2017. november 6., hétfő

The unforgiving - 9. Elmondod, mi történt?

Sziasztok! Meghoztam a TU folytatását. Ne felejtsétek el megírni, mit gondoltok, mert könnyen lehet, hogy megint szidni fogtok. Jó olvasást! :)

All I need - Minden, amire szükségem van
Alig várom, hogy levegőhöz jussak
Ó, miért nem tanulom meg soha?
Minden bizalmam elvesztettem,
bár majd megpróbálom visszaszerezni
Még mindig a szívem mélyére látsz?
Az összes fájdalmam eltűnik,
amikor a karjaidban tartasz
Ne rombolj le, ez az, amire szükségem van
Tedd a szívem egy jobb hellyé
Adj valamit, amiben hihetek
Ne rombolj le
Kinyitottál egy ajtót, ne hagyd becsukódni.
Annyiszor próbáltam már, de sosem volt valóságos
Tüntesd el, ne rombolj le
Hinni akarok abban, hogy ez valóságos
Ments meg a félelmeimtől!

L.

Valami visszahúzott. Mintha a lábaimon mázsás súlyok lettek volna, ahogy a folyosón próbáltam tartani az iramot az egyik őrrel. Még egyszer hátrafordultam a zuhanyzó bejárata felé, miközben igyekeztem megnyugtatni magam. Túlreagáltam. Harryvel nem lesz semmi gond. De vajon miért vágott annyira rémült képet, amikor az őr a nevén szólította?
Aztán hirtelen leesett. Nem lett volna szabad annyira nyíltan, ész nélkül csábítgatnom. Ezzel bajt hozhatok mindkettőnk fejére, ideje lett volna már megtanulnom. Te jó ég, mit tettem? Valamit olyat, amit hiába szerettem volna elkerülni, mégsem volt elég erőm megakadályozni. Az egész nap növekvő feszültség kontrollálhatatlanul tört ki belőlem, mint egy vulkán. Forrón, és megállíthatatlanul. Eszeveszettül kívántam őt. És az eszeveszett szó a legmegfelelőbb arra, amit műveltem. Az őr vajon látott valamit a kis akciónkból? Mi van, ha meg akarja büntetni Harryt? Mi van, ha…
A mellettem sétáló őr elkapta a kezem és durván az ajtó felé húzott. Hát persze, annyira elgondolkoztam, hogy majdnem továbbsétáltam a folyosón. Aztán ahogy lenyomta a kilincset, már az járt a fejemben, hogy ki a fene jöhetett olyankor hozzám, amikor nincs is látogatási idő. Éreztem, hogy valami történt, ezért kíváncsian léptem be a szinte teljesen üres terembe. A neon odabent fáradtan pislogott, és a halvány fénynél megpillantottam az ügyvédemet.
– Adam – mondtam gyanakvóan, miközben az őr leültetett a székre.
Adam végre felnézett a papírokból és kedvesen rám mosolygott. Egy őszülő, ötvenes fickó volt, akinek úgy tűnt, akadnak alkoholproblémái, de ennek ellenére nagyon szerethető ember volt.
– Louis, jó híreket hoztam – jelentette ki azonnal, és elém csúsztatott néhány papírt. – Van rá esély, hogy néhány héten belül szabadulj.
Megint csak gyanakvóan pislogtam, képtelen voltam ilyen könnyen elhinni. Három hete teljesen összedőlt a világom, kizárt, hogy ilyen hamar újra változás álljon be.
– Ezt hogy érted?
– Elkapták Tylert. Persze, ha a vallomásában az fog szerepelni, hogy bűnrészes vagy, akkor nem lesz könnyű, de máris sokkal jobb helyzetből indulunk.
Néhány pillanatig tátott szájjal bámultam, és fogalmam sem volt, mit kéne mondanom, hiszen azt sem tudtam, mit érezzek. Amikor Adam kijelentette, hogy Tylert le fogják csukni, a szívem megfájdult, és emlékeztetnem kellett magam arra, hogy mit tett velem. Kihasznált, csúfot űzött belőlem, tulajdonképpen többször is megerőszakolt, majd pedig börtönbe juttatott, mégis… egy pici részem még mindig szerette őt. Végre bezártam a számat és nyeltem egy hatalmasat.
