2016. január 24., vasárnap

Összeforrt Szilánkok - Forradások V/2.

Sziasztok! Ahogy ígértem, itt az új rész. Remélem, sok vélemény fog érkezni, mert még nem volt olyan fejezet, amit ennyiszer átírtam volna, bízom benne, végül valami jó sült ki belőle :)
**************************************************************************

A kocsiban volt időm gondolkodni. Mereven bámulta ki a szélvédőn, és próbáltam összeszedni, mi mindent akarok neki mondani. Hogy a múltkor meg kellett volna hallgatnom, ahelyett, ahogyan reagáltam a történtekre. Hogy nem kellett volna azonnal elítélnem úgy, mint ahogy azt az apja is tette vele évekkel ezelőtt. Az utolsó kilométereken türelmetlenül vártam, hogy végre kiszállhassak, felrohanhassak hozzá, és elmondhassam: bocsánatot akarok kérni. Aztán mikor végre ott álltam a ház előtt, megtorpantam és felmerült bennem, hogy mi van ha nem is rólam beszélt Nadnek? Nem, az nem lehet. Az őszi szél belekapott a hajamba, és felnéztem az égre, ahol a felhők éppen gyülekeztek. Mielőtt meggondolhattam volna magamat, beléptem a lépcsőházba, és egy magas férfi majdnem elsodort.
- Elden? - kérdeztem csodálkozva, míg ő felvette a földre esett táskámat, és a kezembe nyomta.
- Szia. Azt hiszem, pont jókor jössz – mondta, majd zavarodott tekintetemmel a hátán azonnal kilépett az ajtón. Valami nagyon nem volt oké vele, és azonnal rossz érzés költözött a szívembe. Gyalog mentem fel a lakáshoz, és izgatottan bekopogtam. Eltelt némi idő, míg Kade megjelent az ajtóban, egy szál alsógatyában, kócos hajjal, mintha most mászott volna ki az ágyból. A szeme sokáig időzött az arcomon, mintha szellemet látna, de a pókerarca kezdett megőrjíteni.
- Mindig  meztelenül nyitsz ajtót? - törtem meg a csöndet, ami már nagyon zavart.
Félreállt, hogy be tudjak menni, aztán elindult a nappali felé.
- Ha nem tévedek, ma péntek van – vetette oda, magára kapott egy pólót, majd leült törökülésben a kanapéra, és kezébe vett valami tankönyvet. - Nem vártalak.
Nem volt ötletem, erre mit felelhetnék, csak álltam ott, és bámultam rá. Nem hittem, hogy muszáj pont akkor belemerülnie a geometriába, mikor azért jöttem, hogy tisztázzuk a dolgokat. Végre, hosszú másodpercekkel később letette az olvasmányát és felnézett rám.
- Tisztában vagy vele, hogy Elden szívta meg a mi hülyeségünket? - hatalmas, tágra nyitott szemekkel fürkésztem, a gyomrom remegett, és próbáltam felkészülni a legrosszabbra.
- Lefeküdtetek egymással? - a hangom vékony volt, már könnyek homályosították el a látásomat.
- Jézusom, nem – dünnyögte, majd a tenyerébe hajtotta az arcát. - Szerencsére… de nem sok választott el tőle.
Igyekeztem túltenni magam a hallottakon, és a jelenre koncentrálni.
- Találkoztam Naddel, és elmondta, mi a helyzet. Ne haragudj, hogy nem jöttem tegnap.
Kade csak megrázta a fejét, majd felnézett az arcomra.
- Nem ülsz le? Beszélnünk kellene… - mutatott maga mellé a kanapéra. Féloldalasan foglaltam helyet, az egyik lábam magam alatt összehajtogatva, a másik leért a földre. - Tegnap kiakadtam, mert szerettem volna elmondani valamit, de te nem jöttél el. Magamra haragudtam, mert már szombaton is kimondhattam volna, de nem ment, mert eszembe jutott az apám, és a megvetés a szemében, amikor kiderült, milyen vagyok. Te is úgy néztél rám a múltkor… mintha undorodnál tőlem.
