2018. október 17., szerda

The unforgiving - 26. Nem számít, hogy nappal vagy éjszaka

Sziasztok! Itt a várva-várt rész :) Nem mondok semmit, inkább csöndben visszahúzódom, és várom a véleményeteket :)

H.

Már régen hajat mostam, és a tusfürdő habja is eltűnt a lefolyóban, mégsem akartam kimászni a zuhany alól. Nekidőltem a falnak, és hagytam, hogy a víz tovább áztasson, míg teljesen ráncosak lettek az ujjaim. Talán gyávának tűnik, de arra vártam, hogy Louis elaludjon. Nem azért, mert menekültem a szex elől; ó nem, napról napra egyre jobban kívántam, és meg akartam neki adni azt, amire már olyan régóta vágyik. Azért zárkóztam be a fürdőbe, mert felbosszantott, és biztos voltam benne, hogy ha kimegyek hozzá, és beszélgetni kezdünk, nem fogom tudni magamban tartani a csalódottságom. A másik tényező, hogy részeg volt. Túl jól ismertem az alkohol hatását, azt, hogy mennyire drasztikusan képes megváltoztatni egy ember személyiségét, tehát valószínűleg a dühöm jelentős része a múltam számlájára írható. Nem tudom, melyik volt a rosszabb, de mindenképpen meg akartam várni a másnapot, hogy beszélni tudjunk. Muszáj lett volna többet kommunikálnunk.
Néha úgy éreztem, hogy ezt a Louis-t – akinek az isten tudja, mennyi pénze van, vagy kik a barátai, mi motiválja a cselekedeteit –, nem ismerem. Tudtam, hogy én is hibás vagyok. A kezdeti bezárkózásom és zavarodottságom is megviselte a kapcsolatunkat, de esküszöm, mindent megpróbáltam, hogy enyhítsek rajta. Amikor Lou bemutatott az unokatestvéreinek, a remegő végtagjaim és hangom ellenére minden erőmmel azon voltam, hogy mosolyogjak, barátkozzak, és hogy megpróbáljam jól érezni magam. Louis miatt. A kezdeti idegesség ellenére szerencsére jól összebarátkoztam Rebeccával. Kedves lánynak tűnt, és végig volt egy olyan érzésem, hogy ő megért. Amikor elmondta, hogy lélekbúvárnak tanul, már nem volt kérdéses, miért. Pontosan tudta, mit kell mondania, kérdeznie vagy tennie, hogy ellazuljak, és nemsokára olyan kellemesen beszélgettünk, mintha régóta ismernénk egymást. Steven szórakoztató személyisége miatt sokat nevettem, és lehet, hogy részegen be nem állt a szája, de őt is megkedveltem. Aztán ott volt Zachary… még mindig nem tudtam kiverni a fejemből a képet, ahogy Louis, az én pasim, olyan bizalmasan bújt hozzá, mintha több lenne közöttük puszta barátságnál. És amikor felismertem, hogy Lou féltékennyé akart tenni vele, kicsit csalódottan zárkóztam be a fürdőbe. Megcsóváltam a fejem és elzártam a vizet. Nem fogok vele bújócskát játszani, képesek vagyunk ezt felnőttek módjára kezelni, ugye?
Persze, amikor kiléptem a fürdőből, a bokszeremben, és egy törölközővel a fejemen, be kellett látnom, hogy talán maradnom kellett volna még. Lesokkolva álltam a szoba közepén, és szinte még levegőt sem vettem, csak próbáltam összeszedni a gondolataim morzsáit. Igyekeztem emlékeztetni magam, hogy dühös vagyok rá… nagyon dühös vagyok arra a gyönyörű, szexi, és csábító fiúra, aki az ágyon fekszik, a keze az alsójában, és csukott szemekkel kényezteti magát. Elég volt az egyértelmű mozdulatokat látnom, hogy máris elveszítsem a kapcsolatot a külvilággal. Ahogy a napbarnított bőre alatt megfeszültek a hasizmai… ahogy az ajkai elnyíltak, és kidugta a nyelvét, hogy benedvesítse a száját… Órákig bámultam volna, de pár pillanattal később végre összeszedtem magam, és megtörtem az édes nyöszörgéseit a hangommal:
– Zavarok? – kérdeztem flegmán, de felesleges volt a színészkedés, mert az arcom máris tűzpiros volt, a hangom remegett a visszafojtott szenvedélytől, és a szűk alsóm alatt valószínűleg máris tökéletesen kirajzolódott a vágyam.
