2017. szeptember 10., vasárnap

The unforgiving - 1. Akkor segítesz?

Sziasztok! Mindig nagyon izgalmas belekezdeni egy új történetbe... :) És most itt vagyunk, a The unforgiving első részénél. A jobb oldalon már megtalálhatjátok a történet borítóját, illetve fülszövegét, de mivel sokan mobilról olvastok, inkább beteszem ide is :)

„Az álarcoknak céljuk van: nem engedik, hogy az ember sebezhető és kiszolgáltatott legyen - ez jól jön, ha valaki nem biztos magában és abban, mit szabad éreznie. Ennek a színlelésnek azonban ára van: ha bujkálunk, mert senkinek nem akarjuk felfedni a valós önmagunkat, rettentő magányosak leszünk.
Steve Biddulph

Louis élete teljesen felfordul, amikor kiderül arról, hogy akiben a legjobban megbízott, már az elejétől kezdve átverte. Börtönbe kerül, ahol a legfontosabb feladata az, hogy eltitkolja, meleg. A cellatársától első pillanattól kezdve retteg, de hamar rájön, hogy érdekbarátságokat kell kötnie annak érdekében, hogy könnyebben átvészelje a bent töltött napokat. Úgy tűnik, Harry is álarcot visel, és ha leveszik őket, talán nem is különböznek annyira.

A történethez készült videót (trailert) IDE KATTINTVA tekinthetitek meg!

Minden részhez tartozni fog egy dal (a fejezetek elején abból lesz mindig az a kis rövid idézet) a kedvenc zenekaromtól, amit be fogok linkelni, és ha van kedvetek, meg tudjátok hallgatni. Ezek nagyban tükrözni fogják az adott rész hangulatát, történéseit, ezeket hallgattam, miközben írtam a sztorit :) Itt is van tehát az első:
Within Temptation - Empty Eyes
Kíváncsian várom a véleményeket, hozzászólásokat, és jó olvasást kívánok :) Hálásan köszönöm az eddigi támogatásotokat! Most gyorsan válaszolok a legutóbbi Escorthoz érkezett kommentekre, és talán holnap hozok abból is egy új részt.


Empty eyes – Üres tekintet
„Olyan vagy, mint egy bennem élő szellem,
Aki kiszívja az életem
Mintha a lelkem láthatóvá válna
Az üres tekintetemen keresztül
Azon vagyok, hogy feladjam, 
Nincs hová mennem,
Félek az érzéktől, amibe kapaszkodok
Nincs más mód,
Nincs kétség a végén
Nincs vesztenivalóm, 
Semmi, ami megvédhetne...”

L.

