolódott ki az elméjében, míg meg nem húzta az első vonalat a szemceruzájával. Nagyon izgatott volt ma. Őszintén, elképesztően izgult az esti megbízása miatt, és ez a felismerés teljesen ledermesztette. Túl régóta volt ez a hivatása, túl sok emberrel volt már együtt ahhoz, hogy egyáltalán egy picit is izgatott legyen emiatt. Arra jutott, hogy el kellene gondolkoznia ezen, amint végez a szemfestéssel. Az agya hátsó részébe száműzte a gondolatokat, mint már számtalanszor azóta, hogy az ügynökség felhívta másfél hónappal ezelőtt.
Mindig Billé volt az utolsó szó az ügyfelekkel kapcsolatban. Ő dönthette el, hogy egy személyt fogad-e többször, vagy azt, hogy az új vendéget vállalja-e a kitöltött kérdőív alapján. Amikor befutott egy visszaigazoló hívás erre az alkalomra vonatkozóan, gondolkodás nélkül mondott igent. Csakhogy időközben meg kellett birkóznia azzal, hogy a legalkalmatlanabb helyzetekben álmodozott erről az éjszakáról. Nem volt fair a vendégeivel szemben, hogy míg ők tövig benne voltak, vagy éppen szopta őket, gondolatban teljesen máshol járt. És mégsem tudott ezzel mit kezdeni. Mert ott volt ez a három szó a foglalásban, amely egy percre sem hagyta nyugodni:
Tom, behatolós szex.
Ha belegondolt, ebben semmi új nem volt számára, hiszen sokkal több ember megdugta már, mint amennyit egyáltalán ismer. Még csak felvillanyozónak sem találta, de mégis… Minden alkalommal, amikor rágondolt, a térdei remegni kezdtek, és ki kellett üríteni az elméjét, hogy visszanyerje az önuralmát.
Az egészet megdöbbentőnek találta. Bármilyen érzelmi reakció az ügyfelek felé megalapozottá tette, hogy elutasítsa a találkozót, vagy hogy a kliensek ne kapjanak hozzá szabad időpontot. Bill ezt jól tudta, de nem akarta, hogy megtörténjen. Biztos volt benne, hogy ez csak egy pillanatnyi hóbort. Amint elvégezte a dolgát, és mindenki megy a saját útjára, azonnal el fog tűnni az érdeklődése. Ilyen egyszer már előfordult, még régen, amikor elkezdte ezt a munkát. Végig az a bizonyos férfi járt az eszében, de amint lefeküdtek egymással, teljesen közömbössé vált számára. És ez volt a legjobb, mert így nem kellett szembeszállnia a gyomrában repkedő pillangókkal.
Miközben a szemfestékét satírozta el, próbált többet nem gondolni az egészre. Hamarosan vége lesz, és ő folytathatja tovább az eddigi életét.


