Back to You 3. - Emlékek

Sziasztok! Meghoztam a folytatást. Legközelebb a jövőten találkozunk itt ;) 

Harrynek kellett egy kis idő, amíg túltette magát a második sokkon is, ami akkor érte, amikor rájött, Louis-nak fogalma sincs, ki ő. Elfogadta, és megrázta a felé nyújtott kezet, ami még mindig a szöges ellentéte volt a sajátjának: kicsi és meleg. Aztán a berögzült gyakorlatra hagyatkozva kinyitotta az irodája ajtaját, és maga elé tessékelte az alacsonyabb férfit. Amíg Louis körbenézett, ő még a kilincset markolászva, az ajtó felé fordulva vett néhány mély levegőt, miközben lehunyta a szemeit. Később majd lesz ideje a történteken rágódni. Most össze kell szednie magát.
– Bevallom, kíváncsi vagyok. Még sosem jártam pszichológusnál – hallotta meg Louis magas, rekedtes hangját, amit olyan jól ismert. Tudta, hogy hogy hangzik, ha haragszik, ha boldog, ha szomorú, ha fél, ha szeretkeznek… – De semmi furcsát nem látok ebben a szobában.

Back to You 2. - A múlt árnyéka

Sziasztok! Itt is az ígért folytatás :) Amint lesz időm, válaszolok az előzőhöz érkezett kommentekre is. Jó olvasást!

5 évvel korábban

Harry inkább introvertált típus volt, de nagy ritkán előfordult, hogy társaságra vágyott. Amikor már két hete otthon ült az egyetem téli szünete miatt, mert már jó előre letudta a vizsgákat, úgy döntött, megérdemel egy kis kikapcsolódást. Még azt sem bánta, hogy Zayn bulijába volt hivatalos – aki nem mellesleg az exe legjobb barátja. De Louis szilveszterkor mindig a másik barátjával, Liammel síelt a francia Alpokban, így teljesen biztos volt abban, hogy még véletlenül sem fognak összefutni. Nagyobbat nem is tévedhetett volna!

Eleve késve érkezett, amikor a társaság nagy része már azt sem tudta, hol van. Alkohol, fű és ki tudja, még milyen szer hatása alatt álltak. De Harry nem akart inni, mert eszébe sem jutott ott éjszakázni, és a kocsiját sem akarta az út szélén hagyni. Úgy volt vele, hogy csak beugrik pár órára, beszélget néhány ismerőssel, és már ott sincs. Közben elfogyaszt egy-két pohár kólát, maximum egy doboz sört, és eszik valamit, mert nem vacsorázott még. Már amennyire a sós mogyoró és mindenféle ízesítésű chips vacsorának nevezhető. 

Back to You 1. - Váratlan látogató

Sziasztok! Újra itt a Karácsony, és vele együtt az én ajándékom is Nektek. Kezdjétek bontogatni ;) Köszönöm, hogy vagytok nektem :) 

Teljesen mozdulatlanul lebegett a víz felszínén, és semmi mást nem hallott az uszoda víztisztítójának tompított zúgásán kívül. Ez amolyan rituáléféleség volt számára. Kora délután még nagyon kevesen voltak a sportcentrumban, ezért lehetősége nyílt száműzni a gondolatokat a fejéből úszás közben, és ha tehette, minden hétköznap élt is vele. Harry kinyitotta a szemét, és észrevette Niallt, aki türelmesen várakozott a medence szélén. A szőke férfi közel emelte az arcához a telefonját, mert az olvasószemüvegét valószínűleg megint az öltözőben felejtette, és úgy tűnt, éppen egy üzenetet pötyög be.

Szárnyaszegett Madár - Fordítás

Sziasztok! Igaz, hogy a hibrides sztorim egy-két hétig még biztosan szünetel, de addig is szerettem volna hozni nektek valamit. És nem is akármit! Ez a történet teljesen magával rántott, és olvasni meg fordítani is imádom. A részeket erre a társoldalra fogom felrakni, ahol a bevezetőt már elolvashatjátok:

!!!ÚJ CÍM!!!

https://szmadar.blogspot.com/

Ezzel a fordítással már jól előredolgoztam, és remélem, minél előbb olyan állapotban leszek, hogy le tudok majd nyugodtan ülni, hogy folytassam a saját történeteimet.

