Jégszilánkok - 5.

Sziasztok! Örömmel olvastam a megjegyzésekben, hogy ezt a történetet és szereplőket is egyre jobban szeretitek :) Imádom a kommentjeiteket olvasni, úgyhogy ha elolvastátok a részt és van időtök, kérlek, pötyögjetek be 1-2 mondatot. Jó olvasást!

*********************************************************************************

OLIVER

Mikor kiszálltunk a taxiból, az volt az első gondolatom, hogy nem akarok visszamenni a hidegbe, a napsütést szeretném érezni a bőrömön, ha lehet, egész évben. Azonnal levettem a pulcsimat, és az érzésre koncentráltam, ahogy átmelegszem, miközben a lágyan lengedező szél simogatja a meztelen karomat. Tenerifén február végén is jóval húsz fok felett volt a hőmérséklet, aminek talán én örültem a legjobban.
  Megvártuk, amíg a másik taxi is megérkezik a többiekkel, és csak ezek után léptünk be a négycsillagos hotel légkondicionált előterébe. Bella éppen a papírokat kereste ki a táskájából, amivel igazolhatjuk a foglalást. Ő intézett mindent, nekünk csak követnünk kellett, és máris megérkeztünk a mennyországba. Figyeltem, ahogy a recepciós pulthoz siet, miközben a farmere észveszejtően feszült a hátsóján, a lenge fehér pólója alatt – ami lecsúszott a válláról, és látni engedte mindig napbarnítottnak tűnő bőrét -, jól kivehető volt, hogy fekete melltartót visel. Igen, én már nagyon is a mennyországban éreztem magam, pedig még meg sem mártóztam a tengerben. Magamban fohászkodtam, hogyha lehet, legyen melegebb, és ennél is kevesebb anyag takarja a csodálatos testét.

Jégszilánkok - 4.

Sziasztok! Éééés itt is a 4. rész. Kicsit hosszabb lett, mint úgy általában, de remélem, nem gond :)

*********************************************************************************

BELLA

Nad lakásában, a kanapén összebújva ültünk, amit én választottam ki neki, évekkel ezelőtt egy katalógusból. Valójában a kis apartmant is együtt találtuk meg, és mindketten beleszerettünk, mikor megnéztük, akkor még teljesen üresen. A berendezés az én feladatom volt, és nagyon örültem, hogy mindenben szabad kezet kaptam. Azt mondta, nem ért hozzá, és szívesen rám bízza az egészet.
Nad rendületlenül simogatta a fejemet, és néha, mikor egy-egy kényes ponthoz értem a történetben, puszit is adott a homlokomra. Részletesen, majdhogynem szó szerint elmeséltem neki a szüleimmel folytatott beszélgetést, és ő némán végighallgatott, majd biztosított arról, hogy jól döntöttem, amikor ennyire nyilvánvalóan kiálltam Kade mellett.
– Attól, hogy ők minden kapcsolatot megszakítottak vele, neked nem kell. Ő a testvéred, normális, hogy érzed a köteléket – nyugtatgatott, és felhúzta lábait a kanapéra, hogy kényelmesen az ölébe feküdhessek. A fejem a combjára hajtottam, összegömbölyödve élveztem, hogy a hajamat piszkálja. Lenézett rám, sötét tincsei két oldalt előre hullottak, de a félhomályban is láttam, hogy mosolyog. – Büszke vagyok rád – jelentette ki meggyőződéssel.

Jégszilánkok - 3.

Sziasztok! Hoztam a folytatást, és minden visszajelzésnek örülök :) Jó olvasást!

*******************************************************************************

BELLA

Ahogy beléptem Lou-val a kis helyiségbe, éppen azon morfondíroztam, hogy milyen jó lehetőség ez számomra. Csak nemrég fejeztem be az egyetemet, és bár rögtön állást kaptam egy jó nevű cégnél, azért ott motoszkált bennem, hogy többféle munkakörben is kipróbálnám magam. Az, hogy menedzseljek egy éppen feltörekvő zenekart, nagyon izgalmasnak ígérkezik. Persze, amikor kitaláltam, az motivált, hogy több időt tölthessek a testvéremmel, de rájöttem, hogy ebből még más előnyöm is származhat.
Mikor észrevettek minket, azonnal felénk fordultak, és Lou a falhoz húzódott, hogy beszélhessek. Az üdvözlés után azonnal a tárgyra tértem volna, de akkor észrevettem egy fiút. Mondjuk, elég feltűnő jelenség volt a szöszi hajával – melyet a feje közepén hosszan, két oldalt röviden viselt –, de a szája csábos mosolyba húzódott, amit hirtelen nem tudtam hová tenni. A pasik sokszor bámultak meg – ehhez már régen hozzászoktam –, de az ő sötét tekintetében volt még más is, amit eddig nem láttam. Úgy méregetett, mintha minden titkomat ismerné, és fene tudja miért, de néhány pillanat alatt zavarba hozott. Pedig egy kezemen össze tudnám számolni, ez 24 év alatt hány embernek sikerült. Egy pillanatra lenéztem a földre, és mikor újra a kis társaság felé fordultam, ismét mosolyogtam, de azért erősen koncentráltam, nehogy a szöszi felé pillantsak, akár véletlenül is.

