From the Grey - 6.

Sziasztok! Szerettem ezt a részt írni, remélem, ti is szeretni fogjátok majd :)

6.

Másnap reggel Abyék már nyolc körül elindultak. Noah visszaaludt még, ezért egyedül búcsúzkodtam tőlük, miután segítettem nekik bepakolni a kocsi csomagtartójába.

- Örülök, hogy együtt tölthettük a tegnapi napot – ölelt meg Aby.

- Én is, nagyon. A koktélok isteniek voltak.

- Noah-val többször találkozom, de te olyan messze laksz – panaszkodott.

- Majd mindig igyekszem úgy intézni, hogy összefussunk, ha erre járok – ígértem neki.

- Mi pár nap múlva találkozunk a turnén – veregette meg a hátam Steven.

- Igen, neked egy hét múlva ilyenkor már bőven eleged lesz belőlünk – viccelődtem vele, mire csak megvonta a vállát.

- Néha olyanok vagytok, mint a rossz gyerekek, de az én gyerekeim! - hagyott egy nagy, cuppanós puszit az arcomon, aztán ő is alaposan megszorongatott. - Örülök, hogy itt vagy Noah-val. Tudom, hogy szeret egyedül lenni, de mégis… - mondta, mielőtt elengedett.

Rámosolyogtam, és bólintottam egy aprót. Pontosan tudom, mire gondolt.

- Üdvözlöm anyukádékat… a testvéreidet is. Mindenkit – szállt be a kocsiba Aby nevetve.

- Átadom nekik – feleltem. - És én is üdvözlöm Adamet. Remélem, találkozok még vele, mielőtt iskolába megy.

From the Grey - 5.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

5.

Utolsóként zuhanyoztam le a tóban pancsolás után, és amikor leértem a konyhába, a többiek már a vacsorát készítették elő. Aby sorolta a tennivalókat, Noah pedig épphogy csak egy picit elveszve követte az utasításokat. A rádióból szólt a zene, és teljes összhangban táncikáltak és dúdolták a dallamot. Számunkra az egész zenekari crew olyan volt, mint egy nagy család. Steven a merch-ökkel foglalkozott, és a felesége is sokszor besegített, amikor turnéra indultunk, és leltározni kellett a készletet. Mindketten egy nagy egész pótolhatatlan láncszemei voltak, és mindemellett barátok. Steven imádta Noah-t, egyszerre volt az apja és a barátja, Aby pedig sokszor úgy viselkedett velünk, mint egy tyúkanyó, pedig még csak a harmincas évei végén járt. 

- Helló, zöldszemű királyfi – köszöntött Aby, amikor meglátta, hogy a konyhapultnak dőlve tétlenkedem. Noah is hátrafordult, és egy mosollyal üdvözölt. - Lenne kedved besegíteni az uborka szeletelésben?

From the Grey - 4.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok nektek a részhez, remélem, tetszeni fog :)

4.

Reggel hat körül felpattant a szemem, és hiába forgolódtam, keresve a tökéletes pozíciót, nem sikerült visszaaludnom. Éjjel vihar volt, esett az eső, és kicsit lehűtötte a levegőt, így amikor kimentem cigizni, örültem, hogy magamra húztam a pulcsim. Leültem a terasz falépcsőjére, de aztán meggondoltam magam, és inkább lesétáltam a tó partjára. A cipőm alatt ropogtak a kavicsok, és néhány madár felröppent a zajra az egyik közeli fáról, aminek az alsó ágai szinte belelógtak a vízbe. Úgy éreztem magam, mintha egy hátborzongató utópisztikus filmbe kerültem volna. A tó felett pára kavargott, a felkelő nap sugarai halványan átvilágítottak rajta, különleges aurával bevonva az egész helyet.