Larry Christmas!

Sziasztok! Először is nagyon kellemes Karácsonyi Ünnepeket szeretnék kívánni minden olvasómnak! Nekem egy hatalmas ajándék, hogy itt vagytok, és igyekszem meghálálni a sok szeretet, amit tőletek kapok. Ezt legjobban, azt hiszem, az íráson keresztül tudom. Egy karácsonyi történetem a hétvégén debütál az első résszel a Larry Christmas blogon.

A sztori címe Sleeping Sun, négy rész fog felkerülni szépen sorjában az ünnepi blogra, más írok jobbnál jobb történeteivel együtt. 

Továbbá Szilveszterre is készülök valami meglepivel ;)

A kis kedvcsináló videót én készítettem, fogadjátok sok szeretettel: LARRY CHRISTMAS BEHARANGOZÓ

Várunk titeket a http://larrykaracsony.blogspot.hu/ oldalon, és ha már ott jártok, kérlek, örvendeztessetek meg minket egy hozzászólással :)

A Játsszuk el, hogy tetszel! folytatása is felkerül a napokban :)

Játsszuk el, hogy tetszel! - 9. Meglepetések

Sziasztok! Olyan régen hoztam már részt, és annyira hiányzott már, hogy tovább folytassam ezt a történetet :) Végre sikerült befejeznem, és bízom benne, hogy a következővel is elkészülök karácsony környékére. Tudom, hogy sokan szomorúak vagyunk a héten történtek miatt, de remélem, egy picit sikerül ezzel feldobnom a vasárnap estét. Jó olvasást kívánok, és szeretettel várom a hozzászólásokat. 

*******************************************************************

Harry másnap reggel hasogató fejfájásra ébredt. Halkan felnyögött, miközben próbált a másik oldalára fordulni, de azonnal elcsendesedett, amikor meglátta a mellette alvó Louis-t. A fiú az oldalán feküdt, az egyik behajlított karján, és az ajkai elnyíltak egy picit. A haja minden elképzelhető irányba meredezett, amin Harrynek mosolyognia kellett. A pillantása lejjebb futott, ugyanis a takaró csak Lou derekát fedte be, így volt még hely bőven, ahol legeltethette a szemeit. A meztelen, napbarnított kar libabőrös volt, a halványbarna pihék egytől egyig meredeztek. Harry sejtette, hogy Louis fázik, de képtelen volt eltakarni maga elől a látványt. A fiú mellbimbói keményen, apróra összehúzódva, mintha csak azért könyörögtek volna, hogy egy kis figyelmet kapjanak. Harry úgy döntött, talál más módot arra, hogy felmelegítse a fiút.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 8. A világ a feje tetejére áll

Sziasztok! Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket. Jó tudni, hogy annak ellenére, hogy ritkán vannak részek, még mindig akadnak, akik szeretik :) Amint látjátok, meghoztam a 8. részt, amihez jó olvasást kívánok.

************************************************************

Az óra ritmikus kattogása, a vízforraló halk morajlása, és egy távoli szomszédtól beszűrődő fűnyíró zúgása volt az összes hang a konyhában. Honey szipogása teljesen megszűnt, szerencsére a két lánynak sikerült elaltatnia. Louis a gondolataiba mélyedve ült az asztalnál, arcát néha a tenyerébe temetve, miközben próbálta feldolgozni a délután történteket. Ha neki ilyen nehezen megy, el sem tudta képzelni, Harry vajon hogy fog vele megbirkózni. Zombiként lépdelt a konyhapulthoz, hogy a forró vizet a teafűre öntse, mikor valaki megérintette a vállát. Összerezzent, annyira, hogy a víz kilöttyent a kezére. Fájdalmasan felnyögött, ahogy lerázta a tűzforró folyadékot. Ash anélkül dugta Louis kezét a hideg vízsugár alá, hogy bármint mondott volna. A fiú döbbent arccal fordult felé, mintha próbálná újra kiismerni, sutba dobva az elmúlt hónapokat, melyeket együtt töltöttek. Nem tudott elképzelni nála gondoskodóbb személyt, a kislányát mégis elhagyta.
– Miért, Ashlee? – suttogta Louis.
– Mit miért? – kérdezett vissza a lány élesen.
– Honey... nem kellett neked? – A fiú hangja csupa értetlenkedés volt, ami csak még jobban bosszantotta Ash-t.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 7. A zöld szalag

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem, szeretni fogjátok, annak ellenére, hogy megint késtem vele. Nem ígérek semmit, hogy mikor jön a folytatás, de igyekszem, és amit kész, felkerül a blogra. Jó olvasást! :)

****************************************************************

Harry nem tudta hová tenni Louis furcsa viselkedését. Már elmúlt éjfél, és úgy tűnt, a gépük késni fog egy órát. Ahogy a terminál egyik kevésbé forgalmas részén várakoztak, hogy felszállhassanak, a fiú megállás nélkül dobolt a lábaival a földön, vagy éppen az ujjait tördelte és sóhajtozott. Harrynek akkor lett elege, mikor kedvesen Lou-ra mosolygott, és cserébe kierőltetett vicsorgást kapott.
– Tündérke, mi a baj? Félsz a repüléstől? – kérdezte együttérzően, és az egyik tenyerét a fiú combjára fektette. Louis megkövülten bámulta az említett testrészt, majd felkapta a fejét, és gyorsan körbenézett, látja-e őket valaki. Harry azonnal értette a célzást, és kissé durcásan, de elvette a kezét. – Hozok egy kávét. Kérsz te is? – pattant fel azonnal, mert érezte, ha ott marad, robbanni fog. Pedig az idő és a hely sem volt alkalmas, arról nem is beszélve, hogy valószínűleg később megbánná az egészet.

Interjú

Sziasztok! Most nem új résszel jöttem, de a jövőhéten igyekszem hozni azt is, ígérem :) Néhány nappal ezelőtt az a megtiszteltetés ért, hogy készítettek velem egy interjút. Tegnap ki is került az egész a blogra, szóval itt a lehetőség, hogy kicsit többet is megtudjatok rólam, vagy például  a Csillagszámláló születéséről.
Köszönöm Brukúnak a nagyszerű és izgalmas kérdéseket :)

Első bekezdés blog - az interjúért KATT IDE!!!

Játsszuk el, hogy tetszel! - 6. Kétségek között

Sziasztok! Hű, de jó érzés újra blogbejegyzést írni. :) A szünet kicsit hosszabbra nyúlt, mint amennyire terveztem, amiért bocsánatot kérek minden olvasómtól. Remélem, vagytok még páran, akiket ennek ellenére érdekel még a sztori. Az egész ősz sűrű lesz nekem, de próbálom hozni a részeket, lehetőleg hetente, de ha késnék vele, kérlek, akkor se aggódjatok, mert amint tudom, írom a folytatást. 

Egy nagyon-nagyon jó barátomnak javítom a legújabb történetét, ha kérhetnélek titeket, nézzetek be hozzá is, és 1-2 mondatos hozzászólásnak is nagyon örülne. Valahogy meg kell fűznöm, hogy tanítson meg, hogyan lehet olyan gyönyörű mondatokat írni, amilyeneket ő szokott :)

Colton Haynes, Larry fanfic: http://thepowerofseduction-chls.blogspot.lu

**********************************************************************

Harry szemöldöke azonnal a homloka közepére szaladt, amikor meglátta Louis pillantásában az eltökéltséget. A fiú úgy nézett rá, mint ahogy egy vadász néz az áldozatára egy olyan harcban, amit már régen lejátszottak. Mintha neki más dolga sem lenne, csak hagyni, hogy használják. Bosszantotta a tudat, hogy Lou semmit nem lát egy szép testen kívül, amit azonnal a sajátja alatt akar tudni. De az még rosszabb volt, hogy a tartását erőszakkal kellett összekapargatnia, hogy ne engedelmeskedjen a leigázó tekintetnek.
– Miért jöttél ide tulajdonképpen? – kérdezte Harry, miközben összefonta maga előtt a karjait, hogy kevésbé érezze magát sebezhetőnek. Hiába mutatta azt, hogy erős, jól tudta, hogy Louis néhány szóval darabokra tépheti, ha úgy tarja kedve.
– Mert kívánlak – hunyta le a szemét a kérdezett, majd előredőlt, hogy megcsókolhassa. Harry az utolsó centiknél – mielőtt összeért volna az ajkuk – kapta el, és tolta magától egy kicsit távolabb. Miután Louis visszanyerte az egyensúlyát, szemei hatalmasra tágultak. Nem értette a visszautasítást, hiszen ezelőtt mindig Harry kereste az alkalmat, hogy közelebb kerülhessenek egymáshoz.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 5. A jövő fénye és árnyéka

Sziasztok! Elég régen volt rész, éppen itt az ideje, hogy kikerüljön a folytatás. Tegnap jöttünk haza külföldről a családot meglátogatni és nyaralni, de sajnos a laptopomat nem hoztam magammal, úgyhogy két hétig biztosan nem lesz rész :( Terveztem már egy kisebb szünetet a blogon, mert tavaly október óta hetente hozom a részeket, úgyhogy azt hiszem, most lesz. Nincs túl sok választásom, a részt is egy kölcsön gépről teszem most fel :D Kérlek, írjátok meg nekem, ha érdekel még titeket a történet, mert a kommentek olvasása után mindig sokszoros lendülettel írom a folytatást :) Köszönöm, és mégegyszer bocsánat, amiért megvárakoztatlak titeket...

*********************************************************************************

Harry fáradtan lépett be a hotel előcsarnokába, kezében egy papírzacskóval, ami a vacsoráját rejtette. Biccentett a recepciósnak, majd azonnal a lépcsők felé vette az irányt. A szobája a másodikon volt. Már harmadik napja tartózkodott a hotelben, ideje, hogy találjon végre egy elfogadható albérletet. Ahogy bejutott a kártyával, máris kihalászta a laptopját a táskájából, és megnézte, pontosan mikorra kell mennie az ügynökkel megbeszélt találkozóra. Még volt közel egy órája, ezért gyorsan megette a péksüteményt, majd lezuhanyozott, hogy egy kicsit felfrissítse magát.  A haját összefogta, magához vette a legszükségesebb dolgokat, majd néhány perccel később az utcán volt, hogy fogjon magának egy taxit. Bediktálta a címet, hátradőlt, és közben átgondolta magában az elmúlt napok történéseit. Nagyon hiányzott neki Sassy, és majd beleőrült a gondolatba, hogy nem lehet Louis közelében, de meg kellett hoznia ezt a döntést. A kiadós veszekedés után – ami igazából nem is volt veszekedés, mert Lou csak csendben ült a konyhában, és megsemmisülten hallgatta végig a mondandójukat –, Harry úgy döntött, azonnal cselekednie kell. Nem bírta kiverni a fejéből, hogy amíg ő nem volt velük, addig minden rendben ment kettejük között. Valószínűleg ezt a költözés dolgot is át tudják majd vészelni. Louis erős, túlteszi magát Ashlee-n előbb vagy utóbb.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 4. Visszafordíthatatlan vágy

Sziasztok! Hát vannak kétségeim a résszel kapcsolatban... Remélem, azért tetszeni fog, és nem nyírtok ki miatta :D Nem is dumálok tovább, csak annyi még, hogy várom a véleményeket, és jó olvasást kívánok! :)

