From the Grey - 24.

Sziasztok! Meghoztam nektek a történet utolsó részét. Nagyon köszönöm, hogy velem tartottatok ebben az utazásban :)

24.

Ahogy teltek a napok, szerencsére a feszültség is egyre jobban csillapodott. Jolly utánam Noah-tól is bocsánatot kért a viselkedéséért, aki úgy ölelgette, mintha hónapok óta nem látta volna. Noah elképesztően bújós tudott lenni, hiába vette fel sokszor a rideg, komoly álarcát, amit a világnak tartogatott. Lehet, hogy a barátságuk nem tartott olyan régóta, mint kettőnké, de Noah évek óta vele lakott, és általában együtt írták a dalokat, így nem meglepő, mennyire fontosak voltak egymásnak.

Eltelt egy kis idő, és végre kaptunk valami információt Jolly apukájáról. Miután beszélt a családjával telefonon, mind a hárman a kezünket tördelve ültünk a busz közösségi terében, és együtt izgultunk érte. A kezelés úgy tűnt, működik. Jolly végre mosolygott, hosszú idő után először, és látszott rajta, hogy visszatért belé a remény. Onnantól kezdve a turné hangulata megváltozott, sokkal energikusabbak lettek az esti show-k, és észrevehető volt, hogy négyünk között újra működik a kémia. Sokat viccelődtünk a színpadon, lementünk a közönséghez, akiknek látszott az arcán, hogy imádták az egészet. Örültem, hogy ismét teljes élményt tudunk nekik adni, és jó érzés volt, hogy már nem csak túlélésre koncentráltunk, hanem mi is igazán élveztük az elejétől a végéig. 

From the Grey - 23.

Sziasztok! Ez már az utolsó előtti rész, de utána sem hagylak titeket olvasnivaló nélkül. :)

23.

Jolly két napig úgy tett, mintha nem is léteznénk. Külön ment enni, és mindenféle közös programot elutasított. Amikor össze voltunk zárva a buszon, azonnal az ágyához sétált, behúzta a függönyt, és nem is láttuk másnap reggelig. Az első két nap békén hagytuk, és csak akkor szóltunk hozzá, amikor muszáj volt. A harmadik napon viszont Noah türelme látszólag kezdett elfogyni.

Az egész azzal kezdődött, hogy a próba előtt megkérdeztem Jolly-t, nem-e kerültek hozzá a pengetőim, amire csak egy fagyos „nem” volt a válasz, és már viharzott is ki az öltözőből. Úgy álltam a szoba közepén, és néztem a már becsukott ajtóra, amin kiment, mint egy elárvult, utcára vetett kiskutya. Aztán gondolatban megráztam magam, vettem néhány mély levegőt, és lehajoltam, hogy tovább keressek a táskában.

- Nick? - hallottam Noah hangját a kanapéról. - Nick? - szólt újra, amikor nem reagáltam. Felé néztem, és szinte sütött a tekintetéből az együttérzés. - Idejössz? - paskolta meg maga mellett a bőrkanapét. Sóhajtottam, és lehuppantam mellé. Azonnal magához húzott és átkarolt, amitől egy picit pánikolni kezdtem.

From the Grey - 22.

Sziasztok! Lassan közeledünk a sztori végéhez, már csak néhány rész van hátra :)

22.

- Hogy nézek ki? - pördültem Noah felé, amikor visszaértünk a bár bejáratához. Noah lustán elmosolyodott, és keresztbe font karokkal éhesen végignézett rajtam tetőtől talpig.

- Csodásan, mint mindig. Dugnivalóan.

A válaszra megforgattam a szemem, de azért éreztem, hogy elpirulok. Vagy csak égett az arcom az alkoholtól. A tenyerem a homlokomra szorítottam, és vettem néhány mély lélegzetet. Be kellett mennem a többiekhez, mert a tárcám a papírjaimmal együtt az asztalon maradtak, de nem akartam, hogy bármilyen furcsa dolgot vegyenek észre rajtam. Például, hogy az ajkam feldagadt a durva csókoktól. Vagy hogy a szemeim nem csak a sörtől csillognak. Határozott léptekkel indultam be az ajtón, és gyorsan átszeltem a távolságot az asztalig, ahol Jolly és Folio ültek, miközben a bár felé fordultak, és mintha éppen kibeszélték volna az egyik csinos pultos lányt. 

