From the Grey - 11.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez :)

11.

Arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtón. Először meg voltam róla győződve, hogy még nem tértem magamhoz teljesen, és az egész csak egy furcsa álom, mert ugyan miért dobolná valaki az ajtón a Nowhere To Go-t? De hiába próbáltam magam felébreszteni, a zaj csak erősödött.

- Nick, én vagyok az! - kiáltotta Folio, és hirtelen értelmet nyert a dobolás. - Nyisd ki, légy szíves.

Sokkal nehezebb volt megmozdulni, mint azt gondoltam. Szinte lefolytam az ágyról, és a vállammal a falnak támaszkodva botladoztam el az ajtóig. Amikor kinyitottam, a folyosóról éles fény világított. A szemem elé szorítottam az alkaromat, és az ajtófélfának dőltem, biztos ami biztos. 

- Jó reggelt, Napfény! - üdvözölt Folio széles mosollyal.

- Kicsit halkabban – suttogtam alig hallhatóan, mert semmi hangom nem volt.

- Bejöhetek? - suttogta vissza Folio, mire csak megvontam a vállam. Elég volt egy hirtelen fordulat hátrafelé, hogy az egész szoba forogni kezdjen velem. A rosszullét úgy érkezett, mint egy gyorsvonat. A kis távolságot a fürdőig sokkal rövidebb idő alatt tettem meg, mint ahogy gondoltam, hogy képes vagyok rá. Térdre estem a WC előtt, és kiadtam magamból mindent, ami még a gyomromban volt. Aztán újra rosszul lettem a fojtogató alkoholszagtól, és az egész kezdődött elölről. Folio hátrafogta a hajam, ami igazán kedves volt tőle, mert nekem a WC ülőkébe kellett kapaszkodnom, nehogy beleessek. Végre kicsit jobb lett, én pedig rongybabaként pottyantam a seggemre a hideg csempén.

From the Grey - 10.

Sziasztok! Elérkeztünk a 10. részhez, és itt aztán lesz minden :) Jó olvasást!

10.

A végeláthatatlan utak, alvás a busz motorjának monoton zajára, naponta változó városok, őrjöngő rajongók, villódzó fények, éjszakázás, hajnali fogmosás egy benzinkúton, egészségtelen kaják, napkeltéig tartó videójátékozás, az időérzék totális elvesztése, a belső óra felborulása, Jolly buta poénjai, Folio hiperaktivitása, Noah csupafog mosolya, a hangja ébredés után, a haja illata, amikor a fejét kimerülten a vállamra hajtja… 

A közönség lelkes ordítása volt az, ami visszarántott a jelenbe. A színpadon álltam, Noah a tömeghez beszélt éppen, én pedig egy pillanatra teljesen elveszítettem a kapcsolatot a külvilággal, miközben néztem őt. Nem válhat ez rutinommá, amikor mindenki szeme előtt vagyok. Gyorsan sarkon fordultam a nyakamban a gitárral, és lehajoltam a vizemért, hogy nyerjek egy kis időt. Most nem néző vagyok, hanem a zenekar tagja, és éppen dolgozom – ezt mantráztam magamban, miközben ittam néhány kortyot. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez, és a tetoválás is álommeló, szóval nem cseszhetem el. A fiúk számítanak rám. Hátrasimítottam az arcomra tapadt hajtincseimet, és felnéztem Foliora, aki rám mosolygott a dobok mögül. Viszonoztam a gesztust, és visszafordultam a közönség felé. A show folytatódott.