– Ez nagyszerű – feleltem halkan, és még én sem hittem el magamnak, amit mondam. – Akkor… most újra megnyitják az ügyet?
– Igen, beadtam a kérvényt – felelte Adam lelkesen. – Ki akarlak innen vinni, és mindent elkövetek, hogy mielőbb szabadulhass.
– Nagyszerű – ismételtem, mint egy robot. – Köszönöm, Adam.
A férfi csak bólintott, majd aláíratott velem néhány papírt, aztán elmondta az ügy menetét, de öt perccel később már egyetlen szavára sem emlékeztem. Próbáltam kideríteni, hogy miért nem örülök igazán ennek a hírnek, de minden olyan zavaros volt. Ahogy sétáltunk vissza a cellákhoz, Tyler arca jelent meg előttem, még abból az időszakból, amikor úgy hittem, szeret.
– Tetszik ez a hely? – kérdezte csillogó szemekkel, és átnyúlt az asztalon, hogy a kezeibe fogja az enyémet. – Hivatalosan most vagyunk egy hónapja együtt.
Az étterem csodás volt a hangulatos világításával és a hatalmas akváriummal, amiben gyönyörű, a szivárvány színeiben pompázó halak úszkáltak. A sarokban egy hajóroncs makett volt kivilágítva, ami egy korallzátony alapon állt. Mosolyogva néztem körbe, és őszintén bólintottam válaszul a kérdésére.
– Imádom. Elképesztő vagy.
– Tudom, hogy szeretsz búvárkodni, ezért arra gondoltam, ez is tetszeni fog – vonta meg a vállát Tyler szégyellősen mosolyogva.
– És a vajban sült fésűkagylót is imádom – tettem hozzá, ahogy lenéztem a nyitott étlapra, és a választéktól máris összefutott a számban a nyál.
– Rendelj, amit csak szeretnél – biztatott Tyler vigyorogva. – Aztán a desszertről se feledkezz meg – mondta elmélyült hangon, amitől az egész testem libabőrös lett, és a végtagjaim máris elgyengültek. Ismertem ezt a hanghordozást, és tudtam, az igazi desszertet akkor fogom megkapni, ha hazaérünk.
– A tiramisu tökéletes lesz – csaptam össze az étlapot elégedetten, és kissé kipirulva. Még beljebb csúsztam a székemmel az asztal alá, hogy a hófehér terítő eltakarja az ágyékomat, aztán máris intettem a pincérnek, hogy leadhassuk a rendelést. A hely gyönyörű volt, a légkör varázslatos, és mégis… alig vártam, hogy hazaérjünk, hogy aztán Tyler újra elkápráztasson az ügyes nyelvével.
Kirázott a hideg, miközben a sötétbe borult folyosón haladtunk végig. Fáradt voltam, végtelenül kimerült, és úgy döntöttem, ráérek majd alvás után foglalkozni az érzelmeimmel és a kusza gondolataimmal. Most a kényelmetlen, középkori kínzóeszköznek beillő ágy is úgy vonzott, mint a mágnes. De Harrynek mindenképpen be akartam számolni a fejleményekről, ráadásul eltökéltem magamban, hogy ha kiszabadulok, megpróbálom őt is minél előbb kihozni. Talán hamarosan mindkettőnknek véget érhet ez a rémálom. Vajon Tyler is annyira fél, mint én, amikor elkaptak a rendőrök? Adam valamit említett arról, hogy nem ebbe a börtönbe fog kerülni, és én szívből örültem neki. Fogalmam sincs, mit kezdenék a helyzettel. Megcsóváltam a fejem, és még a gondolattól is elképedtem, aztán örömmel láttam, hogy végre visszaértünk. Míg a kísérőm a cella kulcsait kereste elő, láttam, hogy Ricky a folyosón járőrözik, és egy pillanatra, szinte észrevétlenül összemosolyogtunk a félhomályban, pont, mint két régi, jó barát.