************************************************************************

4. Visszafordíthatatlan vágy

Louis a harmadik pohár után már nem is igazán érezte, hogy az alkohol végigmarja a torkát. Keserű tekintettel figyelte, hogy Ash és Harry milyen jól elszórakoztatja egymást, míg ő a kanapén ücsörög, és beletemetkezik az önsajnálatba. Ami Harry és közte történt a fürdőben… annak nagyon nem lett volna szabad. Ráadásul nagy lelkifájdalmak, illetve néhány pohár tömény után muszáj volt elfogadnia, hogy Harry talán férfi, de az egyetlen olyan a neméből, akire úgy rá van gerjedve, mint egy molylepke a világító villanykörtére. Halkan felkuncogott a hasonlaton, és még akkor is nevetett a pohár alját vizsgálgatva, mikor Ashlee leült mellé.
- Mi olyan vicces, édes? - kérdezte a lány, majd odabújt a barátjához.
- Harry - nyögte ki mindenféle körítés nélkül. - Bejött a fürdőbe, és kiverte nekem, miután te felizgattál. Haragszol rám? - furdult Louis a lány felé. Már sokkal komolyabb volt az arckifejezése, mint néhány pillanattal korábban. Meglepetten tapasztalta, hogy az alkoholtól kezd túlságosan is megeredni a nyelve.
- Nem - csóválta a fejét a lány. - Harry kibaszott szexi, megértem, ha tetszett, amit veled tett. Mert tetszett, ugye?
Louis egy kicsit hangosabban csapta le a poharat a dohányzóasztalra, mert a beszélgetés elérkezett ahhoz a ponthoz, amihez semmi kedve nem volt. Talán már belátta a tényt, de nem akarta elfogadni, beszélni róla meg abszolút nem volt kedve.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 3. Tűzben izzó szemek

Sziasztok! Siettem a következő résszel, és végre ti is olvashatjátok :) 

Egy kicsit azért szomorú voltam, mert egyre kevesebb hozzászólás érkezik a részekhez, amit nem nagyon értek, mert az oldalmegjelenítés magas. Kérlek, dobjatok meg egy-két mondattal, ha elolvastátok. Jó lenne tudni, hogy tetszik-e még nektek. Köszönöm, hogy itt vagytok velem, és jó olvasást kívánok! :)

*********************************************************************************

3. Tűzben izzó szemek

Louis fáradtan téblábolt a lakásban. Ezen a pénteken nem ment dolgozni, viszont Ashlee estére vendégeket hívott, így ki volt zárva, hogy édes semmittevéssel töltse a napot. A lány délelőtt nem érezte jól magát, ezért reggelit csinált neki, aztán egész délután paradicsomot és sajtot szeletelt a salátához, sőt, még valami süteménytésztát is kavart, hogy segítsen a barátnőjének.
– Azt hiszem, készen vagyunk – jelentette be a lány, miközben boldogan mosolyogva sétált oda Lou-hoz. – Köszönöm, hogy segítettél – duruzsolta a fiú fülébe, majd az ajkait lejjebb csúsztatva puszilta végig a nyakát. Újra eszébe jutott az a kérdés, amit már azóta fel akar tenni, hogy Harry megérkezett hozzájuk, de Ashlee folyton elterelte a témát.
– Ash, Harry tud róla? Ő tudja, hogy…
– Most komolyan erről akarsz beszélni? – kérdezte a lány tettetett csalódottsággal. – Nem tud róla, és neked sem szabad elmondanod – mondta szigorúan, miközben a keze sem tétlenkedett, az egyiket gyakorlott mozdulatokkal csúsztatta be barátja alsója alá. Ahogy körbefogta ujjaival éledező férfiasságát, Louis halkan felnyögött.
– Ash, mindjárt itt lesznek a vendégek – próbálta eltolni magától a lányt, de tiltakozása süket fülekre talált.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 2. A napfényben fürdő tincsek

Sziasztok! Újra itt, immár a második résszel :) Remélem, hogy nem haragudtok nagyon, hogy kicsit lassabban érkezem a bejegyzésekkel, talán a tartalom kárpótol. Jó olvasást kívánok!

*********************************************************************************

2. A napfényben fürdő tincsek

Ashlee futva tette meg a távot a kocsitól a patakpartig. Harry mosolyogva követte a tisztáson keresztül, miközben telefonált. Az egyik céggel egyeztetett időpontot, ahol majd előadást kell tartania a következő héten, de közben elbűvölve bámulta a lányt, akinek fehér ruhája lobogott a szélben. Egy pillangót követett, amit bár nem akart fogságba ejteni, ennek ellenére örömmel töltötte el a tény, hogy szaladhat utána. A tűző napnak, vagy Harry túl élénk fantáziájának köszönhetően olyan illékonynak tűnt az egész jelenet, mintha a következő pillanatban akár el is tűnhetne, ezért nem merte levenni róla a szemét. Mikor végzett a hívással, megszaporázta a lépteit, hogy utolérje. Már nem voltak messze, a víz csobogása egyre hangosabban kivehető volt a szél halk susogása mellett. Beléptek a magas, lombos fák közé az árnyékba, és ott végre nem volt olyan perzselő a hőség. Ash valahol elveszítette az apró, röpködő szépséget, ezért bevárta a fiút, és együtt kerestek helyet, ahová leülhetnek elfogyasztani az ebédjüket. Végül találtak egy kis, füves részt közvetlenül a patak mellett, és meg is álltak, hogy elhelyezkedjenek. Harry levette a hátizsákot, amibe az ételeket pakolták, majd ő is leült, kényelmesen kinyújtott lábakkal, hátul támaszkodva a karjain. Ash mindeközben úgy vetette rá magát az egyik szendvicsre, mintha már napok óta nem evett volna.

Játsszuk el, hogy tetszel! - 1. A csodákra képes kezek

Sziasztok! A Játsszuk el, hogy tetszel! első részével szeretnék Nektek jó hétvégét kívánni! Örömmel tapasztaltam, hogy azért még maradtatok, annak ellenére, hogy kicsit furcsa most ez a hármas, sőt, még új féliratkozókat is köszönthetek! :) Ebben a részben már lesz Larrys pillanat, ha tetszett, mindenképpen írjátok meg ;)

*********************************************************************************

1. A csodákra képes kezek

Ashlee nevetve, ugyanakkor fáradtan dőlt hátra barátja karjaiba. A haja összekócolódott a féktelen szeretkezéstől, amit alig néhány másodperce fejeztek be, és amitől még mindig remegett a lába az orgazmus utóhatásaként. Felnyújtotta a karját, kézfejével a borostás arcot simogatta, és addig fészkelődött, míg befúrta magát a fiú lábai közé. 
– Hm, még így, egy év után is tudsz meglepetéseket okozni – duruzsolta a lány, miközben egy jóllakott mosollyal az arcán nézte Louis-t.
A fiú csak lustán simogatta a lágy domborulatokat, Ash mellét, puha és lapos hasát, sőt, még a combját is elérte, mivel a lány közel furakodott hozzá. 
– Holnaptól egy kicsit csöndesebbnek kell lennünk – jegyezte meg Lou szórakozottan. Még nem tudta, mit gondoljon arról, hogy Ashlee gyermekkori barátja néhány hétre hozzájuk költözik, de valami azt súgta neki, tartogat majd meglepetéseket és kellemetlen szituációkat az együttélés. Louis nem volt az a könnyen barátkozó, közvetlen típus, nem szerette a kiszámíthatatlan dolgokat, ennek ellenére barátnője napról napra azon munkálkodott, hogy kirángassa a komfortzónájából. Na igen, Ash annyi mindenben különbözött tőle, mintha más bolygóról származnának. De valahogy mégis jól megvoltak, mintha tökéletesen kiegészítenék egymást. Egy szeretetteljes puszit nyomott a lány halántékára, majd karjait összefonta a forró test körül.

Játsszuk el, hogy tetszel! - Prológus

Sziasztok! Először is, köszönöm a fülszöveghez érkezett hozzászólásokat, nagyon sokat jelentett, hogy biztattatok :) Remélem, hogy a kedvességetekért cserébe sikerül összehoznom egy jó történetet. Ne aggódjatok, a folytatás bővelkedni fog Larrys pillanatokban, ezt megígérem ;) Jó olvasást kívánok!

*********************************************************************************

Prológus

Az üveg hangos csattanással ütődött a falnak, és Harry az utolsó pillanatban kapta a karját az arca elé, hogy megvédje magát a szanaszét repülő éles szilánkoktól. Hangosan zihált, minden egyes lélegzetvétele megtörte a ház csendjét, aztán ahogy leengedte a kezét, lassan a légzése is visszaállt a megfelelő ritmusba. A módszer tehát jónak bizonyult, de amint körbenézett, azonnal megbánta az egészet. Meglepetten tapasztalta, hogy a habzó sör nedves foltot hagyott maga után a falon, a padlón, de még a ruháján is. Az élet szívás. Fáradtan kifújta a levegőt, majd a pultnak támaszkodott, és próbált kicsit kijózanodni, hogy összetakaríthassa kirohanásának jeleit. Édesanyja nem örülne, ha reggel arra érne haza, hogy a konyha romokban hever, egyetlen fiának köszönhetően.
Egy hónap. Négy hét, egészen pontosan huszonkilenc nap, és végre itt hagyhatja ezt az átkozott helyet. Elfelejthet mindent, ami vele kapcsolatos. Nem fogja látni a patakot, ahol kisgyerekként annyit játszottak, és ahol először csókolóztak, a kedvenc kávézójuk előtt sem kell elsétálnia minden egyes nap, és vele sem fog találkozni. Minden adott lesz ahhoz, hogy a lehető leghamarabb elfelejtse, ami kettejük között történt.

Az új történetről

Sziasztok kedves olvasóim! :) Tudom, egy kicsit késtem, ugyanis tegnapra ígértem néhány infót az új Larrys sztoriról, de most végre itt vagyok. Először is, be kell valljam, nekem mindig is gondjaim voltak a cím kitalálásával, illetve a fülszöveg megírásával. Előbbivel azért, mert vagy bevillan valami jó ötlet, vagy nem, de ha nem jön az Isteni szikra, akkor nem szabad erőltetnem. (Ne akarjátok tudni, tegnap este mi volt a történet címe, de még szerencse, hogy vártam egy napot). Utóbbival pedig azért, mert borzasztó nehéznek érzem néhány mondatban összefoglalni az egész sztorit, amikor oldalakat tudnék írni róla... Nektek volt már ilyen??

A történetről pedig... kicsit tartok tőle, de remélhetőleg ez változni fog az első kommentek után. Izgalmas új sztoriba kezdeni, ugyanakkor folyton az jár a buksimban, hogy lesz-e olyan jó, mint mondjuk az előző? Szeretni fogjátok-e? És ami most a legjobban aggaszt: vajon mit fogtok szólni ehhez a hármas felálláshoz?? :D 
Ezt a történetet is E/3-ban írom, és azt, hogy milyen sűrűn lesznek részek, még nem tudom megmondani sajnos. Nem vagyok biztos a heti kettőben, de a heti egy meg talán kevés... szóval lehet, hogy mondjuk 5 naponta hozok majd részt, ez még elválik. :) 

A monológom végére érve pedig elolvashatjátok a fülszöveget, megnézhetitek a borítót. Kíváncsian várom a véleményeteket, mert ha tetszik nektek, még a héten meghozom a prológust ;) Szép hétvégét kívánok!
*******************************************************************************

Ashlee Lester imádja a pasiját, a gyermekkori barátját és a kalandokat. Egy titok mégis arra kényszeríti a lányt, hogy cselhez folyamodva bábuként mozgassa a számára két legfontosabb embert.
Sassy Lou-é.

Louis Tomlinson egy kicsit bizalmatlan, magának való fiú. Bár mindig az állandóságot keresi, izgalmas is tud lenni, mikor elengedi magát. Csupán a megfelelő emberre van szüksége, aki mellett önmaga lehet.
Tündérke Sassyé.

