2017. augusztus 26., szombat

Escort - 13. fejezet

Sziasztok! Itt is a szombati adag, és köszönöm az előzőhöz érkezett kommenteket. Most is sok szeretettel várom őket. Jó olvasást :) 


– Várj! – mondta Bill, és elhúzódott Tomtól, amennyire csak az ölelő karok engedték.
– Mi? Miért? – kérdezte a fiú csodálkozva. Meglepődött, amikor Bill megállította, és valójában még azt sem fogta fel, hogy egyáltalán hagyta, hogy megcsókolja.
– Nos, kezdetnek azért, mert az emberek bámulnak minket – felelte Bill, és körbetekintett az utcán.
– Na és?
– Na és, na és… – mondta Bill sután, aztán egy lépést hátrált, és szúrós szemmel nézett a fiúra. – És másodszor… mi a helyzet azzal a lánnyal, hm? – kérdezte a mellkasa előtt összefont karokkal, és mindent megtett, hogy a lehető legmérgesebbnek tűnjön. Ez könnyebben ment, mint gondolta.
Tom összevonta a szemöldökét, és zavarodottan nézett a fiúra:
– Lány? Milyen lány?
– A kacér kis szőke, akivel annyira otthon éreztétek magatokat az étteremben. Ez nem valami tisztességes vele szemben, nem gondolod? – kérdezte Bill magabiztosan.
– Szőke? – értetlenkedett Tom, és próbált visszaemlékezni a legutóbbi alkalomra, amikor találkoztak Billel. – Várj, te Ginára gondolsz? Ő az unokatestvérem, Simon menyasszonya. Nemrég jegyezték el egymást, és elhívtak magukkal ünnepelni, mielőtt visszarepülnek az Államokba meglátogatni a családot.
– És akkor… hol volt a vőlegény? – kérdezte Bill összeszorított ajkakkal.
Tom alig bírta ki, hogy elvigyorodjon.
– Pont akkor ment ki a mosdóba, amikor te észrevettél minket.
– Ó.
– Ó, bizony – ismételte Tom, és a karjánál fogva újra közel vonta magához a fiút. – Féltékeny voltál – jelentette ki önelégült mosollyal.
Bill azonnal kötekedni kezdett:
– Hülyeség. Nincs semmi, amire féltékenynek kéne lennem – mondta védekezőn, és még inkább magába zárkózott.
– Ühüm – felelte Tom könnyedén, és közben a fiú karját simogatta. – Mi lenne, ha valahol máshol folytatnánk ezt?
– Mit? Folytatni mit? Nem is csinálunk semmit.
– Úgy értem, a beszélgetést – mondta Tom. – Valahol, ami nem az utca közepén van. Valami nyugisabb helyen.
– Én… – kezdte Bill. Nem igazán volt az ötlet ellen, hogy kettesben legyenek, hiába tudta, hogy nem kellene engednie az ösztöneinek. Éppen itt lett volna az ideje, hogy megerősítse az elhatározását, és azt tegye, amit tennie kell. Ehelyett csak ennyit mondott: – Rendben, jól hangzik.