Szelídíts meg! - 20. Egyedül

Sziasztok! Meghoztam a részt, amiből kiderül mi a helyzet Harryvel... ;) Jó olvasást!

Louis a kanapén feküdt egy szál alsóban, de még így is izzadtság borította a bőrét. A lélegzete egy ideje zihálássá változott, és elszántan küzdött az ellen, hogy az érzékei teljesen eltompuljanak. Azon az estén már háromszor állt be a jéghideg zuhany alá, és szinte borítékolható volt a tüdőgyulladás, de magasról leszarta. Egy hívást várt Teagantől. A lány megígérte neki, hogy utána jár, hová tűnt Harry. Louis még a délután folyamán felhívta Niallt, de ő sem tudott semmit, és ez csak még jobban felidegesítette. Azóta ezerféle forgatókönyv lejátszódott a fejében arról, hogy hol lehet Harry. Mi van, ha megijesztette az összekötődés gondolata, és úgy döntött, hogy ő inkább nem kér belőle? Mi van, ha Louis-ból lett elege? Mi van, ha valami szörnyűség történt vele? 

Louis frusztráltan felnyögött, amikor a látása elkezdett homályosodni, de legnagyobb döbbenetére néhány pislogás után újra éles lett a kép. Talán csak az izzadtság csurgott a szemébe, ezért felnyúlt, hogy a kézfejével letörölje a homlokát. De nem… ezek igazi könnyek voltak. Felugrott a kanapéról és elkezdett fel-alá járkálni a kis nappaliban. Törni, zúzni akart. Szét akarta tépni a díszpárnákat. Bármit, amivel levezetheti az egyre növekvő feszültséget. A járkálástól csak még jobban melege lett, és már tényleg izzadtságcseppek folytak le a gerince vonalában, a haja alól a tarkójára és a halántékára. Úgy érezte, mintha egy vulkán kellős közepén lenne, és biztos volt benne, hogy csak idő kérdése, és felrobban az agya. 

Szelídíts meg! - 19. Vihar

Sziasztok! Hú, pedig már kezdtek jóra fordulni a dolgok... jó olvasást! ;) 

Louis-ra különlegesen hatott ez a látogatás, és erre csak akkor jött rá, amikor már a kocsiban voltak. Egyáltalán nem úgy, ahogy azt elképzelte, és ennek nagyon örült. Azt hitte, hogy újra a bezártságot, a reménytelenséget és az elveszettséget fogja érezni, de helyette találkozott valakivel, akit nagyon szeret, és már évek óta nem látott. Tudta, hogy valami jót tett a hibrideknek ezzel, és nem is volt olyan megerőltető, mint ahogy várta. A fejét a fejtámlára hajtotta, és bámulta az odakint gyülekező felhőket, amik vihart ígértek. Louis régen is szerette a viharokat. A bennük rejlő erő teljesen lenyűgözte.
– Tudtad, hogy a villámok ötször olyan forróak, mint a Nap felülete? – kérdezte hirtelen a semmiből. Harry érdeklődve fordult felé egy pillanatra, aztán elmosolyodott.
– Nem, fogalmam sem volt erről. De azt tudom, hogy a villámok égési sérüléseket okoznak. Ezt olvastad valahol?

Szelídíts meg! - 18. Az árvaház lakói

Sziasztok! Meghoztam nektek az új részt, remélem, tetszeni fog :) Még lesznek izgalmas történések, de lassan közeledünk a sztori végéhez. 

