2017. augusztus 27., vasárnap

Escort - 14. fejezet

Sziasztok! Elérkeztünk az Escort mini maraton végéhez, de ne aggódjatok. Jövőhéten fogom hozni a következő részt, csupán annyi, hogy nem minden nap lesz új :) Köszönöm a kitartó támogatásotokat, és kedves hozzászólásokat, mert ti mindig emlékeztettek arra, hogy ezt kell csinálnom. Mindegy hogy a saját történetem írása, vagy fordítás, a lényeg, hogy alkossak valamit, amit aztán megoszthatok veletek. :) 


Tom arra ébredt, hogy Bill közelebb bújt hozzá. Megfordult álmában, motyogott valami érthetetlent az orra alatt, mielőtt újra mozdulatlan lett. Egész éjszaka vele maradt, és már tudta, hogy igaza volt: Bill egyszerűen gyönyörű reggel. Lemosta a sminkjét, mielőtt lefeküdtek aludni, így csak egy halvány vonal maradt a szemei körül. A párna összekócolta a haját, és úgy gondolta, hogy ez a kuszaság még jobban áll neki, mint a tökéletesen fésült frizura. Az arcát már itt-ott árnyékolta az éjszaka alatt kinőtt borosta, és amikor Tom lágyan végighúzta az ujját Bill állán, érezte az apró szálakat.
Csodálatos volt, és Tom eldöntötte, hogy minden reggel szeretne így ébredni. Az ő arcát akarja látni, ha kinyitja a szemét. Érezni akarja, ahogy a lábaik teljesen összegabalyodnak, miközben az ágyon fekszenek. Hallani akarja a hangját a reggelinél. És szeretne vele kifulladásig csókolózni a kanapén, miközben összeölelkezve, teljesen egymáshoz bújva kizárják a külvilágot. A legtökéletesebb dolog lenne a világon, ha minden nap megtehetnék. Előző éjjel órákig tartó, éhes, vágyakozó csókokkal osztották meg egymással az érzelmeiket, és igyekeztek bepótolni a több hónapnyi elvesztegetett lehetőséget. Csak akkor hagyták abba, amikor Bill elkezdett álmosodni, így miután mindketten felvettek egy-egy pizsamanadrágot, rögtön a kényelmes ágyba zuhantak, és egymást ölelve aludtak el.
Tom gondterhelten felsóhajtott. Annyira akarta ezt, és abban is biztos volt, hogy Bill is így gondolja. Mégis… a fiú este felhozott néhány nagyon nyomós érvet arra, hogy miért nem szabadna együtt lenniük. Hiába akarta őt maga mellett tudni, ez képtelenség volt anélkül, hogy teljesen felforgatná Bill életét. Próbált rájönni, hogyan tudnának valamiféle kedvezőbb egyességre jutni. Már a gondolatát is utálta, hogy a fiú hamarosan visszatér a saját kis világába, és éjszakára majd valami random perverz akarja magának. Arról igyekezett elfeledkezni, hogy nem is olyan régen egy volt Bill vendégei közül, és szívesen lenne újra az, ha ez lenne az egyetlen módja, hogy vele legyen. Azt kívánta bár képes lenne megelégedni azzal a tudattal, hogy a fiú szíve csak az övé, még ha a teste nem is – de jól tudta, hogy mindkettőt szeretné. Kizárólagosan magának.
Még akkor is, ha Billt el kell engednie maga mellől, legalább ezt a napot együtt tölthetik, és reménykedhet abban, hogy valami jó is kisülhet ebből a kilátástalan helyzetből.
Tom az ujjbegyével megérintette Bill puha ajkát, amire egy újabb álmos dünnyögést kapott válaszul, de aztán a fiú kinyitotta a szemeit.
– Szia – ásította Bill, és kinyújtózott az ágyon. – Mit csinálsz?
– Téged nézlek – felelte Tom egyszerűen, miközben végigsimított Bill fülének ívén. Bill az orrát ráncolva fordult felé:
– Ó, istenem, miért? Én teljesen… a hajam… – tapogatta végig a fején lévő kuszaságot, és azon tűnődött, vajon nála van-e a hajkeféje, és reménykedett, hogy a fogkeféjét is megtalálja a táskája mélyén, hogy eltüntethesse a reggeli szájszagot, és…
A mentális ellenőrző listájának hirtelen vége szakadt, amikor Tom újra a hátára döntötte, puhán megcsókolta, és az ágyra szegezte.
– Csodásan nézel ki – biztosította Tom, és összedörgölte az orrukat.
– Úgy gondolod? – kérdezte Bill egy apró mosollyal, miközben a kezével végigsimította Tom meztelen mellkasát és vállait.
– Igen. – Újra megcsókolták egymást, aztán Tom a könyökére támaszkodva nézte a fiút: – Szeretnél reggelizni? Maradhatunk nálam, de kimehetünk valahová enni. Te választasz.
Bill elgondolkozva nézett rá, miközben a fogaival az alsó ajkát kínozta. Tom a látványtól egyre inkább úgy érezte, hogy szeretné újra megcsókolni.
– Maradjunk itt. Még nem akarok felöltözni – mondta végül, és Tom egyik fonatát az ujjaira csavarta.
– Benne vagyok. Az hiszem, a konyhában vannak hozzávalók palacsintához – javasolta, és máris az ágy szélére gördült, hogy felkeljen és megnézze.
– Áfonyás palacsinta? – kérdezte Bill reménykedve.
– Talán – válaszolta Tom, és majdnem elolvadt, amikor meghallotta a háta mögül Bill elégedett nyöszörgését.

