2017. október 9., hétfő

The unforgiving - 6. Ne félj!

Sziasztok! És itt is a TU soron következő része :) Szerettem írni, remélem, nektek is tetszeni fog. És mindenképpen meg szeretném köszönni Carmennek, hogy tüzetesen átnézte a részt annak ellenére, hogy kb egy órája küldtem el neki. :) Ez már nem az első ilyen alkalom, és nagyon hálás vagyok.
Nektek hogy tetszik a rész? :)

See who I am - Lásd, hogy ki vagyok
Igaz, amit mondanak?
Túl vakok vagyunk, hogy megtaláljuk az utat?
Az ismeretlentől való félelem elrettenti a szívünket.
Jöjj az én világomba,
láss a szemeimen keresztül
Próbáld megérteni,
nem akard eltékozolni, amink van
Már megálmodtuk,
de ki tagadhatja?
A legjobb módja a létezésnek
a valóság és hazugság között van.
Nézd, ki vagyok
Törj át a felszínen
Nyújtsd a kezed
Mutassuk meg nekik, mire vagyunk képesek,
Szabadítsuk fel az elménket és találjuk meg az utat.

H.

Szerettem a csöndes estéket a börtönben, amikor egyik rab sem kattant be, és kezdett el kiabálni, mintha a haját tépnék. Az elalvás előtti órában jól esett az elmúlt napon gondolkodnom, miközben a kísértő múltamat mélyen elzártam magamban. Most csak a jelenen és Louis-n járt az eszem.
Már alig emlékszem, mikor volt olyan, hogy valakit ennyire közel engedtem magamhoz. Anya korai halála, és apa viselkedése a temetés után elég indokot szolgált arra, hogy mindenkit ellökjek magamtól. A börtön pedig sokkal inkább a túlélésről, a beolvadásról szól, mint a barátkozásról. Be kell valljam, először nagyon furcsa volt, hogy Louis az ellenséges viselkedésem ellenére nem adta fel. Én pedig, mintha csak megszállottan akarnám követni a példáját, elkezdtem nyitni felé. Tudtam, hogy ez nagyon csúnyán is végződhet mindkettőnk számára, de talán éppen ez lesz a mentsvárunk a rideg falak között. Kezdtem úgy érezni, hogy nem is jártam rosszul, amikor Louis-t betették a cellámba. Sőt, talán ez az egyik legjobb dolog, ami régóta történt velem. Valahogy az egész lénye színt vitt a szürke hétköznapokba, és már beleuntam abba, hogy tagadjam, mennyire jó beszélgetni valakivel, akiben úgy-ahogy, de megbízhatok.
Louis megmoccant a felettem lévő ágyon, hallottam, hogy átfordult a másik oldalára, de ahelyett, hogy újra minden elnémult volna, két perc múlva már szívszorítóan nyöszörgött. Nem ez volt az első alkalom, hogy rémálmai voltak. Már többször hallottam az elmúlt két hét alatt, ahogy éjszakánként nyugtalanul mocorog, érthetetlen dolgokat motyog magában, és olyan hangokat ad ki, mintha éppen kínoznák. De ezelőtt egy-két perc elég volt ahhoz, hogy megnyugodjon, most pedig már a takarója is félig lelógott az ágyról. Idegesen fordultam én is az oldalamra, és próbáltam minél hangosabban igazgatni a végtagjaimat, hátha felébred rá. Sejtettem, hogy valahogy ki kéne húznom az álomból, de nem akartam megint a gondoskodó szerepét játszani. Túl veszélyes volt. Ha valaki rájön, hogy kedvelem őt, ezt felhasználhatja ellenünk. Ezen kívül azt sem akartam, hogy Louis megtudja. Néha nagyon… furcsa érzéseim voltak vele kapcsolatban. Éreztem, hogy tart tőlem, ahogy azt is, hogy titkol valamit. Olyan volt, mintha az összes mozdulatát, és a szavait is megtervezte volna előre, amikor a közelemben volt. Nem tudtam érte haragudni rá, én is valami hasonló módon tengettem a mindennapjaimat, de valami azt súgta, hogy fontos dolgokat titkol. Talán ha kedvesebb lennék vele, ha többet beszélgetnénk, akkor előbb-utóbb megnyílna nekem. Az ajkam akaratlanul is gúnyos mosolyba húzódott – már miért avatna be a titkaiba, ha nem adtam elég okot arra, hogy megbízzon bennem? Most is csak hallgatom, ahogy nyugtalanul forgolódik, és nem ébresztem fel, mert akkor még azt hinné, hogy foglalkozom vele. És miért? Mert ha