2018. március 23., péntek

The unforgiving - 17. Hozzád tartozom

Sziasztok! Tudom, hogy már nagyon hiányoltátok, remélem, tetszeni fog nektek :) Kíváncsi vagyok a véleményetekre, nagyon várom a hozzászólásokat. Jó olvasást :)

Dangerous - Veszélyes
Semmi sem számít
Olyan, mintha a Föld fölött lebegnék
Fejest ugrok a levegő karjaiba
Fénysugarak villognak körülöttem
Olyan, mintha az idő lelassulna
És az egész világ eltűnik
Az emlékeket az elmémben őrzöm
Nem hagyom hátra őket

L.

Letöröltem a tükörről a párát, és még mindig piros orral és fáradtan pislogó szemekkel néztem bele. A lázam legalább lement, és aznap este már lezuhanyozhattam, de a lábaim még mindig remegtek a kimerültség miatt. A mosdó felé hajolva kicsit összeborzoltam a hajam, hogy ne lelapulva száradjon meg, majd az odakészített eldobható borotva felé nyúltam. Abban a pillanatban érkeztek meg a dolgozók a munkanapról. Harry is besétált a közös vizesblokkba, és már nem foglalkoztam azzal, hogy a lábaim alig bírnak megtartani. A tekintetünk lopva találkozott a tükörben, és képtelen voltam
figyelmen kívül hagyni az örömöt az arcán, amikor meglátta, hogy ott vagyok. A szemei vágytól csillogtak ahogy végigmért, mielőtt háttal fordult, hogy levetkőzhessen. Furcsa, kellemes borzongás futott végig a gerincem mentén, miközben figyeltem, hogy az alsójából is kilépett, és előre nyújtotta a karját, hogy megnézze, megfelelő-e a víz hőmérséklete. Én közben próbáltam a borotválkozásra koncentrálni, pedig ha csak ketten lettünk volna, biztos vagyok benne, már régen előtte térdelnék a zuhanytálcában. De sajnos túl kevés kettesben eltöltött pillanat jutott nekünk, és ez most kifejezetten nem olyan volt. Harry után még páran bejöttek a helyiségbe, mindannyian izzadtnak és fáradtnak tűntek, hiszen egész nap kukoricás zsákokat pakoltak. Gyorsan bekentem az arcom borotvahabbal, de mielőtt nekiálltam volna a műveletnek, újra Harry felé pillantottam. Már a zuhany alatt állt, a tenyerével a csempének támaszkodott, a haja előre lógott, és hagyta, hogy a víz végigfolyjon a hátán. Nem tudtam megállni, hogy a tekintetem elkalandozzon, és már csak azt vettem észre, hogy a tökéletes fenekét bámulom. Időközben annyi habot kentem az arcomra, hogy egy nagy adag lecsöppent a mosdóba, de még ez sem térített teljesen magamhoz, ugyanis a gondolataim teljesen máshol jártak. Egy újfajta vágy bontakozott ki bennem, valami olyan, amivel eddig még nem nagyon találkoztam. Nyeltem egy hatalmasat, majd remegő kezekkel elkezdtem borotválkozni, de onnantól kezdve végig őt néztem. Elképedve figyeltem, ahogy sampont masszírozott a hajába, és ahogy felemelte a karjait, gyönyörűen megfeszültek az izmai. Mielőtt kiöblítette volna, beszappanozta a mellkasát, majd egyre lejjebb haladt, és amikor elért a csípőjéig, észrevettem, hogy ő is lopva figyel. Meg kellett volna tanulnom, hogy nagyon veszélyes egy helyiségben lenni vele, amikor zuhanyozik, de kényszerrel sem tudtam volna magam menekülésre bírni. Egyszer majdnem lebuktunk egy ehhez hasonló kis akciónk alkalmával, és most is csak abban bízhattam, hogy tekintettel lesz a körülményekre, és nem megy túl messzire… Amikor a hosszú, vékony ujjait a péniszére simította, majd lassan, érzékien visszahúzta a bőrt a makkjáról, ebben már egyáltalán nem voltam biztos. Az adrenalin elöntötte az egész testemet, miközben óvatosan körbekémleltem, attól tartva, hogy valaki máris észrevette, mi folyik itt. Az arcom égett, de mégis imádtam, hogy végre láthatom. Imádtam, hogy elég a fény, hogy meg tudjam állapítani az ágyékán lévő puha szőrszálak színét. Imádtam, hogy az izmai játékát most nem csak az ujjaim alatt érezhetem, hanem láthatom is. És közben újra megfogalmazódott bennem, hogy sosem láttam nála szebb férfit. Elképesztően szerettem volna a víz lenni, ami lassan végigfolyik mindenén, libabőrt vált ki a testén, még akkor is, ha végül a lefolyóban végzi. Harry újra végigsimította a mellkasát, miközben az egyik keze eltűnt a csodálatos félgömbök között, aminek hatására sikerült belevágnom az államba. Felszisszentem, és megpróbáltam gyorsan letörölni, de az egyik őr odalépett mellém és gyanakodva bámult. Mintha azt hitte volna, meg akarom ölni magam, vagy rá akarok támadni valakire a borotvával.
