2017. október 8., vasárnap

Escort - 21. fejezet

Sziasztok! Hoztam mára egy Escortot, holnap jön egy TU, kedden pedig még egy Escort. Hétvégére terveztem ezeket, egy kicsit csúszok vele, de remélem, nem haragszotok :)
A fejezetről... hát igen, elég mozgalmas, izgi rész lesz, én nagyon szeretem :) Ti mit gondoltok?


– Elég kimerültnek tűntök – jegyezte meg Angela együttérzően, miközben megölelte mindkét fiút. – Hosszú volt az éjszaka?
Bill lehajtotta a fejét, és próbálta elrejteni a mosolyát, míg Tom mellé lépett és zavartan vakargatta a nyakát.
– Hát… azt hiszem…
– Ó, miért is kérdezek ilyen hülyeséget?! Hát persze, hogy fáradtak vagytok! Péntek este volt. Egy klubban dolgozni, főleg hétvégén, és közben elviselni azt a sok fura fazont, elég megerőltető lehet – mondta Angela fejcsóválva, és visszaült Jarret mellé, míg a fiúk velük szemben foglaltak helyet. – Egyedül takarítani borzasztó. Emlékszem, hogy egyszer kiöntöttem az italomat a földre egy szórakozóhelyen, és az éjszaka végére nagy, ragacsos paca lett belőle.
Bill halkan kuncogott, és nem nézett fel, miközben beszélni kezdett:
– Ja, feltakarítani azokat a ragacsos foltokat a végén elég bosszantó, ugye, Tom? – kérdezte, és ártatlanul tovább böngészte az előételeket.
Tom fülei azonnal rózsaszín árnyalatot öltöttek Bill szavainak köszönhetően, és nem is olyan távoli emlékek villantak be neki a különböző takarítási formákról. Azt kívánta, bár ne hagyta volna otthon a kendőjét.
– Öhm… ja – mondta halványan mosolyogva, amikor Bill kicsit meglökte a térdét a sajátjával. – Már elgondolkoztam rajta, hogy talán be kellene vezetnem új szabályozásokat, hogy a koszt és a rendetlenséget a minimumra szorítsam. Talán meg kéne próbálnom rákényszeríteni a vendégeket, hogy mindenki tegyen rendet maga után, vagy ilyesmi.
– Nem hinném, hogy ezzel bárki egyetértene – jelentette ki Bill, és felháborodottan nézett a fiúra.
– Billnek igaza van. Nekem sem tetszene – mondta Angela, majd ivott egy kortyot az italából.
– Ja, nekem sem – értett egyet Tom egy kis mosollyal.
– Szóval – szólt közbe Jarret, és felkönyökölt az asztalra – hogy áll a költözés?
– Jól. Egy kicsit lassan haladok, mert Bill állandóan hátráltat – mondta Tom, mire kapott a párjától egy rosszalló tekintetet – de igazából ha már minden be lesz dobozolva és felrakva a kamionra, egy nap alatt teljesen kész lesz. El kell mennem bútorokat venni, hogy berendezzem az egész helyet.
– Vásárolni fogunk? – kérdezte Bill lelkesen.
– Én is veletek tarthatok? Szeretnék segíteni. A hülye kis lakásomat sosem volt értelme kidekorálni – szólt közbe Angela is hatalmas mosollyal. – Segítek festeni is.
– Kifesthetjük a hálószobát – tette hozzá Bill, és az agyában már minden színt végigpörgetett. Talán a kék egy világosabb árnyalata jó lenne.
– Elveszítettük őket – mondta Jarret, miközben Angela és Bill elkezdte megtervezni, mit csinálhatnának az új lakásban. Tom egy kicsit elképedt, amikor az akváriumról volt szó, ami majd a nappalijába kerül. – De most komolyan. Tetszik neked az új hely?
– Nagyon – felelte Tom, de közben a mellette zajló beszélgetésre is figyelt. – Hiányozni fog a régi, de azt hiszem, megéri – felelte, és közben a tekintete elkalandozott Bill felé, aki felvillantotta azt a gyönyörű mosolyát, amibe a fiú már az első pillanattól kezdve beleszeretett. – Minden bizonnyal megéri.
