2017. augusztus 9., szerda

Escort - 8. fejezet

Sziasztok! Itt is az Escort folytatása. Azért ezt hoztam megint, mert nem akarom a végtelenségig húzni, hiszen a részek sem túl hosszúak, és szerintem sokan várjátok már, mi lesz Billel és Tommal. :) A JEHT epilógusa is hamarosan érkezik, és akkor majd azt is elárulom, az új sztorim első része mikor kerül fel :) Puszilok mindenkit, és szeretettel várom a hozzászólásokat!


Bill kinyújtózott az ágyán, és hagyta, hogy a légkondi jeges, hideg szellője végigsöpörjön a bőrén, ezzel libabőrt kiváltva az egész testén. Éppen előtte csókolta meg búcsúzóul a legutóbbi partnerét, mielőtt útnak eresztette, és most újra egyedül feküdt a szobában. Az elmúlt hétről gondolkozott, és közben a plafont bámulta. Fáradtnak érezte magát. Érdekes volt olyan emberekkel lefeküdni, akiket ő maga választott ki. Felüdítő élmény kiszakadni a megszokásból, de ez nem volt elég ahhoz, hogy jól érezze magát. Minden nap kiment, keresett valakit, aki tetszett neki, akit érdekesnek talált, és nemsokára eljutottak a saját, vagy az idegen ágyába. Néha gyors lendülettel, tele szenvedéllyel, és aztán ment mindenki a saját dolgára. Máskor lassan közelítve egymáshoz, elhúzva az időt egészen addig, míg úgy nem érezték, kétségbeesetten szükségük van egymásra. És még akkor is, amikor mindennek vége lett, semmi mást nem hagyott maga után, csupán ürességet. Bill már tudta, hogy ez az érzés egyszer ki fogja őt nyírni.
Nem igazán akarta beismerni magának, hogy a nagyszerű terve kudarcot vallott. Csak annyit ért el vele, hogy tetőtől talpig minden porcikája fájt a szokatlan igénybevételtől, de egyébként semmi haszna nem származott belőle. Hamarosan azon kapta magát, hogy újra a menta ízű álmok kísértik, amik miatt reggel még elszántabban mászott ki az ágyából, és hagyta el a szobáját, hogy végül inkább egy csinos, Emmaline nevű vörös hajú lánnyal gyűrje össze a lepedőt. Még akkor is szórakoztató volt vele lenni, ha végtelenül kimerítette, mert addig legalább más irányba terelte Bill gondolatait. De a varázs csak addig tartott, míg a saját szobájába menet elsétált egy idős házaspár mellett. Az álmok újra visszatértek, ezért Bill inkább a kádjában töltötte az estét, miközben zenét hallgatott elég hangosan ahhoz, hogy a gondolatai szertefoszoljanak.
Most ott feküdt újra, félig meztelenül, még mindig izzadtan a legutóbbi partnerétől, és az az apró homokszem továbbra sem hagyta nyugodni, még mindig ott motoszkált fejében. Arra vágyott, hogy érezze annak a bizonyos személynek a bőrét a sajátjához tapadni, miközben a hosszú ujjak a hajába merülnek. Hogy az a valaki elég sokáig vele maradjon ahhoz, hogy elaludhasson a karjaiban... Bill egyre jobban utálta ezt a homokszemet, és mindent, ami vele járt.
Kikelt az átizzadt, zilált ágyneművel fedett ágyból, és a fürdő felé vette az irányt, hogy beleüljön a tökéletesre méretezett kádba. Muszáj volt, hogy lemossa magáról a saját, és valaki más izzadtságát, különben képtelen lett volna elaludni. Bár az is kétséges, hogy egyáltalán jönni fog-e álom a szemére. Holnap új nap kezdődik, és ő mindent meg fog tenni, amit csak tud. Talán majd jobban alakulnak a dolgok, mint az elmúlt héten.
Felsóhajtott, amikor végre elmerült a hűs fürdőben. Messzemenően ez volt a kedvenc helye az egész szigeten. Kinyújtózott a habfürdős, enyhén illatozó vízben, ami végre lemosta róla az egész nap stresszét és a vegyszeres, kókusz aromájú napozóolajat, amit egy életre megutált a nyaralás alatt. Alig várta, hogy megszabaduljon attól a szagtól, amint hazaér.

