2016. március 2., szerda

Jégszilánkok - 6.

Sziasztok! Először is, nagyon köszönöm a 29 feliratkozót, a sok megjegyzést, az eddigi, összesen több, mint 22ezer oldalmegjelenítést! :) Ismét egy hosszabb résszel jöttem, remélem, szeretni fogjátok. Bízom benne, hogy megint írtok kommenteket, mert nagyon jó őket olvasni, ezek azok a visszajelzések, amelyek után rohanok a géphez, hogy minél hamarabb elkészüljek a következő résszel. :) 
*********************************************************************************


OLIVER

Céltalanul járkáltam a tengerparton. A szél süvített a fülem mellett, pedig már a pulcsim kapucniját is a fejemre húztam. A séta során találkoztam néhány szerelmes párral, akik azt csodálták, ahogy a Hold megvilágította a sötét, zúgó tenger felszínét. Néhány másodpercig engem is elbűvöltek az ezüstösen csillogó habok, de aztán egy világító, vízkék szempár jelent meg gondolataimban. Dühösen folytattam az utamat, mert azt hittem, már elég messze vagyok tőle, hogy ne vágyjak az összes létező, tökéletes porcikájára. Milyen ostoba vagyok! Jócskán eltávolodtam már a szállodától, és egyre kevesebb embert láttam, úgyhogy leültem a homokba, felhúztam a térdeimet és rátámasztottam az államat. Reméltem, egy kicsit egyedül lehetek a gondolataimmal.
Úgy hittem, annál már nem lehet jobb, mint mikor csókolóztunk a sötétben, hónapokkal ezelőtt. Aztán újra megcsókolt, és én újra eszemet vesztettem, ha lehetséges még inkább, mint az első alkalommal. Talán nem volt helyes, hogy nem árultam el, én voltam az a raktárban, de arra vágytam, ő maga találja ki. Ha neki is akkora élmény volt, emlékeznie kell rám – ezt mondogattam magamban, és reménykedtem, hogy rá fog jönni, ha csókolózunk. Ez így is történt, de utána kaptam egy pofont és bezárkózott a fürdőbe. Talán megérdemeltem, talán nem, mindenesetre muszáj volt eljönnöm onnan. Minden egyes percet, amit vele töltöttem – de közben nem lehetett az enyém -, kínzásnak éreztem, és már nem tudtam, meddig vagyok képes elviselni ezt a lehetetlen állapotot.
Megfordult a fejemben, hogy elmegyek egy szórakozóhelyre és megfektetek valami dögös csajt, mert már kurvára hiányzott a szex, és Bella abszolút nem könnyítette meg a dolgomat. Csak az a baj, hogy akárkit szednék fel, a nyomába sem érhetne, bármilyen csinos. Attól tartottam, kezdek többet is érezni iránta. Már nem csak tetszett, és ez kicsit megijesztett. Újra felidéztem magamban a pillanatot, amikor a tetkóimat nézte, és ahogy az ajkai a bőrömet érintették.
– Úszni akarok! – hallottam egy vidám férfihangot, és a tulajdonosa nem lehetett messze. Oldalra fordítottam a fejem, ahol két alakot tudtam kivenni, csupán néhány méterre tőlem. A szemem már hozzászokott a sötéthez, így láttam, hogy férfi térdel a földön, és egy alacsonyabb, göndör hajú csaj botladozik utána a homokban, hogy segítsen neki.
– Minden rendben? – mentem oda hozzájuk, mert a férfi még mindig nem kelt fel a földről.
– Persze, csak sokat ivott – magyarázta a lány, de azért örömmel fogadta, hogy megkérdeztem. Leült a társa mellé és próbálta arra ösztökélni, hogy ő is tegye ugyanezt. A lány felém nyújtott egy meggyújtott cigit, és mikor tanácstalanul ránéztem, annyit mondott, mintha egy óvodáshoz beszélne: – Mariska.
Elvettem a kezéből, és mélyen megszívtam a füves cigit. Igaz, már elbaszódott ez az este, de talán valahogy kellemesebbé lehetne tenni.
– Oliver vagyok? És ti? – nyújtottam vissza a parázsló spanglit, miközben lassan kifújtam a füstöt.
– A bátyám, Gary, én Michelle vagyok. Ülj le! – paskolta meg maga mellett a homokot. – Téged mi szél hozott errefelé? Úgy értem, egyedül…