Louis lassan, lustán kinyitotta a szemeit, és egy kis mosoly játszott az ajkain, miközben beleharapott a szájába.
– Tudod, hogy te sosem zavarsz – felelte, de nem zavartatta magát, egy pillanatra sem állt meg azzal, amit művelt, sőt, a mondat végén még egy hangosabb nyögés is elhagyta az ajkait. A szabad kezével a sörösüveg után nyúlt, ami az éjjeliszekrényen árválkodott, ivott belőle, és én végre észhez tértem kicsit.
– Inkább aludnod kéne. Már így is túl sokat ittál – mondtam neki atyáskodón, és közben próbáltam az arcán tartani a tekintetem.
– Engedd el magad. Csak dobd le a bokszered és feküdj ide mellém! – nézett rám könyörgőn.
– Ez nem jó ötlet – feleltem fejcsóválva, miközben lassan levettem a törölközőt a hajamról, hogy elfoglaljam magam. Muszáj volt máshová néznem, különben egy gazella sebességével tepertem volna le.
– Miért nem?
– Mert részeg vagy.
– Na és? Nem számít, hogy részeg vagyok, vagy józan. Hogy nappal van, vagy éjszaka. Minden egyes percben ugyanúgy kívánlak – vonta meg a vállát, miközben éreztem, hogy szinte olvadozom a tekintete alatt. – Harry, kérlek. Azt szeretnéd, hogy könyörögjek neked? – kérdezte tőlem kétségbeesve, miután még mindig nem néztem rá, és a következő pillanatban már fel is pattant az ágyról, és előttem térdelt a földön. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel, annyira váratlanul ért. Csak álltam – mindenféle értelemben -, pirulva bámultam le rá, és semmi értelmes nem jutott eszembe. – Könyörgöm – suttogta halkan, elmélyült hanggal, ahogy az arcát először a kézfejemhez, utána az ágyékomhoz dörzsölte, és közben szinte úgy dorombolt, mint egy macska. Végem volt. Felnézett rám azokkal az igéző kék szemeivel, és úgy éreztem, azonnal meghalok, csak hogy általa újjászülethessek. Amikor az ujjait az alsóm korcába akasztotta, hogy megszabadíthasson tőle, és végre munkához láthasson, már azt is elfelejtettem, miért voltam rá mérges. Amikor a szerszámom kiszabadult, és ő elégedetten elmosolyodott, mintha kibontotta volna a karácsonyi ajándékát, amire mindig is vágyott, elfelejtettem, hogyan kell lélegezni.
– Hm… már hiányoztam neki, látod? – dünnyögte, és hogy bebizonyítsa, egy pillekönnyű érintéssel megnyalta a makkom, amitől a farkam megugrott, és ha lehet, még jobban megtelt vérrel. Az édes kuncogásának hangja betöltötte a szobát, és én egyre inkább meg voltam róla győződve, hogy Louis-t szexre teremtették. A teste, az arca, a hangja… mindene azért könyörgött, hogy örömet okozzak neki. Hogy örömet okozzon nekem.  – Imádom, hogy mindig ilyen kemény vagy nekem.
Válaszul csak arra voltam képes, hogy felhördüljek. A lábaim remegtek, ezért elképesztően hálás voltam, amikor egy kis lökéssel az ágy széle felé navigált. Úgy huppantam le a meztelen fenekemre, mint egy sózsák, ő pedig kecsesen mászott utánam a térdein, hogy elhelyezkedhessen a széttárt combjaim között.
– Istenem, olyan gyönyörű vagy – mondta, miközben a kezébe fogott, és a farkam oldalát nyalta végig a nyelve hegyével, követve egy kidudorodó ér vonalát, majd újra felnézett, és kéjesen mosolyogva kényeztetett a kezével. – Nemsokára megdugsz ezzel, ugye? – kérdezte éhesen, elmélyült hanggal. – Ugye, megteszed a kedvemért?
