2017. december 3., vasárnap

The unforgiving - 11. Mit csinálhat egymással két pasi?

Sziasztok! Meghoztam a TU következő részét. Végre :) Egy kicsit besűrűsödtek karácsony előtt a teendők, de igyekszem a folytatással, ahogy csak tudok. Ehhez pedig nagyon jó olvasást kívánok!

Are You The One - Te vagy az?

Te vagy az?
Az időutazó, aki megérkezett
Hogy begyógyítsa a sebeimet és kivezessen a napfényre
Aki az idők végezetéig velem járja az utat
Te vagy az?
Aki úgy csillog a sötétségben, mint a szentjánosbogarak
Az éjszaka örökkévalóságáig
Hogy aztán reggel a szemeimbe nézzen.

L.

Amikor álmosan próbáltam kinyitni a szemem, először nem érettem, miért van melegem. Az elmúlt hetekben minden egyes reggel fagyos lábujjakkal és jégcsap orral ébredtem. Ahhoz képest most szívesen lerúgtam volna a takarót, de ahogy oldalra fordultam, teljesen ledermedtem. Nem voltam egyedül az ágyban, és egy pillanatra megrémültem a felfedezés miatt. Aztán megláttam az arcát, ahogy az ajkait féloldalas mosolyra húzta, és már mindent értettem. Például azt is, hogy miért tűnik kényelmesebbnek a matrac, mint az elmúlt napokban.
– Nem lenne szabad itt aludnom – dünnyögtem neki alig hallhatóan, aztán újra nekifutottam egy kis torokköszörülés után. – Miért hagytad, hogy elaludjak az ágyadban?
– Nincs semmi baj. Öt múlt, még legalább egy órát alhatsz – felelte halkan, és a kezét felemelve megsimogatta az arcom. Ahogy a forró ujjai a bőrömhöz értek, hirtelen minden félelem elpárolgott belőlem. Már nem érdekelt, ha rajtakapnak, mert úgy éreztem, Harry mindentől megvédene. És az sem érdekelt, hogy Tyler kihasznált, vagy hogy az apám megtagadott, hiszen a mellettem fekvő fiú tekintetéből sütő szeretet kárpótolt mindenért. Már a nyelvemen volt, hogy kimondjam, amit érzek. Hogy pár nap leforgása alatt sikerült magába bolondítania. Három hét alatt elérte azt, hogy ő legyen számomra a legfontosabb, miközben senki és semmi más nem érdekel. Egy perc alatt százszor átgondoltam, hogy mi lenne, ha egyszerűen hagynám, hogy kicsússzon, mennyire sokat jelent nekem, és már nyitottam a számat, de akkor Harry fölém hajolt, és a gondolataim ismét kipukkantak, mint egy lufi. Kihasználta a helyzetet, és máris átdugta a nyelvét, én pedig az utána következő kábé tíz percben semmi mást sem csináltam azon kívül, hogy halkan az ajkai közé nyögdécseltem.
– Egy nappal ezelőtt még nem gondoltam, hogy te meg én… mi ezt fogjuk most csinálni – suttogta Harry, miközben egymással szemben feküdtünk, és képtelenek voltunk betelni a másik arcának intenzív bámulásával a félhomályban. – Én nem… úgy értem, nagyon szeretem ezt, de egy kicsit még mindig idegen.
Összevontam a szemöldököm, és kérdőn néztem rá. Attól tartottam, hogy azzal jön elő, hogy nem meleg, ez csupán valami kényszer, amiért nincsenek nők a közelében.
– Ne mondd azt, hogy külön bejáratú kurvát akarsz belőlem csinálni! – figyelmeztettem, egy kicsit eltúlozva azt, amire gondoltam. – És azt se, hogy azért csókolsz úgy, mintha az életed múlna rajta, mert kanos vagy, és nincs más.
Harry szemei egy pillanatra elkerekedtek, utána pedig kuncogni kezdett.
– Tényleg nincs más. És kanos vagyok – jelentette ki egyszerűen, majd amikor csúnyán néztem rá, hozzátette: – Azért vagyok kanos, mert itt fekszel mellettem. Érzem az illatod, azt, hogy mennyire forró a bőröd, és erősen kétlem, hogy bármelyik férfi vagy akár nő ekkora hatással lenne rám csupán azzal, hogy közel vagyunk egymáshoz.
– Ó – feleltem végtelenül kreatívan, és közben még az arcom is elpirult.
– Visszatérve a beszélgetés kezdetéhez… csupán arról van szó, hogy időre van szükségem – magyarázta komolyan. – Különleges vagy számomra, és ez az első alkalom, hogy valakit ennyire kívánok. Hívj buzinak, melegnek, vagy aminek csak akarsz. Nem fogok tiltakozni, mert nem akarom saját magam átverni, és mert úgy gondolom, megérdemled, hogy őszinte legyek veled. Szükségem van rád, és tudom, hogy te is… – itt hirtelen elhallgatott és zavartan fürkészte a vonásaim – szóval tudom, hogy vannak szükségleteid – bökte ki végül, és gyorsan elnézett a másik irányba, miközben az ajkát harapdálta.
