Sziasztok! Jó olvasást kívánok a részhez :)
11.
Arra ébredtem, hogy valaki dörömböl az ajtón. Először meg voltam róla győződve, hogy még nem tértem magamhoz teljesen, és az egész csak egy furcsa álom, mert ugyan miért dobolná valaki az ajtón a Nowhere To Go-t? De hiába próbáltam magam felébreszteni, a zaj csak erősödött.
- Nick, én vagyok az! - kiáltotta Folio, és hirtelen értelmet nyert a dobolás. - Nyisd ki, légy szíves.
Sokkal nehezebb volt megmozdulni, mint azt gondoltam. Szinte lefolytam az ágyról, és a vállammal a falnak támaszkodva botladoztam el az ajtóig. Amikor kinyitottam, a folyosóról éles fény világított. A szemem elé szorítottam az alkaromat, és az ajtófélfának dőltem, biztos ami biztos.
- Jó reggelt, Napfény! - üdvözölt Folio széles mosollyal.
- Kicsit halkabban – suttogtam alig hallhatóan, mert semmi hangom nem volt.
- Bejöhetek? - suttogta vissza Folio, mire csak megvontam a vállam. Elég volt egy hirtelen fordulat hátrafelé, hogy az egész szoba forogni kezdjen velem. A rosszullét úgy érkezett, mint egy gyorsvonat. A kis távolságot a fürdőig sokkal rövidebb idő alatt tettem meg, mint ahogy gondoltam, hogy képes vagyok rá. Térdre estem a WC előtt, és kiadtam magamból mindent, ami még a gyomromban volt. Aztán újra rosszul lettem a fojtogató alkoholszagtól, és az egész kezdődött elölről. Folio hátrafogta a hajam, ami igazán kedves volt tőle, mert nekem a WC ülőkébe kellett kapaszkodnom, nehogy beleessek. Végre kicsit jobb lett, én pedig rongybabaként pottyantam a seggemre a hideg csempén.
- Soha többé ne hagyd, hogy rövidet igyak – néztem mélyen Folio szemeibe, és a hangom még mindig nem volt több motyogásnál.
- Nem, mintha tegnap bárki meg tudott volna állítani – felelte, és akkor ugrott be, hogy mi történt előző este. Találkoztam velük a bárban, és bosszantott, hogy addigra már ők is ugyanolyan jól érezték magukat az alkoholtól, mint Noah… Gyorsan utolértem őket, és Folio állapotát nézve valószínűleg le is hagytam mindkettőjüket.
- Nem kellett volna annyit innom – mondtam a WC guriga tartónak.
- Az, hogy szakítottál Mayával, elég nyomós indok.
Hirtelen Folio felé fordultam, és az arcáról leolvasva próbáltam kitalálni, vajon mennyit meséltem el nekik tegnap a történtekből.
- Maradhatna ez közöttünk? - kérdeztem reménykedve.
Folio elhúzta a száját.
- Sajnos ezzel már elkéstünk.
- Ezt hogy érted?
- Ez egy jó sztori, figyelj - kezdte vidáman. - Matt délben elindult hozzátok, mert azt hitte, hogy elaludtatok. Bekopogott Noah szobájába, és képzelheted, mennyire ledöbbent, amikor nem Noah, és nem is te, hanem egy ismeretlen csaj nyitott ajtót szinte ruha nélkül – mesélte Folio, és jót mulatott már azon, hogy elképzelte a helyzetet. - Szóval Matt egy rendszer újraindítás után elküldte a csajt, és kirángatta Noah-t a paplan alól, aztán kapott egy kis hideg zuhanyt szegény fiú. Matt őrjöngött a csaj miatt, és azért, hogy Noah is legalább olyan szar állapotban van, mint most te… Aztán fel-alá mászkált, és kikérdezett mindenkit a crewból, hogy hol lehetsz. Örülj, hogy téged nem ő ébresztett.
