2017. augusztus 2., szerda

Escort - 6. fejezet

Sziasztok! Escort, hatodik rész, és szerencsére még messze a vége :) Ismét egy érdekes fejezet, kíváncsi vagyok, mit gondoltok Billről. Köszönöm az előző részekhez érkezett kommenteket. Nagyon jó érzés olvasni őket, mert hiába nem én írom, azért a fordítás az enyém, ráadásul imádom a sztorit, és jó veletek kibeszélni :) Kérlek, most se hagyjatok cserben. Puszi! :)


Még sötét volt, amikor Bill felébredt. Kellemesen érezte magát, ahogy teljesen Tom forró testéhez simult, de ez a jó érzés csupán egy pillanatig tartott. Amikor az agya eléggé felébredt ahhoz, hogy tudja, mi folyik itt, azonnal pánikolni kezdett. Kipattant az ágyból, és próbálta magára kapkodni a ruháit olyan gyorsan és csöndesen, ahogy csak lehet. Tom álmában dörmögött, de szerencsére egyáltalán nem ébredt fel. Pár perccel később Bill már a lépcsőn rohant lefelé, mintha üldöznék, hogy minél hamarabb elhagyja a klubot. A taxival szerencséje volt, és egy kicsivel több borravalót adott a sofőrnek, mert pont arra járt, amikor szüksége volt rá. Ahogy hazaért, első útja a fürdőbe vezetett, hogy vegyen egy hosszú, forró zuhanyt, és igyekezett minden olyan nyomot eltüntetni magáról, ami arra emlékeztette, mennyire hülye és meggondolatlan volt. Lehetett volna annyi esze, hogy távol tartsa magát egy klienstől, még akkor is, ha Tom már csak egy régi ügyfele. Még az ügynökséggel kötött szerződésében is volt olyan pont, ami kitért erre, és amely felett egy hatalmas NE TEDD felirat villogott.

Tökéletesen tisztában volt ezzel, mégsem tudott nemet mondani az ösztöneinek. Még két másodperc, amíg befejezi a zuhanyozást, és Tom végre újra eltűnik az életéből. Aztán minden úgy halad tovább, ahogy kell, és a dolgok pikk-pakk rendbe jönnek.
Kilépve a fürdőből, bevett egy altatót, mert biztos volt benne, hogy az agya az éjszaka körül fog forogni, miközben újra és újra lejátssza magában a történteket. Muszáj volt aludnia egy kicsit, nehogy karikák legyenek a szeme alatt. Kicsit későbbre várt egy vendéget, és ki örülne annak, ha egy csinos fiúért fizetne, helyette pedig egy végtelenül kimerültet kapna?

– Mondtam már, valami közbejött – magyarázta Bill, miközben olyan sötétre festette a szemét, amennyire csak lehet. A telefonját a füléhez szorította, és hallgatta Angela nyafogását amiatt, hogy előző este otthagyta őket. – Tudod jól, nem léptem volna le köszönés nélkül, ha nem valami életbe vágó dologról lenne szó. Persze, hogy fontos volt – sóhajtotta, miközben meggyújtott egy cigit és beleszívott. – Mondd meg Katnek, hogy sajnálom, és jóváteszem majd. Például egy vacsival? Rajtam?! Nem, nem, ahol csak szeretnétek – mosolygott, és a szeme körül lévő sötét vonalat kicsit élesebbre rajzolta. – Oké, rendben. Mennem kell, programom van ma estére. Persze, hogy ők is fontosak! Később beszélünk.
Lenémította a telefonját, és homlokráncolva nézte a tükörképét, miközben újra szívott egy slukkot. Rosszul érezte magát amiatt, hogy hazudott a barátainak – kezdve azzal, hogy előző este  jól faképnél hagyta őket -, de úgy gondolta, meg kell tartania a titkát. Mégis, a szíve mélyén már nagyon kezdett belefáradni a titkolózásba.