– Minden rendben? – kérdezte összevont szemöldökkel.
– Igen, csak megvágtam magam – magyaráztam elkerülve a szigorú pillantását, és örültem, hogy a fehér borotvahab alatt nem látszott, mennyire elpirultam.
– Haladj már egy kicsit gyorsabban! Nem érünk rá egész nap – szólt rám hidegen, majd visszalépett a fal mellé. Csak a szememet forgattam a fontoskodó viselkedésére. Bezzeg akkor nem volt ott, amikor Johny-ék benyomtak a forró víz alá. A tükörben egyáltalán nem meglepő módon újra szembetaláltam magam Harry aggódó pillantásával. Bűntudatosan nézett rám, de én csak megcsóváltam a fejem és elmosolyodtam. Még mindig nem tudja, mekkora hatással van rám, és ez csak még kívánatosabbá teszi. Igazából már maga a tény, hogy előttem még nem volt senkivel elég ahhoz, hogy elöntsön a forróság. Annyi, de annyi mindent csinálhatnánk, ha nem ezen az átkozott helyen lennénk! Dühösen a kezembe szorítottam a borotvát, és gyorsan befejeztem a műveletet. Tudtam, hogy az ügyvédem másnap meglátogat majd a hírekkel, de a mai estét még nem akartam elrontani. Most Harryvel akartam lenni, és elmerülni egy olyan világban, ahol csak mi ketten létezünk.
Nem kellett sokat várnom rá, hogy ő is végezzen. Utánam néhány perccel sétált be a cellánkba, és érdeklődő arckifejezéssel nézett rám. Azt hiszem, erről én tehettem, hiszen úgy méregettem az ágyon törökülésbe helyezkedve, mintha el szeretném fogyasztani vacsorára. Ebben volt is némi igazság, mert ahogy közel lépett az ágyakhoz, azonnal elkaptam a csípőjét és elkezdtem magam felé húzni.
– Lou, ne! – tiltakozott ijedten, amikor elkezdtem az alsóját lefelé rángatni. Frusztrált tekintettel néztem fel rá, de megálltam a mozdulatban. Harry zavartan nevetve leguggolt elém, az arcom a kezeibe fogta és összeérintette a homlokunkat. – Ricky még nem váltotta le az őrt – dünnyögte, és mielőtt kiegyenesedett, gyorsan megpuszilta a számat. Annyira puhán ért hozzám, hogy majdnem olyan volt, mintha meg sem történt volna, mégis percekig égett még utána az ajkam. A levegőt kapkodva döntöttem a hátam a hideg falnak, és le kellett nyúlnom, hogy a nadrágomban kicsit elrendezzem a dolgokat. Harry közben leült a székre, és felém fordulva kezdett el olvasni egy vastag kötetet. Néha fel-fel pillantott a lapok közül, elmosolyodott, majd újra úgy tett, mintha a világ legérdekesebb könyvét olvasná.
– Harry – szólítottam meg frusztráltan. – Ugye tudod, hogy büntetést érdemelsz azért, amit a zuhany alatt műveltél? – mondtam neki, de a hangom inkább szánalmasan vágyakozón hangzott ahelyett, hogy szigorú lett volna.
Végre lerakta az asztalra a könyvet, és teljes figyelmét nekem szentelte.
– Csak lezuhanyoztam. Egész nap zsákokat pakoltam, és mindenhol koszos és izzadt lettem – mondta ártatlanul, ám elég volt emlékeztetnie arra, mennyire imádom az illatát még akkor is, ha izzadt, és az ujjam csúszkál a nedves bőrén, a farkam máris újult erővel lüktetett.
– Egyszer ki fogsz nyírni – suttogtam a csöndbe.
– Te is – felelte, és most az ő hangját is átitatta a vágy. – Elképesztően néztél ki a mosdó előtt a derekad köré tekert törölközővel. Libabőrös volt a karod – tette hozzá lassan kiejtve a szavakat. – A szemeiddel szinte felfaltál, amikor észrevettél. Aztán amikor vetkőztem…
– El sem tudod képzelni, mik jártak a fejemben – vallottam be önkéntelenül.
