2017. szeptember 22., péntek

The unforgiving - 3. Nem miattad tettem

Sziasztok! Tudom, hogy nagyon vártátok ezt a részt, úgyhogy itt is van :) És amit már előre megígérhetek: jövőhéten két rész is lesz belőle ;) Október elsején lesz két éves a blogom, és úgy döntöttem, hogy tartunk egy "ünnepi hetet", ami abból áll, hogy minden nap hozok majd egy-egy bejegyzést :) Lesz fordítás is (nem is egy), meglepi, stb. Ezzel szeretném meghálálni a rendíthetetlen támogatásotokat, és csupán annyit kérek, hogy tegyetek boldoggá akár egy kis, rövid hozzászólással. 
És akkor a mai rész... nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre :) 
Zene: Within Temptation - Where is the edge (akusztikus verzió, mert úgyis az eredeti szám van a trailer videó alatt ;))



Where is the edge? - Hol a határ?
„Hol a határa
A legsötétebb érzelmeidnek?
Miért maradnak meg?
Hol a fénye
A legmélyebb odaadásodnak?
Imádkozom, hogy még mindig létezzen.
Annyi minden van, amiért küzdened kell
De ez nem változtat azon, aki vagy
Nincs olyan félelem, aminek megadnád magad,
Érinthetetlen vagy.”

L.