– Igen – suttogtam alig hallhatóan, de a számról le tudta olvasni a választ, mert már sokkal nagyobb megelégedéssel hajolt az ágyékom felé. A következő percekben nem igazán voltam magamnál. Az ajkai teljesen körbe ölelték a farkam, nyalogatott, szívott és szinte felfalt. A kezeit mindenhol magamon éreztem, és az érzékenyebb pontoknál tovább is elidőzött. Az ujjaival a mellbimbóimat kényeztette, és addig nem nyugodott, míg szinte nyöszörögni nem kezdtem a gyönyörtől. Aztán a hasfalamat karmolta a tompa körmeivel, miközben teljesen a torkára engedett, aztán még közelebb húzott. Megfogta az egyik kezem és a fejére tette, de először nem értettem, mit kéne csinálnom. Aztán a csípőm szinte önkéntelenül lendült fel, és húztam magamhoz, hogy még mélyebbre juthassak, ahogy szinte állatias nyögések szakadtak ki belőlem. Éreztem, ahogy a torka összeszorul körülöttem, a nyála és az előváladékom keveréke már az állán, onnan pedig a combomon folydogált lefelé a földre, de nem engedtem el. Mintha egy pillanatra megszakadt volna a kapcsolatom a külvilággal. Pedig tudatában voltam annak, mi történik, de olyan volt, mintha csak kívülről nézném magunkat, és nem tudnám irányítani a testem. A szexuális vágy dühvel vegyítve ijesztő kombinációt alkotott. Felidéztem a pillanatot, amikor Zacharyvel flörtölt, és még erősebben markoltam bele a hajába. Louis kezei ökölbe szorultak, és remegni kezdett, kétségbeesetten igyekezett az orrán keresztül lélegezni, hogy leküzdje az öklendezést. Aztán a térdemre fektetett tenyerével próbált tőlem szabadulni, és amikor végre elengedtem, köhögni kezdett. Csak akkor tértem észhez, és azonnal elöntött a bűntudat. Ijedten néztem rá, de az arcáról semmit sem tudtam leolvasni, de mintha csodálkozott volna.
– Lou… istenem, ne haragudj! – kértem bocsánatot. Szégyelltem és utáltam magam azért, amit műveltem. Lecsúsztam az ágy széléről a földre, hogy magamhoz ölelhessem. Louis a kézfejével letörölte az állát, és csodálkozva nézett rám, de nem ellenkezett, hogy magamhoz húzzam.
– Jézusom, Harry ne hülyéskedj már – mondta halkan kuncogva, miközben megpróbált kibújni a karjaim közül. – A mélytorok és az alkohol talán nem a legjobb barátok. De ez okés, és amúgy is… néha egy kis durvulás belefér.
Megbántottan engedtem el. Úgy éreztem, mintha leszidtak volna az iskolában egy rossz válasz miatt, amit már az előző évben meg kellett volna tanulnom.
– Bocsánat, hogy foglalkozom veled – mondtam kissé csípősen, és már éppen azon voltam, hogy felálljak a földről, amikor Lou a kezembe csimpaszkodott és visszahúzott magához.
– Hé, hé, semmi gond – mondta halkan, miközben a tenyerem a bokszerbe bújtatott szerszámára szorította, miközben fogva tartotta a tekintetem. – Azt hiszem, tetszik, ha kicsit keményebb vagy velem – jelentette ki, az erekciójára utalva.
Nem tudtam, mit kéne erre felelnem, de megint fülig elpirultam. Talán keveset tudok róla, arról, hogy mit szeret… talán keveset tudok a szexről… Nem tudom, hol a határ, mi az, ami még a „belefér” kategória, de valamiért nem az első alkalmunkkor akartam feszegetni ezeket a határokat. Úgy éreztem, hogy már megint a sötétben tapogatózok, de erőt vettem magamon, és teljesen átadtam magam neki. Megbíztam benne, és úgy döntöttem, felesleges szavak és könyörgés nélkül megadom neki, amire vágyik. Csak akkor szólaltam meg, amikor egy észveszejtő orális szex után levette az alsóját, és elhelyezkedett az ölemben. Azonnal munkához látott, és az előzőleg a fiókból kivett síkosítót gondosan, de türelmetlenül eloszlatta a farkamon.
– Nem kéne, hogy…? Úgy értem, szeretném ha neked is jó lenne…  – szedtem össze a gondolataimat, mintha minden egyes kimondott szóra külön vadásznom kellett volna. Már a keze érintésétől is kontrollálhatatlanul remegtem. Elképesztően vágytam rá. Mindennél jobban akartam, hogy teljesen az enyém legyen, és ez biztosan neki is nyilvánvaló volt, hogy mennyire kész vagyok már egyetlen csókjától.