Amint megláttak, véget ért a kedélyes csevejük, és aggódva néztek rám. Aztán mögém. Hátra fordultam, és Noah ott várt, a kezeit a farmerje zsebébe csúsztatva. Nem kellett volna velem jönnie, mert alig bírtam visszafojtani a bágyadt mosolyt, ami akkor akart kitörni, amikor észrevettem, hogy ott van velem. 

From the Grey - 21.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok nektek a részhez :)

21.

Már sokadszor néztem a bár ajtaja felé, miközben Folioval iszogattuk a sörünket az egyik sötét sarokban. Mindenhonnan érthetetlen cseh beszéd szűrődött felénk, a háttérben halk zene szólt, a helység tele volt egyetemistákkal, akik péntek este egy kis kikapcsolódásra vágytak. Néha elgondolkodtam rajta, hogy milyen lett volna, ha egyszer én is egyetemre megyek. Vajon ha igazán akartam volna, össze tudtam volna gyűjteni rá a pénzt? Ha nem lett volna a zenekar, akkor tovább tanultam volna? És ha igen, milyen szakon? 

A kezem az asztalon hagyott cigis dobozra tettem, de Folio nem értette az utalást. Tovább magyarázta a horgászos kalandjait, és a terveit azzal kapcsolatban, hogy melyik tóhoz fog lemotorozni, ha vége a turnénak. 

- Szóval… mi van veled és Noah-val? - kérdezte, miután kiürítette a poharát.

Vettem egy mély levegőt, és a kezem megpróbáltam észrevétlenül visszaejteni az ölembe. Nevetséges volt, amit műveltem. Szerettem volna elszívni egy szálat, de már besötétedett, és túl beszari voltam ahhoz, hogy kimenjek egyedül az utcára. Folio biztosan elkísért volna, de… megijesztett a gondolat, hogy bárki rajtakapjon, mennyire parázom. Viszont Noah-ról sem volt több kedvem beszélni. Kimerülten az asztalra támaszkodtam az alkarommal, és a festéket kezdtem kapargatni a kopottas asztalon, amíg sajogni kezdett az ujjam vége. Egy bosszantó szokás volt ez, amiről azt hittem, sikerült leszoknom felnőttként.

From the Grey - 20.

Sziasztok! Bocsánat, hogy megvárattalak titeket, de végre itt a folytatás :)

20.

Az éjszaka a kórház ügyeletén valószínűleg mindig kaotikus, de ez most extrémen annak tűnt. A légkör nyomasztó volt, a sürgés-forgás gombócot formált a torkomban. Egy nagyobb közlekedési baleset történt a környéken, betegeket toltak hordágyon vagy kerekesszékben, újra meg újra újabb mentő érkezett, és olyankor egy csapatnyi egészségügyi személyzeti előbukkant, hogy foglalkozzanak a súlyos esetekkel. Gyereksírást hallottam a folyosó végéről. Szegény pára már régen sírhatott, mert teljesen be volt rekedve. A szívem összeszorult, és még melankolikusabban ücsörögtem a széken. Noah mellettem volt, és a telefonját nyomkodta, de láttam, hogy ő is a síró gyereket keresi a tekintetével. Remegett a keze, amivel a mobilját fogta, és apró ráncok jelentek meg a szemöldöke között. Meg akartam ölelni, de attól féltem, ez csak fellobbantja azt a vágyam, hogy még közelebb tudhassam őt magamhoz, és mivel Matt is velünk volt, vissza kellett fognom magam.