Tyler volt az én bűnöm. Egy magas, gesztenyebarna szemű fiú, aki azt mondta, hogy az én jakuzzim a legkirályabb a városban.
– Nem hinném, hogy bármiben különbözne az összes többitől – vontam meg a vállam, és kortyoltam egyet a pezsgőből. Odafigyeltem, hogy a szemkontaktust egy pillanatra se szakítsam meg. Talán az italban, talán a vízben lévő buborékok voltak rám ilyen hatással, de eldöntöttem, hogy nekem kell ez a félisten.
– Ez az egyetlen, amiben te is benne vagy – felelte, és picit beszívta az alsó ajkát. Néztem, ahogy a puha hús lassan kicsúszik a fogai közül, de az sem kerülte el a figyelmem, hogy egy kicsit közelebb ült hozzám. – Csak gondolj bele, mindkettőnk bőrét ugyanaz a víz simogatja – suttogta halkan, mintha egy nagy titkot osztana meg velem. – Ami most a karomnál van, az mindjárt végigsimít a combodon. Érzed már? – kérdezte kéjes mosollyal az ajkain.
– Nem is tudom – feleltem őszintén. Nem hazudtam nagyot, mert én gondolatban már a szerszámomnál éreztem azt a bizonyos simogatást. Letettem a poharat, és észrevétlenül mocorogtam a helyemen. A következő pillanatban pedig már a dereka köré húzta a lábamat, és a tenyere a combomon siklott végig. És többé már nem csak a víz simogatott.
– Tyler! – üvöltöttem gondolatban, és csak utána esett le, hogy valóban kimondtam a nevét.
– Johny vagyok, te idióta! – röhögött a kopasz. – És bemutatom Bruce-t. Ne aggódj, örökké emlékezni fogsz a nevünkre.
Ijedten kapkodtam a fejem, és ránéztem a már őszes, idősebb fazonra. Fogalmam sincs, hogy láttam-e ezelőtt, de nem is ez volt a legnagyobb gondom. Elképzelni sem akartam, mit fognak velem kezdeni. Lerángatták a ruháimat, lefogtak, és esélyt sem adtak arra, hogy meneküljek. Aztán megérkeztek a rémképek arról, hogy megerőszakolnak. Ez tűnt a legnyilvánvalóbbnak. A rémülettől először teljesen leizzadtam, rögtön utána pedig vacogni kezdtem annyira, hogy még a fogaim is összekoccantak. Kiabálni és rúgkapálni kezdtem, de nem mentem vele sokra, mert azonnal befogták a számat. Johny a hónaljamnál fogott, míg Bruce a bokámat tartotta. Csak egy röpke pillanatra érte a lábam a földet, addig, míg az egyikük megnyitotta a vizet. Ki akartam tépni magam a karmaik közül, de ahogy menekülőre fogtam volna, a csupasz talpam úgy csúszott meg a nedves, szappanos csempén, mintha jégen próbáltam volna futni. A szívem megállt egy pillanatra, mert azt hittem, el fogok vágódni. De nem ez történt. Újra a bivalyerős karok szorításában találtam magam, megint egy hatalmas tenyér nyomódott a számra, de majdnem az egész fejemet eltakarta. Még jó, hogy kaptam levegőt. Aztán átfutott az agyamon, hogy ha arra készülnek, amire gondolok, talán jobb lenne meghalni előtte.
– Nem mész sehová! – feszítette hátra a fejemet a hajamba markolva Johny, és kárörvendő vigyorral kémlelte a kétségbeesett tekintetemet. Közben Bruce megszabadított az utolsó ruhadarabomtól is, egy fehér alsótól. A combjaimat szinte önkéntelenül szorítottam össze, amennyire csak tudtam, miközben Bruce újra megfogta a lábaimat.
– Ó, ne aggódj, nem kúrjuk szét a segged – röhögött Johny. – Hát buzinak nézel te minket? Erről szó sincs. De van egy rossz hírem – hajolt a fülemhez közelebb, és már az orromba is bekúszott a gyomorforgató szájszaga : – Ezek után kibaszottul fog fájni a rejszolás.
Eszeveszetten kiabáltam Johny tenyere mögött, de a víz zubogása szinte teljesen elnyomta azt a kevéske hangom, ami át jutott az akadályon. A párafelhőn keresztül láttam, hogy jönnek-mennek az emberek, egyesek még ránk is pillantottak, de egy gúnyos mosolyon kívül semmi segítséget nem kaptam. Hol a fenében vannak az őrök? Harry… hol van Harry? Még itt kell lennie. De végül meg sem próbáltam segítségül hívni. Ha ezt túlélem, szükségem lesz valakire, és ő már így is ki van akadva rám.
Amikor az első forró cseppek égették a bőrömet, lassan az összes gondolatom elillant, és az ijedtség miatt úgy éreztem, vennem kell egy nagy levegőt. Azt hittem, akkor nem fog fájni. Éreztem, hogy libabőrös leszek, aztán a furcsa bizsergés helyét lassan átveszi a kegyetlen, csípő érzés. A tűzforró víz marta a bőrömet, és én csak kiabáltam, és kiabáltam, aztán elfáradtam, és nyöszörögtem. Néha még levegőt venni is elfelejtettem, csupán azt vettem észre, hogy a szemeim kidüllednek az észveszejtő fájdalomtól. Nem láttam semmit, zúgott a fejem, és semmi másra sem vágytam, csak hogy elájuljak végre. Mindenem lüktetett. Az összes belső szervem, a húsom a bőröm alatt. A péniszemet szívesen letéptem volna a helyéről, ha úgy megszabadulhatok attól a szurkáló érzéstől, ami az alfelemen vágott végig újra és újra. Oldalra fordítottam a fejem, és lassan az összes ellenállásom elillant.