Te jó ég, minden egyes szava tőrdöfésként ért, annyira lesokkolt, csak később vette észre, hogy elkezdtem sírni. Aztán megéreztem a karjait, ahogy a testem köré fonódnak, védelmezőn, miközben halkan suttogott nekem: - Hé, nem az volt a célom, hogy megríkassalak, kicsi Lu-lu. Vannak dolgok, amiket el kell mondanom, hogy jobban megérts.
Elhúzódtam, a tekintetét keresve, és igyekeztem kicsit lenyugodni.
- Folytasd, kérlek – szipogtam, és a blúzom ujjába töröltem a könnyeimet.
- Várj, mindjárt jövök – azzal váratlanul felpattant, és kisétált a konyhába. Nem bántam, hogy hagy némi szünetet, ami alatt sikerült összeszednem magam. Amikor megláttam, hogy egy gőzölgő bögrével tér vissza, amit felém nyújt, hálásan elmosolyodtam. A forró kakaó illata azonnal jobb kedvre derített. - Vigyázz, nagyon meleg – figyelmeztetett, majd újra elhelyezkedett mellettem. - Szóval ott jártam, hogy apám kiborult, amikor megtudta… elég kegyetlen dolgokat vágott fejemhez, és egy idő után betelt a pohár, muszáj volt lélépnem otthonról. Tudod, ha nem akad ki annyira, talán lányokkal is próbálkozom… - mondta jelentőségteljesen, majd vett egy mély levegőt. - Dacból kerestem a fiúk társaságát, hogy idegesítsem vele, aztán egyszer csak elkötöztem. Volt némi félretett pénzem, a magam ura lehetettem, senki nem szólt bele, mikor mit csináltam. Akkor elmerültem a fertőben… Minden éjjel mással voltam, szexklubokba jártam, és tetszett, hogy az idősebb pasik fizettek azért, hogy leszopjam őket – Kade félénken figyelte a reakciómat, de miután bólintottam, folytatta. - Az egyik ilyen gyors ismeretség segített bejutni oda, ahol most dolgozom. Gazdag férfi volt, nagyon kedvelt, és folyton elhalmozott ajándékokkal. Az elején még jól nevelten visszautasítottam, aztán már nem akartam. Úgy éreztem, megdolgoztam érte, kiérdemeltem mindent. Szóval ő rádöbbentett, hogy a testem sokat ér, és be is ajánlott a közvetítőnél. Akkor már tudtam, hogy ki kell használnom ezt a lehetőséget, hiszen pénzre volt szükségem a suli miatt. Mindig is egyetemre akartam járni, és mikor végre összegyűlt a tandíj, nem volt nálam boldogabb ember a világon. De megszenvedtem érte, az elején sokkal nehezebb volt, mint azt elsőre sejtettem… - várt, az ajkát harapdálta, és kíváncsian nézett rám.
- Kérlek, tudni akarom – könyörögtem, mert tényleg mindent meg akartam tudni róla.
- Hát… szóval amikor elkezdtem dolgozni, nem volt sok beleszólásom a dolgokba… Hívtak, hogy valahová mennem kell, én mentem, általában zsákbamacska volt, hogy ott mi vár majd rám. Még mostanában is történetek váratlan dolgok, például mikor a sebészeten kötöttem ki, és össze kellett varrnod – óvatosan rám mosolygott, és boldog voltam, hogy benne is kellemes emlékeket idéz fel ez az egész. - Az elején néha nekem kellett alul lennem, elégszer ahhoz, hogy rádöbbenjek, utálom. Irányítani szeretek, képtelen vagyok behódolni mások előtt, és mikor már jó pár hónapja dolgoztam, kialakult egy elég népes ügyfélköröm, utána szabadon dönthettem el, mit akarok, és mit nem. Onnantól jóval egyszerűbb volt a dolog. Aztán jöttél te… az apám beleverte a fejembe, hogy mivel a saját nememhez vonzódom, nem érek semmit, és akkor bebeszéltem magamnak, hogy nem izgatnak fel a lányok. Mekkorát tévedtem! - nevetett keserűen, és fáradtan megdörgölte a szemét. - Összezavarodtam. Szerettem, mikor együtt voltunk, mikor szívhattam a véredet, vagy mikor megnyíltál nekem, és elmondtad az okát a csalódottságnak, amit a tekintetedből ki tudtam olvasni. Amikor te és Nad… akkor én eléggé kiborultam.