– Ó – ismételtem megint, de most teljesen más hangsúllyal. Szerettem volna tudni, pontosan mire gondol. Arra, hogy nem akar a csókolózáson kívül semmit? Vagy konkrétan magára, az aktusra értette, amit mondott? Az utóbbival teljesen egyetértettem. Persze, kivételt képeztek azok a pillanatok, amikor a vágy vezérelt. Mert olyankor semmi más nem érdekelt Harryn kívül, és ha kell, még a kútba is utána ugrottam volna gondolkozás nélkül. Csakhogy idebent se gumi, se síkosító, és bár álmomban eljátszottam a gondolattal, hogy Harry egyszer csak leteper a börtön zuhanyzójában vagy a kényelmetlen matracon, sejtettem, hogy amikor odakerülne a sor, valószínűleg az első éles fájdalom után felszállna a köd, aztán pedig azért könyörögnék, hagyja abba. Este éreztem a merevedését a hasamnál és a combjaimnál, ami elég volt ahhoz, hogy tudjam: isteni lenne vele a szex, de csak alapos előkészítés és sok síkosító után. Kicsit megráztam a fejem, hogy a gondolataim nyugodtabb vizekre evezzenek. – Semmit nem akarok rád kényszeríteni – mondtam neki őszintén.
– Köszönöm – felelte, és óvatosan elmosolyodott. – Azért van egy két dolog, amit szívesen kipróbálnék – vallotta be kisfiús zavarában, és máris éreztem, ahogy a takaró alatt a kezét a combom oldalára simította, miközben egyre feljebb haladt a simogatással. Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy az ujjai merre fognak kalandozni, miközben a szívem a torkomban dobogott, és úgy éreztem magam, mintha még szűz lennék, ő meg az első pasi, akit ennyire közel engedek magamhoz. Egy részem nem bánta volna, ha így történik. Ha egyszer, valaha eljutunk odáig… Harry abban a pillanatban – amikor kezdtem a jövőt túlságosan is borúsnak látni –, kirángatott a gondolataim közül. Elakadt a lélegzetem, amikor a keze a csípőmre simult a póló alatt. Nem gondoltam, hogy van ott egy erogén zónám, mint ahogy arra sem, hogy ennyitől már úgy fogok állni, mintha a hosszú ujjai máris a farkam köré záródtak volna. Belemarkolt a derekamba, és próbált közelebb vonni magához, miközben én elvesztem a csodás szemeiben. Még mindig hihetetlen volt, hogy ennyire közel vagyunk egymáshoz, és bármit megtettem volna azért, hogy jól láthassam őt. Például a szemében a pöttyöket, az apró borostát az arcán, amiket már éreztem az kezeim alatt, miközben az egész estét egymás szájában elmerülve töltöttük. Azt akartam, hogy világosabb legyen a cellában, de be kellett érnem a folyosóról bevilágító neon halovány sugaraival, mert odakint a nap még nem kelt fel. De egy percig sem panaszkodtam. Éreztem az illatát, és ez máris sokkal több volt, mint amit pár nappal azelőtt remélhettem. Beleharaptam az ajkaimba, és elmosolyodtam. Próbáltam a lehető legszexibbnek tűnni, pedig tudtam, hogy egy fodrász jól jönne, mint ahogy néhány órával több alvás is, ami talán eltüntetné a sötét karikákat a szemeim alól. Az elmúlt hetekben sikerült annyit fogynom, hogy a bordáim már szinte akkor is kivehetőek voltak, ha pólót viseltem. Bezzeg Harry! Azt hiszem, még akkor is megfordulnának utána az utcán – legyen szó gyanútlan női vagy férfi járókelőről –, ha már napok óta nem aludna, nem fésülködne, és szakadt ruhában mászkálna.
– Min gondolkozol? – Harry befúrta az egyik térdét a combjaim közé, és élvezettel simogatta a hátam.
– Azon, hogy elképesztő vagy – feleltem egyszerűen.
– Mondja ezt az a fiú, akiért teljesen felhagytam azzal, hogy heteroként gondoljak magamra.
– Talán az vagy – vontam meg a vállam. – Elképzelhető, hogy csak én tudom belőled kiváltani ezt – magyaráztam tettetett egoizmussal.
– Ajaj. Ez esetben teljesen tőled függök innentől kezdve. Szóval… – kezdte halkan, de a hangjában felfedeztem némi játékosságot. – Mit csinálhat egymással két pasi?