Harry Styles végre hazatér rég látott barátjához. Tudja, hogy egy őrült játékba keveredett, de a szabályokat nem ismeri. Pedig csak egyetlen módon szállhat ki: ha szerelembe esik.
Hazza vagy elveszít mindent, vagy megnyeri azt, amire a legnagyobb szüksége van. 

Csillagszámláló - Epilógus

Sziasztok! Nekem hiányozni fog a Csillagszámláló :( Imádtam írni, de sajnos ez a történet is a végéhez ért. Most nem is húznám tovább a dolgokat, jó olvasást, és a rész alatt folytatom majd a szövegelést :)

********************************************************************************

Epilógus

Felüdülés volt James és Anne házában tartózkodni úgy, hogy Jesse valamelyik távoli szigeten nyaralt a menyasszonyával. Harry édesanyjának télikertje már majdnem elkészült a nyár közepére, csupán annyi dolguk volt, hogy lefessék a fa tartóelemeket. Louis és Harry szívesen vállalta a munkát, rájuk fért a kikapcsolódás a dolgos hétköznapok után, és így még több időt tölthettek együtt. Harry az egyik kisebb ecsetet a szájában tartotta, míg a másikkal lendületes mozdulatokkal festette fehérre a fát. Lou limonádét kortyolgatott, de hamar letette a poharat, hogy csinálhasson egy gyors fényképet a telefonjával. A „Harry fest” fotó bekerült a „Harry alszik”, „Harry virágokkal a hajában”, Harry vattacukrot eszik” és még néhány kép közé, aminek közös pontja meglepő módon a főszereplő volt, azaz Harry.
– Tudod, jó néhány fényképet láttam rólad az évek során – vallotta be Harry, miközben tovább mozgatta az ecsetet.
– Tessék? – kérdezte meglepetten Louis, majd a zsebébe süllyesztette a mobilt.
– Anya mindig küldött fotókat a családi rendezvényekről, amin általában én egyáltalán nem vettem részt. Könnyű volt nyomon követnem téged. Láttam, ahogy felnőttél – mondta Harry, majd párja felé fordult.

Csillagszámláló - 9. Csak ő számít!

Sziasztok! Bocsánat, hogy egy kicsit későn, de itt a 9. rész. Már csak az epilógus van hátra, utána véget ér a sztori... Viszont ha szeretnétek tőlem még Larrys történetet olvasni, akkor kérlek, jelezzétek. Már van is egy ötletem :) Jó olvasást kívánok!

*********************************************************************************

9. Csak ő számít! (azaz eljött az igazság pillanata)

Harry másnap reggel korán ébredt. Szerencsére, a rémálmok elkerülték, így kipihentnek érezte magát. Néhány percig még feküdt az ágyban, nézte, ahogy Louis alszik, de aztán fel kellett kelnie. Egész hétvégén alig haladt valamennyit a munkájával, így itt volt az ideje, hogy bepótolja. Gyorsan felöltözött, a konyhában főzött kávét, és készített egy lekváros pirítóst, aztán bevonult a dolgozószobába. Azonban munka közben sem tudott elfeledkezni a fiúról, aki most az ágyában alszik.
Mikor történt? Amikor találkoztak a buliban? Vagy mikor az erdőben csókolóztak? Nem tudta volna megmondani, olyan hirtelen és észrevétlenül lett szerelmes. Hogyan is gondolhatta még az elején, hogy tudná bántani őt?
– Harry – érkezett a halk suttogás a háta mögül. Elmosolyodott, libabőrös lett a hangtól, miközben az egész testét elöntötte valami kellemes forróság. Lassan hátrafordult, de a látványra nem volt felkészülve. Louis az ajtóban ácsorgott egy szál bokszerben, miközben megállás nélkül ásítozott.

Csillagszámláló - 8. Amit csak szeretnél

Sziasztok! Máris vasárnap, tehát Csillagszámláló. Köszönöm a kommenteket, pipákat, feliratkozókat, igyekszem meghálálni. Bízom benne, hogy szeretni fogjátok ezt a részt is :) Még annyit, hogy az olvasáshoz egy kényelmes fotelt ajánlok... meg néhány perc csendes magányt ;)
Ja, és HAJRÁ MAGYAROK!!! 

*********************************************************************************

8. Amit csak szeretnél (avagy ha már csinálunk valamit, tegyük beleéléssel)

Hallgatta a falióra kattogását, miközben az ujjait tördelte idegesen. Nem az volt a célja ezzel az ötlettel, hogy elijessze a másikat, hanem az, hogy közelebb kerüljenek egymáshoz, de Harry már lassan tíz perce bezárkózott a fürdőbe. Azt hitte, hogy a fiú örülni fog neki, hiszen már számtalan egyéjszakás kaland során vallották be neki, hogy szívesen elmerülnének benne, és most tessék… Az egyetlen, akit mindennél jobban szeretne magában tudni, elzárkózott előle. De hát Harryvel soha, semmi nem úgy alakult, ahogy várta.
Tettre készen pattant fel a kanapéról, a fürdő ajtajához sétált, miközben eldöntötte, hogy megmondja Harrynek, felejtsék el az egészet, csinálják azzal a felállással, mint az első alkalommal. Már éppen bekopogott volna a hófehérre festett ajtón, mikor a göndör nagy lendülettel kitárta azt, majd meg is torpant, amikor meglátta Lou-t.
– Öh, te… – kezdte Louis, de a fiú tekintete belefagyasztotta a szót.

Csillagszámláló - 7. Hernyók és pillangók

Sziasztok! Lehet, hogy megint nem fogtok szeretni... :D A részről annyit, hogy a tanulmányaim miatt eléggé szívemen viselem a témát. Kíváncsi vagyok a véleményetekre, és ha már sikerül átadnom néhány fontos dolgot, akkor nem dolgoztam hiába :). Jó olvasást!

*********************************************************************************

7. Hernyók és pillangók (azaz egy másik bolygóra is követnélek)

Louis teljes némaságban ült, az arca kiismerhetetlen, és levegőt is csak akkor vett, ha nagyon muszáj volt. Próbálta feldolgozni Dan szavait, az agya megállás nélkül dolgozott, és már rohant volna a géphez, hogy az interneten jobban utána tudjon nézni a dolgoknak, de egyelőre lesokkolta a sok információ.
– Lefeküdtél vele? – kérdezte halkan Daniel, és a térdére simította a kezét.
– Ne érj hozzám! – rezzent össze Louis, és még távolabb húzódott.
– Kérlek, Lou, ez fontos! Szedd össze magad! – szólt rá erélyesen a fiú. Louis kezdett rájönni, hogy nagyon gyerekesen viselkedik, úgyhogy próbálta lenyugtatni magát.
– Ez az. Figyelj rám, mert fontos amit mondok – kezdte Dan, de nem kockáztatta meg, hogy újra hozzáérjen a másikhoz. – Mivel te voltál az aktív fél, így elég kevés az esélye, hogy gond legyen veled. De hogy biztosak legyünk, el kell menned csináltatni egy tesztet.

Csillagszámláló - 6. Vattacukor és egyéb nyalánkságok

Sziasztok! Máris vasárnap, és remélem, ez a rész is tetszeni fog Nektek :) Többen is írtátok, szeretitek, hogy van a résznek címe, úgyhogy most megsúgom, nekem ez a kedvenc címem :D Jó olvasást, és tudjátok, mindenféle visszajelzésnek örülök :)

*********************************************************************************

6. Vattacukor és egyéb nyalánkságok (azaz repülni tanulni ijesztő)

Louis csak öt perce lépett le, hogy kicsit kiszellőztethesse a fejét, de a főnöke már telefonon kereste, mert szüksége volt valamire. Papírpohárral a kezében, mobillal a füle és a válla között próbálta kinyitni a hóna alá szorított mappát, miközben azon morfondírozott, hogy baromi jól jönne most egy plusz kéz. Aztán feladta, ledobta magát egy padra, és végre sikerült bediktálnia a kért adatokat. Amikor végzett a hívással, hátradőlt, de azonnal szúró fájdalom nyilallt az oldalába, ahol Jesse megütötte.

– A picsába! – szitkozódott fájdalmas hangon, majd próbált kényelmesebb pozíciót felvenni. Belekortyolt a teájába, lehunyta szemét, hogy rögtön egy mohazöld szempár, és az utánozhatatlan mosoly jelenjen meg lelki szemei előtt. Tudta, kezd süllyedni, de ez az érzés kellemes volt, mintha olvasztott karamellbe mártózott volna meg. Hm… Harry bőre, nyakának illata... A telefonja megrezzent a zsebében, és mikor megnyitotta az üzenetet, olyan szélesen vigyorgott, hogy az már fájdalmas volt. Szinte hihetetlen, hogy ugyanakkor gondolnak egymásra. Bár, ha őszinte akart lenni, az ő fejében minden percben a göndör járt.

Csillagszámláló - 5. Út a pokolba

Sziasztok! Ezt a részt nagyon szerettem írni, ráadásul jó hosszú, remélem, nektek is tetszeni fog. Nem is tudok mit mondani, csak annyit még, hogy jó olvasást, és szeretettel várom a visszajelzéseket! :)

*********************************************************************************

5. Út a pokolba (egy kis mennyországgal fűszerezve)

Harry minden apró zajra felkapta a fejét, miközben az autópályán haladtak a régi otthona felé. Bárhol szívesebben lett volna most Louis-val, csak ne kelljen velük találkoznia…
– Tudod, Carol egészen rendes lány lett. Mondhatni, kedves, ha éppen olyan a kedve – magyarázta Lou, majd ivott az ásványvizes palackból. Egy pillanatra a másik felé nézett, aztán újra visszafordult az út felé. Az egyik kezét a hosszú combokra tette, és maga is meglepődött, milyen jó érzés volt újra testi kontaktusba kerülni a fiúval. Amikor egy forró tenyér simult a kézfejére, már szélesen mosolygott.
– Harry, amikor azt mondtad, hogy mindent elölről kezdünk, akkor te... – kezdte, de megakadt a mondandójában. Nem tudta, hogyan folytathatná anélkül, hogy egyértelmű legyen, mi izgatja leginkább a fantáziáját. – Szóval úgy gondoltad, hogy elmegyünk randizni, veszek neked virágot meg csokit, aztán az első találkozáskor elcsattan az első csók, és majd mondjuk az ötödik alkalom után talán lefekszünk egymással? – érdeklődött, mintha azt kérdezné, milyen lesz az időjárás. Azért oldalról picit a fiúra pillantott és félve várta a választ.