– Gondolkodnom kellett, és azt akkor tudok a legjobban, ha egyedül vagyok – vallottam be teljesen őszintén.
Michelle elnevette magát, és beleszívott a cigibe, mielőtt újra felém nyújtotta.
– Akkor remélem, mostanra mindent átgondoltál, mert én nem tervezem, hogy magadra hagyjalak, Oliver. – A nevem lassan, elnyújtva ejtette ki, és utána az arcomba fújta a füstöt. Flörtölt velem, és ez most nagyon tetszett. Általában nem szerettem az erőszakos, nyomulós csajokat, de Michelle valahogy megfogott a laza stílusával. Mondjuk, lehet, a drog is némi szerepet játszott ebben, nem csak a személyisége.
Gary végre lehasalt a földre, majd a hátára fordult, és úgy tűnt, hogy aludni szeretne.
– Kivel vagy itt?
– A zenekarommal. Valójában dolgozom, nem nyaralok – feleltem, és hátul megtámaszkodtam a kezeimmel.
– Hű... – nézett rám elmélázva. – Ha zenekarod van, akkor te lehetsz az összes nő álma.
Nevettem a helyzet komikumán. Az egyetlen lánynak, aki érdekelt, valószínűleg csak a rémálmaiban szerepelek.
– Aranyos vagy, de nem hinném. Ti ketten vagytok itt?
– Nem. Itt vannak még Gary haverjai is, de ők a bárban maradtak. Itt van nem messze, két utcányira, és tuti a hely.
Bólogattam, de nem vágytam a tömegre és a hangos zenére. Sokkal jobb volt most a tenger morajlását hallgatni, ahogy a nagy hullámok a szikláknak csapódnak, vagy a partot nyaldossák, hogy aztán halk zúgással visszavonuljanak.
– Szerelmi bánat? – kérdezte Michelle, és felém nyújtott egy üveg sört. Megráztam a fejem az ajánlatra, és tovább bámultam a vizet.
– Olyan szerelemé, ami még el sem kezdődött. Létezik ilyen?
– Viszonzatlan érzések?
– Nem. Tudom, hogy ő is kedvel, de mégis… valahogy nem alakulnak köztünk a dolgok – vázoltam fel a helyzetet, miközben a homokba rajzolgattam egy nagyobb kővel.
– Lefektetted már?
Meglepődtem a kérdésen, és bárkitől közönségesnek hangzott volna, tőle mégsem volt az. Talán a hangsúly, ahogy kérdezte… Nem volt provokáló, se túlzottan kíváncsiskodó. Mintha egyszerűen csak érdekelné a történet, vagy segíteni próbálna, de ehhez meg kellene tudnia a pontos részleteket.
– Öh… nem.
És innentől nem volt megállás, mindent elmondtam neki, ami Bella és köztem történt. Jól esett kiönteni a szívemet valakinek, akit alig ismerek, aki nem ítélkezik, és nem is akar minket mindenáron összehozni, csupán csöndben ül és hallgat. Tudtam, Lou-nak is elmondhatnám mindezt, de ő egy hatalmas rózsaszín ködben lebeg éppen, nem tudom, mennyire tudná átérezni a dolgaimat. Michelle időközben újabb cigit csavart, és miután meggyújtotta, felváltva szívtuk el. A végére már egész jó lett a hangulatom. A telefonom kijelzőjén meglestem az időt, és csodálkozva fedeztem fel, hogy már elmúlt éjfél.
– Vissza kéne mennem a szállodába. Holnap este fellépünk, és addigra ki kell pihennem magam – néztem rá, és már álltam is fel. Lesöpörtem magamról a homokot, majd kinyújtóztatom a lábam, mert eléggé elgémberedtek a végtagjaim. – Veletek mi lesz? – fordultam a még mindig alvó fiú felé.
– Felébresztem, és mi is visszamegyünk a szállásra – felelte, és próbálta finoman keltegetni a testvérét. Garynek nem tetszett, hogy felébresztették, de azért felkászálódott, és valamivel józanabbnak tűnt, mint egy órája.
– Akkor jó éjt! Köszönöm, hogy meghallgattál – tettem még hozzá mosolyogva.
– Érdekes volt a történet – felelte ő is vigyorogva, miközben a testvérét támogatta. – Remélem, még csak most jön a java.
– Meglátjuk. Szia! – búcsúztam el, és mikor megbizonyosodtam róla, hogy meglesznek nélkülem, elindultam visszafelé a parton.
