Szelídíts meg! - 3. Tűzforró

Sziasztok :) Itt az utolsó ajándék, de a történetnek még nem értünk a végére. Most tartunk egy kis szünetet, aztán január elsején visszatérek vele :) Közben azon gondolkoztam, hogy szeretnétek-e még cica Lou-ról olvasni, mert igaz, csak 4-5 részesre terveztem, de már jött egy pár visszajelzés, hogy vannak, akik szívesen olvasnák tovább is. Ha van rá igény, hajlok afelé, hogy kicsit kibővítsem :)

Őszintén, Louis ennél ezerszer rosszabb munkát is el tudott képzelni. Igaz, hogy akadtak olyan munkatársai, akik néha meg tudták nehezíteni a dolgát, és a gyerekekkel is gyakorolnia kellett a nem létező türelmességét, de miután lekerült a válláról a rejtőzködés súlya, minden könnyebbnek bizonyult. Persze, az utcán még mindig titkolta, ki vagy mi ő valójában, de legalább már az intézményben önmaga lehetett. Az egyetlen problémája az volt, hogy gyalog közel egy órát kellett sétálnia, és arra meg képtelen volt rászánni magát, hogy felszálljon egy zsúfolásig megtömött metrókocsira. Mindig szeretett volna megtanulni vezetni, hogy aztán a saját kocsijában, édes magányban juthasson el A pontból B-be, de ez csak egy álom maradt. A reggelek decemberben pedig egyre hidegebbre fordultak. Ezért hiába öltözött be a feje búbjáig, mégis átfagyva, piros orral lépett be a dolgozók közös helyiségébe, hogy aztán úgy ahogy van, kabátban, vastag sállal körültekerve felüljön a radiátor tetejére felhúzott lábakkal, és egy pillanatig se érezze kellemetlenül magát. Még nem voltak túl sokan, ezért azonnal észrevette Liam rosszalló pillantásait, aki a túlsó sarokból nézte őt. A férfi matek felzárkóztatókat tartott, és Louis legalább annyira ki nem állhatta őt, mint a tantárgyat, amit tanított. Liam egyike volt azoknak, akik udvarias módon, de valahogy a tudtára hozták, hogy nem látnak ott szívesen egy hibridet. Louis a második hétre megbékélt vele. Ő sem látta Liamet szívesen, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel.

Szelídíts meg! - 2. Vonzó ismeretlen

Sziasztok :) Itt az ajándék 2. része.

Harry az íróasztala felé görnyedt, és hangosan felszisszent, amikor a papírpoharas kávéja megégette a nyelvét. Pár másodpercig úgy nézett a forró italra, mintha kedve lenne meggyilkolni, de végül úgy döntött, nem dobja ki a kukába. Ahhoz túl finom volt a tartalma.
A reggele nem indult valami fényesen, fél órát ült a dugóban, ezért sikerült negyed órát késnie a reggeli megbeszélésről. Csapzottan, idegesen esett be a terembe, ahol már mindenki rá várt, és utána még beszélnie kellett a hibridről is, aki aznap kezdi a munkát náluk. A munkatársai jól észrevehetően két csoportra bomlottak: az egyik kíváncsian, izgatott várakozással tekintett a nap elé, a másik pedig már a kezdetektől ellenezte az egészet, és ennek hangot is adtak. Persze, ennek az lett a következménye, hogy a két csoport összekapott, és a kiabálás csak még jobban erősítette Harry fejfájását. Végül felállt, és kisétált a teremből, de előtte a beosztottjai lelkére kötötte, hogy aki szóban vagy fizikálisan bántani meri a hibridet, az elbúcsúzhat a munkájától. És nem viccelt, teljesen komolyan gondolta. Nem érdekelte, mit szólnak hozzá az emberek, amíg azt megtartják maguknak, és csöndben elfogadják, hogy a hibridnek is ugyanolyan jogai lesznek, mint bármely dolgozónak. Éppen felfogta a haját egy kontyba, majd megitta a kávéja maradékát, amikor meghallotta a kopogást.
– Gyere be! – szólt ki, és közben az órára sandított. Pontosan délelőtt tíz volt, tehát csak Louis lehet az. A kezei hirtelen remegni kezdtek, de próbált nyugalmat erőltetni magára.

Szelídíts meg! - 1. Minden helyzetben négy lábra érkezni

Sziasztok! Először is, boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! :) Itt az én ajándékom Nektek. Még sosem írtam hibrides sztorit, úgyhogy nagyon izgulok. Érdekes világ ez, sok buktatóval, de a legfontosabb... vajon szeretni fogjátok? Ha van rá igény, már holnap érkezik is a folytatás :)

Azt játszani, hogy ember vagy? Ez egy hibrid számára felér a pokollal, de Louis-nak nincs más lehetősége, ha normális életet akar. Aztán találkozik egy fiúval, és hirtelen minden megváltozik. Harry olyan munkát és barátságot ajánl neki, amiben végre önmaga lehet. Louis dorombolni kezd, ha egymás közelében vannak, Harrynek pedig nem ártana egy kézikönyv, hogy jobban megértse a hibridben lakozó ragadozó macskát. 