túl közel kerülünk egymáshoz, akkor a többiek még a végén elkezdenek minket gondolatban összeboronálni. Mert ha azt hiszi, számít nekem, a végén még… nem is tudom. Mégis mit csinál? Szerelmes lesz belém? Majdnem elnevettem magam a gondolatra, és kezdtem úgy érezni, az egész csak kifogás. A valódi ok az, hogy gyáva vagyok. Lerúgtam magamról a takarót és idegesen kipattantam az ágyból. Aludni akartam, és ha Louis úgy mocorog felettem, mintha hadakozna valakivel, holnapra nagyon álmos leszek. Ahogy ott álltam, minden annyira szürreálisnak tűnt. A kis rácsos ablakon bevilágító holdfény, a folyosóról beszökő lámpafény, amiben láttam Louis testének lágy vonalait. A félhomályban is tökéletesen kivehető volt, hogy a hasán fekszik, az egyik combja fel van húzva oldalt, és a takarója már majdnem teljesen lecsúszott róla. Először durván meg akartam lökdösni a karját, hogy felébredjen, de ahogy láttam, hogy az arca egy magasságban van az enyémmel, a kezem egyszerűen nem moccant. Még sosem voltam hozzá ennyire közel. Az arcomon éreztem a forró lélegzetét, és az orromat teljesen betöltötte a bőre természetes illata. Az ajkai félig elnyíltak, és hevesen kapkodta a levegőt. Sokkal gyorsabban, mint ahogy kellene. A szempillái izegtek-mozogtak, de még ilyen nyugtalanul is gyönyörű volt minden egyes vonása. A szemeim teljesen váratlanul elkalandoztak a derekáig. A pólója egy kicsit fel volt csúszva, és a még mindig karamellszínűre barnított bőre csodálatosan mutatott az oldalán, a csípőcsontja pedig… Egyszerűen csak elképzeltem, milyen lenne végignyalogatni a vonalát. Nem tudom, mi ütött belém, de kezdtem érezni, hogy ezt nem szabad. Nyeltem egy hatalmasat és elkaptam a pillantásom. Újra az arcát néztem, és ijedten hátráltam egy lépést, amikor rájöttem, hogy a szemei ezúttal már nyitva voltak. Pillanatok alatt leizzadtam, és úgy éreztem magam, mintha egy gyerek lennék, akit rajtakaptak valami tiltott dolgon. Kinyitottam a szám, de semmi hang nem jött ki rajta, csak tátogtam, mint egy hal, miközben alig kaptam levegőt.
– Szia – suttogta alig hallhatóan, az álomtól fátyolos hangon. Aztán halványan elmosolyodott. Mosolygott… azt hittem, ki fog akadni. Én biztos frászt kaptam volna, ha egy cellatársam áll felettem néhány centire az arcomtól, mikor felébredek. – Nem tudsz aludni? – kérdezte, miközben az oldalára fordult, és visszahúzta magára a takarót. Nem válaszoltam, pedig ha megszólalok, talán nem teszi fel a következő kérdést: – Néztél, miközben alszom?
– Naná, éjszakánként felkelek és bámullak. Néha még a takarót is lehúzom rólad, hogy legyen valami izgalmas is a dologban – jegyeztem meg gúnyosan. – Szexi a csípőd – tettem hozzá lelkesen, de ahogy kimondtam, rögtön rájöttem, hogy jobb lett volna inkább leharapnom a nyelvem. Még akkor is, ha az utolsó dologgal nem hazudtam nagyot. Sőt, az a kép, ahogy a derekánál kilátszott a bőre, örökké az agyamba ivódott.
Louis abbahagyta a nyújtózkodást, és a mosoly azonnal leolvadt az arcáról, amikor felém fordult.
– Hű – mondta halkan, miután már majdnem egy egész percen keresztül bámultuk egymás arcát, és próbáltuk kitalálni, mire gondol a másik. – Ezt még soha, senki sem mondta.
– Hát, én sem gondoltam komolyan – jelentettem ki, és még a szemeimet is megforgattam a hatás kedvéért. – Abban az újságban viszont van néhány szép csaj, aki egészen formás.
Louis arca hirtelen grimaszba rándult, de aztán magára erőltetett egy mosolyt.
– Értem – mondta tömören és lényegre törően, majd befordult a fal felé. – Jó éjt, Harry!