A reggeli nagyon jól alakult. Tom talált a fagyasztóban egy egész doboz megtisztított áfonyát, pedig  már nem is nagyon emlékezett rá, hogy megvette. Egy részét belekeverte a tésztába, és elkezdte kisütni a zöldeskék színű házi palacsintákat. Ahhoz képest, hogy Bill mennyire vékony volt, meglepetésére hamar eltüntette az első adagot, és máris nyúlt a következőért, miközben vidáman cseverésztek teljesen átlagos dolgokról. Tom mesélt a klubjairól, Bill pedig a könyvekről, amiket nem régen olvasott, és közben a kezeivel artikulált, amit Tom végtelenül megnyerőnek talált.
– És az egész hihetetlenül kusza volt. Be kellett volna tenniük egy táblázatot a könyvbe, ami tartalmazza a szereplők neveit és a kötelékeket, hogy könnyebben követhető legyen – mondta, és közben egy újabb adag palacsintát szúrt a villájára, és azzal hadonászott tovább. – Talán ha a nevek nem lettek volna annyira egyformák, akkor el lehetett volna igazodni, de annyira hasonlítottak – vonta meg a vállát.
Tom bólintott, és csak elmerengve nézte, ahogy Bill olyan lelkesedéssel beszél, hogy csoda, amiért eddig még nem hajított át egy darab palacsintát a szobán. Ahogy ezen gondolkozott, észrevette, hogy Bill következő falatjának szélén a szirupcsepp egyre csak növekedett, míg végül szabadon lecsöppent a fiú meztelen mellkasára.
– Hupsz – mondta Bill csodálkozva.
Tom pillanatok alatt az asztal másik oldalán termett, és még azelőtt lenyalta, hogy a fiúnak egyáltalán lehetősége lett volna felemelni a szalvétát. Egy pillanatra mindkettejüknek elállt a lélegzete, és innentől kezdve teljesen megfeledkeztek a reggeliről. Bill belemártotta az ujját a tányérra kifolyt szirupba, és oda kente, ahol azt akarta, hogy Tom megcsókolja. Egyre lejjebb és lejjebb haladtak. Tom nemsokára már előtte térdelt, és a hasát puszilgatta. Bill halkan zihált, és azon gondolkozott, vajon hogy vehetné rá Tomot, hogy egy kicsit még lejjebb haladjon, és más dolgokat is megkóstoljon. Olyan dolgot, ami most éppen a pizsamanadrágjának feszült, és szinte könyörgött a figyelemért.
– Tom – suttogta, és maga felé fordította a fiú arcát, miközben ő is letérdelt hozzá a padlóra. A ragacsos mellkasa összesimult Toméval, miközben éhesen nyalogatta a szirupot az ajkairól. Nagyon finom volt, mint a cukor és a vágy keveréke, és Bill nem foglalkozott a konyha hideg járólapjával, amikor elnyújtózott rajta, hogy a fiút magára húzhassa. „Minden reggelnek így kellene kezdődnie” – gondolta magában, és a lábaival közelebb vonta Tom csípőjét a sajátjához.
– Tiszta ragacs vagy – állapította meg Tom kuncogva, és a fiú szája szélét csókolgatta. Bill folyton igyekezett elkapni az ajkait, mire ő nevetve húzódott el minden alkalommal.
– Ühüm – értett egyet Bill, és Tom állát csókolgatta, ahol éppen elérte.
– Le kéne zuhanyoznod – ajánlotta Tom, és egy kicsit hozzádörgölőzött a fiúhoz. – Be kell nedvesíteni és szappanozni téged.
– Hm. Ühüm – dünnyögte Bill az egyetértése jeleként. Ez egy olyan dolog volt, ami szerepelt a rövid tiltólistán, ezért sosem csinálta az ügyfeleivel. Az ügynökség nem engedte a biztonsági kockázatot a nedves és csúszós felületek miatt. Már a gondolat – hogy most valami újat fognak együtt csinálni -, elég volt ahhoz, hogy az alhasa megfeszüljön a vágytól. – Velem tartasz?
– Jó ötlet – felelte Tom. – Most már én is mindenhol ragadok.
Bill egy kicsit távolabb tolta a fiút, kimászott alóla és gyorsan lábra is állt. Aztán a kezét nyújtotta, hogy Tomot is felhúzza.
– Fogadjunk, hogy ketten elérhetjük, hogy még ragacsosabb legyél – mondta vigyorogva, aztán megragadta Tomot, és maga után húzta a fürdő irányába.
Amint beléptek az ajtón, Tomnak alig akadt lehetősége arra, hogy megnyissa a vizet a zuhanyzóban. Bill kezei az egész testét végigjárták, és amikor egy picit elfordult, hogy beállíthassa a hőfokot, a fiú végigcsókolta a gerince vonalát, és közben lassan lehúzta róla a nadrágot. A víz még alig melegedett fel, amikor a fiú benyomta őt a zuhany alá egy szédítő, izgalmas csók kíséretében.
– Jól nézel ki vizesen – dorombolta Bill, és közben Tom vállait simogatta.