Ahogy bezárult mögöttem a fémajtó, meglepetten néztem körbe, ugyanis Harryt sehol sem láttam. Összezavarodva vontam össze a szemöldököm, miközben lerogytam a székre. Legalább egy fél órát beszélhettem az ügyvédemmel, és már takarodó volt, mire elhagytam a látogatóhelyiséget. Harrynek már régen itt kellene lennie, hacsak… Hacsak nem történt valami. A szívem idegesen kezdett el lüktetni a mellkasomban, és néhány perc várakozás után felpattantam, majd elkezdtem fel-alá járkálni a kis helyen. Az agyam ezerrel pörgött, miközben igyekeztem összerakni magamban, a tényeket. Újra és újra oda jutottam, hogy azzal az őrrel lehet valami. Még mindig láttam magam előtt Harry ijedt arcát, amikor a negyvenes férfi megszólította a keresztnevén, mintha már régen ismernék egymást. Láttam, ahogy az összes izma megfeszül, és mintha hirtelen ledermedt volna már a hangtól is. Aztán számításba vettem azt is, hogy esetleg a férfi végig figyelte, hogy mit művelünk egymással. Talán igazam volt már akkor is, amikor a látogatóm felé tartottunk, és kétségbeesetten tört rám a felismerés, miszerint bajt hoztam Harryre. A cipőm talpa idegesítően nyikorgott a kőpadlón, miközben egyre jobban bepánikoltam. Elcsesztem. Valahogy muszáj rendbe hoznom. Nekem kellett volna az őrrel maradnom a zuhanyzóknál, én kezdtem az egészet. Az ajtóhoz rohantam, lábujjhegyre álltam, és kibámultam a rácsok között. Amikor láttam egy alakot közeledni, a szerencsére bíztam magam, és fojtott hangon szólítottam meg az egyetlen embert, aki segíthet nekem.
– Ricky! – sziszegtem halkan. Amikor az alak elindult felém a folyosó végéről, fellélegeztem. Szerencsére jól gondoltam, tényleg ő volt az éjjeli ügyeletes.
– Mi a baj? – kérdezte halkan, ahogy odalépett a cellaajtóhoz, és csak félig fordult felém.
– Harry eltűnt. Nincs itt – mondtam neki, azonnal a lényegre térve. – Tudsz valamit róla?
– Nem. Nem igazán – csóválta meg a fejét. – Talán csinált valami hülyeséget. Csak arról kaptam információt, hogy néhány óra múlva visszahozzák.
– Egy magas, szőke hajú őrrel láttam utoljára, te talán ismered azt a férfit. És nem, előtte nem csinált semmit. Nem értem ezt. Hol a fenében lehet?
– Azt hiszem, Jasonre gondolsz. Ő a felettesem – mondta Ricky némi habozás után. – Biztos jó okuk volt elvinni őt, de téged ez miért érdekel?
– Harry a barátom – szögeztem le, mert Rickyre még az életemet is rábíztam volna. – És rossz előérzetem van. Fél attól a férfitól, ráadásul semmi okuk nem volt, hogy elvigyék.
– Nem tudom, Louis – sóhajtotta Ricky gondterhelten. – Nem lesz semmi baj. Szerintem aludj, és reggelre Harry is előkerül – tette hozzá bizonytalanul.
– Valahogy ki tudnád deríteni, hogy tényleg azzal a Jasonnel van-e? – kérdeztem kétségbeesetten. – Kérlek.
– Louis, már így is a munkámat kockáztatom, hogy szóba álltam veled – jelentette ki gondterhelten. – Nem kezdhetek el kutakodni egy rab után, akiről szóltak, hogy egy darabig nem lesz a cellájában. Az én feladatom, hogy a folyosón mászkáljak fel-alá, és megbizonyosodjak róla, hogy minden rendben van.