– A neve Louis Tomlinson. 22 éves, 175 centi magas, barna hajú, kék szemű férfi. Betegségről nem tudunk. Drog- és illegális fegyverbirtoklásért ítélték el. Van ételallergiája?
Most először hagytam abba az ocsmány linóleum bámulását, és kaptam fel a fejem, hogy a középkorú, sötét bőrű férfira emeljem a tekintetem. Eddig olyan lelkesen sorolta a tényeket, mintha jobban ismerne, mint én saját magamat.
– Nincs – csóváltam a fejem, mert pillanatnyilag ennyi tellett tőlem. Van az az élethelyzet, ami megtöri egy elkényeztetett, nagyszájú ember lelkét. Előfordul, hogy egy beképzelt ficsúr hirtelen ráébred, nem ő a világ közepe. Két hónapja indultam el a lejtőn, amikor a szüleim kitagadtak, és azóta nem volt megállás. Nyeltem egy nagyot, és próbáltam türtőztetni a pánikrohamot, ami az elmúlt néhány napban visszajáró vendég volt nálam. Újra lehajtottam a fejem, a teljes megadásom jeleként. Az egész világ ellenem fordult, és fájdalmas volt, amikor rájöttem, hogy egyedül képtelen vagyok vele szembeszállni. Gyáva voltam. Egy beszari alak, aki ezen a helyen könnyen célponttá válhat.
Aztán jött az ismerős érzés a csuklóimon. Hideg fém ért a bőrömhöz, a bilincs felkerült, és a fegyveres őr máris elkezdett kilökdösni az irodából. Elvették a személyes tárgyaimat, a telefonomat, a ruháimat, mindent. Úgy lépkedtem mellette, mintha meztelen lennék, pedig rajtam volt az a szörnyű, piszkoszöld rabruha. Pontosan emlékszem, két kapun és három ajtón vezetett át, míg elértük a cellákat. A legkorszerűbb biztonsági berendezésekkel biztosították azt, hogy innen bárki idő előtt szabaduljon. Amikor odaértünk a szürke kis helyiségbe, ami ezentúl az otthonom lesz, már remegtem, és a pánik egészen a torkomig kúszott. Aztán a cella ajtaja is bezárult. Úgy éreztem, nem kapok levegőt. A hangos csattanás még visszhangzott, amikor én már sípolva ziháltam. Tompán hallottam még, hogy a térdem koppan a hideg betonpadlón, de ezen kívül minden zajt elnyelt a sötétség, ami kíméletlenül körülölelt.
Nem tudom, meddig feküdtem félig ájultan a hideg kövön, de amikor magamhoz tértem, az első, amit észrevettem, az a fal volt. Pontosabban a karmolások a falon. Mint amikor valaki bekattan, és elkezdi magát kiásni valahonnan. Vajon hány nap, hány hét fog eltelni addig, amíg az én agyam is ennyire elborul? Magam elé emeltem az egyik kezem, és úgy forgattam, mint egy kisbaba, aki éppen a testrészeivel ismerkedik. A körmeim mindig ápoltak voltak, a bőröm puha és selymes, de valami azt súgta, ez hamar meg fog változni. Talán én is a falat fogom kaparni rövid időn belül, és akkor búcsút mondhatok a manikűrözött körmeimnek... A kezem szinte megbabonázva nyúlt a lekapart vakolat helye felé, és lassan, elgondolkozva simítottam végig a nyirkos felületet. Egyszerűen őrült volt? Vagy valamilyen szörnyűség történt vele? Gyorsan feltornásztam magam törökülésbe, és azon kaptam magam, hogy szeretnék minél többet megtudni arról a valakiről, pusztán a szétrongált fal alapján. Máris elment az eszem?! Percekig bámultam az otthagyott nyomokat, még a pislogást is a minimálisra csökkentettem. Szórakoztatott a gondolat, hogy ha minden apró foltnak, hibának a cellában ennyi időt szentelek, hamar elrepül az a pár hónap.
Csak később fordítottam nagyobb figyelmet arra, hogy felmérjem a helyiséget, ahol vagyok. Óvatosan felkecmeregtem a hideg földről, és körbenéztem. A cella feleakkora volt, mint otthon a hálószobám. Oldalt, az egyik sarokban volt egy vékony fallal elkerített mellékhelyiség. Egy pici szekrény, rozoga íróasztal székkel, és egy emeletes ágy alkotta az egész berendezést. Amikor felnéztem a kényelmesnek  csöppet sem látszó leendő alvóhelyemre, pillanatok alatt leizzadtam. De mégis honnan a francból szedtem azt, hogy majd egyedül leszek? Ez itt nem egy luxusszálloda, örülhetek neki, hogy nem egy tízszemélyes hálóterembe kerültem. Bár, ha egy szadistával kell megosztanom ezt a kábé kilenc négyzetméteres szobácskát, akkor inkább lennék egy olyan helyen, ahol heringek módjára vagyunk összezsúfolva.