– Még mindig nem tudom, hogy törted meg – mondta Jarret egy kis fejcsóválással. – Amióta ismerem, az emberek bármit megtennének azért, hogy magukra vonják a figyelmét, de semmi. Aztán jöttél ezzel a „véletlen” találkozás ötletével, és ő teljesen elveszett.
– Hát, tulajdonképpen nem ilyen gyorsan történt – kezdte Tom, miközben a fonatait hátrasimította a válla fölött. – Mi már…
– Óh! – szólt közbe Bill, és úgy nézett Tomra, hogy a fiú azonnal rájött: most kéne befognia a száját. – Katnek nem kéne már itt lennie? Vajon mi tartja fel már megint?
Angela felsóhajtott és megforgatta a szemeit:
– Ismered Katet – kezdte, aztán megvárta, míg a pincérnő felvette a fiúk rendelését. – Egy kicsit kiakadt, amikor megtudta, hogy nem egyedül jössz. Azt kérdezte, miért rejtegettük előle, hogy van valakid, meg ilyesmi. Aztán úgy döntött, hogy ő is hoz valakit. A faszinak olyan cégei vannak, amit az ő irodája képvisel, vagy ilyesmi. Azt hiszem, direkt fogalmazott ennyire homályosan, ami nem igazságos, mert nekem fogalmam sem volt arról, hogy még nem mondtad el neki, hogy randizol valakivel. Ha tudtam volna, már rég ráveszlek, hogy hívd fel.
– Akkor a ma este kínosan fog telni? – kérdezte Bill egy hatalmasat sóhajtva, miközben a tenyerét Tom kezére simította.
– Talán egy kicsit – értett egyet Angela.
Tom összefűzte a fiúval az ujjaikat, majd felvont szemöldökkel fordult felé:
– Miért lesz kínos?
– Ez… – kezdte Bill kelletlenül, de Angela közbevágott:
– Kat és Bill néhány éve randiztak, még mielőtt Bill úgy döntött, hogy nem akar kapcsolatot. Kat azóta várt rá, hogy túllépjen ezen a „nem te tehetsz róla, én vagyok a hibás” dolgon, hogy utána újra összejöhessenek, de most itt vagy te… – mondta vállat vonva a lány.
 – Nem úgy tűnik, hogy bejött a számítása – tette hozzá Jarret. – Ráadásul évekkel ezelőtt történt. Végre túltehetné magát rajta – mondta, mire Angela rácsapott a karjára.
– Ne legyél gonosz, ő csak… szomorú – jelentette ki, majd együttérzően nézett Tomra. – Elképzelhető, hogy egy kicsit furcsa lesz majd. De semmi gond. Néhány ital, és rendben lesz.
– Ha szerencsénk van – mondta Bill, és bocsánatkérően a párjára mosolygott. – Nagyszerű lesz, nem kell aggódnod emiatt.
– Miért kell aggódni? – kérdezte Kat. Amint lehúzta a dzsekijét, odalépett az asztalhoz és felvillantott egy mosolyt.
– Abszolút semmi miatt, Kitty-Kat – válaszolta Bill, mielőtt még bárkinek lett volna rá lehetősége, majd felállt, hogy egy öleléssel üdvözölje a barátját. – Jól nézel ki ma este.
– Ó, hát észrevetted? – kérdezte Kat fagyos hangon, amiből Bill azonnal rájött, hogy egy kicsit még mindig dühös rá. – Csak jó benyomást akartam tenni a barátodra, akivel már egy ideje együtt vagytok. – Kat elfordult Billtől, és Tom felé intett. – Helló, Kat vagyok. És te?
– Tom – felelte a fiú, és ő is felállt, hogy kezet foghasson Kattel.
– Cuki – mondta a lány, és helyeslően bólintott. – Ricknek gondjai támadtak a parkolással, úgyhogy kirakott, mert egy szabad helyet sem talált a környéken. Legalább így egyikünk nem késik el, de hamarosan ő is itt lesz. Azt hiszem, kedvelni fogjátok – mondta, és leült egy székre közvetlenül Bill mellé, mint mindig. – Egy kicsit idősebb, de nem akarok semmilyen „apakomplexus” dologról hallani tőled, Angela.