Köszönhetően annak, hogy túl sokáig tartott kiválasztani a ruháit, alig maradt ideje, hogy elrendezze a szobát, mielőtt meghallotta a kopogást. Meglepetésében elejtette a kezében tartott könyvet. Mély lélegzetet vett, próbálta magát lenyugtatni, és igyekezett nem úgy viselkedni, mint egy tini az év végi bál előtt. Ránézett az órára, és várta, hogy elérkezzen a pillanat, amikor kinyithatja az ajtót. A gyomra ugrált, miközben magára varázsolt egy mosolyt:
– Tom.
– Szia! – mondta Tom egy apró, félénk mosollyal. Bill kétségbeesetten szerette volna magához ölelni.
– Bejössz? – kérdezte, és arrébb lépett, hogy utat adjon neki.
Tom egy másodpercre oldalra nézett, majd bólintott:
– Igen, öhm… persze – felelte halkan. Belépett, és hagyta, hogy Bill bezárja mögötte az ajtót. Hosszú pillanatokon keresztül csak álltak és néztek egymásra. Tom végigfuttatta a kezét a fonatain, amelyek nem olyan rég készültek el. – Jól nézel ki ma este.
Bill küzdött az ellen, hogy szélesen elvigyorodjon. Csak egy apró mosolyt engedett meg magának, mielőtt közelebb lépett a fiúhoz, és a mellkasára tette a kezeit.
– Köszi.
Egy kicsit oldalra döntötte a fejét, és arra várt, hogy Tom eltüntesse a köztük lévő távolságot, aztán összeérintse az ajkaikat, és ugyanazt az ízt érezze, mint legutóbb. Két érzés között őrlődött. Azt akarta, hogy ez a pillanat örökké tartson, de közben rögtön fel is akarta falni Tom ajkait. Minden a fiún múlott, és ő megadta a lehetőséget, hogy elvesszenek a pillanatban. Tom a nyelvével érintette Bill ajkait, puhán megnyalta, azzal a kellemes mentaízzel, ami már azóta kísértette, mióta először csókolóztak. Bill mellkasára tette a kezeit, és úgy kezdte el tolni az ágy felé, majd lefektette, hogy a lábai lelógtak a földre. Bill hatalmas, sötétre festett szemekkel nézett fel rá, és a kezeit a partnere pólójába akasztotta. Tom fölé mászott, és aztán újra megcsókolta Billt. Az oldalát simogatta lassú mozdulatokkal, majd megragadta az anyagot, ami a testét fedte.
– Szabad? – kérdezte, és megérintette a legfelső gombot Bill ingén. A fiú kényszerítette magát, hogy elengedje Tomot.
Bill lélegzete elakadt, bólintott, aztán hagyta, hogy a saját kezei lehulljanak az oldala mellé. Finoman megborzongott, mikor Tom kioldotta az első gombot. Komoly tekintettel gombolta végig az inget, az ujjai lassan mozogtak egyik gombról a másikra. Bill nem tudta megállni, hogy közben ne bámulja őt, ahogy a nyelve hegyével megérinti az ajakpiercingjét. Egy pillanatra megbánta, hogy az ing mellett döntött, mert az idegörlő művelet megakadályozta abban, hogy csókolózzanak. Pedig mindennél jobban vágyott rá. Egy része szerette volna Tomot a hátára gördíteni, majd úgy szopogatni a nyelvét, mintha egy cukorka lenne, hozzádörgölőzni egészen addig, míg el nem élveznek, mert ha elkezdi, biztos volt benne, hogy képtelen lenne megálljt parancsolni.
Amikor az utolsó gombbal is végzett, Tom óvatosan letolta az anyagot Bill válláról, ő pedig előzékenyen felemelkedett, hogy könnyebben le tudja róla venni. Tom végigsimított Bill karjának puha bőrén, és az ujja megtorpant a fiú egyik tetoválásán. Nem számított arra, hogy mintákat fog találni rajta – nem, mintha a legutóbbi alkalommal olyan sokat látott volna Bill meztelen bőréből –, de most arra jutott, hogy tökéletesen illenek hozzá. Főleg azért, mert a fekete kontrasztot alkotott a selymes, sápadt bőrrel. Gyönyörű volt, csak mint minden más a fiún.
– És ezt? – kérdezte Tom újra, majd megragadta partnere felsőjének a szegélyét, miközben a másik bámult rá.
Sok idő eltelt már azóta, hogy valaki arról kérdezte Billt, mit tehet vele és mit nem. Az árát kifizették a cégnek, tehát automatikusan jogot kaptak mindenre. De ez az új helyzet most nagyon tetszett neki. Bill felült, aztán megint biccentett. Felsóhajtott, amikor a felsője elrepült, és Tom kezei újra a testén kalandoztak.