Halkan nyitottam ki a szoba ajtaját, és gyorsan a fürdő felé vettem az irányt, hogy lezuhanyozzak. Mikor a fogmosással is végeztem, beléptem a nappaliba, és örömmel láttam, hogy Bella a kanapéra tett nekem egy párnát meg egy takarót. A háló felé pillantottam, és mire észrevettem magam, már a boltívnél jártam, ahol végül megtorpantam. Az ablakon bevilágító holdfényben pontosan ki tudtam venni, hogy a hasán fekszik, a takaró lecsúszott a derekára, a haja pedig szétterül a párnán. Olyan nyugodtnak tűnt, miközben én abban sem voltam biztos, hogy el tudok majd aludni. Visszamentem a kanapéhoz, és próbáltam kényelmesen elhelyezkedni. Órák teltek el, míg végre rám talált az álom.
Arra ébredtem, hogy odakint már hétágra süt a nap. Felmordultam, és átfordultam a másik oldalamra, hogy ne világítson a szemembe az erős fény. Melegem is volt, ezért nyűgösen lerugdostam magamról a takarót, és talán még egy fél órára visszaaludtam. Kitapogattam a telefonomat, és megnéztem az időt. Már majdnem kilenc volt, úgyhogy felültem, mert nem volt értelme tovább fetrengeni. Megnéztem az e-mailjeimet, és közben vigyorogva hallgattam, ahogy Bella ébredezés közben édesen nyöszörög. Úgy tűnt, a reggel nem a kedvenc napszaka. Hallottam, ahogy kicaplat a fürdőbe, és úgy gondoltam, ideje  nekem is felöltözni. Felvettem egy rövidujjú inget meg egy farmert, és mikor Bella végzett, én is bezárkóztam a fürdőbe, hogy kicsit rendbe szedjem magam. Mikor kinyitottam az ajtót, egy eléggé váratlan kép fogadott. Bella egy farmersortban és halványkék felsőben állt a nappali közepén, ami csak még inkább kiemelte a szeme színét, de a legfurcsább az volt, hogy a tegnapi pólómat szorongatta a markában. Figyeltem, ahogy az orrához emeli az anyagot, és közben úgy mosolyog, mint aki megnyerte a főnyereményt.
– Tetszik az illatom? – Nem bírtam ki. Nem tudtam úgy tenni, mintha észre sem venném, csak hogy megkönnyítsem a dolgát.
Bella kezéből kiesett az anyag, ahogy felnézett rám, és annyira ártatlannak tűnt a pillantása, hogy majdnem elhittem, egészen véletlenül került hozzá a ruhám.
– Te füveztél? – szegezte nekem a kérdést. Okos lány. Kérdésre kérdéssel válaszol, csak hogy elkerülje a kellemetlenséget.
– Ha igen, akkor mit lesz? Fel akarsz jelenteni? – kíváncsiskodtam makacsul.
Bella beletúrt a hajába, és lassan hátrasimította a tincseket. Láttam, hogy gondolkozik valamin, de nehezen jut dűlőre.
– Meg kéne beszélnünk, ami tegnap történt – bökte ki végül.
– Egyetértek. Szeretnék bocsánatot kérni, hogy nem szóltam előre, de be kell látnod, elég hülyén jött volna ki, ha azt mondom, miután bemutatkozol: „Örülök, hogy megismerhetlek. Mellesleg én voltam az az ellenállhatatlan pasi, akivel smároltál a sötétben” – vigyorogtam.
– Basszus, Oliver – csóválta a fejét rosszallóan. – Muszáj mindenből viccet csinálni?
Már tudtam, hogy igazából nem haragszik rám, egyszerűen csak nem tudott mit kezdeni ezzel a furcsa helyzettel.
– Este megbeszéljük. Most reggelizzünk, aztán irány a part! – mondtam neki, mire olyan élénken csillant fel a szeme, mint egy kislánynak. Tetszett, hogy ilyen apróságoknak ennyire önfeledten tud örülni.
– Jó ötlet – helyeselt, és már kapta is fel a napszemüvegét, hogy elinduljunk a szálloda éttermébe.
Svédasztalos reggeli volt, mi pedig a teraszon foglaltunk helyet, míg a többiek lassan szállingóztak le a szobákból. Paul valami spanyol csajjal töltötte az estét, és egy kukkot sem értettek abból, amit a másik mond, de állítása szerint így is teljesen jól kijöttek egymással. Hát igen, a lepedőakrobatikának egyetemes a nyelve. Bellára pillantottam, aki éppen egy péksütit tüntetett el a tányérjáról, egy nagy adag narancslé kíséretében. Vajon milyen nyelven kéne a tudtára adnom, hogy már nem bírom nélküle?