Harry teljesen el volt veszve. Elveszett a puha fülecskék simogatásában, a nagy, barna szemekben, a fogak nélküli mosolyban, és a babaillatban, ami körbeölelte a kis Adamet. Nem tudta elhinni, hogy egy teremtmény lehet ennyire édes. Percekig képtelen volt levenni róla a szemét, ahogy a kanapén ült, a kisfiút a combjaira fektette, és csak mosolyogva nézte, ahogy a kicsi kalimpál a lábaival, vagy úgy kapaszkodik az ujjaiba, mintha sokkal erősebb lenne, mint amilyennek kinéz.
– Tudsz valamit Teaganről? – kérdezte Carla, amikor megérkezett a frissen főzött teával, és leült Louis-val szemben az asztalhoz.
– Teagan szerencsére teljesen jól van. Néhány hete találkoztunk csak.
– Nincs kint olyan régóta még. De örülök, ha máris megtalálta a helyét – mondta Carla vidáman. – És mesélj, veled mi a helyzet?
– Tavaly állást kaptam Harry iskolájában. Hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozunk. Az én dolgom, hogy megismertessem magunkat velük, és előkészítsem a hibridek integrációját – húzta ki magát Louis büszkén. Harry ránézett, és amikor összetalálkozott a pillantásuk, mindketten elmosolyodtak. – Előtte séfként dolgoztam egy étteremben.

Szelídíts meg! - 17. Vissza a múltba

Sziasztok! Hoztam nektek egy új részt, ami remélem, tetszeni fog. Kíváncsi vagyok, mit gondoltok a dolgok alakulásáról :) Jó olvasást!

Hihetetlen, mennyit tud változni a világ pár nap alatt. Louis olyan odaadóan csókolta Harry mellkasát, mintha az élete múlna rajta, és ez a nagy változás hiába volt szembetűnő, az agya leghátsó zugába száműzte, és inkább kiélvezte a pillanatot. A hibridje elégedetten dorombolt, és ezt valószínűleg Harry is észrevette, mert egy pillanatra felemelte a fejét, és Louis-ra mosolygott. A vágy most nem volt olyan sürgető, inkább olyan, mintha ez éppen a vihar előtti csönd lenne, de mindketten érezték, ahogy lassan, de folyamatosan épül bennük. Az volt a célja, hogy elfeledtessen Harryvel mindent, és csak ő járjon az eszében, semmi más. Azt akarta, hogy a fiú elveszítse a fejét, és hulljon darabjaira a kezei között, az ajkai alatt. Louis szívásnyomokat hagyott a mellkasán, miközben az ujjai alatt megkeményedtek Harry mellbimbói. Meg akarta őt jelölni magának, és egyelőre ez egy biztonságos útnak tűnt. Csak arra kellett figyelnie, hogy a nyakától tartsa távol magát. Percek teltek el, és Harry remegett, sóhajtozott a lepedőt markolva, mert tudta, hogy a hibrid nem szereti, ha hozzáér, vagy megpróbálja magához húzni egy ölelésre.

Szelídíts meg! - 16. Féltve őrzött titok

Sziasztok! Jó olvasást a folytatáshoz! :) 

Harry feszülten figyelte Louis-t, ahogy a hibrid az étkezőasztalra hordta a vacsorát, míg ő az asztal megterítésével foglalkozott. A hangulat még mindig komor volt, de Louis jó színészhez méltóan tettette, hogy minden rendben van, Anne pedig csak a szeme sarkából bámulta a fiút, miközben kipakolta az evőeszközöket. A helyzet inkább hasonlított a vihar utáni, mint előtti csöndhöz, de Harry nem akarta kockáztatni, hogy újra kitörjön. Kétségbeesetten kutatott téma után, amibe mindkét, számára fontos személyt be tudná vonni.
– Szeretnék még egyszer bocsánatot kérni – szólalt meg Anne, mire mindkét fiú tekintete rajta állapodott meg. – Mindig úgy tekintettem rátok, mintha valami varázslatos meséből léptetek volna ki – intézte a szavait kifejezetten Louis-hoz. – Egyetlen hibridet sem láttam közelről, és meg akartam bizonyosodni, hogy igazi vagy.
Harry szívesen közbeszúrta volna, hogy dehogynem, egyet ő maga szült meg, de még nem állt készen erre a beszélgetésre.