- Repesek az örömtől – forgattam meg a szemeimet, aminek az lett a következménye, hogy még erősebben kezdett lüktetni a fejem. Óvatosan feltápászkodtam a földről. - Hol vannak a többiek?
- Jolly és Bryan Noah-val vannak most, én pedig jöttem hozzád.
- És mit mondtál Matt-nek, amikor rólam kérdezett?
- Hogy szar estéd volt, mert szakítottatok Mayával – felelte Folio.
- Ezek szerint már mindenki tud róla… - támaszkodtam a mosdó szélébe egy lemondó sóhajjal. Megengedtem a csapot, és hideg vízzel mostam az arcom.
- Nézd a dolgok pozitív oldalát: így Matt nem haragszik rád annyira, és szerencsés vagy, mert neked nem kell ma este énekelned, ellentétben Noah-val – kacsintott rám vigyorogva.
Fogkrémet nyomtam a fogkefémre, és elkezdtem sikálni a fogaimat abban a reményben, hogy többet már nem leszek rosszul, miközben Folio az éjjeliszekrényre tett egy fájdalomcsillapítót, amiért nem tudtam elég hálás lenni.
- Bryan mondta, hogy később majd benéz hozzád is. Illetve Mattet megkímélnéd néhány ősz hajszáltól, ha egy óra múlva lejönnél ebédelni velünk.
- Ott leszek – ígértem neki, mielőtt magamra hagyott, de a gyógyszer bevétele után máris dőltem vissza az ágyra. Lehunytam a szemem, de a cikázó gondolataim és a hasogató fejfájás nem hagytak nyugodtan pihenni. Mielőtt lemegyek a többiekhez, nem ártott volna megkérdezni Foliot, hogy mit mondtam nekik. Összeszorítottam a szemem, és próbáltam felidézni az előző estét, amikor megérkeztem a bárba.
- Az elveszett bárány! - üdvözölt Jolly széttárt karokkal, amikor meglátott. - Matt mindenhol keresett.
- Már megtalált, összefutottunk a szállodánál – feleltem, és leültem mellé a bokszba. Felemeltem az itallapot, és böngészni kezdtem. - Mit isztok?
- Mit nem? - kérdezett vissza Folio és felemelte a sörös korsóját. Ők ketten jót nevettek rajta, de én csak tovább olvastam az italokat, és azon őrlődtem, hogy mivel kezdjek.
- Minden rendben? - kérdezte Jolly komolyabb hangnemre váltva.
Két embernek már hazudtam, amikor valami hasonlót kérdeztek, és kezdtem unni azt, hogy meg kell játszanom magam a barátaim előtt.
- Igazából nem, semmi sincs rendben – feleltem érzelemmentes hangon. - De néhány pohár után minden jobb lesz, nem igaz? - néztem fel rájuk reménykedve.
***
- Lehet, hogy én csesztem el – mondtam nekik a sokadik pohár után, amikor a dolgok kezdtek kicsúszni az irányításom alól. - Talán nem kapott tőlem elég figyelmet…
- És ezért boszorkává vált? - horkant fel Jolly egy csajjal a térdén, akiről azt sem tudtam, hogy került oda. Folio már rég eltűnt, és gyanítom, hogy az eltűnéséhez köze lehetett annak, hogy egyszerre fogyasztotta a sört és a rövidet.
- A nők hajlamosak megőrülni, ha nem kapnak elég szeretet – szólt közbe a csaj, akinek már nem emlékeztem a nevére.- Nekem egy alapos dugás is elég, hogy érezzem a törődést – fordult Jolly felé, és beleharapott a barátom ajkába, aki ezt egyáltalán nem bánta, és úgy csókolta, mintha én ott sem lennék.
- Szar társaság vagytok – motyogtam magamba, mert valószínűleg senki sem figyelt rám.