Szemeimmel a kis szekrényt bűvöltem, és pár pillanattal később már ki is rántottam a felső fiókot. Ki kellett derítenem, kivel fogok együtt élni, különben belepusztulok a tudatlanságba. Az első fiókban gyűrött fényképet találtam, egy bájos, fiatal lányról. Nem kellett zseninek lennem, hogy kitaláljam, nem ő lesz a cellatársam. Gyorsan visszacsúsztattam a fotót, odébb söpörtem néhány csomag zsepit, üres lapokat, két ceruzát. Mivel ezenkívül semmi használhatót nem találtam, máris jött a következő fiók. Egy Goethe regény. Ezzel sem jutottam előrébb, ezért ingerülten vettem ki a könyvet, és gyorsan átpörgettem a lapjait, hátha találok benne valami személyeset.
Amikor nyílt mögöttem a cellaajtó, lefagytam a mozdulatban, és majdnem elejtettem a kötetet.
– Keresel valamit? – hallottam meg egy mély hangot, amitől az egész hátam végigborsódzott. Nem kellett tovább kutatnom utána, a szobatársam ott állt mögöttem, és szinte biztosra vettem, hogy nem indítottam valami jól nála. Lassan fordultam meg, és hosszú másodpercekbe tellett, míg végre vettem a bátorságot és belenéztem a zöld szempárba. Előtte megállapítottam, hogy magasabb és izmosabb nálam. Ez a két tény bőven elég volt arra, hogy ijedt őzike módjára emeljem a tekintetem az arcára. Mozdulatlan volt, akár egy kőszobor, a tekintetéből semmit sem lehetett kiolvasni, és ezzel elérte azt, hogy máris a hideg veríték lepjen el tőle. Nem tudtam a vonásaira figyelni, teljesen lekötött az, hogy a szemeit fürkésszem, amelyek magukba akartak szippantani és kiszívni a lelkem. Ő unta meg hamarabb, hogy bámulom, lenézett a kezemre, és elvette tőlem a könyvét. Az ágyhoz ballagott, leült a vékony matracra, felcsapta a regényt egy tetszőleges helyen, és olvasni kezdett.
Meginogtam az adrenalintól, és hálás voltam a szekrénynek, hogy megtartott, amikor a lábaim remegni kezdtek. A legrosszabb rémálmom testet öltött. Egy pszichopatával zártak össze. Ide-oda kapkodtam a tekintetem, és próbáltam kitalálni, mihez kezdjek magammal. Nem ácsoroghatok a helyiség közepén egész nap, miközben a szemem sarkából úgy bámulom, mintha bármelyik pillanatban előkaphatna egy kést, hogy rituálisan kivégezzen.
– Harry, itt a víz – Összerezzentem a hangra, ami a rácson túlról érkezett. Mr. Pszicho összezárta a könyvet, és komótos léptekkel a cellaajtónál termett, hogy átvegye a kis műanyag flakont. Szóval Harrynek hívják… Tipikus sorozatgyilkos név. Na jó, ezt sürgősen abba kell hagynom, mert hamarabb begolyózom, mint az indokolt lenne.
– Köszönöm – mondta Harry, de a hangja továbbra is érzelemmentes maradt, akárcsak a tekintete. Ahogy elsétált előttem, rám pillantott, és az íróasztalra tette a vizet, utána visszaült az ágyra. Most jöttem csak rá, hogy a torkom mennyire kiszáradt, és már a nyelés is nehezen ment. A flakont kezdtem bűvölni, hátha elmúlik a szomjúságom, de csak még rosszabb lett.
– Ihatsz belőle, de a sarokban is van egy csap – motyogta az orra alatt anélkül, hogy felnézett volna a könyvből. Pszichopata és még gondolatolvasó is. Nagyszerű párosítás.
– Köszi – cincogtam alig hallhatóan, és úgy szedtem a lábamat a kis, eldugott sarok lenne az utolsó mentsváram. A mosdó felé fordultam, megnyitottam a csapot, aztán lehajoltam, és máris inni kezdtem. Fogalmam sincs, hogy világéletemben ittam-e azelőtt csapvizet, de most még egy pocsolyát és szívesen kiszürcsöltem volna. Amikor végeztem, még mindig nem sok kedvem volt előjönni onnan, de beláttam, hogy nevetséges, amit csinálok. Nem állhatok egy helyben órákig, a koszos falat bámulva, valahogy muszáj hozzászoknom a helyzethez. Amikor megfordultam, rögtön rásandítottam, és végül az íróasztalnál foglaltam helyet. A falapot kezdtem bámulni, de nem tudtam megállni, hogy néha egy-egy nanoszekundumra őt vizsgálgassam. Hosszú, hullámos haja az arcába hullott, és ahogy falta a sorokat, a szemöldökei között megjelent egy apró ránc. Nem lehetett sokkal idősebb nálam, de az élet máris barázdákat vájt az arcára. Sokáig tartott, míg rájöttem, hogy mi a gond vele: összetörtnek tűnt, olyan volt néha, mintha egy idős ember arcát kémlelném, de mégsem. Talán az áldozatai kísértik, talán jól kiszúrt vele az élet, de ahogy megláttam benne a gyarló, egyszerű földi halandót, máris szimpatikusabbnak tűnt.
– Mindig ilyen idegesítően viselkedsz? – kérdezte lassan. Már kezdtem frászt kapni attól a semmilyen hangnemtől, amit használt. Legalább ideges lenne, vagy valami…  De aztán rájöttem, hogy sikerült újra felhívnom magamra a figyelmet, pedig ezt abszolút nem szerettem volna. Lehajtottam a fejem, és már mondtam volna, hogy bocsánat, de amikor újra ránéztem, és szinte átszúrt a pillantásával, elnémultam. Csak bámultuk egymást hosszú percekig. Úgy éreztem magam, mint egy vad, akit éppen be akarnak cserkészni. Harry le nem vette rólam a szemét, és mintha egy kis kíváncsiságot fedeztem volna fel azokban a furcsán ijesztő szemekben. Álltam a pillantását, valahonnan összekapartam a maradék önuralmamat és bátorságomat.
