2017. július 6., csütörtök

Vakvágány

Sziasztok! 

Most kivételesen nem új részt hoztam - az is jön 1-2 napon belül -, hanem azért írom ezt a bejegyzést, mert rengetegen érdeklődtetek a Vakvágány után. A történet egy rövid részlete megtalálható Becca Prior – A tanítvány 3. részének végén, és nagyon sokan visszajeleztetek arról, hogy mennyire tetszett, és alig várjátok, hogy az egészet olvashassátok nyomtatott formátumban. Elképesztően hálás vagyok az érdeklődés miatt, és igyekszem viszonozni azzal, hogy végül tényleg egy minőségi, felejthetetlen olvasnivalót adjak a kezeitekbe. 

Gondolom, furcsálljátok, hogy ennyi idő alatt még nem jelent meg a sztori, és úgy érzem, tartozok némi magyarázattal. 

Sajnos az év eleje számomra nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Történt az életemben egy nagy törés, amit még most is próbálok kiheverni. Sokáig hozzá sem nyúltam a Vakvágányhoz (mondván: minek, ha a számomra egyik legfontosabb ember már nem olvashatja el?). A blogot is szüneteltettem, de később rájöttem, hogy az írás mindig ott volt, ha el akartam menekülni valahová, ahol én befolyásolom a szálakat. Egy biztonságos helyre, ahol végül minden Happy End. A hozzászólásaitok átsegítettek a nehezebb időszakokon, újra és újra erőt adtak, biztosítottak, hogy van értelme folytatnom. Két hónapja, nagy kihagyás után belekezdtem a JEHT soron következő részébe, és a napokban a Vakvágányt is átolvastam, szerkesztgettem, de bizony még sok munkám lesz vele.
Nem ígérgetek arról, hogy mikorra készülök el, de tudnotok kell, hogy nem szeretem a befejezetlen történeteket - ahogy a gyorsan összecsapottakat sem -, úgyhogy én azon leszek, hogy mielőbb olvashassátok.

Még egyszer köszönöm a rendületlen támogatásotokat, nagyon szeretlek Titeket! :) 💜



11 megjegyzés:

Hópihe írta...

Szia! Nagyon sajnálom a törést, a szomorúságodat, de fel a fejjel, mindig van holnap. Pozitívan állj a dolgok elébe és nézz a jövőbe, mert erős vagy és le tudod győzni! Mi itt vagyunk, támogatunk, várunk rád, kitartunk melletted! Majd ha úgy érzed, akkor közzé teszed azt, azokat, melyeket jónak látsz. Várni fogjuk!❤❤❤

Tímea írta...

Szia! Mikor Becca könyvében beleolvastam a Vakvágányon c részletbe beleszerettem. Nagyon várom a folytatást. Nem sürgetni akarlak. Sajnálom az életedben a törést, de az ember erős küzd és bizik. Remélem te is egy ilyen egyéniség vagy. A többi irásodat is olvastam igaz csak a napokban mire rátaláltam a blogra. Nagyon tetszik mind. Várni fogok!

Petruska írta...

Sajnálom,hogy nem jól alakultak a dolgaid és nehéz napokat éltél meg!
Sok erőt,Kitartást kívánok neked! Mi itt vagyunk ,várunk és támogatunk!
Remélem ,hogy minden rendbe jön!
Nagyon tetszik amiket írsz,remélem,hogy mostantól csak pozitív dolgok jönnek az életedbe!
Majd amikor úgy érzed akkor megkapjuk,ettől függetlenül el kell mondanom,hogy nagyon várom!


LGy írta...

Kitartás. Szorítunk. Örülünk az újabb írásaidnak. :)

Zsuzsanna Andrea írta...

Sajnálom,hogy nehézségek adódtak az életedben,senkinek nem kívánom a bánatot és szomorúságot! Bár tapasztaltam,hogy néha nagyobb lendületet ad,de ez csak az én gondolatom! Imádom olvasni a történeteidet és megértem,hogy lassan haladsz,neked ez a tempó az elfogadható és jó! Én mindenképp olvasni fogom a könyvedet,bármikor jelenjen is meg,mert roppantul érdekel! Addig is sok kitartást,energiát,remek ötleteket és boldog pillanatokat kívánok! Puszi

Andrea Nagy írta...

Szia Drága!
Minden ember életében eljön az a pillanat amikor számot kell vetnie az életével.El kell döntenie,hogy fontos-e értékes-e amit csinál és az érdemes-e arra,hogy azt megossza másokkal. A Te életedben most jött el az a pillanat és nagyon jól döntöttél,hogy nem hagytad abba az írást.
Nagy kár,hogy mindig valami rossznak ,valami tragédiának kell történni ahhoz,hogy valami megváltozzon az életünkben.Ha minden szép és jó akkor elvagyunk és úgy gondoljuk miénk a világ,erősek vagyunk és legyőzhetetlenek.
De óriásit tévedünk! Azt szokták mondani,hogy magasról lehet a legnagyobbat esni.De én azt mondom ,onnan felállni a legnagyobb dicsőség és ahhoz kell a legnagyobb erő,hogy talpon is tudj maradni.
Csodálatos író vagy!Soha ne hagyd abba az írást!
A könyved pedig majd megjelenik,ha képes leszel elengedni a"kezét".
Ahogy érzed Drága. Sok-sok puszi!

HDawn írta...

Sziasztok! Csak meg szeretném köszönni a kedves szavakat, jókívánságokat, biztatást, szeretet és mindent, amit tőletek kaptam :) Tudjátok, jól esett most kiírni ezt magamból, pedig először nem is akartam róla beszélni senkinek. Aztán rájöttem, hogy végül is a történeteimen keresztül a fejembe láttok, és nem tartottam fairnek falat emelni közétek és a gondolataim közé. Megkönnyebbültem, hogy kiírtam magamból :) Sok puszi, és további jó hétvégét kívánok mindenkinek, aki ezt olvassa. Aki várja a JEHT folytatását, azoknak üzenem, hogy mindjárt érkezik ;)

BezTina írta...

Szia HDawn!
Kitartás! Nagyon örülünk, hogy vissza tértél. A Vakvágányra pedig annyit várunk amennyit csak kell. :)
Köszönjük szépen, hogy nem csak az iráshoz tértél vissza - ami nagyon fontos hisz elsőnek is szerintem sajat magának ir az ember, hogy kikaocsolôdjon, más világba csöppenhessen- hanem hozzánk is!

HDawn írta...

Akármi történik, igyekszem mindig visszatérni :) Nem hiszem, hogy tudnék az írás nélkül élni. Köszönöm, hogy írtál :)

Névtelen írta...

Még mindig várjuk a Vakvágányt!

Névtelen írta...

És még mindig várjuk <3