Szelídíts meg! - 12. Hibrid

Sziasztok! Végre megérkezett a folytatás, és bevallom, nem volt könnyű. Egy kis könnyed, cuki sztorinak készült ez még az elején, de közben valami sokkal komolyabb történet lett belőle. Remélem, azért szeretitek még :) Nagyon kíváncsi vagyok a gondolataitokra.

Harry teljesen zsibbadtnak érezte magát, amikor felébredt. A gondolatai kuszák voltak, és az agya nem igazán akart segíteni, hogy rendezhesse őket. Olyan helyeken érzett fájdalmat, ahol előtte még sosem. Az egészet leginkább ahhoz tudta volna hasonlítani, amikor gyermekkorában annyira lázas volt, hogy hideg vízzel kellett zuhanyoznia, és napokig nem csinált mást azon kívül, hogy evett, de már az is túl megerőltető volt. Most is éhes volt, de az, hogy tovább aludjon, még csábítóbbnak tűnt. Átfordult a másik oldalára, kinyújtotta a kezét, mintha keresne valamit vagy valakit maga mellett, és akkor megérezte Louis illatát a párnán. Belefúrta a fejét, és mélyeket lélegezve próbálta elraktározni az élményt, de hamarosan ez is kevésnek bizonyult. Frusztrálta, hogy a hibrid nincs vele, és a zsibbadtság hamarosan átalakult egyfajta megrögzöttséggé. Meg kell találnia, és mellette kell lennie. Az agya még mindig beszűkült üzemmódban működött, és nem tudta, mi történik vele, de ez nem számított. A fejében emlékképek ezrei villantak fel, és mindegyik Louis-val volt kapcsolatos.
Harry kimászott az ágyból, és majdnem átesett egy párnán, ami valamikor az este folyamán a földre került. Nem állt meg, hogy felvegye, csak tovább sétált és tapogatózott a kilincs után a sötétben. Amikor kinyitotta az ajtót, az orrát követve sétált a konyhába. Sült hús és friss zöldségek, amik összekeveredtek valami ismerős tusfürdő illatával. Aztán ott volt Louis illata… Harrynek azonnal összefutott a nyál a szájában. A mikró jelzett, hogy befejezte a melegítést, és hallotta, hogy a hibrid éppen telefonál valakivel. Harry megtorpant egy pillanatra, mielőtt belépett volna a konyhába.
- Mondom, semmi bajom – bizonygatta Louis frusztráltan. - Fáradt vagyok, és baromi éhes, de ezeket leszámítva minden rendben. Nem… igen, csinálok magunknak valamit enni – mondta, miközben a sistergő serpenyőhöz lépett, hogy megkavarja a tartalmát. - Vigyázok magamra, ne aggódj.
Harry összevont szemöldökkel hallgatta a beszélgetést, mert nem értette, miért kell Louis-nak vigyáznia magára. Csak ketten voltak a lakásban, és semmilyen veszély nem fenyegetett. Harry elmerengve nézte a konyhában sürgő-forgó fiút. Louis haja még nedves volt a zuhanyzástól, kócosan összetapadva takarta el a tarkóját, ahogy Harrynek háttal állt a főzőlapok előtt. Csak egy alsónadrág volt rajta, semmi más, a farkincája a hátára simult, követve a gerince vonalát, és csak a vége mozgott jobbra-balra.
- Persze, Teagan. Holnap délután hívlak – szólalt meg Louis újra. Harryből a név hallatán valami morgáshoz hasonló hang tört ki, ami lebuktatta, hogy hallgatózik. Louis megpördült, és azonnal észrevette. - Most le kell tennem. Beszélünk majd – fejezte be a hívást, és a fakanalat maga elé szegezve nézett Harryre. - Ne gyere közelebb!
Harry csak akkor vette észre, hogy már mozdult… miért is? Igen, átfutott az agyán a gondolat, hogy feldobja Louis-t a pultra, de nem vette észre, hogy neki is állt a megvalósításának.
- Lezuhanyoztál – mondta Harry, és a szája is lefelé görbült.
- Ragadtam mindenhol és… hé! - emelte maga elé Louis újra a fakanalat, mintha egy kard lenne. - Kaját csinálok, és nem akarom elcseszni az utolsó hajrában. Nagyjából öt perc, és készen lesz. Addig jó lenne, ha tartanánk a távolságot.