– Ki fognak itt csinálni – jegyezte meg végül, mintha befejezte volna az analízisemet. Megvonta a vállát, újra kinyitotta a könyvet, és igyekezett úgy tenni, mintha ott sem lennék.
A szavai utóhatásaként remegni kezdtem belül. Semmit sem csináltam azon kívül, hogy bámultam magam elé, és teljes sokkban mentem este vacsorázni, amikor jött az őr, hogy elvigyen minket. Az étkezőben sem tértem magamhoz, és máris sikerült elintéznem az első összetűzésemet. Nekimentem valakinek a megpakolt tálcával a kezemben. Próbáltam elkapni a pohár vizet, de már feleslegesen.
– Szerencsétlen fasz! – köpte felém a szavakat a nagydarab kopasz. Csodás… a legjobb, akire csak ráönthettem. – Új vagy itt?! Akkor majd hamarosan megtanulod, hogy mi a dolga egy ilyen kis hímribancnak errefelé... – nevetett jóízűen, míg én csak megkövülten álltam, és biztos voltam benne, hogy az arcomra kiült a rettegés. Egy apró lökést éreztem a vállamnál, majd Harry hangját hallottam a hátam mögül:
– A helyedben gyorsan átvenném azt a nadrágot, Johny. Úgy festesz, mintha behugyáltál volna – mondta kacagva, majd kissé közelebb hajolt a fülemhez: – Indulj már, basszus! – sziszegte a fogai között. Végre sikerült mozgásra bírnom a lábaimat. Letettem a tálcámat egy üres asztalra, és döbbenten figyeltem, ahogy Harry lepacsizik Johnyval, majd a jópofizó mosoly azonnal eltűnik az arcáról, és leül velem szembe. Úgy kezdett el enni, hogy rám se hederített, pedig lett volna kérdésem bőven. Odakint állandóan nagy volt a szám, de úgy tűnt, itt, a börtönben a nyelvemet is lakatra zárták. Már leplezetlenül bámultam Harryt, néztem, ahogy letört egy darabot a kenyérből, és a krémlevesbe mártogatta. Jóízűen evett, miközben én úgy éreztem, hogy egy falat sem menne le a torkomon.
– Enned kéne! – mondta kioktatóan és kissé mérgesen. – Unom, hogy bébicsőszt kell játszanom. Kezdek belefáradni, de magaddal szúrsz ki, ha legyengülsz. Alig pár órája vagy itt, és máris az idegeimre mész...
– Akkor miért segítettél? – suttogtam alig hallhatóan, és elkezdtem turkálni a vacsorám.
– Jé, mégsem vitte el a nyelved a cica?! – röhögött gúnyosan. – Adok még egy lehetőséget, hogy összekapd magad. Szar az élet, de hidd el, itt még szarabb lesz, ha nem viselkedsz férfiként! – Rémülten néztem rá újra, és kerestem a tekintetében a jeleket, amik arra utalnak, hogy mindent tud…
– Segítesz nekem? – kérdeztem tőle óvatosan.
– Magadon kell segítened, kisherceg! – Azzal az utolsó falat kenyeret is bedobta a szájába, összepakolta a tányérokat, és felállt az asztaltól. – Kezdd azzal, hogy nem bámulsz folyton ennyire megszállottan, mert az én türelmem is véges. – A szája kegyetlen mosolyba húzódott, aztán otthagyott. Egyedül. Akkor még nem tudtam, hogy ennek örülnöm kellene-e, vagy épp ellenkezőleg. Gyorsan magamba erőszakoltam néhány kanál brokkolikrémlevest, aminek az íze olyan volt, amilyennek a moslékot képzelem el. Szar, de tápláló. Szomjas voltam, de nem kérhettem még egy pohár vizet, inkább próbáltam láthatatlanul kislisszolni az étkezőből. Ismét egy őr kísért vissza, teljesen szótlan volt, és tárgyként kezelt. Jobb lesz, ha ezt megszokom.
Harry nem volt bent, és bár furdalt a kíváncsiság, hogy hol lehet, úgy döntöttem, lefekszem pihenni. Odakint már sötétedett, és miután felmásztam az emeletes ágy tetejére, még sokáig bámultam ki a rácsos ablakon.
Nem tudtam, hová tegyem Harry viselkedését. Annyira érzéketlennek és keménynek tűnt, mint egy darab szikla, és mégis...
Sajnos sikerült már az első nap felfednem magam előtte… Biztosan leesett neki, hogy meleg vagyok. Ez egy olyan titok, amit itt még jobban el kellett volna rejtenem, de még ez is meghaladta a képességeimet. Amikor nyílt az ajtó, és a cellatársam belépett egy őrrel, úgy tettem, mintha aludnék. Aztán kattant a zár, és a karomnál éreztem, hogy valami hűvös hozzámér. Csak akkor nyitottam ki a szemem, amikor hallottam, hogy Harry elhelyezkedett az ágyán. Egy palackos ásványvíz feküdt mellettem.

