The unforgiving - 15. Szeretnél érezni?

Sziasztok! Mit is mondhatnék...? Jó olvasást ehhez a részhez, remélem, tetszeni fog :) Jövök az ikrekkel pénteken ;) 

Within Temptation - And we run

And we run - És futunk
A szíved mélyén ég
A sötétség, amitől félsz
Sosem voltál szabad
Sosem értetted
És a szerelem egy olyan szó,
Amit még nem hallottál
A szíved nem fagyos, mert ég,
Arra vágysz, hogy elhagyd a mocsarat.
És mi futunk
Magányos szívvel
És futunk, ezért a gyilkos szerelemért
És futunk, amíg a menny felettünk van.

L.

Szinte elképzelhetetlen, hogy azok után, ami előző nap ránk szakadt, újra egymás karjaiban voltunk. Harry kezei, amik nem olyan régen még azért fáradoztak, hogy betörjék Johny fejét, most olyan lágyan simogattak, amit régen el sem tudtam volna képzelni. Hihetetlen volt, hogy valaki ennyire figyelmesen, ennyire tele szeretettel és féltéssel nyúlt hozzám. Mintha én lennék az egyetlen kincse ebben a borzalmakkal teli világban. Elképesztően hálás voltam azért, amit értem tett, és bármit megadtam volna neki. Nem csak azért, mert így akartam megköszönni, hanem azért is mert semmire sem vágytam jobban, minthogy teljesen az övé legyek. Éreztem, hogy ez az este más lesz. Már akkor, amikor megcsókoltam, és ő fölém kerekedett, hogy a tökéletes teste pont a megfelelő helyeken kényeztesse az enyémet. Sőt, talán már akkor, amikor Ricky visszahozta a cellába, és képtelenek voltunk elmozdulni egymás  mellől. Szerelmes voltam, Harry átkozottul elcsavarta a fejem, már az első pillanattól kezdve, hogy egymás szemébe néztünk, és most már tudtam, hogy ő is így érez. Senkinek és semminek nem lett volna szabad az utunkba állnia, mégis úgy nézett ki, hogy a testi összekapcsolódással még várnunk kell.

Megfigyelve - 4. Kényszerítő erő

Sziasztok! Meghoztam a folytatást :) A rózsaszín felhők elúsztak messzire, szó szerint a hideg rázott, amikor fordítottam ezt a részt. Ha elolvastátok, vegyetek egy mély levegőt, aztán a kommentszekcióban lehet szidni bárkit :)

4. Coercive Power
Kényszerítő erő:
A büntetés képességéből származó erő.

7 évesen

Nagy gondossággal megrajzolt narancssárga vonalak fedték be a lapot, hogy egymást érintve és keresztezve egy felismerhető rajzot alkossanak. A koncentráció látszott a hét éves fiú arcán, hiszen különösen nagy figyelmet szentelt olyan részleteknek is, amelyeket mások nem vártak volna, kivéve persze ha ismerik a gyermeket és az energikus személyiségét. A narancssárga ceruza hamarosan visszakerült a dobozba, és helyét egy fekete váltotta fel. Ahogy a fekete vonalak és pontok csatlakoztak a narancssárgákhoz, a kép lassan nyilvánvalóvá vált.
– Ez egy nagyon szép rajz, Bill. Mesélnél nekem róla? – kérdezte Doktor Engle. Ez volt a második alkalom, hogy az ikrekkel külön beszélt, és a dolgok az utóbbi időben nem voltak túlságosan eredményesek. Egyikük sem volt hajlandó szóba állni vele, inkább az egész foglalkozás alatt színeztek, néha pedig morcosan néztek rá.

Megfigyelve - 3. Ösztönzés

Sziasztok! És már olvashatjátok is a fordítás 3. részét. Azt hiszem, ez volt az a fejezet, ahol menthetetlenül megszerettem a történetet. :) Jó szórakozást kívánok!