Szelídíts meg! - 15. Váratlan látogató

Sziasztok! Hoztam nektek egy részt, ami talán néhány dologra választ ad, de biztosan lesznek még kérdéseitek :) 

Louis amint kilépett a rozoga ajtón, azonnal tudta, hogy mi fog neki a legjobban hiányozni. Margaret istenien főzött, és az ételek, amit a fiúnak adott még annak ellenére is szemet gyönyörködtetőek és finomak voltak, hogy kénytelen volt beérni a hibridtáborban fellelhető silány minőségű alapanyagokkal. Margaret palotát varázsolt a putriban, ami a faházat illeti, és mellé még királyi ételeket is fogyasztott, amit az elmúlt két napban szívesen megosztott a hibrid fiúval. Egyik éjjel epret is ettek egy gyors aktus után, és Louis el sem tudta képzelni, honnan szerezhette. Ő még sosem evett epret előtte. Leginkább alma, ritkán túlérett barack került az árvaház konyhájára, de a legtöbb gyümölcsöt csak képről ismerte. Amikor megérezte az eper édességét, és a fogai alatt ropogtak az apró magok, már tudta, hogy ezentúl mindig vágyakozni fog rá, hogy újra ehesse. Most, hogy ott kellett hagynia az asszonyt, kínzásnak érezte, hogy meg kellett ennie. Attól a perctől kezdve minden gyümölcs savanyú, az ételek pedig ízetlenek lesznek az árvaházban, ebben biztos volt.

Szelídíts meg! - 14. Bárkiért megtennéd?

Sziasztok! Jó olvasást a mai részhez, remélem, tetszeni fog! :)

Harry egy kicsit elbóbiskolt ebéd után, és arra riadt fel, hogy fülsiketítő hangon megszólalt a csengő. Olyan hirtelen ült fel a kanapén, hogy a könyv, amit olvasott, leesett a földre, egy újabb hangos puffanást előidézve. A kezét a fülére szorítva hajtotta le a fejét, és néhány mély lélegzet után felállt, hogy az ajtóhoz menjen. Gyorsan végignézett magán. Egy kényelmes melegítőnadrágot és egy elnyúlt fehér pólót viselt. A haja valószínűleg össze-vissza állt, ezért lehúzta a csuklójáról a hajgumit, és a haját gyorsan a feje tetejére rendezte egy kontyba. Még az előszobáig sem ért el, amikor megérezte azt az illatot. A szájában összefutott a nyál, a vér az ágyékába tolult, és… és egy pillanatig megint úgy érezte, hogy az agya úgy döntött, kiszáll a játékból.

– Szia – motyogta, amikor kinyitotta az ajtót, aztán lenézett Reese-re, aki a lábánál toporgott, és legalább annyira izgatott volt a vendég érkezése miatt, mint a gazdája.

– Szia. Felébresztettelek? – kérdezte Louis egy kis mosollyal a szája szélén.

Szelídíts meg! - 13. Csak biológia

Sziasztok! Most gyors voltam :D Jó olvasást kívánok a részhez :) 