– Akkor talán máskor is meg kéne ismételnünk ezt – válaszolta Tom, és egy puha csókot adott Bill orrára, mielőtt kinyúlt a tusfürdőért, hogy nyomjon belőle a kezére egy kis adagot. – Nedves és szappanos, emlékszel? – kérdezte érzékien, aztán a tenyerét Bill mellkasára simította, hogy elkenje rajta a zselét. Bill egy darabig csak nézte a lágy, kényeztető kezeket, majd összegyűjtött a markában egy kis habot a saját bőréről, hogy aztán az ujjaival a fiú farkára markoljon.
– Még ragacsosabb, emlékszel? – kérdezett vissza szexin mosolyogva, és közben lassan hátrahúzta a bőrt Tom péniszén.
Tom felnyögött, és a tisztálkodásról szóló gondolatai teljesen mellékvágányra terelődtek, amikor Bill közelebb lépett hozzá, és a farka hegye minden egyes mozdulatnál a hasához dörzsölődött. Bill szenvedélyesen megcsókolta, míg ő a hátára simította a kezét. Lassan csúsztatta egyre lejjebb a tenyerét, és végül a csúszós ujjai megtaláltak az utat Bill fenekéhez. Először csak cirógatta a bejáratot, de a mozdulataiból érezhető volt, hogy elképesztően szeretne beléhatolni.
– Bill – dünnyögte Tom, és belecsókolt a fiú nyakába, hogy kicsit elfojtsa a kitörni készülő nyögést. – Lehet nekünk…? – kérdezte, miközben egy picit bedugta az ujja hegyét.
Bill nyöszörgött, ívbe hajlította a hátát, hogy Tom könnyebben hozzáférjen, és már ott volt a nyelvén a beleegyezés, amikor a valóság kegyetlenül arculcsapta:
– Nem csinálhatjuk – mondta bocsánatkérően.
Tom azonnal lemerevedett, és megfogta a fiú kezét, amely a mellkasát kényeztette.
– Miért nem?
Bill zavarában a homlokát ráncolta, elnézett oldalra, és a zuhanyfüggönyt kezdte vizsgálgatni. Óceánkék volt, átlátszó buborékokkal, amelyek átengedték a fényt.
– Dolgoznom kell ma este – felelte halkan. – Ha most hagyom neked, hogy te… akkor én… nem lesz nekik olyan jó érzés.
– Ó.
– Ha megtehetném, azonnal beleegyeznék – mondta Bill őszintén, és ismét a fiúra nézett. – Tényleg. Nagyon szeretném újra.
– Én is – sóhajtotta Tom, és az ujjaival végtelenül lágyan simogatta Bill arcát. – Akkor… mi az, amit csinálhatsz?
– Például ezt – súgta Bill, és a kezét újra Tom farka köré fonta.
– Elélvezhetsz?
– Nem hinném, hogy az probléma lenne – felelte lassan Bill. Még sosem volt azzal gondja, hogy egy nap akár többször elélvezzen.
Tom elgondolkozva bólintott:
– Oké – mondta, és finoman eltolta magától Bill kezét. Azonnal letérdelt a zuhanytálcába, miközben a zubogó víz a hátát áztatta. Billnek alig volt ideje, hogy a csodálkozástól elkerekedjenek a szemei, mielőtt Tom kóstolgatva megnyalta őt, aztán a nyelvével körbeölelte a makkját, majd lassan az egész hosszát eltüntette a szájában.
– Ó, istenem! – nyögte Bill, és a zuhany falának dőlt. Nézte, ahogy a fiú lazán, de őrjítően csodálatos módon bólogat az öle előtt. Nem is emlékezett arra, mikor volt olyan, hogy valaki ennyire önzetlenül kényeztette anélkül, hogy viszonzást várt volna. Tom szája elképesztően jó érzés volt a farka körül… nedves és forró, a hasára zubogó víz pedig hűvös. Ez a kettősség pedig egyszerűen elvette az eszét. Kétségbeesetten mozdította előre a csípőjét, mint egy kiéhezett tinédzser. Az évek alatt betanult megfontoltság és önuralom, amire a munkája során annyira figyelt, most hirtelen semmivé foszlott.
Tom az egyik kezével Bill csípőjét simogatta, a másikkal pedig a combja hátuljánál fogva vonta még közelebb magához, és közben egy percre sem hagyta abba, amit a szájával művelt. Ez egy olyan dolog volt, amiben Tomnak nem volt túl nagy gyakorlata, de Bill édes nyöszörgése biztosította arról, hogy jól csinálja.
– Ahh, Tom – zihálta Bill, miközben a lábai már folyamatosan remegtek, ahogy az egyik kezét a fiú fejére támasztotta. – Én…
Tom csak morgott válaszul, és még mélyebbre engedte Bill farkát, ami elég volt ahhoz, hogy átlendítse a határon. Mindent lenyelt, amit Bill adott neki, és még utána is lágyan szopogatta, amíg  elcsitultak a kapkodó légvételei. Miután kiengedte a szájából, mosolyogva nézett fel rá.
Bill azonnal letérdelt hozzá, az arcát a tenyere közé fogta, és kétségbeesetten csókolta. A saját spermájának sós íze összekeveredett Tom édes aromájával, és arra jutott, hogy ez még a juharsziruppal leöntött áfonyás palacsintánál is finomabb.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!