– Semmi gond, végül is nem először csinálom. Reggel egy kicsit szórakoztam a zuhany alatt – zárta le a témát, és az ajkait az enyémekre tapasztotta, hogy még csak lehetőségem sem legyen tiltakozni… vagy elmondani neki, hogy én is szeretném kényeztetni. Hogy szerettem volna én felkészíteni, mielőtt beléhatolok. Hogy együtt akartam végigcsinálni ezt az egészet, nem úgy, mintha valami kívülálló lennék, aki csak egy kellék a gondosan berendezett színházi díszletben. Hogy akkor akartam, amikor teljesen önmaga, nem valami magából kifordult személy, aki ismeretlen számomra.
Persze, a nyomasztó gondolataim azonnal szertefoszlottak, amikor megéreztem magam körül azt a szűk forróságot, amiről már annyit álmodoztam. Louis a számba nyögött, miközben lassan leereszkedett az ölembe, aztán a nyakamhoz bújt. Biztos voltam benne, hogy nem véletlenül próbálta elrejteni az arcát. Nem vagyok hülye, és tudtam, hogy fáj neki. Hallottam, hogy felszisszent, hogy voltak olyan pillanatok, amikor meg kellett állnia, mert az izmai tiltakozva összerándultak, de nem mertem megszólalni, nehogy elrontsak valamit, csak hagytam, hogy az ár magával sodorjon. A fejem hátrahajtottam az ágy szélére, és a csillárt kezdtem bámulni a félhomályban. Lassan, tétlenül simogattam az izzadt hátát, és a combjait megragadva próbáltam elérni, hogy legalább az elején lassítson egy kicsit, amíg elmúlik a fájdalma. A másik ok, hogy nem akartam még elmenni… ne, még ne! Amikor elkezdett mozogni, olyan volt, mintha máris a mennyországban lennék. Amikor végre ellazult, és ő is élvezni kezdte, az angyalok éneke sem ért volna fel az édes hangjához.
– Ó, Harry… te jó ég… érezlek. Teljesen érezlek – nyöszörögte a fülembe. Sem az, amit mondott, sem a forró lehelete az érzékeny bőrömön nem könnyítette meg a helyzetem. Szerettem volna, ha együtt élvezünk el, de lehetetlennek tűnt, mert én fél perc után máris túl közel voltam. Kettőnk közé nyúltam, és miután megsimogattam a hasát – amit olyan szívesen végigcsókoltam volna, mielőtt eljutunk eddig a pontig –, és a nedves férfiassága köré fontam az ujjaim. Louis mélyen, érzékien megcsókolt, mielőtt a nyakamba csimpaszkodott a kezeivel, és hátravetett fejjel mozgott tovább. Először a nyakát bámultam, aztán a csodás testét, végül lenéztem az ölére, ahol a kezem egy pillanatig sem tétlenkedett. Ebből a szögből nem nagyon láthattam, ahogy eltűnök benne, de ő mintha olvasna a gondolataimban, megtámaszkodott maga mögött a lábaim két oldalán, és annyira hátradőlt, amennyire csak tudott.
– Istenem – suttogtam, talán csak magamnak, miközben szabad kezemmel bebarangoltam a mellkasát és a hasát, majd belemarkoltam a fenekébe. Bár a látvány még mindig sejtelmes, mintsem tökéletesen kivehető volt, bőven elégnek bizonyult, hogy a maradék önuralmam is elvesszen. Ehhez társultak még a hangok – ahogy a bőrünk durván, az izzadtságtól és a síkosítótól nedvesen összecsapódott, a túlfűtött nyögésekről nem is beszélve –, és az érzés, amihez foghatót még sosem tapasztaltam. Felmordultam, hangosan és mélyen, amire Louis a kicsit magasabb hangjával válaszolt. – Lou, én… a francba! – próbáltam figyelmeztetni pánikolva.
Louis gyorsan kiegyenesedett, és amikor meglátta az arcom, tiltakozva megcsóválta a fejét:
– Ó, ne. Még ne, kérlek! Csak egy kicsit – könyörgött. Mindent megtettem, hogy teljesíteni tudjam a kérését, de sikertelenül. Az orgazmus hirtelen jött, de nem hiszem, hogy bármikor élveztem volna ennyire hosszan. Úgy tűnt, mintha percekre feladtam volna az összes testi funkciómat és érzékeimet, csupán a kéjes lüktetést éreztem magam körül. Minden olyan tökéletes, és kielégítő volt, egészen addig, amíg Louis elkezdett újra mozogni. Tétován próbáltam megállítani, mert a hiperérzékeny szerszámom fájdalmasan tiltakozott a folytatás miatt, de Louis az egyik kezemet újra a saját férfiassága köré fonta, míg a másikat ellentmondást nem tűrően