Don't Let It Break Your Heart - 5. Bármi is bánt, ne hagyd, hogy összetörje a szíved

Sziasztok :) Bocsánat a késésért, de végre megérkezett a történt utolsó része. Ne menjetek messzire, mert Karácsonyra is készültem valamivel, és ha szeretitek a hibrides sztorikat, talán tetszeni fog nektek :) De most kíváncsi vagyok, mit gondoltok a befejező részről, vagy úgy az egész sztoriról. Jó olvasást!

– El kellene neki mondanod, Louis – javasolta Sandra, miközben valamit felírt a fiú kezelőlapjára. – Jót tenne a kapcsolatotoknak, arról nem is beszélve, hogy talán nem éreznéd magad ennyire egyedül. Ez nem egy olyan dolog, amivel egyedül kell megbirkóznod.
– Terveztem, hogy beszélek vele erről – vallotta be Louis, miközben a fotel karfáját birizgálta az ujjaival. – Ma lesz egy vizsgája, és utána majd csak jövőhéten. Azt hiszem, holnap beszélek vele. Egyszerűen csak arról van szó, hogy nem akartam, hogy miattam… Nem is tudom… Mi van, ha utána ragaszkodott volna ahhoz, hogy velem maradjon? Nem engedhetem meg, hogy miattam hagyja ki a vizsgáit – csóválta a fejét a fiú.
– Úgy érted, azért, mert félt téged? – hajolt előre Sandra, és a könyökét a combjára támasztotta. – Biztos vagyok benne, hogy együtt ki tudtok valamit találni, hogy ő is nyugodt legyen miattad, de közben az egyetemen is helytálljon.
– Talán igazad van – hagyta rá a pszichológusra a fiú. – Abban biztos vagyok, hogy beszélnünk kell egymással. Napról napra egyre jobban szeretem őt, és… egyre nehezebb – mondta gyámoltalanul.
– Micsoda? – kérdezte Sandra, és levette az olvasószemüvegét, hogy csakis a páciensére figyelhessen. A felírótáblát is visszarakta az asztalra, és türelmesen várta, hogy Louis kiöntse neki a lelkét. Ha itt megteszi, talán Harryvel is könnyebben tud majd erről beszélni.

– Nehéz, hogy megálljunk a csókoknál és az ártatlan simogatásoknál – vallotta be szemlesütve.
– Kívánod őt, Louis – mondta Sandra együttérzőn. – Semmi rossz nincs ebben. Ha tovább akarsz menni, rajta. De fontos, hogy minden a te ütemedben történjen. Harry okos fiú az alapján, amiket meséltél róla, ezért biztos vagyok benne, hogy semmit sem fog rád erőltetni, amit te nem akarsz.
– Tudom – motyogta a fiú, és végre felnézett a nőre. – Mi van, ha nekem nem fog menni fájdalom nélkül?
– A BDSM nem egy tiltott, megvetendő dolog, csupán az a fontos, hogy mindketten akarjátok. De úgy érzem, nem erről van szó – mosolyodott el Sandra együttérzően. – Nem erre van szükséged. Talán elkezdhetnétek kísérletezni, hogy te is megértsd, mit akarsz a szexuális együttléteitek során. Tudom, hogy össze vagy zavarodva, ezért nagyon fontos lenne, hogy egész idő alatt kommunikáljatok egymással. Harry apró jelekből is érteni fogja, mi a jó irány, de azért sosem árt a szóbeli megerősítés – magyarázta Sandra. – Nem kell, hogy az első alkalom tökéletes legyen, ezt ne feledd. A legtöbb párnak időre van szüksége, amíg teljesen egymásra hangolódnak, és a ti esetetekben még plusz nehezítő faktorok is szerepet játszanak. Fontos, hogy a pillanatnak élj, ne a múlton rágódj közben. Hallgasd Harry hangját, figyeld az illatát, vagy bármit, amit szeretsz benne, és mindig tartsd észben, hogy vele vagy, nem pedig az exeddel. Ez a koncentráció talán nehezíteni fogja a pillanat megélését, de az elején nagyon fontos.