– Van egy olyan sejtésem, hogy köze volt a zuhany alatti szexhez – jegyezte meg Harry halkan kuncogva, miközben hátrahajtotta a fejét és az ujjaival beletúrt a már félig megszáradt hajába.
– Ha mindketten kint leszünk… – kezdtem, de hirtelen annyi minden bevillant, hogy fogalmam sem volt, mivel kéne folytatnom.
– Mi lesz, ha kint leszünk? – nézett rám kíváncsian Harry. – Mi lesz, ha kettesben leszünk egy szobában, aminek bezárhatjuk az ajtaját, és tudjuk, hogy senki sem zavarhat?
– Kezdésként például alaposan elfenekellek azért, mert bűnösen szexi vagy – mondtam ki meggondolatlanul az első ötletem. Aztán elképedtem a saját szavaimon. Sosem voltam az a típus, aki szeret uralkodni egy párkapcsolatban. Valójában egyszer fordult elő, hogy én voltam az aktív fél, de utólag azt is az alkohol hatására, és az ismeretlen cicafiúra fogtam, akivel együtt voltam. De most, hogy visszagondoltam, kár lett volna tagadni, mi járt a fejemben, amikor Harry fenekét mustráltam a zuhany alatt. Már csak attól féltem, hogy ő vajon mit szól ehhez a hirtelen fordulathoz. Félve néztem rá, de a tekintete csak kíváncsian csillogott, és kicsit oldalra biccentette a fejét, mintha a folytatásra várna. – Meg akarlak jelölni mindenhol. A fogaimmal a nyakadon, a mellkasodon, a hasadon, a combjaidon… hogy ne feledd, hozzám tartozol.
– Hozzád tartozom – suttogta Harry, ahogy előredőlt a széken, hogy közelebb legyünk egymáshoz. – És alig várom. Akár most is elkezdhetnéd – jegyezte meg, miközben a cellaajtó felé tekintett egy röpke pillanatra.
– Megengeded, hogy azt csináljak veled, amit akarok? – kérdeztem izgatottan, majd előre nyúltam, és a saját kezeimbe fogtam az övéit.
– Azt hiszem… bízom benned – mondta Harry, és hiába próbálta megerősíteni a hangját, a csodaszép zöld szemeiben lakozó félelem egy pillanatra láthatóvá vált. Jason, mint az ördög maga, még mindig ott volt velünk láthatatlanul, és nem hagyta, hogy az együttléteink teljesen felhőtlenek legyenek. De eszembe sem volt megemlíteni azt a szemetet, hogy megfertőzze a pillanatot. Harryvel óvatosan kell bánnom, de tudtam, hogy képes vagyok rá – még akkor is, ha a libidóm teljesen mást diktál, és arra próbál rávenni, hogy azonnal vegyem el, ami nekem jár.
Nem tudom, melyikünk ugrott fel hamarabb a helyéről, csak azon kaptam magam, hogy a cella közepén állunk, és egymás száját faljuk. Most nem számított, hogy mennyire szörnyű az a hely, ahol vagyunk – nem, amíg így öleljük egymást. Eltűnt a koszos kis cella, csak mi léteztünk, és az a forró csók, ami elég nyálas volt, de most egyáltalán nem zavart. Játékosan küzdöttünk, és néha az ő, néha pedig az én nyelvem merült el a másik szájában. Érezni akartam az ízét, meg akartam őrizni emléknek, amíg nem lesz velem. Ahogy a csípőjének a vonalát, a hátizmai játékát és a kemény, apró mellbimbói érzését, amiket most éppen az ujjaimmal gyötörtem. Amikor lefeküdtünk az ágyra, valahogy úgy alakult, hogy én voltam felül. Csak egy pillanatra váltam el a szájától, hogy megkérdezzem zihálva:
– Most már biztonságos?
– Azt hiszem – felelte egy kis időre kijózanodva, de rögtön utána felemelte a fejét és újra lecsapott az ajkaimra, miközben a karjaival húzott magára. Nem úgy tűnt, mintha zavarná, hogy nálam az irányítás, és kicsit megkönnyebbültem, amikor tudatosult bennem, hogy már hozzászokott az érintéseimhez. Amikor a csípőnk erőteljesen összesimult, egyszerre nyögtünk fel a tudattól, hogy mindketten majd belehalunk a vágyba. Teljesen megrészegülve nyúltam kettőnk közé, ahogy Harry alsó ajkát harapdáltam, és máris ráncigáltam lefelé a nadrágunkat. Először némi nehézségbe ütköztem, és rájöttem, ez egy kézzel nem is olyan egyszerű – mert természetesen túl türelmetlen voltam, hogy egyenként szabadítsam ki magunkat a ruhák fogságából, ezért egyszerre próbáltam –, de Harry a panaszos nyöszörgéseimből rájött, mi a gond, és máris segítő kezet nyújtott. Kibújtatta magát az elképesztően szűkké vált alsójából, nekem pedig már a farka körvonalának látványától összefutott a nyál a számban.
