Szelídíts meg! - 19. Vihar

Sziasztok! Hú, pedig már kezdtek jóra fordulni a dolgok... jó olvasást! ;) 

Louis-ra különlegesen hatott ez a látogatás, és erre csak akkor jött rá, amikor már a kocsiban voltak. Egyáltalán nem úgy, ahogy azt elképzelte, és ennek nagyon örült. Azt hitte, hogy újra a bezártságot, a reménytelenséget és az elveszettséget fogja érezni, de helyette találkozott valakivel, akit nagyon szeret, és már évek óta nem látott. Tudta, hogy valami jót tett a hibrideknek ezzel, és nem is volt olyan megerőltető, mint ahogy várta. A fejét a fejtámlára hajtotta, és bámulta az odakint gyülekező felhőket, amik vihart ígértek. Louis régen is szerette a viharokat. A bennük rejlő erő teljesen lenyűgözte.
– Tudtad, hogy a villámok ötször olyan forróak, mint a Nap felülete? – kérdezte hirtelen a semmiből. Harry érdeklődve fordult felé egy pillanatra, aztán elmosolyodott.
– Nem, fogalmam sem volt erről. De azt tudom, hogy a villámok égési sérüléseket okoznak. Ezt olvastad valahol?

Szelídíts meg! - 18. Az árvaház lakói

Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt, remélem, tetszeni fog :) Még lesznek izgalmas történések, de lassan közeledünk a sztori végéhez. 

Harry teljesen el volt veszve. Elveszett a puha fülecskék simogatásában, a nagy, barna szemekben, a fogak nélküli mosolyban, és a babaillatban, ami körbeölelte a kis Adamet. Nem tudta elhinni, hogy egy teremtmény lehet ennyire édes. Percekig képtelen volt levenni róla a szemét, ahogy a kanapén ült, a kisfiút a combjaira fektette, és csak mosolyogva nézte, ahogy a kicsi kalimpál a lábaival, vagy úgy kapaszkodik az ujjaiba, mintha sokkal erősebb lenne, mint amilyennek kinéz.
– Tudsz valamit Teaganről? – kérdezte Carla, amikor megérkezett a frissen főzött teával, és leült Louis-val szemben az asztalhoz.
– Teagan szerencsére teljesen jól van. Néhány hete találkoztunk csak.
– Nincs kint olyan régóta még. De örülök, ha máris megtalálta a helyét – mondta Carla vidáman. – És mesélj, veled mi a helyzet?
– Tavaly állást kaptam Harry iskolájában. Hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk. Az én dolgom, hogy megismertessem magunkat velük, és előkészítsem a hibridek integrációját – húzta ki magát Louis büszkén. Harry ránézett, és amikor összetalálkozott a pillantásuk, mindketten elmosolyodtak. – Előtte séfként dolgoztam egy étteremben.

Szelídíts meg! - 17. Vissza a múltba

Sziasztok! Hoztam nektek egy új részt, ami remélem, tetszeni fog. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok a dolgok alakulásáról :) Jó olvasást!

Hihetetlen, mennyit tud változni a világ pár nap alatt. Louis olyan odaadóan csókolta Harry mellkasát, mintha az élete múlna rajta, és ez a nagy változás hiába volt szembetűnő, az agya leghátsó zugába száműzte, és inkább kiélvezte a pillanatot. A hibridje elégedetten dorombolt, és ezt valószínűleg Harry is észrevette, mert egy pillanatra felemelte a fejét, és Louis-ra mosolygott. A vágy most nem volt olyan sürgető, inkább olyan, mintha ez éppen a vihar előtti csönd lenne, de mindketten érezték, ahogy lassan, de folyamatosan épül bennük. Az volt a célja, hogy elfeledtessen Harryvel mindent, és csak ő járjon az eszében, semmi más. Azt akarta, hogy a fiú elveszítse a fejét, és hulljon darabjaira a kezei között, az ajkai alatt. Louis szívásnyomokat hagyott a mellkasán, miközben az ujjai alatt megkeményedtek Harry mellbimbói. Meg akarta őt jelölni magának, és egyelőre ez egy biztonságos útnak tűnt. Csak arra kellett figyelnie, hogy a nyakától tartsa távol magát. Percek teltek el, és Harry remegett, sóhajtozott a lepedőt markolva, mert tudta, hogy a hibrid nem szereti, ha hozzáér, vagy megpróbálja magához húzni egy ölelésre.