- Miért? - kérdeztem halkan. - A te ötleted volt az egész.
- Igen, tudom, de azonnal rá is jöttem, hogy borzasztó ötlet volt. Néztelek, és azon járt az agyam, hogy milyen szép vagy, mikor kényeztetnek. Arra gondoltam, én akarom elérni azt, hogy kipiruljon az arcod, csillogjon a szemed, és nyögdécselj azzal az elképesztő hangoddal.
A szavait hallgatva azonnal elpirultam, és meg kellett köszörülnöm a torkomat, hogy beszélni tudjak.
- Tényleg felszedtél valakit?
- Muszáj volt – vágta rá azonnal. - Amikor kijöttem a szobából, nagyon dühös voltam, és azt hittem bekattanok, ha valahogy nem vezetem le a feszültséget, emellett fel voltam izgulva… Még olyan gondolatok is motoszkáltak bennem, hogy leszedem rólad Nadet, és elküldöm a fenébe. De úgy gondoltam, szükségem van egy pasira, aki visszarángat a megszokott kerékvágásba. Már régen elkönyveltem magamban, hogy meleg vagyok, és ez az elfogadása nehéz volt, és fájdalmas. Az, hogy jöttél te, és a testem saját magam ellen fordult… Legalábbis először ezzel áltattam magam, csakhogy közben beköltöztél a fejembe meg a lelkembe is.
A szám teljesen kiszáradt, és egy nagyot kortyoltam a kakaóból, hogy kissé enyhüljön az érzés. A forró ital isteni volt, a bögre felett önkéntelenül is Kade-re mosolyogtam.
- Ebben annyira hasonlítasz Bellára, őt is mindig meg tudtam ezzel nyugtatni, ha szomorú volt – suttogta, és felém nyúlt, hogy az ujjával letöröljön egy cseppet a szám sarkából. Majd a kezét az ajkai elé emelte, és kicsit kidugta a nyelvét, hogy lenyalhassa.
Úgy kapaszkodtam a bögrében, hogy attól tartottam, letöröm a porcelán fülét. Kade – mintha érezte volna a veszélyt - lassan érte nyúlt és kivette a kezemből, hogy letegye biztonságos helyre, majd közelebb csúszott hozzám a kanapén. Tenyerét a hajam alatt a tarkómra simította, és magához húzta a fejemet. A lehelete már az arcomat simogatta, és kissé meglepődtem, mikor adott egy ártatlan puszit. Lassan haladt a szám felé, ajkai szinte végig leheletfinoman érintették a bőrömet. Képtelen voltam bármit is csinálni, úgy néztem ki a fejemből, mint egy fuldokló, aki belehal, ha nem kap egy csókot. De ő nem siette el. Lehajolva hirtelen áttért a nyakamra, és mikor forró nyelve hozzámért, már szinte doromboltam, mint egy cica. Végre kiegyenesedett, és úgy pillantott rám, mintha engedélyt kérne. Felemeltem a kezem, és lassan végigrajzoltam az ajkai vonalát, aztán az ujjaim helyét átvette a szám. Alig értünk egymáshoz, mégis, szinte éreztem az elektromos kisüléseket, amik szétáradtak bennem, és bizsergett az egész testem. Hozzá kellett simulnom, a saját bőröm helyett is őt akartam érezni, egybe akartam olvadni vele. Már majdnem az ölében ültem, mikor elhúzódott, és vigyorogva nézett rám, mintha valami vicces jutott volna az eszébe.
- Tartozol nekem – jelentette ki egyszerűen, majd összefont karokkal hátradőlt, és onnan figyelt.
- T...tessék? - böktem ki zavartan, mert hirtelen azt sem tudtam, milyen nap van éppen, az agyam teljesen leblokkolt a közelségétől, miközben ő jót mulatott rajtam.
- Még nyáron megegyeztünk, és mivel teljesítettem egy kérésedet, most rajtam a sor, hogy kívánjak valamit.