Louis üres tekintettel bámult maga elé, de közben alaposan a memóriájába zárt mindent, amit a nő mondott. Abban még nem volt biztos, hogy meg tudja csinálni, de abban igen, hogy mindenképpen meg fogja próbálni. Harryért. És magáért is, mert szüksége van rá.
**

Harry könnyen túlzásba tudta vinni az édes szavakat, a gondoskodást, a törődést. Lételeme volt, hogy minden nap emlékeztesse Louis-t, mennyire szereti már az első perctől kezdve, ezzel állandó pirulásra ítélve a fiút. Most, hogy már nem akarta magától folyton ellökni, Harry szinte egész nap a közelében volt, kivéve, amikor be kellett mennie az egyetemre órákra. De amint végzett, azonnal a bárba ment, és képes volt Avával órákat elbeszélgetni, amíg Louis-ra várt, hogy végezzen a műszakjával. Többször előfordult, hogy az egyik sarokban, egy kóla társaságában tanult a másnapi vizsgára. Ezen a szombat estén is így történt, és Louis munka közben ezerszer azon kapta magát, hogy nézi, ahogy a fiú a könyv fölé hajol, és néha jegyzetel a füzetébe. Pedig nem volt könnyű dolga. A bár a hétvégén mindig nyüzsgött, és Louis-nak is csak sörcsapolás közben volt pár másodperce, hogy a szemét rajta legeltethesse. El se tudta képzelni, Harry hogy tud ekkora hangzavarban tanulni. Aztán ahogy közeledett a hajnali egy, és az utolsó vendéget is sikerült kitessékelniük Tiffanyval, végre oda tudott menni Harryhez.
– Ne haragudj, hogy elhanyagoltalak – dünnyögte a teljesen kiürült kocsma csöndjébe. Harry végre felnézett a jegyzetekből, és elmosolyodott.
– Megkaptam, amit rendeltem, úgyhogy kijelenthetjük, elégedett vagyok a kiszolgálással – felelte kedvesen, és elkezdte összeszedni a könyveit. – Mikor végzel?
– Fel kell pakolnom a székeket, de Tiff elvállalta, hogy felmos, szóval tíz perc maximum.
– Segítek – ajánlotta Harry, és miután felállt, először kinyújtóztatta a végtagjait, aztán a kocsma másik sarkába ment, és két perccel később már végeztek is. Éppen a helyiség közepén fejezték be a műveletet az utolsó asztalnál közösen, ezért Harry nem gondolkodott sokat, mielőtt magához húzta Louis-t egy gyors csókra. Újabb két perc volt, míg összeszedték a cuccaikat, és már a parkolóban is voltak.
– Feljönnél hozzám? – kérdezte Louis bizonytalanul, amikor Harry beindította a motort. A fiú óvatosan mosolyogva fordult felé, mintha nem tudná eldönteni, örüljön vagy ne.
– Persze, ha ezt szeretnéd – bólintott rá.
– Csak… csak beszélgetni – szögezte le Louis, és baromi idétlenül érezte magát miatta. Harry azonban csak még jobban mosolygott, és egy pillanatra megszorította a combját, mielőtt kigurultak az utcára.
– Oké, semmi akadálya. Amúgy sem terveztem felkelni délig.
Louis tudta, hogy a fiú a szabadnapjai reggeleit szereti ágyban lustálkodással tölteni, mert többször előfordult már, hogy egymásnál aludtak, és az ébredés utáni Harry le-lecsukódó szemekkel és a párnától összegyűrődött arccal ha lehet, még csodálatosabb, mint egyébként. Louis nyelt egy nagyot, és megpróbálta elhessegetni azokat a gondolatokat, hogy mennyire szeretne minden áldott nap vele ébredni. Helyette egész úton az ujjait tördelte, és próbálta kitalálni, hogyan mondhatná el neki azt, amit már napokkal azelőtt el kellett volna, de még akkor sem jött rá, amikor beléptek a lakóházba. A liftet a beköltözése óta megjavították, és mehettek volna azzal is, de Louis a lépcsőket választotta több ok miatt. Nyomasztóan kísértő volt Harryvel egy olyan pici térben lenni, és attól is tartott, hogy a régi lift elromlik, és beszorulnak. Louis kicsit klausztrofóbiás volt, és amúgy is… ha a lépcsőket választják, két perccel több ideje marad a gondolkodásra.