Egy nővér futólag ránézett a sebemre, aztán a kezembe nyomott némi kötszert, és azt mondta, amint lesz szabad orvos, behívnak majd. Noah nem volt elragadtatva ettől, és idegesen fel-alá kezdett járkálni, aztán elindult nekünk kávét szerezni. Kimerülten támasztottam a fejem a falnak, lehunytam a szemeim, és közben azon filóztam, hogy ha kimennék rágyújtani, biztosan azonnal keresnének, hogy ellássanak. A karom egyre jobban lüktetett, és egy pillanatra kirázott a hideg is, talán a kimerültségtől, talán a fájdalomtól. Matt csöndben ült mellettem, és amikor kinyitottam a szemem, láttam, hogy aggódva pillant rám.

From the Grey - 19.

Sziasztok! Régen volt már rész, de végre meghoztam nektek a folytatást :) Jó olvasást hozzá!

19.

A folyosóról zajok szűrődtek be - léptek hangja, nevetés, beszélgetés -, és az előzenekarnak köszönhetően halk dübörgés járta át a falakat. A sötét, raktárnak használt kis helyiség dohos szagú volt, valószínűleg már hetek óta nem szellőztettek, de a vastag fémajtóhoz volt kulcs, ezért tökéletesen megfelelt nekünk. Kettesben voltunk Noah-val, nyolc napja akkor először. 

Amikor megérkeztünk Európába, köszönhetően a jetlagnek és a showk előtti izgatottságnak, még könnyen sikerült féken tartani magunkat, az érzéseinket, vágyainkat. Nappal az időeltolódás, éjjel a koncert utáni kimerültség miatt éreztük úgy, hogy aludnunk kell. Mindannyian bekuckóztunk a buszon az ágyunkba, és nem maradt sok idő arra, hogy a pihenésen, és az esti showkon kívül bármi mással foglalkozzunk. De amint eltelt a hét, a szervezetünk megbarátkozott a körülményekkel, és teljes turné üzemmódba kapcsolt, Noah-val egyre többször felejtettük a szemünket egymáson, egyre több volt az elhúzódó érintés, és előző este konkrétan a combján felejtettem a kezem a takaró alatt, miközben Folioval videojátékoztak. Addigra már teljesen kivoltam. A bezárható helyiséget is én találtam, de egy percig sem kellett őt győzködnöm, hogy kövessen két percre rá, hogy otthagytam a többieket az öltözőben. 

From the Grey - 18.

Sziasztok! Meghoztam a folytatást :)

18.

Hiányzol – olvastam a mobilom kijelzőjén az üzenetet.

Csupán egyetlen szó, semmi több, de ahhoz bőven elég volt, hogy azonnal mosolyt csaljon az arcomra. Felemeltem a fejem, és körbenéztem az asztalnál. Anya Chris-szel és a barátnőjével beszélgetett, Adeline az új telefonját nyomkodta, amit karácsonyra kapott. Szerencsére mindenki el volt valamivel foglalva, egyedül Danielle vigyorgott rám kajánul, a sütis villával szájában. 

- Az átlagosnál is jobban el vagy varázsolva – hajolt oda hozzám. - Anya, kimegyünk Nickkel beszélgetni kicsit – mondta sokkal hangosabban. Anya bólintott, aztán újra minden figyelmét a bátyámra és az új barátnőjére összpontosította. Danielle aztán felpattant az asztaltól, és türelmetlenül várt rám. Megforgattam a szemeim, de mosolyogva követtem őt.

Felvettük a dzsekinket, és máris egy szál cigit halásztam ki a dobozból.

- Én is kérek – fordult felém, és miután mindkettőnk cigijét meggyújtottam, várakozva néztem rá. - Szép időnk van ma – mondta a téli napsugártól fénylő előkertet nézve. - Karácsony alatt végig esett az eső. De gondolom, Kaliforniában azért jobb volt a helyzet.

Tudtam jól, hogy nem az időjárásról akar velem beszélgetni. Elmosolyodtam, ahogy kifújtam egy adag füstöt.

- Oké, mit szeretnél tudni?