Bill egyenesen Angela és Kat karjai közé érkezett, ahogy leszállt a gépről. A lányok csak miatta szakítottak időt arra, hogy hazavigyék a reptérről, és előtte magukkal ráncigálják egy közös ebédre.
– Nézzenek csak rád, Bill! – mondta Kat, és a fiú arcát a kezei közé fogta. – Szépen lebarnultál. Azt hiszem, még sosem láttalak ennyire barnán. Nagyon jól nézel ki!
– Végül is egy szigeten voltam. Nem várhattad el, hogy majd az egész nyaralásomat a szobában töltöm, ugye? – felelte Bill, és vállára vette legújabb táskáját, amit még a hazaút előtt szerzett be. – Az nem lett volna érdekes.
– Nem is tudom – mondta Angela egy kis mosollyal. – Az attól is függ, kivel töltöd az időt.
Bill felnevetett, miközben remélte, hogy valódinak hangzott. Ez volt az utazásának azon része, amibe senkit sem szeretett volna beavatni. Kat jelentőségteljesen megbökte a karját.
– Ó, Bill, néha annyira prűd tudsz lenni! – mondta egy fejrázás kíséretében, aztán a fiúba karolt. – Most már induljunk, mert fél óra múlva esedékes lesz a foglalásunk az étteremben, és nem érünk oda, ha még sokat ámuldozunk azon, milyen szép vagy a napcsókolta bőröddel.
– Szép? – kérdezett vissza Bill grimaszolva, miközben Kat húzta maga után, Angela pedig a nyomukban loholt. – Pedig még ki sem festettem magam. És a hajam…
– Fogd be! – szólt rá Angela, és megbökte az oldalát. – Most érkeztél meg egy több órás repülőútról, és még mindig jobban nézel ki, mint én, miután kifestettem magam. Nincs jogod panaszkodni.
– De…
– Ne is kezd! – szögezte le a lány mosolyogva, és elvette Billtől a csomagját. Miután a bőrönd bekerült a csomagtartóba, Kat ült a volán mögé, Angela pedig az anyósülésen foglalt helyet. Bill próbált a lehetőségekhez képest kényelmesen elhelyezkedni hátul, miközben szinte össze kellett gömbölyödnie a szűkös helyen.
– Szóval, Angela megesküdött rá, hogy imádni fogjuk azt a helyet – kezdte Kat, ahogy a reptér melletti forgalmas útszakaszon haladtak – ami azt jelenti, hogy a kaja szörnyű lesz, de az italok fenomenálisak. Mivel én vagyok a kijelölt sofőr, neked helyettem is innod kell, Bill. Oké?
Bill szemöldöke a homlokára szökött:
– De hát még alig van délután.
– Na és? – kérdezte Angela, a visszapillantó tükörbe nézve.
Bill nevetve csóválta meg a fejét, hátradőlt az ülésen, és kíváncsian várta, hol fognak kikötni.

Kiderült, hogy Kat egyáltalán nem tévedett, amikor körülírta az éttermet. A kaja csak egy icipicit volt finomabb, mint amit a repülőn szolgáltak fel, de az italok nem csak isteniek voltak, hanem hatalmas adagok is. Bill hamarosan azon kapta magát, hogy eléggé spicces lett Kat sürgetése és az elfogyasztott alkohol miatt. Mindenen nevetett, amit a lányok mondtak, attól függetlenül, hogy az tényleg vicces volt-e, vagy sem, és egyre jobban ízlett neki a kaja is, amiből valójában csak csipegettek. Angela teljesen az oldalához dőlt, miközben Jarretről panaszkodott, ugyanis amíg Bill távol volt, a pár újra szakított. A fiú elázott elméjével nagy erőfeszítésbe került, hogy ne nevessen fel hangosan a helyzet kiszámíthatósága miatt. Közben még egyszer emlékeztette magát, hogy soha nem akar ebbe a kuszaságba belekeveredni.
Bill azon tűnődött, hogy miért nem ülnek így össze minden nap egy ebédre – talán egy picivel kevesebb itallal –, amikor Kat elhatározta, hogy ideje indulniuk, mielőtt még valamelyiküknek ki kellene támogatni Angelát a kocsihoz. Angela már az ötlet miatt is dühöngött, állította, hogy tökéletesen érzi magát, és közben szkeptikus szemekkel nézett a barátaira.
– Gyerünk, hercegnő! – mondta Bill, és talpra állította Angelát, aztán pedig segített neki megtalálni az egyensúlyt. – Hazaviszünk téged, egy kicsit lepihensz, és mikor felébredsz, sokkal jobban leszel.
Angela bágyadtan elmosolyodott, és amikor megingott, azonnal Bill karjai után kapott.
– Megint a kanapémon fogsz kikötni, Billy?
– Próbálj csak megállítani – felelte a fiú vigyorogva. Lehajolt, és a homlokát a vörös hajú lány feje búbjára fektette. – Valakinek a közelben kell maradnia, hogy megbizonyosodjon róla, minden rendben van-e veled.
– Mm – dünnyögte Angela, és megölelte a fiút. – Egy szent vagy, kölyök.
– És jó lenne, ha nem dobnád ki a taccsot a kocsimban – szólt közbe Kat. Odaadta a táskát a fiúnak, és az ajtó felé terelte őket. Bill elvigyorodott. Jobb hazatérést elképzelni sem tudott volna, még ha meg is próbálja. Nem értette, miért nem lógnak együtt gyakrabban a többiekkel, úgy mint régen. Túl szórakoztató volt ahhoz, hogy egyszerűen csak lemondjanak róla.
Ahogy átvágtak a báron, Bill meghallott egy vidám kuncogást, amelyet elmormolt szavak követtek olyan hangon, ami felkeltette a figyelmét. Még azelőtt fordult a hang irányába, hogy egyáltalán gondolkozhatott volna. A fiú tekintete azonnal találkozott Toméval, és úgy tűnt, el sem tudja majd engedni. Bill szívverése hirtelen felgyorsult a mellkasában, és még levegőt venni is elfelejtett. Aztán észrevette a lengén öltözött szőke lányt, akinek a térdén ott volt Tom keze, egészen addig, míg a fiú hirtelen el nem húzta.
Bill jó hangulata abban a pillanatban szertefoszlott, és közben úgy érezte magát, mintha ezer darabra törne. A mosolya eltűnt, és csak döbbenten meredt Tomra.
Amikor Kat szólt neki, hogy indulniuk kéne, erővel elszakította a pillantását, és  határozott léptekkel a barátai után sietett.