Nem tudom, meddig tartott. Talán csak néhány másodpercig, de én mégis óráknak éreztem. Aztán megjelent ő. Kilépett a párából, és mondott valamit. Fogalmam sincs, hogy mit, mert csak azt láttam, hogy mozog a szája, de Bruce és Johny leengedték a lábamat a földre. Nehéz volt megtartanom magam, de tudtam, hogy muszáj, mert Harry a kezeimet a zuhanyrózsa tartócsövére kulcsolta, aztán elfordította a nyitókart, és hirtelen a hideg víz kezdett rám zuhogni. Az ijedtségtől kiabálni akartam, de akkor egy tenyér szorult a számra, és a szívem ismét kétszeres sebességgel dobogott. Máris visszatértek volna, hogy tovább kínozhassanak? Kellett egy kis idő, míg az agyam feldolgozta a történteket, és mikor megláttam a szemem sarkából Harry hosszabb haját, ami most nem hullámokba rendeződve, hanem a víztől lelapulva, kiegyenesedve tapadt a nyakára, próbáltam magam megnyugtatni. Ő nem akarhat bántani. Harry csak kiabál, de nem emelne rám kezet. Legalábbis nagyon ezt akartam hinni. Amikor elengedett, magamat kellett megtartanom, és ez nehezebb feladatnak bizonyult, mint hittem. Először a jéghideg víz minden egyes cseppje tűszúrásnak tűnt, aztán úgy éreztem, lassan elzsibbadnak a tagjaim. Akkor már nem akartam kibújni alóla. Halványan érzékeltem, hogy két börtönőr lépett be a helyiségbe, és miután szigorúan végigmustráltak minket, továbbhaladtak a helyiség belseje felé. Jó lett volna lerogyni a zuhanytálcába, de akkor az ismerős hang megszólalt, mintha hallaná a gondolataim:
– Muszáj kitartanod, amíg itt vannak – suttogta Harry, aki a mellettem lévő zuhany alatt állt, és továbbra is úgy csinált, mintha még nem fejezte volna be a tisztálkodást. Bólintottam, megszállottan szorítottam a csövet, de annyira szédültem, hogy muszáj volt becsuknom a szemem. Hiába lett volna az első reakcióm az, hogy segítségért kiáltsak, lassan kezdett bennem összeállni a kép, hogy Harry miért nem engedte. Óvatosan hátrahajtottam a fejem, és kinyitottam a számat, hogy ihassak egy kicsit. A hideg víztől kitisztult a tudatom, és végre az érzékszerveim is elkezdtek normálisan működni. Beszélgetésfoszlányokat hallottam, ezért hátranéztem a vállam fölött. Három őr tartott a helyiség kijárata felé. Az egyikük végig itt volt? Ezt nem tudtam elhinni. Lehetetlen, hogy meg sem próbált közbeavatkozni. Hitetlenkedés ülhetett ki az arcomra, mert a szőke, középkorú őr belenézett a szemembe. Gyorsan végigfuttatta a tekintetét rajtam, de a hideg pillantása Harry testén sokkal többet időzött.
– Styles, a többi nyomoréknak is hagyj némi melegvizet! – röhögött fel, aztán visszafordult a társaihoz.
Amikor elmentek, összenéztünk Harryvel. Először ő zárta el a vizet, aztán pedig én. A ruháim felé mutatott, amik az egyik sarokban hevertek csuromvizesen, de nem foglalkoztam vele, azonnal odaléptem és magamra kaptam őket. Nem telt el fél perc, és a bőröm újra ezer fokon kezdett lángolni, de továbbra is csöndben mentem Harry mellett. Alig vártam már, hogy lerogyjak az ágyamra. A következő mozdulatoknál tisztán éreztem, ahogy a ruha durva szövése dörzsöli a bőrömet, és egy apró könnycsepp is kicsordult a szememből, mert a fájdalomtól annyira kimerültem, hogy semmi erőm nem maradt, amivel visszafojthatnám az érzelmeimet.
– Fáj – nyöszörögtem szinte csak magamnak, de Harry meghallotta.
– Elhiszem, de majd nyalogatod a sebeid, ha bent vagy a cellában. Az őrök előtt össze kell szedned magad! – szólt rám kimérten, és ahogy a pillantásom találkozott a kemény tekintetével, eszembe sem jutott ellenkezni vele. Amikor odaértünk a folyosóra, próbáltam megemberelni magam, és még arra is vigyáztam, hogy az arcom egy pillanatra se ránduljon össze. Ez egész jól ment, amíg meg nem láttam Johnyt néhány cellával odébb. Hirtelen úgy éreztem, mintha éppen nyúznának, és nem sok hiányzott ahhoz, hogy a lábaim felmondják a szolgálatot. Harry észrevétlenül lökött be a megfelelő ajtón, és leültetett az ágyra. Még sosem örültem annyira, hogy végre van valami biztos pont a hátsóm alatt.
– Harry, rosszul vagyok – mondtam neki kimerülten. – Nem szólhatnánk egy orvosnak?
– Eszedbe se jusson! – sziszegte a fogai között, és közben hátranézett, az ajtó felé, hogy nem járkál-e arra egy őr. – Az ápoló kérdezősködne. És abból baj lehet. Johnyék kinyírnak, ha beköpöd őket.