Danielle elnevette magát, és széttárta a karjait.

- Mindent, természetesen. Mi történt azalatt a pár nap alatt, amíg ott voltál?

From the Grey - 17.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok Nektek a részhez! :)

17.

Besötétedett, mire visszaértem a srácok közösen bérelt, két szintes házához. A hosszú séta és az elszívott cigi megtette a hatását, mert sokkal nyugodtabb voltam, mint mikor kiléptem az ajtón. Az utcában a házaknál égett a karácsonyi világítás, Noah volt az egyetlen, aki nem foglalkozott vele, hogy felkapcsolja. A karácsony nem tartozott a kedvenc ünnepei közé, és mivel a többiek hazautaztak, ez volt az egyetlen hely, ahol nem világítottak a fények. Az már sokkal jobban meglepett, hogy amikor beléptem az előszobába, teljes sötétség fogadott. Levettem a bakancsom, aztán a stúdió felé néztem, de az ajtó alól semmi fény nem szűrődött ki. A nappali kanapéja felé fordulva megláttam a mozdulatlanul ülő sötét alakot. Legalábbis a sziluettjét. 

Felkapcsoltam a sarokban az állólámpát, és figyeltem, ahogy Noah nagyokat pislog, és közben engem néz.

- Nem fair, hogy azt kéred, beszéljek mindenről, ami bennem történik, miközben te lelépsz, amikor beszélnünk kéne – mondta lassan. A hangja szomorúan csengett, és rekedt volt a visszafojtott érzelmektől.

From the Grey - 16.

Sziasztok! Végre itt a folytatás :)

16.

Éppen a cigizésből tértem vissza Karácsony első napjának délutánján, és csöndesen visszaosontam Noah-hoz a stúdióba. Láttam, hogy nagyon koncentrál valamire, ezért hangtalanul lehuppantam a kanapéra, mert nem akartam zavarni. A fél napot ott töltöttük, beszélgettünk, zenét írtunk, és csókolóztunk… aztán még többet csókolóztunk. Megtehettem azt, amire már olyan régen vágytam, és még sosem éreztem magam ennyire szabadnak. Hozzáérhettem, elmondhattam neki, hogy milyen csodálatos, a nyakába vagy a hajába fúrhattam az orrom, érezhettem az ajkait. Mintha akkor szabadultam volna egy kalitkából, és a határ a csillagos ég lenne. Az egész éjszakát végigbeszéltük, csak amikor megjelentek a hajnal első fényei, akkor aludtunk el egymást ölelve, Jolly ágyában. Noah végre beszélt az érzéseiről, és hogy úgy érzi, újra szüksége lesz a terápiára a rá nehezedő nyomás miatt, én pedig biztosítottam róla, hogy támogatom az ötletet, és megkértem rá, hogy nekem is mondjon el mindent, ami bántja, mert talán nem vagyok szakértő, de tudni akarom, mi zajlik le benne, hogy segíthessek a magam módján. Még mindig annyi témánk volt, amiről beszélnünk kellett, de úgy éreztem, hogy ez tökéletes kezdésnek. 

From the Grey - 15.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

15.

Noah felajánlotta, hogy hoz valamit inni mindhármunknak, de az is lehet, hogy egy kicsit ki akart szabadulni a nyomasztó feszültségből. Amikor eltűnt a konyhában, Mattra néztem:

- Mit csinált a csaj?

- Azt állítja, hogy veletek volt heteken keresztül a turné alatt. És hogy Noah megtiltotta neki, hogy tartsa a kapcsolatot a barátaival és a családjával – magyarázta Matt hevesen gesztikulálva. - Aztán felbukkant egy másik felhasználóról egy rajongó, aki állítólag látta Noaht a barátnőjével egy kávézóban.

Elkerekedett szemekkel meredtem rá, aztán hitetlenül megcsóváltam a fejem. 

- Ugyanaz lenne a két személy?

- Könnyen meglehet. Gyanítom, hogy a csajnak nem tetszett, hogy reggel elküldtem – felelte Matt.