Csillagszámláló - 4. Ha megváltoztathatnám a múltat

Sziasztok! Vasárnap van, tehát itt az ideje egy új résznek.  Majd írjátok meg, megérte-e várni rá, én bízom benne, hogy igen :) Még egyszer köszönöm a támogatásotokat, igyekszem meghálálni úgy, hogy próbálok mindig időben jelentkezni, tartalmas, izgalmas fejezetekkel. Jó olvasást! :)

*********************************************************************************

4. Ha megváltoztathatnám a múltat (avagy sosincs túl későn)

Végig abban reménykedett, hogy újra csak álmodik. Hamarosan fel fog ébredni, ziláltan, izzadtan, de a puha ágyában, abban a szobában, ahová besüt a Hold fénye éjszakánként, ha nem felhős az ég. Csak meg kell várnia, amíg felriad teljesen magától. Lassan lecsúszott a fal mellett a földre, összeszorította a szemét, mert tisztán érezte, szédül. Felhúzott térdeire fektette a fejét, próbált lenyugodni, de mint olyan sokszor, most sem sikerült. A szíve hangosan dübörgött, a szája kiszáradt, és érezte, ahogy másodpercek alatt teljesen leizzad.
– Nincs semmi baj, itt vagyok! – hallotta meg azt a hangot, aminek annyiszor könyörgött már, hogy segítsen neki. Hogyan lehetséges, hogy van vele valaki? Mindig egyedül volt, csak a saját kapkodó légvételeit hallotta, de most biztosra vette, hogy beszélnek hozzá. Meglepő módon nem érezte a lehullott levelek rothadó bűzét, csupán valami kellemes illatot, amihez szép emléke kötődött. Lou. Amikor percekig csókolóztak az ágyban, teljesen elmerült a másik illatában, ízében, bőrének tapintásában. Hogy kerül az álmába a fiú? Annyi kérdése lett hirtelen. A kíváncsisága lassan kezdte legyőzni a pánikot, ezért óvatosan kinyitotta a szemét. Már nem is volt benne biztos, hogy fel akar ébredni. A másik fiú a térdén mászott hozzá közelebb, és aggódva figyelte őt. Nem lehet más, ez ő.
– Louis? – kérdezte bátortalanul.

Csillagszámláló - 3. Louis vagyok... Ő meg Harry

Sziasztok! Csütörtök van, tehát meghoztam a következő részt :) Ami a végét illeti...

Nyugalom, mindjárt itt a vasárnap.

A másik, hogy elértük, sőt meghaladtuk az 50 feliratkozót, ami miatt nagyon boldog vagyok.

Ne feledjétek, nagy részben ti inspiráltok, úgyhogy ha nem túl nagy kérés,

ismét szeretettel várom a hozzászólásaitokat!

Jó olvasást kívánok a részhez! :)

**********************************************************************************

3. Louis vagyok… Ő meg Harry (azaz egy félig kifizetett kávé)

Lana fülig érő szájjal tárta ki az ajtót, de rögtön elkomolyodott, mikor meglátta főnöke szigorú ábrázatát.
– Jó reggelt! – köszönt illedelmesen, és szíve szerint kifaggatta volna Haroldot arról, hol töltötte az éjszakát, de látta, hogy ez nem jó ötlet. Helyette csak ennyit kérdezett: – Készítsek valami reggelit?
– Nem vagyok éhes – kapta a komor választ azonnal. Lana a körmeit rágcsálva toporgott még az előszobában, aztán úgy döntött, nem bírja. Ki kell derítenie, mi történt. Harry bezárkózott a fürdőszobába, úgyhogy ő végül a konyhába ment, ahonnan ráláthatott a fürdő ajtajára, majd azonnal tárcsázta Adam számát. Már éppen feladta volna, mire nagy nehezen válaszoltak a hívására.
– Remélem, jó okod volt felébreszteni…– dörmögte Adam álmos hangon.
– Adam, én vagyok az Lana – suttogta a lány, nehogy lebukjon. – Harold most ért haza, és elég rossz kedve van. Nem tudod, mi történt az éjjel?

Csillagszámláló - 2. Egyetlen éjszaka

Sziasztok! És már hozom is a következő részt :) Köszöntöm az új feliratkozókat, a sok kedves hozzászólást. Amikor olvasom őket, sokkal nagyobb lelkesedéssel vetem bele magam az írásba. Hihetetlen, mekkora örömöt tudtok okozni akár 1-2 mondattal is. 

Nem is dumálok tovább, jó olvasást kívánok, remélem, ad némi lendületet a következő héthez. Csütörtökön pedig újra találkozunk! :)

*********************************************************************************

2. Egyetlen éjszaka (azaz hogyan menekülj el a végzeted elől)

Lou tudta, hogy valami nincs rendben a másik fiúval, viszont azt is érezte, hogy mikor nyugtatóan elkezdte csókolgatni, a dolgok megváltoztak. Talán csak az a gond, hogy szeretetre és gondolkodásra van szüksége? Ha Louis eszébe ilyen gondolatok furakodtak volna egy egyéjszakás kaland alatt a másik féllel kapcsolatban, visítva rohanna át a másik szobába. Az egy dolog, hogy ez már akkor is bekövetkezett volna, miután erőszakoskodott vele… Most viszont esze ágában sem volt fél centinél távolabb kerülni tőle. Már percek óta csókolóztak, halkan sóhajtoztak egymás szájába, mikor Harold felemelte a kezét, és lágyan végigsimította ujjaival az oldalát. Lou libabőrös lett az érintés nyomán, szerszáma ismét feszült, és tett egy óvatos mozdulatot a csípőjével, hogy felmérje, a másiknál mi a helyzet.

Csillagszámláló - 1. Tökéletesre tervezve

Sziasztok! Ahogy ígértem, érkezik is az első rész. Nem nagyon tudok mit hozzáfűzni, inkább meséljétek el, ti mit gondoltok. :) Vasárnap újra találkozunk!

*********************************************************************************

1. Tökéletesre tervezve (azaz a legtökéletesebb tervbe is csúszhat hiba)
12 évvel később

A ceruza hangosan sercegett a hatalmas papírlapon, egyenes vonalakat hagyva maga után, itt-ott megtörve az unalmas formákat, derékszögeket. Hamarosan töménytelen mennyiségű szám került a rajz mellé, miközben ujjai fürgén nyomkodták a számológép gombjait, amit akár már vakon is könnyedén tudott volna használni.
– Kibaszott fürdő… – jegyezte meg leginkább csak magának, majd kiegyenesedve tanulmányozta a tervrajzot, miközben a füle mögé simított egy elszabadult hajtincset. A fürdőszobának hatalmasnak kellett lennie, ellenkező esetben nem fért volna be az az irdatlan nagyságú sarokkád, ami a megrendelő terveiben szerepelt. Egyáltalán miért van arra szükség? Talán orgiákat fog ott tartani? Felhorkantott a gondolatra… Hány liter vizet is kell bele engedni? Ez a férfi még nem hallott arról, hogy a világon millióknak nincs megfelelő minőségű ivóvízük? Megrázta a fejét, majd fogta a vonalzót, és egy vonással elvett másfél métert az előszobából. Nagyszerű. Jut is, marad is.
– Harold!

Csillagszámláló - Prológus

Sziasztok! Ez a nap is eljött, egy új történet kezdődik. Ilyenkor mindig izgatott vagyok, remélem, megírjátok, hogy mit szóltok hozzá. Még egyszer köszönöm a támogatást, amit kaptam a Jégszilánkok alatt, kérlek, most se hagyjatok cserben! :)

Van néhány dolog, amit így előre szeretnék közölni a Csillagszámlálóval kapcsolatban:

- A történet 18+-os, de nem fogom kiírni a részek előtt, hogy mikor lesz benne felnőtt tartalom, legyen meglepetés.

- Homoszexuális részeket tartalmaz, ha nem bírod, akkor kérlek el se kezd!

- Előfordulhatnak benne trágár szavak

- Larry Stylinson fanfiction (AU)

- Hetente kétszer, előre láthatóan vasárnap és csütörtökön lesz rész.

Akkor kezdjük is, remélem, velem tartotok a következő, nagyjából egy hónapban!

*********************************************************************************

Az eső egész este megállíthatatlanul szakadt. A kövér vízcseppek hatalmas sebességgel csapódtak neki bármilyen szilárd dolognak, legyenek azok a már félig lecsupaszodott fák ágai, vagy a lehullott, megsárgult avar sáros felülete. Ősz volt, az erdő színes pompával tündökölt volna, ha elég fény éri. Így este, a látására nem, csupán egyéb érzékszerveire hagyatkozhatott. A sötét, kövér felhők a Hold és a csillagok megnyugtató fényét is eltakarták. A bagoly huhogása egyre hangosabb kántálássá változott a fejében, míg orrán keresztül beszívta a moha és az elrohadt falevelek kesernyés illatát. Kis ujjai csak a vizes földet, néhány követ, és kitudja milyen csúszómászókat tudtak kitapogatni ott, ahol éppen térdelt. Már hosszú órák óta sírt, de a zokogása mostanra szipogássá szelídült, és olyan észrevétlenül beleolvadt az erdő neszeibe, mintha mindig is oda tartozott volna. Hátát a gödör oldalának támasztotta, lábait maga alá húzta, és összefogta vékony kabátját, ami már annyira magába szívta a vizet, hogy a súlya megsokszorozódott. Vacogás, fogai összekoccanásának fájdalmas hangja, szipogás aztán vacogás… ez így ismétlődött, már kitudja, mióta.

Jégszilánkok - Epilógus

Sziasztok! Igen, tényleg elérkeztünk az utolsó részhez. Emiatt egy kicsit szomorú vagyok, de örülök is, hiszen sikerült valamit egésszé formálni, ami eddig csak a fejemben létezett. Köszönöm a támogatásotokat, amiket ezidáig kaptam, a kedves hozzászólásokat, pipálásokat, oldallátogatásokat meg úgy mindent :) Közel 40 ezer oldalmegjelenítés...wow.
Szeretnélek megkérni titeket, hogy írjatok néhány gondolatot a Jégszilánkokról, akkor is, ha eddig nem tettétek meg. Nagyon sokat jelentene :)

Na de nem búcsúzkodni jöttem, sőt! Nagyon izgatott vagyok az új történet miatt, ezért hoztam is a borítóját és a fülszövegét:

Te mitől féltél legjobban kiskorodban? A szekrény mélyén meglapuló mumustól? A bohócoktól? Esetleg a sötétben élő, ijesztő teremtményektől?

Harry átlagos kis srác volt, átlagos gyermeki félelmekkel, amíg rá nem ébredt, hogy az emberi gonoszság sokkal kegyetlenebb mindennél. 

Az akkor átélt trauma elkísérte az évek alatt, hiába próbált tőle megszabadulni. Váratlanul megadatik neki a lehetőség, hogy legyőzze a démonjait, de a terv teljes kudarcba fullad. Vagy mégsem?

A rémálmaiban szereplő kék tekintet egyik pillanatról a másikra angyalivá változik, a bosszúból szerelem lesz, a zuhanásból pedig repülés.

Annyit fűznék még hozzá, hogy igen, Larry Stylinson ff-ről van szó, de egyébként semmi köze a zenekarhoz. Továbbá tartalmaz 18+-os jeleneteket, homoszexualitást (ha utóbbit nem bírod, kérlek, kb. egy hónap múlva látogass vissza, akkor fogom kezdeni a következő, hosszabb légvételű sztorimat).
Terveim szerint hetente 2x lesz rész, vasárnap és csütörtökön, de ez még változhat.
Ami biztos, hogy május 29-én (vasárnap) hozom a Csillagszámláló prológusát!

Most pedig jó olvasást kívánok a Jégszilánkok epilógusához!

*********************************************************************************

BELLA

Mindig kellemetlen érzés lesz rajtam úrrá, mikor vissza kell térnem a házba, ahol felnőttem. Ez most sem volt másként, idegesen babráltam a frissen festett körmeimet, ahogy bekanyarodtunk a szüleim villája elé. Karácsony volt, a szeretet ünnepe, de ha erre járok, bármikor előfordulhat, hogy idegroncsként, sírva kell távoznom.
– Megjöttünk – jegyezte meg Oliver a nyilvánvalót, és bátorítóan megszorította a térdemet.
– Meg – helyeseltem egyhangúan, majd miután kikapcsoltam a biztonsági övet, odahajoltam hozzá egy pusziért. Szükségem volt mindenféle bátorításra, főleg azért, mert ha minden igaz, Lou és Kade is eljön.

Jégszilánkok - 18.