– Szóval itt laksz – mondta Bill, ahogy körülnézett a tágas stúdióban.
– Még igen – válaszolta Tom egy apró vállrándítással. – Éppen most keresek egy új helyet. Valami olyat, ahol vannak szobák és falak, ahová ki tudok tenni néhány képet.
– Azt hiszem, tetszik – felelte Bill, és elől belecsimpaszkodott a fiú pólójába, hogy közelebb ránthassa magához. – Pont, mint te. – Ellentmondást nem tűrően Tom ajkaihoz nyomta a sajátjait, és lassan hátra lépkedett a kanapéig. Ahogy lefeküdt rá, azonnal maga után húzta Tomot is, és a lábait a fiú dereka köré kulcsolta.
– Hé – mondta Tom halkan, ahogy kicsit elhúzódott Bill szájától. – Ez nem beszélgetés.
– Na és?
Tom lágyan eltolta a fiú kezeit, amivel újra magára akarta húzni.
– Azért jöttünk ide, hogy beszélgessünk.
Bill csak pislogott rá:
– Hm?
– Azért vagyunk itt, hogy beszélgessünk – felelte Tom, és közben az ujjaival Bill arcát simogatta. – Ennél jobban meg szeretnélek ismerni.
– Tényleg? – kérdezte Bill, és küzdött az ellen, hogy felragyogjon az arca. Vagy hogy elpiruljon.
– Tényleg. Arra gondoltam, hogy eltölthetnénk egy kis időt együtt. Közben nézhetünk filmet, rendelhetünk kínait.
– Szóval te nem akarsz...öhm…? – kérdezte, és közben egy picit megemelte a csípőjét, hogy összedörzsölje a felette támaszkodó fiúéval. Tom ajkai elnyíltak, és halkan felnyögött, mielőtt válaszolt.
– Ó, Istenem, nem, nem azt akarom. Úgy értem, nagyon-nagyon szeretném, csak még nem most… azt hiszem. Nem akarom, hogy csak arról szóljon.
Bill az ajkát harapdálta, miközben felnézett a fiúra:
– Mit szeretnél? Miről szóljon?
Tom elmosolyodott, és egy sötét tincset Bill füle mögé simított.
– Nem is tudom, de jó lenne, ha adnál rá lehetőséget, hogy kitaláljam.
– Tom – kezdte Bill szomorúan, és közben egy egész beszélgetést lefojtatott fejben, hogy kiszorítsa a gondolataiból a fiú édes, menta ízű csókjait, de Tom könyörgő hangja megtörte:
– Kérlek?
– Akkor vacsi és filmezés? – sóhajtott fel halkan Bill.
– Mm. Ühüm.
– Oké – egyezett végül bele, és játékosan húzgálgatta Tom pólóját. – De ez minden.
– Naná – felelte Tom olyan mosollyal, amitől Bill úgy érezte, elolvad belül.