– Ó, basszus – nyögtem, majd a homlokomat a vállára támasztva próbáltam összeszedni magam. Így nem fogok sokáig kitartani, pedig mindennél jobban szerettem volna, ha most egyszerre élvezünk el. Vettem néhány mély levegőt, beszívtam az illatát, majd egy újabb csók után elhelyezkedtem a lábai között. Feltoltam a combjait, hogy a talpa a matracon legyen, majd a sarkaimra ülve először csak a kezembe fogtam, és néhányszor végigsimítottam a férfiasságán. Újabb kritikus ponthoz értünk, mert még sosem tárulkozott ki ennyire, de Harry félig lehunyt szemekkel lihegett és remegett alattam, minden porcikájából áradt a bujaság. A hüvelykujjammal éreztem, hogy a makkja máris nedves, és hihetetlenül szerettem volna végre megkóstolni, de először a combjához hajoltam és végigpusziltam. Először csak lágyan csináltam, aztán egyre erősebben és nyálasabban, majd óvatosan beleharaptam a bőrébe. Harry beleremegett az érzésbe, és bár nem volt hangos, tudtam, hogy a visszafojtott hangok felérnek egy kéjes nyögéssel. Finoman a fogaim közé szívtam a bőrt, és sejtettem, hogy nyoma lesz majd, de pár perce beleegyezett, így nem volt bűntudatom miatta. Érzékien, de óvatosan harapdáltam, ahol csak tudtam, majd egy váratlan pillanatban végignyaltam a pénisze hegyét, mintha a legfinomabb fagyi lenne. És az is volt. Teljesen elvesztettem a fejem az ízétől, miközben a saját farkam is úgy lüktetett, mintha bármelyik pillanatban elélvezhetnék. Gondolkozás nélkül hajoltam az ágyéka felé, és vettem a számba, még az sem zavart, amikor megpróbált elhúzódni, és ellökni magától. Egyszerűen csak lefogtam a karjait mellette, és akkor már nem úgy tűnt, mintha tényleg szabadulni akarna.
– Lou… el fogok… kérlek… ahh, Lou! – nyöszörögte teljesen kétségbeesve, mire én csak még erősebben szívtam a számba, újabb adag előnedvet kicsalva belőle, majd kicsit kiengedtem, és a nyelvemmel köröztem az érzékeny makkjánál. – Mmhh, Lou…! – ezek voltak a legédesebb hangok, amiket valaha hallottam, és nem tudtam betelni azzal, ahogy kimondta a nevem, miközben a csúcsra juttatom. Elégedetten, de még mindig végtelenül éhesen nyalogattam, és tüntettem el a számban időről időre. Elengedtem az egyik kezét, és lenyúltam a saját ágyékomhoz, mert úgy éreztem, fel fogok robbanni, ha nem csinálok valamit. Közben tovább szoptam, és az obszcén hangok beillettek volna egy pornófilmbe, de nem akartam lassítani. Egy kicsit talán kíméletlen voltam, de az volt a célom, hogy teljesen veszítse el a fejét. Azt hiszem, sikerrel jártam. Harry előttem vonaglott, és ijedten markolt a lepedőbe, mintha az lenne az egyetlen, ami még a földön tarthatja. A kezem egy állandó ritmusban mozgott fel-le a farkamon, és amikor megéreztem a spermáját a számban, elég volt kicsit elcsavarni a csuklómat a megfelelő intenzitással, és éreztem, hogy nekem is végem. A másik kezemet kénytelen voltam Harry szájára szorítani, mert úgy tűnt, minden önuralma semmivé lett, és csak nyögött, remegett, mintha nem lenne ura a saját testének. Csak vakító fehérséget láttam, és hálás voltam, hogy tele volt szám, mert biztos, hogy én is felébresztettem volna az egész börtönt. Amikor elvettem a kezem, és lenyeltem mindent, amit adott, még percek kellettek, hogy mindkettőnk légzése visszaálljon a megfelelő ritmusba. Remegő lábakkal másztam feljebb, és fúrtam be magam a teste és a fal közé. Mielőtt lehajtottam volna a fejem a vállára, Harry magához húzott és megcsókolt. Egy kicsit elfintorodott, amikor megérezte a saját ízét, de utána már csak halkan kuncogtunk. Féltem, hogy mi vár ránk másnap. Féltem, hogy mi lesz egy hét, vagy egy hónap múlva. De most boldog voltam, biztonságban éreztem magam, és csak ez számított.