3. Drive
Ösztönzés:
Belső motiváció a szükséglet kielégítésére vagy a kellemetlen helyzet negatív aspektusainak csökkentésére.

6 évesen

Játszani a kis szobában, szinte már rutinná vált az ikrek számára. Ötödik alkalommal voltak ott a verekedés óta, és a hely már nem is volt annyira félelmetes. Simone elmagyarázta a fiúknak, hogy Doktor Engle csak egy kedves ember, akivel beszélgethetnek, és aki segít nekik, hogy jobban érezzék magukat az óvodában. Tom és Bill erről nem volt meggyőződve egészen addig, míg a férfi közölte velük, hogy elhiszi a történetüket a verekedésről, és hogy soha többé nem kell visszamenniük Miss Hahn csoportjába.
Csupán egyetlen rövid beszélgetésre volt szükség az óvónővel, és Doktor Engle máris érezte a nő megvetését az ikrek felé. Ennyi elég is volt, hogy meggyőződjön, jól döntött, amikor azt javasolta a fiúk édesanyjának, hogy másik óvodába küldje a gyerekeket. Simone egyetértett, és egy hét alatt talált egy olyan helyet, ahol sokkal megértőbben álltak a fiúk különleges kapcsolatához. Az új óvoda szép volt, ráadásul a gyerekek több időt tölthettek felfedezéssel és szabad játékkal. Tom még mindig nem akart beszélni, de az óvónő azt mondta neki, nem fogja kényszeríteni, ugyanakkor azt is megígérte, hogy ha mégis megteszi, jutalmat fog kapni.

The unforgiving - 14. Rád van szükségem

Sziasztok! Meghoztam a TU folytatását, amihez nagyon jó olvasást kívánok! :) Nem is húzom tovább, még annyi, hogy 1-2 napon belül jön a Megfigyelve folytatása is. 
Within Temptation - Let us burn

Let us burn - Hagyj elégni

A sötétség eljött a rózsákért
A tűz eléri az eget
A színek, amiket létrehoztam
Hirtelen elhalványodnak
Nem harcolok magammal, nem fogok senkit követni
Mert az én választásom az enyém, az én sorsom
És soha nem fogok lesújtani a bánat miatt
Szembe kell néznem mindazzal, ami az utamba kerül

H.

Fel-alá mászkáltam a koszos kis cellában, mint egy vad, akit foglyul ejtettek. Nevetnem kellett ezen a gondolaton. Már évek óta rab voltam, nem kellett volna, hogy ennyire megviseljen a bezártság. Igaz, hogy ez a helyiség kisebb volt, mint amit Louis-val osztottam meg, ráadásul a penész a falakon teljesen elburjánzott, mégsem az volt a legnagyobb problémám, hogy nem mehetek ki. Az összeszorított öklöm élét a falba csaptam, pont oda, ahová tegnap is. Akkor a kezemet összemaszatoló vér foltot hagyott az ajtó melletti piszkos falrészen, most pedig csak azt éreztem, hogy az undorító massza rászáradt a bőrömre. Igaz, hogy ölni tudtam volna egy forró fürdőért.

Megfigyelve - 2. Büntetés

Sziasztok! Hoztam nektek egy kis meglepit, és csak azt kérem cserébe, hogy ti is lepjetek meg néhány kommenttel, mert szeretem olvasni a gondolataitokat :) És ez egy olyan történet amiről muszáj beszélgetnünk... Jó olvasást a részhez! :)