Körbenéztem a helyen, ami csütörtök este is tömve volt emberekkel. Folio azt mondta, hogy hétvégén asztalt kell foglalni, annyian vannak, így szerencsésnek mondhattunk magunkat, hogy jutott még hely nekünk. A zene nem volt túl hangos, ezért kényelmesen tudtunk volna beszélgetni, ha valaki kíváncsi lett volna arra, hogy mi történt velem… A szemem megállapodott egy lányon, aki az egyik közeli asztalnál ült két másik barátnőjével, és nem ez volt az első alkalom, hogy összeakadt a pillantásunk. Miniszoknya volt rajta térd fölé érő csizmával, és a haja befonva is majdnem leért a derekáig. Alig észrevehetően elmosolyodott, amikor meglátta, hogy nézem őt.
- Nem vagy hibás – jelentette ki Jolly, és meglepődve fordultam felé, hogy visszatért a csaj szájából a beszélgetésünkhöz. - Maya már amúgy is elég érdekesen indított, ami azt illeti…
Összevontam a szemöldököm, és lehúztam a whiskey maradékát, mielőtt beleolvadt volna az összes jég.
- Ezt hogy érted?
- Majd egy megfelelőbb időpontban megbeszéljük – pillantott a csaj felé az ölében. Hevesen megráztam a fejem, mert tudni akartam, mire gondol.
- Ha elkezdted, fejezd is be.
Jolly felsóhajtott, és kedvesen megpaskolta a lány combját.
- Megtennéd, hogy kicsit magunkra hagysz minket? - kérdezte tőle. A lány bólintott, és egy utolsó csók után elindult a bárpult felé. Türelmetlenül néztem Jollyra, aki újra sóhajtott, és közben a fejét csóválta.
- Nem kellett volna ezt most felhoznom – mondta erős svéd akcentussal.
- Már nincs visszaút. Mi az, amiről nem tudok? - dőltem előre az asztal felé, hogy jobban hallhassam, mit mond.
- Csak arra gondoltam, hogy nem kéne magadat okolnod, hogy tönkrement a kapcsolatotok… Maya bepróbálkozott Noah-nál, ami már alapból elég kellemetlen.
Egy fél percig csak néztem a barátomat, és talán nem is pislogtam.
- Hogy mit csinált?
- Rányomult Noah-ra, majdnem meg is csókolta. Akkor még nem is voltatok együtt… - emelte fel a karjait Jolly védekezőn. - De Noah úgy döntött, hogy nem mondja el neked, mert láttuk rajtad, hogy bejön neked a csaj.
Elnevettem magam, miközben a lelkem, vagy a szívem, a fene se tudja, tovább repedezett a mellkasom alatt. Fájt, hogy Maya ezt tette, de az még jobban, hogy Noah nem volt velem őszinte. Hihetetlen, hogy ez az este hogy fordulhatott még szarabbá, és már tényleg csak nevetni tudtam az egészen. Vagy ez, vagy a teljes őrület.
- Haver, szerintem ennek így kellett lennie – próbált Jolly nyugtatni, miközben megértőn nézett rám az asztal másik oldaláról, de már nem nagyon figyeltem rá. Újra a csajt bámultam a hosszú fonatával, mert most egyedül maradt, és miközben iszogatott, folyton felém pillantott. Jolly követte a tekintetem. Megcsóválta a fejét, aztán a kezemre tette a kezét, hogy figyeljek még rá egy kicsit. - Ettől nem fogod jobban érezni magad. Te nem vagy ilyen.
Legszívesebben üvöltöttem volna, amiért rátapintott a lényegre. A csaj talán jó lett volna figyelemelterelésnek, de utána csak még rosszabbul éreztem volna magam. Dühösen néztem Jollyt, aki elengedte a kezem, és hátradőlt a székben. - Felnőtt vagy, a te döntésed.
- Bassza meg. Bassza meg minden és mindenki! - morogtam az orrom alatt, aztán felpattantam, és átvágtam a tömegen. Nem álltam meg a csaj asztalánál, felé se néztem, hanem tovább sétáltam egészen a bárpultig. Arra, hogy később mi történt, nem nagyon emlékeztem, de tudom, hogy a bárpultnál ragadtam, és folyamatosan újratöltettem a poharam.