- Nem tetszik, hogy lemostál magadról – vallotta be Harry, bár maga sem értette az egészet.
- Tudom – forgatta a szemeit Louis, miközben a paradicsomokat rádobálta a salátára. - Hidd el, pontosan tudom, min mész most keresztül. De talán ennél jobb alkalom nincs is, hogy elkezdj önuralmat gyakorolni.
A mondatok túl összetettek és bonyolultak voltak ahhoz, hogy Harry megértse. Már az is csoda volt, hogy legalább az eljutott az agyáig, hogy Louis nem akarja, hogy hozzáérjen, amíg befejezi a főzést. Így összefont karokkal az ajtófélfának dőlt, és várt, közben pedig legalább tíz módot talált ki arra, hogyan tehetné magáévá a hibridet. A gondolatai valószínűleg az arcára is kiülhettek, mert Louis végig a szeme sarkából figyelte őt, hogy azonnal tudjon reagálni, ha megmozdulna. A sült csirkemell végre elkészült, Louis a tányérra rakta a saláta mellé. Harry nem tudott tovább várni. Azt sem értette, hogy tudott eddig mozdulatlan maradni, amikor ott volt tőle két méterre a hibrid félmeztelenül, és tiltott gyümölcsnél is csábítóbban. Louis ez alkalommal már csak akkor eszmélt fel, amikor Harry a pultra döntötte a felsőtestét, és izgatott mozdulatokkal tolta le az alsónadrágját éppen csak annyira, hogy a céljainak megfeleljen. A síkosító a hálóban maradt, de Harry gyorsan megoldotta a problémát, ahogy szétkent egy kis olívaolajat az erekcióján, mert semmiképpen nem akarta bántani Louis-t, és abban reménykedett, hogy ez most elég lesz. Igaz, hogy durvább és türelmetlenebb volt, mint általában, de vigyázni akart a hibridre. Louis hátratekeredett nyakkal figyelte, hogy mit csinál, és szinte fájdalmasan nyöszörgött, ahogy a másik a bejáratának feszült, mintha ő is ugyanolyan kiéhezett lenne, mint Harry. Aztán minden lelassult. Harry nem is tudta, hogy mazochista-e, vagy inkább Louis-t akarta gyötörni azzal, hogy végtelenül lassan mozdult, de talán inkább a második, mert a hibrid kétségbeesett nyöszörgése egészen a végletekig felizgatta. Imádta volna, ha könyörög érte, de szavak helyett be kellett érnie a kis hangokkal és remegésekkel, amit az alatta a pulton fekvő test produkált. Louis felsóhajtott, amikor Harry farka elérte a lehető legmélyebb pontot, és végre kezdett kicsit ellazulni, mintha addig visszatartotta volna a levegőt. Sosem volt az a túlzottan birtokló, irányító típus, aki tipikusan domináns alkat, de most Louis-ban lenni maga volt a mennyország.
- Ez… nem volt… jó ötlet – nyögte ki Louis, miközben Harry minden alkalommal erősen csapódott belé, ráadásul a talpa csúszkált a járólapra kifolyt olajon. Harry felmordult, és mintha egy kis dorombolásra hasonlító hangot is kiadott volna válaszul. Louis a levegőt kapkodva nevetett fel a próbálkozáson. - Cica… van egy ajánlatom – lihegte, és kiegyenesedett, hogy a karját hátranyújtva Harry hajába markolhasson. A módszer bevált, mert ezzel mindig magára vonta a fiú figyelmét.
- Ha ez azzal jár, hogy abba kell hagynom, amit éppen csinálok, akkor el se kezd… - felelte Harry, egy újabb nevetést kicsalva a másikból, ami hamar nyögésbe fulladt, mert sikerült eltalálnia egy különösen érzékeny pontot.
- Csak egy icipicit – alkudozott Louis.