2. Punishment:
Büntetés:
Mérsékeltebb reakció érdekében okozott negatív inger.

6 évesen

Egy kicsi, finom kéz rajzolt fekete ceruzával a papírra, és az általa megalkotott pálcikaemberek tömegének összes tagja haragos arcot vágott. A közelben egy ugyanolyan kéz dolgozott serényen, vérvörös színnel összefirkálva a lapot. A kezek természetesen a Kaulitz ikrekhez tartoztak, akik most ismét a földön ültek, a kis, játékokkal telepakolt szobában. Egy egész év telt el azóta, hogy beszélgetniük kellett azzal az idegen emberrel, akihez a helyiség tartozott. Vajon miért van szüksége egy felnőttnek játszószobára? – merengett Bill.
Az ikrek most is nagyon egyformák voltak, ugyanolyan szétválaszthatatlanul összefonódtak, kivéve néhány apró részletet. Billnek – aki egy egész hadseregnyi dühös pálcikaembert rajzolt -, fel volt duzzadva a szája, és egy félig gyógyulófélben lévő seb virított rajta. Tomnak pedig, aki az ártatlan papíron próbálta levezetni a dühét, a szeme körül egy hatalmas, sötét folt éktelenkedett. Ezek a sebhelyek tehettek arról, hogy most újra ott ültek abban a furcsa tükörrel felszerelt szobában, és ezt pontosan tudták. Tom ismét gyanakvóan bámulta a tükröt, és mielőtt visszafordult a firkáláshoz, kinyújtotta a nyelvét a saját tükörképére. Persze, a fiúk nem hallhatták azt a kis kuncogást, ami a másik oldalon álldogáló férfitól származott.

Megfigyelve - 1. Szubjektív valóság

Sziasztok! Eddig bírtam, ma már ki kellett raknom a fordítás első részét :)  Remélem, nektek is olyan nagy élmény lesz, mint nekem. Én még most is - amikor leülök fordítani -, találok benne apróságokat, ami miatt még szerethetőbb lesz az egész. Néhány nap haladékot kérek, és érkezek saját résszel is, de az már biztos, hogy vasárnap hozom a Megfigyelve 2. részét. Jó olvasást, és nagyon kíváncsi vagyok, titeket is beszippant-e a sztori :)

És a fontos figyelmeztetések azon kívül, hogy ha valaki nem szereti a twincestet, a saját érdekében ne olvassa:
!18+, kiskorú erotika!

1. Subjective Reality
Szubjektív valóság:
A valóság észlelése az egyén által, mely eltérhet egy másik személy által észlelt valóságtól.

5 évesen

Öt éves ikerfiúk ültek a szoba közepén, amely az első pillantásra úgy nézett ki, mint egy gyermekparadicsom. A falakra színes képeket akasztottak, a polcok tele voltak könyvekkel és megszámlálhatatlan mennyiségű játékkal. Azonban a gyerekek odabent komoran és csöndesen ücsörögtek, miközben az előttük heverő üres lapra firkálgattak. A szőke kisfiúk a legszebb iskolai ruhájukat viselték, és az öltözékük teljesen azonos volt tetőtől talpig. Tom, az idősebb testvér alkalmanként, óvatosan oldalra pillantott, és azon gondolkozott, hogy az a falra függesztett tükör milyen célt szolgál azon a helyen. Olyan volt, mintha nem illene oda a túlságosan hivalkodó stílusa miatt.

Escort - Epilógus

És ez a pillanat is eljött :) Meghoztam nektek az Escort utolsó részét. Köszönöm azoknak, akik végig velem tartottak, és nagyon hálás vagyok a sok kedves kommentért :) Ne menjetek messzire, mert jövőhéten már érkezik egy új fordítás első része, amibe ismét lelkesen vágok bele. Remélem, az is tetszeni fog majd nektek :)
Sok szeretettel várlak titeket a facebook csoportomban, ahol már holnap megosztok veletek némi infót és egy kis részletet az új fordításból:
HDawn stories

Örültök, hogy ilyen véget ért a történet? Szerettétek őket? :) Kérlek, ne felejtsetek el írni nekem 1-2 mondatot.