Bill szorosan Tom oldalához simult, és már a harmadik filmet nézték együtt. Tudta, hogy az első után el kellett volna búcsúznia, aztán kisétálnia az ajtón, hogy újra elszakadjanak egymástól, de túl jó érzés volt, ahogy összebújva bámulták a képernyőt. Bill azzal nyugtatta magát, hogy majd ha vége ennek a filmnek is, ráér elköszönni. Nagyon nehéz volt rávenni magát, hogy otthagyja Tomot, mert érezni a parfümje illatát, és hallgatni a halk hozzászólásait, amit a füléhez hajolva osztott meg vele a filmmel kapcsolatban – akármennyire értelmetlenek voltak -, észveszejtően hiányozna neki. Vele akart lenni, hozzábújni, és nem csinálni semmi mást a létezésen kívül.
És pont emiatt kellett lelépnie.
– Mennem kéne – szólalt meg végül halkan, és elhúzódott Tom ölelő karjától. – Késő van.
– Nincs annyira késő – mondta Tom, és közelebb húzta a fiút. – Legalább ezt a filmet még befejezhetnénk, nem?
– Nem tudom. Úgy értem, nekem… mennem kell.
Tom megérintette Bill állát, és maga felé fordította a fejét. Amikor a tekintetük találkozott, folytatta:
– Szeretném, ha maradnál.
– Nem lehet – suttogta Bill.
– Miért nem?
– Mert ez igazságtalan – felelte Bill, és megrázta a fejét. – Nem tudom ezt veled csinálni. Ahogy magammal sem. Nem akarlak félrevezetni.
Tom is megrázta a fejét:
– Szó sincs erről.
– Dehogynem, éppen ezt teszem veled! – kiáltott fel Bill, és felpattant a kanapéról. – Itt vagyok, úgy viselkedem, mintha minden normális lenne, és ez nagyon nincs rendben. Nem hagyhatom, hogy megtörténjen. Muszáj abbahagynunk… ezt a színjátékot.
– De én azt szeretném, ha próbálkoznánk – mondta Tom, és lassan felállt. Megérintette Bill karját, de a fiú azonnal ellökte.  – Te miért nem akarod?
– Azért, mert egy kurva vagyok – sziszegte Bill. – Bármilyen szép szó mögé rejtheted ennek a jelentését, amitől nem hangzik ennyire szörnyen, de ez a helyzet, és ezt te is pontosan tudod. Azért nem tehetem, mert nem fair, hogy elhitetem veled, lehet köztünk valami, aztán másnap eladom magam annak, aki a legtöbbet ajánlja. Azért nem lehetek a tiéd, mert bárki megkaphat…
Tom hátrált egy lépést, és csalódottság csillogott a szemében. Nem hitte el, hogy Bill ilyen könnyen feladja.
– Tehát meg sem akarod próbálni?
– Ez a probléma másik fele – sóhajtotta Bill, miközben az ujjaival gondterhelten végigsimított a haján. – Szeretném. Nagyon-nagyon szeretném. Én… hónapokig harcoltam azért, hogy kiűzzelek az fejemből, és amikor már azt hittem, végre sikerült… újra megjelentél. Utáltam az egészet. Nem kellett volna, hogy ez történjen, és amikor rájöttem, próbáltalak távol tartani magamtól.
– Ezért ráztak le azzal, hogy nem kaphatok hozzád időpontot – mondta Tom, leginkább magának.
– Azt hittem, ha többet nem látlak, minden rendbe jön – mondta Bill, és kimerültem lehuppant a kanapéra. – Nyilvánvalóan nem működött a terv.
Tom is leült, de tartotta a tisztes távolságot a fiútól.
– És a klubban…?
Bill megrázta a fejét, és nyílt tekintettel nézett Tomra:
– Elképzelésed sincs arról, mennyire eszeveszetten kívánlak – mondta őszintén. – Nem tudnám megmondani, pontosan miért, hiszen alig ismerlek. Még a vezetékneved sem tudom, az isten szerelmére!
– Kaulitz.
– Tessék?
– A vezetéknevem. Kaulitz.
– Kaulitz – mondta ki Bill is hangosan. – Várj, Tom Kaulitz? Mint az a srác, akinek klubjai vannak a városban? Ó, baszki, az a te klubod volt, ugye?!
Tom elvigyorodott.
– Mi másért lett volna szobám az emeleten? A barátod, Jarret találta nekem azt a helyet.
– Basszus – átkozódott Bill, és közben megrázta a fejét. – De ez még semmin nem változtat. Attól, hogy már tudom a teljes neved, még mindig nem ismerlek.
– De még mindig akarsz, ugye? – kérdezte Tom egy kicsit gonosz vigyorral. – Ha ez segít, tudnod kell, hogy nekem is kellesz.
– Hát, kösz – mondta Bill, miközben a talpával a szőnyeget simogatta.
– Nem. Komolyan gondolom. Összebújás a kanapén, rossz filmek, reggeli veled. Nem csak egy gyors együttlétre akarlak egy jelentéktelen iroda kis heverőjén – mondta Tom, majd egy kicsit közelebb húzódott Billhez. – Különleges vagy nekem.
– Mindenki ezt mondja.
– De én komolyan gondolom. Úgy éreztem, te is akarod. Nem úgy csináltad, mintha egy újabb munka lennék, amin minél hamarabb túl akarsz lenni. Valami elképesztő kapcsolat volt köztünk – mondta Tom. – És, istenem, tudom, ez úgy hangzik, mint valami szörnyű közhely, de biztos vagyok benne, hogy te is érted, miről beszélek. Igazam van?
Bill hezitált, mielőtt bólintott egy aprót.
– Igen. De különös kapcsolat vagy sem, én erre képtelen vagyok. Nem tudnálak megcsókolni búcsúzóul, mielőtt lelépek, hogy valaki mással feküdjek le. Megőrülnék, ha azért kellene leállítanom téged, mert még mindig sajog mindenem az előző vendégem miatt.
– Hé – mondta Tom lágyan, és Bill arcát maga felé fordította. – Nem arra kértelek, hogy kösd össze velem az életed örökre. Azt sem kérem, hogy változz meg. Csupán egy esélyt akarok.
– Egy esély – visszhangozta Bill. Mindene azért kiáltott, hogy fogja be, és egyezzen bele.
– Egy esély. Egyelőre csak add nekem a ma éjszakát. Maradj velem, és ne tűnj el, amíg alszom. Aztán a többit meglátjuk – mondta Tom. A tenyerét Bill nyakára fektette, és az ujjaival dédelgette a puha hajat a fiú tarkójánál.
Bill szívverése felgyorsult, ahogy összeakadt a pillantásuk.
– Van egy feltételem – súgta.
– Bármit kérhetsz.
– Meg kell csókolnod. Most – mondta halkan Bill, és Tom kérdés nélkül teljesítette a kívánságát.