– Segítek – suttogta Harry a fülébe, amikor végre felértek a lakáshoz, és Louis nem talált be a zárba a kulccsal. Egy nagy sóhajjal lépett oldalra, és adta oda a fiúnak, aki két másodperc alatt megoldotta a feladatot. Louis szótlanul kapcsolta fel a lámpát a kis előszobában, ahol alig fértek el, és aztán a cipőitől, meg a kabátjától is megszabadult. Aztán azon törte a fejét, hová vezesse Harryt, mert kanapéja nem volt, csupán a kényelmetlen székek a konyhában, ezért inkább a matrac mellett döntött a hálóban. Mindenképpen kényelmesebb volt, mint a faszékeken ücsörögni. Felkattintotta a kislámpát, a lábait maga alá húzta törökülésben, és amikor Harry is kényelmesen elhelyezkedett mellette, vett egy mély levegőt.
– Egy hete, amikor korcsolyázni voltunk, éjjel kaptam egy hívást a kórházból. – Harry szemöldöke a homloka közepére szaladt, de dicséretére szóljon, csöndben, türelmesen várta, hogy Louis a saját ütemében meséljen. – Anya miatt kerestek, mert aznap este vitték be. Elvetélt.
– Elvetélt? – kérdezte Harry óvatosan, mert semmit sem értett.
– Négy hónapos terhes volt – bólintott Louis. Harry nézte őt, és próbálta megállapítani, mire gondolhat, mit érezhet pontosan, ahogy ezt mesélte, mert a hangja élettelen, az arca pedig kiismerhetetlen volt. Borzasztóan aggódott érte, és ez a hír teljesen ledöbbentette, azt se tudta, mit mondjon. Úgy döntött, inkább magához öleli a fiút, és a kezét megnyugtatóan a hajába simítja.
– Beszélj hozzám, Louis – kérlelte halkan, és adott egy kis puszit a fiú homlokára.
– Amikor megtudtam, mi történt, annyira üresnek éreztem magam. Ne haragudj, hogy nem mondtam el neked rögtön – nézett fel könyörgőn Harry szemeibe.
– Egy percig sem haragudtam. De örülök, hogy most elmondtad. És nagyon sajnálom, ami történt.
– Én nem – nevetett fel Louis keserűen. – Képzeld csak, mennyi esélye lett volna, hogy egészségesen szülessen? Semennyi. Az orvosok szerint pont ezért ment el. És ha valamilyen csoda folytán mégis megéli, hogy megszülethessen? Mégis milyen sorsa lett volna? De közben meg… – halkult el teljesen Louis. – De közben meg hiányzik. Nem is tudtam róla. Anya sem tudott róla, legalábbis ezt állította. Bár kétlem, hogy bármiben befolyásolta volta. Az altatóit és az alkoholt még mindig előnyben részesítette volna, gyerek ide vagy oda.
– Sajnálom – ismételte Harry, és még erősebben szorította a fiút a mellkasához. Mindketten tudták, hogy ezt nem csak a halott magzatra érti.
– Én csak azt, hogy… önzőség lenne azt mondani, hogy ha megszülethetett volna, talán nem érezném magam annyira egyedül? – kérdezte Louis kétségbeesve. – Amikor elvesztettük Emmát… úgy éreztem, hogy egy részem meghalt vele együtt. Nekem kellett azonosítanom, mert a barátja… a barátja megölte magát, amikor megtalálta Emmát holtan. Anya nem vett róla tudomást, apa meg borzasztó részeg volt. Egyedül mentem – hadarta Louis. Harry minden egyes szavát figyelte, mert a fiú még sosem beszélt neki a testvére elvesztéséről. – Voltak gondjai a suliban. Az egyik lány rászállt, mert a barátja Emmába volt szerelmes. Teljesen kicsinálták, és én nem is tudtam róla. Elvesztette az magabiztosságát, az önbecsülését, nem csodálom, hogy összejött azzal a drogfüggővel. Az orvos szerint heroin és altatók is voltak a vérében… Jézusom, Harry, annyira átlátszó volt a bőre, és olyan kék a karja, ahová az injekciókat adta – rázta meg a fejét Louis hitetlenkedve, ahogy a semmibe bámult, és közben újra átélte a pillanatot.