18 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia!

Vegre, vegre, vegre hoztal TU-t is!!! <3
Mar nagyon hianyoztak a fiuk, es aaaannyira edesek voltak! :) <3
Foleg az elejen a zuhanyzoban :D
Harry a kis huncut :D
Ezert a vegen Lou csak “megkinozta” kicsit :D
Imadtam oket, koszonom, es izgulok ertuk h mi lesz veluk ha egyikuk kint, a masikuk bent marad :(
Varom a kovit, koszonom! <3

Puszi, D.

Hópihe írta...

Szia Hdawn!
Igaz, hogy marha sokat kellett várni erre a következő részre, de minden betűje megérte! Ez fantasztikusan forró és csillagszóró szerűen szikrázó volt. Felperzselt az a hév és forróság, ami körülvette őket és elárasztott mindent. Izgató előjáték volt a tusolóbeli jelenet a cellában történtekhez. Megperzselődött, felégett minden, velük együtt. Lou milyen kis aktív oldalát mutatta meg a dominanciájával, hogy megbünteti, elfenekeli Harryt! És hogy remeg már most a tudattól, hogy ő lesz az első Harry életében! Ahhhh! Bele sem tudok gondolni (na, jó, beletudok), hogy mi lesz ott, ha mint Harry is mondta , végre egyedül lehetnek egy zárható szobában! Világrengés lesz tüzijátékokkal és ősrobbanással! De, ajjjj! Mikor lesz az? És mennyit kell várniuk rá és hogyan fogják kibírni egymás nélkül???? Mit fog mondani vajon a Lou ügyvéde? Ohhh, annyi minden képlékeny még, hogy bele sem merek gondolni!! Féltem Harryt, hogy fogja kibírni Lou nélkül, most hogy már megízlelte a jót! És tudja, hogy ő is szeretni való! És szeretik is! Nagggyon, nagggyon várom a folytatást, remélem legközelebb nem kell ilyen sokat várni az újabb részletre!
Köszönöm, millió pussszi és ölelés!❤👏❤🙏❤👏💖💖💖💖💖💖💖💞💞💞💞💞💞

Marcsi írta...