Angela felemelte a kezét ártatlanságot színlelve.
– Eszembe sem jutott.
– Rendes fickó egyébként. Sokkal érettebb, mint néhány ember, akit ismerek – mondta Kat, és elkezdte tanulmányozni a menüt, miközben Bill felsóhajtott a célzott megjegyzésen.
– Hogyan találkoztatok? – Jarret próbálta oldani a kialakult feszültséget az asztalnál. – Angela csak homályosan tudta elmondani a részleteket. Valami munkával kapcsolatos?
– Hát – kezdte Kat mosolyogva – ő egy nagy élelmiszerbolt lánc tulajdonosa. Valami nő rálépett a földre gurult szőlőszemekre és elcsúszott. Aztán eldöntötte, hogy bepereli őket. Rick felkérte az irodát, hogy foglalkozzunk az üggyel, aztán jött minden magától. Először csak bámultuk egymást, és most már három hónapja együtt vagyunk. Nem a közelben lakik, tehát csak akkor tudunk találkozni, amikor a városban van üzleti megbeszélések miatt, ami igazából egyre többször fordul elő – folytatta egy kissé önelégült mosollyal. – Azt mondta, hogy talált valamit errefelé, amiért megéri visszajönnie. Hát nem édes?
– Három hónapja? – kérdezte Angela csodálkozva. – Nem is mondtad, hogy már olyan régen.
– Azt hiszem, mindannyiunknak megvannak a kis titkaik – felelte a lány egy vállrándítással. – A garnéla jól hangzik. Azt hiszem, azzal kéne kezdenünk.
Bill elmerengve nézett maga elé, és összerezzent, mikor egy tenyér simult a vállára. Tom felé fordult, aki megnyugtatóan mosolygott rá. Bill összefűzte az ujjaikat az asztal alatt és visszamosolygott. Gyűlölte, hogy megbántotta a barátját, aki még mindig morcos volt miatta, de elképesztően örült, hogy Tom ott volt vele.
A beszélgetés elcsendesült, amikor a pincérnő visszatért, lerakta Tom és Bill italát, majd felvette az újabb rendeléseket.
– És veletek mi a helyzet? – kérdezte Kat újra magára vonva Bill figyelmét. – Azt hiszem, valami titok lengi körbe a kettőtök találkozását, ellenkező esetben Billy már korábban beszélt volna róla. Ki vele!
– Öhm… – kezdte Tom, de Bill erősen megszorította a kezét, mielőtt folytathatta volna.
– Jarret hozott össze minket – mondta Bill, mire Tom összevonta a szemöldökét. – Már régen ismerik egymást, és Tom szeretett volna találkozni velem valamiért. Aztán így alakult – fejezte be, majd mosolyogva megvonta a vállát. – Elég váratlanul történt.
– Azt el tudom képzelni – mondta Kat, majd a bejárat felé nézett. – Ó, nézzétek, itt van Rick – a lány felállt, és integetett a férfinak, miközben Bill gyomra hirtelen összeszorult. – Ő itt Rick.
Bill elmormogott egy köszönést, ami szinte elveszett a többieké mellett, majd minden figyelmét az italának szentelte, hátha így észrevétlen maradhat. Ha az este nem lett volna amúgy is elég kínos Kat féltékenykedése miatt, most azzal a ténnyel is meg kellett birkóznia, hogy az egyik ügyfele csatlakozott a baráti társaságához. És ha ez még nem lenne elég, a férfi akkor szállt rá Katre, miután kijelentette, hogy Billel látják még egymást.
„Talált valamit errefelé, amiért megéri visszajönnie.” – Kat szavai újra és újra visszhangoztak a fejében, miközben azon gondolkozott, hogy Richard vajon a lányra vagy rá gondolt, amikor kijelentette ezt. Annak a tudatában, hogy Kattel akkor kezdtek el randizni, amikor ők ketten találkoztak, volt egy olyan érzése, hogy nem a lány miatt jött vissza, és emiatt kezdte nagyon megutálni a férfit.