Bill képtelen volt mást csinálni, mint Tom simogató kezeit nézni, ahogy az ujjaival végigcirógatta a bordáit, majd lecsúsztatta őket a csípőcsontjára. Levegő után kapott, amikor a fiú elérte a nadrágja korcát. Tom elmosolyodott a reakción, és az ujjai már partnere apró mellbimbóinál jártak. Meggyötörte az egyiket, aztán lehajolt, hogy lágyan megcsókolja. Bill nem tudta tovább magában tartani a halk sóhajokat, ahogy Tom nyelve végigszántott a bőrén. Érezte, hogy libabőrös lesz a fiú érintése nyomán. Tom ajkának érintése nyöszörgésre és vonaglásra késztette, ráadásul a fiú fonatai minden egyes mozdulatra végigsimítottak a bőrén, amitől kezdte az eszét veszteni.
A sajátján akarta érezni Tom száját. Szerette volna, hogy ő is levetkőzzön. Arra vágyott, hogy végre benne legyen, miközben nézi, ahogy elélvez.
– Ó! – sóhajtott fel Bill, és a csípőjét a másikéhoz nyomta.
– Túl sok? – kérdezte Tom és visszahúzódott, mielőtt Bill becsúsztathatta volna a kezét a felsője alá. A fiúnak nem volt sok ideje gondolkozni ezen a reakción.
– Túl sok ruha – suttogta Bill, mert alig találta a hangját. – Nem akarod, hogy megérintselek?
Tom ujjai néhány pillanatra újra a fiú oldalán kalandoztak, majd a szemeibe nézve válaszolt:
– De, szeretném.
Bill elmosolyodott és elkezdte felhúzni partnere pólóját.
– Levehetem?
Miután Tom bólintott, nem telt el egy lélegzetvételnyi idő, és már a hátán találta magát, megszabadítva a felsőjétől. Bill a csípőjébe markolt, lágyan hozzádörgölőzött, ezúttal inkább a saját élvezetére. Egy apró nyöszörgés is kicsúszott az ajkai között.
– Mondd, mit csináljak? – súgta Bill, és közben a fiú mellbimbóján írt le apró köröket az ujjával.
– Csókolj meg újra! – felelte Tom, Bill hátát simogatva. – Kérlek.
Bill egy nyögés kíséretében engedelmeskedett. Érzékien átcsúsztatta a nyelvét a édes ízű ajkak között, és az ágyékát újra a másikéhoz nyomta. Annyira szüksége volt az érintésekre, hogy az már fájt, ráadásul a farka a hasa és a szűk nadrág közé szorult. Szerette volna, ha Tom azt mondja neki, üljön vissza, nyújtózzon el az ágyon, hogy le tudja róla húzni a bőrnadrágot. De nem avatkozhatott bele a szex alakulásába. Tomon múlott, hogy hogyan tovább, és úgy látszott, ő tökéletesen elégedett azzal, hogy simogathatja Billt, miközben végeláthatatlanul csókolóznak. Bill nem értette, hogyan tudja ennyivel beérni, amikor minden mozdulatnál érezte Tom erekcióját az övéhez dörzsölődni. A fiúnak is annyira akarnia kell, mint amennyire ő sóvárog érte – és úgy tűnt, ez így is van –, főleg ha figyelembe vesszük az árat, amit kifizetett azért, hogy megkapja.
Bill már azon gondolkodott, hogy teljesen figyelmen kívül hagyja az ügynökség szabályzatát, és meztelenre vetkőzteti Tomot, amikor a másik átölelte a karjaival, átfordította magukat, és elvált az ágyon kiterült és meglepett fiútól. Tom a térdein támaszkodott, Bill lábai még mindig körülötte, majd lenyúlt és egy rántással kihúzta partnere nadrágjából a fűzőt, mire a kényes anyag lassan meglazult. Bill egy kis időre elfelejtette, hogyan kell lélegezni.
– Ez rendben van? – kérdezte Tom szelíden, ahogy elkezdte lassan lefelé húzni a nadrágot.
– Csak ha a tiédet is leveszed – mondta Bill, és a lábaival Tom derekára csimpaszkodott, aztán megemelte a fenekét, hogy könnyebben megszabadulhasson a bőrnadrágtól.
Tom elmosolyodott, aztán az ágy szélére csúszott, ahogy fokozatosan lehúzta az anyagot Billről.
– Igen, én is pont erre gondoltam – mondta, és levette a fiú csizmáit, hogy teljesen kibújtathassa Billt belőle. Egy pillanatra megállt, és megpuszilta a partnere térdét egy ponton, mielőtt kiegyenesedett volna, hogy a saját cipőit is lehúzza. Bill majdnem biztos volt benne, hogy Tom picit elpirult, mikor az övét oldotta ki. A farmer a gravitációnak köszönhetően hamar a földre került, így a fiút már csak egy sötét bokszer takarta, de már az sem sokáig.