Bill mosolygott, miközben kitárta az ajtót:
– Helló, Wendy!
– Helló, kedvesem! – csacsogta a nő, aki a lábujjától a feje búbjáig selymet viselt, és szinte betáncolt az ajtón. Egy kicsit megcsípte Bill arcát, mielőtt folytatta: – Ó, szívecském, fogalmad sincs arról, mennyire vártam ezt az estét. – Wendy végigsimított a frizuráján, és a fiúra mosolygott, amitől kis ráncok tűntek fel a szeme sarkában. – Nem tűnsz ma valami vidámnak. Mintha nagyon el lennél merengve. – Megállt Bill előtt, és a tenyerébe fogta a fiú arcát. – Olyan vagy, mint egy kicsi, ideges nyuszi. De azt hiszem, ez tetszik.
– Úgy gondolod? – kérdezte Bill az egyik szemöldökét a felhúzva. Közelebb rántotta magához a nőt és a karjaival átölelte a derekát.
– Ó, igen, édes, pici nyuszim – mondta Wendy. Felemelkedett a lábujjaira, aztán hagyta, hogy a fiú lehajoljon hozzá. – Ne aggódj, anyuci majd leápol.
Bill lassan eltüntette a köztük lévő távolságot, a nő ajkai után sóvárgott, de hagyta, hogy innentől Wendy irányítson. Ahogy a nyelvük puhán összeért, Bill hiába próbálta, képtelen volt kizárni azt a gondolatot, hogy a nő csókján nem érzi a mentát. Valaki olyat akart, akinek mentaíze van, és akihez nem kellett lehajolnia, ha csókolóztak. Szerette volna…
Elvonatkoztatott a gondolattól, és végre normálisan megcsókolta Wendyt. Az agyát teljesen kiürítette, és átadta magát a testi vágyaknak. Ha egyáltalán nem gondolkozik, az elméje legalább nem azokkal a dolgokkal van elfoglalva, amikkel amúgy sem kéne. Ha nem gondolkozik, támaszkodhat az ösztöneire a munkájával kapcsolatban.
Egyszerre egy réteg ruhát hámozott le a nőről, hagyta, hogy minden kecsesen lecsússzon a padlóra. Aztán a kezével járta végig Wendy bőrét, amely mindenhol forró volt és lágy. A mellei feszesek voltak a tapintása alatt, még ha ez csak a plasztikai beavatkozásoknak köszönhető is. Bill a hátára fektette az ágyon, majd végigcsókolta a nyakától kiindulva. Az érzésre koncentrált az ajkai alatt, a kellemes illatú női parfümre, ami bekúszott az orrába, mielőtt a nyelve hegyével lágyan megérintette a mellbimbóit. Lassan haladt egyre lejjebb a csókokkal, és ahogy figyelte a reakciókat, alkalmazkodott hozzájuk. Az orrával érintette meg Wendy combját, arra ösztönözve a nőt, hogy nyissa szét őket. Puha, nyelves cicapuszikkal lepte be a bőrét egyre beljebb és beljebb kalandozva, és akkor sem állt meg, amikor meghallotta a kéjes nyögéseket. Szerencsére ez egy olyan dolog, amiben Bill jó volt, és még álmában is tudná csinálni, ha kellene. Hamarosan Wendy egész teste megvonaglott, aztán felkiáltott, és a csípője is elemelkedett a matracról.
– Ó, istenem, Bill, igen! – nyöszörögte, és amikor elélvezett, a combjai belső felső felét a fiú arcának két oldalához szorította. – Igen, igen! – Wendy lenyúlt, és az ujjait Bill hajába mélyesztette, majd finoman meghúzta a tincseket, siettetve, hogy végre maga felett tudja a fiút.
– Az hiszem, még mindig túl sok ruhát viselek. Ugye? – suttogta Bill a nő fülébe, amikor elhelyezkedett rajta.