Louis álmában újra a hibridtáborban járt. Az árvaház kemény, göröngyös matracán feküdt még tinédzserként, és csak bámult a sötétségbe, mert hiába próbált, nem tudott elaludni. Érezte, hogy valami nincs rendben vele, és amikor elkezdődött, az első gondolata az volt, hogy talán megfázott, de estére már tudta, hogy valami másról van szó. Felváltva rázta a hideg, és lett hirtelen nagyon melege, amihez még egy kis fejfájás is társult. Ha az nem lenne elég, hogy szörnyen érezze magát, hányingere is volt, de az akár a vacsorától is lehetett, mert nem először fordult volna elő, hogy romlott ételekkel etették őket.
Óvatosan, hogy ne ébressze fel a másik hat fiút, akivel együtt aludt egy szobában, felült, és a hasára szorította a tenyerét. A helyzetváltoztatástól csak még rosszabbul lett, de félt, hogy hányni fog, ezért nem mert visszafeküdni. A folyosóról veszekedések hangjai, egy gyerek sírása szűrődött be, és egy ideig próbált arra, meg a légzésére koncentrálni. Tudta jól, ha összehányja az ágyat, nagyon meg fogják büntetni, és nem akarta megkockáztatni, ezért lassan felállt, és hangtalanul elosont az ajtóig. A farkincáját szorosan maga köré tekerte, így próbálva magát melegíteni egy kicsit, mert a cipője eltűnt előző nap, és a kőpadló nagyon hideg volt a talpa alatt. De ki kellett jutnia a mosdóba, még lehetőleg az előtt, hogy rosszul lesz. A folyosón az éles fény azonnal hunyorgásra késztette, és abszolút nem segített a fejfájásán. Félig lehunyt szemekkel próbált eljutni a mosdóig, és már majdnem az ajtajában volt, amikor meglátta, hogy az igazgató kilép abból a szobából, ahonnan néhány perce még fennforgás és kiabálás szűrődött ki.

Szelídíts meg! - 12. Hibrid

Sziasztok! Végre megérkezett a folytatás, és bevallom, nem volt könnyű. Egy kis könnyed, cuki sztorinak készült ez még az elején, de közben valami sokkal komolyabb történet lett belőle. Remélem, azért szeretitek még :) Nagyon kíváncsi vagyok a gondolataitokra.

Harry teljesen zsibbadtnak érezte magát, amikor felébredt. A gondolatai kuszák voltak, és az agya nem igazán akart segíteni, hogy rendezhesse őket. Olyan helyeken érzett fájdalmat, ahol előtte még sosem. Az egészet leginkább ahhoz tudta volna hasonlítani, amikor gyermekkorában annyira lázas volt, hogy hideg vízzel kellett zuhanyoznia, és napokig nem csinált mást azon kívül, hogy evett, de már az is túl megerőltető volt. Most is éhes volt, de az, hogy tovább aludjon, még csábítóbbnak tűnt. Átfordult a másik oldalára, kinyújtotta a kezét, mintha keresne valamit vagy valakit maga mellett, és akkor megérezte Louis illatát a párnán. Belefúrta a fejét, és mélyeket lélegezve próbálta elraktározni az élményt, de hamarosan ez is kevésnek bizonyult. Frusztrálta, hogy a hibrid nincs vele, és a zsibbadtság hamarosan átalakult egyfajta megrögzöttséggé. Meg kell találnia, és mellette kell lennie. Az agya még mindig beszűkült üzemmódban működött, és nem tudta, mi történik vele, de ez nem számított. A fejében emlékképek ezrei villantak fel, és mindegyik Louis-val volt kapcsolatos.

Szelídíts meg! - 11. Vele

Sziasztok! Nézzétek csak, mit hozott a nyuszi! :) Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok nektek, és ha olvastátok a részt, tudjátok, izgatottan várom, hogy mit gondoltok :) 

Louis a kanapén ült, és percenként a telefonjára nézett, közben abban reménykedett, hogy valahogy felgyorsult az idő. Teagannek már ott kellett volna lennie, de hiába hívta tíz perce, a lány nem vette fel. Talán azért, mert már úton volt, és hamarosan odaér. Louis nem tudott ezzel az egésszel egyedül megbirkózni. Tudta, hogy Harrynek szüksége lenne rá, ezért óránként bement hozzá, de nem bírt sokáig a szobában maradni, és szinte menekült ki, amint megnézte, hogy van a fiú. A nyöszörgés, a halk sírás és könyörgés legalább már abbamaradt egy ideje, de attól még szörnyű volt így látni őt. Igen, Louis már az első pillanatban belátta, hogy szinte saját magán érzi a fiú fájdalmait, mintha valami láthatatlan kapocs lenne közöttük.
Akkor is, amikor megunta a várakozást, felugrott a kanapéról, és egy pohár vízzel indult el a szobába, mintha valami mágnes vonzotta volna magához, pedig nagyon nem akart egy légtérben lenni vele. Óvatosan nyitotta ki az ajtót, abban reménykedve, hogy Harry talán elaludt. Belépett a félhomályba burkolózott szobába, és látta, hogy a fiú az oldalára fordulva fekszik, kicsire összehúzva magát a takaró alatt. Aztán ott volt az az átkozott illat is. Normál esetben Louis-nak undorodnia kellett volna egy másik hím feromonjaitól, most valamiért mégis ennek az ellentéte történt. Úgy vonzotta magához, mint egy kurva lámpa az éjjeli lepkét.