- Egyáltalán nem biztos, hogy ő volt – jött vissza Noah dobozos üdítőkkel a kezében. - Akárki lehetett, aki unatkozott, és egy kis figyelemre vágyott.

- Hát most megkapta. Ettől zeng a zenekar közösségi médiája.

- A hazugságok általában sokkal gyorsabban terjednek, mint az unalmas valóság – vonta meg a vállát Noah.

From the Grey - 14.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok az új részhez, remélem, tetszeni fog nektek :)

14.

Noah mellettem feküdt, mindkettőnk arca a plafon felé fordult, és csönd volt a szobában. Furcsa, hogy teljesen megszűnt az ágynemű sosogásának a hangja, és a kapkodó légvételeink sem törték meg a némaságot. Oldalra fordítottam a fejem, és ő is rám nézett egy pillanatra. Aztán felült az ágyon. Előre hajolt, a fejét a vállai közé ejtette. Felé nyújtottam a karom, és a mutatóujjammal éppen csak hozzáérve lassan elkezdtem végigsimítani a gerince vonalát. A kis pihék felálltak a karján, és éreztem, ahogy vesz egy mély levegőt.

Összevontam a szemöldököm, és felültem mögötte az ágyon.

- Valami baj van?

- Túl sok… itt feküdni melletted az ágyon, miközben nincs rajtad ruha.

- Miért? - kérdeztem, de ez inkább költői kérdés volt. Noah hátrafordult a válla felett, és zavartan elnevette magát. Leesett, miről van szó, meg sem kellett szólalnia. A térdeimen a háta mögé másztam, és átkaroltam a mellkasát az egyik kezemmel.

- Ne haragudj, kellett egy pár perc szünet, hogy feldolgozzam mindazt, ami történt – suttogtam a fülébe. - Kérlek, maradj.

From the Grey - 13.

Sziasztok! Végre meghoztam :) Jó olvasást kívánok a részhez!

13.

A reptéren hatalmas tömeg fogadott pár nappal karácsony előtt. Taxiba ültem, de amikor pakoltuk be a cuccaimat a csomagtartóba, kicsit elbizonytalanodtam. Egy nagy és egy kis bőrönd, meg egy hátizsák. Hetekre készültem, de mi van, ha valami félrecsúszik, és kellemetlenné válik a légkör közöttünk? Vajon mit fog szólni Noah, ha meglát a csomagokkal? Ő nagyjából fele ennyi cuccal költözött hozzám tizenkét éve. Próbáltam ezeket a gondolatokat háttérbe szorítani, és helyette bármi mással foglalkozni. Amikor elfoglaltam a helyem a kocsiban hátul, kivettem a telefonom és írtam Jollynak egy üzenetet:

Már LA-ben vagyok a reptéren. Ugye, nem mondtál neki semmit?

Nem mondtam. Megbeszéltük, hogy ez egy meglepi ;) - válaszolta szinte azonnal. - Hívj, ha itt vagy, és beengedlek.

Izgatott voltam, miközben átszeltük a fél várost. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e bejelentés nélkül idejönnöm, de már felesleges lett volna ezen agyalni. Kiszálltam a kétszintes, fehér ház előtt, és a légkondicionált taxi után szinte arcul csapott Los Angeles decemberi, meleg időjárása. Gyorsan felfogtam a hajam egy hanyag kontyba, és kicipzároztam a dzsekim. A sofőr kipakolta a csomagjaimat a járdára, és miután adtam neki borravalót, szép napot kívánt, aztán elhajtott. Megcsörgettem Jollyt, és két perc után már rohant is le a kőlépcsőn, hogy beengedjen. Ő jobban fel volt készülve a melegre, felül csak egy pólót viselt egy vékonyabb melegítőnadrággal.

From the Grey - 12.

Sziasztok! Ebben a részben ígérem, már előrébb jutunk egy lépést ;)

12.

- Nem akarom, hogy januárban visszamenj turnézni – ölelt meg Danni olyan szorosan, hogy alig kaptam levegőt.