Az arcomra úgy ült ki a kétségbeesés, mintha lehúztak volna egy rolót. Mi a francot keresek a cella közepén éjszaka, miközben Louis apró alakját bámulom, amit alig tudok kivenni a takaró alatt, mert olyan kicsire összehúzta magát? Kezdtem azt hinni, hogy tévedtem. Nem attól félek, hogy Louis hogy reagál majd, ha kiderül, törődöm vele. Talán az a baj, hogy én nem tudok mit kezdeni a helyzettel.
– Egyébként rémálmod volt és sokat mocorogtál. Fel akartalak kelteni, de végül nem volt rá szükség – vetettem oda félvállról, hogy egy kicsit enyhítsek a helyzetemen. Talán így nem hisz teljesen hibbantnak, aki éjjelente az ágyánál ácsorog.
Nem válaszolt, csak hallottam, hogy halkan szuszog, és arra gondoltam, máris visszaaludt. Aztán mégis felém fordult, és a válla fölött nézett rám.
– Köszönöm – mondta határozottan, és a pillantásunk még néhány másodpercig összekapcsolódott, mielőtt újra elfordult.
Nem aludtam túl sokat azon az éjszakán, és még ahhoz sem volt kedvem, hogy magamhoz nyúljak.
Másnap majdnem az egész délutánt az udvaron tölthettem. Jelentkeztem munkára, és beosztottak azok közé, akik rendbe tették az épület környékét. Lényegében a lehullott faleveleket söpörtem össze egy kupacba, és néha még az ágakat is megráztam, hogy ne fogyjon el a munkám. Nem akartam túl korán bemenni a börtön nyirkos falai közé. Élveztem a gyenge, őszi napsütést, a szelet, ahogy a hajamat össze-vissza fújta, és néhány órára sikerült kiürítenem a fejemből a furcsa gondolatokat. Louis nem volt a közelemben, de azért egész idő alatt szemmel tarthattam. Amikor végeztem egy fa alatt, hátrafordultam és a szememmel kerestem a kis alakját az udvaron. Ő a kerítés melletti alacsony sövényről levágott ágakat gyűjtötte, és úgy láttam, hogy egy másik rab csatlakozott hozzá. Nem ismertem a fiatal fiút, de úgy tűnt, ők ketten egész hamar összebarátkoztak. Louis néha-néha felnevetett, miközben együtt pakolták egy zsákba az összegyűjtött apró ágakat, és úgy tűnt, egész idő alatt be nem állt a szájuk. Ahogy tovább néztem őket, egyre inkább világossá vált, hogy mit akar Louis-tól az a fiú: valószínűleg meleg, és le akarja fektetni, vagy nem az, de annyira szexhiánya van, hogy már egy kutyát is megdugna. Láttam, ahogy hozzáér Louis vállához, és az ujjai egy kicsit feljebb csúsztak a napbarnított nyakhoz. Gúnyosan elvigyorodtam. Az élet máris Louis útjába sodort egy újabb kihívást, és nagyon kíváncsi voltam, mennyi ideig tart majd rájönnie, miért olyan kedves vele az a fiú.
– Ha kinézelődted magad, ezt fel kéne söpörni – szólalt meg egy gyűlölt hang a hátam mögül, mire hirtelen megpördültem. Jason érzelemmentes arccal borította ki az egyik zsák tartalmát a földre, majd a művét látva halkan felkacagott. Összeszorítottam a fogaimat és újra elkezdtem összesöpörni a leveket. Nem hagyhattam, hogy felhúzzon. – Addig esetleg mesélhetnél nekem erről a Louis-ról – bámult az udvar túloldalára kéjsóvár tekintettel. – Édes fiú. Megmutattad már neki, mire vagy képes a gyönyörű ajkaiddal? Fogadjunk, hogy imádná.
Annyira szorítottam a seprűt, hogy attól féltem, kettétöröm a nyelét. Jason nyakát képzeltem oda, és azt a pillanatot, amikor kiszorítom belőle az életet. Szerettem ezt a melót, mert kint lehettem a szabadban, de inkább legyek napokig egy sötét szobában, csak elég messze ettől az állattól.
– Ha nem sietsz, az új gyerek megdugja előtted – kuncogott Jason, miközben a lábával még széjjelebb terítette a színes leveleket. – Biztosan élvezné. Szép pár lennének, mindkettőjükről süt, hogy buzik.
– Louis nem meleg – sziszegtem a fogaim között.