***
Bryan akkor érkezett, amikor éppen végeztem a zuhanyozással. Félig megszárítottam a hajam a hajszárítóval, aztán elindultunk a szálloda étterme felé. Őszintén szólva nem nagyon volt étvágyam, a gyomrom még mindig nem nyugodott le, de tudtam, hogy estig valahogy össze kell szednem magam. Alig léptünk ki a folyosóra, máris összetalálkoztunk Stevennel és Mattel. Mindketten úgy néztek rám, mintha meghalt volna valaki, és akkor megértettem, Noah miért nem akarta szétkürtölni, hogy szakított Karinnal.
- Minden oké, Nick? - kérdezte Steven a kezét a vállamra téve.
- Jól leszek – paskoltam meg a vállát én is egy fáradt, és nem is túl őszinte mosoly kíséretében.
- Ha túl lesz a másnaposságon, az már fél siker – szúrta közbe Bryan a másik oldalamról, amivel kiérdemelt egy kinyújtott nyelvet. Matt furcsán csöndes volt, ezért felé sandítottam. A telefonját nyomkodta, és amikor kérdőn Bryan felé fordultam, először csak megvonta a vállát.
- Kicsit összekaptak Noah-val – motyogta kettőnk között, amikor Stevent és Mattet előre engedtük az egyik ajtónál. Mi voltunk az elsők, akik megérkeztek a csapatból, és leültünk a nagy asztalhoz. Nem sokkal utánunk jött Jolly és Folio, és már csak egyetlen szék maradt üresen. Egyre türelmetlenebbül iszogattam a kólámat, rápillantottam az időre a telefonomon, és láttam, hogy egy óra múlva indulunk kell a próbára. Felsóhajtottam, és Jollyhoz hajoltam.
- Megyek, lehozom őt – mondtam neki, és már felálltam az asztaltól, amikor Noah belépett az étterembe. Melegítőnadrágot viselt egy kapucnis pulcsival, és napszemüveg volt rajta. Valószínűleg ő is nemrég mászhatott ki a zuhany alól, mert még vizes volt a haja a tarkójánál. Felénk fordult, és pont látta, ahogy visszaültem a székemre.
- Hova indultál? - kérdezte tőlem halk hangon, amikor leült Jolly és Steven közé.
- Gondoltam, megnézem, minden rendben van-e veled – feleltem neki, és közben megérkezett az ebédünk is, ezért többet nem beszélgettünk.
Én voltam az, aki a leghamarabb befejezte a kajálást, és úgy döntöttem, elszívok odakint egy cigit, amíg a többiek is végeznek. Nem sokáig maradtam egyedül, és még hátra sem kellett néznem, hogy tudjam, Noah kijött utánam az udvarra.
- Danielle hívott, azt mondta, nem tudott elérni – kezdte a távolba nézve a mellkasa előtt összefont karokkal. Szerettem volna látni a tekintetét, mert így nem tudtam eldönteni, mi járhat a fejében.
- Fennhagytam a szobámban a telefonom, mert lemerült – mondtam én is elbámulva az út felé.
- Hívd vissza, mert eléggé idegesnek tűnt. Lehet, hogy ő is most tudta meg, hogy szakítottatok Mayával.
Oldalról Noahra sandítottam, és láttam, hogy mennyire összeszorította az ajkait. Mintha joga lenne mérgesnek lenni…
- Jolly mondta el? - kérdeztem tőle.
- Mindegy, hogy ki volt. Csak azt sajnálom, hogy nem tőled hallottam.
- Nem volt alkalmam beszélni veled – feleltem neki, de bosszantott, hogy ez mentegetőzésnek hangzott, ezért hozzátettem: - Szerettem volna, de elfoglalt voltál tegnap este. - Nagyszerű… így már pont úgy hangzott, mintha egy hisztis picsa mondta volna.