- Tényleg – suttogtam, és felidéztem magamban, mikor teljesítette a kívánságomat. Vajon mit akarhat cserébe? Éreztem, hogy elpirulok, és igyekeztem nagyon apróra összehúzni magam a kanapén. - Akkor... mit kívánsz?
Nem válaszolt azonnal, helyette alaposan végignézett a testemen, miközben én úgy éreztem, mintha nem lenne rajtam ruha.
- Téged – lehelte, majd megfogta a karomat, és együtt felálltunk a kanapé elé. - De nem úszod meg ilyen könnyen. Hallani akarom a dalt, amit úgy szoktál énekelni, hogy közben rám gondolsz.
Hatalmasakat pislogtam, és igyekeztem az agyamat munkára bírni.
- Honnan tudsz te erről?
- A barátnőd mesélte, mikor találkoztam vele a RedWine-ban.
Hát persze, Liz. Sosem áll be a szája. Próbáltam kiutat keresni a dologból, ezerféle kifogás jutott eszembe, de mindegyik nevetséges volt. Miért ne énekelhetném el neki, ha már több száz ember előtt megtettem?
- Jó – szántam rá magam végre.
- Közben levetkőztetlek. Túl sok rajtad a ruha – jegyezte meg Kade évődve, és már éppen vissza akartam szívni az elhatározást, de végül mégis belementem a játékba.
Megköszörültem a torkom, és belekezdtem a dalba. Kade néhány másodpercet mozdulatlanul hallgatott, majd tett felém egy lépést, és jelezte, hogy emeljem fel a kezem. Mikor engedelmeskedtem, a pulcsimat áthúzta a fejemen, ledobta a kanapéra, majd nevetve megigazította a hajam, ami feltöltődött a súrlódás miatt. Amikor a mutatóujjával végigrajzolta a melltartóm peremét, elcsuklott a hangom, és abba akartam hagyni az éneklést, azonban ellentmondást nem tűrően megcsóválta a fejét.
- Folytasd!
Nehéz úgy énekelni, miközben valaki úgy fal fel a szemével, mintha évek óta erre a pillanatra várt volna. Újra közel lépett hozzám, kigombolta a farmeromat, és ujját beleakasztva letolta a csípőmről az anyagot, mire leért, gyorsan ki is léptem belőle. Már nem csak a hangom remegett, hanem a lábaim is. Egy kicsit begyorsítottam a dalban, hogy hamarabb vége legyen, mire Kade halkan kuncogott a próbálkozáson. Egyik karjával magához vont, a másik keze kettőnk között pedig lecsúszott a hasamon keresztül, egészen a bugyimig.
- Abbahagyhatom? - rebegtem, és a csípőmet közelebb nyomtam a kezéhez.
- Már abbahagytad – felelte, és magához húzott egy forró csókra. - Benned akarok lenni, most! - nézett mélyen a szemembe, mikor szétváltunk egy pillanatra, és már húzott is a háló felé.
- Kade!
- Mi az, Lu-lu? - fordult felém kíváncsian.
- Maradjunk itt, a szőnyegen – suttogtam, és visszalépkedtem a bolyhos, puha felületre. Hátranyúltam, kikapcsoltam a melltartómat, majd a többi ruhához dobtam, a kanapéra. Lassan letoltam a bugyimat is a csípőmről, és elégedetten állapítottam meg, hogy Kade szája tátva maradt.
- Most rajtad sok a ruha – cukkoltam vigyorogva, és leültem a szőnyegre.
Másodpercek múlva már meztelenül állt előttem, kezében egy becsomagolt óvszerrel, vágyakozva nézett rám, a férfiassága máris felfelé meredt. Kinyújtottam a karjaimat, és mikor letérdelt hozzám, hátradőltem a puha anyagra. Elhelyezkedett felettem, és egy gyors puszit nyomott az ajkaimra.
