The unforgiving - 31. Sajnálom

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok Nektek! :) És igen, közeledünk a végéhez...

L.

Én próbáltam nagyon kedves lenni vele, tényleg. Egyébként is egy talpraesett, határozott fiatal nőnek tűnt, és normál esetben kedveltem az ilyen embereket, ennek ellenére egész végig szúrós szemekkel méregettem, és az alkalmankénti mosolyt is kénytelen voltam magamra erőltetni.
Ez már a második látogatásunk volt Patriciánál, Harry testvérénél, de ezidáig még nem sikerült meggyőznie arról, hogy jót akar annak a fiúnak, aki a mindenem. Még azon az estén leültünk beszélgetni, amikor a szórakozóhelyen megtaláltuk őt. Egészen pontosan a két testvér beszélgetett, én csak megnyugtatóan simogattam közben Harry hátát, amikor az érzelmek letaglózóan rátörtek, de hamarosan már erre sem volt szükség. A lány átült Harry mellé, megölelte, és a fejét a vállára húzva biztosította arról, hogy most már nem lesz semmi baj. Nem tudtam, mit csináljak, ezért kimentem az erkélyre, és rágyújtottam. A lány egy gyönyörű lakásban lakott a klub fölött. Esténként odalent táncolt, és az évek során elég jelentős rajongótábort gyűjtött maga köré, olyannyira, hogy a klub tulajdonosát is megnyerte magának. Ebben nincs semmi furcsa, végül is egy szép, csinos lányról beszélünk. Az egyetlen dolog, amit nem tudtam magamban hová tenni, az az, hogy ha ilyen tündérmesébe illőre fordult az élete, miért nem próbálkozott meg azzal, hogy kihozza Harryt? Senki nem állt volna az útjába. Az öregük három éve meghalt, ahogy azon az estén mesélte. Nem érezte úgy, hogy egyedül van a világban, amikor segíthetett volna kijutni az öccsének? Nem volt bűntudata, amiért ellene vallott évekkel ezelőtt?

Insomnia - 8. Rémálmok

Sziasztok! Tudom, sokáig tartott, de végre megszületett :) Remélem, tetszik majd nektek. Jó olvasást, és köszönöm a kitartást!

2054. 12. 18.

Ez már a sokadik alkalom volt abban a hónapban, amikor Tom furcsa hangokra ébredt éjszaka. Kellett egy kis idő, míg felfogta, tulajdonképpen mi történik körülötte, de az ágynemű súrlódása, Bill nyugtalan nyöszörgése hamar egyértelművé tették a dolgot. Az első néhány alkalommal nem foglalkozott vele. Egyszerűen csak a fejére húzta a párnát, és igyekezett minden zavaró tényezőt kizárni, hogy tovább aludhasson. Bill általában felébredt a rémálomból, de reggelente olyan nyúzottan jelent meg a konyhában, hogy Tom le merte volna fogadni, utána egy percet sem sikerült visszaaludnia. Nem tudta, hogy olyankor mit csinált a fiú, habár néha hallott halk lépteket, nyikorgó ajtócsukódást, de őt mindig hamar elnyomta az álom. Azonban néhány napja Bill hosszú perceken keresztül szenvedett, csak forgolódott, motyogott valamit, olyan hangsúllyal, mintha könyörögne, de ami a legfurcsább, hogy sírt. Sosem volt még előtte ilyen. Tom félretette a nemtörődöm stílusát, és mire észbe kapott, már a fiú vállát rázogatta. Amikor felkapcsolta az éjjeli lámpát, és meglátta Bill könnyes, kipirosodott arcát, ijedt tekintetét és összetapadt szempilláit, eldöntötte, hogy többet nem fogja hagyni idáig fajulni a dolgokat. Mostanra valahogy úgy alakult, hogy csak felületesen aludt, és Bill legkisebb moccanására is felébredt.