Louis utálta a hideg, téli napokat. Ilyenkor legszívesebben elnyújtózott volna a meleg, puha takarója alatt, a halom párnái között, és csak azért mászott volna ki, hogy csináljon magának egy forró teát. Ezen az estén azonban dolgozni kellett mennie. Egy fájdalmas nyögéssel kinyújtózott, és felkelt a kanapéról, hogy a fürdőben kicsit felfrissítse magát. Akármennyire nem volt aznap kedve hozzá, hálásnak kellett lennie ezért a munkáért. Keményen megdolgozott érte, hogy megkapja, és ha már összejött, muszáj volt megtartania. Azóta sikerült egy apró, de annál otthonosabb lakást is bérelnie, nem éhezett, volt fűtése, és néha még azt is megengedhette magának, hogy új ruhákat szerezzen be. Nem volt ez mindig így, ezért megtanulta értékelni azt, amije van. Összeszorult szívvel gondolt a hozzá hasonlókra, miközben lezuhanyozott, és a törölközőt maga köré tekerve mosott fogat.

Don't Let It Break Your Heart - 5. Bármi is bánt, ne hagyd, hogy összetörje a szíved

Sziasztok :) Bocsánat a késésért, de végre megérkezett a történt utolsó része. Ne menjetek messzire, mert Karácsonyra is készültem valamivel, és ha szeretitek a hibrides sztorikat, talán tetszeni fog nektek :) De most kíváncsi vagyok, mit gondoltok a befejező részről, vagy úgy az egész sztoriról. Jó olvasást!

– El kellene neki mondanod, Louis – javasolta Sandra, miközben valamit felírt a fiú kezelőlapjára. – Jót tenne a kapcsolatotoknak, arról nem is beszélve, hogy talán nem éreznéd magad ennyire egyedül. Ez nem egy olyan dolog, amivel egyedül kell megbirkóznod.
– Terveztem, hogy beszélek vele erről – vallotta be Louis, miközben a fotel karfáját birizgálta az ujjaival. – Ma lesz egy vizsgája, és utána majd csak jövőhéten. Azt hiszem, holnap beszélek vele. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem akartam, hogy miattam… Nem is tudom… Mi van, ha utána ragaszkodott volna ahhoz, hogy velem maradjon? Nem engedhetem meg, hogy miattam hagyja ki a vizsgáit – csóválta a fejét a fiú.
– Úgy érted, azért, mert félt téged? – hajolt előre Sandra, és a könyökét a combjára támasztotta. – Biztos vagyok benne, hogy együtt ki tudtok valamit találni, hogy ő is nyugodt legyen miattad, de közben az egyetemen is helytálljon.
– Talán igazad van – hagyta rá a pszichológusra a fiú. – Abban biztos vagyok, hogy beszélnünk kell egymással. Napról napra egyre jobban szeretem őt, és… egyre nehezebb – mondta gyámoltalanul.
– Micsoda? – kérdezte Sandra, és levette az olvasószemüvegét, hogy csakis a páciensére figyelhessen. A felírótáblát is visszarakta az asztalra, és türelmesen várta, hogy Louis kiöntse neki a lelkét. Ha itt megteszi, talán Harryvel is könnyebben tud majd erről beszélni.

Don't Let It Break Your Heart - 4. Egyedül képtelen vagy rá

Sziasztok! Remélem, itt vagytok még :) Jó olvasást!

A kora őszi napok észrevétlenül fordultak tél elejibe, de Harry nem igazán érezte a különbséget. Az eső ugyanúgy esett, csak annyi volt a különbség, hogy amikor egy kis időre eltűntek a fellegek, és kisütött a nap, már nem tűzött olyan melegen. A hajából csöpögött a víz, amikor az utolsó papírdobozt cipelte fel a harmadik emeletre, mert a lift nem működött az egész lakóépületben, és valami azt súgta neki, hogy a kis fémdoboz már hónapok óta a hatodik és hetedik emelet között vesztegel. Megállt az ütött kopott ajtó előtt, a lábával egy kicsit rúgott rajta, és máris bent volt a szűkös előszobában. A tekintetével azonnal Louis-t kereste, és amikor hangokat hallott a háló felől, lerakta a dobozt és elindult arra. Igazából csak két lépésre volt szükség, hogy a kis szoba ajtajában álljon, ahol megtalálta a másik fiút. Louis éppen a haját szárította a törölközővel, és egy bokszert leszámítva semmi mást nem viselt. Harry az ajtófélfának dőlt, és kiélvezte a látványt, amíg a fiú észre nem vette, mert amint letekerte a fejéről a törölközőt, és a másik felé pillantott, kapkodva a pólójáért nyúlt, hogy magára húzza.

Don't Let It Break Your Heart - 3. Az idő majd begyógyítja

Sziasztok! Lehet, hogy egy kicsit utálni fogtok, de... legalább időben jött a rész :) Jó olvasást!