- Nem akarok sokáig várni – lihegte nyakamba, és azonnal egy ujját nyomta belém. Felnyögtem a váratlan érzésre, és megemeltem a csípőmet, hogy még mélyebben elmerülhessen bennem. - Te jó ég, máris készen állsz – állapította meg akadozó hangon. Megcsókoltam, és úgy viszonozta, mintha az élete múlna rajta. A légzésünk kapkodóvá vált, és semmit nem akartam jobban, mint végre eggyé válni vele. Éppen csak annyira húzódott el, hogy felgörgesse a gumit a helyére, majd visszahanyatlott, és nyelvével újra az enyémet kereste. Az ajkaink szorosan összetapadtak, miközben a farka kéjesen nyomódott a csiklómhoz, őrjítő volt a tudat, hogy csak meg kellene mozdítanom a medencémet, hogy végre magamban érezhessem.
Mindkettőnk lélegzete elakadt, mikor a bejáratomnak feszült, és igyekezett utat törni magának. Kade ujjait a hajamba süllyesztette, arcár a nyakam hajlatába temette, és igazán próbált uralkodni magán. Aztán kicsit újra felemelkedett, hogy láthassa az arcomat. Lassan haladt egyre beljebb, és hálás voltam neki a figyelmességért, mert ő nagy volt, én szűk, hiszen több, mint egy éve nem voltam senkivel. Nyöszörögtem, élveztem a feszítést, ami először kissé fájdalmas volt, majd kis idő múlva édes lett, a szememmel magamba ittam a teste izmainak játékát, az arcát, ahogy próbál összpontosítani. A fejem hátravetettem, és elkönyveltem magamban, hogy életem végéig csinálnám ezt vele. Egybeforrni valakivel, akit hónapok óta kívánsz, aki már régen ott lakozik a szívedben… Nincs is ennél csodálatosabb érzés. Mikor végre mélyen bennem volt, kissé felemelkedett, és a pillantásomat kereste.
- Ezt nem fogom sokáig bírni… te jó ég, annyira kívánlak – dünnyögte, mintha fájdalmai lennének, és lassan kezdett mozogni. A kezem elkalandozott a testén, végighúztam az ujjam a nyakán lévő vékony sebhelyen, bejártam a hátát, majd áttértem a mellkasára. A mellbimbóit simogattam, izgató volt, ahogy megkeményedtek az érintésemre. Lehajolt hozzám, a fogai közé szívta a nyakam érzékeny bőrét, utána nedves csíkokat húzott a mellkasomra a nyelvével.
- Olyan… szép vagy – suttogta, mikor feltérdelt, és abbahagyta egy pár pillanatra a mozgást. - Az ajkad, a szemeid, és Istenem… - nyelt egy nagyot, mielőtt folytatta - a tested – húzta végig az ujjait a melleim között, egészen a hasam aljáig.
- Te is csodás vagy – válaszoltam vékony hangon, és éreztem, hogy a szavaitól mennyire elérzékenyültem. - Én is felsoroljam, mi tetszik benned?
Kade arcára csibészes mosoly ült ki, és megcsóválta a fejét.
- Sosem érnél a lista végére.
Magamhoz húztam, és mikor meg akartam csókolni, összekoccantak a fogaink a nevetés miatt. A kezével a karjaimat simogatta, és mikor felé akartam nyúlni, megragadta azokat, és a fejem fölött leszorította a földre. Éreztem, hogy végem van, hiszen végre teljesen birtokolt. Pillanatok alatt leolvadt az arcomról a mosoly. Váratlanul kihúzódott, aztán hirtelen visszanyomult, mire én beharaptam az ajkamat, és igyekeztem magamba fojtani a nyögéseket. A sarkaira ült, és úgy folytatta egyre gyorsabban a mozgást, miközben én felnyikkantam az intenzív érzéstől.
- Így, Lu-lu? Most jó? - kérdezte két lökés között, és neki is nehezére esett a beszéd. Én már csak bólogatni voltam képes, mert olyan helyeket érintett belül, amiknek eddig a létezéséről sem tudtam. - Engedd ki a hangodat, kérlek! – zihálta, és hogy engedelmességre bírjon, gyorsított még a tempón. Ahogy kimondta a becenevemet, el se hittem, hogy ennyi szenvedélyt bele lehet vinni egyetlen szóba, vagy rövid mondatba. Aztán lenyúlt közénk, ujját a csiklómra szorította, és a hangom önkéntelenül kitört a vágytól izzó testemből. - Ügyes kislány – mosolygott, közben tovább folytatta a keserédes kínzást. -  Már nem bírom sokáig, élvezz nekem!