Amint a vacsora véget ér, valaki ismét Bill feketelistájára fog kerülni.
– Bill, ugye? – kérdezte Richard kedvesen, és a fiúra mosolygott, amikor felemelte a fejét. – Van egy olyan különleges érzésem, mintha már találkoztunk volna valahol. Lehetséges?
– Nem hiszem – felelte Bill ridegen, abban reménykedve, hogy Richard megérti, nem szeretné a munkát és a magánéletet keverni.
– Esküdni mernék rá, hogy találkoztunk. De az is igaz, hogy annyi emberrel találkozom, hogy könnyen előfordulhat, tévedek – mondta Richard mindenttudó mosollyal, amitől a fiú teljesen lefagyott.
Bill megvonta a vállát, és hálás volt, amikor megérkezett az előétel és ez mindenki figyelmét lefoglalta. Ahogy rágcsált egy garnélát, azon kapta magát, hogy teljesen elment az étvágya. Richard folyamatosan rajta tartotta a szemét, amitől ő csak kényelmetlenül fészkelődött a székén. Amikor megérezte a férfi lábát az övéhez simulni, betelt a pohár. Felugrott az asztaltól, elnézést kért és kimenekült a mellékhelyiségbe.
Miközben a mosdónak támaszkodott, rájött, hogy hirtelen milyen kicsi lett a világ. Néhány éve még elcsodálkozott rajta, ha véletlenül összefutott az egyik kliensével munkán kívül. Akkor csak nevetett az egészen. Most viszont, néhány hónap alatt többükkel is találkozott, nem beszélve arról, hogy az egyikkel randizni kezdett. Vett egy mély levegőt, és próbálta lenyugtatni magát. Csak túl kell lennie ezen a közös étkezésen, aztán foglalkozhat azzal, hogy felhívja az ügynökséget, merenghet a problémákon, és remélhetőleg hozzábújhat Tomhoz, hogy egy hangulatos éjszakát töltsenek együtt. Minden rendben lesz. Meg tudja csinálni.
Összerezzent, amikor kinyílt a mosdó ajtaja, és nagyra nyílt szemekkel figyelte, ahogy Tom ismerős alakja besétált.
– Jól vagy? – kérdezte a fiú, és a tenyerét máris Bill hátára simította, aztán lassan simogatni kezdte. – Arra gondoltam, megnézem mi a helyzet. Angela már felvetette, hogy talán romlott a felszolgált garnéla, és ételmérgezés miatt rohantál el.
Bill csak megcsóválta a fejét, majd felsóhajtott:
– Richard, Rick az egyik ügyfelem – mondta halkan. A háta megfeszült, amikor Tom abbahagyta a körkörös simogatást.
– Ő? – kérdezte Tom, és az ajtó felé pillantott.
– Igen. Volt nálam néhány hónapja. Azt mondta, vissza fog jönni.
Tom az ajakpiercingjét rágcsálta miközben Billt figyelte a tükörben.
– Mit csináltatok ti ketten?
– Tom – kezdte Bill, majd megcsóválta a fejét. – Nem akarsz ezekről a dolgokról tudni.
– Most talán mégis – felelte a fiú, és újra simogatni kezdte Bill hátát.
– Biztosan nem.
– Annyira rossz volt?
Bill felnézett a tükörbe, és találkozott a pillantásuk.
– Leszoptam őt – mondta lényegre törően – miközben megujjazott. Nem volt valami kielégítő.
– Ó – pislogott Tom.
– Mondtam, hogy nem akarsz róla tudni – suttogta Bill, és lehajolt, hogy a könyökét a mosdóra támaszthassa. – Muszáj volt eljönnöm onnan néhány percre. Az asztal alatt hozzádörzsölte a lábát az enyémhez, és ez kikészített. Nem szeretem a munkámat és a magánéletemet összekeverni.
– Ezért hazudtál rólunk a barátaidnak? – kérdezte Tom.
– Igen. Mégis mit kellett volna mondanom? „Fizetett nekem, hogy megdughasson”? Ugyan már. Még azt sem tudják, mi a foglalkozásom, és szeretném, ha ez így is maradna – felelte Bill, és újra kiegyenesedett. – Ugye megérted ezt?
