2017. november 17., péntek

The unforgiving - 10. Nyisd ki a szemed!

Sziasztok! Remélem, már vártátok a folytatást, mert most itt van :) A kommentekről kérlek most se feledkezzetek el, mindig nagyon sok erőt merítek belőletek. 1-2 nap és hozom az Escortot is. :)


A Dangerous Mind - Egy veszélyes elme

Válaszok után kutatok,
mert tudom, valami nincs rendben.
Követem a jeleket,
közel kerülök a tűzhöz.
Attól félek, hamarosan felfeded
A veszélyes elmédet
A szemed visszatükrözi azt, ami az elmédben lakozik.
Félek a mosolyodtól és a benne rejtőző ígérettől.
A szemed visszatükrözi azt, ami az elmédben lakozik.
Rettegek a közelségedtől, megfagyok belül.

H.

Egy sötét szobában ültem. Rázott a hideg, az idegeim kötélen táncoltak, és az járt a fejemben, hogy legszívesebben kiabálnék. Az egyetlen, ami visszatartott tőle, az volt, hogy a kiáltás szánalmas nyöszörgésbe fulladt volna. Nem voltam teljesen önmagam, és ilyenkor úgy éreztem, a félős, gyermekkori énem veszi át az uralmat a tudatom felett. Bár még az orrom hegyét sem láttam, mégis becsuktam a szemem.
Elképzeltem, ahogy a kis városi vásárban sétálok a nővéremmel, miközben világoszöld vattacukrot habzsolunk. Az almás volt a kedvencünk, és Patty állandóan akkora darabokat tépett le belőle, hogy ha nem siettem, nekem alig maradt valami. Imádtam lenyalogatni az ujjaimról a rátapadt maradékot. Aztán Patty hirtelen megállt, majd összekulcsolta a ragadós ujjainkat, és a céllövölde felé húzott…
– Szépségem, csak nem unatkozunk egyedül? – Hirtelen fény töltötte be a kis helyiséget, és én a földön kúszva szerettem volna bebújni a sarokba, csakhogy a bilincs megakadályozott benne. Fém csörrent a radiátor csövén, ahogy zihálva próbáltam kiszabadítani a kezemet. – Harry, ugye te sem szeretnéd, ha megsérülne a csuklód? – kérdezte Jason, olyan hangon, mintha egy kisgyerekhez beszélne. – Nyisd ki a szemed! – Nem, nem akartam őt látni. Arra a hatalmas plüsskutyára koncentráltam, amit a nővéremnek nyertem… Vajszínű volt, a fülei lelógtak, és majdnem akkora volt, mint én. – Azt mondtam, kurvára nézz rám! – Azzal megragadta a vállam, és erősen megrázott, hogy kirántson a biztonságot nyújtó belső világomból. – Pontosan így – mondta önelégülten vigyorogva. – Látni akarom a szemeid, mindig nagyon beindít a kis ártatlan, könyörgő pillantásod. Azt akarod, hogy elengedjelek? – kérdezte gúnyosan vigyorogva, de úgy tűnt, nem várt választ. Ez jó. Nem biztos, hogy megtaláltam volna a hangom. – Ha azt csinálod, amit mondok, hamarosan visszamehetsz a koszos kis celládba.
Igen, vissza akartam menni. A pokol legmélyén is jobb lett volna, mint ott, Jason irodájában a hideg kövön ülve, meztelenül. Bólogattam. Tudtam, hogy semmi értelme az ellenállásnak, és a harcot már amúgy is régen feladtam. Most csak az számított, hogy minél hamarabb kijussak. Lehetőleg még azelőtt, hogy megfulladok… Lassan leeresztettem a térdeimet, és még jobban remegni kezdtem, ahogy feltártam magam előtte. Ösztönösen össze akartam gömbölyödni, elbújni, és valami vastag paplan alá menekülni, de muszáj volt legyőznöm a késztetést, és azt csinálnom, amit