Harry a kóláspohara mögül figyelte a vele szemben ülő fiút. Ez volt az első alkalom, hogy rendes fényben láthatta, és képtelen volt levenni róla a tekintetét. Biztosan tudta, hogy nem találkozott még nála tökéletesebbel, pedig csak az arcát volt lehetősége szemügyre venni. Legalább két számmal nagyobb pulcsit viselt, ami akár rá is jó lett volna, ezért az ujját fel kellett tűrnie a könyökéig, hogy a kezébe foghassa a hatalmas hamburgert, amit rendelt. Harry így is meg volt róla győződve, hogy a túlméretes ruhadarab alatt sem találna semmi kivetnivalót rajta azok alapján, amit a buszmegálló hirdetőfalának dőlve tapasztalt. Az a pár perc annyira elvette az eszét, hogy azóta újra meg újra visszajátszotta a fejében, és az sem érdekelte, hogy minden alkalommal felforrt a vére, és majdnem lángra kapott. Most is, amint eszébe jutott, érezte, hogy elpirul, és ezzel egyidejűleg a férfiassága is életre kelt. Gyorsan lenézett a tányérjára, mert attól tartott, ha találkozik a pillantásuk, a másik azonnal rájön, mi jár a fejében. Lehet, hogy semmi nem lesz az egészből, lehet, hogy Louis-nak nem erre van szüksége, de álmodozni azért szabad.

Don't Let It Break Your Heart - 2. Még ha pokolian fáj, és darabokra tép is

Sziasztok! Kicsit késve, de legalább hamarabb lesz vasárnap ;) Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, örülök, hogy azért a hangulata ellenére tetszett nektek :)

Louis remegve felsóhajtott, amikor halkan belépett az előszobába. Ijesztően közel került ahhoz, hogy engedjen a kísértésnek, és Harryvel tartson. Nem érdekelte, hogy csupán néhány órája találkoztak, hogy szinte semmit sem tudott róla, azt leszámítva, hogy könnyen zavarba hozta az őszinte válaszaival és viselkedésével. Harry jó srácnak tűnt, olyannak, aki majd kitűnő értékeléssel lediplomázik az egyetemen, lesz egy szép barátnője, vagy egy sikeres pasija, és esténként vörösbort szürcsölgetnek majd a gyertyafényes vacsora mellé. Louis túlságosan… zűrös volt ahhoz, hogy akár megforduljon a fejében, közel kerülhetne egy ilyen szerencsecsillag alatt született fiúhoz. Egy újabb sóhaj hagyta el az ajkait, mielőtt egy kéz megragadta a pólóját, és rántott rajta egyet.
– Kivel voltál? – sziszegte az arcába egy túlságosan is ismerős hang. Louis majdnem hátratántorodott a kellemetlen, alkoholtól bűzlő lehelet miatt.

Don't Let It Break Your Heart - 1. Ne hagyd, hogy kinyírjon!

Sziasztok! A háttérben már egy jó ideje dolgozom ezen a sztorin, és most jött el az ideje, hogy közzétegyem. Érzelmi hullámvasút, rózsaszín felhők nélkül, és talán ez az oka, hogy minden alkalommal nehéz volt folytatnom, amikor leültem hozzá. De imádom őket, úgyhogy mindenképpen meg szeretném osztani veletek :) Nem lesz sok rész, már a végét írom, és úgy tervezem, hogy vasárnaponként jelentkezek a folytatással. Karácsonyig a végére is érünk :) Jó olvasást, és kérlek, ha szerettétek, hagyjatok egy kommentet. Hiányoztok már :)

A hét közepe mindig csöndesen telt a bárban. Csak néhány vendég ült az asztaloknál, közülük is sokan visszatérőek voltak, akik mindig ugyanazt rendelték. Nyoma sem volt a hétvégi középiskolás keménymagnak, a legénybúcsút tartó férficsoportoknak, vagy a kollégáknak, akik egy kevésbé felkapott helyen akarták megünnepelni a munkahelyi sikereket. A bárpultnál egy középkorú nő üldögélt, az arca már kipirult az elfogyasztott italmennyiségtől. Hosszú, szőkére festett haja összegubancolódva lógott az arca elé, a körmein már itt-ott lekopott a tűzpiros festék. Egy elnyűtt farmert és egy szűk blúzt viselt, amit csak annyira gombolt össze, hogy éppen a melltartóját eltakarja a vékony anyag. A telefonját nézegette, miközben kortyolgatta a vodkáját, és egy gyorsan bepötyögött szöveg után dühösen csapta le a poharat.

Ha tudnék repülni 8.