– Mm, igazad van – felelte Wendy álmodozó hangon, majd a kezét becsúsztatva kettejük közé, próbálta kitapogatni a nadrág övét. Ahogy sikerült szétnyitnia a farmert, elkezdte lerángatni a fiúról, de csak addig húzta, míg Bill pénisze kiszabadult. – Bill, kedvesem, segíts anyucinak!
Bill megcsókolta Wendy arcát, aztán elhúzódott, hogy lehámozza magáról a felsőjét és a nadrágját a kérésnek megfelelően, aztán visszafeküdt a nőre. A meztelen bőrük végre mindenhol összeért.
– Most jobb?
– Még dolgozunk rajta, édes – felelte Wendy, és a lábait Bill dereka köré fonta.
– Valaki nagyon pajkos ma – jegyezte meg Bill, és a farkát becsúsztatta a nő combjai közé, majd rögtön utána meghallotta a kéjes nyafogást. – Adj nekem egy percet!
Kinyújtózott az asztal felé, hogy elvegyen egy óvszert, de a nő azonnal kikapta a kezéből. Leszakította a csomagolás tetejét, és tartalmát a fiú hosszára görgette. Aztán várakozó, kék szemekkel nézett fel rá. – Türelmetlenek vagyunk, ugye?
– Csak miattad, szépfiú – válaszolta Wendy, de amint Bill beléhatolt, elakadt a lélegzete.
Wendy mindig kezesbáránnyá változott, amikor megkapta Billtől, amiért jött: szenvedélyes órát egy helyes fiúval, aki olyan fiatal volt, hogy akár a gyereke is lehetne. Bill is kellemesen érezte magát, hagyta, hogy a gyönyör lassan épüljön, akadálytalanul növekedjen benne, míg már izzadt és zihált, de mégis meglepően örült neki, hogy vége.
Később Wendy ölelgette és babusgatta őt. Biztosította arról, hogy egy igazi angyal, és hogy nemsokára újra fel fogja keresni, amint lesz rá lehetőség. Bill elmosolyodott a dicsérettől, de valójában csak üres szavaknak érezte őket. Wendy mindig ugyanazt mondta. Ez egy olyan beszéd volt, amit Bill már számtalanszor végighallgatott az elmúlt néhány évben, és simán vissza tudná mondani, ha kellene. Belesimult az ölelésbe, viszonozta a csókokat, és bólogatott, amikor a nő megígérte, hogy hamarosan látják egymást. Wendy nemsokára már az ajtónál állt, és ő kiengedte, amikor letelt az idejük, majd hagyta, hogy a zár újra a helyére kattanjon.
Bill felvette a ruháit, és kicsit rendet rakott a szobában. A saját dolgait bepakolta a táskájába, és mindent, amit elmozdítottak, visszatett a helyére. Megbizonyosodott róla, hogy a párnák a helyükön vannak, és arról is, hogy a gumi csomagolása nem maradt a takaró alatt egy szerencsétlen takarítónő legnagyobb örömére, aki később megtalálná. Amire elkészült, a szobán alig látszott, hogy jártak benne, és így már könnyű szívvel otthagyhatta. Tudta, hogy az ágyat majd úgyis lehúzzák, az ágyneműket kimossák és lecserélik, de akkor is utált nagyobb rendetlenséget hagyni, mint amennyire feltétlen szükség volt. Főleg ragacsos koszt, sápadt bőrön csordogáló fehér spermát, miközben felnézett a sötét szemekbe…
A homlokát ráncolva néhányszor rácsapott az öltözködő asztal tetejére, és kényszerítette a gondolatokat, hogy tűnjenek el a fejéből. Soha többet – esküdözött magának. Soha.