egyáltalán nem akartam. Saját magammal harcoltam, és egyértelmű volt: Itt csak én veszíthetek. Nem kellett felnéznem ahhoz, hogy a testemen érezzem Jason éhes pillantását, amitől máris a hányinger kerülgetett. Nyeltem egy hatalmasat és szétnyitottam a combjaim, hogy jobban láthasson. Ő így akarta. Én pedig megadtam neki, mert nem volt más választásom. A jéghideg, remegő ujjaimat a teljesen élettelen péniszem köré zártam, és lassan, undorodva elkezdtem simogatni magam.
– Ez az, szépségem – sóhajtotta Jason élvezettel telt hangon. – Pontosan tudod, hogy mire van szükségem. Tökéletes vagy. – Jason leült az íróasztala mögé, és a nagy csöndben hallottam, ahogy lehúzta a cipzárját. Néhány másodperccel később pedig már pontosan azt csinálta, amit én. – Nézz rám! Utálom, hogy folyton szólnom kell miatta, hogy láthassam a szemeidet – szólt rám türelmetlenül.
Felnéztem rá. Aztán egy kis idő múlva megint lesütöttem a pillantásom. Ő megdicsért, hogy mennyire szexi vagyok, aztán újra rám szólt. Mindig ezt játszottuk. Minden átkozott alkalommal, már közel öt éve.
Jason a fiatalkorúak börtönében dolgozott, amikor tizenöt évesen odakerültem. Először csak a szemeivel vetkőztetett, bár akkor még nem igazán tudtam hová tenni azt a nézést. Előtte nem sokan néztek úgy rám, talán egyedül az a lány, akivel csókolóztam a buliban. Teljesen elképzelhetetlennek és abszurdnak tartottam, hogy férfi létére úgy nézzen rám. Egyszercsak valahogy, valamiért kettesben voltunk az irodájában, és beszélgettünk. Kérdezgetett rólam, és talán az első pillanatban még barátságosnak is találtam, de ez az érzés nem tartott sokáig. Hamarosan, minden átmenet nélkül szóba jött a szexuális tapasztalatom, és én egyre kényelmetlenebbül kezdtem feszengeni a széken. El akartam onnan menni. Éreztem, hogy olyan dolgokra kíváncsi, aminek semmi köze munkájához, vagy ahhoz, hogy összebarátkozzunk. Annyira naiv voltam… Még válaszoltam is néhány kérdésre, mielőtt felpattantam az asztaltól. Aztán már nem finomkodott velem. Elkapta a csuklómat, majd megparancsolta, hogy vetkőzzek le. Tiltakoztam, menekültem volna, azonban néhány fenyegető szavával elérte, hogy önként váljak meg a ruháimtól. Ő sosem nyúlt hozzám közben. Mintha ezzel enyhíteni tudná a tettét. Csupán látni akart. Meztelenül, kiszolgáltatva az ő kénye kedvének, mert hiába volt a biztonság, hogy ő nem ér hozzám, ha azt teszem, amit mond, mégis minden alkalommal ott volt a néma fenyegetése a levegőben.
Egyetlen egyszer fordultam ellene. Már csak néhány hónapom volt, hogy kiengedjenek. Szinte már éreztem a szabadság lágy szelét az arcomon, amikor újra berángatott magával az irodájába. Úgy voltam vele, hogy még egyszer, utoljára végigcsinálom, mert tudtam, hogy egy hét múlva áthelyezik egy másik börtönbe. Amikor beléptem az irodája ajtaján, máris láttam, hogy megváltozott a felállás. Nem én voltam az egyetlen fiatal fiú a helyiségben, ugyanis David már ott ült összebilincselt kezekkel, és ijedten nézett rám, hátha megsúgom, hogy mégis mi fog történni. Hát nem súgtam meg. Helyette elkezdtem kiabálni és nekiugrottam Jasonnek. Fogalmam sincs, mi volt a terve kettőnkkel, de biztosan tudtam, hogy nem akarom. Megütöttem. Ő visszaütött. Amikor tizennyolc évesen szabadulnom kellett volna, azt vettem észre, hogy átszállítanak egy másik börtönbe azzal a váddal, hogy rátámadtam egy őrre.