Noah végre felém fordult, még ha a napszemüveget továbbra is magán tartotta.
- Miért nem mondtad el? - kérdezte megenyhülve, szinte már aggódó hangon.
Az ég felé néztem, és karcos hangon kuncogtam.
- A csaj előtt? Valami azt súgja, hogy őt jobban érdekelte a lelki állapotomnál a farkam mérete – mondtam gúnyosan.
Noah állán megfeszültek az izmok, de azért erre is volt megoldása.
- Beszélhettünk volna kettesben. Sokkal fontosabb vagy nekem, mint az a csaj.
Valamilyen oknál fogva ez a mondata olyan szinten felhúzott, hogy csodálkozom, hogy nem szórtam villámokat a szememmel.
- És utána? - kérdeztem tőle. Úgy éreztem, belém bújt az ördög, és nem tudtam befogni a számat. - Utána megejtjük azt a bizonyos édeshármast? Szeretted volna?
A dühöm olyan gyorsan párolgott el, mint ahogy jött. Mire a méreggel átitatott mondandóm végére értem, legszívesebben arcon ütöttem volna magam. Csak arra tudtam fogni az idióta viselkedésem, hogy szörnyen alakult az estém, fáradt voltam és másnapos. Noah lefagyott, aztán elpirult, és szinte hallottam, ahogy zizeg körülötte a feszültség. Nem tudtam tovább nézni az arcát, éreztem, hogy én is zavarba estem a saját hülyeségem miatt. Ez az egész… nem én vagyok. Régebben viccelődtünk volna ezen, mint két haver. Régebben egymás vérét szívtuk volna mindenféle gond nélkül. Régebben nem akartam volna ágyba cipelni őt, miközben azt ismételgetem az ajkaira, hogy csak az enyém. Nyeltem egy nagyot és elfordultam, hogy a kuka tetején eloltsam a leégett cigit. Amikor visszafordultam, Noah közvetlenül előttem állt, és megint átkoztam a hülye napszemüvegét, hogy nem láthatom a szemeit. Megfogta a csuklómat, aztán a kezembe nyomta a mobilját.
- Hívd vissza a húgod. Aggódik miattad.
A hangja remegett, mintha túlcsordult volna érzelmekkel, de még így is határozottnak, parancsolónak hatott. Visszament az étterembe, én pedig néhány nyugtató lélegzet után úgy tettem, ahogy kérte. Kikerestem Danielle számát, és hívtam őt.
- Noah? - kérdezte izgatottan, amikor felvette.
- Nick vagyok. Noah mondta, hogy kerestél – feleltem neki. Feszülten fújta ki a levegőt, ami azt eredményezte, hogy már én is egyre jobban kezdtem aggódni, miért akart velem beszélni. - Danni, valami gond van?
- Beszéltem Mayával. Felhívott, és az egész telefonhívást végigbőgte.
- Igen, tegnap szakítottunk telefonon keresztül. Pont úgy, ahogy nem akartam. Teljesen érthető, hogy...
- Nem, nem ez a gond – vágott közbe Danielle türelmetlenül. - Azt mondta, hogy pár hónapja nem szedi a fogamzásgátlót. És hogy azóta többször együtt voltatok.
Erősen szorítottam a telefont az ujjaim között, és a reggeli szédülés újult erővel tért vissza. Leguggoltam, és egy oszlopnak támasztottam a hátam.
- Nick, hallasz?
- Igen, itt vagyok – motyogtam válasz gyanánt, miközben csak bámultam ki a fejemből, és próbáltam lassítani a légzésemen. - Szerinted terhes?
Ezt a problémát eddig sikerült elódázni tegnap este óta. Mintha nem lenne minden elég elcseszett…
- Nem tudom, Nicky. Emlékszel, hogy mikor volt utoljára, amikor ti…?
Erre nem volt túl nehéz visszaemlékezni, mert akkor döntöttem el, hogy én ezt nem tudom tovább csinálni.