– És meg is vagyunk – mondta Bill, miközben az utolsó dobozt is a bevásárlószatyorba tette, majd átnyújtotta a hölgynek, aki a pult másik oldalán várakozott. – Ha bármi problémája akad, ne habozzon felkeresni minket.
A nő egy apró bólintással válaszolt, és kényszeredetten visszamosolygott a fiúra, mielőtt elfordult, hogy az ajtó felé vegye az irányt.
– Köszi, hogy foglalkoztál Mrs Bensonnal – mondta Angela, miután visszajött a raktárból, és Bill mellé lépett. – Esküszöm, ez a vénasszony utál engem, és csak azért jár ide, hogy megkeserítse az életem.

Escort - 28. fejezet

Sziasztok! Meghoztam az utolsó előtti részt. Bizony, már csak a prológus van hátra :) Szerintem nagyon aranyos fejezet, jó olvasást kívánok hozzá ;) 

– Nem tudom, mit vegyek fel – panaszkodott Bill a telefonba, miközben egy nagy kupac felsőt pakolt át az egyik oldalról a másikra, mielőtt újra átnézte volna őket. – Arra gondoltam, hogy jól kéne kinéznem, de nem akarok túlságosan kiöltözni, nehogy úgy tűnjön, mintha ezzel akarnám levenni őket a lábukról. Másrészről viszont alul öltözött sem akarok lenni egy farmerben és egy egyszerű pólóban, mintha valami divat áldozat lennék, aki éppen akkor esett be az utcáról. Aztán azon gondolkoztam, hogy olyan ruha kéne, amire azt mondtad, szereted rajtam, de… fogalmam sincs – sóhajtott Bill, majd kivett egy inget a szekrényből, végignézett rajta, és már akasztotta is vissza. – Ráadásul mindjárt holnap van.
A vonal másik végén Tom elmosolyodott, a telefont a válla és a füle közé szorítva hajtogatott össze egy farmert, majd berakta a bőröndjébe.

The unforgiving - 13. Ez a való világ, ami telis-teli van veszéllyel

Sziasztok! Visszatértem a pihenésből, és most újult erővel vágtam bele a folytatásba :) A héten még legalább egyszer biztosan lesz valamiből rész, most pedig felkészülök a legrosszabbra... :D (és közben válaszolok a régebbi kommentekre)

Zene: Within Temptation - Murder

Murder - Gyilkos

A te módszereddel akarom csinálni
Veszélyessé változtatom a világod
Sosem hittem volna, hogy ilyen messzire elmész
Ez őrület
Nem hiszel a jelekben
Én pedig az ítélet napjában nem hiszek
De itt nem maradsz sértetlenül
Mert már rájöttem
Hol van a gyenge pontod
És majd elragadlak
Mikor a közeledbe férkőzöm.

L.

A hatalmas esőcseppek dübörgése a berácsozott ablakon sem volt elég ahhoz, hogy elnyomja Harry gumitalpú cipőjének a hangját, miközben fel-alá sétálgatott a cellában. Néha idegesen hátratúrta a haját, időnként megállt, és háttal a falnak támaszkodott, de egyébként megállás nélkül izgett-mozgott.
– Mi a baj? – fordultam felé az ágyamon, mert már nem bírtam a tudatlanságot. – Kezdek begolyózni attól, hogy úgy mászkálsz, mint egy csapdába ejtett vad.
– Semmi – jelentette ki Harry, és hogy még hitelesebb legyen, a vállát is megvonta. Csakhogy én ennél már jobban ismertem.
– Derek? – kérdeztem halkan, mire szikrákat szóró tekintettel nézett rám.
– Mi van vele?
– Zavar, hogy jóban vagyok vele? – tettem fel a kérdést. Harry most nem válaszolt azonnal, és emiatt úgy éreztem, sikerült rátapintanom a lényegre.
– Nem érdekel Derek – vonta meg a vállát ismét, miközben úgy ejtette ki a nevet, mintha valami undorító csúszómászóról beszélne. – Ez nem egy kibaszott szappanopera, kisherceg! Ez a való világ, ami telis-teli van veszéllyel.