Szelídíts meg! - 3. Tűzforró

Sziasztok :) Itt az utolsó ajándék, de a történetnek még nem értünk a végére. Most tartunk egy kis szünetet, aztán január elsején visszatérek vele :) Közben azon gondolkoztam, hogy szeretnétek-e még cica Lou-ról olvasni, mert igaz, csak 4-5 részesre terveztem, de már jött egy pár visszajelzés, hogy vannak, akik szívesen olvasnák tovább is. Ha van rá igény, hajlok afelé, hogy kicsit kibővítsem :)

Őszintén, Louis ennél ezerszer rosszabb munkát is el tudott képzelni. Igaz, hogy akadtak olyan munkatársai, akik néha meg tudták nehezíteni a dolgát, és a gyerekekkel is gyakorolnia kellett a nem létező türelmességét, de miután lekerült a válláról a rejtőzködés súlya, minden könnyebbnek bizonyult. Persze, az utcán még mindig titkolta, ki vagy mi ő valójában, de legalább már az intézményben önmaga lehetett. Az egyetlen problémája az volt, hogy gyalog közel egy órát kellett sétálnia, és arra meg képtelen volt rászánni magát, hogy felszálljon egy zsúfolásig megtömött metrókocsira. Mindig szeretett volna megtanulni vezetni, hogy aztán a saját kocsijában, édes magányban juthasson el A pontból B-be, de ez csak egy álom maradt. A reggelek decemberben pedig egyre hidegebbre fordultak. Ezért hiába öltözött be a feje búbjáig, mégis átfagyva, piros orral lépett be a dolgozók közös helyiségébe, hogy aztán úgy ahogy van, kabátban, vastag sállal körültekerve felüljön a radiátor tetejére felhúzott lábakkal, és egy pillanatig se érezze kellemetlenül magát. Még nem voltak túl sokan, ezért azonnal észrevette Liam rosszalló pillantásait, aki a túlsó sarokból nézte őt. A férfi matek felzárkóztatókat tartott, és Louis legalább annyira ki nem állhatta őt, mint a tantárgyat, amit tanított. Liam egyike volt azoknak, akik udvarias módon, de valahogy a tudtára hozták, hogy nem látnak ott szívesen egy hibridet. Louis a második hétre megbékélt vele. Ő sem látta Liamet szívesen, de nem tudott mit kezdeni a helyzettel.

Szelídíts meg! - 2. Vonzó ismeretlen

Sziasztok :) Itt az ajándék 2. része.

Harry az íróasztala felé görnyedt, és hangosan felszisszent, amikor a papírpoharas kávéja megégette a nyelvét. Pár másodpercig úgy nézett a forró italra, mintha kedve lenne meggyilkolni, de végül úgy döntött, nem dobja ki a kukába. Ahhoz túl finom volt a tartalma.
A reggele nem indult valami fényesen, fél órát ült a dugóban, ezért sikerült negyed órát késnie a reggeli megbeszélésről. Csapzottan, idegesen esett be a terembe, ahol már mindenki rá várt, és utána még beszélnie kellett a hibridről is, aki aznap kezdi a munkát náluk. A munkatársai jól észrevehetően két csoportra bomlottak: az egyik kíváncsian, izgatott várakozással tekintett a nap elé, a másik pedig már a kezdetektől ellenezte az egészet, és ennek hangot is adtak. Persze, ennek az lett a következménye, hogy a két csoport összekapott, és a kiabálás csak még jobban erősítette Harry fejfájását. Végül felállt, és kisétált a teremből, de előtte a beosztottjai lelkére kötötte, hogy aki szóban vagy fizikálisan bántani meri a hibridet, az elbúcsúzhat a munkájától. És nem viccelt, teljesen komolyan gondolta. Nem érdekelte, mit szólnak hozzá az emberek, amíg azt megtartják maguknak, és csöndben elfogadják, hogy a hibridnek is ugyanolyan jogai lesznek, mint bármely dolgozónak. Éppen felfogta a haját egy kontyba, majd megitta a kávéja maradékát, amikor meghallotta a kopogást.
– Gyere be! – szólt ki, és közben az órára sandított. Pontosan délelőtt tíz volt, tehát csak Louis lehet az. A kezei hirtelen remegni kezdtek, de próbált nyugalmat erőltetni magára.