- Egy hónapja nagyjából, amikor kiutazott hozzánk Vegasba.
- Ha terhes, arról már régen tudnia kéne – mondta Danielle, de a hangja bizonytalanul csengett. - Ha gyanakszik, akkor már kellett volna csinálnia tesztet.
- Danni, én most… készülnöm kell az esti showra – mondtam, miközben próbáltam a kétségbeesést a háttérbe szorítani. Majd este, a koncert után, ha egyedül leszek, lesz alkalmam szétesni.
- Nick, figyelj rám! - szólt határozottan a vonal másik végéről. - Bármi van, megoldjuk, érted? Apáék, és én is melletted állunk. Nem vagy egyedül. És ne feledd, a helyzet nem olyan szörnyű, amilyennek elsőre tűnik.
Könnyek gyűltek a szemembe a szavai miatt. Egy figyelmeztető jel, hogy fáradt vagyok, és túl közel az összeomlás.
- Tudom, és köszönöm. Szeretlek.
- Én is. Vigyázz magadra!
Kinyomtam a hívást, és a fejem az oszlopnak döntöttem. Észrevettem a szemem sarkából, hogy Noah az ajtóból figyel, és láttam rajta, hogy nem tudja, mit csináljon. Azt hiszem, azért lehetett ennyire bizonytalan, mert nem sokszor látott ennyire szétcsúszva. Megsajnáltam, és rámosolyogtam, de a mosolyom inkább volt melankolikus, mint vidám. Mindenesetre elég volt ahhoz, hogy elinduljon felém. Odanyújtottam neki a mobilt.
- Köszi – mondtam halkan, amire csak bólintott. Ahogy állt mellettem, én meg továbbra is az oszlopnak dőlve guggoltam, még annál is magasabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt, de nem bántam. Sosem zavart a magassága, mert a 190 centi és a szépen formált izmok alatt még mindig ő volt az a törékeny fiú, akit éjjelente magamhoz öleltem, hogy ne legyenek rossz álmai.
- Nem nézel ki valami jól – mondta amikor felálltam. Nyilvánvaló volt, hogy beszélgetni szeretne, de mostanában kiszámíthatatlan volt, hová jutottunk az eszmecserék közben. Megint kérdezek valami hülyeséget a tegnapi lánnyal kapcsolatban? Hisztizni fogok, amiért elfoglalt volt, és nekem az alkoholba kellett fojtanom a bánatom? Vagy csak túl közel lép hozzám, és beszorulok az oszlop meg a teste közé, miközben ő bámulja az ajkaimat, én meg elfelejtek lélegezni?
Próbáltam egy kis életet önteni a hangomba, amikor megszólaltam.
- Vár ránk egy koncert ma este. Most erre kell koncentrálnunk, utána… utána nem is tudom.
Noah bólintott, de közben az arcomat fürkészte, mintha onnan leolvashatna mindent. Már nem volt rajta a napszemüveg, mindketten ugyanúgy hunyorogtunk az erős, őszi napsütésben. Megfordultam, hogy bemenjek az étterembe, mert nem tudtam, mit mondhatnék neki. Nem akartam beszélgetni senkivel, még vele sem. De Noah megfogta a csuklómat, amikor el akartam indulni, ami valamiért olyan rosszul érintett, hogy gondolkozás nélkül rántottam ki a kezem a szorításából. Visszafordultam felé, és láttam, ahogy értetlenül nézi a kezem, aztán meg a sajátját. Az ajka lebiggyedt, és nem tudta elrejteni, hogy mennyire csalódott. Magamban átkozódtam, mert hatalmas volt a kísértés, hogy megöleljem, mint régen, amikor valami elszomorította, de Danni szavai visszhangoztak a fejemben. „Vannak olyan helyzetek, amikben muszáj magad mások elé helyezni, Nicky.”