Sziasztok! Tudom, baromi későn, de végre meghoztam a folytatást... ami egyben a befejező rész is. Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattam Sophie-val, tökéletesen hozta Louis-t, pont úgy, ahogy a fejemben is megjelent, és úgy tűnik, a közös munkánk ezzel nem ér véget ;) Carmennek is jár egy nagy-nagy köszönöm a javításokért, és sokszor már komikussá váló eszmecserékért. :D És köszönöm Nektek, drága olvasóim, ha végig kitartottatok és rendíthetetlenül vártátok az új részeket. Jó olvasást kívánok, és ha úgy érzitek, megérdemeljük, hagyjatok nekünk egy kis visszajelzést. :)

Louis

Péntek, 13:20

Louis sokkal jobban szenvedett a szerelme távollététől, mint ahogy azt előtte elképzelte. A betegei váltották egymást hónapról hónapra, és ő mindvégig csak kamerán, a telefonja, vagy a laptopja képernyőjén át látta Harryt. Meg persze a koncertfelvételeken, mert amint a meglepetését első kézből megkapta, a fiú már megengedte neki, hogy visszanézze őt estéről estére. Őrültebbnél őrültebb jelmezeket vett fel, és szinte minden show-val egyre jobban elengedte magát az énekes. Louis kimondhatatlanul büszke volt, de közben egy belső szorongás kezdte facsarni a lelkét. Amikor az amerikai körút elkezdődött, pokolba az időeltolódással, és Louis is sokat dolgozott, egyre ritkábban tudtak beszélgetni. Persze váltottak üzeneteket, de azok a nagy, videochattel töltött, órákig is elhúzódó, nevetgéléssel és szerelmi vallomásokkal tarkított beszélgetések kritikusan lecsökkentek. A doktor csak remélte, hogy mindez a munkáik miatt van, és nem azért, mert Harry megismert valakit. Vagy esetleg már nem érez úgy, mert rájött, hogy csak egy fellángolás volt, és nincs erre elegendő ideje és kapacitása. Nem akart ezen aggodalmaskodni, de belül azért mégis szorította ez az érzés, és bár először úgy gondolta, hogy nem fog tudni elutazni a los angelesi show-ra, mert komolyan rengeteg feladata van, és a papírmunkákkal is lemaradt, de ezek után nem volt kérdés. Már alig várta a dátumot. Szinte számolta a napokat, hogy mikor száll már le az az átkozott repülő a napfény városában. A repülőút rettenetesen hosszú volt, és ő ennek ellenére sem pihent egy pillanatig sem, végig az ölében a laptopjával dolgozott valamin, hogy legalább ne legyen akkora lelkiismeretfurdalása a kórház felé, amiért ezt a kis időt kivette. Harry azt mondta neki, hogy két koncert lesz LA-ben is, csakúgy mint Londonban, aztán néhány napig még maradnia kell a városban, és utána együtt visszarepülhetnének Angliába. Így a teljes jövő hetet elkérte, de közben elhozott magával rengeteg munkát, amit akár a gépén is megcsinálhat.

Ha tudnék repülni 7.

Sziasztok! Már éppen ideje volt egy új résznek :) Mit gondoltok, hogy sikerült a koncert? ;)

Louis

Szerda, 00:17

Louis már azt sem tudja, mit kezdjen magával, miközben Harryre vár. Ma este Manchesterben koncertezett, és bár az egész banda ott maradt holnapig, ők ketten megbeszélték, hogy egy újabb éjszakát már nem bírnak ki a másik nélkül. Pláne abban a tudatban, hogy csak néhány órára vannak egymástól. Harry egy helikopterrel érkezik vissza a városba, mert az út máskülönben hat óra autóval. Louis csak nevetett, amikor megtudta, milyen intézkedéseket tett a fiú, hogy még ma este ölelhesse. Gyakorlatilag bármelyik percben ott lehet, és a doktor már mindent megcsinált, hogy felkészüljön. Lezuhanyozott, a haját is beállította, mert időközben egy kicsit megnőtt, így már nem volt elég csak megmosni. Felvett egy csinosabb inget, annak ellenére, hogy biztos benne, hamar lekerül majd róla. Összepakolt a házban, és még ágyneműt is cserélt. A húga átjött este, együtt vacsoráztak, és még szurkálódva meg is jegyezte, hogy úgy viselkedik, mintha a királynő jönne. Ezzel Louis részben egyetértett, hiszen ha nem is a királynő, de az ő hercege érkezik este, és a tökéletes fogadtatás a legkevesebb, amivel szolgálhat. 

Ha tudnék repülni 6.

Sziasztok! Hoztam egy részt nektek mára :) Köszönjük az előzőhöz érkezett visszajelzéseket, szeretetet.

Louis 

Csütörtök, 23:30

Louis a plafont nézi egy nagy mosollyal az arcán, miközben a hatalmas ágyon Harry keresztben fekszik, és a feje a doktor hasán pihen. Az idősebb az énekes meztelen mellkasát cirógatja, és néha az ujjai közben végig gereblyéznek a zöldszemű haján. Amikor Jeffrey előtt Harry azt mondta neki, hogy szereti… Valósággal sokkolta. Louis is érzi, hogy már rég több ez egyszerű vonzalomnál, eddig mégsem volt még alkalma ezt elmondani. Ő sosem volt az a végtelenül romantikus típus. Ez a dolog, legalábbis első alkalommal, nagy gondot tud okozni a fejében. Egyben viszont biztos: nem Jeff előtt tervezi ezt a dolgot. Eddig félt volna ezt még magának is bevallani. Azt, hogy mennyire képtelennek érzi az egészet Harry nélkül azok után, hogy tudja, milyen vele, de közben ott volt a félelme és a bizalmatlansága is. A bizalmatlansága saját magával szemben. Nem hitte komolyan, hogy minden akadályt könnyedén legyőzhetnek. Ezek után viszont nem számít, mit hisz, csak az, hogy mit akar. Minden problémát megoldani, és együttes erővel felülkerekedni az összes akadályon. Képesnek kell lenniük erre.