Sziasztok! Utolsó előtti rész... hihetetlen :) Igyekeztem aranyosra venni a figurát, de emellett szexi is lett, szóval: 18+-os rész következik. Az epilógusra is tartogatok még néhány érdekes, talán meghökkentő momentumot, az után fog majd igazán összeállni a kép.

Végre megszületett a Larrys, kissé rövidebb novellám címe (a rövid az relatív, így is 20 ezer szónál járok, és még nincs vége :D), amit a Jégszilánkok után kezdek majd közzétenni. 

Tehát a jövőheti epilógussal már hozom a Csillagszámláló fülszövegét. 

Most is epekedve várom a kommenteket, remélem, nem hagytok cserben :) 

*********************************************************************************

BELLA
2 hónappal később

A fürdőszobai tükör előtt álltam, az arcomat vizsgálgattam miközben azon tűnődtem, hogy talán ki kellene sminkelnem magam alváshoz. Nagyon gáz lenne? Csak egy kis korrektor a szemem alá, vagy valami, mert a karikáim a sötét különböző árnyalataiban pompáztak. De mit is gondolkozom ilyen hülyeségeken? Oliver úgysem fogja látni, mert késő lesz, mire hazaér. Frusztráltan a hajamba túrtam, és megállapítottam, hogy egy hajmosás sem ártana, úgyhogy bemásztam a zuhany alá, de a fürdő ajtaját nyitva hagytam. Siettem, már majdnem sikerült teljesen lemosni a habot is a hajamról, mikor meghallottam a halk nyöszörgést, ami valószínűleg pillanatokon belül velőtrázó ordításba fog átcsapni. Gyorsítottam, az ujjaim őrült módon jártak a fürtjeim között, közben átkoztam magam, hogy minek hagytam ilyen hosszúra megnőni. Elzártam a vizet, egy törölköző a fejemre, másikat a törzsem köré csavartam, aztán rohantam ki, de már így is nagyban ment a sírás, mikor odaértem a kiságyhoz.

Jégszilánkok - 17.

Sziasztok! Meghoztam a folytatást, mégpedig időben :) Tudom, mostanság nem nagyon szoktam zenéket beleírni a sztoriba, de ehhez azért mégis ajánlanék egyet: Apocalyptica - Bittersweet.

A részt tényleg ezzel a kifejezéssel tudnám leírni: keserédes.

Gondolom, már sejtitek, hogy lassan közeledünk a történet végéhez. Még lesz egy pár rész, de utána a Jégszilánkok elolvadnak, jön a nyár :) Azonban ne menjetek messzire, mert nem nagyon tervezek szünetet. Ezzel a történettel párhuzamban elkezdtem írni egy Larrys novellát, majd belekezdenék egy kicsit fantasy, vámpíros sztoriba, ami megint hosszabb lenne. Természetesen egyikből sem fog kimaradni a fülledt erotika, ezt garantálom ;)

Kíváncsi lennék a véleményetekre ezekkel kapcsolatban, remélem, maradtok a Jégszilánkok után is :)

*********************************************************************************

OLIVER
5 hónappal később

A fejem úgy lüktetett, mintha valami idegesítő törpe kopácsolna benne, és mikor ki akartam nyitni a szemem, a helyzet még rosszabb lett. Fájdalmasan nyöszörögtem, átgördültem a másik oldalamra, hogy a világosság ne vágjon a szemembe, majd próbáltam kitalálni, hogy mi bajom lehet. Gondolom, ez a rosszullét szorosan összefügg azzal, ami előző este történt. Bár vissza tudnék emlékezni! Próbáltam erőltetni az agyam, de csak még jobban sikerült megfájdítanom. Mit meg nem adnék most egy Aszpirinért! Hunyorogtam még egy kicsit, aztán felültem az ágyban, és próbáltam kitalálni, hogy kerültem ide… Várjunk csak, hol a fenében vagyok?! Amikor rájöttem, hogy nem a saját ágyamban fekszem, a szemeim teljesen kipattantak, és úgy forgattam körbe a fejem, mint egy ringlispílt. Egy vörös hajzuhatagot pillantottam meg magam mellett a fehér párnán, és akkor már kezdtem kétségbe esni. Basszus, mit tettem?! Hogyan kerülök Michelle ágyába? Kusza emlékképek villantak fel az elmémben. Próbáltam őket rendszerezni és sorba rakni.

Jégszilánkok - 16.

Sziasztok! Igen, tudom, késtem egy kicsit, de végre itt az új rész :) Annyit tudnék hozzáfűzni, hogy a két emberke, aki segíteni szokott a javításban kétféleképpen reagált a sztoriban történtekre, szóval alig várom, hogy kiderüljön, ti mit szóltok hozzá. :)

A másik fontos dolog, hogy elkezdtem felpakolgatni Wattpadra a történeteimet, a Vörös Szilánkok már teljes egészében felkerült, de sorban haladok és töltöm fel a többit is. Ha megtennétek, hogy csillagoztok, mert mondjuk szerettétek azt a történetet, akkor nagyon hálás lennék :)

https://www.wattpad.com/user/HDawnStories

*********************************************************************************

BELLA

Amint megállt a taxi, és Anthony kifizette a fuvart, máris a menekülési útvonalakat kerestem. Zavartam forogtam körbe, de Thony megfogta a csuklómat, mert észrevette, hogy miben sántikálok. Aztán elindultunk a közös lakásunk felé, kéz a kézben, mintha összetartoznánk.
– Miért kellett ide jönnöm? – érdeklődtem frusztráltan, és nem rejtettem véka alá, hogy bárhol szívesebben lennék most.
– Hiszen a feleségem vagy – felelte vállvonogatva, majd egy gonosz vigyort villantott rám.
– Nagyon vicces – jegyeztem meg gúnyosan, majd mikor beléptünk az ajtón, végre elengedte a kezemet. Durcásan ledobtam magam a kanapéra, és amikor Whiskyvel kínált, csak hevesen megráztam a fejem. Töltött magának, aztán helyet foglalt mellettem, és elcsigázott mosollyal nézett rám. – Most meg mi van? – kérdeztem tőle flegmán, és kissé távolabb húzódtam, mert jócskán belelógott az aurámba.

Jégszilánkok - 15.

Sziasztok! Még pont éjfél előtt meg is hoztam az új részt :). Köszönöm az előzőhöz érkezett hozzászólásokat, remélem, most sem hagytok cserben. Jó olvasást!

*********************************************************************************

BELLA

Vacogva léptem be az ajtón, mert odakint rendesen lehűlt a levegő a tavaszi vihar után. Az SMS óta már ezer és ezer variációt átgondoltam, hogy Dominic mit írhatott Thonynak. Talán elárult, talán hiányzik neki, és találkozni akar vele. Egyik lehetőség sem tetszett.
– Hol van? – fordultam Nad felé, aki kinyitotta nekem az ajtót.
– A nappaliban. – Megfogta a karomat, kissé közelebb húzott magához, hogy ne kelljen hangosan beszélnie. – Gondold meg, mit csinálsz, Bella. Ne veszítsd el a fejed.
Bólintottam egy aprót, és az első utam máris Dominichoz vezetett. A kanapén ült törökülésben, kezében a telefonjával, amit azonnal letett maga mellé, mikor észrevette, hogy megérkeztem.
– Szia. Jó volt az estéd? – kérdezte, de a hozzá társuló mosoly abszolút nem volt őszinte.
– Kérem a mobilodat! – tértem azonnal a lényegre, mert túl fáradt voltam a játszadozáshoz.
– Tessék? – nézett rám elborzadva. – Mi bajod van?
– Kérlek, csak add ide – fújtam ki a levegőt, és nyújtottam a kezem.
– Dehogy adom! Hagyj békén! – Azonnal felpattant, de megfogtam a karját, és nem engedtem el.
– Dominic, add ide azt a kibaszott telefont! – Eddig tartott a türelmem, utána már az ujjait próbáltam lefeszegetni róla, hogy végre megkaparintsam. Ekkor lépett be Nad, és szörnyülködve mérte fel a helyzetet.

Jégszilánkok - 14.

Sziasztok! Úgy alakult, hogy ma sikerült felraknom részt, ráadásul több, mint 4000 szó, és közel 27 000 karakter várja, hogy felfaljátok őket :D Szerintem eddig ez a leghosszabb fejezet, amit írtam.

Viszont amiatt kissé csalódott voltam, hogy csupán három komment érkezett az előző részhez (amiket egyébként nagyon köszönök). De szeretném, ha tudnátok, miután naponta több órát foglalkozom a történettel, rágom a bétáim fülét, hogy javítsanak gyorsan, stb, borzasztóan jól esik néhány vélemény.

Ehhez a részhez hozzá kell fűznöm, hogy elég pikánsra sikerült, ne kövezettek meg érte, de ez mégiscsak egy erotikus tartalmat is közvetítő blog, szóval, ha valakit zavar, akkor bocsi :) 

Szóval 18+-os tartalom, csak saját felelősségre! (a húzós rész kb. a két kép között található, ha valaki inkább kihagyná)

*********************************************************************************

BELLA

Egy hátizsákba pakoltuk a szükséges cuccokat, amiket végül Dominic hozott fel a kocsiból. Nad és Riley mindketten beleegyeztek, hogy segítenek a terv megvalósításában, ráadásul még Oliverrel is beszéltek a titkos találkáról. Tegnap egész nap azon pörögtem, hogy vajon el fog-e jönni… és még ma is, egészen addig, amíg nem találkozunk. Mivel Anthonyt nem foglalkoztatta, hogy Nadéknél töltök egy-egy estét, ezért most náluk gyűltünk össze mind a négyene, hogy nekilássunk a készülődésnek. Egész testemben remegtem, néha nevettem, máskor sírtam volna, végül odaadtam Dominicnek a kocsikulcsot, hogy vezessen ő, pedig tudtam, onnan úgyis egyedül kell folytatnom az utat.

Jégszilánkok - 13.

Sziasztok! Hoztam a folytatást, és ígérem, a következő már tényleg vidámabb lesz, de azért remélem, ezt is szeretni fogjátok, van benne BELIVER ;) Ölelés és szép hétvégét mindenkinek!

*********************************************************************************

BELLA
2 hónappal később

Nem tudtam elaludni, akárhogy próbáltam. A lakás hiába került egy vagyonba, a falak hangszigetelése egyenlő volt a nullával, úgyhogy hallgathattam, ahogy Thony a legújabb áldozatát döngeti, lassan már ájulásig. Aznap anyáék meglátogattak minket, ezért a közös lakásunkban vártuk őket, de a férjemnek már nem volt kedve és ideje este hazavinni, mert találkozója volt a szomszéd szobában éppen terítékre kerülő fiúval. Hiába akartam taxit hívni, megtiltotta, így nem volt más választásom. A párnát a fejemre húztam, de nem sokat segített a helyzeten, maximum tompította a sikolyokat. Egyre idegesebb lettem, végül kipattantam az ágyból, kitrappoltam a szobából, majd meg sem álltam a szomszédos, barna tölgyfaajtóig. Egy pillanatig sem finomkodtam, azonnal az öklöm élét használtam a kopogtatáshoz. Szinte magam előtt láttam, ahogy Anthony lassan, ráérősen odasétál, hogy kinyissa az ajtót.
– Mit akarsz?! – rivallt rám, ahogy megjelent előttem, anyaszült meztelenül, álló farokkal. Megszoktam, hogy ezt csinálja, még a hányinger sem jelentkezett, ahogy megláttam.
– Lehetne egy kicsit halkabban? Tudod, mintha nem éppen meghalni készülne, vagy valami… – feleltem gúnyosan.
Már nem féltem tőle, mert tudtam, hogy szüksége van rám ahhoz, hogy célba érjen. Talán csak néhány hét, és apa a nevére írat mindent. Az ügyvédjei már a szükséges dokumentumokon dolgoztak, miközben én némán imádkoztam, hogy minél előbb végezzenek.