És Jason újra itt volt velem. Két évvel később, vezető beosztásban immár egy igazi börtönben. Összerezzentem, amikor valami műanyag koppant a padlón, és a hang felé fordultam. Egy kis, rózsaszín tubus gurult felém a földön, és amikor nekiütközött a lábamnak, kérdőn néztem Jasonre.
– Egy apró változtatás – magyarázta, és halványan mosolyogva megvonta a vállát. – Nyisd ki, aztán használd. Gondolom, nem kell elmagyaráznom, mire való. – Utáltam a változtatásokat. Utáltam Jasont, és azt, hogy ezt teszi velem. Amikor továbbra is csak lefagyva bámultam rá, egyre dühösebb lett. – Ugyan már, Harry! Tudod, hogy egy pasi hogyan dug meg egy másikat nem? Louis nem avatott be a nagy titokba? – kérdezte gúnyosan. – Gyerünk, próbáld ki, nem érek rá egész nap!
A kezemet mozgásra bírtam, és miután felemeltem a síkosítót, ügyetlenül, remegő ujjakkal kinyitottam, majd öntöttem belőle a kezemre. Egy kicsit sok volt, az átlátszó zselé még az alkaromon is végigfolyt, majd a könyökömnél lecsöpögött a földre. Jason csak halkan kuncogott az ügyetlenségemen.
– Én ezt nem akarom – mondtam halkan, és undorodva néztem a kezem.
– Mikor volt beleszólásod a dolgokba? – emelte fel a hangját Jason, amikor nem követtem azonnal az utasítását.
– Én ezt nem… – Nem volt időm befejezni a mondatot, mert Jason előttem termett, és miután lekevert nekem egy hatalmasat, pár pillanattal később már éreztem is a vér ízét a számban.
– Az értelmetlen dumálás helyett inkább tenned kéne, amit mondok! – kiabált rám. – És kurvára nézz a szemembe!
Amikor erőteljesen kopogtattak, mindketten döbbenten néztünk az ajtó felé. Ijedten kezdtem kapálózni a ruháim után, amelyek mellettem hevertek egy kupacban, mert nem akartam, hogy bárki így lásson. A szégyen teljesen letaglózott, és nem érdekelt, hogy a bilincs a bőrömbe mar, miközben próbáltam elérni a felsőmet.
– Ne mozdulj, elintézem! – jelentette ki Jason fagyos hangon, és láttam, ahogy visszaigazítja magát a nadrágjába, majd gyorsan felhúzta a cipzárját. Újra lehasaltam a jéghideg földre. A kezem teljesen kicsavarodott, ahogy minden erőmmel azon voltam, hogy elérjek valamit… bármit, amivel eltakarhatom magam. De elkéstem. Néhány pillanattal később Jason egy másik őrrel tért vissza. Hát nem tudta lerázni, és a gondolattól, hogy valaki más is így lát, forró könnyek csurogtak végig az arcomon. Addigra már nem igazán voltam magamnál. Kapálózni kezdtem, amikor ki akarták nyitni a bilincset, és a ruháim sem voltak fontosak többé. Végre sikerült teljesen kizárnom a külvilágot, és újra abban a vásárban voltam Pattyval, gyerekként. A megmaradt pénzünkből felültünk a körhintára. Közben fagyiztunk, és tudtam, hogy anya mérges lesz, mert a nővérem fehér ruháján máris ott díszelgett egy hatalmas folt. Áfonyásat evett. A ruhája anyaga pedig még évek múltával is megőrizte a lila foltot.