29 megjegyzés:

  1. Drága HDawn!
    Elősször is kösszönnyük szêpen, hogy gondoltál ránk mobilosokra :).
    -A trailer elképesztő.
    - Az idézet..kész
    - Az üres tekintetből valô sorok pluszban kész
    - Hatalmas mosoly ült az arcomon amikor ra eszméltem hogy e/1 -ben élvezhetjük a történetet.
    - A keret szál.. Hát egyedi, elképesztő, kíváncsiság kelltő..fantáziadús
    - A megfogalmazás...imádtam
    - imádtam, ahogy bemutattad a két sracot,ahogy Louis párhuzam vonásait elővezetted .. - még 'csak' most került ne de mar ott van hogy - ilyen volt kint- ilyen bent.
    Harry...na igen...úgyse állja meg hog ne segitsen ahogy az mar kiderült, úgyhogy csak rávezeti majd Louist a túlélére vezető útra.. Ha nem is közvetlenül de közvetetten.
    Jajj már imádom !
    Nagyon szépen köszönöm hogy olvashattam az első részt.
    Kíváncsian várom a következő részt!
    Egyébként, másik címet adtál neki, vagy az egy másik történet?
    Vagy én emlêkszem rosszul..., ? Könyörtelen, megtörhetetlen vagy valami hasonlôra emlêkszem, hogy olyasmit említettél mikor irtad, hogy majd hozod az új történet trailerét...de lehet rosszul emlékszem...csak úgy motoszkált az agyamban aztán gondoltam rá kérdezek..:)
    Mégegyszer nagyon szépen köszönöm az élményt és minden pluszt a résszel kapcsolatban! Eszmêletlen volt és ez még 'csak ' az eleje :)
    Jôéjszakát! Szép hetet Kívánok Neked!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Közben rájöttem, hogy nem csak névileg vagyok szőke...a történet a Könyörtelen címet viseli...oké...képbe kerültem. Neharagudj elmerogyantságom kimutatásáért....