Ha tudnék repülni 5.

Sziasztok! Meghoztam a következő részt, amihez nagyon jó olvasást kívánunk :) Ha végeztetek, kíváncsian várjuk a véleményeket.

Louis 

Péntek, 09:20

Lassan egy hete már, hogy Louis utoljára látta Harryt. A fiú másnap tényleg felhívta, ahogy ígérte is neki, de a beszélgetésük lehetetlenül kényelmetlen volt, több másodperces hallgatásokkal tűzdelve. Végül Louis volt, aki azt mondta, hogy vizit jön, ezért le kell tennie. Valójában addigra már rég véget ért, de valahogy muszáj volt megszakítania azt a kellemetlen beszélgetést. Ezután csak egy, vagy talán két alkalommal hívta még fel őt Harry, aztán a következő nap már csak egy SMS-t kapott, hogy reggeltől estig próbálnak, ezért csak egy üzenetben érdeklődik, hogy érzi magát. A doktor többször is elővette a telefonját esténként, csak hogy felhívja a fiút, vagy írjon neki, de mindig visszafogta magát. Ő volt az, aki el akarta küldeni, és ő volt az is, aki nyíltan kérte, hogy adjon neki időt. Akkor nem keresheti egyből, amikor úgy érzi, hogy hiányzik neki a társasága. Tényleg rohadtul dühösnek érezte magát, amikor kiderült, hogy Harry már kifizetett mindent, de azóta sikerült visszacsinálnia, a számlázási adatokat átírták, és ezzel együtt le is nyugodott. Így már minden rendben volt a fejében, azt leszámítva, hogy minden nappal egyre jobban hiányzott neki Harry. Az a Harry, akit a föld alatt ismert meg, és akinek nem csörgött a telefonja kétpercenként, és nem állították meg az utcán három méterenként. A szíve mélyén tudja, hogy ez igazságtalan tőle, de Harrynek is meg kell értenie, hogy ez két ember életéről szól, és Louis nincs felkészülve arra, hogy a mindennapjai ekkora fordulatot vegyenek a fiúval az oldalán. Egyszerűen nem engedheti meg magának. A hivatására is gondolnia kell.

Ha tudnék repülni 4.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok nektek a részhez, és ha a végére értetek, hagyjatok itt nekünk egy-két mondatot, hogy tudjuk, elolvastátok, és hogy tetszett-e :) 

Louis

Szombat, 9:15

Louis-nak muszáj mélyeket sóhajtania, miután túl van Harry szenvedélyes támadásán, de egy pillanatig sem képes elszakadni a zöld szemektől, amik egyszerre tűnnek aggódónak és megkönnyebbültnek. 

– A gorilla a testőröd? – bök a fejével lágyan az ajtó irányába. 

– Gary, igen – mutatja be úgy a biztonsági emberét, hogy az illető már nincs a helyiségben. 

– Hatásos – húzza fel a szemöldökét vigyorogva. – Én a közeledbe se mernék menni miatta. 

– Mára egy kicsit lenyugodtak a kedélyek a katasztrófa körül – feleli a fejét csóválva. Louis csak nézi őt. Most pont olyan, mint azelőtt volt, hogy összeomlott körülöttünk a kórház. A haja már nem olyan zilált, de ez nem akadályozza meg abban, hogy kócosnak tűnjön, és egy napszemüveggel próbálja kordában tartani, amit a feje tetejére tolt. A ruhája tiszta, bár most nem melegítő van rajta. Egy kék farmer, ami kicsit lengébb, és egy sportcipő barna, kötött pulcsival. Harry lejjebb húzta a pulóvere egyik ujját, és most azt birizgálja, mintha zavarban lenne. – Szükség van Garyre. Hogy érzed magad?

Ha tudnék repülni 3.

Sziasztok! Hű, hát ebben a részben elég sok minden fog történni, annyit elárulhatok. Szerettük írni, reméljük, nektek is tetszik majd. Jó olvasást! :)

Louis

Péntek, 02:11

Amikor Louis megint felébred arra, hogy fázik, érzi, hogy Harry alaposan bebugyolálta a takaróba, és még a pulóvert is ráterítette, míg a fiatalabb így egy szál pólóban vacog mellette. A doktor nem tudja, hogy alszik vagy csak próbálkozik, de a szemei csukva vannak. Az oldalán fekszik, és átöleli magát a karjaival, a térdeit pedig szinte a mellkasáig húzta. Louis szíve összefacsarodik a látványtól. Rá akármennyi réteget pocsékolnak el, akkor is fázni fog. Érzi, hogy a láza már nagyon magas, és egy percre sem akar enyhülni. Harry viszont már csak a pulcsitól is jobban lehetne.
Óvatosan kicsomagolja magát a gondosan még oldalt alá is tűrögetett takaróból, aztán ülő helyzetbe tornázza a szó szerint remegő tagjait, de minden mozdulat olyan rohadt kimerítőnek érződik. Muszáj megtámaszkodnia, mert szédülni kezd. A lába annyira fáj, hogy már az is kezdi elvenni az eszét. Annyival könnyebb lenne csak elengednie magát, és hagynia, hogy a szenvedése eluralkodjon felette. Üvölteni, őrjöngeni, és talán még sírni is, de nem teheti. Neki kell erősebbnek lennie, mert a másik férfi már többször is jelét adta, hogy nem esik nehezére kiborulni. Az emlékeibe kúszik, hogy Harry szemei mennyi aggodalmat rejtettek, amikor rájött, hogy baj van. A könnyek, amik a smaragdzöldekben csillogtak…

Ha tudnék repülni 2.