Ahogy visszaült, Bill kinyújtotta felé a karját, és végigsimogatta a csípőjét. Még annyi idő elteltével is emlékezett, milyen érzés volt Tom farka a nyelvén. Ha az idejük nem lenne véges, komolyan elgondolkodott volna azon a lehetőségen, hogy megint a szájával kényeztesse.
– Tehát… – kezdte Bill, felnézve a fiúra.
– Tehát – ismételte Tom, lágyan visszalökve Billt. – Elő kell készítenünk téged.
– Nekünk? – kérdezte a fiú egy kis csalódottsággal. Már alig várta, hogy partnere ujjai benne legyenek. Azok a  hosszú és vékony ujjak...
– Neked is segítened kell – mondta Tom, és az orrával Bill fülét cirógatta. – És kéne síkosító is, de nálam nincs…
Bill eltolta magától Tomot, és kinyújtózott, hogy elérje a táskáját. Kivette a szükséges cuccokat, és az óvszert félredobva a fiú kezébe adta a felbontatlan síkosítót. Amikor a szállodába tartott, megállt venni egy újat, mert a félig üres tubus, ami nála volt, azt éreztette vele, hogy ő csak egy kurva. Ez a gondolatmenet elég nagy hülyeségnek tűnt, tekintve a körülményeket.
– Tudod, hogyan…?
Tom egy csókkal szakította félbe Billt.
– Van róla fogalmam, mit csinálok. Ne aggódj – mondta kedvesen, és közben megcirógatta a fiú arcát. – Ez így rendben van neked? Ha meg akarsz fordulni, vagy bármi, akkor nyugodtan.
– Hogy szeretnél? – kérdezte Bill a fiú tenyerébe simulva, és élvezte, hogy a melegség átszivárog az arcába.
– Úgy akarlak, ahogy neked is kényelmes – mondta Tom, és itt egy hosszabb szünetet tartott, amíg próbált előhozakodni egy másik, idegennek ható válasszal. – Jó lenne, ha közben láthatnám az arcod, de ha ez neked nem működik, megértem.
Bill lágyan elmosolyodott:
– Oké, ez teljesen rendben van. Én is szeretnélek látni.
Tom szemöldöke megemelkedett.
– Komolyan?
– Igen – válaszolta Bill őszintén, és felhúzta a térdeit. – Ha még sokat gondolkodunk erről, sosem fogunk tovább haladni.
– Ez igaz – értett egyet Tom, a szemeit továbbra is Billen tartva. A kezét lecsúsztatta a fiú egyik combján, és az ujjbegye hátul, a bejáratánál állt meg. Bill zihálni kezdett alatta, és a csípőjét Tom keze felé ringatta. A fiú óvatosan kínozta, épphogy csak simogatta, de ez is elég volt, hogy Bill lélegzete elakadjon, és emiatt ne tudjon többért könyörögni. Bill szinte megkönnyebbült sóhajt eresztett ki, mikor meghallotta a síkosító tubus tetejének kattanását. Tom egy pillanattal később bekente a selymes, hűvös zselével, majd újra simogatni kezdte. Aztán már eléggé síkos volt ahhoz, hogy egy kicsit benyomuljon. Először az ujja hegyével, később folyamatosan beljebb, kitapasztalva az ellenállóerőt, mielőtt lassan, erősebben csinálta volna, hogy mélyebbre jusson. Bill közben Tom arcát figyelte, nézte, ahogy a fiú koncentrált, és a fogait az ajkába mélyesztette, miközben ő lassan alkalmazkodott hozzá. Egy kicsit több síkosító, és még egy ujj következett, ami már bőven elég volt Bill öröméhez. Tom beljebb nyomakodott, aztán megcsavarta a csuklóját, mire a fiú szinte felkiáltott a gyönyörtől. Tom elmosolyodott, és újra visszadugta az ujjait.
Bill nyöszörgött, és el kellett ismernie, hogy Tomnak tényleg volt elképzelése arról, mit csinál.
Változtatva a helyzetén, Tom végigcsókolta partnere kulcscsontját, és lejjebb, a mellkasát is, majd még egy ujjat hozzáadott az előzőekhez, egészen addig, míg úgy nem érezte, Bill készen áll. A fiú lágyan nyögdécselt, folyamatosan a behatolások elé ment, mert többet akart. Tomot akarta. Amikor Tom kihúzódott belőle, elkapta a fiú hajfonatait, és odahúzta magához, hogy lecsaphasson az ajkaira. Elege volt az előjátékból – bármilyen kellemesen telt –, és ezt tudatni akarta anélkül, hogy szavakat használna. Lábait Tom dereka köré kulcsolta, és hagyta, hogy a fiú hozzádörzsölje a péniszét. Kívánta, hogy végre a kezébe fogja és belé hatoljon, amilyen gyorsan csak lehet.