BELLA

Amikor visszatértem Kade-del a koktélokkal, váratlan kép fogadott. Lou éppen Oliver hátát kente be naptejjel, és villámcsapásként ért a felismerés, hogy a féltékenység elborítja az elmémet. Én akartam a bőrébe masszírozni a kókuszillatú krémet, de úgy látszik, erről már lekéstem. Odasétáltam hozzájuk, és Oliver felé nyújtottam a színes löttyöt. Mikor tanácstalanul nézett fel rám – hiszen ő nem kért semmit –, hozzátettem:
– Alkoholmentes.
Először csak nagyokat pislogott, aztán hálásan elmosolyodott. Tudom, hogy nem ihat alkoholt, hiszen láttam, hogy reggel magába tömött legalább háromféle gyógyszert, és amúgy is mondta már.
– Köszönöm.
Bólintottam. Kibújtam a cipőmből meg a sortból, és a pólómat is ledobtam a táskámra, hogy aztán kényelmesen elhelyezkedhessek a napozóágyon. A hatalmas ernyőnek köszönhetően az arcom az árnyékban maradt, de azért a szememre csúsztattam a napszemüveget, hogy feltűnés nélkül bámulhassam őt. Mikor Lou befejezte a ténykedést, és elvette Kade-től a felé nyújtott italt, Oliver végre felém pillantott. Láttam rajta az apró jeleket, amik egyértelművé tették, tetszik neki, amit lát. Megmarkolta a napozóágy könyöktámaszát, a mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt, miközben az ajkát harapdálta elszántan. Meg akarom csókolni. Meg kell csókolnom!
Azonban elkeserített, hogy a mellkasát igyekezett eltakarni a törölköző csücskével, mintha annyira szörnyű lenne az a sebhely. Odaléptem mellé, és egy hirtelen mozdulattal felhajtottam az anyagot. Először megkövülten, majd morcosan nézett rám, de mielőtt hangot adhatott volna a nem tetszésének, én kezdtem beszélni:
– Úszunk? – kérdeztem, mintha semmit nem vettem volna észre a reakciójából.
Mikor bólintott, máris a víz felé vettem az irányt. Hátranéztem, Oliver éppen összefogta a haját egy hajgumival, hogy ne legyen vizes. Már a lábujjaimat nyaldosta a tenger, megtorpantam, és megvártam, hogy utolérjen. Lassan lépkedtem egyre beljebb, mert a víz nem volt valami meleg, sőt. Az egész testem libabőrös lett tőle.
– Kicsit hideg – fordultam Oliver felé vigyorogva, aki csak megvonta a vállát, és mikor már derékig ért a víz, gondolkodás nélkül alámerítette a testét.
– Versenyezzünk! Attól felmelegszel – mondta, és a következő pillanatban már úszott is, úgyhogy vettem egy mély lélegzetet, és a felszín alá merültem.
A levegőt kapkodva próbáltam kompenzálni, mennyire fázom, de elindultam Oliver után, aki már elhagyta a strandolókat, és úgy úszott a tengerben, mintha mindig is ezt csinálta volna. Egy pillanatra eszembe jutott Elden, de dühösen elhessegettem a képet, és csak Oliver szőke fejére koncentráltam, meg arra, ahogy a napfény megcsillant a haján. Néha hátranézett, hogy követem-e. Szorosan a nyomában voltam, észre sem vettem, hogy mennyire eltávolodtunk a parttól. A hullámzás egyre nehezebbé tette az úszást, és meglepve tapasztaltam, hogy nem ér le a lábam. A szívem hevesen kezdett dörömbölni a bordáim alatt, miközben elvékonyodott, kétségbeesett hangon Oliver nevét kiáltottam.
Bepánikoltam a víztől. Olyan régen történt már, hogy szinte elfelejtettem, de a tudatalattimnak úgy tűnik, jobb az emlékezőképessége. Már nem is hallottam a hullámok morajlását, csupán a dobogást a fülemben, miközben hiába ziháltam, alig kaptam levegőt. Az izmaim égtek, és azzal fenyegettek, hogy cserbenhagynak a nyílt vízen. Összeszedtem minden erőmet, és kiabáltam, ahogy a torkomon kifért:
– Oliver!
Végre hátrafordult, de akkor jött egy hatalmas hullám, és lehúzott a mélybe. Esélyem sem volt. Némaság vett körül minden oldalról, de láttam a fénysugarakat áttörni a vízen. Hiába próbáltam feltörni, a múlt emlékei mázsás súlyként nehezedtek a bokámra. Nem akartak elengedni. Újra kislány voltam, aki a medence mellett játszadozva a testvérével labdázik, aztán elveszti az egyensúlyát, és hátraesik. Akkor még nem tudtam úszni, most pedig valahogy nem ment, mintha újra négy éves lennék.
 Már kezdtem megszokni ezt a furcsán idilli állapotot, mikor egy kar megragadott, és felhúzott a felszínre. Amikor újra kaptam levegőt, köhögni kezdtem, kapálóztam, és azt hiszem, néhányszor alaposan bokán rúgtam a megmentőmet.
– Bella, nyugi! A fenébe már, ne rugdoss! – Valaki lefogta a kezeimet, magához szorított, és erősen tartott. – Itt vagyok, nincs semmi baj. Mindjárt kiviszlek – suttogta megnyugtatóan, és akkor vettem észre, hogy ő is olyan hevesen liheg, mint én. Pislogtam még néhányat, most már mozdulatlanul, és végre sikerült felfognom, hogy Oliver ölel magához, és próbál megnyugtatni. Amikor meglátta az értelmet a szemeimben, kissé megkönnyebbült. – Jól vagy?
Csak hevesen bólogattam, hang nem jött volna ki a torkomon.
– Oké. Ki tudsz úszni, ha melletted vagyok? – kérdezte, ahogy ott lebegtünk a víz felszínén, ami néhány perce magába szippantott. Megköszörültem a torkom, hogy válaszolni tudjak.
– M...még várjunk egy kicsit – dadogtam, mert időközben elkezdtem remegni, mint egy nyárfalevél.
– Jó. De… miért jöttél utánam, ha…? – kíváncsiskodott, mire félbeszakítottam a kérdést.
– Tudok úszni! – vágtam rá dühösen. – Nem az a baj. Kiskoromban beleestem egy medencébe, és most bepánikoltam a mély víztől. Ennyi.
– A fenébe, nagyon rám ijesztettél! – cseszett le egy kissé ingerülten. – Én is úgy remegek, mint te… basszus!
– Sajnálom – szabadkoztam lefelé görbülő szájjal, mire egy apró mosollyal válaszolt.
A karjaimmal a nyakába kapaszkodtam és élveztem a testéből áradó hőt, mert kicsit fáztam már. Végre kezdtem megnyugodni, és tudatosult bennem, hogy az egyik tenyere a fenekemen, a másik a derekamon nyugszik. Meztelen bőrünk elég nagy felületen összesimult, és mikor a lábaimat szorosan a dereka köré fontam, néztem, ahogy a pupillái kitágulnak. Nem mozdultunk, egyedül Oliver tempózott a víz alatt, amúgy csak beleolvadtunk egymás pillantásába. Éreztem, hogy a lábaim között az erekciója egyre nagyobb méretet ölt. Bennem pedig teljesen a vágy vette át az előbbi ijedtség helyét.
Megmozdítottam a csípőmet, hozzádörgölőztem odalenn. Először megütközve nézett, majd halk sóhajok hagyták el a száját. Még egyszer megismételtem a mozdulatsort, és mikor szétnyíltak az ajkai, lassan közéjük csúsztattam a nyelvemet. Sós íze volt a tengertől, de olyan lelkesen faltam, mintha soha nem kóstoltam volna finomabbat. Belenyögött a csókba, és közben mindkét tenyerét a fenekemre tette, hogy erősen belém markolhasson. A szája elhúzódott, aztán a keze kettőnk közé csúszott, majd picit oldalra igazította a bikinim alsóját.
– Nem baj, ha…? – kérdezte, mire hatalmasat dobbant a szívem.
Megcsóváltam a fejem.
– Nem baj, csak… csináld már! – válaszoltam kicsit türelmetlenül, vigyorogva.