Aztán teljesen elhallgatott, és csak az ideges légvételei törték meg a csöndet. Harry fejében közben egymást kergették a gondolatok. Próbálta összerakni Louis zavaros meséjét, és azt, hogy hogyan segíthetne neki. Egyértelmű volt, hogy a fiú még mindig szenved, hiába mutatja azt, hogy egyre jobban van. Belülről még mindig a történtek rágják.
– Ez azelőtt történt, hogy összejöttél Keith-szel? – kérdezte Harry, és közben megállás nélkül simogatta Louis hátát. Tudnia kellett, hogy a kirakós teljesen összeálljon a fejében, pedig nem akarta a fiút az exére emlékeztetni, főleg ebben az amúgy is nyomasztó pillanatban. Szenvedett. A barátja, a szerelme szenvedett, és vele ő is.
– Igen – suttogta Louis, és egy kis szipogást követően letörölte az arcát a pulcsija ujjával. – Először szimpatikus volt, tökéletes. Aztán…
– Amikor kiderült, hogy milyen ő valójában, miért maradtál mégis vele? – vágott hirtelen Louis szavába, pedig igazából már tudta a választ. – Mindegy. Ez teljesen mindegy. A legfontosabb, hogy tudd, nem te tehetsz arról, ami Emmával történt. Hallgass végig, kérlek – mondta, amikor a fiú már tiltakozni akart. – Ez az ő döntése volt. Addigra már felnőtt lett, és tudom, biztos vagyok benne, hogy mindent megtettél volna érte, ha segítséget kér. Ahogy a szüleidért is.
– Persze, hiszen a húgom volt. Szerettem őt.
– Tudom, édesem – mondta Harry megértően, és megpuszilta Louis halántékát.
– Csak nem értem, miért nem bízott meg bennem annyira, hogy... – fakadt ki Louis, és egy szánalmas hang kíséretében zokogni kezdett. A beszélgetésük itt ért véget, és Harry ugyanolyan elszántsággal tartotta Louis-t a karjaiban, amíg lenyugodott, mint azon a bizonyos első éjszakán. A fejét, a hátát simogatta, és a nyakához húzta a fiút. A trükk megint bevált, Louis lassan elcsendesedett, és Harry már azt gondolta, talán el is aludt, amikor megérezte a nyakán a bizonytalan, alig érezhető, de forró csókokat. Egy pillanatra lehunyta a szemét, és csak kiélvezte a pillanatot, azt a szeretet, amit Louis-tól kapott, de ennél nem mert többet. A testén borzongás futott végig, minden porcikája a folytatásért kiáltott, de azon kívül nem tett semmit, hogy továbbra is Louis hátát cirógatta. A fiú keze valahogy a hasára tévedt, először csak a pulcsiján keresztül, aztán a bőrén is megérezte a remegő ujjakat. Louis közelebb fészkelte magát, a lábait átemelte a combján, hogy még jobban hozzáférhessen.
– Még mindig ugyanúgy kívánsz? – kérdezte vággyal átitatott hanggal.
– Ha lehetséges, még jobban – nevetett Harry, de a nevetés azonnal egy nyögésbe fulladt, amikor az ujjak utat találtak a nadrágja alá. Egyetlen érintés elég volt, hogy kemény legyen, és azt se tudta, hol áll a feje. Hihetetlen volt, hogy ez történik. Annyi átvirrasztott, frusztrációval telt éjszaka után Louis egyszer csak úgy döntött, kezdeményez. És Harry nem is lehetett volna boldogabb. Lassan hátradőlt a matracon, hogy ki tudják nyújtóztatni a lábaikat, és Louis mellé feküdt az oldalához bújva, a keze pedig még mindig Harry farkán.