Jégszilánkok - 12.

Sziasztok! Most láttam, hogy már 40-en vagyunk :) Ennek örömére meghoztam a 12. részt. Remélem, sikerült némi pozitívumot is belecsempésznem a történet aktuálisan borongós hangulatába. Ha olvastátok, ne felejtsetek el írni, vagy legalább pipálni. Köszönöm, és szép napot Nektek! :)

*********************************************************************************

BELLA

Alig kaptam levegőt, úgy éreztem, a ruha, amit viselek, túl szorosan simul a testem köré. Kész szerencse, hogy ültünk, mert könnyen lehet, hogy állva elájultam volna. Thony hideg kezébe szorította az ujjaimat, miközben azt ecsetelte anyáéknak, hogy előző nap megkérte a kezemet, és hogy mennyire csodás lány vagyok. Én bambultam magam elé, olykor kierőltettem egy gyenge mosolyt, és a megfelelő részeknél bólintottam egyetértésem jeléül.
– Már a következő hónapban szeretnénk az esküvőt, ugye, szívem?
Kellett néhány pillanat, míg leesett, hogy hozzám beszél.
– Igen. Csak szűk családi körben, minimalistán tervezzük – helyeseltem a betanult szöveggel. Felnéztem a szüleimre. Büszkén mosolyogtak rám, a szemük boldogan csillogott a nagyszerű hír hallatán, és természetesen semmit nem vettek észre abból, hogy belül mennyire szenvedek. Még az sem izgatta őket, hogy nem lesz nagy felfordulás, csak végre kötelezzem már el magam egy nagyszerű társ oldalán. Ha tudnák, hogy leendő vejüknek csak a pénzükre fáj a foga…
Anthony előrenyúlt, hogy felvegye a kávéscsészéjét a dohányzóasztalról. Végre el tudtam tőle húzni a kezem, és gyorsan az ölembe fektettem. Nem akartam, hogy hozzámérjen, szívem szerint kihúzódtam volna a kanapé túlsó végébe. Annyira undorodtam tőle, sosem gondoltam volna, hogy lehet valakit ennyire utálni.
– Kicsim, nyugodtan elmondhatod nekünk, ha azért ez a nagy sietség, mert kisbabát vársz – jegyezte meg anya bizalmasan somolyogva. A szemem majdnem kiesett a fejemből, ahogy ránéztem.

Becca Prior: Stockholm-szindróma

Sziasztok! 

Most nem résszel jöttem, hanem szeretnék veletek megosztani valamit, ami számomra hatalmas élmény volt. Év elején részt vettem egy fantasztikus könyv előkészületeiben, mint olvasószerkesztő. 
Mivel a könyv a hónapban jelenik meg, úgy gondoltam, kiteszem ide is, hátha valakinek felkelti az érdeklődését. 
Ha csak egy picit is csíped a meleg-erotikus irományokat, akkor kötelező darab! ;)

Az írónő oldalán elérhető a megrendelés (katt a képre!)

Mikor elrabolják, Brian Hayes pontosan abba az életbe csöppen, amit mindig is szeretett volna elkerülni. Bár apja az alvilág koronázatlan királya, Bry eddig azon volt, hogy ő más emberré váljon, és megfeleljen halott édesanyja egykori elvárásainak. 

Az élet azonban mindig tartogat meglepetéseket, és a leggondosabb számításba is hiba csúszhat. Briannek fel kell idéznie a gyermekkorában tanultakat, ha túl akarja élni a borzalmakat. Arra azonban nem lehet felkészülni, hogy épp akkor éri utol a szerelem, mikor a puszta léte is veszélybe kerül. Pláne arra nem, hogy a fogvatartója lesz a szíve választottja. 

Elrablója, Jake Harris egy jelentéktelen alak, aki az öccse életéért cserébe elvállal egy munkát, de arról fogalma sincs, mibe keveredik. Mikor szembesül a zord valósággal, és rájön, hogy nemcsak a testvére, hanem a saját biztonsága is veszélybe kerül, olyan döntést hoz, amivel mindkettejük életét kockára teszi. Csakhogy nincs választása…

Ez azonban nem csak egy egyszerű krimi. Sokkal inkább az emberi természet sokszínűségéről szól, és arról, hogy a múltbeli események mennyire meghatározzák mostani döntéseinket. 

Brian és Jake szerelme, sorsuk nem várt fordulatai, az őket körülvevő világ történései rengeteg izgalommal és érzelemmel töltik meg az oldalakat. 

Becca Prior már megszokott, szókimondó stílusában, rengeteg erotikával, humorral és akcióval fűszerezett története egy olyan világot mutat be, ahol a rosszfiúk is lehetnek szerethetők. 

Azoknak ajánljuk, akik nyitottak a meleg-erotikára, és szeretik az feszültséggel teli, gyorsan pergő jeleneteket.

Jégszilánkok - 11.

Sziasztok! Hosszú idő után végre itt a 11. rész :) Még egyszer bocsánat a csúszásért, de semmi pánik, a történet továbbra is folytatódni fog. Feltéve, ha ti is szeretnétek ;)

*********************************************************************************

OLIVER

Hihetetlenül jó érzés hosszú idő után újra a régi ágyadban aludni. Akárhogy fekszel, mindenhogy kényelmes, körülölelnek a puha ágyneműk, és mindnek jó illata van. Nem akartam még felkelni, egy picit még lustálkodni szerettem volna, úgyhogy magamhoz vettem a telefonom, hogy megnézzem a közösségi oldalakat, ahová be vagyok regisztrálva. Ismét kaptam egy rakat ismerősnek jelölést olyan emberektől, akiket még életemben nem láttam, de úgy sejtem, ők ott voltak valamelyik koncerten. A jövő hónapban öt fellépésünk is lesz, nagyobb helyeken, mint a RedWine, szóval úgy gondoltam, jobb, ha hozzászokom, hogy növekszik az ismerőseim tábora. Gyorsan megerősítettem a jelöléseket, és átfutottam a kezdőoldalt.
Hitetlenkedve bámultam, hogy néhány tini milyen kompromittáló fotót válasz profilképnek. Annyi idős koromban, mint ők, a kórházba jártam kezelésekre, csont és bőr voltam, mellesleg betegesen sápadt. Később is utáltam, ha le kellett vetkőznöm az osztálytársaim előtt tornaórán. Az önbizalmam akkor tért vissza, mikor elkezdtem sziklát mászni, és hétről hétre erősödtem, még némi izmot is növesztettem. Sajnos ez az utóbbi hónapokban eltűnt, de lassan elérkezett az ideje, hogy újra aktivizáljam magam, és nem csak az ágyban, mikor Bellával vagyok.

Mikor lesz új rész?

Sziasztok! 

Nem feledkeztem el az új részről, de sajnos majd csak hétvégén tudom hozni. Hazautaztunk egy hétre a családhoz, így nincs időm olyan ütemben írni, mint egyébként. Az idő nagy részét most velük töltöm, bízom benne, megértitek. De semmi pánik, már készül a 11. rész :)

Remélem, jól telt/telik nektek a Húsvét, a tavaszi szünet. Köszönöm a kedves hozzászólásokat, a feliratkozókat, most az 50 követő a cél ;)

Puszi

HDawn

Jégszilánkok - 10.

Sziasztok! Itt a folytatás, jó olvasást kívánok minden erre tévedőnek. Hihetetlen, hogy már a 10. résznél járunk.  A véleményeket továbbra is szívesen fogadom. :)

*********************************************************************************

OLIVER


A tenerifei kiruccanás után egy héttel már demót kellett készítenünk, hogy elküldhessük a lemezkiadó cégnek. Bella sikerrel járt, profin elintézett mindent, így már csak rajtunk volt a sor, hogy megmutassuk, mire vagyunk képesek. Én a zenekarral töltöttem a napjaimat, Bella visszament dolgozni, ezért sajnos csak az esték maradtak, amiket kettesben tölthettünk. Hál istennek ez is elég volt ahhoz, hogy alaposan megismerhessem. Azonban olyan napok is voltak, mikor egyáltalán nem találkoztunk, mert annyira fáradtak voltunk, hogy hazaérve a melóból azonnal beestünk az ágyba. Ilyenkor egy SMS-sel kívántunk egymásnak jó éjszakát, de az is előfordult, hogy megírtuk egymásnak, mit csinálnánk a másikkal, ha együtt lennénk. Sosem gondoltam volna, hogy ez ennyire izgalmas elfoglaltság lehet. Nem egyszer volt, hogy utána meg kellett ismételnem a zuhanyozást, és hálát adtam azért, hogy anyáék már hetek óta leléptek, különben biztosan felébresztettem volna őket a hangommal, mikor Bella azt ecsetelte, hogy mennyire nedves már odalenn.
Egyik este próba után Kade eljött Lou-ért, de mielőtt hazamentek volna, ragaszkodtak hozzá, hogy beszélgessünk egy kicsit. Furcsán jött ki a dolog, mert Kade-del csak akkor társalogtam, ha szükséges volt, most mégis ő kezdeményezte ezt az egészet. Az ő ötlete volt az is, hogy menjünk fel a bárba meginni valamit. Akkor már kezdett leesni, hogy Belláról lesz szó, de kíváncsi voltam, pontosan mit szeretne.

Jégszilánkok - 9.

Sziasztok! Meghoztam az új részt, remélem szeretni fogjátok (hihetetlen, hogy már 35 feliratkozóm van... köszönöm a bizalmat :))

********************************************************************************

BELLA

Ahogy ébredeztem, beszökött az orromba a legfinomabb illat, amit addig éreztem egész életem során. Oliver… Lassan kinyitottam a szemem, közben már mosolyogtam is, mert vele voltam. Félig a vállán, félig a mellkasán feküdtem, az egyik lábamat átvetettem az övéin, de nem akartam megmoccanni, mert ez azon ritka alkalmak egyike volt, mikor én ébredtem hamarabb.
Két napja jöttünk haza Teneriféről, az előzőt külön töltöttük, de nem bírtuk tovább egymás nélkül. Tegnap este már az ajtómon kopogtatott, és utána – a köszönésen kívül –, nem beszéltünk sokat. Újra és újra elmerültünk egymásban, az egész világ megszűnt létezni, csak mi voltunk, nekünk világított a Hold, legalábbis szerettem ezt hinni. De ami a legfontosabb, hogy együtt lélegeztünk, együtt lüktettünk… te jó ég, honnan jutnak eszembe ilyen furcsa hasonlatok?
Óvatosan megmozdultam, hogy láthassam az arcát. A haja szétterült a párnán, az arcába is hullott néhány tincs… Mennyire szerettem a haját tépkedni, amikor már úgy éreztem, felemészt a vágy. És ami a legfontosabb, hogy őt is beindítja, azt hiszem, szereti, ha kicsit durván nyúlunk egymáshoz. Nem tudom hibáztatni érte, mert én is. De azokat a pillanatokat is imádom, ha lágyan szeretkezünk, fogva tartva egymás pillantását, összekulcsolt ujjakkal, szinte ringatózva. Izgalmas, hogy sokszor nem tudom, éppen milyen hangulatban van. Ez általában csak közben derül ki. A szemem továbbsiklott az arcán. Az ajkai kissé elnyíltak, pont úgy, mint mikor valami nagyon kellemeset csinálok a testével.

Jégszilánkok - 8.