– Várj egy picit! – mondta Tom, kifordult a csókból, és kinyúlt a majdnem elfelejtett gumiért. Felbontotta, és még azelőtt magára görgette, hogy Bill homlokráncolva csodálkozott volna azért, amiért elhúzódott. – Készen állsz?
Bill bólintott, és a kezeit Tom nyaka köré fonta.
– Tökéletesen.
Tom megcsókolta Bill homlokát, majd újabb adag síkosítót kent a farkára, mielőtt elhelyezkedett, és óvatosan elkezdte a behatolást. Lassan csinálta, lassabban, mint ahogy az előző felkészítés után szükséges volt. Elmerült Billben, olyan mélyen, amennyire csak lehetséges, és kiengedett egy elégedett sóhajt, mielőtt mozogni kezdett. Bill belekapaszkodott a fiúba, és erősen szorította a testéhez, ahogy a másik elkezdte a lökéseket, még akkor is, ha ez azt a fajta lágy érzékenységet hordozta magában, ami ott rejtőzött Tom minden egyes mozdulatában, amikor vele volt. Bill a csillagok alatt eltöltött, régi nyarakra gondolt, az első, tapogatózó érintésekre más fiúkkal. Arra, aki tényleg kedvelte őt, és annyira akarta, hogy jó legyen neki annak ellenére, hogy azt sem tudták, mit csinálnak. Ezek az emlékek sírásra késztették, bár ötlete sem volt, mégis miért. A fejét Tom nyakhajlatába temette, és közben ott csókolgatta a fiút, ahol csak érte, egészen addig, amíg az állandó lökések hatására úgy nem érezte, hogy meg kell érintenie magát. Nagy nehezen kettejük teste közé préselte a karját, de akkor Tom megfogta a csuklóját és visszanyomta az ágyra, hogy ő vegye a kezébe Billt, és a behatolások ütemére kezdje kényeztetni.
Bill nyögdécselt, de teljesen átadta Tomnak az irányítást, aztán csak arra koncentrált, hogy addig érezze a fellegekben magát, amíg csak lehetséges. Minden, amit Tom tett, hihetetlenül jó érzés volt, elég kellemes ahhoz, hogy Bill ne akarja abbahagyni, még akkor sem, amikor érezte, hogy közeleg az orgazmusa, és kétségbeesetten igyekezett valamit kitalálni, amivel elhúzhatja. Hasztalan volt a próbálkozás. Tom vállába zokogott, miközben elélvezett a kezében. A fiú addig tartotta a markában és szorította az ujjait a pénisze köré, míg vége nem lett. Néhány lökéssel később ő is követte.
– Lassan el kell, hogy engedj – mondta Tom lágyan, majd megcsókolta Bill állkapcsát, utána körben az egész arcát, és egy picit a száját is érintette. Bill bosszankodva vette el a lábát a fiú dereka körül, hogy szabadon engedje. – Mindjárt visszajövök, oké?
Bill bólogatott, aztán figyelte, ahogy a másik eltűnik a fürdőben pont úgy, ahogy már sokan előtte. A csap pár másodperccel később folyni kezdett. Bill az ágy másik végébe csúszott, aztán kivette a táskájából a nedves törlőkendőket, amit mindig magánál hordott, majd letisztogatta magát. Amíg Tom nem volt ott, eltüntette a történtek nyomait.
Sokáig csókolóztak, miután Tom visszatért; lassú, lusta, ölelkezős, amolyan “bőr a bőrhöz ér”, szeretkezés utáni csókok voltak. Végül elváltak egymástól, és újra felöltöztek. Bill hagyta, hogy Tom még egyszer, utoljára megcsókolja, mielőtt kitessékelte az ajtón, majd bezárta mögötte. Megfordult, hogy ránézzen az órára.
 – Basszus! – káromkodott Bill az orra alatt, amikor meglátta, hogy 15 perccel túllépték az időt. Tomnak egy egész negyed órányi bónuszt adott, és még csak észre sem vette. Túlságosan el volt ragadtatva a pillanattól, és Tomtól, hogy még többet foglalkozzon vele.
Bill sóhajtott, ahogy elővette a mobilját a táskájából, és már tudta, mit kell tennie. Felhívta az ügynökséget, aztán kivárta, míg a recepciós felveszi. Nem húzta az időt, azonnal a lényegre tért:
– Ne hagyd, hogy Tom új időpontot foglaljon nálam.


