The unforgiving - 30. Szerintem őt keresitek

Sziasztok! Már vártátok, ugye? Vééégre meghoztam. Jó olvasást ;)

H.

Egész délután a tetoválógép halk zúgását hallgattuk. Először az én mellkasomra vésődött fel a minta, aztán a lány elkezdett dolgozni Louis alkarján is. Én akkor már hátradőlve, fáradtan ültem a széken, és elfeledkezve az idő múlásáról figyeltem Lou arcát. Nem akartam, hogy fájjon neki, és mintha tudná, mi jár a fejemben, néha felém fordult, és biztatóan elmosolyodott. Azt mondta az elején, olyan érzés, mintha csiklandozná a tű, de tudtam, hogy most, három órával később a bőre már olyan érzékeny lehet, hogy minden egyes törlésnél előjön azt az átkozott égető érzés. Egy ideje már előkerült a vastagabb tű a satírozáshoz, de még mindig hősiesen viselte a megpróbáltatásokat. Óvatosan felemeltem a másik kezét, és megpusziltam a kézfejét. Louis eddig a készülő tetoválását figyelte, de most felém fordult, és elmosolyodott.

Insomnia - 7. Örvény

Sziasztok! Hoztam nektek egy hosszú részt, remélem, tetszeni fog :) Jó olvasást!

2059. 01. 28.

Az egészet a Titanic katasztrófájához tudnám hasonlítani. Sorozatos rossz döntések, melyek már egy amúgy is kilátástalan helyzetben születnek, és ahelyett, hogy segítenének, csak jobban lehúznak a mélybe. Süllyedtem, mert egy olyan örvénybe kerültem, amiből nem volt kiút. Nem kaptam levegőt, és a segélykiáltásom senki sem hallotta meg, kivéve téged. Azt mondtad, hogy ne kapálózzak. Aztán a kezed nyújtottad, de nem tudtam mit kezdeni vele. Nem hallgattam rád, mert meg voltam róla győződve, én vagyok az okosabb. Pedig nem voltam okos, csak egy gyáva alak, aki menekült a sorsa elől. Aki félt szembenézni a következményekkel, és hátat fordított saját magának is.