- Három másodperced van – felelte Harry, és kelletlenül kihúzódott. Louis a megadott időből kettőt arra szánt, hogy lélegzethez jusson, a maradék pillanatban pedig lenyomta Harryt a legközelebbi konyhaszékre, kilépett az alsójából, és elhelyezkedett felette úgy, hogy végig a vállában kapaszkodott. Harry szinte ámulattal nézte, ahogy lassan ráereszkedik, mert a hibrid arcának változásait figyelni felért egy orgazmussal. Louis nyöszörgött, lehunyta a szemeit, és hátrafeszítette a fejét, aminek köszönhetően a nyaka látványa hívogatóan megbabonázta Harryt. Nyelnie kellett egy nagyot, olyan hirtelen futott össze a szájában a nyál. Apró emlékképek villantak át az agyán az előző alkalomról, miközben Louis tövig magába fogadta. Az elméje akkor még a mostaninál is ködösebb volt, és minden, amit Louis mondott neki, teljesen összefolyt. Csak a rekedtes hangjára volt képes figyelni, a szavak szinte alig nyertek értelmet a fejében. Emlékezett, hogy Louis milyen sebesen kapkodta a levegőt, és ő tudta, hogy időt kell neki adnia, de sosem volt még olyan nehéz türelmesnek lenni. Körülölelte Louis forrósága, ahogy most is, az illata, a hangja, és ez eddig nagyon is romantikusnak tűnhet, leszámítva azt az aprócska tényt, hogy semmire sem vágyott jobban, minthogy végre elélvezzen, és egyetlen cseppje se vesszen kárba. Ezért bármit megtett volna, talán még kényszerítette is volna Louis-t, hogy feküdjön alatta mozdulatlanul és fogadja el mindazt, amit adni akar neki.
Harry gyomrában hirtelen egy gombóc kezdett növekedni, ami gyorsan émelygéssé alakult. Felnézett Louis-ra, mert szüksége volt a bizonyosságra, de a hibrid nem nézett rá. Néha a plafon felé emelte a tekintetét, néha lenézett kettejük közé, de sosem Harryre. Többször volt becsukva a szeme, mint nyitva, az ajkát izgalmas nyögések hagyták el, de ennyi. Ezzel az erővel bárkivel lehetett volna a világon, mert még Harryre nézni sem volt hajlandó. A fiú belemarkolt a csípőjét ölelő izmos combokba, ezzel megállásra késztetve Louis-t.
- Harry… - kezdte a hibrid kifulladva, összevont szemöldökkel, de megint csak egy rövid pillantásra méltatta a fiút.
- Nem akarod ezt – mondta Harry keserűen. - Miért hagyod, hogy olyan dolgokra kényszerítselek, amiket nem akarsz?
Louis végre ránézett, és a szemei ijedtséget sugároztak, mintha a legnagyobb titkára derült volna fény éppen.
- Túlgondolod…
- Szállj le rólam! - vágott a szavába Harry, és a kezével próbálta magától ellökni a hibridet.
- Egy nagy frászt! - fakadt ki Louis Harry csuklójára markolva. - Miért… miért kell mindent túlgondolnod? Miért nem lehetsz olyan, mint egy egyszerű hibrid, akit ilyenkor semmi nem érdekel a szexen kívül? - tette fel a költői kérdéseket Louis hevesen, miközben idegesen próbálta kisimítani az izzadt homlokára tapadt tincseket. - Állandóan csak a baj van veled!
Harry nem hitt a fülének. Egyik pillanatról a másikra visszatért a bosszantó, nagyszájú hibrid, akibe tulajdonképpen beleszeretett, de most mégsem volt elégedett. Többet akart. Mindig is többet akart puszta szexnél Louis-tól.
- Engedj el – mondta Harry bizonytalanul, remegő hangon.
- Nem. Ha tényleg menni akarnál, már régen nem lennél itt… bennem – felelte Louis, és végre teljesen összeolvadt a pillantása Harryével, aki csak azért, hogy bebizonyítsa, nem a hibridnek van igaza, a tehetetlen dühtől feltüzelve felpattant a székről, magával emelve Louis-t is. A fiú meg se rezdült az ölében, csak átölelte a nyakát, szorosan a derekára fonta a lábait, és a farkincáját is.
- Ha elejtesz, megöllek – jelentette ki egyszerűen. - Inkább ülj vissza, mert nagyon csúszik a padló. Hagyd abba a hisztizést, és végre tedd a dolgod!
Harry fel akart háborodni, tényleg, de még mindig tövig a fiúban volt, aki nem volt rest kihasználni ezt a helyzetet. Készakarva szorította össze az izmait a fiú farka körül, aki belátta, ha nem ül le hamarosan, tényleg a földön kötnek ki mindketten.
