2018. január 13., szombat

Escort - Epilógus


És ez a pillanat is eljött :) Meghoztam nektek az Escort utolsó részét. Köszönöm azoknak, akik végig velem tartottak, és nagyon hálás vagyok a sok kedves kommentért :) Ne menjetek messzire, mert jövőhéten már érkezik egy új fordítás első része, amibe ismét lelkesen vágok bele. Remélem, az is tetszeni fog majd nektek :)
Sok szeretettel várlak titeket a facebook csoportomban, ahol már holnap megosztok veletek némi infót és egy kis részletet az új fordításból:
HDawn stories
Örültök, hogy ilyen véget ért a történet? Szerettétek őket? :) Kérlek, ne felejtsetek el írni nekem 1-2 mondatot.



– És meg is vagyunk – mondta Bill, miközben az utolsó dobozt is a bevásárlószatyorba tette, majd átnyújtotta a hölgynek, aki a pult másik oldalán várakozott. – Ha bármi problémája akad, ne habozzon felkeresni minket.
A nő egy apró bólintással válaszolt, és kényszeredetten visszamosolygott a fiúra, mielőtt elfordult, hogy az ajtó felé vegye az irányt.
– Köszi, hogy foglalkoztál Mrs Bensonnal – mondta Angela, miután visszajött a raktárból, és Bill mellé lépett. – Esküszöm, ez a vénasszony utál engem, és csak azért jár ide, hogy megkeserítse az életem.
– Nem olyan rossz – felelte Bill, miközben megnyugtatóan simogatta a lány hátát. – Ráadásul szép kis jutalékot fogok kapni a mai eladás után, ami nagy részben neki köszönhető. Egyre jobban imádom a boszorkányt.
Angela a fiú oldalába könyökölve hallgattatta el, és közben magában morgott arról, hogy nem érti Billtől miért vásárolnak sokkal többet, mint tőle. Bill csak mosolyogni tudott rajta. Már több mint öt hónapja dolgoztak együtt, és az volt a feladata, hogy tanácsot adjon azoknak az embereknek, akiknek több pénzük volt, mint stílusérzékük. Segített nekik cipőt, ruhát és kiegészítőket választani. Kiderült, hogy elképesztő érzéke van a divathoz és a különböző formákhoz, ezért néhány hónap alatt már számtalan visszajáró vásárlót szerzett, akik minden alkalommal kifejezetten az ő segítségét kérték. Az volt a legjobb az egészben – még akkor is, ha Angela mindig panaszkodott a munkáról –, hogy Bill szerette ezt csinálni. Szeretett az embereknek segíteni, ráadásul egész nap azt csinálhatta, amihez a legjobban értett: ruhákat válogatott össze és vásárolt.
Minden jól alakult a munkahelyén, és nagyon örült neki, hogy végre több időt együtt tölthet Angelával, miközben a vásárlókat várták. Az első hónap azzal telt, hogy Bill történeteket mesélt neki a régi foglalkozásáról, és a lány tágra nyílt, csodálkozó szemekkel hallgatta végig, miket csinált a prűdnek hitt barátja. A fiú ügyelt rá, hogy a neveket és a részletesebb leírásokat kihagyja, ragaszkodva ahhoz az elvhez, miszerint a kliensek anonimitását mindenképpen meg kell őrizni. Persze, ezt nehéz volt fenntartani, amikor egy régi ügyfél úgy döntött, ott akar vásárolni, ahol ő dolgozik.
Amikor Cassidy besétált az ajtón, Bill azonnal pánikolni kezdett. Egy üres mentséggel Angelához lépett, azt mondta, hogy szüksége van valamire a raktárból, majd megfordult, amilyen gyorsan csak tudott, de ez sem volt elég. Cassidy szólt Angelának, hogy hívja vissza Billt, mert a segítségére lenne szüksége. Amikor a fiú kelletlenül odalépett hozzá, beszélgetni kezdtek. Cassidy arról áradozott, hogy mennyire örül, hogy újra találkoztak, és nagyon reméli, hogy Bill élvezi az új munkáját. Megígérte, hogy annyiszor fog visszajönni vásárolni, amennyiszer csak tud, mert a fiú sokat segített neki a ruha választásban. Bill végül elcsodálkozott a szavakon, és azon, hogy mennyire kellemesen telt a beszélgetés annak ellenére, hogy azelőtt mindig okkal tartott a váratlan találkozásoktól. Cassidy nem tett buja megjegyzéseket, egy szóval sem utalt a múltra és arra, ami kettejük között történt, miközben kiválasztották neki a megfelelő cipőt. Végül két hatalmas szatyorral és egy ígérettel távozott, hogy legközelebb is benéz a boltba, ha a környéken jár.
Ezek után Bill kénytelen volt elmesélni Angelának a formára öntött, felcsatolható műpénisz történetét, miközben a lány egész idő alatt tátott szájjal hallgatta a beszámolót. Végül megjegyezte, hogy ő is szeretne egyet, persze sosem használná. A nap hátralévő részében Bill végig ezzel ugratta.
Kat viszont sokkal nehezebb eset volt, mint Bill többi barátja. A kibékülésüket az sem könnyítette meg, hogy az ominózus eset utáni első közös találkozásukkor a lány keze be volt kötve. Mint később kiderült, Bill majdnem tökéletesen megjósolta Kat reakcióját, amikor a lány összerakta magában a puzzle darabkáit. Végül nem törte el Richard orrát, de egy meglehetősen fájdalmas és ronda zúzódással az arcán küldte el a francba, és az ujja szenvedte meg az erőfeszítéseit. Majdnem egy egész estés babusgatásba, ivásba és csokifondübe mártogatott tortával etetésbe telt, mire végül Kat egy sóhaj kíséretében megadta magát és megölelte a fiút, miközben elárulta, hogy egy pillanat sem telt el úgy, hogy ne szerette volna, még a munkája ellenére is. Néhány héttel később minden visszatért a régi kerékvágásba, Kat ismét minden alkalmat megragadott, hogy besétáljon Bill személyes terébe, de ezúttal Tomot sem hagyta ki a buliból.