Sziasztok! Meghoztam a második részt, és most is hasonló izgalommal várjuk a reakciókat. Ha van valami gondolatotok a történettel kapcsolatban, ne tartsátok magatokban :)

Louis 

Csütörtök, 3:54 

Az orvos testén kellemetlen reszketések szaladnak végig, ahogy kezd ébredezni. Azzal a tudattal tér magához, hogy volt egy szörnyű álma egy földrengésről, de amikor egy picit megmozdul, a lábába éles fájdalom nyilall, amitől azonnal tudatosul benne, hogy nem álom volt. Bárcsak az lett volna… Visszafojtottan nyöszörög a hasogató érzés miatt, mire megérzi a kézfején, ahogy Harry a hüvelykujjával simogatva próbálja megnyugtatni. Talán pont emiatt, még nem akarja kinyitni a szemeit.
– Jól vagy, Louis? – kérdezi a fiatalabb dörmögő hangon. Csak suttog, mintha bárkit is megzavarhatnának. Louis vesz egy mély levegőt, és lassan nyitja fel a szemeit, tökéletesen szembe találva magát Harry átható tekintetével. Az énekes pont úgy néz ki, mint aki egy percet sem aludt, és ezért azonnal aggódni kezd miatta.
– Csak fázom – feleli rekedt hangon, és egy kicsit mocorogni kezd, de már ennyi is erős fájdalommal jár. Túl erőssel. Most már biztos benne, hogy a gyógyszer, amit beadott maguknak, kezdi elveszíteni a hatását. Harry azonnal megmozdul, és mire ellenkezni akarna, már le is kapja a vastag, és egy kicsit talán túlméretes kötött pulóverét. Finoman az orvosra teríti, mire Louis elkapja az ép csuklóját. – Csak egy szál póló van így rajtad. Neked is szükséged van rá.

Ha tudnék repülni 1.

Sziasztok! Meghoztam az új történet legelső részét, amit SophieAnne-el közösen álmodunk/írunk, és izgatottan várjuk, hogy fog nektek tetszeni :) Ezt a csodálatos borítót ő szerkesztette a sztorihoz:

Louis

Szerda, 11:23

A fehér BMW terepjáró lassan kanyarodik be az orvosoknak fenntartott parkolóba, ami a legközelebb van a bejárathoz. Ez az egyik olyan dolog, amit Louis imád a munkájában, persze azok után, hogy naponta menthet életeket. Miután leállítja a motort, magához veszi az utasülésen pihenő táskáját, hogy kiszállva a kórházba indulhasson. 

– Dr. Tomlinson – bólint az egyik nővér, amikor a férfi elsétál a közeli nővérpult mellett, és az orvosi szoba felé indul. Louis rámosolyog, és magára csukja az ajtót, hogy felvegye az orvosi köpenyét, és átnézzen néhány aktát, amit az asztalára tettek. Sóhajt egy nagyot, és úgy dönt, mielőtt nekikezd a hosszú ügyeletes műszaknak, előbb iszik egy kávét. Amíg a kávéfőző végez, a nyakába dobja a sztetoszkópját, és megköti a nyakkendőjét. Önszántából nem öltözne így, de a munka megköveteli. Kávézás közben átnézi az aktáit, és úgy dönt, miután átveszi a műszakot Dr. Fletchertől, megnézi a betegeit.

The unforgiving - 32. Epilógus

Sziasztok! El sem hiszem, hogy elérkeztünk a végéhez... Ismét lezárul egy sztori, amit imádtam írni, már csak a furcsa körülmények miatt is, amibe belekényszerítettem a két fiút. Köszönöm, hogy ezen az érzelmi hullámvasúton is velem tartottatok :) Nyugi, nem maradunk sokáig Larry nélkül, jövőhéten már hozok is valami meglepit nektek ;) Ha szerettétek a sztorit, írjatok a rész alá valamit, és még egyszer köszönöm, a támogatásotok nélkül nem ment volna :) Külön hatalmas köszönet Carmennek, hogy mindig szakított időt a javításra. Higgyétek el, nélküle fele ennyire sem lenne olvasható a végeredmény :) Köszönöm, drága!!

Hat hónappal később

H. 