Jégszilánkok - 2.

Sziasztok! Hoztam a 2. részt, remélem, még itt vagytok és olvassátok. Ma este a Szereplők menüpont is feltöltődik tartalommal. :)

*******************************************************************************

OLIVER

Este már vacsorázhattam, bár lehet, jobban jártam volna, ha nem kell megkóstolnom a kórházi kosztot. Turkáltam az ízetlen ételben, és egyre inkább elment az étvágyam.
– Ha hamar meg akarsz gyógyulni, rendesen kell enned – hallottam az ismerős hangot, mire azonnal a fülemig szaladt a szám.
– Lou – nyögtem áhítattal, mire odarohant az ágyamhoz és megölelt. Óvatosan húzott magához, tisztában volt vele, hogy egy nagy és sajgó vágás van a testemen.
– Ha még egyszer meg mersz halni, esküszöm, megöllek! – fenyegetett könnyezve, én pedig nem bírtam ki, hogy el ne nevessem magam. A varratok fájóan megfeszültek, és lihegve, még mindig a kacagással küzdve feküdtem vissza a párnára.
– Basszus, Lou, te ki akarsz nyírni – nyögtem, és vigyorogva néztem rá.
– Hát persze, miután megmentettelek – felelte dacosan. – Ne csinálj velem ilyet máskor, megértetted?
Szófogadóan bólintottam, miközben néztem, ahogy leült az ágy mellé készített székre. A szeme csillogott, a mosolya igazi és gyönyörű volt, ráadásul néhány lila foltot láttam a nyakán. Le sem tagadhatná, hogy szerelmes.

Jégszilánkok - 1.

Sziasztok! Itt is az első rész, remélem, szeretni fogjátok :) Jó olvasást!

****************************************************************************

BELLA

        Az eső hangosan kopogott a taxi tetején, mikor bekanyarodtunk abba az utcába, ahol lakom. Beletúrtam a táskámba az esernyőm után kutatva, hogy amint megállunk és kifizetem a fuvart, azonnal kiszállhassak, megfelelően felkészülve az időjárás viszontagságaira. De arra nem számítottam, hogy a szél azonnal belekap az esernyőmbe, és kifordítja azt. Hiába rázogattam, és markoltam bele a vászon szélébe, mit sem értem vele. A frizurám elázott, a sminkem szétfolyt, mire kinyitottam a bejárati ajtót. A sötétkék Tamaris bokacsizmámban tocsogott a víz, és reszkettem a hidegtől, mégis, lift helyett inkább gyalog másztam fel a harmadik emeletig, hátha kissé átmelegszem. A portás kedvesen üdvözölt, és az esős télre panaszkodott, mintha ezzel enyhíteni tudná a bosszúságomat.
        A kocsim még a szerelőnél volt, mert pár napja egy őrült belehajtott a pirosnál. Reméltem, hogy a kikalapálás után jobb lesz, mint új korában. Apa persze azonnal felajánlotta, hogy vesz egy másikat, de nehezen váltam meg a régi, kedves tárgyaimtól. Hiába volt legalább ötven pár cipőm, akkor sem dobtam ki a régieket, sőt, néhányat még alkalomadtán hordtam is, ha megfelelőnek éreztem. A kocsim is ilyen volt. Egyfajta kedvenc tárgy, melyet addig nem akartam kiselejtezni, míg teljesen tönkre nem megy. Ez lehetett az oka, hogy a lakásomban ízléstelenül keveredtek a modern dolgok a régiekkel.

Jégszilánkok - Prológus

Sziasztok! Amint ígértem, meghoztam a prológust az új történethez, és most nagyon izgulok, mit fogtok hozzá szólni :)

*********************************************************************************

OLIVER

        Kis híján beestem a sötétbe burkolózó raktár ajtaján, és nem volt erőm ahhoz, hogy kitapogassak valami széket vagy asztalt, amire leülhetnék. Zihálva a falnak támaszkodtam, aztán lecsúsztam, amíg a hátsóm a hideg követ nem érte. A fejem a felhúzott térdeimre hajtottam, és mikor erősödött a fájdalom, bele kellett harapnom a számba, mert eszemben sem volt kiabálni vagy nyöszörögni. Vér ízét éreztem a nyelvemen, de legalább sikerült csöndben maradnom. Volt még majdnem egy órám a koncertig, és igyekeztem egyedül összeszedni magam, mert nem akartam, hogy a többiek megtudják, rosszul vagyok. Amikor kicsit enyhült a szorítás a mellkasomban, felálltam, és lassan, tapogatózva kerestem egy asztalt, aminek a lapjára felülhettem. Még mindig úgy lihegtem, mint aki néhány másodperce futotta le a maratont, de már több-kevesebb sikerrel ki tudtam egyenesedni.
        A fenébe az egésszel, nem akartam még meghalni! Élni akartam, énekelni az embereknek, még egy rakás nőt ágyba csábítani, aztán egyet örökre megtartani. Huszonhat éves koromra rá kellett döbbenjek, hogy baromira hiányzik a szerelem az életemből. Időre volt szükségem, nem lehet itt vége.