      Törlés
    2. Drága BezTina!
      Köszönöm, nagyon izgultam, hogy mit fogtok hozzá szólni :) De úgy látszik, neked mindent tetszett. Az külön öröm, hogy szereted, ha E/1-ben írom, mert én is, és úgy gondoltam, ehhez a történethez ez illik a legjobban. Hálás vagyok, hogy még mindig itt vagy velem. Puszi :)

      Törlés
  2. Sziaaa!!!

    Neeee uristen ez kegyetlen jonak igerkezik!!! :O
    Uristen, nagyon, NAGYON tetszett!!! <3
    Kerlek nezd el nekem h nem tudok most reszletesebben irni, de meg mindig a hatasa alatt vagyok es annnnnnyira olvasnam MOST AZONNAL tovabb h az nem igaz! <3
    H birsz ilyen jol irni? Nem birom, imadlak es az irasaidat, irasmododat is! <3 <3 <3
    Es Harry... mar most milyen kis edes, odafigyelo Louval! *-* Megvedte es meg vizet is vitt neki *-* <3
    Kesz, egyszeruen IMADOOOOM! <3
    Keeeeeeerlek h nagyon hamar hozd a kovi reszt! Nagyon olvasnam az elozohoz az epilogust is, olvasnam az Escortot is, de leginkabb most EZT olvasnam, de nagyon! <3

    Puszi, D.

    U.i.: Holnap kapunk Escortot? *-* Imadlak! <3 De azert ezzel is siess kerlek! :$$$ Mar most telhetetlen vagyok ezzel a sztoriddal kapcsolatban! :P

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ooh, igen, es az elozetes is nagyon tetszett! ;D

      D.

      Törlés
    2. Kedves D!
      Köszönöm a kedves szavakat, nagyon aranyos vagy :) Igyekszem majd nem túlságosan megvárakoztatni titeket, a következő részt pénteken tervezem kirakni. Aztán a hónap végén lesz egy ünnepi hetünk (a blog okt 1. lesz két éves - ez még ilyen titkos infó, merthogy készülök valamivel akkorra... lesz itt minden :D) Az Escort még nem jött, a bétám sajnos lebetegedett, de talán holnap ;) Puszi!

      Törlés
  3. Fantasztikus kezdés 😍
    Olvastam már börtön sztorikat, amikkel az volt a legnagyobb baj, hogy egy idő után elfelejtette a 'börtön' részt, és olyan dolgok történtek meg bennük amik nevetségesen lehetetlenek az adott helyzetben.
    De ez eddig kegyetlenül jól indul, úgyhogy nagyon várom a következőt!😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Leila!
      Örülök, hogy tetszett, és megígérem, hogy igyekszem hű maradni a helyszínhez, és annyira visszaadni a hangulatot, amennyire csak lehetséges :) Sietek a következővel, a hét vége felé már érkezik is. Puszi :)

      Törlés
  4. Drága Hdawn!
    Mit is mondjak így a nyitó rész olvasása után. Újra meggyőződhettem róla mennyire jól írsz, milyen nagyon szeretem a stílusodat.
    Bepillanthattunk két ember életébe, kényszerű összezártságába. Louis szinte azonnal felfedte esendőségét, gyengeségét, melyen muszáj lesz változtatnia, mert óriási bajt hoz magára, nem csak a bezártságot. Harry kemény figurának látszik, nyilván volt már oka megkeményedni. Kiváncsi vagyok őt miért ítélték el. De a kemény zord külseje alatt nem biztos, hogy rossz ember lapul. Elárulta magát, mert lehetett volna akár nemtörődöm is Louis személyét illetően. Kiváncsian várom az újabb részeket, mert úgy érzem lesznek okok arra, hogy lerágjuk a körmünket izgalmunkban. Köszönöm és puszillak, Szörpi❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szörpi!
      Én köszönöm az ismételten nagyon kedves szavakat. Elkényeztettek :) Harryről is Louis-ról is egyre több dolog fog kiderülni, ahogy haladunk előre a történetben :) Pár nap, és hozom a folytatást, oda is sok szeretettel várlak vissza :) Puszi!