Szia.
Teljesen megérte eddig várni erre a részre. Csodálatos "utolsó" éjszakát adtál nekik. Remélem mielőbb kint is együtt lehetnek.
Puszi. ❤❤����

Névtelen írta...

Az a baj a blog olvasással, hogy mindig csak apránkent kapjuk a jó kis részeket, amik mindig rövidebbek, mint amit szeretnénk. Klassz volt.����

Unknown írta...

Mindent kockáról,kockára láttam magam előtt :))).Őrülten erotikusra sikerült a tusolói jelenet ! Jaj anyám !:))) Ha ilyen tüzes és káprázatos ez a két fiú ,el sem tudom képzelni mi lehet majd a börtön falain kívül .Szeretem azt a részletes finomságot ahogy írsz .Nem elég belőle soha !Puszillak ,ölellek Boróka

Névtelen írta...

Imádom ezt a történetet! Alig várom a folytatást.

Andrea Nagy írta...

Szia Drága!
Azt hiszem a lányok már mindent elmondtak elöttem.
Nem tudok mást írni csak, hogy őrülten tetszett.
Imádom ahogy egymásra néznek.
Ahogy izzik a levegő közöttük.
Imádom az apró simogatásokat.
Az érzéki csókokat.
Azt,hogy elvesznek egymásban, és a pillanatban ami csak az övék.
Az elsuttogott szavakat, mondatokat.
Imádom a bizalmat,amit egyre jobban éreznek egymás iránt,és a felszabadult örömöt,ami elfogja őket egymás közelében.
De legjobban azt a vágyat imádom, ami egymáshoz húzza őket, mindennél erősebb kötelékkel.
A szerelmet,amit egymás iránt éreznek,bár lehet még nem tudják biztosan.
Imádom a félelmet is,a féltést,ami elfogja őket.
Mindent imádok velük kapcsolatban.
De Téged imádlak a legjobban, hogy megírtad a történetüket.
Sok puszi 😘 😘 😘

Carmen írta...

Imádom! Ennyi.
:D

Petruska írta...

Köszönöm Drága!
Fantasztikus rész volt!
Csodálatos,összetartozás,szerelem,vágy!
Várom a folytatást!😘😘😘😘

HDawn írta...

Szia D!
Igen, végre hoztam, és még a héten tervezem a folytatást is ;) Hamarosan kiderül, hogy hogyan alakul a sorsuk. Köszönöm, hogy írtál. Puszi :)

HDawn írta...

Szia Drága!
Nagyon örülök, ha úgy érzed, megérte várni rá :) Lou és Harry már tényleg kiérdemelnének egy szobát, amihez tartozik egy zárható ajtó... talán később ;) Sietek a folytatással, talán néhány kérdésedre választ kapsz majd :) Puszi, és köszi, hogy írtál :)

HDawn írta...

Szia Marcsi :)
Nagyon örülök, hogy tetszett a rész :) Igen, próbáltam felejthetetlenné tenni nekik az együtt töltött időt :D Sok puszi :)

HDawn írta...

Hát igen, a blogok már csak ilyenek :) Azért remélem, megéri rá várni :) Puszi.

HDawn írta...

Szia :)
Hát igen, kettesben a börtön falain kívül... :) De addig még kitudja, mik fognak történni. Sok puszi, köszönöm a kommentet :)

HDawn írta...

Köszi, sietek :)

HDawn írta...

Drága Andi!
Nagyon szépen összefoglaltad a gondolataidat, imádtam :) Sietek a folytatással. Köszönöm, hogy írtál. Sok puszi :)

HDawn írta...

Örülök, és köszönöm a javítást. Ennyi :D Pussz!

HDawn írta...

Én köszönöm, örülök, hogy tetszett :) Puszi!