Megfigyelve - 10. Önelemzés

Sziasztok! Jubileumi 10. rész :) Hihetetlen, hogy máris itt járunk. Izgalmas rész lesz, úgyhogy kalandra fel ;)

10. Introspection
Önelemzés: A saját tudat vizsgálatának folyamata.

10 évesen

– Jobban éreznéd magad, ha valamivel le tudnád foglalni a kezed, míg beszélgetünk? Van néhány filctollam és színes ceruzám, ha szeretnéd – zavarta meg a csendet Doktor Engle ismerős hangja.
Annak ellenére, hogy már az előtte ülő fiú testbeszédéből is sokat ki tudott olvasni, eljött az ideje, hogy végre beszéljenek.
Tom megrázta a fejét miközben a hosszú, kócos, szőke haja az arcába hullott. A tízéves fiú a kanapé szélén ült, a lábai megállás nélkül mozogtak, és az alsó ajkát beszívta, hogy idegesen rágcsálhassa. A tenyerét néha a combjához dörzsölte, és a farmerjába törölte a nedvességet. Több, mint két év telt el azóta, hogy az ikrek közül az egyik szorongást mutatott, és a doktor ennek még nem fedezte fel a forrását. Most Tommal találkozott először, de a fiú nem szólt többet néhány elenyésző szónál az elmúlt negyedórában. Doktor Engle-t az egész jelenet nagyon emlékeztette a két évvel ezelőtt történtekre.

My Indigo 4.

Sziasztok! Hú, hát elég sokat filóztam ezen a részen, hogy a lehető legjobb legyen :) Remélem, szeretni fogjátok. Lesz benne cukiság, és egy kis izgalom is ;) 

4. You don't have to love me

Tom biztos volt benne, hogy rettentően alulöltözött lesz a fekete farmerben és a sötétkék pólóban – amelyet most legalább még eltakart a kabátja -, de Bill azt mondta, ne foglalkozzon vele. Azt is jól tudta, hogy Bill tündökölni fog, de amikor megérkezett az épület elé, és a testvére kilépett az üvegajtón, a látvány minden gondolatát felülmúlta. Egy darabig észre sem vette az öccsével érkező fiatal lányt, mert képtelen volt levenni a tekintetét arról a vékony, magas fiúról, aki nélkül eddig sem tudta elképzelni az életét, és most mintha csak óráról órára egyre inkább ragaszkodna hozzá. Végül is a lelke másik fele, aki máris elrabolta a szívét is. Nem tudta, mikor történhetett. Talán már akkor, amikor megszülettek, és először bújtak össze a kiságyban, de az biztos, hogy a sorsuk akkor íródott, amikor megfogantak. Bill észrevette őt a lépcsősor alján ácsorogva, és rávillantotta a legszebb mosolyát, miközben a szemei összehúzódtak, és kilátszódtak a hófehér fogai. A sötét haja lágyan terült szét a vállán, mint egy fekete fátyol, és Tom elképesztően szeretett volna beletúrni, miközben megízleli azokat a fényes, dús ajkakat. Bill egy fekete, szűk farmert viselt, amelyet itt-ott aranyszínű, véletlenszerű csíkok díszítettek, felül pedig egy sötétszürke dzsekit.

Megfigyelve - 9. A környezetből érkező irányítás

Sziasztok! Nagyon jó olvasást kívánok a részhez, és a fejezet alján megint hagytam nektek néhány kérdést :) 

9. External Locus of Control
A környezetből érkező irányítás: Az a meggyőződés, hogy az egyén környezetének nagyobb hatása van a saját életkörülményeire, mint magának a személyének.