A homlokom a hideg fémnek támasztottam, és lassan kifújtam a levegőt, miközben az járt a fejemben, hogy ha az a Jason egy ujjal is hozzányúl Harryhez, teszek róla, hogy megkeserülje, amint kikerültem.
– Azért köszönöm – suttogtam, és amikor megfordultam, hogy csatát vesztve visszakullogjak az ágyhoz, és próbáljam megnyugtatni magam, hogy csak túlreagálom az egészet, Ricky hangja megállított.
– Azt hiszem, viszek egy kávét a főnöknek. Elég késő van, biztosan ráfér – mondta olyan természetes hangon, mintha csak az időjárásról beszélne. Akaratlanul is elmosolyodtam, de még mindig végtelenül ideges voltam. Éreztem, hogy valami rossz történt, és amíg nem látom Harryt épen és egészségesen, képtelen leszek lenyugodni.
Az idő – mint ahogy ilyen helyzetben szokás – ólomlábakon vánszorgott előre. Minden apró neszre felkaptam a fejem, és az ajtó felé néztem, hátha meglátom a kócos, magas és csodálatosan izmos fiú sziluettjét. Nem tudom, hány perc telt el, mire végre kinyílt az ajtó. A széken ücsörögtem, de amikor Ricky és Harry beléptek, azonnal felpattantam, és képtelen voltam megálljt parancsolni a lábaimnak. Közelebb léptem hozzájuk, és a tenyerem közé fogtam Harry arcát, hogy megnyugtassam magam, minden rendben. Nem akart rám nézni, és amikor észrevettem, hogy felrepedt a szája, azonnal Ricky felé fordultam.
– Mi történt? – kérdeztem baljós hangon.
Ricky csak megvonta a vállát, és a tekintetével könyörgött, hogy ne kérdezzek többet.
– Nem tudom. Ha akarja, ő majd elmondja – intett a fejével a fiú felé, aki pillanatnyilag nem igazán volt önmaga. Csak bámult ki a fejéből, mintha teljesen máshol járna. Ricky bocsánatkérően nézett rám, és gyorsan ki is ment a cellából, magunkra hagyva minket.
– Harry, beszélj hozzám. Megijesztesz – mondtam neki, mert amióta belépett a cellába, meg sem mozdult. Egy pontot bámult a falon, és az alsó ajka remegett. – Ki tette ezt veled? – kérdeztem halkan, miközben végigsimítottam a friss seben. Ha ellök magától, és közli velem, hogy menjek a francba, sokkal nyugodtabb lettem volna. Csakhogy az ég világon semmit nem csinált, talán még nem is pislogott. – Gyere, üljünk le – lassan az ágyhoz támogattam, de aztán egyszer csak elhúzódott tőlem és leült a fallal szemben a földre. Egy gombóc nőtt a torkomba, amikor néhány másodperccel később rájöttem, ki hagyta a karmolásnyomokat a falon. Egy ideig csak ledöbbenve álltam a helyiség közepén, és képtelen voltam megmozdulni, hogy véget vessek annak, amit csinált. Aztán összeszedtem magam, úrrá lettem a döbbeneten, és letérdeltem mögé, hogy lefogjam a kezeit. – Harry, be kell fejezned! – szóltam rá erőteljesen. – Már vérzik az ujjad – tettem hozzá, amikor ki akarta tépni a csuklóját, hogy tovább folytassa. Fájdalmasan felnyögtem, amikor a könyökét a bordáim közé nyomta, de nem engedtem el. Ő némán küzdött ellenem, én minden erőmet összeszedve tartottam vissza az önmarcangolástól, ahogy lefogtam és már szinte teljesen átöleltem hátulról. Aztán végre megszólalt:
– Eressz el! Szükségem van rá, hogy lenyugodjak – mondta kétségbeesetten, és én még sosem örültem ennyire, hogy hallhatom azt a gyönyörű, mély hangját. Bár ne remegett volna annyira!