A falat bámulva bólintottam, aztán lefeküdtem az ágyra, és próbáltam visszatartani a könnyeimet. Csupán egy napja vagyok itt, és máris úgy érzem, hogy jobb lenne meghalni. Ennél a helynél minden jobb. Ahogy oldalra fordítottam a fejem, megláttam a falat, ahol egy másik elveszett, csapdába ejtett lélek próbált kitörni. Nem is olyan régen még mindenem megvolt. Pénz, szórakozás, szerető család, a világ legszexisebb pasija. Aztán a szüleim megtudták, hogy meleg vagyok, és a szeretet hirtelen gyűlöletbe fordult. A barátom arra használta a lakásomat – ami egy menedéknek számított a kibírhatatlan szüleim elől -, hogy drogot és fegyvert rejtegessen anélkül, hogy én bármiről tudnék. Mire a rendőrök kezére kerültem, minden bankkártyámat  letiltották, és a család ügyvédje nem volt hajlandó szóba állni velem. Ennyit arról, hogy mennyire szeretnek a számomra legfontosabb emberek.
– Hé, fel kéne húznod a felsődet! – mondta Harry, amikor visszalépett mellém. A kezében egy bevizezett pólót tartott, és közben idegesen forgolódott, nehogy valaki meglásson minket a folyosóról.
– Így is csupa víz mindenem – válaszoltam, de közbe már tettem amire kért, aztán hirtelen megálltam a mozdulatban. – A francba, Harry, a te ágyadban vagyok – fakadtam ki kétségbeesve, amikor tudatosult bennem, hogy már a matrac is átázott a nedves ruháim alatt. Már ültem volna fel, de Harry határozottan visszanyomott a vállaimnál fogva. Felszisszentem, és ő gyorsan elengedett, miközben a szemeiben együttérzés villant.
– Semmi gond, ez az ágy kényelmesebb, mint a felső – felelte. – Gyerünk már, nem láthatnak meg, amint ápolósat játszok! – tette hozzá kicsit türelmetlenebbül. Amikor felhúztam az anyagot, egyszerre fordítottuk a tekintetünket a hasam irányába. Úgy nézett ki, mintha alaposan leégtem volna a napon, és máris kiütközött volna rajta a vörösség. Feszült a bőröm, ahogy a hasizmaimmal tartottam magam, ezért gyorsan visszahuppantam a párnára. – Lejjebb is? – kérdezte Harry halkan.
– T… tessék? – Úgy tettem, mintha nem érteném a kérdést, de mivel az összes vér az arcomba tolult, talán sejthette, hogy pontosan tudom, mire gondol.
– A francba, Louis! Azt szeretném tudni, hogy a farkad is sajog a forró víztől?
Egy őr sétált el a cella előtt, ezért Harry úgy ugrott hátra, mintha megcsípte volna egy darázs. A fenti ágy párnájával kezdett matatni, míg én magamra húztam a takarót, és szívből örültem, hogy kaptam néhány másodperc haladékot. Fél perccel később Harry újra velem foglalkozott, de most nem teketóriázott sokáig. Felhajtotta a takarót, és rögtön a nadrágom korcához nyúlt. Rám nézett, engedélyre várt, hogy szabad-e, és mikor picit megemeltem a fenekem, óvatosan lejjebb húzta a hozzám tapadt nadrágot az alsómmal együtt. Nagyon körültekintően csinálta, ügyelt rá, hogy ne dörzsölje a bőrömet a ruha anyaga.
Sosem voltam az a magamutogató típus, mert tudtam, hogy lenne mibe belekötni, ami a testemet illeti – kezdve azzal, hogy mindent megadnék azért, ha tíz centivel magasabbra nőttem volna –, de azért annyira szégyellős sem sem szoktam lenni, mint akkor, mikor Harry felszisszent, és kritikus tekintettel nézegette a szerszámomat.
– Na mi van, elszenesedett? – érdeklődtem, csak hogy megtörjem a kínos csöndet.
– Nem. De úgy néz ki, mintha rendesen elhasználtad volna – pillantott az arcomra Harry, és picit el is mosolyodott. Lassan rám terítette a vízzel átitatott pólót. Először felszisszentem, de aztán kezdtem érezni a hideg kellemes hatását.
– Köszönöm – suttogtam, miközben lassan lehunytam a szemeimet.
– Ne köszönd – felelte Harry fojtottan.
– De hát megállítottad őket, és… – pattantak ki a szemeim, de Harry azonnal belém fojtotta a szót:
– Nem miattad tettem, hanem azért, mert láttam, hogy két őr a zuhanyzók felé tart. Johny a haverom. Érdekbarátság, amire itt nagy szükség van, majd te is rájössz. Ahogy arra is, hogy senkiben nem bízhatsz.
Azzal Harry ledobta mellém a kezében lóbált ásványvizet, és sarkon fordult, hogy ebédelni induljon. Percekig gondolkoztam a szavain, és addig a fájdalomra sem gondoltam. Csakhogy ahogy lassan feldolgoztam, amit mondott, még nagyobb kín kerített hatalmába: rájöttem, hogy nem ismerem Harryt. Aztán arra is, hogy ennek ellenére kezdtem benne megbízni, és a tudatalattim abban reménykedett, hogy törődik velem. Pont, mint Tylerrel. El kell felejtenem ezt a sok hülyeséget, és jól az agyamba vésni, hogy csak magamra számíthatok. Végre férfiként kell viselkednem, mert nem hiszem, hogy még egyszer túlélném, ha valakiben akkorát kellene csalódnom, mint a szüleimben vagy az exemben.