6 megjegyzés:

Hópihe írta...

Bill a saját csapdájába esett. A nagy elhstározás, hogy majd ő megmutatja, hogy el tudja felejteni Tomot, dugába dőlt. Hiába szexelte végig a nyaralást, mégis összetörten és hiányérzettel érkezett haza, mert a lelke mélyén tudja, hogy ő hiányzik neki, de saját magának se akarja bevallani, mert azzal elismerné a gyengeségét. Nosztalgikus hangulatba kerül már mások látványától is. Jó volt, hogy a csajokkal kicsit kiengedhették a gőzt, de pofonként érte a viszontlátása, főként úgy , hogy nem egyedül volt Tom. Mégis mire számított? Ő is felejteni akart, azért ment el és kefélte végig a nyaralást, de az rosszul esett neki, hogy Tomot a szőke csajjal látta. lesznek még álmatlan órái bőven azt hiszem. Köszönöm a kitűnő fordítást, és várom a folytatást.❤

Andrea Nagy írta...

Szia Drága! Azt hiszem, hogy a szeretet helyett inkább sajnálom Billt.
Igaz, hogy olvadozik a szíve, de a szerelem még várat magára. Féltékeny a fiú? Na és milyen jogon? Mikor ő nagyon jól elszorakozott a szigeten. Már azért kezdi kapizsgálni, hogy ki az az ember aki be tudná tölteni az űrt a melkasában. A szívében. Fantasztikus lett! Köszönöm! 😍💙😍😍😍💜❤️

Névtelen írta...

Sziaaa!

Ahhw, nagyon tetszett! ❤️
Mondanam h sajnalom Billt (es egy kicsit igy is van), de kicsit megerdemelte h lassa Tomot egy novel. Igy talan raebred arra h neki Tom kell!
Nagyon varom a folytatast, foleg ezutan a befejezes utan, de a sajatodat is olvasnam mar nagyon! :D

Puszi, D.

Zsuzsanna Andrea írta...

Rosszul sült el a dolog,persze,hogy nem tudja elfelejteni! De mit képzelt,hogy Tom évekig vár majd rá! Na de azért szerintem Tom se tudta csak úgy feledni! Kiderül nemsoká!

BezTina írta...

Szia HDawn!
Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
Imádtam!

HDawn írta...

Kedves Szörpi!
Valószínűleg Bill nem sokáig fogja ezt bírni :) De talán már nem is kell sokáig bírnia? :D a folytatásból kiderül. Köszönöm, hogy írtál :) Sok puszi!

Szia Andi!
Az, hogy Bill milyen jogon féltékeny, nagyon jó kérdés :D De meglepődött alaposan, az biztos. Kíváncsi lettem volna, hogy mi történik, ha Tom egyedül van ott... De nem így lett :D Köszi, hogy írtál! Puszi!

Kedves D!
Örülök, hogy tetszett :) A saját történetem is érkezik hamarosan, de a héten hazajöttünk Magyarországra, és majd csak ha visszamentünk, szeretném elkezdeni az új sztorit :) Addig tartozom még egy epilógussal. Sok puszi!

Kedves Szuzi!
Bizony, hamarosan minden kiderül :) Nem kell már sokat várni arra, amit szeretnétek ;) Köszi, hogy írtál. Puszi!

Szia BezTina!
Nagyon szívesen, én pedig a kommentet köszönöm. Puszi! :)