8 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziaa!

Ahj istenem vegre! Vegre h Bill beszelt az erzeseirol Tomnak! Es Tom annyira cukiii! ❤️
Bar nemtudom h h gondolta ezt az esely dolgot... :D H viselne azt h Bill massal is lefekszik... :/
Nagyom varom a kovi reszt! ❤️
Koszonom!

Puszi, D.

BezTina írta...

Drága HDawn!
Minden sorát imádtam! Csak úgy faltam ezt a részt is.
Imádtam Tom minden kifejtését, érvelését és Bill kifakadását is, igaz szorult a szivem rendesen de imadtam mert legalább megnyilt...és így valamennyire êszrevétlenül is rést nyitott amin a segitség, a remény és Tom szeretete, pozitovitása és támogatása becsúszhat.
Egy esély...jaj de jô...és kiváncsian varom a fejlemênyeket...de izgulok...velük, értük :)

Nagyon szêpen köszönőm, ennek a résznek a fordítását is és kíváncsian várom a következő részt!
Jôéjszakát és szép napot Kívánok Neked Holnapra!
Puszi!

Andrea Nagy írta...

Szia Drága! Ez igen! Jó hosszú rész volt! Bill megadta magát.. Végre..
Remélem nem kavar be nagyon a munkája a kapcsolatuk alakulásába. Nem fog ez miatt újra menekülni. Köszönöm a részt!
Hát a helyzet az, hogy kezdek megfertőződni! Pedig kézzel lábbal tiltakoztam ellene. 😂😂😂
Puszi! 😘😍

Petruska írta...

Drága HDawn,Nagyon szépen köszönöm!
Az egész részt kimásolhattam volna,mert nem volt olyan sora amit ne szetettem volna,de ezt még is muszáj
"Hé – mondta Tom lágyan, és Bill arcát maga felé fordította. – Nem arra kértelek, hogy kösd össze velem az életed örökre. Azt sem kérem, hogy változz meg. Csupán egy esélyt akarok.
– Egy esély – visszhangozta Bill. Mindene azért kiáltott, hogy fogja be, és egyezzen bele.
– Egy esély. Egyelőre csak add nekem a ma éjszakát. Maradj velem, és ne tűnj el, amíg alszom. Aztán a többit meglátjuk – mondta Tom. A tenyerét Bill nyakára fektette, és az ujjaival dédelgette a puha hajat a fiú tarkójánál.
Bill szívverése felgyorsult, ahogy összeakadt a pillantásuk.
– Van egy feltételem – súgta.
– Bármit kérhetsz.
– Meg kell csókolnod. Most – mondta halkan Bill, és Tom kérdés nélkül teljesítette a kívánságát."
Annyira Imádom Tomot,hogy ezt,így kezelte!Akarja és csak egy esélyt kér,harcolni akar érte!❤❤❤❤😘😘😘😘😘😍😍😍😍😍😍😍😍
Nagyon várom a folytatást!😘😘😘😍😍😍❤❤❤❤❤❤❤

Hópihe írta...