Bill és Tom kapcsolata egyre csak erősebbé vált időközben. Már nyolc hónapja voltak együtt, amikor Bill végül úgy döntött, odaköltözik a fiúhoz. Egyik nap, amikor felkelt, rájött, hogy minden idejét a párjánál töltötte, és már több, mint egy hete nem is járt a saját lakásában. A kedvenc ruhái, a tusfürdő gyűjteményének legalább fele, és az összes sminkcucca már amúgy is Tomnál volt, és amikor Bill elmondta neki a tervét, örömében még egy kisteherautót is fogadott, hogy a maradék cuccokat is átszállítsák. A hónap végére Bill összes cucca átkerült, és végre teljesen belakták az addig félig üresen árválkodó hatalmas helyiségeket. Bill megfogadta, hogy többet sosem fog februárban költözni, mert minden nedves és latyakos volt odakint.
De az, hogy éjszakánként Tomhoz bújhatott az immár közös otthonukban, és forrócsokit szürcsölhettek együtt esténként, mindent megért.
A mai napig nehéz volt elhinnie, hogy mennyire szerencsésen végződött minden. Harcolt és menekült Tom elől, mindent megtett, hogy ellökje magától, próbálta meggyőzni, hogy nem illenek egymáshoz, és mindennek ellenére együtt maradtak. Akármit tett, Tom mindig visszatért hozzá, minden egyes alkalommal ellenállhatatlanabbnak tűnt, mint az előző alkalommal, és mindig sikerült visszafojtania Bill kételyeit egyetlen lágy csókkal. Mellette állt akkor is, amikor még az utolsó hónapokat töltötte a régi munkahelyén, elfogadta, hogy Billnek szüksége van erre, hagyta, hogy azt tegye, amit jónak lát, anélkül, hogy ítélkezett vagy kényszerítette volna, hogy lépjen ki. És Bill ezért elképesztően szerette.
Elképzelhetetlennek tartotta az életét Tom nélkül, és ez kissé megijesztette, de ugyanakkor furcsa melegség költözött a hasába, amikor a kettejük kapcsolatára gondolt. Annyi Tommal kapcsolatos dolog szivárgott be az életébe, amiről úgy gondolta, hogy képtelen lenne nélküle élni. A nagy dolgoktól kezdve – például hogy a fiú mindig ott volt neki, amikor szüksége volt rá – az apró, olykor furcsa dolgokon át, amelyeket édesnek talált Tomban. Rég volt olyan, hogy Bill ennyire közel engedett valakit magához, és néha bizony előfordult, hogy bepánikolt és megpróbálta eltaszítani magától. De a fiú megtartotta az ígéretét. Nem hagyta, hogy Bill lelépjen valami triviális dolog miatt, és a kitartásáért végül mindketten hálásak voltak.
Bill felnézett, amikor megszólalt a belépő vásárlót jelző csengő, és boldogan elmosolyodott, amikor meglátta az érkezőt.
– Helló, gyönyörűségem! – üdvözölte Tom, miközben egy kis vigyorral az ajkain a pulthoz sétált.
– Neked is helló! – felelte Angela egy kis szempillarebesgetés kíséretében, amiért kiérdemelt Billtől egy oldalba könyöklést. – Ó, rendben van. Hátramegyek, és kihozok néhány magassarkút a raktárból. Ti ketten pedig viselkedjetek! Ez itt egy elismert üzlet.
Bill finoman elhajtotta Angelát, és amikor a lány végre eltűnt, előrehajolt, hogy megkapja a jól megérdemelt üdvözlőcsókot.
– Mit keresel itt?
– Nos, ez aztán az üdvözlet – nevetett Tom, és ő is a pultra támaszkodott. – Be akartam nézni, hogy megkérdezzem, szeretnél-e munka után velem vacsizni?
– Mindig együtt vacsorázunk munka után – felelte Bill, miközben a fiú ujjait simogatta.
– Tudom – mondta Tom. Az arcára kiült némi idegesség, és Bill máris sejtette, hogy ennél többről van szó. – Arra gondoltam, hogy a mai este lehetne különlegesebb.
– Miért? – kérdezte Bill felvont szemöldökkel.
– Mert ma évfordulónk van. Pont egy éve találkoztunk – válaszolta.
– Találkoztunk? – kérdezte Bill, és megnyalta az ajkát.
– Csak mert ez nem éppen a legáltalánosabb megismerkedési forma, nem jelenti azt, hogy nem akarok ünnepelni – mondta Tom, és a saját kezei közé fogta Billét. – Ez hozott össze veled. Úgy gondolom, van okunk az ünneplésre.
Bill szélesen elvigyorodott, és közel hajolt még egy csókra.
– Te vagy a legelragadóbb dolog a földön – bólintott Bill, és finoman összedörzsölte az orrukat. – Szeretnék veled vacsorázni valahol ma este.
– Reménykedtem, hogy így döntesz majd – mondta Tom megkönnyebbülten. – Zárás után találkozunk – lágyan megpuszilta a fiú arcát, és mielőtt elhúzódott, a fülébe suttogta: – Szeretlek.
– Én is szeretlek – felelte Bill, és a rajongó mosolya egészen addig megmaradt, amíg Tom elérte az ajtót. Sosem gondolta, hogy az élete ilyen fordulatot vesz majd, de mindenképpen elégedett volt vele.