Mélyen a szemembe nézett, mielőtt az ajkai a nyakamat vették volna célba. Néha erősen harapott, de általában csak őrjítően szexin csókolta a bőrömet. A keze végre megmozdult, és ujjaival óvatosan kitapogatta a csiklómat. Alig ért hozzám, és máris mély nyögés tört fel belőlem. Éreztem, hogy a nyakamba nevet, mielőtt rátapadt volna, hogy erősen szívja a bőrt, és a keze is munkához látott. A vállára hajtottam a fejem, és megállás nélkül nyöszörögtem. Lustán harapdáltam szeplős vállát, és hátul kibontottam a haját, hogy az ujjaimat a szőke fürtök közé futtathassam. Azonban a kezem hamar elakadt, és Oliver halkan felszisszent, mikor véletlenül meghúztam a tengervíztől összegubancolódott haját.
– Bocsánat – szabadkoztam azonnal, de ő csak gyorsan a számra tapasztotta az ajkait, hogy megmutassa, nem haragszik. Lassan simogatott, az ujjbegyei alig érintettek, de ez bőven elég volt, hogy apró, áramütésszerű impulzusok induljanak ki a hasam aljából. – Erősebben! – dünnyögtem a fülébe, és hogy cselekvésre sarkaljam, újra a farkának dörgölőztem, mint egy hízelgő cica. Elértem a célomat, mert felmordult, és az ujjait erősen a csiklómra szorította, miközben egyre gyorsabban lélegzett. A szabad kezével valahogy bejutott a melltartóm alá, hogy egyúttal ott is kényeztessen. Közben a lába abbahagyta a mozgást. Körbenéztem. A tenger kijjebb sodort minket, egy sekélyesebb részre, de a strandtól kissé távolabb, így még mindig messze voltunk a fürdőzőktől.
– Így jó, édes? – kérdezte, mire hevesen bólogattam. Újabb kéjhullám söpört végig a testemen, amikor meghallottam vágytól elmélyült hangját, miután csukott szemmel nyelt egyet : – Meg akarlak dugni, keményen, és az se érdekel, ha holnap nem tudsz majd járni vagy ülni. Hmm… – dünnyögte, és egy pillanatra a fogai közé csípte az ajkamat. Felnyikkantam a bennem támadt forróságtól. – Arra vágysz, hogy teljesen kitöltsem a szűk kis puncidat, ugye?
Reméltem, hogy nem vár választ, mert nem is tudtam volna megszólalni, hiszen őrjítő sebességgel közeledtem az orgazmus felé. Már majdnem elértem, mire megállt a simogatásban, elhúzta a kezét, és amikor meglátta a kétségbeesett grimaszomat, halkan felnevetett.
– Oliver, kérlek! – nyöszörögtem magamból kikelve, és majdnem elsírtam magam. – Miért csinálod ezt?
– Nyugi, bízz bennem! Meg akarom ismerni a tested, mielőtt megint úgy döntesz, hogy ellöksz magadtól – suttogta a fülembe, de a hangjában nem volt semmi rosszallás, csak kimondta, ami éppen az eszébe jutott.
A keze minden porcikámat bejárta, amit csak elért, és sokszor sóhajokat meg nyöszörgéseket váltott ki belőlem. Kínzott, de ez a kín keserédes volt. Teljesen ki voltam neki szolgáltatva, pontosan azért ezt az időt választotta a felfedezésekre. Ismerkedett a combommal, a térdhajlatommal, a derekam vonalával, a melleim alakjával, egyszerűen mindennel. Ami a legfurcsább volt, és engem is meglepett, hogy sokkal több erogén zónám van, mint azt gondoltam. Bár az is lehet, hogy az önkívület okozza, ami miatt az orgazmus határán egyensúlyozok percek óta.
A végén lassan végigsimított a vágatomon. Hátul kezdte, az ujjai óvatosan kitapogatták a záróizmokat, egy picit cirógatott, mire borzongás futott végig a gerincem mentén. Aztán a hüvelyem bejáratát simogatta, és arra számítottam, hogy legalább egy kicsit eltüntet magából bennem, de nem tette. Mikor csalódottan néztem fel rá, elmosolyodott, és az orrát játékosan az enyémnek dörgölte. Már azon voltam, hogy megragadjam a csuklóját, és magamba toljam minimum két ujját, de még időben elvette a kezét.
– Rossz kislány! Ezt nem a sós tengervízben kéne – magyarázta, és mikor megértettem, nem tudtam ellenkezni a felvetésével. Beleegyezően sóhajtottam, és a vállára hajtottam a fejem. Hagytam, hogy azt csináljon velem, amit csak akar. Amikor picit megnyomta az érzékeny pontomat, azonnal felkaptam a fejem, és reménykedve néztem a szemeibe.