– Eléred azt? – mutatott Louis egy kisebb doboz felé, aminek nyitva volt a teteje. – Van benne síkosító és gumi – tette hozzá, amikor a másik kérdőn nézett rá. Harry erre máris lelkesen kezdett turkálni a ruhák között, bár még mindig nem volt benne biztos, mire számíthat. De nem is volt fontos. Bármit is adott neki Louis, ő azt örömmel fogadta mindig. Közben Louis lehúzta a nadrágja cipzárját, és amikor Harry segítségképpen kicsit megemelte a fenekét, egyben az alsójától is megszabadította.
– Túl sok rajtad a ruha – panaszkodott Harry, miközben Louis felhúzta a felsőjét, és a mellkasát halmozta el kis csókokkal. Annyira gondoskodó volt, hogy Harry szíve szinte belehasadt a szeretetbe. A síkosító tubusát a markába szorítva élvezte, hogy Louis az ajkai közé szívta a mellbimbóját, de a férfiasságát sem hanyagolta el egyetlen percre sem.
– Hm, azt mondod? – emelte fel a fejét Louis, és lustán elmosolyodott. Harry csak nézte, és képtelen volt megszólalni. A felette támaszkodó fiú most teljesen máshogy viselkedett, mint amikor először voltak együtt, és megint átkozta magát, amiért akkor annyira vak volt, és nem vette észre, hogy Louis nem önmagát adja. De ez a fiú teljesen elvarázsolta.
– Igen – krákogta Harry, amikor észrevette, hogy a másik még mindig válaszra vár. Most rajta volt a sor, hogy kicsit átvegye az irányítást. Louis a hátára feküdt, és ő mászott felé, hogy először a saját, aztán a fiú felsőjét is a földre dobhassa. Megint elbűvölte Louis bőrének tökéletessége, a kis, karamell színű csúcsok a mellkasán, a hasa, a köldöke… minden egyes apróság, ami hozzá tartozott. Tökéletes volt. Aztán lassan lehúzta a nadrágját is, és a vékony, rózsaszín csíkok a combján teljesen magukra vonták a figyelmét.
– Nincsenek újak – lehelte Harry Louis combjára, de csak remélte, hogy a másik meghallotta, mert a torka teljesen összeszorult.
– Nincsenek – támaszkodott fel Louis a könyökére, és úgy nézett le Harryre, míg összetalálkozott a tekintetük. – Azóta egyszer sem vágtam meg magam – vallotta be, és mintha kicsit zavarban lett volna. – Nem akartam, hogy csalódj bennem. Nem akartalak szomorúnak látni.
Harry nem tudta, mit mondjon erre. Beszéd helyett az arcát a fiú combjához dörgölte, és a borostája karistolását a nyelvével simította el, miközben végigrajzolta az összes vonalat. Úgy érezte, sírni fog az érzelmek miatt, amik a mellkasát feszítették, de eldöntette, hogy ez nem jó pillanat.
– Olyan erős vagy – dünnyögte a fiú hasába. – Én pedig annyira szerencsés, amiért ismerhetlek.
Louis a hajába markolt, hogy felhúzza a fejét, és Harry attól tartott, megint tiltakozni fog, de helyette csak egy hosszú, szenvedélyes csókot akart, amibe beleönthették az összes érzelmet, ami eddig kimondatlan maradt.
– Szeretlek – lehelte Louis, amikor elváltak az ajkaik, aztán egy remegő lélegzetet vett. – Nem tudom, hogy fog ez nekem menni, de nagyon szeretném megpróbálni – nézett jelentőségteljesen Harry szemeibe, aki csak bólintott, és újra lejjebb csúszott, hogy a szájába vehesse őt. Louis szerszáma pillanatok alatt megtelt vérrel, de ezzel a legelső alkalommal sem volt baj. Harry kényeztette egy ideig, és élvezettel hallgatta Louis nyöszörgését, sóhajait, és nagy volt a kísértés, hogy már most bebizonyítsa, a fiú képes arra, hogy elélvezzen, de volt valami, amit ennél is jobban akart. Lassan elhúzódott tőle, és amikor Louis kinyitotta a szemeit, és kérdőn nézett rá, ő csak elmosolyodott, és magára húzta a fiút egy halk „gyere” kíséretében.