lefogta, hogy ne tudjam megakadályozni a mozgásban. Halkan nyöszörögtem, de nem sokkal később csodálkozva tapasztaltam, hogy megint fel vagyok izgulva. Most sokkal könnyebben mozogtam benne, az ondóm természetes síkosítóként funkcionált kettőnk között, és hamarosan újra visszatért belém az élet. Letámasztottam a talpaimat, és én is fellendítettem a csípőm minden behatolásnál. Élveztem, hogy egy kicsit én is irányíthatok végre, és ezen felbuzdulva egy gyors mozdulattal magam alá fordítottam. Louis felnyikkant, amikor a háta leért a földre, és amikor a térdeit felnyomtam a mellkasához, készségesen tárulkozott ki nekem.
– Azt akarod, hogy megbasszalak? – kérdeztem tőle a szavakat a fogaim között kierőltetve, ahogy egyre erősebben csapódtam belé. Addigra alaposan megváltoztak az alá– fölérendeltségi viszonyok. Megrészegített a gondolat, hogy azt tehetek vele, amit akarok. Hogy alattam vonaglik, azt sem tudja, hol van, és a nevemet nyögi szüntelenül. – Tudom, hogy erre vágysz – jelentettem ki.
– Harry… kérlek! – nyögte a zihálások között. Tudtam, hogy azért könyörög, nehogy abbahagyjam, ezért még gyorsabban mozogtam. Rátaláltam odabent a legérzékenyebb pontjára, a farka a kezemben, és nem állt szándékomban kegyelmezni neki, míg el nem élvez.
– Még? – kérdeztem, és amikor nem válaszolt, csak üres, tágra nyílt szemekkel bámult rám, hangosabban hozzátettem: – Akarod még?! Mennyire van szükséged, hogy elfelejtsd őt? Mennyi kell még, hogy többet eszedbe se jusson más férfival flörtölni a jelenlétemben? – Mennyi kell, hogy elfelejtsem Jasont? – tettem hozzá gondolatban. – Az enyém vagy! – jelentettem ki. Határozott akartam lenni, de a hangom elcsuklott, és a semmiből egy forró könnycsepp gördült le az arcomon, egyenesen Louis mellkasára. Szerettem volna azt hinni, hogy csak egy izzadtságcsepp, de tudtam, hogy nem az. Szerencsére Lou ebből semmit nem vett észre. Fogalmam sincs, mennyit fogott fel abból, amit mondtam neki, mert hirtelen ledermedt, remegni kezdett, és a következő pillanatban a kezemet és a hasát elöntötte a magja. A kiáltásának hangja még percekig visszhangzott a fülemben, miután lerogytam a forró testére. Sosem fogom elfelejteni a tekintetét, amikor teljesen rám bízta magát. Megvártam, amíg mindkettőnk lélegzete és szívverése lelassult kicsit, és csak utána gördültem le róla. Elterültem a szőnyegen, és akármennyire kimerültem, szüntelenül tovább simogattam a karját. Képtelen voltam haragudni rá, ráadásul méterekkel a rózsaszín felhőim felett lebegtem. A farkam még mindig lüktetett, de sokkal fáradtabb voltam annál, mint hogy foglalkozzak vele, inkább újra ránéztem Louis-ra, és a csukott szemeiből arra következtettem, ideje ágyba dugnom. A nedves törölközővel, ami valamivel azelőtt még a fejemen volt, gyorsan letöröltem mindkettőnket. Le mertem volna fogadni, hogy Lou majd csak délelőtt fog zuhanyozni, mert már akkor sem volt teljesen magánál, amikor óvatosan felemeltem a földről és lefektettem az ágyra. Csak halkan nyöszörgött és az oldalára fordulva gömbölyödött össze.
– Jó éjt! – suttogtam a fülébe, miután elhelyezkedtem mögötte, és magamhoz húztam.
– A tiéd vagyok – dünnyögte alig hallhatóan, amitől a melankolikus hangulatom ellenére elmosolyodtam. Egy darabig a könyökömön támaszkodva néztem az arcát, a hosszú szempilláit és az ajkait, miközben a szívem olvadozott és csordultig telt szeretettel.
Nem tudtam, mi lesz holnap, vagy azután, de azt igen, hogy beszélnünk kell majd arról, ami történt. Jó lett volna tovább lebegni az édes tudatlanságban, szerelmesen, megfeledkezve a világról, csakhogy az efféle naiv gondolkodáshoz már túl sokat megtapasztaltam az élet árnyoldalából.