Szelídíts meg! - 10. Nélküle

Sziasztok! Tudom, kicsit sokáig tartott, de végre visszatértem :) Remélem, jól vagytok. Nagyon vigyázzatok magatokra, kitartást, és ha már otthon kell töltenetek az időt a négy fal között, olvassatok sokat :)

Harry a régi ágyában ébredt, és az első, amit megérzett, a finom fahéj illat volt. Feltöltődni ment haza a szüleihez, így nem is bánta, hogy délelőtt tizenegy is elmúlt már. A héten ez volt az első alkalom, hogy sikerült egy jót aludnia. Először Louis megtámadása, később az aggódás, majd a féltékenysége volt az, ami álmatlanságra ítélte. Aztán következett a hét utolsó két munkanapja, és a furcsa, szokatlan hangulat közöttük. Azt próbálták eljátszani, hogy barátok, pedig valójában sosem voltak azok. Már az első pillanattól kezdve volt köztük valami a hibriddel, és amikor Louis csütörtökön megjelent az irodájában, és azt kérte, próbáljanak egy normális légkört megteremteni, nehéz volt elvonatkoztatni mindattól, ami kettejük között történt. Harry nem nagyon tudott mit kezdeni az érzelmeivel, de feltételezte, hogy Louis-nak nem lesz ezzel problémája. Mivel nem volt más választása, rábólintott. Ez még mindig jobb ötletnek tűnt, mint folytatni azt a játszmát, amiből ő csak vesztesen kerülhet ki. Hazugság lett volna azt állítani, hogy nem hiányzik neki a szex a hibriddel. És még nagyobb hazugság lett volna, hogy nem hiányzik neki Louis, de elhatározta magában, hogy ezt is túl fogja élni valahogy.

Szelídíts meg! - 9. Válaszút

Louis kedden reggel mégis megjelent az iskola előtt. Úgy döntött, unalmasabb otthon tölteni a napot  teljesen egyedül, mint bemenni és megtartani a foglalkozásokat. Ráadásul így legalább Harryvel is találkozhatott. Azon a reggelen hét ágra sütött a nap, és a hó olvadni kezdett. Minden csupa latyak volt, és mire Louis elsétált az iskoláig, teljesen átázott a cipője, de még ez sem tudta elrontani a jó kedvét. Igaz, még mindig csak az orra hegye látszott ki az öltözékéből, de legalább már nem fagyott szét, mire beért a munkahelyére. A kis udvar előtti parkolóban ráadásul egy teljesen váratlan, de kellemes látvány fogadta. Harry kocsijának motorházteteje fel volt hajtva, és a fiú a motortér fölé hajolva ügyködött valamit. A haja kontyba volt fogva a feje tetején, és egy vastag sálat tekert a nyaka köré. Nagyon koncentrált valamire, a kis ráncok is megjelentek a szemöldöke között. Egy vékony dzseki volt rajta, aminek a látványától Louis azonnal megborzongott, de a fiú csodálatos fenekére feszülő nadrágtól máris melege lett.
– Nem gondolkodtál még azon, hogy szakmát válts? – kérdezte Louis köszönés helyett, ahogy megállt az autó mellett. – Irtó dögös autószerelő lennél.