Drága Hdawn!
Jajjjj, annyira imádtam ezt a részt!❤
Megrepedt a féltve őrzött páncélja Billnek végre! Imádtam, ahogy Tom a tettek mezejére lépett és kész tények elé állította Billt. Finoman, óvatosan próbálja megközelíteni Billt, ahogy rá akarja vezetni, hogy nem csak a szex köti, kötheti őket össze, hogy milyen sokat jelenthet egy-egy csendes beszélgetés, egy filmnézés, egy finom bensőséges szex nélküli összebújás! Olyan sok és mély érzelmet, érzéseket rejt magában. Le tudja kezelni Bill a feldobott labdát, megpróbálja vajon amire titkon magában ő is vágyik, ki tudnak alakítani egy közös nyugalmasabb életet, vagy továbbra is a pénzt, a kurválkodást akarja folytatni? Annyira nincs önbizalma, annyira nem hiszi, hogy méltó lehet Tomhoz, hogy ki tudnának alakítani egy közös életet. Nagyon köszönöm, imádás van!❤❤❤❤❤

Hópihe írta...

❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
“- Egy esély. Egyelőre csak add nekem a ma éjszakát. Maradj velem, és ne tünj el, amig alszom. Aztán a többit meglátjuk - mondta Tom. A tenyerét Bill nyakára fektette, és az ujjaival dédelgette a puha hajat a fiú tarkójánál.
Bill szívverése felgyorsult, ahogy összeakadt a pillantásuk.
- Van egy feltételem - súgta.
- Bármit kérhetsz.
- Meg kell csókolnod. Most - mondta halkan Bill, és Tom kérdés nélkül teljesítette a kívánságát."
❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤
Ez lemaradt az előző kommentből, de feltétlen kell, hogy itt legyen!!!

Hópihe írta...

"- Kaulitz - mondta ki Bill is hangosan. - Várj, Tom Kaulitz? Mint az a srác akinek klubjai vannak a városban? Ó, baszki, az a te klubod volt, ugye?"
😂😂😂😂😂😂😂😂😜😜😜😜😜😜😜😜😜😜
Őrülten vigyorgok

HDawn írta...

Kedves D!
Megérte várni, ugye? :) Kellettek már ezek az édes, romantikus pillanatok. Tomért én is odavagyok, imádom a személyiségét ebben a történetben. Köszi, hogy írtál. Puszi :)

Drága BezTina!
Hát igen, az a beszélgetés nem csak a cukiságokról, és arról szólt, hogy az élet mennyire szép és jó és könnyű. Pont a hitelessége miatt áll hozzám annyira közel ez a sztori. És én is imádtam fordítani minden során. Puszi :)

Szia Andi!
Szerintem már megfertőződtél :D Nem érdemes tiltakozni ellene. A mai rész még hosszabb lesz, sztem szeretni fogjátok. Puszi, drága :)

Kedves Petruska, az én drága képfelelősöm és rajongótársam! :D
Azért szeretjük Tomot is, ugye? ;) Én is nagyon imádtam a rész végét, de valami perverz módon kötődöm ehhez az egész sztorihoz :D Már kint is a folytatás. Puszi!

Drága Szörpi!
Úgy szeretem ezeket a kiemeléseket, mert így van róla fogalmam, nektek mikor kezdett el hevesebben dobogni a szívetek. Egyébként ez a történet szerintem egyszerre szívszorító, és néha olyan kellemesen vicces, és a kettősség imádnivaló. Puszi :)