Distant Words 1.

Sziasztok! Hoztam nektek egy kis meglepit. Remélem, ti is annyira fogjátok szeretni, mint amennyire szerettem írni :) Ez az első Måneskin fanficem, és 4 részes lesz.

"Vajon van különbség a színpadon eljátszott, és egy bárban elcsattant gyors csók között? Ha egy feltörekvő bandában játszol, többé már nem csak saját magadért vagy felelős. Damiano és Ethan feszültségekkel teli kapcsolata az egész zenekart tönkreteheti. A felnőttkoruk küszöbén meg kell birkózniuk a hirtelen rájuk szakadó ismertséggel, az ihlet hiányával, a furcsa érzelmekkel és vággyal, amit lehetetlenség kordában tartani."

Szelídíts meg! - 21. Hazatérés

Sziasztok! Nagyon sokat vártatok rá... de talán még itt vagytok, és tetszik a karácsonyi ajándékom :)

Harry arra ébredt, mintha valaki mozogna a kórházi szobájában. Nem lepődött meg túlságosan, hiszen az ápolók már korán reggel megjelentek, hogy leellenőrizzék, mi van vele, bár ők általában sokkal nagyobb zajt csaptak. Azonban ahogy vett egy mély levegőt, hirtelen minden érzéke életre kelt az ismerős illatra.

– Lou? – suttogta a szoba csendjébe, az árnyékba burkolózott személy felé fordulva. Amióta átváltozott, lényegesen jobban látott a sötétben is, így néhány pislogás után tökéletesen ki tudta venni a hibrid arcát a kapucni árnyékában. Louis tett egy bizonytalan lépést az ágy felé, mintha nem tudná, hogyan tovább, és csak akkor lendült mozgásba, amikor Harry felé nyújtotta a karjait. Azonnal mellette termett az ágyon, a fejét a nyakába fúrta, és elégedetten nyöszörgött, amikor az idegen, erős kórházi szagok alatt megérezte a fiú illatát. Harrynek könnyebb dolga volt, mert Louis-ból még mindig áradtak a feromonok, és elég volt egy szippantás, hogy panaszosan felnyögve magára húzza a hibridet.

– Basszus… pedig kétszer zuhanyoztam – motyogta Louis, amikor elhúzódott a fiútól, és felette támaszkodva nézett le rá. Harry nyelt egy nagyot, és próbálta lenyugtatni a tomboló hormonjait. Ennek nem most volt itt az ideje.