Nem tudom, hogy kerültem Louis karjai közé, és bár először követeltem, hogy engedjen el, mégis elképesztően jól esett az ölelése. A hangja és a kedves szavai néhány perc alatt megnyugtattak. Ezt előtte elképzelhetetlennek tartottam. Nem hittem, hogy van valami vagy valaki aki segíthet. Megszokásból rohantam mindig a falhoz, hogy lekaparjam a vakolatot, mert a fájdalom enyhítette a lelkemben érzett kínt. Rombolni akartam, de igazából nem is az épületet. Magamban akartam kárt tenni. Undorodtam magamtól, és úgy éreztem, a testem már nem is az enyém, hanem Jasoné. De aztán Louis elkezdett simogatni, és azt mondta, fontos vagyok neki. Szükségünk van egymásra. Szüksége van rám? Szükségem van rá? Lassan eljutott a tudatomig, hogy tényleg szükségem van rá. Magamba szívtam az illatát, miközben ringatott, és a hátamon éreztem a testéből áradó hőt. Annyira fáradt voltam. Tudtam, hogy legszívesebben követelné tőlem a válaszokat, de érezte, hogy ezzel nem segítene, ezért azonnal ejtette a témát. Honnan tud ennyi mindent rólam? Egyedül anya tudta régen, évekkel ezelőtt, hogy hogyan nyugtathat le. És talán Patty, de ő mindig is jobban értett ahhoz, hogy felhúzzon. Elmosolyodtam, ahogy újra eszembe jutottak a régi emlékek, és akkor már alig tudtam nyitva tartani a szemeimet. Egyre laposabbakat pislogtam, és befúrtam magam Louis karjai közé.
– Harry, nem kéne itt elaludnod – mondta halkan a fülembe. – Hideg a föld, és nagyon kényelmetlen.
A nyugodt mosoly egy szempillantás alatt tűnt el az arcomról, amikor bevillant, hogy nem sokkal ezelőtt még teljesen meztelenül ücsörögtem a kövön, egy másik férfi csontig hatoló pillantásai alatt. Hirtelen megfeszültem az ölelésben, és már nem is voltam annyira álmos.
– Nem biztos, hogy meg tudok állni a lábaimon. Segítesz? – kérdeztem élettelen hangon. Louis azonnal bólintott, és amikor felállt, éreztem a fagyos levegőt a hátamon. Azonnal a karja után kaptam, és miután segített lábra állni, még mindig nem engedtem el. Nem akartam egyedül maradni a gondolataimmal, és nem akartam újra fázni. Kíváncsian, de végtelenül türelmesen nézett rám. Az egyik pillanatban még nem mozdultam, ő sem mozdult, a következőben pedig már egy gombostű sem fért volna kettőnk közé. Egyszerre döntöttük el, hogy közelebb akarunk lenni egymáshoz, aminek az lett a következménye, hogy beléptem a lábai közé, a mellkasunk összesimult, és ahogy előre hajoltam, a fogaink összekoccantak. Egy pillanatra elvesztettem a bátorságom, de Louis határozottan visszahúzott magához a tarkómnál fogva. Aztán újra összeért a szánk, ez alkalommal sokkal puhábban, mint mikor én kezdeményeztem. Az ajkam sajgott, de tudtam, hogy még rosszabb lenne, ha nem érezhetném az övéit. Nem sokszor csináltam ilyet az életem során, ráadásul gyengének és ügyetlennek is éreztem magam, így teljesen átadtam az irányítást. Louis épp csak összeérintette a szánkat, néha egy picit kidugta a nyelvét, ami pontosan ahhoz volt elég, hogy lassan elveszítsem a türelmem, mert minden egyes nyalintásnál többet akartam. Arra gondoltam, ő most talán így szeretné, de ahogy átkaroltam, éreztem az izmai feszüléséből, hogy visszafogja magát.