10 évesen

Tom kikelt az ágyából és azonnal Bill szobája felé futott. Az ajtót nyitva találta, de a szoba üres volt, és Bill ágya be volt vetve. Tom ösztönei azt diktálták, hogy fusson le a lépcsőn, és ott végre megtalálja a testvérét, de akkor egy hang megszólalt a fejében, hogy muszáj „normálisan” viselkednie. Nem tehet semmi olyat, amit a szülei furcsának találhatnak. Hirtelen megtorpant, beleharapott az ajkába és inkább visszament a szobájába, hogy felvegye az első kezébe akadó ruhát. A póló még csak félig volt rajta, amikor lement a lépcsőn és belépett a konyhába.
Bill az asztalnál ült, és egy tál müzlit bámult. Az energikus személyisége ellenére a fiatalabb testvér nem volt egy reggeli pacsirta, ráadásul ez a reggel egyáltalán nem volt kellemes. Bill teli szájjal felnézett, amikor a testvére belépett. Tom olyan arcot vágott, mintha kigyulladt volna a ház.

Megfigyelve - 8. Központosítás

Sziasztok! Kellemes olvasást kívánok ehhez a részhez :) Ha elolvastátok, a rész végén feltettem néhány kérdést :) 

8. Centration
Központosítás: Egy fiatal gyermek hajlamos arra, hogy csak a saját céljára összpontosítson, miközben nem érti meg, hogy a kívülállók esetleg másképp látják a dolgokat.

10 évesen

– Hé! Várjatok! – kiáltotta a szőke kisfiú, miközben a barátai után futott. Andreas ismét magára maradt, miközben az ikrek elvesztek a saját világukban. Meleg, nyári nap volt, tökéletes arra, hogy a három energikus tízéves elmeneküljön otthonról és felfedezzenek. Egyikük sem emlékezett, miért kezdtek el futni, de Bill volt elől, Tom pedig szorosan a nyomában maradt.
Andreas a kezeit a térdére támasztva előre hajolt, és próbált némi levegőhöz jutni. Arra készült, hogy feladja a fogócskát, de akkor meghallotta Bill sikoltozását. Gyorsan kiegyenesedett és körbenézett a mezőn, ahol a fű majdnem derékig ért. A másik két fiú eltűnt azalatt a néhány másodperc alatt, míg másfelé nézett.

My indigo 3.

Sziasztok! Sokan kérdeztetek róla, hát itt van :) Meghoztam a My indigo folytatását, és be kell valljam, hiányoztak a kis angyalkáim :) Mit szóltok hozzá? 

3. Even when I raise your shipwreck from the sand

Tom minél hamarabb menekülni akart a szobából. Az egyetlen gondot az jelentette, hogy nem tudta levenni a tekintetét a testvéréről. Túl szép és magával ragadó volt az egész jelenet ahhoz, hogy csak úgy kisétáljon, majd azt tettesse, semmi sem történt. Figyelte, ahogy Bill szárnyának hófehér részén megtörtek a sötétítőn beáramló fények, ahogy a haja szétterült a párnán és a tarkóján, ahogy az érzéki mozdulatoktól hullámzott az egész teste… Tudta, hogy mennie kellene, de egyszerűen túl nagy volt a kísértés, hogy még tovább és tovább nézze őt. Bill még ilyenkor is annyira ártatlannak és törékenynek tűnt, Tom pedig védelmezni akarta. Újra és mindig, a szabályokkal nem törődve, bármit feláldozva, hogy a testvére mellette legyen és lássa a mosolyát. Beletelt egy kis időbe, míg rájött, hogy a jelenlegi helyzet szerint most éppen tőle kéne megvédeni az öccsét. Nem volt könnyű, de végül piruló arccal, remegő kézzel erőt vett magán és csöndben kihátrált a szobából.

Megfigyelve - 7. Illúzió

Sziasztok :) Ismét egy hosszú rész, jó olvasást hozzá! Pár nap és érkezik a My indigo folytatása is ;)

7. Illusion
Illúzió: A realitás téves értelmezése.

9 évesen

– Már megint hozzámért! – ordította Bill.
– Nem is! – kiáltotta vissza Tom.
– Dehogynem! – felelte Bill, és kinyújtotta a nyelvét a testvérére.
– Nem igaz! – mondta Tom a saját védelmére, amivel egyidejűleg megrúgta Bill lábát. Na, most tényleg hozzáért.
– Anya! Tom megrúgott!
– Az istenre esküszöm, ez az utolsó alkalom, hogy elvittelek titeket vásárolni magammal. Mostantól nélkületek veszem meg a ruháitokat, és majd azt kell hordanotok, amit választok. Tudnátok viselkedni, amíg hazaérünk? – csattant fel Simone a kilenc éves ikrekre, akik a kocsi hátsó ülésén vitatkoztak. A veszekedés feldühítette, de ugyanakkor nagy megkönnyebbülést is jelentett számára. Bármilyen frusztráló volt, Simone tudta, hogy ez a normális. És ez egy olyan dolog volt, amiért keményen megdolgoztak.