Lehunytam a szemem, fényes, fehér gömbök táncoltak előttem, a számat muszáj volt újra és újra kinyitnom, hogy jusson az agyamba némi oxigén. Felemeltem a karjaimat, látatlanul a vállába mélyesztettem a körmömet, és messziről még hallottam, ahogy felmordul. Aztán egy pillanat képszakadás, az összes izmom kontrollálhatatlan lüktetése, miközben a derekam elemelkedett a földtől. Kade erős keze tartotta egy helyben a csípőmet, nehogy lehúzódjak a farkáról, és hogy be ne verjem a fejem a kanapéba. Még mindig szorítottam a vállát, a szemem kipattant a felismerésre, arra számítottam, hogy fájdalmat fogok leolvasni az arcáról, és már éppen bocsánatot akartam kérni, mikor hátravetette a fejét, és benntartotta a levegőt. Ha ez egyáltalán lehetséges, még intenzívebben feszített belül, éreztem, ahogy a farka lüktet bennem, mélyen. Felkiáltott, a hangja az egész szobát betöltötte, egy másodperc múlva szinte ájultan omlott rám, miközben gyorsan kapkodta a levegőt.
- Te jó ég… Lu-lu – nyöszörögte a hajamba. - Hihetetlen vagy.
A kezemmel megkerestem az arcát, simogattam, a számat a nyakára tapasztottam, és megszívtam enyhén sós ízű bőrét. Hallottam, hogy újra levegő után kapkod, de aztán kihúzódott belőlem, és máris hiányzott a közelsége. A tincseimet kiseperte az arcomból, és apró puszikkal halmozott el, miközben mindegyikbe beleborzongtam.
- Adj öt percet, és folytathatjuk – kérlelt mosolyogva, de komolyságomat látva elbizonytalanodott. - Mi a baj?
Végül mégis átadtam neki nem csak a testem, de a lelkem is. Talán félnem kéne, de még sosem voltam ennyire biztos semmiben, a kétségeim eltűntek. Egy nyálas mondat jutott eszembe, talán valami romantikus filmből, vagy könyvből, és hihetetlennek tűnt, mennyire összefoglalja, amit éreztem.
- Tudod, nem élhetek a szívem nélkül – motyogtam, mert a hangom még mindig erőtlen volt.
Látszott, hogy nagyon elgondolkodik a szavaimon, majd megcsóválta a fejét.
- Nem is kell. Az enyém nálad van, a tiéd nálam, ha együtt maradunk, nem kell megválni tőlük.
Kibuggyantak a könnyeim, hisz még senkitől nem hallottam ilyen aranyos szerelmi vallomást. Főleg olyasvalakitől nem, akiére ennyire szükségem volt.
- A fenébe, nem akarom, hogy megint sírj miattam – bosszankodott mosolyogva, de közben sűrűn pislogott ő is. - Én csak… boldoggá akarlak tenni – mondta elakadó hanggal, majd újra lehajolt hozzám, és lassan megcsókolt. Nem tartott soká, mire a csók elmélyült, az egyik térdét a combjaim közé fúrta, kezével a derekamat simogatta. Tenyerével a hátam alá nyúlt, és lassan felültetett a földön.
- Hideg van itt lent, meg fogsz fázni – magyarázta, mielőtt a nyelve újra becsúszott volna a számba.
- Zuhanyozzunk le – ajánlottam, mikor újra hagyott lélegezni.