– Lou – dünnyögtem az ajkai közé. – Jól vagyok, nem kell ennyire óvatosnak lenned.
– Sebes a szád – mondta, és egy pillanatra hátrahajolt, hogy megnézhesse. Elengedte a tarkómat, és a hüvelykujjával most az ajkamat simította végig. – Megölöm, aki ezt tette veled – jelentette ki szikrázó tekintettel, majd újra közelebb húzott magához, és ez alkalommal a fejét a mellkasomra hajtotta.
Ott álltunk a cella közepén, összeölelkezve, és ez olyan természetes volt, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Tökéletes volt a pillanat, annyira, hogy egyszerűen nem akartam véget vetni neki. Még akkor sem igazán, amikor hallottam az őr lépteit.
– Louis, az őr… – suttogtam és erőtlenül próbáltam kibontakozni az ölelésből.
– Semmi baj, Ricky az. Ismerem őt, és megbízom benne – nyugtatott meg Louis, úgyhogy abbahagytam a mocorgást. Az orrom a hajába fúrtam, élveztem a teste közelségét, és akkor… megéreztem, ahogy az ágyékunk keményen egymásénak feszül. Nyeltem egy nagyot, és egy pillanatra átfutott az agyamon, hogy el kéne löknöm magamtól, de képtelen voltam rá.
– Louis, mi történik velünk? – kérdeztem halkan, és nagyon reméltem, hogy megérti, mire gondolok.
Felnézett rám, és azt hiszem, az arcomról sikerült leolvasnia mindent, mert beharapta az ajkát, és elgondolkozott a válaszon.
– Sajnálom, ezzel nem igazán tudok mit kezdeni – bökte ki végül. – Úgy értem… egyszerűen végem van, ha a becenevemen szólítasz – tette hozzá egy kis mosollyal.
– Nekem már az is elég, ha a közelemben vagy – vallottam be, miközben éreztem, hogy elpirulok. Milyen jó, hogy kevés volt a fény!
– Ha kellemetlenül érzed magad miatta, elengedhetsz. Megértem – mondta bizonytalanul, de még mielőtt befejezhette volna, megcsóváltam a fejem:
– Eszemben sincs. Csak… – egy mély levegőt vettem, mielőtt folytattam. – Úgy tűnik, te nem először csinálod ezt.
– Mármint azt, hogy egy férfival csókolózom és ölelkezem, miközben mindketten fel vagyunk izgulva? Hát, tény, hogy volt már rá példa – próbálta elviccelni a dolgot.
– Szóval, te…?
– Igen, Harry! Igen – jelentette ki türelmetlenül. – És most ellökhetsz magadtól, mert már régóta tudom, hogy meleg vagyok. Mindig is az voltam. Én komolyan próbáltam távol tartani magam tőled, de nem könnyítetted meg a dolgom. Nem akarom, hogy azt hidd, rád másztam. Nem nyugtathatod magad ezzel… ráadásul… – itt hirtelen elakadt, és félve nézett rám. – Lehet, hogy már több pasival is voltam hasonló helyzetben, de még senkit sem kívántam ennyire – mondta halkan.
Az utolsó mondata elég volt, hogy hatalmas késztetést érezzek arra, hogy lefektessem az ágyra és… nem tudom, pontosan mit, de valami szexit csináljak vele. Az ujjaim a derekába mélyedtek, miközben a szájára tapadtam, és ezúttal úgy igazán megcsókoltam. A nyelvem azonnal bejutásért könyörgött, és mikor megkaptam, végre érezhettem az izét.
– Lou – sóhajtottam lágyan mosolyogva, amikor egy pillanatra elváltunk egymástól. Louis halkan nyögdécselt, és még jobban hozzám dörgölőzött. Magam is meglepődtem, hogy nem undorom a helyzettől… inkább csak még többet akartam az én egyetlen kis Lou-mból.