Lassan kifújta a levegőt, és tárcsázta az ügynökség számát. Elmondta nekik, hogy végig fog menni a már lefoglalt időpontokon, és arra kérte őket, hogy az utolsó után már ne fogadjanak ügyfeleket. Kikapcsolódásra volt szüksége, és ehhez olyan messzire fog utazni Tomtól, vagy bármitől, ami rá emlékezteti, amennyire csak lehetséges.

8 megjegyzés:

Gyöngyi Jójárt írta...

Óóóóó Kedves HDawn!

Alig bírtam nyitva tartani már a szemem, de vártam a részt.
Megérte!!!

Köszönöm, nagyon izgalmas adalékot kaptunk Bill életéből. Nem gondoltam volna, hogy "rendesen" biszex,.Már olvashattuk, hogy nők is járnak hozzá, de (Bocsi fáradt vagyok a nygyáboli virágnyelvhez és szerintem itt nem is kell.) "csak" azért, hogy kiélve rajta fétiseiket jól seggbe kúrják a dildóikkal.
De hát most ezt is megtudtuk, nagyon szemléletesen mutatta be ez a rész is azt, hogy milyen "személytelen" ez a szakma és kicsi Billünk is milyen zseniális színész.

Lehet, hogy ez "csak" egy meleg, vagy mint tudom én milyen, pornó "ponyvaregény" kategória, DE szerintem itt is hihetetlen mély lelki vetületekkel találkozhatunk és korunk "problémáját", érzelmi sivárságát is remekül szemlélteti Billen keresztül.

Nem tudom NEM szeretni, mert a kicsi törött madárkát látom benne, akinek NAGYON nagy szüksége van a SZERETETRE.

Jajjj ez a rész kihozta belőlem a filozófus lélekbúvárt.
Nagyon köszönöm, imádom az ilyen....bújtatott....történeteket.

Mindig kérdezik tőlem mit olvasok és sokszor a válasz után látom a tekinteteken, "....ja hát jó, én nem olvasok ilyen...." DE mindig megvédem ezt az "irodalmi irányt" is, mert szerintem itt is vannak gyöngyszemek! Csak értelem is kell az olvasáshoz.

A frdításod is ismételten zseniális lett.

Gy

Ferencnè Kővàri írta...

Szerintem áltatja magát Bill, próbálja bebeszélni önmagának, hogy el tudja feledni Tomot. Nem fog sikerrel járni, mert már mélyen a zsigereiben van. Szinte mindenről és mindenkiről, színekről és ízekröl, hangokról és mozdulatokeól ő jut eszébe. Nekem ez a Wendy nagyon nem volt szimpi. Bill nagyon figyel a részletekre, rendmániásnak tünik. De mindenből Tom felé kanyarodik vissza. Kiváncsi vagyok meddig megy el, meddig bírja megtartóztatni magát, mikor adja meg magát Tomnak, az érzéseiknek. Nagyon tetszett most is, élvezetes, szuper jó volt ismét a fordításod. Köszönöm!❤❤❤

Andi Szabóné írta...

Szia Drága!
Ez a rész is zseniális lett!
Billt már egy ici picit jobban szeretem. Bár ahogy menekülni akar mindig az már fárasztó. Inkább ettől a munkától menekülne. Nem gondolom, hogy sokáig tudná folytatni ezt a tevékenységet ilyen érzésekkel a fejében és a szívében. Eljön majd az a pont amikor nem tudja Tomot kizarni a fejéből. Na és akkor lesz az, hogy derékon allul sem fog bizseregni semmi.
Vagy csak Tomra gondolva?
Na mindegy, csodás rész lett. Köszönöm.
Puszi ❤️💚💜💙😘

Névtelen írta...

Szia!

En ezt a reszt picit laposabbnak ereztem :(
Imadom mint mindig, de ez kicsit esemenytelenebb lett szerintem, ami oke, mert ilyen is kell. Csak most nem tudok errol mit mondani nagyon :(
Az eleje miatt nalam meg mindig buta Bill van, de persze megertem en ot h nem akar/nem mer belevagni ebbe Tommal.
A vege nekem nem annyira jott be, vh illuziorombolonak ereztem, de lehet h ez csak az en butasagom :'D
Varom a kovi reszt! :) ❤️

Puszi, D.