– Aha. És te ezt elhiszed? Vagy ezzel nyugtatod magad? – kérdezte Jason felvont szemöldökkel, majd még jobban nevetni kezdett. Amikor dühösen felpillantottam rá, csak megvonta a vállát: – De azt már legalább tudom, hogy te szívesen dugnád. Igaz, Harry? Úgy védelmezed, mintha máris testestől-lelkestől a tiéd lenne – jelentette ki magabiztosan, majd lassan elsétált, mint aki jól végezte dolgát. Hosszú ideig megkövülve bámultam utána. Aztán egy másik őr odalépett mellém, és kijelentette, hogy ideje bemennünk. A szerszámos raktár felé vettem az irányt, hogy lerakjam az eszközöket, de nagyon furcsán éreztem magam. Gondolatban teljesen máshol jártam, és megállás nélkül azon gondolkodtam, hogy talán Jason valami olyasmit lát, amiről addig én nem akartam tudomást venni.
A halk sutyorgás, és visszafojtott nyögések, ami az egyik öltözőből jött, végre visszarántott a valóságba. Még levegőt sem mertem venni, ahogy megtorpantam a folyosó közepén, és kíváncsian néztem be a résnyire nyitva hagyott ajtón. Fogalmam sincs, miért álltam meg egyáltalán, de ki akartam deríteni, mi történik odabent.
– Ne, ne itt – hallottam egy férfihangot tiltakozni, de nem volt valami meggyőző. Az egyik őr lehetett, ha jól emlékszem a hangjára, talán pont az, aki szólt, hogy ideje lenne bemenni. – Megláthatnak.
– Kívánlak – jelentette ki a másik fél… valaki, aki a legnagyobb döbbenetemre nem egy nő volt. Az állam szinte a földet súrolta az elképedéstől, de a lábaim mintha gyökeret vertek volna. Összerezzentem, amikor az egyik férfi hangos csattanással felkenődött a nagy fém szekrényre, amit pont láttam abból a szögből, ahol álltam. A másik, a magasabb letámadta az ajkait, majd türelmetlenül a nyakát kezdte harapdálni, és a halk nyögéseik hangjai lassan összefolytak.
Láttam már hasonlót, hogy férfi férfival, nem is egyszer, de azokban a helyzetekben az egyik fél nem akarta. A kiskorúak börtönében több volt az erőszak, mint itt, a felnőttek között. A nagyobb gyerekek, akik nem tudtak mit kezdeni a hormonjaikkal, és elég agresszívak voltak, hogy megtámadják a gyengébb társaikat, bűntudat nélkül megtették. Utáltam azt, amikor ilyennek a szemtanúja voltam, de általában nem tehettem semmit, hiszen túlságosan tartottam attól, hogy én leszek a következő áldozat. Még belegondolni sem akartam, mennyire fájdalmas és megalázó érzés lehet, és most, ez a két férfi előttem úgy csókolták egymást, mintha az életük múlna rajta. A mozdulataik tele voltak szenvedéllyel, és amikor a magasabb férfi becsúsztatta a kezét a másik nadrágjába, egy hangosabb, jóleső nyögés hagyta el mindkettejük ajkát. Éreztem, hogy az alhasam megfeszül. Akármilyen bizarr és szokatlan volt a helyzet, ráadásul bűntudatom volt a kukkolás miatt, másodpercek alatt annyira felizgultam, hogy alig kaptam levegőt. Mi történik velem? Miért van rám ez ekkora hatással, és miért nem undorodom? De ráérek majd ezen gondolkozni, most el kéne tűnnöm. Amikor egy tenyér a vállamhoz ért, ijedtem pördültem meg a tengelyem körül. Louis állt mögöttem, és az ajkai elé szorított mutatóujjával jelezte, hogy muszáj csöndben maradnom. Nagyon bambán nézhettem rá, mert akkor a kezét az én tenyerembe csúsztatta, és ellentmondást nem tűrően elkezdett húzni a cellák felé. Beletelt egy kis időbe, míg összeszedtem magam. Némi vér visszaáramlott az agyamba, és végre újra tudtam gondolkodni. Kikaptam a kezemet a Louis-éból, és megkövülten néztem rá. Totálisan elment az esze? Ha valaki meglát így minket, mindkettőnk seggét véresre fogják kúrni. Amikor lepillantott a nadrágomra, már tudtam, hogy mindent sejt, és én szívesen ástam volna ott és akkor egy gödröt, amibe belefekhetek. Az arcom teljesen elpirult, és annyira szégyelltem magam, mint még talán soha. Majdnem hisztérikusan felnevetettem, amikor eszembe jutott, hogy akkor most melyikünk is a meleg? De Louis szemében furcsa módon semmi döbbenetet vagy undort nem láttam. Megértően nézett rám, és a kék szemei együttérzően csillogtak.
– Ne félj, nincs semmi baj – mondta halkan, majd megfordult és bement a cellánkba.