VÉGE

14 megjegyzés:

Marcsi írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Marcsi írta...

Szia HDawn.
Ez nagyon édes befejezése volt. A végét újra kellett olvasnom, mert nem láttam rendesen. Rettentően fognak hiányozni a srácok. De egyszer mindennek vége. Várom a többi munkádat is.
Puszi <3

Névtelen írta...

Szia!

Csodalatos volt! <3
Imadtam minden sorat. Volt amikor nagyon nem ertettem egyett Billel, de a vegere csak megjott az esze es ez a lenyeg! :)
Nagyon koszonom neked a remek forditast es mar alig varom az ujabb tortenetet, meg persze a TU-t is! <3

Puszi, D.

Andrea Nagy írta...

Köszönöm, hogy olvashattam. ❤️
Csodálatos történet. ❤️
Gyönyörű vége lett. ❤️
Csodásan fordítottad. ❤️
Várom a következő műved. ❤️
Pussz. ❤️

Gyö írta...

Szia HDawn!

Ez a vég az Én végem!!!♥♥♥

Megkaptunk mindent amire vágytunk!
Ez az epilógus lett a habos forrócsokinkra hintett szívecske formájú csoki pasztilla!!!♥♥♥

Megtudtuk mi lett Bill, telitalálat!!!
Elrendeződtek baráti szálai. ♥♥♥
Meg amit én már karácsonyra nekik adtam volna, azt is elérkezett!!!
Költözés, pipa!