Az elmúlt hetek túl jók voltak. Olyan, mintha még mindig gyerekek lennénk. Az biztos, hogy a legjobb dolog, amit tehettem a szünetben az, hogy segítettem Danielle-nek új lakásba költözni. Túl sok szarság borult rám az elmúlt időszakban, és az éjszakába nyúló IKEA bútor összeszerelések, a régi fényképalbumaink átlapozása, a csipkelődések, a fagyizások mind jót tettek nekem. Egy polcot szereltünk fel a falra, amire majd családi képek kerülnek ki.

- Chris bármikor átjön segíteni, csak szólnod kell neki – simítottam ki egy tincset az arcából, miközben az enyémhez nagyon hasonló zöldesszürke szempárba néztem.

- Chrisnek már menyasszonya van. Nem kérhetem meg, hogy aludjon itt, és éjjelig filmezzünk, miközben popcornt vagy fagyit zabálunk – felelte Danni elszomorodva. - És amúgy is… mindig te voltál a kedvenc bátyám, de ezt senkinek ne áruld el – tömött a szájába egy marék gumicukrot.

- Nem fogom – válaszoltam nevetve. Visszafordultam a fal felé, és kifúrtam az utolsó lyukat, amire szükségünk volt.

- És… milyen Maya nélkül? - kérdezte váratlanul, amikor letettem a fúrót. Felé fordultam, és biztosan az arcomra volt írva, hogy meglepett a hirtelen témaváltás. Védekezőn felemelte a kezét, és kaptam az alkalmon, hogy lopjak tőle egy gumicukrot. - Amikor hazajöttél, azt kérted, hogy térjünk rá vissza később. Eltelt két hónap, szóval…

From the Grey - 11.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez :)

11.

Arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtón. Először meg voltam róla győződve, hogy még nem tértem magamhoz teljesen, és az egész csak egy furcsa álom, mert ugyan miért dobolná valaki az ajtón a Nowhere To Go-t? De hiába próbáltam magam felébreszteni, a zaj csak erősödött.

- Nick, én vagyok az! - kiáltotta Folio, és hirtelen értelmet nyert a dobolás. - Nyisd ki, légy szíves.

Sokkal nehezebb volt megmozdulni, mint azt gondoltam. Szinte lefolytam az ágyról, és a vállammal a falnak támaszkodva botladoztam el az ajtóig. Amikor kinyitottam, a folyosóról éles fény világított. A szemem elé szorítottam az alkaromat, és az ajtófélfának dőltem, biztos ami biztos. 

- Jó reggelt, Napfény! - üdvözölt Folio széles mosollyal.

- Kicsit halkabban – suttogtam alig hallhatóan, mert semmi hangom nem volt.

- Bejöhetek? - suttogta vissza Folio, mire csak megvontam a vállam. Elég volt egy hirtelen fordulat hátrafelé, hogy az egész szoba forogni kezdjen velem. A rosszullét úgy érkezett, mint egy gyorsvonat. A kis távolságot a fürdőig sokkal rövidebb idő alatt tettem meg, mint ahogy gondoltam, hogy képes vagyok rá. Térdre estem a WC előtt, és kiadtam magamból mindent, ami még a gyomromban volt. Aztán újra rosszul lettem a fojtogató alkoholszagtól, és az egész kezdődött elölről. Folio hátrafogta a hajam, ami igazán kedves volt tőle, mert nekem a WC ülőkébe kellett kapaszkodnom, nehogy beleessek. Végre kicsit jobb lett, én pedig rongybabaként pottyantam a seggemre a hideg csempén.

From the Grey - 10.

Sziasztok! Elérkeztünk a 10. részhez, és itt aztán lesz minden :) Jó olvasást!

10.