– Oh, hát ezerféle dolgot – jelentettem ki huncutul vigyorogva, és elmondani nem tudom, mennyire örültem, hogy ilyen témákhoz eveztünk a komolynak indult hajnali beszélgetés után. – A kezemmel és a számmal csodákra vagyok képes – tettem hozzá kihívóan, lesz ami lesz. Az életemben nagy szerepet játszott az őszinteség, és majd belehaltam, hogy már közel egy hónapja kénytelen vagyok egy álarcot hordani a rácsok mögött. Jól esett végre kimondani, amire gondolok, amire vágyom. Mert abban a pillanatban semmit nem szerettem volna jobban, mint valamilyen módon eljuttatni Harryt a csúcsra. Sajnálatomra megcsóválta a fejét, és amikor a jókedv is eltűnt az arcáról, már kezdtem aggódni. Talán túl messzire mentem?
– Úgy értem… én mit csinálhatok veled? – kérdezett rá máshogy, de a tekintetén átfutó sötétség nem hagyott nyugodni.
– Harry, valami rosszat mondtam? – suttogtam, és még én magam is hallottam a hangomban megbúvó ijedtséget. Nem lehetek ennyire szerencsétlen! Még csak most kaptam meg, és máris kicsúszik az ujjaim közül?
– Nem – csóválta a fejét hevesen, de már nem nézett a szemeimbe. – Csak tegnap… – kezdte elfúló hangon, és akkor már legszívesebben a fejemet a falba vertem volna. Hogy lehetek ennyire érzéketlen? Még mindig nem tudtam, Jason pontosan mit művelt vele, de a jelekből semmi jóra nem lehetett következtetni.
– Nekem bőven elég, ha ölelkezünk és néha kapok egy-egy csókot titokban – biztosítottam, és az arcát simogatva próbáltam őt és magamat is lenyugtatni. – Ahogy mondtam, semmi olyat nem csinálok, amit nem akarsz, és neked sem kell olyat csinálni, amit nem szeretnél. Elég, ha a közeledben lehetek, és… ohh – fulladt a hangom egy kis nyöszörgésbe, amikor Harry becsúsztatta a tenyerét a nadrágom alá. Először csak bátortalanul ért hozzám, a következő pillanatban pedig már teljesen a kezében tartott.
– A tested mást mond – állapította meg az egyértelműt, amivel nem igazán tudtam vitatkozni, de mégis megpróbáltam… elkaptam a csuklóját és mélyen a szemébe néztem:
– Harry, ha… – eddig jutottam a mondandómban, amikor ingerülten az ajkaimra hajolt, és azonnal átdugta a nyelvét, hogy biztosra menjen, még csak elmotyogni sem tudom, amit szerettem volna. Mindegy is volt, hiszen csak még egyszer meg akartam ismételni, amit az elmúlt percekben már mondtam neki párszor. Amikor hosszú percek után – amelyek nekem mégis túl rövidnek tűntek – elhúzódott tőlem, a gyönyörű ajkai csak még teltebbnek tűntek, és a nyálamtól fénylettek.
– Akarod, hogy kielégítselek, vagy beszélgessünk még egy kicsit? – kérdezte halkan, de annál határozottabban.
– Hát… – kezdtem volna, viccesre venni a figurát, és poénból megemlíteni, hogy a beszélgetés ötlete jobban tetszik, de Harry tökéletes ritmusban kezdett kényeztetni. Kénytelen voltam saját magamnak befogni a szám, mert attól tartottam, olyan hangosan felnyögök, hogy a rabok felriadnak álmukból. Erősen szorítottam a tenyerem a szám elé, miközben egymás arcát néztük. Harry egy picit szorosabban markolt, és kíváncsian figyelte a reakcióimat, de közben a keze egy pillanatra sem állt meg. Ez volt az első igazán szexuális dolog, ami kettőnk között történt. El tudtam volna képzelni ennél romantikusabbat is, mondjuk egy kényelmes ágyban, úgy, hogy közben mindenféle félelem nélkül Harry teste köré csavarodhatok, de most kénytelen voltam megelégedni ezzel. És amikor elfogadtam a helyzetet, már csak az járt a fejemben, hogy egy olyan csodás fiú kényeztet az ügyes kezével, mint Harry. Amikor idáig jutottam gondolatban, már biztos voltam benne, hogy nem is lehetnék jobb helyen, mint ott, vele, egy koszos és hideg börtöncellában. – Nem tudom... – motyogtam a tenyerem alatt, a sarkaimat a matracba nyomva, amikor a gerincem ívbe feszült. Sejtettem, hogy nem fogom sokáig bírni, de volt egy dolog, ami még inkább aggasztott. Harry nem tudta hová tenni a megkezdett mondatom, és láttam, ahogy összevonta a szemöldökét, a mozdulatai pedig kissé bátortalanná váltak.