17 megjegyzés:

Unknown írta...

Köszönöm ,hogy nem erőszakolták meg Louist :)))Nagyon ügyesen kitaláltad , hogy a kecske is jól lakjon ,de a káposzta is megmaradjon . Ez a forróvizes kínzás is elég durva volt ,szegény picikémnek teljesen kétségbe ejtő a helyzete . Harry nagyon jól álcázza ,hogy gondoskodik Louisról .Ki van hegyezve mindenre és hamar átlátja a helyzetet ,hideg fejjel gondolkozik.Nagyon várom mikor olvad fel a jég a szíve körül ,kíváncsi vagyok a történetére.Sajnálom Louist ,még a külvilágból sem tud támaszkodni senkire ,teljesen egyedül van.Beledobtad egy mély gödörbe ,de innen lesz szép felállni .Köszönöm HDawn ,elvarázsoltál ismét !

Névtelen írta...

Sziiaa!

Uristen, nem is tudom hol kezdjem.
Teljes sokk!
Igazabol nem tudtam eldonteni az olvasas alatt h melyik rossz lett volna a “jobbik” rossz. Az h megeroszakoljak vagy ez h leforraztak... Mind a ketto szornyu!
Nagyon sajnaltam Lout! :( A szivem szakadt meg erte es remelem h minel elobb meggyogyul! <3
Hazz azert csak kozbe lepett, egyemmeg! :) <3
Imadtam egyebkent a reszt, csak egy problemam volt h olyan roviiiiiiiid! :(
Vegtelensegig tudnam olvasni! :)
Nagyon varom a kovit, es a meglepire is kivancsi vagyok! :)
Koszonom az ujabb reszt! :)

Puszi, D.

Dreamy Girl írta...

Sziaa!
Köszönöm! Köszönöm! Köszönöm, hogy nem erőszakolták meg! Egy nagy kő esett le a szívemről! Egész héten az járt a fejemben, hogy mi lesz Louisval! És ma már vagy nyolcvanezerszer frissítettem, majd mikor megláttam félve nyitottam meg! Szegényem így is nagyon sajnálom, mert kurvára nem lehetett kellemes a forró zuhany 😖😩😱😢 de a börtön élet nem lesz könnyű...
Sajnálom azért is, hogy mindenkiben csalódnia kellett... A családja, a pasija... Remélhetőleg Harryvel majd jól alakulnak a dolgok idővel! Kíváncsi vagyok hogy fog és mikor megtörténni a Larry pillanat! Izgulooook! Alig várom a köviiiiit! *-*
Imádtam, annyira jóóó!!
Köszönöm, hogy ilyen csodákat írsz!
Puszii 💜

Gyö írta...

Óóóóó HDawn!

Ez egy durva rész lett!
Ez egy durva világ, durva dolgait boncolgató epizód lett!
Ez egy durva érzelmi hullámvasút ábrázolása lett!

IMÁDOM!!! Annyi érzést, érzelmet, lelki tusát vagy képes ábrázolni.....most nem is tudom mit érzek. Egyrészt töltődtem is, nagyon lélekmelengető a tehetséged, szeretem ezt az érzést, hogy vannak ilyen fiatalok! Köszönöm, köszönöm, amit Harry líraian, amit Lou trágárabban fejez ki a zenéjében, TE a betűiddel teszed.♥♥♥

Millió kis gondolatszálat, átérzést indított el ez a rész is bennem.♥♥♥

Voltam börtönben, ez így vicces, de a "munkám" miatt, tudom, hogy farkastörvények vannak tényleg, de most a soraiddal elkalandoztam a kiadó és Larryék felé, egyrészt....