A végeláthatatlan utak, alvás a busz motorjának monoton zajára, naponta változó városok, őrjöngő rajongók, villódzó fények, éjszakázás, hajnali fogmosás egy benzinkúton, egészségtelen kaják, napkeltéig tartó videójátékozás, az időérzék totális elvesztése, a belső óra felborulása, Jolly buta poénjai, Folio hiperaktivitása, Noah csupafog mosolya, a hangja ébredés után, a haja illata, amikor a fejét kimerülten a vállamra hajtja… 

A közönség lelkes ordítása volt az, ami visszarántott a jelenbe. A színpadon álltam, Noah a tömeghez beszélt éppen, én pedig egy pillanatra teljesen elveszítettem a kapcsolatot a külvilággal, miközben néztem őt. Nem válhat ez rutinommá, amikor mindenki szeme előtt vagyok. Gyorsan sarkon fordultam a nyakamban a gitárral, és lehajoltam a vizemért, hogy nyerjek egy kis időt. Most nem néző vagyok, hanem a zenekar tagja, és éppen dolgozom – ezt mantráztam magamban, miközben ittam néhány kortyot. Igazán szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez, és a tetoválás is álommeló, szóval nem cseszhetem el. A fiúk számítanak rám. Hátrasimítottam az arcomra tapadt hajtincseimet, és felnéztem Foliora, aki rám mosolygott a dobok mögül. Viszonoztam a gesztust, és visszafordultam a közönség felé. A show folytatódott.

From the Grey - 9.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok, és legyen nagyon szép hetetek! :)

9.

A másnap felért a pokollal. Ráadásul pont olyan meleg volt, hogy miközben a napon aszalódtunk a kibaszott sivatag közepén, úgy éreztem, mintha a pokol tüzén égnék. Baromi sok ember volt, ahová csak néztem, és a zaj is csak rátett egy lapáttal a kezdődő fejfájásomra. Letöröltem a halántékomon lecsurgó izzadtságcseppet a kézfejemmel, miközben Maya tovább rángatott magával a vidámparkban. Már a harmadik hullámvasútra akart rábeszélni, amikor úgy döntöttem, elég volt.

- Ez nem jó ötlet – csóváltam a fejem, és megálltam a sor mellett, ahová be akart állni. - Nem érzem magam jól, inkább leülnék valami hűvös helyen.

- Nick, ne rontsd már el a bulit! - szólt rám rosszallóan, mintha egy gyerek lennék.

From the Grey - 8.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

8.

A turné hamarosan kezdetét vette, és Noah már az első úton töltött napon elkezdte tervezgetni a télit, amin majd főzenekarként fogunk fellépni. Két koncert között órákat beszélgettek Mattel, és láttam rajta, hogy lelkes, tele van ötletekkel, de közben egyre jobban fáradt. Lemondta, ha a srácokkal kimentünk esténként iszogatni, arra hivatkozva, hogy nem tesz jót a hangszálainak az alkohol, és videojátékozni sem bújt elő. A napjai nagy részét a buszon vagy a szállodai szobában töltötte, megjelent a próbán és a koncert előtt, de ezen kívül alig láttuk őt. Minden este a maximumot adta, ami után hulla fáradtan köszönt el tőlünk és már nem is akartuk megkérdezni, hogy velünk tart-e a városba, mert sokkal fontosabbnak tűnt, hogy minél többet pihenhessen. 

Éppen elfoglaltuk a vegasi hotelszobáinkat a próba után, és amint ledobáltam a cuccaimat a földre, a lábaim szinte maguktól vittek Noah szobája felé. A recepción hallottam a szobaszámát, csak kettővel volt mellettem, így nem kellett messzire mennem. Kopogtattam az ajtaján, és pár másodperccel később kényelmes cuccokban, egy pólóban és egy rövidnadrágban nyitott ajtót. Kicsit meglepődött, amikor meglátott.

From the Grey - 7.

Sziasztok! Egy újabb intenzív, érzelmekkel teli utazásra hívlak titeket a fiúk múltjába :)

7.