– Mi a baj? – kérdezte. – Rosszul csinálom?
– Nhh – válaszoltam teljesen érthetetlenül.
– Tessék?
– Ahh, abba ne hagyd! – szóltam rá, amikor lelassított és összezavarodva nézett rám. – Nem tudom, hogy csöndben tudok-e maradni – vallottam be kétségbeesve.
– Csak ez a gond? – érdeklődött megkönnyebbülve, mire bólintottam, és hálát adtam az égieknek, amikor újra rátalált az előző ritmusra.
Ami azt illeti, sosem voltam az a csöndes fajta, és még elképzelni is nehéz volt, vajon hogy tudok majd lakatot tenni a számra. Sejtettem, hogy amint elérem az orgazmust, megszűnik a kapcsolatom a külvilággal, és akkor majd nagyon-nagyon nehéz lesz visszafogni magam. Vettem egy mély lélegzetet, és próbáltam lassan kifújni. Nem akartam még elmenni. Túl jó érzés volt, amit Harry művelt velem. Talán nem volt sok tapasztalata – a magán való gyakorláson kívül –, de hamar rájött, mi az, amitől könnyen elvesztem a fejem. Figyelt rám. Szinte hihetetlen volt, mennyire hamar megfejtette a testem jelzéseit, így az összes beszélgetés feleslegessé vált kettőnk között. Láttam, ahogy az ő szemeiben is ott lobogott a tűz, és a kezem csak tíz centire volt az ágyékától, de a belső hangom azt súgta, nem szabad. Csak remélhettem, hogy sikerül majd átformálnom a véleményét.
– Lou, lazulj el egy kicsit! – szólt rám kedvesen, de határozottan, és én máris beleremegtem a hanghordozásába. Annyira szexi volt ilyenkor! Tulajdonképpen csak akkor vettem észre, hogy mennyire befeszültem. Még a levegőt is visszatartottam, mert olyan dolgok furakodtak az elmémbe, hogy vajon Jason mit tett az én Harrymmel, miközben még arra is koncentráltam, hogy minimálisra szorítsam a hangom.
– Ó, istenem, Harry – nyöszörögtem fojtott hangon, amikor az ujjaival alaposan szétkente az előváladékot a farkamon, hogy még kényelmesebb legyen nekem. – Annyira jó.
Egy büszke mosolyt kaptam válaszul, és aztán a fülemhez hajolt, hogy belesuttogjon:
– Hihetetlenül kívánatos vagy.
A mély, dörmögős hangjától mindenhol libabőrös lettem, és szinte önkéntelenül kapaszkodtam a vállába, hogy lehúzzam magamra. Elmerültem az illatában, becsuktam a szemem, és csak az érzésre koncentráltam. Két-három mozdulat hiányzott, és amikor a gerincemből kiindulva az alhasam és az agyam felé száguldva szétrobbant bennem a gyönyör, Harry finom nyakához bújtam, és ott próbáltam visszafojtani a sikolyom. Szerencsére többé-kevésbé sikerrel jártam.
Amikor szokatlanul hosszú idő után végre magamhoz tértem, az első, amit észrevettem az az, hogy a haja csikizte az orrom. A második pedig az, hogy valamikor felcsúszhatott mindkettőnkről a ruha, mert éreztem az enyémnek nyomódni a kemény hasfalát. Az ujjai még mindig a farkamat szorongatták, és még Harry is zihálva kapkodta a levegőt felettem. Végigpuszilgattam az arcát, ő pedig néhány forró csók után mellém feküdt. Még sosem voltam ennyire boldog. Persze tudtam, hogy ő nem élvezett el, de biztos voltam benne, hogy erre is kitalálunk valami megoldást. Előbb-utóbb majd csak megengedi, hogy megérintsem, hiszen én nem Jason vagyok. Egy dologban biztos voltam: várni fogok rá. Annyi időt kap, amennyire csak szüksége van.
 Harry a következő pillanatban kipattant az ágyból, a mosdónál leöblítette a kezét, és odahozta a kis törölközőt, hogy a hasamat is letöröljük. Kicsit félve néztem az arcára, és próbáltam kideríteni, hogy megbánta-e, de amikor lefeküdt mellém, és a kezébe fogta az enyémet, már tudtam, hogy nem haragszik, amiért átléptük a biztonságos határokat.
Talán nem ez volt a legmegfelelőbb hangulat, de nem bírtam volna sokáig magamban tartani. El kellett neki mondanom, hogy milyen hírt hozott az ügyvédem. Ahogy ott feküdtünk, egymás kezét szorongatva, és a plafont bámulva, egy elkószált könnycseppet letöröltem, majd megtörtem a csöndet:
– Harry, beszélnünk kell.