– Máshogy kell lenyugodnod – feleltem magabiztosan. – Nem engedem, hogy bántsd magad.
– Miért nem? Louis, hagyj békén, az ég világon semmit sem tudsz! – kiabált rám, miközben próbálta visszanyelni a könnyeit. – Nem… nem kéne hozzám érned. Undorító vagyok.
– Azért nem tudok semmit, mert nem mondod el. Tudom, hogy van valami, amit titkolsz – jelentettem ki, miközben éreztem, hogy az arcomon végigfolyik az első könnycsepp. Hirtelen kijött rajtam a nap végi feszültség, de már magasról szartam rá, mi van Tylerrel. Csak Harry érdekelt. – Nem foglak elereszteni.
– Miért nem? – kérdezte újra, de most inkább kíváncsian mint számonkérőn.
– Mert… – Mert szeretlek – kiáltotta a szívem, de ezt így, ebben a formában még nem tudtam volna kimondani. Tyler megtanított rá, hogy óvatosan, nagy körültekintéssel kezeljem ezt a szót. – Mert közel kerültünk egymáshoz. Mert ezen az átokverte helyen olyan vagy nekem, mint egy életre éhező növénynek a napfény egy sötét pincében – mondtam végül.
Így, visszagondolva, ez a vallomás sokkal nyálasabbnak tűnt, mintha kimondtam volna a színtiszta valóságot. Harry oldalra fordította a fejét, de amint találkozott a pillantásunk, azonnal lenézett a földre. Ha nem ilyenek lettek volna a körülmények, biztosan elmosolyodom azon, hogy elpirult. Az ujjai sebes végét kezdte tanulmányozni, miközben én úgy éreztem, ha egy pillanatra elveszem a karomat, hogy a ruhám ujjába töröljem a könnyeimet, talán nem fog újra nekiesni a falnak. Igazam volt, de szinte azonnal újra a mellkasa köré fontam a kezeimet, és olyan erősen szorítottam magamhoz, amennyire csak lehet. Valami azt súgta, hogy mindkettőnknek szüksége van erre. Hogy szükségünk van egymásra.
– Talán meg kellene mosnom az arcom – mondta néhány percnyi csend után, amit csak a halk szipogása tört meg. Már kelletlenül vettem volna el a kezem, hogy elengedjem, de Harry hirtelen megragadta a karom, és szorosan maga köré fonta. – Ne engedj még el.
– Nem akartalak – suttogtam a fülébe, és éreztem, hogy beleborzong. A jéghideg, koszos kövön ültem, a karjaimban Harryvel, de nem tudtam volna ennél kényelmesebbet elképzelni. Addigra teljesen belesimult az ölelésbe, a feje a vállamon nyugodott, és a haja a nyakamat cirógatta. Figyeltem, ahogy lassan megnyugszik, a lélegzete visszaáll a normális ütembe, és a vonásai lassan kisimulnak, már amennyire láttam. Ha oldalra fordulok, csupán néhány centire lett volna egymásétól az ajkunk… Ahogy a pillantásom a puha szájára tévedt, és megláttam a sebet, azonnal feléledt bennem a düh.
– Elmondod, mi történt?
– Még nem vagyok hozzá elég erős – vallotta be. – De szeretném. Mindennél jobban szeretném elmondani neked. Csak… nehéz.
Elrebegtem egy „oké”-t, és az arcom a hajába temettem. Magamba szippantottam az illatát, és csak akkor jöttem rá, hogy érzek valamit a testén, amit eddig még sosem. A műeper szaga annyira émelyítő volt, hogy hányingerem lett tőle. Döbbentem emeltem fel a fejem, és a félelem kiült az arcomra. Úgy nézhettem ki, mint amikor Harry meghallotta Jason hangját a zuhanyzóban. Felesleges lett volna bebeszélnem magamnak, hogy csak képzelődök, túl jól ismertem ezt az illatot. Az eper ízesítésű síkosító volt Tyler kedvence.