Szelídíts meg! - 8. Szürke fellegek

Sziasztok! Egyre jobban hozzám nő ez a történet is. Örülök, hogy rávettetek, folytassam :)

Harry a konyhába indult poharakért, hogy vizet töltsön a vendégeinek. A két hibrid úgy elfoglalta a nappaliját, mintha a lakás az övék lenne, és ezen csak mosolyogni tudott, esetleg a fejét csóválhatta. A lány Louis egyik régi ismerőse volt, és nagyon úgy tűnt, mindketten szívből örültek a viszontlátásnak. Annyira, hogy amióta feljöttek Harry lakására, megállás nélkül fecsegtek, néha egymás szavába vágva, sokat nevetve és nosztalgiázva a gyerekkorukon. Reese a fekvőhelyén kuporogva figyelte őket a sarokból, és Harry meg tudta érteni a kutyát, mert ő is baromira kirekesztve érezte magát.
– Nagyon szép ez a lakás, Louis – mondta Teagan, ahogy hátrahajtotta a fejét a kanapé fejtámlájára. Harry egész este a haját bámulta azokban a pillanatokban, amikor nem tudott hozzászólni a diskuráláshoz. A lánynak majdnem derékig érő, rózsaszín átmenetes haja volt, és nagyon tetszett neki. Jól állt a karamellszínű bőréhez és a sötétbarna szemeihez. Olyan igazán belevaló csajnak tűnt, aki semmiképpen sem akart beleolvadni a kinézetével a tömegbe. Harry abban a pillanatban érkezett vissza a megtöltött poharakkal, és kíváncsian várta, mit fog mondani a fiú.
– Harryé, nem az enyém – felelte Louis a szemeivel Harry tekintetébe mélyedve, mielőtt újra visszafordult a barátja felé.

Szelídíts meg! - 7. Ismerősök a múltból

Sziasztok! Nem tudom, ti mennyire szeretitek olvasni ezt a sztorit (kivéve azokról, akik írtak, amit itt is hálásan köszönök), de én nagyon szeretem írni :D Nem bánom, hogy több rész lesz, mint amennyit előre terveztem. Jó olvasást ehhez a részhez is! :)

Louis az egész életében teljesen kizártnak tartotta, hogy egyszer kutyát fog sétáltatni. Ráadásul egy ilyen korai órában, és ennyire hidegben. Igaz, a póráz nem az ő kezében volt, és szerencsére a kutyaszart sem neki kellett összeszedni, de azért ott lépkedett Harry mellett a kora reggeli fagyban. Néha tett egy-egy kéretlen, gonosz megjegyzést Reese-re, például azzal kapcsolatban, hogy be fog fagyni a segge, ha nem végzi el gyorsan a dolgát, de az volt a bosszantó tény, hogy igazából ő fázott annyira, hogy még a fogai is összekoccantak.
– Louis, menj vissza nyugodtan. Hamarosan mi is csatlakozunk – mondta neki Harry, ahogy a feje búbjáig vastag sálba bugyolált hibridet nézte.
Louis szúrós tekintettel fordult felé, de nem mondott semmit, csak kortyolt egy nagyot a forró teájából. Az volt a csali. Harry felhívta, hogy vett neki fekete teát, és jöjjön le érte. Ő persze nem tudott ennek ellenállni, és lent ragadt a fiúval, na meg a szőrgombóccal.
– Be kell szereznem azokból a teákból, amiket szeretsz – mondta Harry elgondolkodva, mert Louis nyilván baromi válogatósnak bizonyult, ha a teákról volt szó, és nem volt hajlandó meginni a gyümölcsteákat. – Egyre többet alszol nálunk.

Szelídíts meg! - 6. Amelyik kutya ugat...

Sziasztok! Kis meglepi a hétvégére :) Jó olvasást hozzá! 