A börtön a kiadó és Simon, mi meg a szótlan rabtársak vagyunk??? (rajongók)vagy azok inkább az 1D társak, ismerősök? Vagy ők azok az őrök akik nem csinálnak semmit? Amit most Lou lelki tusájával, szenvedésével, életének valós lelepleződésével ábrázolsz azt igazándiból kettőjük "szenvedésének" tekintem....jajj ez a rész most nagyon betalált!!!

Nagyon szerettem volna még tovább olvasni!!!
Hihetetlen megoldásokat találtál, ne legyen H. túl rendi, de azért segítsen is.....L.-t érje is valami, de ne az amit borítékoltunk.
Nem sajnáld, hogy nem neked jutott eszedbe Bill afférja saját farkával.....TE is hihetetlen írói elme vagy.♥♥♥

Bevallom féltem ettől a történetedtől, féltem túl "sötét" lesz....Nekem.
Sötété is DE a lehető legjobb értelemben....ez egy váratlan és hihetetlen szerelem lett!♥♥♥

Egy hálával, köszönettel, barátsággal, szeretettel......átitatott ölelés!!!

Gyöngyi

BezTina írta...

Drága HDawn!
Az elejére kitérve meglepik, részek a blog születésnapaj? Aláfirkantanád a táppénzes papírom azokra a napokra? Köszönöm szépen! :)
-Harry szerintem szerencs hogy jöttek az őrök, és volt indokod megallítani őket, különben igen csak bajban lennél...., hogy miért állitottad meg őket
Na és ahogy apoltad...magyarázd a medvének...hogy miért kell téli álmot aludnia...lehet te tagadod...ami érthető .de már is kezdesz kötődni
-Lou...végre rgy kis bepillantást kaphattunk mi mindenen kellett kereszrül menned...
Hat igazan kiváncsi vagyok milyen változásokon mész majs keresztül...hogyan keményited meg magad. Ês hogy ezzel parhuzamosan hogy puhul Harry.

HDawn! Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a fergeteges részt is olvashattam! Imádom! Elkêpesztő!
Köszönöm szépen az êlményt!
Jô éjszakát! Szép hétvégét Kívánok Neked!
Puszi

BezTina írta...

A helyzet több volt mint komoly.. De amikor Lou megkérdezte, hogy 'elszenesedett'? Azért ott a vadalma efektus befigyelt...hisz a helyzet komolysaga ellenére oldani probalta a feszültséget...megtörni a csendet...

Carmen írta...

Nem miattad tettem.. Na persze. Csak mert hirtelen találtál egy jó ürügyet? Egyelek meg.. Arra mi a legjobb indokod, hogy még a kényelmesebb ágyadat is odaadtad a kis betegnek? Ja, az, hogy már úgyis összevizezte, igaz? :P
Az "úgy néz ki, mint amit rendesen elhasználtál" résznél meg újfent mosolyogtam egy jót, mintha csak elsőre olvastam volna.. :D
Imádom ezt a sztorit! A jövő heti két rész pedig istenien hangzik! <3 Pusszantás!

Petruska írta...

Huuu,ez kemény volt.Nagyon jol kitaláltad,jo ötlet volt a sexuális eröszak helyett ez a forrovizes kinzás.
Nagyon nagyon jó!
Harry aranyos,h mindig talál indokot ,h miert segit,ls tagdja,h igen is gondoskodik rola.
Remélem nem szabadul majd elöbb.
Nagyon jó történet,izgalmas.
Nagyon várom a folytatást!😘😘😘😘😘❤❤❤❤❤❤❤

Hópihe írta...