16 megjegyzés:

  1. Nem vitatkozom a részed komija: Kedves HDawn! A részed egy szóval jellemezném. KIAKASZTÓ!😘😘😘 Köszi, de tényleg, ne aggódj. Majd Zsolton levezetem.😘😂😘😂

    U.i.: Nesze neked EPRESKE!:D:D:D

    Gyöngyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Most jól megkapta az epres cucc miatt :D Azért köszönöm, és sok puszi :)

      Törlés
  2. Szia!

    Te jo isten! Mar nagyon vartam az uj reszt! Nagyon tetszett, de ahw :(
    Eloszor is, mi lesz Harryvel ha Lou kiszabadul? Illetve mi lesz Louval, ha ott kell hagynia Hazzat? :(
    Es a vege... :O Istenem, a szivem szakadt meg Harryert! :( De Lou annyira edes volt vele, megzabaltam! <3
    Nagyon varom a kovetkezot!!! <3
    Koszonom az ujabb reszt, hamar hozd a folytatast, keeeeeerlek!!! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Még nagyon sok a kérdés, de még a történet vége is odébb van :) Harrynek már nagyon szüksége volt valakire, aki szereti, és az valószínűleg Louis lesz :) Már kint a folytatás. Puszi!

      Törlés
  3. Sziaa!! ❤❤
    Azt hiszem én tönkrementem... Ez annyira de nagyon fájt a szívemnek...😢💔 már akkor féltem, mikor olvastam a soraidat...
    Nem tudok sok mindent írni, egyszerűen nem megy... Könnyes szemekkel olvastam végig, amikor Harryt visszahozta Ricky!

    "A homlokom a hideg fémnek támasztottam, és lassan kifújtam a levegőt, miközben az járt a fejemben, hogy ha az a Jason egy ujjal is hozzányúl Harryhez, teszek róla, hogy megkeserülje, amint kikerültem." Ugyanez!! Fú!! Remélem, hogy leszárad a farka annak a gusztustalan féregnek!! Rohadjon meg!!

    Istenem Harry... Megszakadt a szívem a kis bébimért 💔😢 Amikor azt mondta, hogy ne engedje még el, ott lett teljesen végem, most is homályos tekintettel írok ajj kivagyok...
    Ezt fel kell még dolgoznom!
    De úristeeen!! Annyira wow!! Imádlak, eszméletlen lett!! Annyira át tudod adni az érzéseket, hogy tönkre teszel érzelmileg! Komolyan XD És ezt kurvára imádooom!! Nxkxmdmlsksnsokxdnkdldk
    Szent egek! Kell a kövi de nagyon!! És üzenem annak az undormány faszkalapnak, hogy kiherélem!!! 😬😬
    Puszillak ❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Jaj, ne legyetek ennyire elkeseredve, ígérem, lassan de biztosan mindent és mindenkit a helyére teszek :) Talán a következő rész egy picit, egy icipicit vidámabb lesz. Már kint is van. Puszi :)

      Törlés
  4. Szia!
    Gondoltam én, hogy nem stimmel valami az örrel. Szemét! Szegény Harry, nehéz lesz ezt feldolgoznia, de majd Lou segít neki.
    Nem fog hátat fordítani neki ugye?
    Louis pár hét múlva kiszabadul, de mi lesz Harryvel?
    (Szökjenek meg együtt, és éljenek boldogan)
    Na oké csak viccelek! Nagyon kíváncsi vagyok mit hozol ki ebből!
    Kicsit felhúztam magam Jason tettén! Amit még nem is tudunk biztosan, de...
    Epres síkosító!? Nemár! (apicsaba)
    Élmény volt olvasni, de a végét nem.
    Köszcsi 😘😘😘😍😍😍