22 megjegyzés:

  1. Szia Hajni! Igazad volt :D Szerettem ezt a részt. Meg volt benne minden, ami kellett... Kellően szenvedélyes, erotikus, de ugyanakkor személyes, nem közönséges és a vége KIBASZOTT KIAKASZTÓ! De szerettem <3 már várom a következőt! Gratulálok, csak így tovább...
    Puszi
    Gwen.xx

    U.i: mikor escortozunk? :D xD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nagyon örülök, hogy tetszett, annak ellenére, hogy a végén kiakadtál :D Már kint is az új rész, talán megnyugszunk egy picit? Vagy éppen ellenkezőleg? Puszii :)
      Az Escortot még idén be szeretném fejezni ;)

      Törlés
  2. Szia Drága!
    Imádtam! A kis bizonytalan Harry, mégis milyen erős. Nincs tisztában magával, de azt tudja, hogy kire van szüksége.
    Lou pedig... Részről részre csak nő a szemembe. Nagy fejlődésen ment keresztül ebben a pár hétben. Megerősödött, bátrabb lett, és rendkívül jó beleérző képességgel ruháztad fel. Kellett a karakterének ez a változás, így majd együtt mindent le tudnak győzni Harryvel. Deee... Hogyan, ha Lout kiengedik?
    Mi lesz még itt... Nagyon izgulok.
    Köszcsi, puszcsi! 😍😍♥️💙💜💛❤️💚😘😘😘😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      Nagyon szeretem én is Lou jellemét, tényleg sokat fejlődött ahhoz képest, amilyen volt, mikor bekerült a börtönbe. Ehhez Harry is hozzájárult, és ha tetszik, ha nem, a forróvizes zuhany is. Köszönöm, hogy írtál :) Puszi