- Lesz olyan alkalom, amikor nem te parancsolsz? - kérdezte Harry a hangjában fáradtsággal és csodálattal.
- Nem hiszem – suttogta Louis a nyakába. - Gyerünk, cica, tartozol nekem egy újabb orgazmussal.
A Harryből feltörő keserű nevetés végigzengett az egész konyhán.
- Annyira utállak, és… annyira szeretlek – tört ki belőle hirtelen, mintha az érzelmek megfojtanák, ha nem beszélne. - Olyan önző vagy… és én bármit megtennék azért, hogy teljesítsem a legfurcsább kívánságaidat is.
Most Louis-n volt a sor, hogy nevessen. Harry lezuttyant a székre az édes súlyával, és hirtelen azt sem tudta, hol csókolja. Louis a bőrébe kuncogott, aztán felemelte a fejét, megnyalta az ajkát, mint egy jóllakott cica, és újra mozogni kezdett. A kis közjáték egyikük kedvét sem vette el, sőt, inkább feltüzelte őket, mert Louis harapósabbá vált, Harry pedig imádattal markolászta a gömbölyű fenekét. Teljesen megváltozott a légkör kettejük között. Louis végre ott volt vele, nem csak testben, de lélekben is, és azzal próbálta megőrjíteni, hogy a tekintetét Harry zöldjeibe fúrta és nem eresztette, miközben a legobszcénabb hangokat adta ki, és hol lágyan, hol durván és hevesen ringatózott a fiú ölében. Harry annyira közel volt… érezte a bizsergető tüzet, a vibrálást a bőre alatt, de valamiért nem akart megtörténni. Aztán persze beugrottak az emlékképek a kora estéről, amikor először tette magáévá Louis. Emlékezett a fájdalomra, a furcsa húzásra, ami nem engedte, hogy megmozduljon. A tekintete kétségbeesetté vált, és egyre gyorsabban kapkodta a levegőt, mert tudta, hogy most is az vár rá.
- Lou… - nyöszörögte ijedten, és egy újabb erőtlen kísérletet tett, hogy megállítsa a hibridet.
- Shh, minden rendben – támasztotta össze a homlokukat Louis, és két oldalt a tenyerébe fogta Harry fejét. - Nem lesz olyan rossz, ígérem – suttogta neki a fiú, és közben lassan, de tovább mozgott. - Egyre jobb lesz. Csak… ne tartsd vissza, oké?
Harry úgy figyelt minden egyes szavára, mintha maga a Megváltó beszélne hozzá. Megpróbálta kikapcsolni a gondolatait, és végül sikerült is, mert újra előtérbe került a vágy, mintha semmi más nem számítana. Csak a tökéletes, gyönyörű, szexi Louis az ölében, és az, hogy elélvezzen. Harry feje koppant a falon, ahogy hátradöntötte, mert hirtelen túl sok lett az inger. A fájdalom és a kéj egymást túllicitálva próbált hatalomra jutni, és Harrynek onnantól egyetlen tiszta gondolata sem maradt. Teljesen elvesztette a kontrollt, és csak sodródott az árral.
Amikor egy kicsit kitisztult a feje, a lüktetés a farkában volt az első, ami tudatosult benne. Olyan volt, mintha égő piszkafával kínoznák. Felszisszent, de akkor beterítette egy újabb kéjhullám, és a változás olyan hirtelen történt, hogy csak magatehetetlenül kapkodta a levegőt. Érezte Louis súlyát a combjain, a fiú a nyakába lihegett, és kényelmetlenül feszengett, mintha próbálna egy kissé tűrhetőbb testhelyzetet találni, de nyilvánvalóan nem járt sikerrel. Aztán feladta, és csak bújt Harryhez, aki még sosem látta ennyire törékenynek és sebezhetőnek ezelőtt a hibridet.
- Jól vagy? - puszilt Harry a hajába egy nyugalmas pillanatban, amikor már kellemetlen volt a szótlanság. Teljesen össze volt zavarodva, mintha az egész estét azzal töltötte volna, hogy lerészegedjen, aztán meg nem emlékezett semmire. A teste több pontjába belenyilalló kellemetlen érzés ráadásul arra utalt, hogy akár másnapos is lehetett, akit elütött egy busz. Ezernyi kérdés motoszkált a fejében, hogy mégis miért csinálják ezt, hogy kerültek ebbe a helyzetbe, és amúgy is, mi történik vele, de túl kimerült volt, hogy feltegye őket.
