Sziasztok! Tudom, baromi későn, de végre meghoztam a folytatást... ami egyben a befejező rész is. Nagyon örülök, hogy együtt dolgozhattam Sophie-val, tökéletesen hozta Louis-t, pont úgy, ahogy a fejemben is megjelent, és úgy tűnik, a közös munkánk ezzel nem ér véget ;) Carmennek is jár egy nagy-nagy köszönöm a javításokért, és sokszor már komikussá váló eszmecserékért. :D És köszönöm Nektek, drága olvasóim, ha végig kitartottatok és rendíthetetlenül vártátok az új részeket. Jó olvasást kívánok, és ha úgy érzitek, megérdemeljük, hagyjatok nekünk egy kis visszajelzést. :)
Louis
Péntek, 13:20
Louis sokkal jobban szenvedett a szerelme távollététől, mint ahogy azt előtte elképzelte. A betegei váltották egymást hónapról hónapra, és ő mindvégig csak kamerán, a telefonja, vagy a laptopja képernyőjén át látta Harryt. Meg persze a koncertfelvételeken, mert amint a meglepetését első kézből megkapta, a fiú már megengedte neki, hogy visszanézze őt estéről estére. Őrültebbnél őrültebb jelmezeket vett fel, és szinte minden show-val egyre jobban elengedte magát az énekes. Louis kimondhatatlanul büszke volt, de közben egy belső szorongás kezdte facsarni a lelkét. Amikor az amerikai körút elkezdődött, pokolba az időeltolódással, és Louis is sokat dolgozott, egyre ritkábban tudtak beszélgetni. Persze váltottak üzeneteket, de azok a nagy, videochattel töltött, órákig is elhúzódó, nevetgéléssel és szerelmi vallomásokkal tarkított beszélgetések kritikusan lecsökkentek. A doktor csak remélte, hogy mindez a munkáik miatt van, és nem azért, mert Harry megismert valakit. Vagy esetleg már nem érez úgy, mert rájött, hogy csak egy fellángolás volt, és nincs erre elegendő ideje és kapacitása. Nem akart ezen aggodalmaskodni, de belül azért mégis szorította ez az érzés, és bár először úgy gondolta, hogy nem fog tudni elutazni a los angelesi show-ra, mert komolyan rengeteg feladata van, és a papírmunkákkal is lemaradt, de ezek után nem volt kérdés. Már alig várta a dátumot. Szinte számolta a napokat, hogy mikor száll már le az az átkozott repülő a napfény városában. A repülőút rettenetesen hosszú volt, és ő ennek ellenére sem pihent egy pillanatig sem, végig az ölében a laptopjával dolgozott valamin, hogy legalább ne legyen akkora lelkiismeretfurdalása a kórház felé, amiért ezt a kis időt kivette. Harry azt mondta neki, hogy két koncert lesz LA-ben is, csakúgy mint Londonban, aztán néhány napig még maradnia kell a városban, és utána együtt visszarepülhetnének Angliába. Így a teljes jövő hetet elkérte, de közben elhozott magával rengeteg munkát, amit akár a gépén is megcsinálhat.