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      A "(Szökjenek meg együtt, és éljenek boldogan)"-ról azonnal a 815 jutott eszembe :D Hát valahogyan biztos alakulnak majd a dolgaik. De annyit elárulhatok, hogy nem lesz egyszerű :) Köszönöm, hogy írtál. Puszi :)

      Törlés
  5. A szerepek felcserélődni látszanak ami nem ebben a részben kezdődött . Louis tipródását ,hogy mi lehet Harryvel érzékletesen leírtad,de hát mi olvasók is ezt éreztük .Ügyesen beiktattál L. múltjából is részletet ,plusz kilátásba lett helyezve a gyorsabb szabadulás lehetősége . Ami nem is érintette L.-t olyan pozitívan Harryre gondolva .Ez a mondat pedig gyönyörű : Mert ezen az átokverte helyen olyan vagy nekem, mint egy életre éhező növénynek a napfény egy sötét pincében .Szívfájdító volt így látni Harryt ,és az epres síkosító is egy arculcsapás volt . Elég sok idő telt el míg Rick utána indult ,meg is történhetett az erőszak .Valahol egy picit reménykedem ,hogy nem ... Köszönöm HDawn a részletet , ami akármilyen fekete is volt ,a tehetséged fénye bevilágította .Millió puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Azóta már fenn is van a folytatás, nagyon kíváncsi vagyok, mit gondolsz. Tény, hogy kiderült, mi a helyzet Jason és Harry között... Köszönöm a kedves szavakat, és sok-sok puszi neked is :)

      Törlés
  6. Áááááááá,mit művelsz velem Te Nő?!
    Nagyon Imádlak,Imádom ahogy,amit írsz!
    Az tuti,h kitidod akasztani az embert,h a haját tépje!
    Miért?????Áááá szegény Harry,de gondolom,h terved volt ezzel a szörnyűséggel,következmények,....stb
    Izgatottan várom a folytatást!
    Köszönöm!😘😘😘😘❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Sejtem, mit érzel... én akkor éreztem ezt, amikor a 815-öt olvastam :D Igen, tervem van vele :) már a kezdetek óta. De tudjuk, hogy a szereplőink minél körülményesebb módon találnak egymásra, annál szebb lesz a beteljesülés. Köszi, hogy írtál. Puszi!

      Törlés
  7. Szia! Nem tudom azt írni, hogy imádtam, mert... mert. Szomorú, de ha a szomorú dolgok összehozzák őket, akkor egy kicsit azért örülök. Márpedig nagyon úgy tűnik, hogy egyre közelebb kerülnek egymáshoz! <3 Az epres úgyis megkapja a magáét, ebben biztos vagyok! (Csúnya dolog, hogy nem részletezted, hogy mégis HOL/MERRE érezte Harryn! :P) De most aztán tényleg hamar hozd a következőt! :D Pusziii!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, egy kicsit gonoszkodtam azzal a síkosítóval, de a következő részben minden helyére került. Itt is szeretném megköszönni a javítást. Annyit segítesz :) Sok pusziii!

      Törlés
  8. Drága HDawn!
    Ez keservesen fájdalmas volt, még is szívbemarkolóan gyönyörű.
    Bevallom azt hittem Harry szabadul hamarab...de lehet, hogy Lou még sem szabadul -mert úgy vall a mocsok és mért ne valana ugy- és még is Harry megy.
    Valamilyen szinten örülnék ha ő menne hamarabb mert így tavol kerül a gerinctelen féregnyulvány ivadéktól.
    Nagyon kíváncsian várom a következő részt!
    Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
    További szép estét valamint előre is Kellemes hetet Kívánok Neked!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. SZia Drága!
      Arról még nem árulhatok el semmit, hogy ki, mikor fog szabadulni, de nemsokára változni fognak a körülmények. Már kint is az új rész, köszönöm, hogy írtál. Puszi :)

      Törlés