- Persze – felelte Louis szemforgatva, ahogy a görnyedt testhelyzetből lassan felegyenesedett. - Csak arról van szó, hogy nem csinálom ezt minden nap… nyilvánvalóan.
- Nyilvánvalóan – ismételte Harry, összeszorított szemekkel, ahogy a farka újra lüktetni kezdett, még több spermát kilövellve. - Nem akarok újabb kört. Mikor lesz ennek vége? - kérdezte kétségbeesve, nyűgösen, amikor végre kapott levegőt. Louis felhorkant, és azzal szórakoztatta magát, hogy az ujjára tekerte Harry tincseit, azt játszva, hogy látványosan unatkozik.
- Milyen körre gondolsz egészen pontosan? Amikor lerohansz a konyha közepén, mert annyira kanos vagy, hogy képtelenség veled szót érteni, vagy amikor már bennem vagy, és újra meg újra elélvezel? Van egy rossz hírem. Az egész még legalább egy napig el fog tartani – foglalta össze a helyzetet a hibrid, mintha csak egy mesét mondana. - De most legalább magadnál vagy egy kicsit.
- Ezt hogy érted? - kérdezte Harry kíváncsian.
- Most tudtunk beszélgetni. Az elsőnél teljesen átvette az irányítást a hibrided, és fogalmazzunk úgy, hogy elég szótlan voltál, viszont annál tettre készebb.
Louis hangsúlyából tökéletesen áthallatszott, hogy mire gondol pontosan. Harry azon kapta magát, hogy elpirul, és Louis nyakába hajtja a fejét, és hihetetlen, de a teste megint összerándult, pedig biztos volt benne, hogy többet nem fog kibírni. A tekintete végül Louis félmerev férfiasságán állapodott meg, és eldöntötte, hogy valahogy jóvá fogja tenni ezt az egészet. Pontosan nem tudta, mit tett, és Louis sem volt vádaskodó, mégis úgy érezte, szükségük van erre. Lassan végigsimította a hibrid hasát, és élvezettel nézte, ahogy az izmok összeugranak az ujjai alatt, és csak utána vette a kezébe Louis egyre keményebb erekcióját.
- Örülök, hogy emlékszel a tartozásodra – mondta Louis elégedetten, ahogy beharapott ajakkal ő is lenézett kettejük közé. Harry szájában összefutott a nyál, amikor a hibrid farka hegyén megjelentek a gyöngyöző cseppek. Mindennél jobban szerette volna a szájába venni, de az most teljesen kivitelezhetetlen volt, így kénytelenek voltak mindketten ennyivel beérni. A szabad keze közben hátrakalandozott, és érdeklődve tapogatta ki a pontot, ahol még mindig össze voltak forrva. Az egész akkor vált igazán valósággá, mert tudta, hogy most minden más. Louis-val eddig is sok minden más volt, főleg a szex, de Harry még a legmerészebb álmában sem gondolta, hogy ez megtörténhet vele. Semmi előjele nem volt annak, hogy talán jobban hasonlít a hibridre, mint eddig hitte. Eszébe jutott az első alkalom, amikor percekig összetapadva feküdtek Louis ágyán. Fájt, de egyszerre annyira izgató is volt, hogy utána csak arra vágyott. A hibrid megtagadta tőle, most mégis megkapta. Igaz, hogy teljesen máshogy, de ez is legalább annyira jó volt.
- Tetszik neked – suttogta Louis, pont azokat a szavakat használva, mint legelső alkalommal, azzal a különbséggel, hogy akkor a helyzetük pont fordított volt.
- Nagyon – felelte Harry elakadó hanggal. Nem tudta, hogy Louis milyen válaszra számít, de nem tudott hazudni neki.
- Ez teljesen rendben van. Biztos vagyok benne, hogy össze vagy zavarodva, de tudnod kell, ez most természetes.
Harry bólintott, de már csak félig figyelt a másik szavaira.
- Olyan finom az illatod – bújt újra a fiú nyakába, hogy belélegezze.
- Tetszik a hibridednek az illatom? - kérdezte Louis halkan, egy kis mosollyal a szája szélén.