Megfigyelve - 6. A szeparációs szorongás

Sziasztok! És itt a beígért második a hétvégére :) Legyen csodaszép hetetek, pár nap és újra találkozunk. 

Separation Anxiety
Szeparációs szorongás:
Normális félelem és aggodalom, melyet egy gyermek érezhet, ha kiszakítják a környezetéből, és elválasztják a barátaitól, családjától.

8 évesen

Doktor Engle fáradtan sóhajtott, amikor a fiatal páciense távolabb húzódott. A kisfiú összegömbölyödött és a kanapé széléhez simult, pont úgy, ahogy előzőleg az öccse is tette. A rendszerint magabiztos pszichiáter idegesen futtatta végig az ujjait a haján. A mély gesztenye színű hajat az életkor és a stressz már itt-ott szürke szálakkal tűzdelte teli, és ilyen eseteknél csak nőtt a számuk. Nem volt semmilyen rettenetes probléma a Kaulitz ikrekkel. Ami miatt aggódott a doktor, az az, hogy az általa elkövetett hibák csak még fájdalmasabbá tehetik a páciensei életét.
Látnia kellett volna, hogy ez be fog következni, és felkészíteni az anyát, mielőtt ő maga fedezi fel.
Az utolsó tíz perc azzal telt, hogy újra megpróbálta beszédre bírni Tomot, de úgy tűnt, hogy nem fog menni. Bár Simone szándékai tiszták voltak, és Doktor Engle csak követte az eljárásokat, és szabályokat, melyeket kénytelen volt betartani, az ikrek kapcsolatára irányuló beavatkozás nyilvánvalóan több kárt okozott, mint hasznot.

Megfigyelve - 5. Ösztön

Sziasztok! Hoztam nektek egy elég hosszú és érdekes részt, nagyon szeretem :) Kellemes olvasást kívánok, és vasárnap már hozom is a folytatást ;)

5. Id
Ösztön:
A pszichoanalitikai elméletben a személyiség azon része, amely a primitív impulzusokat tartalmazza, mint például a szex, a düh és az éhség.

8 évesen

– Bill, ugye tudod, hogy ez egy biztonságos hely, ahol beszélhetsz? – kérdezte Doktor Engle megszakítva a nyomasztó csendet, mely az utóbbi öt percben jellemezte a szobát.
A nyolcéves szőke fiú a kanapén ült, a térdét a mellkasához ölelte, és elveszetten bámult le a padlóra.
– Tomot akarom – motyogta. Legalább megszólalt, hiszen amióta elfoglalta a helyét, egy árva hangot sem adott ki. Bill legutóbb akkor járt a doktornál, mikor a válásról beszélgettek. Elmondta, mit érez azzal kapcsolatban, hogy lett egy mostahaapja, és hogy mit gondol a szüleiről. Eddig mindig a padlón ült, amikor tanácsadásra jöttek, de valamilyen oknál fogva a kanapé most jobbnak tűnt.
– Először el kell mondanod, mi történt – sürgette az orvos. Az évek során már sok mindenen átesett a fiúkkal, de sosem számított arra, hogy majd elérkezik az idő egy ilyen beszélgetésre. Doktor Engle tudta, hogy nem bölcs dolog érzelmileg kötődni az ügyfeleihez, de volt valami különleges ezekben a fiúkban. Most pedig kétségbeesetten próbálta rávenni Billt, hogy beszéljen, mert enyhíteni akarta a saját szorongását a helyzet miatt.