10 megjegyzés:

  1. Nagyon tetszett!
    Fél,h ilyen érzelmeket inditott el benne,kíváncsian várom a folytatást,h meddig tart ki ez a nem akar több alkalmat😉😊
    Köszönöm,h fordítod!😘😘😘❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
  2. Miért akarok sírni?
    Nagyon jó lett,tele szivfacsaró jelenettel. Kíváncsi lennék Tom szemszögére, ő hogyan élte meg az első találkozást az első csókokat ezt az érzelmi zürzavart.
    Nem lesz ilyen?
    Nem sokáig lesz köztünk ez az önként vállalt távolság. Bill nem fogja bírni.
    Szerelmes a fiú, csak még nem tudja.
    Jó lett nagyon! Szia Drága! ❤️💙💚💜😘

    VálaszTörlés
  3. Szia HDawn!

    Csak köszönni tudom, hogy általad megismerhetem ezt a történetet is!
    Remekül bánsz a tolladdal mind a saját írásaidnál, bár még csak most kezdem az olvasást, ami remek mert jó sok sztorim van :), mind más írásainak a magyar nyelvre való adoptálásánál. :)

    Köszönöm, Gyöngyi

    VálaszTörlés
  4. Szia drága Petruska :)
    Bill elég kitartó lesz, de hát ember tervez... :D Tudod, hogy nagyon szívesen fordítom. És köszi, hogy írtál 😘 ❤️ Puszi!

    Kedves Andi!
    Hát ez a történet eléggé érzelmi hullámvasút, de azt hiszem, ezután a rész után döntöttem el, hogy én ezt le akarom fordítani. Imádom Bill karakterét, azt, hogy a személyisége összetett, nekem valahogy ettől lesz természetes, emberi :)
    Amúgy minden vágyad így váljon valóra... :D a következő részben alaposabban belelátunk majd Tom fejébe, és ezzel szerintem válaszoltam is a kérdésedre ;) Sok puszi! ❤

    VálaszTörlés
  5. Drága Gyöngyi!
    Én köszönöm, hogy írtál :) Remélem, a saját sztorijaim is tetszeni fognak majd, valahogy mindenképpen tudasd velem, mit gondolsz róluk :) Jó olvasást és kellemes kikapcsolódást kívánok! Puszi! 💜

    VálaszTörlés
  6. Szia Draga!