Amikor megéreztem az arcomon a szelet és a napsugarakat, ahogy kiléptünk az utcára, ismét elárasztott az az érzés, mint mikor a börtönből szabadultam. A gondolataim a józan ész határán egyensúlyoztak, és azon filóztam, hogy talán nem érdemelte meg, és túlreagáltam az egészet, de közben végtelenül megkönnyebbültem, hogy lezárhatom az életem ezen sötét szakaszát. Az ügy hosszú hónapokon keresztül húzódott, de már amikor belevágtunk, akkor is tudtuk, hogy nem lesz egy egyszerű menet. Volt elítéltként bíróság elé állítani egy fogdaőrt őrültségnek tűnt, és néha győzött az a felem, aki inkább hagyta volna az egészet, csak hogy nyugalomban élhessen, de akkor szerencsére mindig jött Louis, aki a szememre hányta, hogy Jason más fiatal fiúkkal is megteheti azt, amit velem, ha nem csinálunk valamit. Nagyon szükségem volt a biztatására, mert sokszor elbizonytalanodtam, és már tudom, hogy jól döntöttem, amikor a szörnyeteg ellen vallottam.
– Nagyon büszke vagyok rád – mondta nekem Louis, miközben a kocsija felé sétáltunk, és a derekamnál fogva közelebb húzott magához, majd belecsókolt a nyakamba. – Te vagy a legbátrabb ember, akit ismerek – tette hozzá. Én ebben annyira nem voltam biztos, mert tényleg sokszor próbáltam meghátrálni, de azért bólintottam. Olyan jól esett, hogy végig mellettem volt, bátorított, felvidított és támogatott, ha arra volt szükség. És még meg sem köszöntem neki.

The unforgiving - 31. Sajnálom

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok Nektek! :) És igen, közeledünk a végéhez...

L.

Én próbáltam nagyon kedves lenni vele, tényleg. Egyébként is egy talpraesett, határozott fiatal nőnek tűnt, és normál esetben kedveltem az ilyen embereket, ennek ellenére egész végig szúrós szemekkel méregettem, és az alkalmankénti mosolyt is kénytelen voltam magamra erőltetni.
Ez már a második látogatásunk volt Patriciánál, Harry testvérénél, de ezidáig még nem sikerült meggyőznie arról, hogy jót akar annak a fiúnak, aki a mindenem. Még azon az estén leültünk beszélgetni, amikor a szórakozóhelyen megtaláltuk őt. Egészen pontosan a két testvér beszélgetett, én csak megnyugtatóan simogattam közben Harry hátát, amikor az érzelmek letaglózóan rátörtek, de hamarosan már erre sem volt szükség. A lány átült Harry mellé, megölelte, és a fejét a vállára húzva biztosította arról, hogy most már nem lesz semmi baj. Nem tudtam, mit csináljak, ezért kimentem az erkélyre, és rágyújtottam. A lány egy gyönyörű lakásban lakott a klub fölött. Esténként odalent táncolt, és az évek során elég jelentős rajongótábort gyűjtött maga köré, olyannyira, hogy a klub tulajdonosát is megnyerte magának. Ebben nincs semmi furcsa, végül is egy szép, csinos lányról beszélünk. Az egyetlen dolog, amit nem tudtam magamban hová tenni, az az, hogy ha ilyen tündérmesébe illőre fordult az élete, miért nem próbálkozott meg azzal, hogy kihozza Harryt? Senki nem állt volna az útjába. Az öregük három éve meghalt, ahogy azon az estén mesélte. Nem érezte úgy, hogy egyedül van a világban, amikor segíthetett volna kijutni az öccsének? Nem volt bűntudata, amiért ellene vallott évekkel ezelőtt?

Insomnia - 8. Rémálmok

Sziasztok! Tudom, sokáig tartott, de végre megszületett :) Remélem, tetszik majd nektek. Jó olvasást, és köszönöm a kitartást!

2054. 12. 18.

Ez már a sokadik alkalom volt abban a hónapban, amikor Tom furcsa hangokra ébredt éjszaka. Kellett egy kis idő, míg felfogta, tulajdonképpen mi történik körülötte, de az ágynemű súrlódása, Bill nyugtalan nyöszörgése hamar egyértelművé tették a dolgot. Az első néhány alkalommal nem foglalkozott vele. Egyszerűen csak a fejére húzta a párnát, és igyekezett minden zavaró tényezőt kizárni, hogy tovább aludhasson. Bill általában felébredt a rémálomból, de reggelente olyan nyúzottan jelent meg a konyhában, hogy Tom le merte volna fogadni, utána egy percet sem sikerült visszaaludnia. Nem tudta, hogy olyankor mit csinált a fiú, habár néha hallott halk lépteket, nyikorgó ajtócsukódást, de őt mindig hamar elnyomta az álom. Azonban néhány napja Bill hosszú perceken keresztül szenvedett, csak forgolódott, motyogott valamit, olyan hangsúllyal, mintha könyörögne, de ami a legfurcsább, hogy sírt. Sosem volt még előtte ilyen. Tom félretette a nemtörődöm stílusát, és mire észbe kapott, már a fiú vállát rázogatta. Amikor felkapcsolta az éjjeli lámpát, és meglátta Bill könnyes, kipirosodott arcát, ijedt tekintetét és összetapadt szempilláit, eldöntötte, hogy többet nem fogja hagyni idáig fajulni a dolgokat. Mostanra valahogy úgy alakult, hogy csak felületesen aludt, és Bill legkisebb moccanására is felébredt.