Sziasztok! És itt a várva várt 8. rész, nem is mondok róla semmit, mert nem akarom befolyásolni a véleményeteket... Nagyon fontos lenne, hogy megírjátok amit gondoltok, ha tetszett, ha nem. Előre is köszönöm! :)

*********************************************************************************

OLIVER

A nap már feltűnt a horizonton, mikor ébredeztem. A függönyön keresztül betörtek az éles fénysugarak, egyik csíkban apró porszemek kavarogtak vidáman. Ahogy kinyújtottam a kezem, éreztem, hogy a nap melegíti a bőrömet. A másik irányba fordultam. Bella még mindig aludt, amin mosolyognom kellett. Még senkivel nem találkoztam, aki ennyire imádja az alvást. A hátához húzódtam, majd a kezemre támaszkodtam, hogy felülről láthassam az arcát.
– Nem gondolod, hogy túl korán van még a reggeli merevedéshez? – szólalt meg váratlanul, álmosan dünnyögve.
– Egyáltalán nincs korán, és nem én irányítom – A számat a puha arcához érintettem, de mikor meg akartam csókolni az ajkait, eltolt magától.
– Fogat kell mosnom, meg zuhanyozni sem ártana – sorolta.
– És a teendőid listájában hányadik helyen szerepel a szex? – kérdeztem szemforgatva, de kicsit elhúzódtam tőle.
– A szex kivel? – kérdezett vissza, aminek köszönhetően könnyen eszembe jutott a tegnap éjszakai incidens, mikor azzal a spanyol faszival jött a szobához.
– A szállodaigazgató barátoddal, természetesen – feleltem gúnyosan.

Jégszilánkok - 7.

Sziasztok! Hétfő van, hozom a folytatást, és remélem, jól indult a hetetek :) Most szeretném kiemelni a két előolvasómat, bétámat, akármimet, mert nem tudok nekik elég hálás lenni. Becca, Brigi, sok- sok puszit küldök, és a hálám 1200 km távlatból is örökké üldözni fog titeket! ;) Ja, és a dudor dudorodik, vagy mi :D

A történettel kapcsolatban kíváncsian várom a véleményeket megjegyzés formájában, bízom benne, nem unjátok még a 18+-os részeket :) 

******************************************************************************

OLIVER

Nem léphettem le Bellával. Túlságosan feltűnő lett volna, ha követem a szállodába, miután több, mint egy fél órát töltöttünk kettesben a jéghideg vízben. Még jó, hogy közben egyikünk se fázott. Ahogy megrohantak az emlékek, azonnal elmosolyodtam, és csak reménykedhettem, hogy senki nem veszi észre. Éppen a szálloda felé tartottunk, mert a fiúk kajálni akartak, és amúgy már jócskán ebédidő volt. Arra gondoltam, hogy szólok Bellának is, de mikor beléptem a közös lakosztályunkba, azonnal feltűnt, hogy túl nagy a csönd. Végül az ágyon találtam rá, és olyan édesen aludt, hogy képtelen lettem volna felébreszteni.
Nem volt betakarózva, a pléd a lábára csavarodott, miközben aludt. Leguggoltam az ágy mellé, karjaimat a matracra támasztottam, és figyeltem, ahogy alszik. Hosszú, sötét szempillái kissé rezegtek. Azt akartam hinni, hogy éppen rólam álmodik. A felsője felcsúszott a hasáról, szabadon hagyta halványbarna árnyalatú bőrét, amit kedvem szerint végigpusziltam volna úgy, hogy egyetlen centit sem hagyok érintetlenül. Remélem, már nem kell sokáig várnom arra, hogy az enyém legyen, mert már nem bírom. Vettem egy mély lélegzetet, felegyenesedtem, és elindultam az étterem felé, hogy csatlakozhassak a többiekhez.

Jégszilánkok - 6.

Sziasztok! Először is, nagyon köszönöm a 29 feliratkozót, a sok megjegyzést, az eddigi, összesen több, mint 22ezer oldalmegjelenítést! :) Ismét egy hosszabb résszel jöttem, remélem, szeretni fogjátok. Bízom benne, hogy megint írtok kommenteket, mert nagyon jó őket olvasni, ezek azok a visszajelzések, amelyek után rohanok a géphez, hogy minél hamarabb elkészüljek a következő résszel. :) 

*********************************************************************************

OLIVER

Céltalanul járkáltam a tengerparton. A szél süvített a fülem mellett, pedig már a pulcsim kapucniját is a fejemre húztam. A séta során találkoztam néhány szerelmes párral, akik azt csodálták, ahogy a Hold megvilágította a sötét, zúgó tenger felszínét. Néhány másodpercig engem is elbűvöltek az ezüstösen csillogó habok, de aztán egy világító, vízkék szempár jelent meg gondolataimban. Dühösen folytattam az utamat, mert azt hittem, már elég messze vagyok tőle, hogy ne vágyjak az összes létező, tökéletes porcikájára. Milyen ostoba vagyok! Jócskán eltávolodtam már a szállodától, és egyre kevesebb embert láttam, úgyhogy leültem a homokba, felhúztam a térdeimet és rátámasztottam az államat. Reméltem, egy kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal.
Úgy hittem, annál már nem lehet jobb, mint mikor csókolóztunk a sötétben, hónapokkal ezelőtt. Aztán újra megcsókolt, és én újra eszemet vesztettem, ha lehetséges még inkább, mint az első alkalommal. Talán nem volt helyes, hogy nem árultam el, én voltam az a raktárban, de arra vágytam, ő maga találja ki. Ha neki is akkora élmény volt, emlékeznie kell rám – ezt mondogattam magamban, és reménykedtem, hogy rá fog jönni, ha csókolózunk. Ez így is történt, de utána kaptam egy pofont és bezárkózott a fürdőbe. Talán megérdemeltem, talán nem, mindenesetre muszáj volt eljönnöm onnan. Minden egyes percet, amit vele töltöttem – de közben nem lehetett az enyém -, kínzásnak éreztem, és már nem tudtam, meddig vagyok képes elviselni ezt a lehetetlen állapotot.

Jégszilánkok - 5.

Sziasztok! Örömmel olvastam a megjegyzésekben, hogy ezt a történetet és szereplőket is egyre jobban szeretitek :) Imádom a kommentjeiteket olvasni, úgyhogy ha elolvastátok a részt és van időtök, kérlek, pötyögjetek be 1-2 mondatot. Jó olvasást!

*********************************************************************************

OLIVER

Mikor kiszálltunk a taxiból, az volt az első gondolatom, hogy nem akarok visszamenni a hidegbe, a napsütést szeretném érezni a bőrömön, ha lehet, egész évben. Azonnal levettem a pulcsimat, és az érzésre koncentráltam, ahogy átmelegszem, miközben a lágyan lengedező szél simogatja a meztelen karomat. Tenerifén február végén is jóval húsz fok felett volt a hőmérséklet, aminek talán én örültem a legjobban.
  Megvártuk, amíg a másik taxi is megérkezik a többiekkel, és csak ezek után léptünk be a négycsillagos hotel légkondicionált előterébe. Bella éppen a papírokat kereste ki a táskájából, amivel igazolhatjuk a foglalást. Ő intézett mindent, nekünk csak követnünk kellett, és máris megérkeztünk a mennyországba. Figyeltem, ahogy a recepciós pulthoz siet, miközben a farmere észveszejtően feszült a hátsóján, a lenge fehér pólója alatt – ami lecsúszott a válláról, és látni engedte mindig napbarnítottnak tűnő bőrét -, jól kivehető volt, hogy fekete melltartót visel. Igen, én már nagyon is a mennyországban éreztem magam, pedig még meg sem mártóztam a tengerben. Magamban fohászkodtam, hogyha lehet, legyen melegebb, és ennél is kevesebb anyag takarja a csodálatos testét.

Jégszilánkok - 4.

Sziasztok! Éééés itt is a 4. rész. Kicsit hosszabb lett, mint úgy általában, de remélem, nem gond :)

*********************************************************************************

BELLA

Nad lakásában, a kanapén összebújva ültünk, amit én választottam ki neki, évekkel ezelőtt egy katalógusból. Valójában a kis apartmant is együtt találtuk meg, és mindketten beleszerettünk, mikor megnéztük, akkor még teljesen üresen. A berendezés az én feladatom volt, és nagyon örültem, hogy mindenben szabad kezet kaptam. Azt mondta, nem ért hozzá, és szívesen rám bízza az egészet.
Nad rendületlenül simogatta a fejemet, és néha, mikor egy-egy kényes ponthoz értem a történetben, puszit is adott a homlokomra. Részletesen, majdhogynem szó szerint elmeséltem neki a szüleimmel folytatott beszélgetést, és ő némán végighallgatott, majd biztosított arról, hogy jól döntöttem, amikor ennyire nyilvánvalóan kiálltam Kade mellett.
– Attól, hogy ők minden kapcsolatot megszakítottak vele, neked nem kell. Ő a testvéred, normális, hogy érzed a köteléket – nyugtatgatott, és felhúzta lábait a kanapéra, hogy kényelmesen az ölébe feküdhessek. A fejem a combjára hajtottam, összegömbölyödve élveztem, hogy a hajamat piszkálja. Lenézett rám, sötét tincsei két oldalt előre hullottak, de a félhomályban is láttam, hogy mosolyog. – Büszke vagyok rád – jelentette ki meggyőződéssel.

Jégszilánkok - 3.

Sziasztok! Hoztam a folytatást, és minden visszajelzésnek örülök :) Jó olvasást!

*******************************************************************************

BELLA

Ahogy beléptem Lou-val a kis helyiségbe, éppen azon morfondíroztam, hogy milyen jó lehetőség ez számomra. Csak nemrég fejeztem be az egyetemet, és bár rögtön állást kaptam egy jó nevű cégnél, azért ott motoszkált bennem, hogy többféle munkakörben is kipróbálnám magam. Az, hogy menedzseljek egy éppen feltörekvő zenekart, nagyon izgalmasnak ígérkezik. Persze, amikor kitaláltam, az motivált, hogy több időt tölthessek a testvéremmel, de rájöttem, hogy ebből még más előnyöm is származhat.
Mikor észrevettek minket, azonnal felénk fordultak, és Lou a falhoz húzódott, hogy beszélhessek. Az üdvözlés után azonnal a tárgyra tértem volna, de akkor észrevettem egy fiút. Mondjuk, elég feltűnő jelenség volt a szöszi hajával – melyet a feje közepén hosszan, két oldalt röviden viselt –, de a szája csábos mosolyba húzódott, amit hirtelen nem tudtam hová tenni. A pasik sokszor bámultak meg – ehhez már régen hozzászoktam –, de az ő sötét tekintetében volt még más is, amit eddig nem láttam. Úgy méregetett, mintha minden titkomat ismerné, és fene tudja miért, de néhány pillanat alatt zavarba hozott. Pedig egy kezemen össze tudnám számolni, ez 24 év alatt hány embernek sikerült. Egy pillanatra lenéztem a földre, és mikor újra a kis társaság felé fordultam, ismét mosolyogtam, de azért erősen koncentráltam, nehogy a szöszi felé pillantsak, akár véletlenül is.

Jégszilánkok - 2.