    Mar nagyon vartam a folytatasat! Irnam azt h ne csinald ezt, de tudom h nem te irod a sztorit :'D
    Ah, imadtam oket, nagyon edesek!!! ❤️
    Bil ugysem fogja sokaig birni h ne talalkozzon Tommal - legalabbis remelem! :D
    Fantasztikus egy resz volt, koszonom a forditast! :)
    Varom a kovi reszt, es persze a tiedhez is! ;)

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
  7. Szia HDawn!
    Köszönöm a fordítást, kiérzik belőle, látszik, hogy te is élvezed a munkát vele. Iszonyatos mély érzelmeket rejt magában ez a rész. Csodálatosan adod vissza a te szavaiddal. Finoman, izgatóan, vágyakozva közelítenek egymáshoz, de félve is, nehogy túl sokat fedjenek fel magukból, túlságosan nyilvánvalóvá váljanak az érzelmeik. Meghatódtam attól az érzelmi töltettől, amit alig tudtak palástolni. Ha azt mondom nagyon tetszett, azzal keveset mondtam el abból az érzelmi töltésből, amit bennem váltott ki. Nem véletlen, hogy Bill nem akar vele többet találkozni, mert fél. Félti a nyugalmát, a szívét. Jó lenne bele látni Tom fejébe, érzéseibe is, hogy benne mit mozgatott meg, mit váltott ki belőle. Szinte biztos vagyok benne, hogy neki is olyan mélyek azok az érzések. Nagyon várom a folytatást.
    Köszönöm az élményt!❤❤❤

    VálaszTörlés
  8. Kedves HDawn!
    Frenetikus volt!
    Minden percét imádtam!
    Kíváncsi vagyok mennyi ideig képes távoltartani magatol Tom-ot...
    És a sors esetleg összehozza e öket más területen....tudatva velük: Ennek így kell lennie :D
    Köszönöm szépen, hogy ezt a részt is olvashattam!
    Kíváncsian várom a következő részt!
    További szêp napot Kívánok Neked!

    VálaszTörlés
  9. Mi az hogy nem engedi az új időpontot!? Egy csöppet meg rémültünk szerintem!
    Roppantul élvezem ezt a sztorit és nem csak az erotikus részek miatt,hanem a hatalmas érzelmek és félelmek miatt! Nem lehetek elég hálás,hogy lefordítod nekünk! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  10. Szia D!
    Igen, én is írtam volna az írónőnek, hogy ne csinálja ezt, de azt hiszem, én is így fejeztem volna be a fejezetet, szóval inkább nem szólok semmit :D Örülök, hogy ez a rész is elnyerte a tetszésedet - én is nagyon szerettem fordítani :) puszi! ❤

    Kedves Szörpi!
    Egy az egyben leírtad az érzéseimet, amik nekem is eszembe jutottak, amikor először olvastam a részt. Olyan végtelenül édesek, komolyan, itt olvadozom néha :D Hamarosan beleláthatunk Tom fejébe is... nagyon nagyon hamarosan ;) Sok-sok puszi és köszönöm, hogy olvasol!💜

    Szia BezTina!
    Én is imádtam minden percét amikor olvastam és amikor fordítottam is. Nagyon közel áll hozzám ez a történet :) Bár én már azt is elbűvölőnek találtam, ahogy Bill készült az estére. A következő rész talán már ma érkezik... ;) Puszi! ❤

    Szia Szuzi!
    Nem is kicsit rémültünk meg :D Imádom ebben a sztoriban az érzelmi töltetet... gyönyörű az egész, de valahogy még sincs eltúlozva. Olyan valóságos az egész. Köszi, hogy írtál :) ❤️Puszi!

    VálaszTörlés