      Törlés
  3. Szia, Csajszim!
    Imádtam ezt a részt! Nagyon édes volt, és szexi, és érzéki, és... ah, többször volt olyan érzésem (ami nálam nagy szó, mert ritkán fordul elő), hogy de kár, hogy ezt vagy azt nem én írtam így le!
    Nagyon szépen írtad meg! Kiéhezve várom a folytatást!
    Pusz-pusz! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :)
      Olyan jó hallani tőled ezeket a dicséreteket, mert bizony velem is többször előfordult az írásaidat olvasva az, amiről beszélsz :D Már fent a folytatás, meg amúgy is te olvasod mindig elsőként :) Puszi

      Törlés
  4. Kicsit megvárattál a résszel. Nagyon jó lett. Érzelmek sokasága a sorokban, élvezettel megkoronázva. �� Szeretettel teli gondolatok, odafigyelés, türelem, kezdödő lelkiismeret furdalás. Kiváncsian várom a fejleményeket.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, igazad van, de végre már a folytatás is felkerült :) Köszönöm, hogy leírtad a véleményed, és boldog vagyok, hogy tetszik a történet. Sok puszi!

      Törlés
  5. Szia drága!
    Nagyon tetszett, imádtam ezt a finomságot, érzékiséget. A kis bizonytalan Harry bedobta magát és örömöt szerzett Lounak. Ő meg milyen szépen vezeti H-t, kitörölve mindenki mást a tudatából. Ő is szeretné boldoggá tenni Harryt, de vajon engedni fogja neki, lesz rá idejük? Kibontakozóban egy szerelem, de vajon mit tartogat számukra a jövő, a sors? Nagyon várom a folytatást.
    Köszönöm!❤❤❤❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!
      A sors és a jövő még kiszámíthatatlan. Igyekszem jó felé terelgetni őket, de ahogy az élet sem fenékig tejfel, nekik is sok nehézséggel kell még szembeszállniuk. Reméljük, sikerülni fog :) Sok Puszi!

      Törlés
  6. Sziaa!
    Juj, nagyon vártam már a részt, minden nap frissítettem az oldalt! 😁 Aww, eszméletlenül imádtaaam! *-* Végem van!
    De ez a vég... Jaj, hogy fogja fogadni Harry? Szegény... Meg Louis is, ajj, mi lesz itt még? Juj, nagyon izgulok, és alig várom a kövit!
    Puszii ❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaaa!
      Nagyon örülök, hogy tetszett, és már a folytatást is olvashatod, amiben néhány kérdésre máris választ kapsz. Köszönöm a kommentet, és pusziii :)

      Törlés
  7. Sziia!

    Mar nagyon vartalak es a reszt is, de megerte! :)
    Nagyon tetszett, nem volt egy esemenydus resz abbol a szempontbol h a tortenetben elorebb haladjunk, de Loueknal annal jobban elore leptunk! :D Imadtam!!! <3
    Lout megeszem, annyira edes! <3
    Harry meg h ilyen kis artatlan, ahw <3
    A vege csak azert nem tetszett, mert felek h nehogy rosszra forduljon koztuk vmi a hir miatt, amit Lou majd elmond neki :(
    Koszonom neked az ujabb reszt, nagyon varom a folytatast! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia D!
      Bizony, az ő kapcsolatukban eléggé nagy előrelépés történt ;) Már ideje volt, nemde? Már fent is a folytatás, és remélem, az is tetszeni fog. Köszönöm, hogy írtál. Puszi :)

      Törlés
  8. Szia HDawn!
    Harry igen csak bátran több határát is át lépte Louval.Komolyan büszke vagyok rá. Lou pedig nagyin türelmes...na és mind kettőjük részéről elkêpesztőek az érzelmi kifejezések.
    Na és a vége, hajajj...
    Nagyon szépen köszönöm hogy ezt a részt is olvashattam!
    Nagyon kíváncsian várom a következő részt!
    További szép estét Kívánok Neked!
    Valamit további szép hetet!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia BezTina!
      Harrynek tényleg nem könnyű, de apránként haladunk előre, és ő is szépen lassan megnyílik. Az biztos, hogy Louis nagyon sokat fog neki segíteni. Már fent a folytatás, remélem, az is tetszik majd :) Sok Puszi!