Ésssss hát a csokiöntet........lesz itt desszertbe (mert Én úgy döntöttem) rejtett gyűrű!!!♥♥♥

Ebben a történetben is volt érzelmek hada, köszönjük a remek fordítást, mert általa élvezhettük ilyen magas színvonalon őket.♥♥♥

Visszaemlékszem, nem tudom hányadik résznél, mikor volt egy leírás Tomról én már ott beleszerettem!! Nem más keltette fel a figyelmem mint a piercing!!!♥♥♥ Hihetetlen, hogy akkor még, és nem volt az oly rég, azt sem tudtam, hogy Ők a TH ikrek.

Egy történet vége, főleg ha általa ismertél meg egy világot, örömöt, nosztalgiát és kicsiny szomorúságot is hoz!
Felidézed, mosollyal az ajkadon, hány éjszakán keresztül szórakoztatott vagy éppen bosszantott, eszembe jut a "MIVAN???" tekintetek, érzések hada....
A lopott pillanatok a munkahelyen, "Csak egy két kattintás, meglesem van e rész....???" "Hogy rakjam az ablakot, hogy ne lássák mit olvasok, de NEM bírod ki haZzáig....!":D:D:D

Volt itt minden, mint a jó drogosnál, épp csak a sutyiban WCn való olvasás maradt ki. XD XDD

Egy biztos, nagyon kár lett volna ezért az élményért, a hozadékába bele sem szeretnék gondolni mi lenne ha nem lenne!

Számomra ez nem csak egy olvasási élményt adott!!!♥♥♥

Mindent köszönök, a jó történet választástól kezdve.

De mint mondani szokták ez csak egy KEZDET, bár annak mesés!

Tanulság!!! Minden formában IMÁDJUK Billyt!!! Hát, hogy Tom hova esik.....az imádat is szerepel közte, meg egy pár egyéb!!! (kéjes somolygás)

Millió ölelés, Gyöngyi ♥♥♥

SZERCSI VAN <3<3<3
(A végére a szeretett szottyadt herezacsik!)

HDawn írta...

Szia Marcsi :)
Nekem máris hiányoznak :) De szerencsére nem kellett tőlük megválnunk ;) Puszi :)

HDawn írta...

Szia D!
Igen, végre a végére megjött Bill esze is :D De azért szerettük így is, nem? :) Én köszönöm, és örülök, hogy velem tartottál. Puszi :)

HDawn írta...

Én is köszönöm a sok kedves kommentet és biztatást :) Remélem, a következő történet is tetszeni fog majd :) Puszi drága!

HDawn írta...

Mindig nagyon várom a kommentjeidet, és megint olyan szépen összefoglaltad a történetet és a fiúk jövőjét. Imádás :) Köszönök mindent, és továbbra is számítok a hosszú, mélyen szántó, filozofikus, néha humarral fűszerezett hozzászólásaidra (na meg a szottyadt herezacsikra XD). Puszi :)

Petruska írta...

😪😪😪😪❤❤❤❤
Nagyon sajnálom,h vége lett,mert imádni való történet volt!
Elejétöl a végéig imádtam!
Köszönjük neked a kitartó munkát!
Remélem még sok ehhez hasonló történetet fogunk olvasni,mert egyszerűen fantasztikus,imádnivaló!
Annyira jó befejezés lett!
Végre egy szép,biztonságos helyen,olyan munkával amit szeret csinálni és jól is csinálja!😍😍😍😍😘❤❤❤❤❤

Gwendolyn Tussaud írta...

Annyeong!
NEEEEEEEE!!!! Nem akarom elengedni őket :'( Annyira hozzám nőttek... Még akkor is, ha 8 részt kellett elolvasnom ahhoz, hogy a rész alatt meglássam a címkéket és rájöjjek, hogy testvérek... Viszont onnantól nem volt megállás... Bár először zavart éreztem, de túl jutottam rajta, mert kíváncsi voltam arra, hogy mit tudsz még elénk varázsolni. És milyen jól tettem. Azóta nincs megállás.. teljesen elsüllyedtem mind a TH mind a Twc-k süllyesztőjében. És ezt neked köszönhetem.
Alig várom a többi történetedet, fordításodat
Puszi
Gwen.xx

HDawn írta...

Én sem akartam, de egyben büszke is voltam magamra, hogy befejeztem :) Köszönöm, hogy végig velem tartottál. Puszi :)

MK írta...

Másodszorra olvasva is nagyon tetszett.😍

HDawn írta...

Én is imádtam ezt a sztorit. Vicces, aranyos, szexi, szórakoztató, de olykor komoly is. :)