8 megjegyzés:

  1. Érdekes volt. Kicsit sajnáltam Harryt, hogy nem ugy alakultak elsőre a dolgok ahogy szerette volna, de azért élvezte.😀 Várom a folytatást.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm a kommentet. Mindjárt kerül is fel a folytatás :)

      Törlés
  2. Szia!

    Ejha! Leszogeznem h IMADTAM! <3
    Vegig azt ereztem h egy hullamvasuton ulok, es ez kivetelesen nagyon jo volt! Sosem ereztem meg szerintem ilyet olvasas kozben (vagy legalabbis nem ilyen intenziven) h egy erzelmi hullamvasuton ulok!
    Nagyon koszonom ezt a fejezetet neked, volt ahol csodas, volt ahol kicsit talam fajdalmasabb volt.
    Sajnaltam Harryt h nem ugy tortent az elso egyuttlete, ahogy azt egyebkent megerdemelte volna, es lehet h Lounak valoban jozannak kellett volna lennie, de nagyon imadtam! <3
    Es a vegen, ahogy Harry kicsit bedurvult... :P
    Csak azt tudom mondani h meeeg, es mar most varom azt, amikor Lou lesz a dominans (mert remelem h lesz)! ;)

    Koszonom! Kerlek siess a kovivel! <3

    Puszi, D.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon örülök, hogy sikerült átadnom az érzelmi kettősséget. Szerintem Harry is úgy érezte, hogy hullámvasúton ül ;) Tetszett, hogy Harry kicsit bedurvult? hm... ezzel majd még kell kezdenem valamit :D Puszi!

      Törlés
  3. Szia Drága ❤️
    Nagyszerű jelenet, csak egy kicsit szomorú lettem tőle. Persze az jó hogy egymáséi lettek. Gondolhatnánk, hogy minden rendben van de ...
    Harry tapasztalatlan még minden téren.
    Az érzelmekben főleg. Tudja, hogy mit akar, de a megvalósítás közben valami hiba csúszik a rendszerbe. Oké, most nem lehetett Louval beszélni. De majd másnap reggel lehet?
    Nem biztos, hogy jó irány a szexszet használni felejtésre. (bár nekünk roppant mód tetszik 😉)
    Legyen hamar reggel és beszéljék meg a dolgokat.
    Megint csodát alkottál! Köszönöm ❤️ ❤️
    Pussz 😘 😘 😘

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága :)
      Érthető, hogy nem vagy teljesen elégedett a dolgok alakulásával... ez volt a célom :D Azt is mondhatnánk, hogy a szerelem minden megold meg áthidal, pedig azért vannak fontos dolgok, amiket nem lehet csak úgy a szőnyeg alá söpörni. Hozom a következőt. Puszi :)

      Törlés
  4. Most értem haZza, net közelbe....NEM BÍRTAM KI!!!������Elolvastam.... hát mit is mondjak????Most néztem meg a Csillag születiket, tehát volt egy alap hangulatom.��❤️ Hihetetlen vagy. Már annyira vártuk, lemertem fogadni, hogy most nem lesz szex. Nem is kellett volna.������ De ezért vagy Te, Te.������ Szereplőink érzelmeivel csavargatod szívünket! De ezt is teljes profizmussal! Már annyi meg annyi szexet olvastunk, de most ismételten szemtanúi lehettünk egy új variánsnak.�� Amennyire fáj most a szívem, lelkem, attól, hogy így elkúrták!! Azért csillagos ötös az ábrázolása!������ Ismételten csak fejet tudok hajta elméd kreativitása előtt és bár most kicsit nem szeretlek, azt kell, hogy mondjam felsóhajtottam, elmémben felemeltem öklöm és kiáltottam szolidan...Knézy Jenő hangján, dialektusában.... Ez az kérem, így kell ezt csinálni!!!��������(Nem, nem állok semmilyen kezelés alatt. Igen tisztában vagyok vele, hogy NEM ártana.������) Millió csók és ölelés!!!�� Köszönöm az új színt a palettán, még ha kicsit sötét is lett!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia :D
      Haha, te is érzed, hogy valami van a levesben, ugye? :D Lehet, hogy elkúrták, de... nem lehet minden tökéletes. Az meg külön öröm, hogy sikerült megint valami újat csempészni a 18+ leírásba. Hozom a folytatást, aztán kiderül, hogyan tovább. Köszönöm a kommentet. Puszi :)

      Törlés