– Sokkal érzékenyebb, mint az előbb – jegyezte meg Oliver évődve, és éreztem, hogy már az arcom is ég a vágytól. – Ha látnád most magad, mennyire szép vagy! – mondta lassan, elcsukló hangon, és a számra hajolt, hogy kicsit felfaljon, mielőtt alaposan kezelésbe veszi duzzadt csiklómat.
Látni akarta az arcomat, miközben kényeztet. Eltolta magától a felsőtestemet, és ahogy dörzsölt odalenn, az élvezetem hangjai egyre erősödtek. Amikor felnyögtem, az alsó ajkába harapott, mintha ő is nehezen tudná visszafogni magát, de azért nagyon próbálkozott. Még így is éreztem, hogy őt sem hagyja hidegen, amit éppen csinálunk. A férfiassága lüktetve hívta fel magára a figyelmet, de mikor ki akartam szabadítani az úszónadrágból, Oliver elkapta a csuklómat, és visszatette a kezem a vállára.
– Ne akard, hogy elsüllyedjünk, mint a Titanic! – szólt rám vigyorogva. – Valakinek figyelnie kell, hová sodor a tenger.
– Én eddig is… – kezdtem, de Oliver kicsit gyorsabb ritmusra váltott. – Ohh... – nyöszörögtem. A szemem önkéntelenül lecsukódott, a fejem pedig hátrahanyatlott. Fogalmam sem volt, mit akartam neki mondani, de ő jól tudta.
– Dehogy, ne hazudj! – szólt rám kuncogva. – Csak a kezemmel foglalkoztál – tette hozzá elfojtott hangon, suttogva. Előrehajolt, hogy beleharaphasson a kulcscsontom feletti érzékeny részbe, miközben a szabad tenyerét a hátamra simította, hogy megtartson. Amikor a fogaival a nyakamat harapdálta, hirtelen végem lett. Az összes idegszálam ki volt már éhezve a törődésre, de mégis meglepő volt az orgazmusom hevessége. Ösztönösen össze akartam szorítani a combjaimat, de Oliver keze és csípője ott volt közöttük, és arról is gondoskodott, hogy ne csússzak le. Újra a bőrébe haraptam, míg sikolyaim hangját a válla tompította.
A só már csípte számat, mikor a helyére igazította a bikinimet, majd keze az oldalamon simogatott fel és le. Összeszedtem a maradék erőmet, és felnéztem rá. Elrendezett egy kósza tincset, ami az arcomra tapadt, miközben figyeltem a tekintetét. Még mindig erősen szuszogott, majdnem annyira kikészülten, mint én, és az arca is kipirult.
– Mennünk kéne, nagyon elfáradtam – mondta kelletlenül. Olyan jó volt kettesben, távol az emberektől, hogy nem volt kedvem visszamenni a nyüzsgésbe.
– Kívánlak – csúszott ki a számon annak ellenére, hogy két perce elégített ki.
– Tudom – jelentette ki magabiztosan mosolyogva. Ennyi? Semmi „én is téged” vagy ilyesmi?
Meghökkentett a válasza, ennek ellenére igyekeztem úgy tenni, mintha nem érdekelne. Leengedtem a lábaimat, de megint csak egy rakat víz volt alattam, semmi szilárd talaj.
– Elengedlek, jó? – kérdezte, mire bólintottam, és amint szabad volt az út, elkezdtem a part felé úszni. Most szorosan mellettem maradt, de a visszafelé úszás bizony sokkal hosszabb volt, mert elsodródtunk. Mikor már csak derékig ért a víz, felegyenesedtem, levettem a csuklómról a hajgumiját, és odanyújtottam neki.
– Ne mondd el nekik, mi történt! – figyelmeztettem, mire egy huncut mosoly ült ki az arcára, és közelebb húzódott hozzám, hogy más ne hallhassa, amit válaszol.
– Mármint melyik részét? Amikor majdnem megfulladtál, vagy mikor elélveztél a kezemtől?
– Egyiket se! – kérleltem.
Beleegyezően bólintott, és visszasétáltunk a többiek felé, akik természetesen nem értették, hol voltunk ilyen sokáig. Oliver leült kártyázni, de nekem nem volt kedvem maradni, egyszerűen csak fogtam a cuccaimat, és visszasétáltam a szállodába, hogy végre lemoshassam magamról a tengert. Kicsit csalódott voltam, hogy egyedül vagyok, de utána nem foglalkoztam vele. Mikor elkészültem, ruhástól ledőltem az ágyra, és miközben azon morfondíroztam, most végül is mi van kettőnk között, elnyomott az álom.