      Törlés
  5. Sziaaa!!
    OMG! OMG! OMG! OOOOMMMGGG!! Lesokkolódtam teljesen!! Végem! Már most, pedig ez még csak a kezdet!! Börtönt sztori??? Jézusom! Tudod mióta várok egy ilyenre?? Azóta, hogy Larrys lettem, szóval úgy 3-4 éve! Sírni tudnék örömömben!! Komolyan!! És pont tőled kapom meg! A legcsodálatosabb írnónőtől!! Váááááá!! Jó, ezt még fel kell dolgoznom! Imádlaaaak!! Eszméletlen lett!! Nem bírok várni, olvasni akarom tovább! Meghalok!! Kinyírsz ezzel a történeteddel is!
    Még mindig a hatása alatt vagyok! Wow! Ez valami kikurt (bocsánat) jó lesz!! Tudom! Érzem!! Nem mintha az eddigiek nem azok lettek volna, de nálam betaláltál totálisan!! Szerintem haldokolni fogok minden résznél XD
    Fantáziám az beidnult de rendesen XD nem tudom ezek után hogy fogok aludni, de meg kell próbálnom XD
    Imádtam, hogy Harry már most kezd gondoskodni Louisról! Védje is meg azoktól az ijesztő kigyurt fasziktól! Taníts a kis mukimat, hogy ő is kemény legény legyen odabent ;)
    Alig várom a folytatást!!
    Puszi ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dreamy!
      Akkor nálad nagyon sikerült betalálnom a témával :D Azért gondoltam erre, mert nem igazán találtam a témában jó Larrys sztorit, és gondoltam, megpróbálkozok egyel :) És az a jó, hogy az én fantáziám is beindult a helyszíntől, szóval... jah :D Pénteken hozom a folytatást. Puszi :)

      Törlés
  6. Nem tudom mit írjak ...Az első ami eszembe jutott ,hogy de szeretem ezt a lányt De úgy sem erre vagy kiváncsi meg persze tudod is :) Meg újulsz történetről történetre ,a mostani sötét kezdés nagyon szíven ütött ,félelmetes rideg helyre invitáltál,de szivesen megyek mert minden egyes sorral húzol befelé a történetbe.Tetszik Louis karaktere , a gondtalan úri fiú a manikűrözött kezével ,titkolt melegségével,betojós viselkedésével.Ez utóbbi nem baj ,így hiteles .Más sem érezné magát különbül .a börtön falai között.Érzékletesen írtad le mit gondolt érzez ahogy betették a cellába ,de néha vicces is volt amikor ecsetelte hogy mior és miért jobb a két vagy a nyolc személyes zárka miután Harry megjelent és pszihopatának nézte :) Harry ...Titok lengi körbe és ez teszik ,hallom a mély hangját a lassú beszédét .Kioktató de védelmező ,ismeri a börtönviszonyokat és biztos ,hogy minden zárkózottsága ellenére valahol még ha nem akarta is de nyitott Louis felé .Köszönöm ,a tetszett szó egy töredéke az igazságnak ! Puszi Boróka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Andi!
      Igen, Harry a mély hangjával azért ijesztő is tud lenni, ha akar :D Majd meglátjuk, mit fog az új "lakótársával" kezdeni ;) Egyre több dolog fog kiderülni mindkettejükről, igyekszem minden részbe majd egy kis érdekességet csempészni :) Sok puszi!

      Törlés
  7. Szia Drága!
    Már az első pár mondattal megvettél.
    Fantasztikus történet lehet ez. Kíváncsi vagyok mit gondoltál ki.
    Mindig azon kattog az agyam, hogy egy ilyen bezárt helyen ingerszegény környezetben, hogy tud kibontakozni a cselekmény. A szabályok, a bezártság mit vált majd ki Louisbol aki ártatlan és még soha nem volt ilyen helyzetben.
    Mi történt, hogy a szülei eldobták?
    Harry pedig... Nekem ő még egy kicsit furcsa. Van vele kapcsolatban egy érzésem amit még nem tudok megfogalmazni. Majd kiderül, de Harryben többet látok mint amit most mutat.
    Elgondolkodtató és lehet megrázó történet elé nézünk. Kíváncsian várom.
    Köszönöm! Puszi!😘😘😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Andi!
      Lehet a környezet ingerszegény, de ha ott van a közepén Harry és Lou, kell más? :D ők elég inger a szemnek :D Lassacskán minden kiderül, hogy ki miért van ott, ahol ;) Hétvégén igyekszem hozni a folytatást. Köszönöm, hogy írtál. Sok puszi!