Másnap reggel még kényelmesen megreggeliztünk és összepakoltunk, mielőtt elindultunk. Én gyorsan megszabadultam a bérelt autótól a legközelebbi leadóponton, és az út nagy részét Noah kocsijával tettük meg. Zenét hallgattunk, Noah Taylor Swiftet énekelt, miközben a tetovált ujjaival a kormányon dobolt, én pedig álmosan figyeltem őt a szemem sarkából, a fejem az ülés fejtámlájára hajtva. Kifejezetten jól jött, hogy nem kellett sokat vezetnem, mert nem aludtam valami jól az éjszaka. Hiába nyugtattam magam, hogy semmi sem történt – és erre az is ráerősített, hogy Noah is ezt mutatta –, mégis negatív érzelmek kavarogtak bennem. Bűntudat, hogy Maya jobbat érdemel nálam. Félelem, hogy egy rossz szó vagy érintés, és elveszítem Noaht, mert nincs az a vonzalom, amiért megérné akár csak kockáztatni a barátságunkat. Újra és újra ostorozni kezdtem magam, ha ez eszembe jutott. Nem viselkedhetek ennyire hülyén, felnőtt férfi vagyok, aki már lassan nyolc hónapja él komoly kapcsolatban, nem pedig egy buta kis tini, akinek fogalma sincs a világról. 

From the Grey - 6.

Sziasztok! Szerettem ezt a részt írni, remélem, ti is szeretni fogjátok majd :)

6.

Másnap reggel Abyék már nyolc körül elindultak. Noah visszaaludt még, ezért egyedül búcsúzkodtam tőlük, miután segítettem nekik bepakolni a kocsi csomagtartójába.

- Örülök, hogy együtt tölthettük a tegnapi napot – ölelt meg Aby.

- Én is, nagyon. A koktélok isteniek voltak.

- Noah-val többször találkozom, de te olyan messze laksz – panaszkodott.

- Majd mindig igyekszem úgy intézni, hogy összefussunk, ha erre járok – ígértem neki.

- Mi pár nap múlva találkozunk a turnén – veregette meg a hátam Steven.

- Igen, neked egy hét múlva ilyenkor már bőven eleged lesz belőlünk – viccelődtem vele, mire csak megvonta a vállát.

- Néha olyanok vagytok, mint a rossz gyerekek, de az én gyerekeim! - hagyott egy nagy, cuppanós puszit az arcomon, aztán ő is alaposan megszorongatott. - Örülök, hogy itt vagy Noah-val. Tudom, hogy szeret egyedül lenni, de mégis… - mondta, mielőtt elengedett.

Rámosolyogtam, és bólintottam egy aprót. Pontosan tudom, mire gondolt.

- Üdvözlöm anyukádékat… a testvéreidet is. Mindenkit – szállt be a kocsiba Aby nevetve.

- Átadom nekik – feleltem. - És én is üdvözlöm Adamet. Remélem, találkozok még vele, mielőtt iskolába megy.

From the Grey - 5.

Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez! :)

5.

Utolsóként zuhanyoztam le a tóban pancsolás után, és amikor leértem a konyhába, a többiek már a vacsorát készítették elő. Aby sorolta a tennivalókat, Noah pedig épphogy csak egy picit elveszve követte az utasításokat. A rádióból szólt a zene, és teljes összhangban táncikáltak és dúdolták a dallamot. Számunkra az egész zenekari crew olyan volt, mint egy nagy család. Steven a merch-ökkel foglalkozott, és a felesége is sokszor besegített, amikor turnéra indultunk, és leltározni kellett a készletet. Mindketten egy nagy egész pótolhatatlan láncszemei voltak, és mindemellett barátok. Steven imádta Noah-t, egyszerre volt az apja és a barátja, Aby pedig sokszor úgy viselkedett velünk, mint egy tyúkanyó, pedig még csak a harmincas évei végén járt. 

- Helló, zöldszemű királyfi – köszöntött Aby, amikor meglátta, hogy a konyhapultnak dőlve tétlenkedem. Noah is hátrafordult, és egy mosollyal üdvözölt. - Lenne kedved besegíteni az uborka szeletelésben?