Sziasztok! Hoztam a 2. részt, remélem, még itt vagytok és olvassátok. Ma este a Szereplők menüpont is feltöltődik tartalommal. :)

*******************************************************************************

OLIVER

Este már vacsorázhattam, bár lehet, jobban jártam volna, ha nem kell megkóstolnom a kórházi kosztot. Turkáltam az ízetlen ételben, és egyre inkább elment az étvágyam.
– Ha hamar meg akarsz gyógyulni, rendesen kell enned – hallottam az ismerős hangot, mire azonnal a fülemig szaladt a szám.
– Lou – nyögtem áhítattal, mire odarohant az ágyamhoz és megölelt. Óvatosan húzott magához, tisztában volt vele, hogy egy nagy és sajgó vágás van a testemen.
– Ha még egyszer meg mersz halni, esküszöm, megöllek! – fenyegetett könnyezve, én pedig nem bírtam ki, hogy el ne nevessem magam. A varratok fájóan megfeszültek, és lihegve, még mindig a kacagással küzdve feküdtem vissza a párnára.
– Basszus, Lou, te ki akarsz nyírni – nyögtem, és vigyorogva néztem rá.
– Hát persze, miután megmentettelek – felelte dacosan. – Ne csinálj velem ilyet máskor, megértetted?
Szófogadóan bólintottam, miközben néztem, ahogy leült az ágy mellé készített székre. A szeme csillogott, a mosolya igazi és gyönyörű volt, ráadásul néhány lila foltot láttam a nyakán. Le sem tagadhatná, hogy szerelmes.

Jégszilánkok - 1.

Sziasztok! Itt is az első rész, remélem, szeretni fogjátok :) Jó olvasást!

****************************************************************************

BELLA

        Az eső hangosan kopogott a taxi tetején, mikor bekanyarodtunk abba az utcába, ahol lakom. Beletúrtam a táskámba az esernyőm után kutatva, hogy amint megállunk és kifizetem a fuvart, azonnal kiszállhassak, megfelelően felkészülve az időjárás viszontagságaira. De arra nem számítottam, hogy a szél azonnal belekap az esernyőmbe, és kifordítja azt. Hiába rázogattam, és markoltam bele a vászon szélébe, mit sem értem vele. A frizurám elázott, a sminkem szétfolyt, mire kinyitottam a bejárati ajtót. A sötétkék Tamaris bokacsizmámban tocsogott a víz, és reszkettem a hidegtől, mégis, lift helyett inkább gyalog másztam fel a harmadik emeletig, hátha kissé átmelegszem. A portás kedvesen üdvözölt, és az esős télre panaszkodott, mintha ezzel enyhíteni tudná a bosszúságomat.
        A kocsim még a szerelőnél volt, mert pár napja egy őrült belehajtott a pirosnál. Reméltem, hogy a kikalapálás után jobb lesz, mint új korában. Apa persze azonnal felajánlotta, hogy vesz egy másikat, de nehezen váltam meg a régi, kedves tárgyaimtól. Hiába volt legalább ötven pár cipőm, akkor sem dobtam ki a régieket, sőt, néhányat még alkalomadtán hordtam is, ha megfelelőnek éreztem. A kocsim is ilyen volt. Egyfajta kedvenc tárgy, melyet addig nem akartam kiselejtezni, míg teljesen tönkre nem megy. Ez lehetett az oka, hogy a lakásomban ízléstelenül keveredtek a modern dolgok a régiekkel.

Jégszilánkok - Prológus

Sziasztok! Amint ígértem, meghoztam a prológust az új történethez, és most nagyon izgulok, mit fogtok hozzá szólni :)

*********************************************************************************

OLIVER

        Kis híján beestem a sötétbe burkolózó raktár ajtaján, és nem volt erőm ahhoz, hogy kitapogassak valami széket vagy asztalt, amire leülhetnék. Zihálva a falnak támaszkodtam, aztán lecsúsztam, amíg a hátsóm a hideg követ nem érte. A fejem a felhúzott térdeimre hajtottam, és mikor erősödött a fájdalom, bele kellett harapnom a számba, mert eszemben sem volt kiabálni vagy nyöszörögni. Vér ízét éreztem a nyelvemen, de legalább sikerült csöndben maradnom. Volt még majdnem egy órám a koncertig, és igyekeztem egyedül összeszedni magam, mert nem akartam, hogy a többiek megtudják, rosszul vagyok. Amikor kicsit enyhült a szorítás a mellkasomban, felálltam, és lassan, tapogatózva kerestem egy asztalt, aminek a lapjára felülhettem. Még mindig úgy lihegtem, mint aki néhány másodperce futotta le a maratont, de már több-kevesebb sikerrel ki tudtam egyenesedni.
        A fenébe az egésszel, nem akartam még meghalni! Élni akartam, énekelni az embereknek, még egy rakás nőt ágyba csábítani, aztán egyet örökre megtartani. Huszonhat éves koromra rá kellett döbbenjek, hogy baromira hiányzik a szerelem az életemből. Időre volt szükségem, nem lehet itt vége.

Összeforrt Szilánkok - Forradások V/4.

Sziasztok! Még nekem is furcsa, de elérkeztünk az ÖSZ utolsó részéhez... Remélem, szeretni fogjátok, és az új történet, a Jégszilánkok során is velem tartotok majd. Nagyon megköszönném, ha 1-2 mondatban összefoglalnátok, hogy tetszett az egész sztori, kíváncsi vagyok, milyen érzéseket váltott ki belőletek. Jövőhéten már hozom is a prológust a Jégszilánkokhoz :)

********************************************************************************

Egész szombat délután úgy jártam-keltem a lakásban, mint aki begolyózott. Takarítottam, főztem ebédet, mindezt azért, hogy lefoglaljam magamat. Előző este írtam üzenetet Bellának, hogy tudjon róla, Elden is ott lesz a bárban. Azt válaszolta, hogy ez nem akadályozhatja meg abban, hogy találkozzon a testvérével.
- Minden rendben? - settenkedett mögém Kade a konyhában, majd átkarolt, és belepuszilt a nyakamba.
- Persze – suttogtam, megfordultam, és máris simultam az ölelésébe. A ruhájának öblítő illata, és a testéből áradó természetes aroma azonnal megnyugtatott… hogy aztán újult erővel törjön rám a vágy.
- Minek mosogatsz kézzel? Tudtommal van mosogatógépünk – értetlenkedett, mire egy kis habot kentem az arcára.

Összeforrt Szilánkok - Forradások V/3.

Sziasztok! Remélem, még nem unjátok Lu-lu és Kade történetét :) Ezt leszámítva már csak egy fejezet van, de ne aggódjatok, már készül a következő "Szilánkok" történet.
Ha olvassátok, kérlek, hagyjatok magatok után valami nyomot. 

*******************************************************************************

- A fenébe, megint összekarmoltalak – jegyeztem meg bosszankodva, ahogy láttam, hogy Kade is az elszenvedett sérüléseket nézi a vállán, a nyakán, a mellkasán, és igyekezett úgy fordulni, hogy a fenekén lévőket is megvizsgálhassa a hálószoba tükörben.

- Szólhattál volna, hogy egy vadmacskával költözök össze – fordult felém vigyorogva.

Na igen, akármennyire is hihetetlen, egy hónap után úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk, és ennek örömére éjjel egy fergeteges szexpartit csaptunk, onnan a sok vörös csík az egész testén. Nem volt időm sokat morfondírozni, máris ott termett mellettem, és befeküdt a paplan alá, amivel én takaróztam.

Összeforrt Szilánkok - Forradások V/2.

Sziasztok! Ahogy ígértem, itt az új rész. Remélem, sok vélemény fog érkezni, mert még nem volt olyan fejezet, amit ennyiszer átírtam volna, bízom benne, végül valami jó sült ki belőle :)

**************************************************************************

A kocsiban volt időm gondolkodni. Mereven bámulta ki a szélvédőn, és próbáltam összeszedni, mi mindent akarok neki mondani. Hogy a múltkor meg kellett volna hallgatnom, ahelyett, ahogyan reagáltam a történtekre. Hogy nem kellett volna azonnal elítélnem úgy, mint ahogy azt az apja is tette vele évekkel ezelőtt. Az utolsó kilométereken türelmetlenül vártam, hogy végre kiszállhassak, felrohanhassak hozzá, és elmondhassam: bocsánatot akarok kérni. Aztán mikor végre ott álltam a ház előtt, megtorpantam és felmerült bennem, hogy mi van ha nem is rólam beszélt Nadnek? Nem, az nem lehet. Az őszi szél belekapott a hajamba, és felnéztem az égre, ahol a felhők éppen gyülekeztek. Mielőtt meggondolhattam volna magamat, beléptem a lépcsőházba, és egy magas férfi majdnem elsodort.

Összeforrt Szilánkok - Forradások V/1.

Sziasztok! Megint hálálkodással kezdem, mert már 22 feliratkozóm van, és megleptetek néhány terjedelmes hozzászólással is, szóval nagyon köszönöm, és továbbra is érdekel a véleményetek :) A mai rész nem lesz túl hosszú, viszont már vasárnap hozom a következőt, úgyhogy kitartás.

*********************************************************************************

Remegtem, ahogy kiléptünk a rendőrség ajtaján, ahol nem sokkal azelőtt távol tartási végzést kértünk a vér szerinti apám ellen. Aaron magához húzott, átkarolta a vállamat és a tenyerével melegítette a felkaromat.
- Semmi gond, most már minden rendben lesz – azzal egy gyors puszit nyomott a fejem búbjára. Odabújtam hozzá, és el sem engedtük egymást addig, míg a kocsihoz nem értünk.
Tegnap este találkoztam vele… Azzal a férfival, aki tönkretette az életemet… aki megölte az édesanyámat. Odajött hozzám, és azt hitte, az újralátás örömeként meg fogom ölelni, talán még meg is iszunk együtt valamit. Ám a terve nem vállt be. Ehelyett pánikba estem és elrohantam, mire ő utcákon keresztül üldözött, és a nevemet kiabálta az éjszakába. Teljesen kiborulva tárcsáztam Aaron számát, és könyörögtem neki, hogy jöjjön el értem. Még azután is órákig sírtam, hogy hazavitt.

Összeforrt Szilánkok - Izzás IV/4.

Sziasztok! Meghoztam a IV. rész utolsó fejezetét, remélem, szeretni fogjátok. Még sosem voltam olyan izgatott egy rész miatt, mint most, úgyhogy remélem, vissza fogtok jelezni, hogy tetszett-e. Nagyon köszönöm a 17. feliratkozót, akik megtiszteltek a bizalmukkal :) Remélem, leszünk még többen is ;) 

Jó olvasást!

********************************************************************************

Az elején olyan könnyűnek tűnt az egész. Csak annyi volt a dolgom, hogy távol tartom magamat tőle, kizárom a gondolataimból és lefoglalom az agyam hasznos tevékenységekkel. A pasizás gondolatától felfordult a gyomrom, pedig Liz minden egyes telefonhívásában, vagy beszélgetésünkben ott lapult a kérdés, hogy mikor lépek már tovább. Az éjszakáim nem könnyítették meg a dolgomat. Sokszor álmodtam vele, és bár nem láttam az arcát, tudtam, hogy ő az. Talán éreztem az illatát, a testének melegét, de akárhogy is volt, csak ő lehetett az. Átkarolt, magához húzott, biztonságban éreztem magam vele. Olykor még meg is csókolt, a puha ajkai a számat súrolták, a nyakam hajlatát érintették olyan finoman, mint egy apró sóhaj. Szinte hallottam a hangját, ahogy felnyög, mikor hozzádörgölőzöm, éreztem a leheletét a bőrömön, és mikor felébredtem, egyedül feküdtem az ágyban. Haragudtam magamra, mikor néha le kellett törölnöm néhány könnycseppet az arcomról, de aztán újra megacéloztam magam, és napközben úgy tettem, mintha rég elfelejtettem volna Kade-et. Újra és újra felsorakoztattam magamban az ellene szóló érveket, a szívemet mardosta a gondolat, hogy miközben együtt voltunk, másra gondolt, és egyre dühösebb lettem rá.