Sziasztok!
Most kivételesen nem új részt hoztam - az is jön 1-2 napon belül -, hanem azért írom ezt a bejegyzést, mert rengetegen érdeklődtetek a Vakvágány után. A történet egy rövid részlete megtalálható Becca Prior – A tanítvány 3. részének végén, és nagyon sokan visszajeleztetek arról, hogy mennyire tetszett, és alig várjátok, hogy az egészet olvashassátok nyomtatott formátumban. Elképesztően hálás vagyok az érdeklődés miatt, és igyekszem viszonozni azzal, hogy végül tényleg egy minőségi, felejthetetlen olvasnivalót adjak a kezeitekbe.
Gondolom, furcsálljátok, hogy ennyi idő alatt még nem jelent meg a sztori, és úgy érzem, tartozok némi magyarázattal.
Sajnos az év eleje számomra nem úgy alakult, ahogy szerettem volna. Történt az életemben egy nagy törés, amit még most is próbálok kiheverni. Sokáig hozzá sem nyúltam a Vakvágányhoz (mondván: minek, ha a számomra egyik legfontosabb ember már nem olvashatja el?). A blogot is szüneteltettem, de később rájöttem, hogy az írás mindig ott volt, ha el akartam menekülni valahová, ahol én befolyásolom a szálakat. Egy biztonságos helyre, ahol végül minden Happy End. A hozzászólásaitok átsegítettek a nehezebb időszakokon, újra és újra erőt adtak, biztosítottak, hogy van értelme folytatnom. Két hónapja, nagy kihagyás után belekezdtem a JEHT soron következő részébe, és a napokban a Vakvágányt is átolvastam, szerkesztgettem, de bizony még sok munkám lesz vele.
Nem ígérgetek arról, hogy mikorra készülök el, de tudnotok kell, hogy nem szeretem a befejezetlen történeteket - ahogy a gyorsan összecsapottakat sem -, úgyhogy én azon leszek, hogy mielőbb olvashassátok.
Még egyszer köszönöm a rendületlen támogatásotokat, nagyon szeretlek Titeket! :) 💜