Szelídíts meg! - 1. Minden helyzetben négy lábra érkezni

Sziasztok! Először is, boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak! :) Itt az én ajándékom Nektek. Még sosem írtam hibrides sztorit, úgyhogy nagyon izgulok. Érdekes világ ez, sok buktatóval, de a legfontosabb... vajon szeretni fogjátok? Ha van rá igény, már holnap érkezik is a folytatás :)

Azt játszani, hogy ember vagy? Ez egy hibrid számára felér a pokollal, de Louis-nak nincs más lehetősége, ha normális életet akar. Aztán találkozik egy fiúval, és hirtelen minden megváltozik. Harry olyan munkát és barátságot ajánl neki, amiben végre önmaga lehet. Louis dorombolni kezd, ha egymás közelében vannak, Harrynek pedig nem ártana egy kézikönyv, hogy jobban megértse a hibridben lakozó ragadozó macskát. 

Louis utálta a hideg, téli napokat. Ilyenkor legszívesebben elnyújtózott volna a meleg, puha takarója alatt, a halom párnái között, és csak azért mászott volna ki, hogy csináljon magának egy forró teát. Ezen az estén azonban dolgozni kellett mennie. Egy fájdalmas nyögéssel kinyújtózott, és felkelt a kanapéról, hogy a fürdőben kicsit felfrissítse magát. Akármennyire nem volt aznap kedve hozzá, hálásnak kellett lennie ezért a munkáért. Keményen megdolgozott érte, hogy megkapja, és ha már összejött, muszáj volt megtartania. Azóta sikerült egy apró, de annál otthonosabb lakást is bérelnie, nem éhezett, volt fűtése, és néha még azt is megengedhette magának, hogy új ruhákat szerezzen be. Nem volt ez mindig így, ezért megtanulta értékelni azt, amije van. Összeszorult szívvel gondolt a hozzá hasonlókra, miközben lezuhanyozott, és a törölközőt maga köré tekerve mosott fogat.

Don't Let It Break Your Heart - 5. Bármi is bánt, ne hagyd, hogy összetörje a szíved

Sziasztok :) Bocsánat a késésért, de végre megérkezett a történt utolsó része. Ne menjetek messzire, mert Karácsonyra is készültem valamivel, és ha szeretitek a hibrides sztorikat, talán tetszeni fog nektek :) De most kíváncsi vagyok, mit gondoltok a befejező részről, vagy úgy az egész sztoriról. Jó olvasást!

– El kellene neki mondanod, Louis – javasolta Sandra, miközben valamit felírt a fiú kezelőlapjára. – Jót tenne a kapcsolatotoknak, arról nem is beszélve, hogy talán nem éreznéd magad ennyire egyedül. Ez nem egy olyan dolog, amivel egyedül kell megbirkóznod.
– Terveztem, hogy beszélek vele erről – vallotta be Louis, miközben a fotel karfáját birizgálta az ujjaival. – Ma lesz egy vizsgája, és utána majd csak jövőhéten. Azt hiszem, holnap beszélek vele. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem akartam, hogy miattam… Nem is tudom… Mi van, ha utána ragaszkodott volna ahhoz, hogy velem maradjon? Nem engedhetem meg, hogy miattam hagyja ki a vizsgáit – csóválta a fejét a fiú.
– Úgy érted, azért, mert félt téged? – hajolt előre Sandra, és a könyökét a combjára támasztotta. – Biztos vagyok benne, hogy együtt ki tudtok valamit találni, hogy ő is nyugodt legyen miattad, de közben az egyetemen is helytálljon.
– Talán igazad van – hagyta rá a pszichológusra a fiú. – Abban biztos vagyok, hogy beszélnünk kell egymással. Napról napra egyre jobban szeretem őt, és… egyre nehezebb – mondta gyámoltalanul.
– Micsoda? – kérdezte Sandra, és levette az olvasószemüvegét, hogy csakis a páciensére figyelhessen. A felírótáblát is visszarakta az asztalra, és türelmesen várta, hogy Louis kiöntse neki a lelkét. Ha itt megteszi, talán Harryvel is könnyebben tud majd erről beszélni.

Don't Let It Break Your Heart - 4. Egyedül képtelen vagy rá

Sziasztok! Remélem, itt vagytok még :) Jó olvasást!