Kedves Hdawn!
Lassan magamhoz térek már a tegnapi sokk után. Természetesen elolvastam még párszor, hogy reagálni is tudjak. Szédületes vagy te nő, szédületesen jóóóó! Úgy megleptél ezzel a fordulattal, hogy szó szerint se köpni, se nyelni nem tudtam. Már elnézést a kifejezésért! Mivel rettegtem a megerőszakolás tényétől is, mert zsivány módon ezt feltételeztetted, azon járt az eszem, hogy mit fogsz kitalálni, mert mindenki erre számít. És, egy olyan csavart vittél bele, hogy kiakadtam. Igazából elgondolkodtató, hogy melyik volt a rosszabb. Ezidáig nem olvastam még hasonlót se, pont ezért sokkolt ennyire. Szegény Louis, mit kellett kiállnia! Tejószagúúristen! Mennyire fájdalmas és érzékeny lehet mindene, de mindene. Harry meg próbálja játszani a kemény fiút, hogy nem érdekli, nem segít neki. Na hiszen! Ki hiszi ezt el! Akkor nem ment volna megmentenu, nem vitte volna a vizes ruhát, nem adta volna át a kényelmesebb ágyát! Csak kibújik a szög a zsákból. Nem közömbös számára a Pici. Félelmetesen hűen írtad le a börtön viszonyokat, még most is a hideg ráz. Fantasztikusan és félelmetesen jó vagy!! Úgy sodrod magaddal, a szöveggel az olvasóidat, úgy csavarsz bennünket az ujjad köré, hogy észre se vesszük. Önként és dalolva, vakon megyünk a bitó alá, mert elvarázsolsz bennünket.
Köszönöm, hogy ilyen vagy, köszönöm ezt a részt is, és alig várom a folytatást, hogy újra megőrjíthess!!❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤❤

HDawn írta...

Szia drága! :) Örülök, hogy tetszett nektek ez a megoldás. Tudom, hogy nem sokkal jobb (ha jobb egyáltalán), de legalább sikerült meglepnem titeket :D Harry szegény már tényleg nagyon jól tudja, hogyan lehet túlélni a börtönben, és talán Lou is tanul majd tőle valamit. Puszi :)

HDawn írta...

Kedves D!
Hát igen... egy picit én is sajnáltam, de ennek így kellett lennie. Lou jelleme sokat változik majd rövid idő alatt. Harry meg... akármilyen keménynek tetteti magát, azért vannak/lesznek gyenge pontjai. Köszönöm a hozzászólást :) puszi!

HDawn írta...

Sziaa :)
Azért ez se volt sokkal jobb, mint a másik lehetőség, de tény, hogy a lelkének talán nem árt annyit :) A börtön élet tényleg nem könnyű, és ez még csak egy kis ízelítő volt az egészből... A Larry pillanatok alakulnak majd, először csak kis lépésekkel, aztán meglátjuk ;) Már fent is a kövi :) Puszi!

HDawn írta...

Szia!
Ez a kiadó/börtön vonatkoztatás... félelmetesen hasonló volt.
"Nem sajnáld, hogy nem neked jutott eszedbe Bill afférja saját farkával" --> ezen meg jót nevettem, és köszönöm, nagyon aranyos vagy :) A történet sötét lesz, de azt hiszem, a két kis szentjánosbogarunk majd világít egymásnak, és mutatják az utat ;) Sok-sok ölelés, drága, hasonló jókkal átitatva :)

HDawn írta...

Drága BezTina!
Azért mindig próbálok egy kis humort is beiktatni, és örülök, hogy célbatalált :D Jól látod, Lou ezek után sokat fog változni, és ott van neki Harry, akitől tanulhat. De fontos lenne, hogy egymás előtt majd ne hordják azt a bizonyos álarcot... előbb utóbb ;) Köszönöm a kommentet. Puszi!

HDawn írta...

:D Legyél Harryvel kicsit megértő. Új még neki ez az egész ;) Pár nap, és küldöm majd a folytatást, ezt már fél lábon is kibírod :D Sok-sok puszi :)

HDawn írta...

Szia!
Örülök, hogy egy kicsit meg tudtalak titeket lepni :) Harry meg lehet, hogy egyszer csak le fog bukni, meglátjuk, hogy mikor :D Hogy ki mikor szabadul... az még odébb van :) Már kint is a folytatás. Sok puszi!

HDawn írta...

Kedves Szörpi!
Én annyira, de annyira örülök, hogy jó értelemben sikerült megőrjítenem :D Nagyon örülök, hogy sikerült valami újat mutatnom, annak ellenére, hogy azért egyikünk sem lett volna Lou helyében... Köszönöm szépen a dicséretet, remélem, a folytatást is szeretni fogod. Sok puszi és ölelés :)