9 megjegyzés:

Sky Jensen írta...

Végre ideértem időben:) Mit is mondjak... csúnya, csúnya Oliver! Persze csak viselkedése. Füvezik, aztán meg megmenti szegény fuldoklót és még örömet is okoz neki? Még ilyet:D

HDawn írta...

Mivel nem ihat, füvezik, sztem tök logikus :D Csak vicceltem, szóval igen, kb összefoglaltad a történteket :)

Nessa Laura Lossёhelin írta...

Wí, de szeretem Belivert 😍 (Nem jutott jobb közös név az eszembe nékik.) Annyira összeillenek, mint két puzzle-darab. Alig várom már a folytatást!

HDawn írta...

BELIVER... ez nagyon tetszik :D Teljesen jó lesz nekik közös névnek :) Már írom a folytatást :)

Kolett írta...

Nekem is nagyon tetszett :) Azt hiszem Oliver még nem tudja mibe vágta bele a fejszéjét :) Nem hiszem hogy unalmas lenne az élete Bellával az oldalán :) Várom a következőt :)
Puszi Kolett

HDawn írta...

Szia Kolett!
Oliver még tényleg nem tudja, mibe vágta bele a fejszéjét, de Bella sem :D Örülök, hogy tetszik ez a rész is, mindig igyekeztem a lehető legjobban megírni. :)
Puszi

Emma Clark írta...

Ó jaj! Hát a kedvenc részem az a vízbefulladós volt és azt hiszem ennél jobban nem is lehetett volna eltalálni... főleg az utána következő eseményeket :P Csak remélni tudom hogy a következő részben egy kicsit tovább is haladnak mert már nagyon-nagyon megőrülnek egymásért :D :D Imádtam mint mindig. Oliver szerelmem, túlságosan jó pasi vagy! :D ♥

Jacey Alloray írta...

Ez a rész is nagyon nagyon szuper lett, várom a következőt!! :33
Neked írónak kell lenned! Esetleg jelent meg már valamid? :))

HDawn írta...

Szia Emma! Azt a bizonyos jelenetet a tengerben én is imádtam írni, örülök, hogy neked is tetszik ;) Oliver... igen, ő Oliver... :D

Kedves Jacey! Örülök, hogy tetszik a történet, nemsoká hozom a folytatást. Arra a kérdésre, hogy jelent-e meg már valamim, azt tudom válaszolni, hogy egy mosoly az arcomon tuti, mikor olvastam a megjegyzésed :D Szóval a viccet félretéve, még nem, de talán majd egyszer ;)