18 megjegyzés:

  1. ÓÓÓ Drága!Csodálatos volt!
    Imádlak,h így betudtál húzni a csőbe😍😁❤❤❤
    Fantasztikus volt,h az elözö részt hogy írtad,sejtetve és egy rossz dolgot gondolva,ilyen csavarral írtad meg a mostanit😘
    Eszméletlen vagy!
    Gyönyörű volt a vége!😍😍❤
    Szép,meghitt,....Csodálatos az első csók,a mindegy bevallom,h meleg vagyok....😊
    Alig várom a folytatást!
    Remélem Lou ahogy kiszabadul segit neki mindenbe idöbe!
    Köszönjük,fantasztikus rész volt!😘😘😘😘😘😘❤❤❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Örülök, hogy szeretted :) Tény, hogy néha kedvem támad félrevezetni titeket, de szerintem ez esetben senki nem bánta, hogy így alakult. Köszönöm, hogy írtál. Puszi!

      Törlés
  2. Szegény Harry,már hány éve kell türnie!😕😠
    Ráadásul kihinne egy rabnak a faszkalap őrrel szembe😠😠😠
    De eljön az a pillanat amikor sikerül léprecsalni,es sztem a Ricky segítségükte lesz!😊

    VálaszTörlés
  3. Sziaa!

    Az elso es legfontosabb: HOGY HAGYHATTAD EZT ITT ABBA??? Ahw, kivagyok, vegreee tortenik koztuk vmi! <3

    Jaaj, istenem, Harry... :( annyira sajnaltam ot, es komolyan mar a fiatalkoruak bortoneben is ott volt vele az a szemet? :@

    Annyira edesek voltak itt a vegen, Lout megzabalom es Hazz olyan edes h ennyire artatlan, es az a kerdes “Lou, mi tortenik velunk?” Hat meghaltam! <3

    Nagyon vartalak mar, es remelem a kovit minel elobb tudod hozni, ehezem minden egyes szavadra!!! <3

    Koszonom a reszt! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bocsánat, de itt kellett abbahagynom :) Bizony-bizony, végre alakulnak köztük a dolgok. Sajna Jason már öt éve "boldogítja" Harryt :( De talán Lou majd valahogy elfeledteti vele a rossz emlékeket :) Puszii

      Törlés
  4. Drága HDawn ! Torkomban egy gombóccal ,olvastam az elejét ,felkészülve az erőszakra .Köszönöm,hogy arra nem került sor ,de az is borzasztó amit az őr tett addig Harryvel évek alatt .Csodálatosan írtad le ,H. gondolatait ahogyan próbálta a valóságot kizárni.Az írás iránti tehetséged és a szárnyaló fantáziád süt a soraidból .A történet elején H. egy erős ,magabiztosnak tűnő fiú ,de már nem is tudom ...Nem csak a teste meztelen (néha)hanem a lelke is . Most Louis a menedék a biztonság neki abban a csöppnyi cellában ,Szépen forgatod őket a történetben ahol az egyik gyenge ,ott a másik ad erőt és fordítva .Gratulálok ,imádom a történetedet!Hatalmas ölelés !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Sajnos ez is egyfajta erőszak, és talán az e legrosszabb, hogy Jason még bele is költözött Harry fejébe és lelkébe. Köszönöm a dicséretet, mindig hihetetlenül jól esik :) Köszi, hogy írtál. Puszi!