Harry arra ébredt, hogy a nap az arcába tűz, mert elfelejtették előző este leengedni a reluxát. A hó egész éjjel esett, és most fehér fényesség öntötte el a szobát, amikor kinyitotta a szemeit. Az oldalára fordult, de a művelet közben majdnem leesett az ágyról, mert valahol a matrac szélén egyensúlyozott, amit eddig észre sem vett. Pedig már hozzászokhatott volna. Louis imádta kisajátítani az ágyat. Most is elterülve feküdt a matracon, a lábai és karjai össze-vissza, egy párnát pedig a fejére húzott, hogy ne zavarja a fény, ahogy a hasán feküdt. Viszont amikor fázott, nagyon picire össze tudott gömbölyödni, és olyankor Harry imádott hozzábújni, mert a hibrid még álmában is dorombolni kezdett, a hátát a fiú mellkasához szorítva. Az ilyen összebújásoknál nyoma sem volt a domináns, ösztönök irányította lénynek, sokkal inkább tűnt törékenynek és sebezhetőnek. Harry nem tudta, melyik oldalát szereti jobban. És ez volt a legnagyobb gond.

Szelídíts meg! - 5. Semmi elköteleződés

Sziasztok! Arra kértetek, hogy több rész legyen. És mivel nekem is tetszik az ötlet, itt a folytatás. Nem ígérem, hogy könyv hosszúságú lesz, de tuti, hogy még csak most csöppenünk bele a közepébe ;)

Louis hasogató fejfájásra ébredt, és ahogy megmozdult, csak még rosszabb lett a helyzet. Rájött, hogy mindene fáj, nem csak a feje, és lassan az is tudatosult a még félig ködös elméjében, hogy azt a napot kénytelen lesz így, kínok között kihúzni. Finom kávé és frissen sült péksüteményillat kúszott be az orrába, amit azonnal egy még finomabb aroma követett. Harry. Louis oldalra fordult, a fejét abba a párnába fúrta, ahol nem olyan régen a fiú feküdhetett, és elégedetten felsóhajtott.
– Nem tudtam, hogy ezt is úgy iszod-e, mint a teát – hallotta meg Harry vidám hangját. Lassan leemelte a párnát a fejéről, és akkor látta meg a főnökét teljesen felöltözve, kezében egy kis tálcával az ágy mellett. A főnöke… Harry a főnöke, és ők… Louis olyan hirtelen ült fel az ágyban, hogy megszédült, és gyorsan maga köré igazgatta a paplant. Sosem volt az a szégyenlős fajta, és saját maga is furcsállta, ahogy reagált, de nem tudta hirtelen, hogyan kéne viselkednie. Valamivel le kellett foglalnia a kezeit. Óvatosan nézett fel Harryre, akinek az arcáról gyorsan leolvadt a mosoly, és úgy tűnt, már ő sem tudta, mit keres ott.

Szelídíts meg! - 4. Érintések

Sziasztok! Először is, minden kedves olvasómnak szeretnék boldog új évet kívánni! :) Másodszor... kezdjük az új évet ezzel a résszel ;) Remélem, szeretni fogjátok, mert én még sosem írtam ilyet... de szerettem, és azt hiszem, üdítően hatott rám :D 

Harry a fülében hangosan doboló szívvel nyitotta ki az ajtót. Niall magyarázata arról, hogy mi történik éppen Louis-val, még mindig zavarosnak tűnt, így fogalma sem volt, mire számíthat, ha belép. Csak azt tudta, hogy a fiúval akar lenni, mert valami azt súgta neki, hogy a hibridnek szüksége van rá. A sarokban egy szál törölközőben kuporgó alak látványa kicsit meglepte, mert sok mindenre felkészült, de erre nem. Niall azt mondta, hogy ezekben az időszakokban a hibridek nagyon érzékenyek az illatokra, a fényre, és ez megmagyarázta, délután miért volt besötétítve Louis lakásában. Más dolgokat is mesélt… a szinte kielégíthetetlen szexuális étvágyról, a szűnni nem akaró kényszerérzetről, arról, hogy együtt legyenek bárkivel, aki él és mozog. Arról, hogy mennyire védtelenek ilyenkor. Most mégis furcsa volt így látni az egyébként határozott, tűzről pattant lényt.