Petruska írta...

Ó Drága HDawn!❤ Köszönjük!Szegény Bill,hiába tervez,próbálkozik,nem tud olyan helyre,olyan messzire menni,h sikerüljön elfelejtenie Tomot!😉❤ még nem tudja,próbálkozik,de rájön majd ,h ez mind idöpocsékolás!Imádom még így is,szegénykémnek több idő kell,ennyi!Tom biztosvagyok benne,h tesz róla ne felejtse el😉😉😉még ha csak telepatikusan is!😘😘😘😘❤

Zsuzsanna Andrea írta...

Mindig nagyon izgatottan várom,hogy olvassalak,de a munkám miatt nem tudtam megvárni az esti rész,de most annál nagyobb élvezettel olvastam!
Először is fogalmam sincs,még csak gondolni se tudok rá mi történhetett Bill-el ami miatt azt hiszi,hogy neki csak ezt lehet! Ez az élet az amit megérdemel,csak így jó és elfogadható neki. De az biztos súlyos dolog lehetett és szerintem meg is tudjuk majd egyszer! Sajnálom,hogy minél messzebb akar kerülni Tom-tól de tuti nem sikerül neki,nem ilyen egyszerű az élet!:)))))

BezTina írta...

Szia HDawn!
Nagyszerű volt ez a rész is!
Köszönöm szépen a fordítást!
További szép napot mára!

HDawn írta...

Kedves Gyöngyi!
Én személy szerint nagyon csípem ezeket a részeket, amiben különböző embereket ismerhetünk meg Bill ügyfélköréből. Érdekesnek találtam, és tényleg, akármennyire érzelemmentes volt a szex, annyi érzelem volt ebben a részben is :) Nagyon szeretet a lélekbúvár énedet :) Pusziii

Szia Szörpi, drága!
Bizony, Bill mindig Tom felé kanyarodik, gondolatban legalábbis biztos :D Reméljük, hogy hamarosan fizikálisan is ;) Örülök, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál. Sok puszi!

Kedves Andi!
Igen, a munkájára már most is kihatással van a Tom iránt táplált érzései. Lesz ez még rosszabb is, higgy nekem :D ;) Alig várom én is, hogy jöjjenek már a cuki részek, de hidd el, ha még szenvedünk egy kicsit odáig, még jobban fog tetszeni a vattacukor felhő :D (na jó, ez azért nem a vattacukros történet, de lesznek majd nagyon édes pillanatok ;)) Puszii!

Kedves D!
Vannak kevésbé mozgalmas részek, de köszönöm, hogy őszintén leírtad, hogy ez neked laposabb volt. Ha a Tomos részeket várod, még egy picit ki kell tartanod, de ígérem, megéri. Sok puszi! :)

Szia Petruska!
Persze, hogy nem fogja elfelejteni :) Ahogy őt sem Tom. És ez a szerencse :D Mert tudjuk, Tom okos, mert Tomival mos XD (bocsi, ezt muszáj volt :D) Szóval haladunk előre, és még egy kis kitartást kérek tőletek, hamarosan jönnek a cukibb részek. Bár én így is túl elfogult vagyok, ha Billről van szó... :D Puszi!

Kedves Szuzi!
Szerencsére Tomot nem könnyű lerázni :D Ahh, néha úgy elmesélném nektek, hogyan folytatódik a történet, de muszáj kivárnotok, amíg lefordítom a részeket. Így sokkal élvezetesebb ;) (mondja az, aki ledarálta a 29 részt 4-5 nap alatt XD) Köszönöm, hogy írtál drága :) Puszi!

Drága BezTina!
Mindjárt rakom fel a következő részt, amivel megköszönöm nektek a kedves kommenteket. Sok puszi :)