- Imádja – biztosította Harry, és mivel úgy ítélte meg, a fiú még mindig túl összefüggően tud beszélni, gyorsabb ütemre váltott.
- Az enyémnek is. Teljesen megőrült, amikor… amikor először megérzett abban a kis sikátorban… Cica… - felelte Louis akadozó hangon, a levegőt kapkodva. Nem sok kellett hozzá, hogy elélvezzen, és Harry csillagokat látott a szeme előtt felrobbanni, a lehető legjobb értelemben, amikor Louis izmai összerándultak a farka körül. Az ajkai maguktól találtak a lüktető érre, ahogy végigcsókolta a hibrid nyakát. Mintha egy mágnes vonzotta volna pont ahhoz a helyhez. Meg akarta jelölni a fiút. Így akart vele lenni, összeforrva, amíg csak lehetséges. Apró harapásokkal kezdte, és élvezettel hallgatta, hogy Louis nyöszörögve tekergőzik az ölében, mintha ő is erre vágyna. A levegő, ha lehet, még jobban felforrósodott, mint az orgazmusuk előtt, és Harry úgy érezte, hogy a mennyországban van. A sóhajaik és nyögéseik visszhangoztak a kis helyiségben, de ő csak tompán hallotta mindezt, mert Louis illata teljesen elvette az eszét. Olyan jó volt kóstolgatni a fiú nyakát, és a nyelvén érezni a bőre sós ízét, hogy nem akart elszakadni tőle. Még akkor sem, amikor Louis indulatosan rászólt, hogy hagyja abba, pedig két másodperce még úgy tűnt, ő is imádja.
- A nyakam tabu – jelentette ki, amikor Harry visszatért a valóságba. Aztán felpattant az öléből, enyhe fájdalmat okozva mindkettőjüknek, de még csak fel sem szisszent. Átkozódva rohant el a fürdő felé, és Harry utána akart szólni, hogy szeretné, ha nem mosná le őt megint magáról, de mielőtt kinyitotta volna a száját, meggondolta magát. A hibrid dühös volt rá, ő pedig nem tudta, mit tett, de nem akarta még jobban felbosszantani. Inkább lenézett a farkára, és elképedve kezdte vizsgálgatni. Olyan furcsa volt, mintha nem is az övé lenne. A töve egy kicsit még mindig meg volt dagadva, pont úgy, mint Louis-nak szokott néha, és az egész borzasztóan elhasználtnak tűnt. De a fájdalom tényleg sokkal elviselhetőbb volt, mint előzőleg, ahogy Louis is ígérte.
A hibrid nagyjából tíz perc múlva tért vissza, a tusfürdőtől illatozva, és Harry azzal nyugtatta magát, hogy legalább az övét használta. Az első szava az volt a fiúhoz, hogy ennie kell. Harry maga elé húzta a salátát, és a szeme sarkából figyelte Louis-t, mert attól tartott, bármelyik pillanatban felpattanhat, és otthagyhatja egyedül. Harry félt. A teste mintha nem is az övé lenne, a saját gondolatai megijesztették, és nem tudta hová tenni őket. Aztán ott voltak az emlékek, amik hol előjöttek, hol eltűntek. Amikor befejezték a vacsorát, ami tulajdonképpen akár hajnali reggelinek is megfelelt volna, Louis a zuhany alá tuszkolta őt is, hiába hajtogatta, hogy akkor el fog tűnni a bőréről a hibrid illata.
Amikor végzett, Harry befeküdt az ágyba, az oldalára fordulva gömbölyödött össze, magához húzta a Louis illatú párnáját, és hallgatta, ahogy a fiú próbál rendet rakni a konyhában. Hallotta a lépteket a folyosón, és összeszorított szemmel gondolt arra, hogy hát ennyi. Mindjárt nyílik a bejárati ajtó, Louis pedig kilép rajta. Harry itt marad, és fogalma sincs, hogy túléli-e a másnapot. De aztán legnagyobb meglepetésére a hálószoba ajtaja nyílt ki, és nem sokkal később egy forró test bújt a hátához.
- Itt vagyok, cica – suttogta Louis a fülébe, ahogy magukra húzta a takarót. Harry végre kiengedte a bent tartott levegőt, és teljesen belesimult az ölelésbe. - Aludj. Szükséged van rá.