A kora őszi napok észrevétlenül fordultak tél elejibe, de Harry nem igazán érezte a különbséget. Az eső ugyanúgy esett, csak annyi volt a különbség, hogy amikor egy kis időre eltűntek a fellegek, és kisütött a nap, már nem tűzött olyan melegen. A hajából csöpögött a víz, amikor az utolsó papírdobozt cipelte fel a harmadik emeletre, mert a lift nem működött az egész lakóépületben, és valami azt súgta neki, hogy a kis fémdoboz már hónapok óta a hatodik és hetedik emelet között vesztegel. Megállt az ütött kopott ajtó előtt, a lábával egy kicsit rúgott rajta, és máris bent volt a szűkös előszobában. A tekintetével azonnal Louis-t kereste, és amikor hangokat hallott a háló felől, lerakta a dobozt és elindult arra. Igazából csak két lépésre volt szükség, hogy a kis szoba ajtajában álljon, ahol megtalálta a másik fiút. Louis éppen a haját szárította a törölközővel, és egy bokszert leszámítva semmi mást nem viselt. Harry az ajtófélfának dőlt, és kiélvezte a látványt, amíg a fiú észre nem vette, mert amint letekerte a fejéről a törölközőt, és a másik felé pillantott, kapkodva a pólójáért nyúlt, hogy magára húzza.

Don't Let It Break Your Heart - 3. Az idő majd begyógyítja

Sziasztok! Lehet, hogy egy kicsit utálni fogtok, de... legalább időben jött a rész :) Jó olvasást!

Harry a kóláspohara mögül figyelte a vele szemben ülő fiút. Ez volt az első alkalom, hogy rendes fényben láthatta, és képtelen volt levenni róla a tekintetét. Biztosan tudta, hogy nem találkozott még nála tökéletesebbel, pedig csak az arcát volt lehetősége szemügyre venni. Legalább két számmal nagyobb pulcsit viselt, ami akár rá is jó lett volna, ezért az ujját fel kellett tűrnie a könyökéig, hogy a kezébe foghassa a hatalmas hamburgert, amit rendelt. Harry így is meg volt róla győződve, hogy a túlméretes ruhadarab alatt sem találna semmi kivetnivalót rajta azok alapján, amit a buszmegálló hirdetőfalának dőlve tapasztalt. Az a pár perc annyira elvette az eszét, hogy azóta újra meg újra visszajátszotta a fejében, és az sem érdekelte, hogy minden alkalommal felforrt a vére, és majdnem lángra kapott. Most is, amint eszébe jutott, érezte, hogy elpirul, és ezzel egyidejűleg a férfiassága is életre kelt. Gyorsan lenézett a tányérjára, mert attól tartott, ha találkozik a pillantásuk, a másik azonnal rájön, mi jár a fejében. Lehet, hogy semmi nem lesz az egészből, lehet, hogy Louis-nak nem erre van szüksége, de álmodozni azért szabad.

Don't Let It Break Your Heart - 2. Még ha pokolian fáj, és darabokra tép is

Sziasztok! Kicsit késve, de legalább hamarabb lesz vasárnap ;) Köszönöm az előző részhez érkezett kommenteket, örülök, hogy azért a hangulata ellenére tetszett nektek :)

Louis remegve felsóhajtott, amikor halkan belépett az előszobába. Ijesztően közel került ahhoz, hogy engedjen a kísértésnek, és Harryvel tartson. Nem érdekelte, hogy csupán néhány órája találkoztak, hogy szinte semmit sem tudott róla, azt leszámítva, hogy könnyen zavarba hozta az őszinte válaszaival és viselkedésével. Harry jó srácnak tűnt, olyannak, aki majd kitűnő értékeléssel lediplomázik az egyetemen, lesz egy szép barátnője, vagy egy sikeres pasija, és esténként vörösbort szürcsölgetnek majd a gyertyafényes vacsora mellé. Louis túlságosan… zűrös volt ahhoz, hogy akár megforduljon a fejében, közel kerülhetne egy ilyen szerencsecsillag alatt született fiúhoz. Egy újabb sóhaj hagyta el az ajkait, mielőtt egy kéz megragadta a pólóját, és rántott rajta egyet.
– Kivel voltál? – sziszegte az arcába egy túlságosan is ismerős hang. Louis majdnem hátratántorodott a kellemetlen, alkoholtól bűzlő lehelet miatt.