Valahogy kijutottunk a fürdőbe, miközben egyetlen másodpercre sem voltunk hajlandók elengedni egymást. Kade folyton a számat falta, én néha elkalandoztam a nyakára is, mert imádni való volt, ahogy az apró, szerelmes harapások sóhajokra késztetik. Akkor váltunk el, mikor belépett a zuhanyzóba, hogy beállítsa a vizet, és én azzal bíbelődtem, hogy összefogjam a hajam. Mikor elfordultam a tükörtől, hogy csatlakozzak hozzá, hirtelen megtorpantam. Kiszáradt a szám, és a vágy újult erővel rohant le. Felidéztem az emléket, amikor félig-meddig akaratlanul meglestem Kade-et, miközben zuhanyozott, és…
- Tetszik, amit látsz? - kérdezte váratlanul, hiszen észre sem vettem, hogy megfordult.
Felesleges lett volna tagadni, ezért némán bólintottam, de a lábam még mindig nem mozdult. Kade beharapta az ajkát, és tusfürdős kezével végigszántotta a mellkasát, és meg sem állt, amíg a tenyerébe nem fogta egyre keményedő férfiasságát.
- Egyszer véletlenül… - kezdtem, de meg kellett köszörülnöm a torkom, mert teljesen elment a hangom – véletlenül láttam, ahogy ezt csináltad itt, a zuhanyzóban.
Kade keze mozdulatlanná dermedt, a tekintete úgy villant rám, hogy attól tartottam, ki fog esni a szeme. Aztán pislogott néhányat, és próbálta feldolgozni az infót. Kezdtem azt hinni, hogy borzasztó ötlet volt beavatni a titkomba, de aztán a keze újra mozdult, fejét a csempének vetette, és a nyögése visszahangzott a fürdőben.
- Most is csak ott fogsz állni, és nézel, vagy segítesz is? - kérdezte akadozó hangon, de mire elmondta, már hozzásimultam a forró víz alatt, és élveztem, hogy a teste mennyire sikamlós a tusfürdő miatt.

7 megjegyzés:

  1. Sziaa :)
    Már az elejétől fogva olvasom a blogod, és ezer bocsánat amiért csak most írok megjegyzést. De ezzel a résszel teljesen lenyűgöztél. Annyira vártam már ezt a beteljesülést kettejük között. Ma rendesen feldobtad az estém.
    Imádom ahogyan írsz, tökéletesen fogalmazol, kevés olyan történetet olvastam, amiben ilyen gondosan van megfogalmazva minden szexuális tartalom. Miközben olvasom mintha átélném én is xD
    Remélem ha ennek a történetnek vége is lesz, ugyan úgy folytatod még valami mással. Személy szerint örök követőd leszek :D
    Hatalmas ölelés :*
    Sofiaa ^^

    VálaszTörlés
  2. Szia! Nagyon örülök, hogy sikerült feldobni az estédet, mert te meg az enyémet dobtad fel a hozzászólásoddal :D Igen, már ideje volt hogy végre teljesen elvesszenek egymásban :)
    Jól gondolod, már csak néhány rész van hátra az Összeforrt Szilánkokból, azonban éppen most írom az új Szilánkok prológusát (még nem döntöttem el a címét), és remélem, azt is szeretni fogjátok :) Én nagyon izgatott vagyok, milyen lesz a fogadtatása.
    Legyen szép heted, és szerdán visszavárlak ;)

    VálaszTörlés
  3. Istenem! Èn, mint örök romantikus, imádtam! Vègre. Alig vártam ezt a pillanatot ès eljött. Mint mindig jobb már nem is lehetne. Csodálatos! Valòság hű! Gyönyörű! Szenvedèlyes! TÖKÈLETES! Egy picit sìrok, mert hamarosan vège, de tudom, hogy a következő is ilyen jò lesz! Ha jò könyvre bukkanok, le sem teszem mìg vège nem lesz, majd napokig nem megy ki a törtènet a fejemből. A szilánkok sorozat pont ilyen. A kedvenc ès az is marad!<3

    VálaszTörlés
  4. Szia! Ezek szerint tetszett :) Nagyon aranyos vagy, és bízom benne, hogy tudok még olyat mutatni, amit szeretni fogsz :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ebben semmi kètsègem nem volt! Állandò látogato vagyok ès leszek, az biztos;)

      Törlés
  5. Te jó ég! Végre megtörtént. Olyan tökéletesek együtt ♥ Mint a fejezet is. Szóval folytasd! :D

    VálaszTörlés