      Törlés
  9. Drága HDawn ! Nagyon tetszett .Egyrészt szomorú volt ,hogy Harry ennyire tapasztalatlan és tájékozatlan,hogy mi történhet egy érzelmi alapokon történő együttlét során .Másrészről édes cuki ahogy Louis próbálja finoman irányítani. Csodálatosan írsz ,hatalmas ölelés mint mindig ! Köszönöm!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Andi!
      Ismét köszönöm a kedves szavakat, nagyon sokat jelent, és te nem fukarkodsz vele :) Köszönöm szépen, és remélem, a folytatás is tetszeni fog. Sok puszi!

      Törlés
  10. Nagyon tetszett,köszönöm Drága!
    Szegény Harrynek kell még idö,de már ezek is óriási lépések❤
    Már az,hogy igaz ö még nem tudná elviselni az érintést ( ami késik nem mulik,majd Lou kitörli a rossz emlékeket és helyettesiti öket csodálatos pillanatokkal )de milyen szivesen adja,es akar örömet szerezni❤ biztonságba érzi magát,tudja,h nem kell félnie,Lou nem bántja.
    Szegény,tuti nem jol fogja fogadni a hirt ,Lou miatt persze igen,de maga miatt nagyon rossz lesz neki😕🤔
    Lehet hirtelen felindulásbol még nem is fog beszélni vele egy darabig még lenyugszik?🤔sajnos nem fog benne hinni,h kiszabadul,h segitenek neki igy biztos el lesz keseredve és majd örlödik😕
    Kíváncsian várom a folytatást!😘😘😘😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Én köszönöm, hogy írtál, nagyon hálás vagyok :) Igen, Harry tényleg biztonságban érzi magát Louis mellett, és ez ebben a helyzetben nagyon fontos. Már olvashatod a folytatást, ahol fény derül néhány kérdésre. Puszi :)

      Törlés
  11. Szia HDawn!

    Mit csinál/hat egymással az író és olvasó??? Egy tuti az író KIcsinál/HAT minden olvasót büntetlenül!:D:D:D

    Kicsinálsz az alcímeiddel!♥♥♥Hihetetlenek, beindítják a gépezetet az agyunkban, elkezdünk már szőni köré......és akkor jössz Te a giga méretű szabász ollóddal és átformálod a fonalainkat!IMÁDOM ŐKET!!!♥♥♥ Mondjuk most elég kegyes voltál. :) Ad1. Nem az lett az utolsó mondat!:D Ad2. Azért kaptunk is ízelítőt abból amire utalt! ;)

    A véged a végzetem!/tünk! Mondanám, hogy sejtem mit akar mondani! De ......nem vagyok naiv és talán úgy érzem felesleges teóriákat gyártanom, mert hát nem véletlenül Te vagy az író! Nekem nincs akkora kincstáram mint Neked!:):/:)

    Olyan "szerethetően", "kellemes" léptékben halad az erotika Lou és H. között, hogy még az Én maradi felfogásom is IMÁDJA! Nagyon szeretem, hogy csak szépen andalogva sétálnak, nem sprintelnek. Úgy érzem ez a történet így kerek! ♥♥♥ ( Na jó azért a perverz részemet egy extra erős ketrecbe kellett zárnom, mert azért Ő a rácsokat zörgetve, tépve követeli már jussát!;););)) De ez így tökéletes! Úgy érzem itt most a szex kart-karba öltve halad, sétál az érzelemmel, lélekkel. Minden szál egyformán bontakozik ki.♥♥♥

    Ismételten egy hihetetlenül profi élményt kaptunk. Éreztem a hideget, meleget, a matracot.......és minden mást is!;););)

    Köszönöm, Gyöngyi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Gyöngyi!
      Imádom olvasni a hosszú kommentjeidet :) Nagyon jó megtudni, hogy pontosan milyen érzéseket vált ki belőled egy-egy rész, hogy mi jutott eszedbe közben, stb. Az erotika is be fog indulni, egy kis türelem. Börtönben, ahol bárki láthat/hallhat bármit, azért nem olyan egyszerű :D De talán elég találékonyak lesznek, meglátjuk ;) Köszönöm, hogy írtál. Puszi :)

      Törlés