A kezeim a farmerom zsebébe dugtam, hogy még véletlenül se csináljak olyasmit, amit később megbánnék.
- Most egy kis térre van szükségem. Túl sok minden történik egyszerre, és… ja, egyedül akarok lenni a saját gondolataimmal – próbáltam zavartan szavakba önteni a folyamatosan omladozó lelkivilágom.
Noah még nézett egy darabig. Talán szeretett volna megfejteni, mert nem igazán tudta hova tenni azt, hogy ennyire nyilvánvalóan elzárkózom előle. Valójában én sem értettem, miért, de egy alig észrevehető belső hang azt súgta, hogy most ezt kell tennem.
- Ha szükséged van rám, tudod, hol találsz – mondta végül beletörődőn. Ennél többet nem is várhattam volna tőle, és nagyon bízom benne, hogy a hálás mosolyom elárulta, mennyire sokat jelentenek a szavai. Sarkon fordultam, és bementem a többiekhez. Nemsokára el kellett indulunk a próbára, de egy kávé szerencsére még pont belefért az időbe.
***
A maradék négy koncertet még azon a héten lenyomtuk. Az idő szerencsére gyorsan szaladt, és már csak azt vettem észre, hogy az Észak-Amerika turnénk utolsó állomásán állok a színpadon. Noah ismét odatette magát, és végig jó kedve volt, amin nem is csodálkoztam: Matt felhívta a figyelmünket, hogy a Just Pretend dalunk hetek óta tarol TikTokon, ezzel elindítva egy hihetetlen, felfelé ívelő hullámot a zenekar népszerűségének növekedésében. Mind a négyen örültünk a hírnek, de a Bad Omens mindig is Noah életműve volt, mondhat bárki bármit. Ő volt az, aki folyamatosan próbálta életben tartani a zenekart, mindig új és új ötletekkel rukkolt elő, sorra írta a jobbnál jobb dalokat és dalszövegeket. Miközben a Like A Villain dalunkat játszottuk, Noah gyönyörű, kifejező hangja bekúszott a tudatomba.
„You need a new clean slate without the dents
A place to put your pain, your consequence
When you look into the mirror, are you even there?
Új, tiszta lapra van szükséged
Egy helyre, ahová elrejtheted a fájdalmad, a következményeket
Amikor a tükörbe nézel, ott vagy egyáltalán?
I don't wanna know all your secrets 'cause I'll tell
It's hard enough being alone with myself
I don't know how long I'll be holding on
Nem akarom tudni az összes titkod, mert biztosan tudom
Magammal is elég nehéz összezárva lennem
Nem tudom, meddig bírom még
Hogy fogok kibírni otthon, magamban közel 3 hónapot? Egyáltalán hogy fogom kibírni, hogy ilyen hosszú ideig nem látom őt?
I know you tried your hardest, I know that you meant well
But you pushed me to the edge and I slipped, and then I fell
I don't know how long I'll be holding on”
Tudom, hogy erősen próbálkoztál, a legjobbat akartad
De a peremre löktél, megcsúsztam és aztán leestem
Nem tudom, meddig bírom még"*
Noah felém fordult egy pillanatra, és fájdalmasan elmosolyodott. Az egész alig volt észrevehető, csak egy kósza pillantás, mégis ez járt a fejemben még akkor is, amikor következő nap már a reptéri szállodában voltam arra várva, hogy másnap reggel hazarepülhessek Virginiába. Vettem egy mély lélegzetet, és előkészítettem a cigit meg a gyújtót az éjjeli szekrényre. Tudtam, hogy később szükségem lesz rá. Aztán kezembe fogtam a telefonom, és kikerestem Maya számát. Ideje volt, hogy tisztázzunk néhány dolgot, mielőtt egyáltalán megpróbálkozom azzal, hogy tovább lépjek.
*Bad Omens - Like a Villain
1 megjegyzés:
Szia!
Nagyon szépen köszönöm, hogy ezt a részt is olvashattam!
Megjegyzés küldése