The unforgiving - 30. Szerintem őt keresitek

Sziasztok! Már vártátok, ugye? Vééégre meghoztam. Jó olvasást ;)

H.

Egész délután a tetoválógép halk zúgását hallgattuk. Először az én mellkasomra vésődött fel a minta, aztán a lány elkezdett dolgozni Louis alkarján is. Én akkor már hátradőlve, fáradtan ültem a széken, és elfeledkezve az idő múlásáról figyeltem Lou arcát. Nem akartam, hogy fájjon neki, és mintha tudná, mi jár a fejemben, néha felém fordult, és biztatóan elmosolyodott. Azt mondta az elején, olyan érzés, mintha csiklandozná a tű, de tudtam, hogy most, három órával később a bőre már olyan érzékeny lehet, hogy minden egyes törlésnél előjön azt az átkozott égető érzés. Egy ideje már előkerült a vastagabb tű a satírozáshoz, de még mindig hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. Óvatosan felemeltem a másik kezét, és megpusziltam a kézfejét. Louis eddig a készülő tetoválását figyelte, de most felém fordult, és elmosolyodott.

Insomnia - 7. Örvény

Sziasztok! Hoztam nektek egy hosszú részt, remélem, tetszeni fog :) Jó olvasást!

2059. 01. 28.

Az egészet a Titanic katasztrófájához tudnám hasonlítani. Sorozatos rossz döntések, melyek már egy amúgy is kilátástalan helyzetben születnek, és ahelyett, hogy segítenének, csak jobban lehúznak a mélybe. Süllyedtem, mert egy olyan örvénybe kerültem, amiből nem volt kiút. Nem kaptam levegőt, és a segélykiáltásom senki sem hallotta meg, kivéve téged. Azt mondtad, hogy ne kapálózzak. Aztán a kezed nyújtottad, de nem tudtam mit kezdeni vele. Nem hallgattam rád, mert meg voltam róla győződve, én vagyok az okosabb. Pedig nem voltam okos, csak egy gyáva alak, aki menekült a sorsa elől. Aki félt szembenézni a következményekkel, és hátat fordított saját magának is.

The unforgiving - 29. Közelebb!

Sziasztok! Hoztam nektek valami fincsit ;) Most vettem észre, hogy az előző részhez érkezett kommentekre még nem válaszoltam. Pótolom, ígérem :) Jó olvasást, és kíváncsian várom a gondolataitokat a résszel kapcsoltban.

L.

Harry ragaszkodott hozzá, hogy le akar zuhanyozni, mielőtt ágyba bújunk. Azt mondta, hogy amikor rájött, nem tudna nélkülem élni, egészen hazáig futott, és csatakosra izzadta magát, így hát nem volt más választásom, én is követtem a fürdőbe, mert eszembe sem volt akár egy pillanatra is elengedni magam mellől. Nem volt rossz döntés. A tusfürdőtől habosan egymás bőrén csúszkálni, összesimulni, mintha ketten egy egész lennénk, még hajnali háromkor is olyan éberré tett, mintha egy jót aludtam volna előtte. Amikor kiléptem Harry után a fürdőből, mindenre készen álltam: megmenteni a világot, de előtte mindenképpen szeretkezni vele egy hatalmasat. A világ megmentése még várhat egy kicsit…
Leült a dereka köré tekert törölközőben az ágy szélére, és várakozva pillantott fel rám. Egy mosolyt követően a combjai közé léptem, és a fejét a mellkasomra húzva játszottam a hullámos, puha fürtjeivel.

Insomnia - 6. Süllyedés

Sziasztok! Ezt csak így csendben itt hagyom, talán még jártok erre. Bocsánat a hatalmas késésért.

A vízcseppek vidáman végigfutottak a bőrén, és a zuhanytálcába gyűlve lassan, örvényelve lefolytak. Tom a zuhanyrózsa felé fordulva, hátravetett fejjel állt a víz alatt, és a mosoly tíz perce nem olvadt le az arcáról. A pára már olyan nagy volt a fürdőben, hogy vágni lehetett volna, de ez csöppet sem zavarta. A mennyei érzés, ahogy a kellemes hőmérsékletűre beállított víz végigfolyt a testén, és már a tornacipőben átfagyott lábujjait is felmelegítette, elég volt ahhoz, hogy máris jobban érezze magát az új, ismeretlen helyen. Talán utálta a partvidékieket, talán szívesen kicsavarta volna Bill nyakát, de be kellett látnia, hogy a zuhanyozás nagyszerű ötlet volt tőle. Tom nem akart kimászni a zubogó, meleg víz alól, ami a legnagyobb örömére úgy tűnt, végtelen tartalékkal rendelkezik. A bőre minden milliméterét kényelmesen lemosta a tusfürdővel, és amikor ezzel végzett, a haját is alapos tisztítás alá vetette. Percekig a csempézett falnak dőlve masszírozta a fejbőrét, és teljesen meg volt róla győződve, hogy a mennyben van.