Tom sóhajtott, magához húzta a fiút és szorosan megölelte.
– Igen, megértem.
– Tudtam, hogy megvan az oka, amiért kedvellek – mondta Bill, és még jobban belesimult az ölelésbe.
– Milyen hangulatos – szólalt meg egy másik hang az ajtóból. – A lányok azon gondolkoznak, hogy visszajöttök-e még ma, ezért felajánlottam, hogy megnézem, mi a helyzet – mondta Richard. – Abban reménykedtem, hogy a barátod másfelé kóborol.
Tom maga mögé tolta Billt, és a férfi felé fordult.
– Nincs akkora szerencséd. Egy perc múlva megyünk, úgyhogy visszamehetsz szólni a többieknek.
– Te vagy a temperamentumosabb, ugye? – kérdezte Rick vigyorogva. – Talán a következő alkalommal téged bérellek fel. Vagy mindkettőtöket egyszerre. Az aztán jó kis időtöltés lenne.
– Tessék?! – kérdezte Tom meglepve.
– Felbérelni mindkettőtöket. Szórakoztató lenne nézni titeket – felelte Richard még mindig vigyorogva.
Tom hátranézett a válla felett:
– Most már behúzhatok neki egyet?
– Nem – mondta Bill halkan, miközben Tom karját simogatta megnyugtatóan.
– Azt hiszem, menned kéne – fordult a férfi felé.
– Ugyan miért? – kérdezett vissza Richard, és nekidőlt a falnak.
– Mert egy fasz vagy – felelte Bill.
– Mi van azzal a szabállyal, miszerint a vásárlónak mindig igaza van? – ciccegett a férfi.
Bill megvonta a vállát.
– Nem dolgozni vagyok itt, és őszintén megvallva, úgy tűnik, nehezen tudsz odáig eljutni, hogy ne a farkaddal gondolkodj. De van egy ajánlatom. Most lelépsz, és lesz egy kellemes vacsoránk, vagy kimehetek a többiekhez, és elmondhatom Katnek, hogy szeretsz fiatal fiúknak fizetni azért, hogy leszopjanak. Aztán meglátjuk, mi lesz – fejezte be Bill a mellkasa előtt összefont karokkal.
– Nem tennéd meg – mondta Richard kihívóan. – Bizonyítékod sincs.
– Van egy sebhely a bal combodon, elég magasan ahhoz, hogy csak akkor látszódjon, ha meztelen vagy.
– Ez lehet találgatás is – nézett rá morcosan a férfi. – Emellett, komolyan azt gondolod, hogy inkább fog hinni egy kurvának az elkötelezett barátja helyett?
– Elkötelezett a seggem – felelte Bill. – És igen, inkább fog hinni a barátjának, akivel már több éve ismerik egymást, mint valami faszkalapnak, akinek kicsi a farka.
Richard elképedt, és amikor végre bezárta a száját, még a fogai is összekoccantak.
– Rendben. De legközelebb találkozunk…
– Nem lesz legközelebb – felelte Bill. – Most pedig tűnj innen!
Richard még egy darabig dühöngött magában, de aztán végre elhagyta a helyiséget. Bill Tom felé fordult, és fáradt nyögés kíséretében újra hozzá simult.
– Miért van az, hogy amikor kliensekbe botlok idekint, mind seggfejként viselkedik? – kérdezte, és közben a homlokát Tom vállára ejtette. – Belefáradtam abba, hogy ezek az emberek mind azt hiszik, hogy csak egyetlen dolog miatt vagyok itt.
– Bármikor kiléphetsz – ajánlotta Tom. – Ha nincsenek ügyfelek, nincs miért aggódni.
– És akkor nincs pénz – folytatta Bill. – Nincs otthon, nincs több kaja, és nincs semmi. – Bill átölelte Tom vállát és halkan felsóhajtott. – Legalább már amiatt nem kell aggódnom, hogy az asztal alatt fog molesztálni a lábával az egész vacsora alatt. Ezért már megérte.
Bill megcsókolta a fiú nyakát és az ajtó felé indult.
– Gyerünk. Vissza kell mennünk, mielőtt mindenki aggódni kezd.
Tom sóhajtott, de aztán követte Billt.