– Mit szeretnél? – kérdezte Louis, miközben Harry összefogta a szerszámukat, és egyszerre kényeztette mindkettőjüket. Harry még jobban szétnyitotta a lábait, felhúzta a térdét és Louis kezébe adta a síkosítót. Tisztában volt vele, hogy ez egy kritikus pont, de az ösztönei azt súgták, ez a helyes út, és ő nem akart meghátrálni. Egyértelműen látta Louis tekintetében a megértést, és amikor a pánikot nem látta kirajzolódni a gyönyörű arcra, megkönnyebbülten kifújta a levegőt. Louis gyöngéden és alaposan készítette elő az ujjaival, a nyelvével és az elfúló szavaival arról, hogy mennyire vágyik rá. Aztán végül Harry úgy döntött, elég volt a kínzásból, amitől egész végig a határon egyensúlyozott. Zuhanni akart végre. Határozottan lenyomta Louis-t a hátára, a fogaival bontott ki egy óvszeres tasakot, és a következő másodpercben már az ölében helyezkedett el.
Louis segített neki, a kezébe fogta a saját farkát, és egyenesen tartotta, amíg Harry lassan ráereszkedett, és ennél nem is kellett több neki, hogy tudják, mindketten ugyanannyira akarják.
Louis a fellegekben járt, ahogy Harry szűken, forrón körülölelte. Ha kinyitotta a szemét, a gyönyörű test hullámzó mozgása vette el az eszét, ha pedig becsukta, Harry illata és mély nyögései sodorták egyre közelebb az orgazmus felé. Hirtelen felnevetett. Nem hitte, hogy fog még ilyet érezni a fájdalom nélkül, és ez olyan volt, mintha ott, a hideg, kicsit hálószobájában, a fiúban, akit mindenkinél jobban szeret, újjászületett volna. Legnagyobb döbbenetére Harry megállt a mozgásban, és vele együtt nevetett, mintha pontosan tudná, mi jár a fejében. Nem kérdezett, nem furcsállta a helyzetet, egyszerűen csak boldog volt ő is. Louis Harry csípőjébe markolt, és maga alá fordította a fiút, mert vágyott arra, hogy megtapasztalja, milyen is az, ha teljes mértékben ő irányít. Harry arcáról hirtelen leolvadt a mosoly, elnyílt az ajka, és az egyik kezét Louis nyaka köré fonta, a másikkal pedig saját magát kényeztette arra az ütemre, ahogy a fiú mozgott benne. Harry többször megfeszült a farka körül, de nem akart még elélvezni, és Louis tudta, hogy mire vár. Onnantól csupán fél percre volt szüksége, hogy a fiú testére zuhanjon remegve, lihegve, és az orgazmustól kimerülten.
– Sajnálom – mondta Louis, amikor rájött, hogy még azt a lehetőséget is elvette a fiútól, hogy saját magát simogathassa. A kemény farka kettejük közé szorult, és szinte áhítozott a figyelemért.
– Ne tedd – súgta vissza Harry. – Csupán gyakorolnunk kell még, hogy sikerüljön egyszerre – jegyezte meg kuncogva, amiért kiérdemelt egy kissé erősebb szívást a mellbimbóján.
Louis lassan kihúzódott, az óvszert összekötve a matrac mellé dobta, aztán Harry szétnyitott lábai közé térdelt, és ott is maradt, amíg a fiú élvezetét meg nem érezte a nyelvén.
**

Odakint már hajnalodott, és ők még akkor is beszélgettek a takaró alá bújva. Harry csinált isteni forrócsokit mindkettőjüknek, és Louis azzal viccelődött, hogy ha tovább folytatják a hajnali hamburgerezést, forrócsokizást, hónapokon belül olyan kövérek lesznek, hogy nem fogják látni a saját farkukat. Harry biztosította arról, hogy akkor is ugyanúgy fogja szeretni.
Végül hatkor aludtak el, és Louis alig várta, hogy ébredés után láthassa Harry álmos tekintetét. Az, hogy erre remélhetőleg még számtalan reggele lesz, csak még boldogabbá tette.

VÉGE