Istenem! Ez a resz egyszerre volt csodalatos es szomoru is szamomra!
Imadom h Tom ennyire akarja ezt a kapcsolatot Billel es h barmire hajlando lenne! ❤️
De ez a resz:
"– Bill – dünnyögte Tom, és belecsókolt a fiú nyakába, hogy kicsit elfojtsa a kitörni készülő nyögést. – Lehet nekünk…? – kérdezte, miközben egy picit bedugta az ujja hegyét.
Bill nyöszörgött, ívbe hajlította a hátát, hogy Tom könnyebben hozzáférjen, és már ott volt a nyelvén a beleegyezés, amikor a valóság kegyetlenül arculcsapta:
– Nem csinálhatjuk – mondta bocsánatkérően.
Tom azonnal lemerevedett, és megfogta a fiú kezét, amely a mellkasát kényeztette.
– Miért nem?
Bill zavarában a homlokát ráncolta, elnézett oldalra, és a zuhanyfüggönyt kezdte vizsgálgatni. Óceánkék volt, átlátszó buborékokkal, amelyek átengedték a fényt.
– Dolgoznom kell ma este – felelte halkan. – Ha most hagyom neked, hogy te… akkor én… nem lesz nekik olyan jó érzés.
– Ó.
– Ha megtehetném, azonnal beleegyeznék – mondta Bill őszintén, és ismét a fiúra nézett. – Tényleg. Nagyon szeretném újra.
– Én is – sóhajtotta Tom, és az ujjaival végtelenül lágyan simogatta Bill arcát. – Akkor… mi az, amit csinálhatsz?"
Ez olyan szivszorito volt szamomra! :'( H nem lehetnek ugy egyutt ahogy szeretnenek, de Tom meg ebbe is beleegyezik (legalabbis most meg).
Nagyon varom a folytatast! ❤️
Es amugy, egyre inkabb olvasnam mar az uj sztoridat! :D Tudom h addig meg van egy epilogusod is, de ahj mar nagyon varom h egy ujabb tortenetedet olvashassam! :)