      Törlés
  8. Sziaa! Vééégree!!! Mióta várom már, hogy elkezdd felpakolni! :D Imádtam, már elsőre is, és még mindig! Azt hiszem, ez lesz a kedvenc sztorim tőled, igen, tudom! A kis paranoid Lou, megzabálom, ez a jajj tuti lebuktam már rögtön első nap előtte.. haha.. csak szeretnéd, mert akkor esetleg lenne nála esélyed, ha tudná! Így viszont még sokáig fog tartani, mire rájössz, hogy igenis van XD Köszönöm, hogy olvashattam (újra) :D Pusszantás!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!
      Na, most már írhatod te is a kommenteket :) Tudom, hogy nagyon szereted ezt a sztorit, és bocsi, hogy olyan sokat kell várnod a folytatásra, de lassan haladunk majd előre ;) Készülj, mert könnyen megeshet, hogy továbbra is segítened kell a javításban. Sok-sok-sok puszi :)

      Törlés
    2. Mi az, hogy "könnyen megeshet"? Azonnal kérem a javítanivalót, amint megvan egy fejezet!!! Meghalok a várakozástóóól... :D

      Törlés
  9. Drága Hdawn!
    Nagyon tetszett!
    Már ezzel az első fejezettel beloptad magad a szívembe!Igéretes kezdet,nagyon jol induló történet!Egészen más helyzet,helyszin körülmények,de nagyon jó!tetszik,hogy megosztod hozzá a zenéket is!
    Jó volt,nagyon tetszett a video,zene !
    Izgatottan várom a folytatást!
    Millió ölelés,csók!😘😘😘😘😘😘😘😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Petra!
      Neked jó dolgod van, mert amíg vársz a folytatásra, tök jó sztorikat olvashatsz, azok közül, amit mutattam :D De nagyon örülök, hogy tetszik, és a folytatással is igyekezni fogok. Pusziii :)

      Törlés
    2. Igen,nagyon igaz😉😉😉😘😘😘😍😍😍😍😉❤❤❤❤❤
      Szerencsémre,h igy elkényeztetsz❤❤❤❤❤

      Törlés
    3. Próbálom kielégíteni mindenki igényét :D <3

      Törlés
  10. Szia Hajni!

    Jelentem elolvastam.....:)
    Most rövid leszek.

    MIKOR LESZ KÉSZ?

    Teljesen, mert kizárt, hogy kibírjam a hónapokig tartó várakozást!!!!
    Annyira kíváncsivá tettél és annyira jó, hogy ez valami.....FENOMENÁLIS!
    Most veszek egy hibernálógépet és megmondod a kb dátumot és Én addig tentézek...

    Köszönöm egy élmény volt és imádom, hogy ugyanazok a karakterek, ugyan az az alap tézis és MÉGIS más....
    Nem is romantika, de vannak szálak, nem is thriller, de vannak szálak....ÉS hát az ÉN kedvenc elemem az ÉRZELMEK, lelki tusák....hát itt van mibe fürdőzni...

    Nem is vártam mást, már most érzem, hogy szeretni fogom na...miket "írok" itt össze, MÁR SZERETEM a Larry újratöltve karaktereidet...DÖGÖS H., szende Louuuu...

    Ennyit arról, hogy rövid leszek...

    Ölelések hada, köszönöm, Gyöngyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyöngyi!
      A vége egy kicsit még távolabb van, és fogalmam sincs, mennyi időre kéne beállítani azt a hibernáló gépet :D Érzelmek... azokat én is szeretem, és tényleg lesz benne sok, sokfajta. Én nagyon örülök, hogy nem volt rövid a kommented :D Tartsd meg ezt a szokásod. Sok puszi :)

      Törlés
  11. Már most imádom! Köszönöm szépen!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tünde!
      Én köszönöm, hogy olvastál, és nagyon hálás vagyok a kommentért is. :) Puszi!

      Törlés
  12. Szia!

    Komolyan mondom,hogy azt hittem nem tudsz már meglepni de hatalmasat tévedtem! Egy újabb történet egy egészen hihetetlen párositás és egy borzalmas helyszin, de te ebből is valami csodát alkottál! Már most nagyon tetszik mert amellett,hogy izgalmasnak igérkezik jó lesz átélni hogyan találnak egymásra a srácok egy nem mindennapi helyzetben! Örülök,hogy újra olvashatlak!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Szuzi!
      Köszönöm, nagyon aranyos vagy :) Úgy örülök, hogy bejött nektek a téma :) Igyekszem már pénteken hozni a folytatást, addig is sok puszi :)

      Törlés