12 megjegyzés:

BezTina írta...

Szia HDwan!
Ez elképesztő, oké hogy az a munkája ami...de van élete, érzései és n csak egy darab incsiklamdó hús!
Nagyon szépen köszönöm ennek a résznek a fordítását is!
További szép estét valamint előre is szêp hetet Kívánok Neked!
Puszi

Névtelen írta...

Szia!

Szegeny Bill :(
Sajnalom ot, de rajohetne mar h ott kell hagynia ezt a munkat... masbol is meg lehet elni, majd talal mast, addig is biztos vagyok benne h Tom mindenben mellette all! :)
Koszonom az ujabbforditast es mar most varom a TU-t! *-* <3

Puszi, D.

Marcsi írta...

Szia HDawn!
Huu. Ez remek. Alig várom a folytatást. Lenne pár tippem, hogy ebből mi fog kisülni, de jobban szeretek várni és izgulni. Köszönöm itt is, hogy vagy nekünk :) <3 <3

Petruska írta...

óóó,szegény Bill😪
Miért van az sz érzésem,h Rick fog még bajt okozni?!
Remélem,h nem sikerül és.mindig letudják majd szerelni!
Tom imádni való,h segit Billnek.

Gyö írta...

Jajjjjj, hogy is volt??? Komi újratöltve 2.0 :)

Szia HDawn! (Eddig tiszta sor.:D:D:D)

Azt szerintem elmondhatjuk már most, hogy Tomnak jár egy NAGY piros pont! (Meg más is, ami nagy. (kuncogás)) Nem másért mint a viselkedéséért, ahogy kezeli a helyzeteket, ahogy szereti, támogatja Billt.♥♥♥ IMÁDÁS ♥♥♥

(Ki Billt szereti, rossz ember nem lehet. :D:D:D Igen teljesen meghülyültem, bocsi.)

Nagyon jó a karakter jelleme, a való életben azt mondhatnánk az ilyenre, hogy "példaértékű". Az elfogadás teljes mintája. Pedig az írónő vele sem bánik kegyesen, azért kap Ő is rendesen feldolgozni valót. Ha valaki azt mondja, az ilyen irodalomnak nincs mondanivalója, nem lehet belőle fejlődni....hát az .....nem tud olvasni.

Bill, hümhüm......
Ő most részről-részre kapja az élettől a sárga kis emlékeztető post-it-jeit..(fogalmam sincs ezt, hogy lehet helyesen leírni, elnézést)......nem tudom honnan jött, De olyan mint a fociban a "figyelmeztető" sárga lap.....

Remélem nem a "könnyebbik" utat fogja választani, és nem szakít Tommal.

Nagyon glorifikál (nem ezt írtam, de most csak azért is :D:D:D), hogy nem minden rózsaszín és nem is fáklyásmenet. Mert az élet is küzdelem és ahogy mondják....ami nem öl meg, az erősít!

(Fogalmam sincs innen volt-e tovább, vagy, hogy is volt, mert eléggé eltekeredtem!:D:D:D De a tartalom "nyomokban" eredeti kommentet is tartalmaz.)

Ja, hülye a LÉNYEG!!!!

Köszönöm a szorgosságod, a kiváló fordításod, és az ájtatos (szigorúan csak is jó értelemben) munkád.♥♥♥

Szercsi van!!!♥♥♥

Andrea Nagy írta...

Szia Drága! Kész vége... Szerintem nem lehet már ezt tovább csinálni.
Mindig, mindenhol kuncsaftokba botlik az ember. Na és kiderül ráadásul, hogy a való életben mindegyik bunkó?
Tom sem bírja sokáig. Az idő múlásával erősödnek az érzelmei, és jön a féltés.
Mindentől és mindenkitől. Kat sunyi kislány, tartogat még meglepetést. Mint ahogy mindenki más is. Miért van az az érzésem, hogy innentől felgyorsulnak az események? Aztán majd jöhet a futás meg a sikitás! 😂😂
Köszcsi a fordítást! Isteni lett! Pussz😘😘😘❤️

HDawn írta...

Szia BezTina!
Tényleg nagyon durva, hogy egyes emberek mit képzelnek, és az a legrosszabb, hogy simán hihető, hogy így viselkednek. Ennél már csak az durvább, ha mással is így viselkednek...valakivel, aki nem is a szakmában dolgozik. Neked is szép hetet :) Puszi!

HDawn írta...

Szia D!
Igen, én is sajnáltam egy picit, ilyet senki sem érdemel... Tomot nagyon-nagyon szeretjük, bizony :) Imádom a jellemét ebben a sztoriban. Köszönöm, és puszi :)

HDawn írta...

Szia Marcsi!
Holnap rakom is fel a folytatást :) Igen, lesz itt még kalamajka, ebben igazad van. Hamarosan kiderül. Puszi :) <3

HDawn írta...

Sziaaa!
Hát igen, szegény Bill... durva, hogy egyesek mit képzelnek magukról csak azért, mert gazdagok... Tom itt is kap egy szívecskét <3 Puszi! :)

HDawn írta...

Drága Gyöngyi!
Még egyszer köszönöm, amiért vetted a fáradtságot és másodszor is leírtad :) Tomnak nagyon sok piros pont jár, és ebben a sztoriban a kettejük jelleme hihetetlen módon kiegészíti egymást. Imádom őket :) És tényleg nem rózsaszín felhő ez a sztori, pont a hihetősége miatt imádom, ahogy van. Köszönöm a kommentet :) Puszi!

HDawn írta...

Drága Andi!
Azért még van néhány rész, meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok ;) Tény, hogy nem egyszerű a helyzet, és én is úgy érzem, ezt nem lehet sokáig bírni, hamarosan kiderül :) Még lesz 1-2 nyugisabb rész, aztán tényleg jönnek az érdekességek ;) Sok puszi!