Puszi, D.

Petruska írta...

Imádom!😘😘😘❤❤❤❤
Bill olyan zabálni való!Tom meg nagyon aranyos!😍😍😍😍
Köszönjünk😘😘😘😘😘

Hópihe írta...

Jajjj, istenem! Elaléltam, elolvadtam tőlük. Olyan mély érzelmek lappanganak bennük, melyeket még maguk sem ismertek fel, még maguknak sem mertek igazán bevallani. Gyönyörű, megható volt az a reggeli ébredés, ébresztés. A reggeli történéseire csak mosolyogva tudok gondolni, bájos,szerelmetes, izgató. De el is szomorodtam a zuhanyzóban elhangzottaktól. De Tom még így is önzetlen volt, kérdés meddig??? Imádtam, imádtam, imádtam!!! Köszönöm ezt a csodálatos-szomorkás részt, nagyon várom a következőt!!!:))

Andrea Nagy írta...

Szia Drága!
Borzasztó kíváncsi vagyok, hogyan oldják meg azt, hogy együtt legyenek a jövőben. Tomnak nem lesz egyszerű elfogadni Bill munkáját. Lehet nem is tudja majd feldolgozni. A szerelem már megvan, de nem lesz ez kevés?
Köszönöm a fordítást. Elkenyeztettél minket ezen a hétvégén! Imádtam! Puszi 😍😘😘😘❤️💙💚

Zsuzsanna Andrea írta...

Szia!

Hü nagyon elfoglalt voltam a hétvégén de erre eszmélni igy hétfő délután az valami szuper! Egyszerre három rész és végre talán picit enyhül Bill ellenkezése! Mondjuk Tom nagyon szépen és ügyesen udvarol neki! Imádom ezt a két pasit! Köszi a hétvégi sok munkádat a forditással! Puszi

BezTina írta...

Drága HDawn!
Ez egyszerűen elképesztő!
Ez odáig rendben van, hogy szeretik egymást...ês Tom mindent meg tesz, hogy Bill feloszlassa magában a kêtségeket ês éreztesse vele, hogy bárhogy is állnak a dolgok ő szereti....
De meddig mehet ez? Hisz Tom maga is mondta, hogy Billnek igazan helytallo érvei voltak...amk nem azt jelenti hogy fell kell adni...csak hat piszok nehéz dolguk lesz...de oké az élet nem könnyű...viszont mindenkinek meg van a maga foltja...Billnek Tom az...:)
Kíváncsian várom a következő részt!
Nagyon szépen köszönöm ennek a résznek a fordítását is!
További szép estét Kívánok Neked!
Puszi

HDawn írta...

Kedves D!
Ez már csak egy ilyen történet, és igen... ott egy kicsit nekem is megszakadt a szívem. De még nagyon sok rész van hátra, meglátjuk, hogy alakul a sorsuk ;) Sok puszi!

Szia Petruska!
Igen, Billt imádjuk, mert Bill, Tom meg végtelenül cuki ebben a sztoriban :) Sok puszi!

Drága Szörpi!
Tomnak tényleg nem lehet könnyű, de egyelőre még annak is nagyon örül, hogy Bill nem menekül tőle. Ez már hatalmas haladás, azt hiszem :) Örülök, hogy tetszett, és köszönöm a kommentet. Puszi :)

Szia Andi!
Hát, majd lassan kiderül, hogy a szerelem tényleg legyőz-e mindent :D Igyekszem majd többször is elkényeztetni titeket :) Puszi!

Kedves Szuzi!
Biztos jó lehetett egymás után három részt olvasni. Lehet, lesz még ilyen ;) Jaj, én is annyira nagyon imádom őket... Puszi :)

Szia BezTina!
Sietek a következő résszel, mert nem árulhatom el, meddig fogják ezt így bírni ;) Még van hátra sok rész, sok minden fog történni, és reméljük, valahogy kialakulnak a dolgok :) Puszi