      Törlés
  5. Szia Drága!
    Mint már annyiszor, most is meglepetél!
    Nem történt erőszak? Hála az égnek!
    Ha csak azt nem nevezzük erőszaknak ami már öt!! éve folyamatosan zajlik.
    Borzalom ami Harryvel történt.
    Senki nem hisz neki, és ez szörnyű.
    Teljesen össze van törve.
    Ahogy próbálta elterelni a gondolatait, azon bekönnyeztem. Vissza akar menekülni az ő gyermeki világába, ahol semmi rossz nem történik. Ahol minden szép, és színes. Vattacukor ízű minden, és plüssmaci mindenhol.
    A valóság elég bizarr.
    Lous felnőtt a feladathoz, hogy megvédje Harryt.
    Pont jókor jött a bebörtönzése. Jókor volt jó helyen.
    Csodálatosat alkottál, újra! 💖
    (Nem írom le, hogy Jasont mennyire útálom...)
    Köszi, hogy vagy, és ilyen gyönyörűségeket alkotsz nekünk.
    ❤️💜💛💚💙

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      A konkrét, szó szerint vett erőszakot megúsztuk... egyelőre, vagy ki tudja. Harry helyzete nagyon kilátástalan, de Lou majd megóvja minden gonosz lélektől. Remélhetőleg ;) Köszönöm a kommentet. Puszi!

      Törlés
  6. Sziia!
    Már nagyon vártam a részt, és izgatottan kezdtem bele, mikor megláttam, hogy felraktad! *-*
    Köszönöm, hogy nem volt erőszak, habár szegényemnek már 5 éve el kellett viselnie Jason undorító dolgait, se lehetett könnyebb Harry drágámnak! 😢💔 Annyira borzalmas volt olvasni is... És ahogy visszaemlékezett közben... Megszakadt ismét a szívem 💔
    Louis meg, istenem, olyan jó, hogy van Harrynek! Hogy végre van, aki segítsen neki! Édeseim 💕 Olyan cukik voltak a végén, és Harry "Mi történik velünk?" kérdése valami eszméletlen aranyos volt *-* Imádom, hogy ilyen kis ártatlan *-*
    Juj, nagyon várom a kövit, imádtam, mint mindig!
    Puszii 💕

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa :)
      Igen, 5 év az nagyon hosszú idő, főleg Jasonnel :(. Megpróbálok majd vidámabb részeket is hozni :) Valami olyasmit, amiben éppen semmi rossz nem történik. Sietek a folytatással, és köszönöm, hogy írtál. Puszi :)

      Törlés
  7. Sziaa! Nagyon jó lett, és ami fontos, hogy meglepő, mert mindenki kicsit másra számított a műeper szag után Harryvel kapcsolatban :) Jaj, édeskéim, végre közelednek.. <3 Az jutott eszembe, ha ezt Jason valahogy megtudja, tuti elintézi, hogy külön cellába kerüljenek.. :/ Biztos vagyok benne, hogy keresztbe tesz nekik. Azért egy kicsit hadd élvezzék egymást előtte, léécciii :))) Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!
      Köszönöm drága :) A műeper kicsit csalóka volt, ja :D De nem biztos, hogy Harry így sokkal jobban járt :S Elképzelhető, hogy a kedvenc karakteretek be fog még kavarni... meglátjuk ;) Puszi!

      Törlés
  8. Szia HDawn!
    Ez az!
    Örülök nekik...sejtem...érzem higy rengeteg minden áll még előttük de együtt menni fog nekik...megküzdenek a multal, a jelennel és egymás démonaival is. .. Kétségeivel, együtt megtalalják a választ a kérdésekre...a felnem tett kérdêsekre is.
    Jason ígyál savat, az...azonosúl veled és csontig mar....a lelket nem mondom...mert neked ez csecsemő korodban elveszett..

    Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam! Nagyon nagyon kíváncsian várom a következő részt!
    További szép hétvégét Kívánok Neked!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága BezTina!
      Akármi történik, de tény, hogy a két kis drága lassan, megfontoltan közelít egymáshoz ;) Jasont szerintem mindenki kivégezte már, minél fájdalmasabb és lassabb formában :D Meglátjuk, hogy alakul majd a történetben :) Köszi a kommentet. Puszi :)

      Törlés
  9. Jó rész volt! Ès várakozás!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Igyekszem a folytatással :)

      Törlés