21 megjegyzés:

Carmen írta...

Szia :)
Először is, nagyon-nagyon szívesen! Másodszor pedig, inkább én köszönöm, hogy mindig elsők közt olvashatom, amit írsz ;)
Huh, mit írjak, azon kívül, hogy imádtam? Kiderült végre, hogy Jasont miért kell utálni.. grr.. remélem Lounál nem próbálkozik be! Vagy ha igen, közös erővel tekerik ki a nyakát a drágáink!
Harry ahogy egyre inkább odáig van érte, hát az valami hihetetlen édes! Ahogy állt ott az ágynál... aww... "Szexi a csípőd." Oookéé XD
A vége eszméletlen jó lett! Lounak is talán kezd leesni, hogy van esélye. Vagy még egy darabig próbálja bemesélni magának, hogy ááá dehogy... De szerintem Harry fog rámászni :D
Türelmetlenül várom a folytatást! Érzem, hogy most már valami történni fog köztük! ;P
Pusszantááás!

Unknown írta...

Szia HDawn ! Ebben az egy fejezetben kinyitottál több ajtót is .Beleláttunk Harry fejébe ,aki próbálja kontrolálni Louis iránt támadt fizikai és lelki szükségleteit .Ahogy sejtettük Jason szexuálisan zaklatja Harryt ,de perverz módon már a lelkét is gyötri Louval .A harmadik ajtónak amerre még a történet kitérhet ,az Louis új barátkozása a számunkra még ismeretlen fiúval . Számomra nagyon érzelmes volt ,hogy egy ismeretlen férfipár kihallgatott ,meglesett , intim ,erőszaktól mentes együttléte a két fiúban is biztos tisztázott egy-két dolgot . Amit eddig eltitkoltak egymás előtt az most nyilvánvaló lett . Felkavaró volt ez a rész is , olyan érzésem van ,hogy a börtön falai közt nem nyerhetsz ,csak túlélhetsz . Ha van egy pici örömöd ,akkor fájdalommal fizetsz majd érte . Köszönöm ,nagyon tetszett !Hatalmas ölelés Boróka

Petruska írta...

Köszönöm Drága!
Nagyon jó rész volt!Harry egyre kevésbé tudja titkolni,h jelent neki valamit Louis,igy e miatt lesznek még problémái.az a majom csak nem hagyja békén😪
Nagyon jó volt megint Harry fejében lenni,kiváncsi leszek,h Lounak ez az uj baratság milyen,ö hogy látja ezzel az uj fiuval.várom a következő részt,elsiklanak e a Harryvel történteken,vagy???hmmm.....
Nagyon szeretem ezt az uj,teljesen uj világban irt történetet.
Puszi!😘😘😘😘😘❤

Marcsi írta...

Ez egyszerűen hihetetlen volt. Már alig várom a folytatását 😊😊❤❤ Jó volt olvasni, hogy Harry mit is gondol és milyen patthelyzetbe került Lou miatt. Sőt hogy egy kicsit talán még félti is. Az őrt legszivesebben felképeltem volna annyira undorító ahogy viselkedik. Kiváncsi vagyok, hogy mi lesz a sráccal akivel Lou beszélgetett. Valamit, hogy Harry hogyan fog erre a dologra reagálni. 😄😄😄❤❤❤❤

Névtelen írta...

Szia!

Ah, imadtam! :D <3
Kivancsi vagyok ki ez az uj fiu Lou korul, remelem semmi komoly...
Jason pedig elmehet a tudod hova... -.-
Miert van olyan erzesem h Lou annyi, de annnnnyi mindent fog mutatni/tanitani Harrynek? *-* Jaj imadom oket egyutt! <3
Nagyon kivancsi vagyok h mi lesz ezek utan es h mikor tortenik mar koztuk vmi, Harryben mikor tisztazodnak a dolgok es meddig tudja visszafogni magat.
Hihetetlenul varom a kovi reszt, kerlek hamar hozdd! *-* <3

Puszi, D.

Dreamy Girl írta...

Sziaa!
Most írom másodszorra a komit, szóval kivagyok... Ez már nem lesz olyan, mint az előző... Szomorú vagyok...
Imádtaaam!! OMG!! KIVAGYOK! NDKXKXKXMLDKDDKDKKDKD
Ahogy Harry Louist nézte, szent isten, meghaltam!! Annyira láttam, oh istenkém!! Azt a csípőt én is nézegetném, meg mondjuk mást is... khm... "Szexi a csípőd" résznél újra meghaltam, szóval újra kellett élednem a rész folyamán. És mi lesz még ezek után?? Ez csak apróság, ha lesz majd valami, nekem véglegesen annyi! XD
Harry alakulgat *-* lesz valami hamarosan, és ha arra gondolok, hogy Louis tanítgatja majd, oh nem szabad, nekem ilyeneken nem szabad gondolkodni XD
Ki az az új gyerek?? Na neeee!! Nem! Nem és nem!! Nehogy rámozdulj Loura!! Ne is érj hozzá!! Mondjuk megtette már a kis vakarék!! Harry igyekezzé, mert lecsapják a kezedről a legjobb pasit a világon!!!
Jason meg rohadjon meg!! Utálom!! Kötsögláda!! És nehogy merje Lout bántani!!! Félek, hogy lesz valami...
Eszméletlen lett, mint mindig!! Egyszerűen tökéletes!! Ah, imádooom!! Meghalok ezért a történetért!
Puszii, várom a kövit, de nagyooon! ❤❤❤

Zsuzsanna Andrea írta...

Klassz,hogy belőle is olvashattunk egy kicsit! Kezdenek szépen kibontakozni az események! Harry most csak ismerkedik leginkább saját magával,csak itt(mármint egy börtönben) ez duplán olyan nehéz! Sok mindenben fog neki segíteni Lou! de az biztos,hogy Harry megvédi senki egy újjal sem fog merni hozzá érni! Egyre izgalmasabb a dolog,nekem nagyon tetszik! Puszi

BezTina írta...

Szia HDawn!

Jason..egyre jobban gyűlik miatta az epe a torkomban.
Harry minden gondolat menetét imádtam. Néha túlcsorduló szeretettel, vettem újabb levegőt néha pedig a szomorúság tette mozdulatlanná pillanatokig légző szervem...
Nagyon nagyon szépen köszönöm az élményt!
Nagyon nagyon kíváncsian várom a következő részt!
Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
Szép napot Kívánok Neked Holnapra!
Puszi

Andrea Nagy írta...

Szia! Szuper rész lett, de nagyon sok kérdést felvet. Vagy csak én vagyok értetlen. Szóval:Harry nincs tisztában a saját identitásával? Érzi és tudja mi folyik egy ilyen börtönben, de még soha nem gondolt bele, hogy mi is ő valójában? Nem szeretné, hogy Louis meleg legyen mert akkor be kéne vallania saját magának is az igazat?
Pedig Jason szerint csinált valamit a "gyönyörű ajkaival", de biztos csak kényszerből ahol az egyik fél nem élvezte a dolgot. Na és akkor az a pár az öltözőben? Teljes bizonytalanság.
Ebben a részben Lout éreztem erősebbnek. Harry bizonytalan lelke megmutatkozik. Átsejlik a kemény páncélon, amit magán hordoz.
Roppant kíváncsi vagyok H miért van börtönben. Miért nincs tisztában saját magával? Talán még soha nem is volt kapcsolata egy nővel sem? Nemhogy pasival! Hmm... Érdekes történet! Még sok csavarra számítok, és biztos lesz is bőven. Fantasztikus!
Puszcsi. 😘😘😘😘❤️

Éva írta...

Szia Hajni :)!

A zene, ah *-*!!!
Olyan édes Harry, ahogy figyeli Lout alvás közben.
....még ahhoz sem volt kedve, hogy magához nyúljon... :D édesem <3!!
Kíváncsi vagyok ki a fiú, akivel Louis az udvaron beszélget, remélem csavar ő is a történeten!!
Jason börtönőr, ő lesz a főgeci, úgy látom :D, vajon mit csinált Harryval, remélem meg tudjuk *-*!!
A jelenet amit kilesett a két férfi között, forró!!
Jó volt Harry szemszögét olvasni, úgy látom megijedt az érzéseitől, vágyaitól, ezek szerint még nincsen tisztában magával, ki ő, mi ő?
Nagyon szeretem ahogy írsz, a kifejezés módodat :)!
Szép napot, pusz ❤️

HDawn írta...

Szia! Én is tudom, hogy milyen jó valamit elsők között olvasni :) Jasonről lesz még szó, ezt megígérhetem :D lehetséges, hogy még jobban fogod utálni. Ja, a szexi a csípőd rész... :D Harry tanul flörtölni... mondjuk elég egyedi módon, de hát na :D Hogy ki mászik rá kire... kiderül ;)
Puszi!

HDawn írta...

Szia drága!
Harry még ellenáll... nem tudjuk, hogy meddig. Vagyis én tudom, de még titok :D "Ha van egy pici örömöd ,akkor fájdalommal fizetsz majd érte" --> ez a mondatod pedig telibetalálta az egész történetet :) Köszönöm a kommentet. Puszi!

HDawn írta...

Sziaaa :)
Nekem is igazi kihívás egy ennyire elzárt világban írni a történetet, de nagyon szeretem :) Harry még tagad, de egyre nehezebb lesz. Köszönöm a hozzászólást. Puszi! :)

HDawn írta...

Szia Marcsi!
Szerintem az őrt még jobban is fogjátok utálni :D Ez még csak a bemelegítés. A folytatás már kint van, nemsoká hozom a többit is :) Puszi!

HDawn írta...

Szia!
Lou biztosan sok mindent fog mutatni Harrynek. Khm :D Szerintem aranyosak lesznek, de addig még fognak más dolgok is történni. Kint a folytatás :) Sok puszi!

HDawn írta...

Szia!
Köszi, hogy másodszorra is lepötyögted :) Hát, remélem, a folytatásban is kihalsz majd egy párszor. Én azon leszek :D Harry alakulgat, de azért még közel sincs kész... nem kapkodjuk el :) Jason lesz még rosszabb is, nem fogtok érte szeretni, de ő egy ilyen karakter :) Köszönöm a kedves szavakat :) Sok puszi!

HDawn írta...

Szia!
Igen, de még lesz esemény bőven, azt garantálom ;) Lou majd tanítgatja, mert lesz mire :D Örülök, hogy tetszik, és köszönöm a kommentet. Puszi! :)

HDawn írta...

Szia BezTina!
Szeretem ezt a sztorit mindkét szemszögből írni, így legalább látjátok, mi játszódik le a buksijukban :) Köszönöm a kommentet, már kint is a folytatás. Puszi, és szép hetet! :)

HDawn írta...

Szia!
Szerintem a folytatásból már sok minden kiderült, amit itt még annyira nem értettél. Ami pedig nem... azokat későbbre tartogatom meglepetésnek ;) Köszönöm szépen, és sok puszi! :)

HDawn írta...

Szia :)
Örülök, hogy a zene megint betalált :)
Lassan, lépésről-lépésre minden kiderül majd, és ahogy ígértem, lesznek még csavarok. Köszönöm a kommentet. Sok puszi :)

MK írta...

Ez a sztori, még többször elolvasva is nagyon jó.😍😍